Nógrádi Népújság. 1963. február (19. évfolyam. 9-16. szám)

1963-02-09 / 11. szám

1963. február 9. NÓGRÁDINÉPOJSÁG 5 A gyenge termelőszövetkezetek megszilárdításáról és a választási előkészületekről tanácskozott a megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról.) gyón hasznos felhasználni a meglevő egyéb lehetőségein­ket is. Államunk igen jelen­tős összeget, — ösztöndíjat — biztosít arra, hogy szövetke­zeti vezetők, szövetkezeti ta­gok tanuljanak, elvégezzék a középiskolát, egyetemet, a me­zőgazdasági akadémiát. S a szövetkezeti vezetés végleges megszilárdításának ez a leg­biztosabb útja. Az előadás igen tekintélyes része foglalkozott a jövede­lemelosztás kérdésével a gyenge termelőszövetkezetek­ben. Az előadó elmondotta, hogy az elmúlt évben a gyen­ge termelőszövetkezetekben laza volt a munkafegyelem, s a szövetkezeti tagok nagy ré­sze nem vett részt rendszere­sen a közös munkában. Ebből adódik, hogy a közös gazda­ságokban, — különösen a gyenge termelőszövetkezetek­ben, — a jövedelemelosztás­nak olyan formáját kell ki­alakítani, amely a közös mun­kára, a hozamok növelésére serkenti a szövetkezet tagsá­gát. A ságújfalui Üj Élet, a hugyagi, a ceredi termelőszö­vetkezeteken kívül még szá­mos közös gazdaság példája bizonyítja, hogy megyénkben a nádudvari módszer, a mun­kaegység kiegészítve termé­szetbeni prémiummal, bevál­totta a hozzá fűzött reménye­ket. Ezt a módszert azonban a későbbiek . során tovább kell tökéletesíteni. A legjobb módszer kialakítására termé­szetesen egyetlen közös gaz­daságban sem lehet sémát adrii. A jövedelemelosztásnak minden olyan formája al­kalmazható. amely szocia­lista elveken nyugszik, elősegíti a hozamok növe­kedését, a szövetkezeti ta­rok jövedelmének növelé­sét, a közös gazdaság erő­sítését, szilárdítását. S rendkívül fontos, hogy azt a jövedelemelosztási módot, amelyet a tervtárgyaló köz­gyűléseken, jóvá hagvnak a tagok, évközben egyetlen kö­zös gazdaságban se változtas­sák meg. Ahol ezt megteszik Meg kell a szövetkezel A hozzászólók egyetértettek abban, hogy a gyenge terme­lőszövetkezetekben biztosítani kell a nagyüzemi gazdálko­dáshoz értő, szervezőképesség­gel rendelkező kiváló szak­embereket. Fontos, hogy mi­nél több agrár végzettségű szakembert küldjünk a gyen­ge szövetkezetekbe. Ahol vi­szont megoldották már az el­nöki, agronömusi, főkönyve­lői munkakör betöltését arra alkalmas szakemberekkel,, ott gondoskodni kell olyan veze­tőségi tagokról is, akik jó munkatársak, alkalmasak az irányításra, tekintélynek ör­vendő szövetkezeti tagok*, akik vállvetve segítenek a ter­melőszövetkezet talpraállítá- sában. A vezetés megjavitásának egyik útja „az erősebb segítse a gyengét" moz­galom szélesebb kibonta­koztatása. Elsősorban úgy, hogy jól dolgozó termelőszövetkezeti elnökök, agronómusok. köny­velők, állami gazdasági veze­tők másodállásban vállalják a gyenge termelőszövetkezetek vezetését. A jelen le'vő szak­emberek közül Illés Gyula elvtárs bejelentette, hogy el­vállalja a szarvasgedei Hala­dás Termelőszövetkezet agro­Ff gyeiéin! Örás, villanyszerelő, elekt­roműszerész, mérlegjavitó lakatos szak m un kosok a t felveszünk. Bér: megegye-, zés szerint, Jeletkezni a Központi Irodában, Sal­gótarján, Szabadság tér 5. lehet. a szövetkezeti vezetők, meg­ingatják a szövetkezeti tagok bizalmát a szövetkezeti veze­tés, a közös gazdaság iránt. Végezetül Matúz elvtárs a járási irányító szervek tevé­kenységéről szólt. Példaként említette a balassagyarmati járást, ahol egyetlen olyan termelőszövetkezet sincs, amely mérleghiánnyal zárt volna a mólt évben. Elmon­dotta. hogy a gyenge termelő- szövetkezetek megerősítésé­ben, megszilárdításában igen nagy részük van a megyei és járási párt- és állami szervek­nek. Hiszen a termelési* adott­ságokat • figyelembe vevő ter­melési szerkezet kialakításá­val, reális tervekkel, tervsze­rűbb irányítással sokat segít­hetnek abban, hogy a gyenge termelőszövetkezetek Nógrád megyében is mielőbb jól dol­gozó nagyüzemi gazdaságokká váljanak. Matúz . elvtárs vitaindító előadásához 16 elvtárs szólt hozzá: Francia József, a Kis- terenyei Állami Gazdaság igazgatója; Benedek Pál, a Szécsényi Tangazdaság igaz­gatója; Adler István, a Hu­gyagi Magyar—Szovjet Barát­ság Termelőszövetkezet elnö­ke; Lipták József, a karancs- lapujtői Üj barázda Termelő­szövetkezet elnöke; Kántor János, a kisterenyei Vörös Ok­tóber Termelőszövetkezet el­nöke; Tóth István, az érsek- vadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet elnöke; Illés Gyula, a palotás: Május 1 Termelőszövetkezet főagronómusa; dr. Bartha Ró­bert, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának titkára; Szabó István, a salgótarjáni járási pártbizottság titkára; Baranyi Bertalan, a Kistere­nyei Gépállomás igazgatója; Dániel József, a Magyar Nem­zeti Bank megyei fiókjának vezetője; Orava Józsefné. az endrefalvai Aranykalász Ter­melőszövetkezet párttitkára; Győri János, a ságújfalui Üj Élet Termelőszövetkezet el­nöke; Királyi Ernő földműve­lésügyi miniszter-helyettes; Ozsvárt Ferenc, a balassagyar­mati járási pártbizottság tit­kára és Kiss József, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője. erősíteni ek vezetését nómusi munkakörét. Győri János elvtárs arról beszélt, hogy a pilínyi Búzakalász Termelőszövetkezet tagjai le­velet írtak hozzá, hogy vállal­ja el a termelőszövetkezetük vezetését. Ö eleget tesz ennek a kérésnek és ebben az év­ben már Pilínyben is tevé­kenykedik. Igen lényeges kérdés a gyenge termelőszövetke­zetekben a szakképzés, a szakoktatás megoldása is, hiszen éppen ezekben a termelőszövetkezetekben van szükség jó szakmun­kásokra, szakképzett ve­zetőkre. Nagyon fontos, hogy különö­sen ezekben a termelőszövet­kezetekben meggyorsítsák a szakemberek képzését. Bene­dek Pál elvtárs hozzászólásá­ban énpen erről beszélt s fel­ajánlotta, hogy a tangazdaság tanárai, gyakorlati szakembe­rei készségesen segítenek a szövetkezeti vezetők és a ta­gok szakképzésében. A vezetés megoldásával azonban még nem bizonyos, hogy a gyenge termelőszövet­kezetekben jó eredmények születnek. Feltétlenül biztosí­tani kell, hogy a gyenge ter­melőszövetkezetekben figye­lembe vegyék a termelési és üzemi adottságokat és ennek alapján szabják meg részükre a tervelőirányzatokat. Mindenekelőtt biztosíta­ni kell az állatlétszám, a hizlalást tervek és a ta­karmánybázis közötti össz­hangot. A beruházási összegeket is úgy kell szétosztani, hogy azokkal a gyenge termelőszö­vetkezetek megerősödését szol­gáljuk. Az építményeket, a gépeket, a különféle munka­eszközöket elsősorban od3 kell adni, ahol azokat maxi­málisan ki tudják használni. A pártbizottsági ülés részt­vevői egyetértettek abban, hogy már az idén és a követ­kező években is olyan termék- féleségeket kell megtermeltet- ni a gyenge termelőszövetke­zetekkel, amelyekhez elegen­dő munkaerő áll rendelkezés­re és amelyek jó jövedelmet biztosítanak a termelőszövet­kezet tagságának. Kiss József elvtárs ezzel kapcsolatban mondta el, hogy szakítani kell a korábbi gyakorlattal, amelyet a népgazdaságban időnként jelentkező igények hatására folytattunk. Ha pél­dául több sértésre volt szük­ség, majdnem minden terme­lőszövetkezetben a sertéste­nyésztést és a hizlalást szor­galmazták. Nyilvánvaló, hogy így nem lehetett betartani az üzemi arányokat és ez káro­san befolyásolta a távlati ter­vezést is. A helyi körülményeket és adottságokat figyelembe vevő tervezést és a jó jövedelmet biztosító termelésért felelősek a járási tanácsok és a terme­lőszövetkezeti pártszervezetek is. Ezt hangsúlyozta többek között Tóth István elvtárs is. Ösztönző jövedelemelosztást és premizálást alkalmazzanak A gyenge termelőszövetke­zetek megerősítésének igen lényeges eszköze a helyes pre­mizálás, illetve jövedelemel­osztás kialakítása. Ebben a kérdésben még eltérőek a vé­lemények a megyében, azon­ban mind a megyei, mind a járási szerveknél, valamint a termelőszövetkezeti veze­tőknél egyaránt meg kell szüntetni az ezzel kapcsolat­ban tapasztalható merevséget. Vitathatatlan, hogy a hélyes jövedelemelosztással sokat, le­het javítani a tagság munka­kedvén, munkafegyelmén és ennek a segítségével mozgó­sítani lehet, a szükséges mun­kaerőt, a munkák időben tör­ténő elvégzése érdekében. A gyenge szövetkezetekben, kü­lönösképpen a rétsági és sal­gótarjáni járásban az általá­nosan elfogadott munkadíja­zási formán a mindenkori módszeren kívül a jövedelem- elosztás más formáit is érde­mes lenne megpróbálni. Sza­bó István elvtárs is ezt java­solta hozzászólásában. A já­ráson belül is eltérések ta­pasztalhatók a premizálás megoldásában, éppen azért, mert ennek az ipari terület­nek a munkaerőellátottsága községenként is változó. Ha sikerül megoldani a ki­elégítő javadalmazást, a ter­melőszövetkezeti vezetők biz­tosítják a háztáji termetek kiosztását, megjavul a mun­kafegyelem és egyre kevesebb baj lesz a szövekezeti tulaj­don védelmével. Győri János elvtárs három év tapasz-tala- taival bizonyította, hogy ná­luk már nincs ba.i a társa­dalmi tulajdon herdálóivale mivel minden tag részére biz­tosítják a jövedelmet, a háztájit és a háztá iiban lévő állatállomány részé­re a takarmányt. A gyenge termelőszövetke­zetek jó vezetői sem tudják azonban csupán saját erejük­ből a jó eredményeket el­érni, ha nem segítenek eb­ben a megyei, járási szervek, a termeltető vállalatok és a gépállomások. Elengedhetet­len ezeknek a szerveknek a felelősségteljes munkája. Min­den járásban meg kell végre valósítani a gyenge termelő- szövetkezetek megkülönbözte­tett módon való irányítását. A járási pártbizottságok, já­rási lancsok termelőszövetke­zetenként külön-külön ele­mezzék a gyengeség okát és határozzák meg á szükséges teendőket. Azonban ez sem elég mint ahogy ezt Ozsvárt Ferenc elvtáre mondta el, mert ezután napról napra fi­gyelemmel kell kisérni a ki­tűzött feladatok végrehajtá­sát és a végrehajtáshoz se­gítséget kell nyújtani. A ba­lassagyarmati járásban siker rült ezt megvalósítani, ahol val ban társadalmi üggyé tudják tenni, a gyenge szö­vetkezetek megszilárdítását, amely azt eredményezte, hogy a tavaly előtti öt mérleghi­ányos termelőszövetkezettel szemben a tavalyi év ered­ményei alapján csak egy szö­vetkezetben maradt 4 ezer forinton alul az egy tagra jutó jövedelem. Több hozzászólás foglalko­zott a tcn*nelö?z.övctkezcti pártszervezetek segítésével és megerősítésével. Hangsúlyoz­ták. hogy a járási pártbizott­ságaink tegyék rendszeressé a gyenge termelőszövetkezet­ben, a Dőli ti kai, gazdasági tanácskozásokat, tájékoztató­kat. Tegyék tervszerűbbé a gyenge termelőszövetkezetek pártépítését. Csak ebben az esetben tudják a termelőszö­vetkezeti pártszervezetek egyik fő feladatukat, a még meglévő belső ellentéteket megoldani, felszámolni, hogy minél előbb kialakulhasson az egységes termelőszövetke­zeti paraszti osztály. Nem lehet külön választani a politikai, és a gazdasági munkát A pártbizottsági ülésen fel­szólalt Királyi Ernő földmű­velésügyi miniszterhelyettes is. Bevezetőben arról beszélt, hogy némi előrehaladást ér­tünk el, az aszályos eszten­dők ellenére is a megye me­zőgazdaságában, de elmarad­tunk a lehetőségek kihaszná­lásával. Nagy a különbség a termelőszövetkezetek között, nem eléggé harcedzettek, ta­pasztaltak egyes szövetkeze­tek vezetői. Ezután a megyébe kihelye­zett 150 szakemberrel kap­csolatban elmondta, hogy csupán 44 dolgozik gyenge termelőszövetkezetben, s ez kevés. Helyeselte, hogy társadal­mi üggyé tegyük a gyenge szövetkezetek megerősítését, de felhívta a figyelmet arra is, hogy túl sok tanácsadó sem jó, mert feleslegesen is leköthetik a szövetkezeti ve­zetőket. Az anyagi érdekeltség be­vezetésével kapcsolatban hangsúlyozta: — Azt a jövedelemelosz­tást kell bevezetni, amely a legtöbb termelést segíti elő. Ha helyes a jövede­lemelosztás, elégedett a tagság, jól jár a szövet­kezet és az állam is. S ezzel megelőzzük a társa­dalmi tulajdon elherdálását, a lopásokat is, mert megfele­lően gondoskodunk a tagság­ról. A miniszterhelyettes el­mondta még. hogy o vezetők javadalmazását leghelyesebb a gazdálkodási eredmény alapján megoldani. Kitért még a háztáji fontos szere­pére. A háztáji terület is közös gond. a termelés szem­pontjából egységes egész a közös gazdasággal. Ép­pen ezért fontosságának megfelelően kell bánni vele. Hozzászólását így fejezte be: — Nem lehet szétválasztani a politikai és gazdasági mun­kát. össze kell fogni a veze­tésnek és a pártszervezetnek a szövetkezet megerősítése ér­dekében. A hozzászólások után Ma­túz József elvtárs összefoglal­ta a vita tanulságait, majd a pártbizottság a gyenge termelőszövetkezetek po­litikai és gazdasági meg­szilárdításának feladatait tartalmazó intézkedési tervet két módosítással elfogadta. Ezután került sor a máso­dik napirendi pont megvita­tására. Jakab Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, a Központi Bizottság póttagja tartott előadást a VIII. pártkongresszus határo­zataiból adódó és a választá­sokkal kapcsolatos feladatok­ról. talajerő visszapótlásról ötéves népgazdasági ter­vünk idején mezőgazdasági nagyüzemeink jelentős mér­tékben növelik a növényter­mesztés és az állattenyésztés hozamait. Több termelőszö­vetkezetben a jelenlegi ter­méseredményeket bizonyos mértékben fokozni lehet az­zal is. hogy időben elvégzik a talajmunkát, a vetést, tiszta és jóminőségű vetőmagot tesz­nek földbe. Ezek az agrotech­nikai módszereic ma azonban már kevésnek bizonyulnak a növénytermesztés hozamainak tartós növeléséhez. A hozamok tervszerű, egyenletes növekedéséhez mindezek mellett az szük­séges, hogy biztosítsuk valamennyi növényféle­ség fejlődéséhez a szük­séges tápanyagokat. Ez pedig csak a talajerő rendszeres pótlásával, fo­kozásával válik lehetővé. A talajerő pótlásának több módja ismeretes. Ezek kö­zül is a legfontosabb a termő­talajok randszeres istállótrá­gyázása. A trágyázással növé­nyi tápanyagot, szervesanva- got, hasznos baktériumokat viszünk a talajba. A humusz- tartalom megnövekszik, a talajbaktériumok gyorsan szaporodnak, a talajélet meg­élénkül. Tehát az istállóivá- rrva rendkívül nagy értéket képvisel, ha azt a jó gazda gondosságával kezelik és használják fel a hozamok nö­vekedése érdekében a közös gazdaságok. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy sok termelőszövetkezetnél gondatlanul, hanyagul bán­nak az istállótrágyával. Pe­dig sem mázsában, sem fo­rintban nem lehet kifejezni azt a kárt, amely a termelő­szövetkezeteket, végső soron népgazdaságunkat éri azért, mert az istállótrágya helyte­len kezelése miatt alacsonyok a növénytermesztés hozamai. A mezőgazdasági nagyüze­mekben megvan a lehetőség a szervestrágya szakszerű ke­zelésére. A leghelyesebb a szervestrágyát a trágyázandó területen trágyakazlakban ke­zelni. Ennek a kezelési mód­nak több előnye is van. A majorból folyamatosan napon­ként, vagy két-három napon­ta kihordva, nem köti le a munka a fogatok zömét, vagy a gépjárművet. Ha eljön a trágya alászántásának ideje, könnyebb a szántótraktor előtt a trágya hordása és te­rítése. Nem szükséges szaka­szosan szántani, nem áll fe­leslegesen a gép. Szervezet­ten, gyorsan, jól halad így a munka. Az ily módon kezelt trágya esetében Valamennyi szövetkezetben megvárhatják a szántásra legalkalmasabb időt. Nem szükséges idő előtt a földterületre hordani a trá­gyát. esfleg kupacokba rakva pusztulásnak kitenni. Major­ban csak akkor maradjon a trágya, ha a trónyamennyi- ségoei közvetlenül a major mellett földterületeket trá­gyázzák. Az .istállótrágyázástól is csak akkor várhatunk meg­felelő eredményt, ha azt gon­dosan kezeljük, mielőtt a ta­lajba kerül. Tapasztalataim szerint az alábbi kezelési módot javaslom a termelő- szövetkezeteknek: A trágyakezelés már az is­tállóban elkezdődik. Az állat­gondozókat, az éjjeliőröket oktassuk ki. hogy a trágyát az istállóban ne terítsék széj­jel, hanem rakják kisebb ku­pacokba. A felgyülemlett trá­gyát naponta, de legalább két-három naponként hord­juk ki a trágyakazalba. A trágyakazal helyét helyes elő­re kijelölni a tábla szélén, kissé kiemelkedő helyen. Alul­ra szalmát, vagy töreket te­rítsünk, mert így nem megy veszendőbe a trágyalé és a szalmát, vagy töreket beérlel­ve több lesz a trágyánk is. . A napi trágyamennyiséget minden* alkalommal szét kell teríteni a trágyakazalon ak­kora helyre, hogy annak vas­tagsága legalább 50 centimé­ter legyen. Ezzel az a cél, hogy megóvjuk a trágyát a száradástól. Ezért fontos az is, hogy a trágyakazal oldala meredek legyen, minél ki­sebb területet érjen a nap, a szél. A kazal szélére mindig a nedvesebb, súlyosabb trá­gya kerüljön. Kevesebb feles­leges levegő kerül így a ka­zalba, s nem szárad ki idő előtt a trágyakazal széle som. A trágynkaznlon az első idő­ben kívánatos kocsival végig­hajtani. mert ezzel is tömíí- jük a kazlat. De a kellően nedves, szilárd ürülékben gazdag trágva önsúllyánál fogva is eléggé tömít. Egv-egv táblára csak any- nyi trágyát hordjunk ki, amennyivel az egész táblát trágyázni tudjuk. Egy 4 mé­ter széles és 2,5 méter ma­gas trágyakazalból 2 folyó- . méter, egy katasztrális hold- nyi terület trágyázásához ele­gendő. A trágyakezeléshez , tartozik az is, hogyha a trá- gyakazal magassága a 2.5 mé­tert elérte. 20—30 centimé­teres földréteggel takarjuk le. Nyáron, amikor nagv a szá­razság, a trágya nehezebben érik, időközben meg kell ön­tözni. A trágyakazal öntözé­séhez nagyon jól felhasznál- < ható a trágyalé is. » Ha azt akarjuk, hogy a trá­gyát rendesen kezeliék, hogy az kellökénpepn beérjen, ab­ban a tananyagok könnyen hozzáférhetőek és nagy meny- nyiségbén iégyqpek- c be.* * riumok gvorsn elszaporodja­nak és mindez elősegítse a holdankénti hozamok növelé­séi*, trágyake.zeléssel helyes eg.v embert megbízni. Mező­gazdasági nagyüzemekben célszerű trágvamestert kije­lölni. aki szakszerűen, nagy * gondossággal végzi ezt á munkát. Mert a Irágvames- temek nemcsak az a felada­ta. hogy szakszerűen kezeli a trágvakaz.lat. ö irányítja a szervestrágya széthordását. ki­jelöli a kunaeok helyét, gon­doskodik* arról, hogv a föld­terület minden holdja meg­kapja az előírt szervestrágva mennyiséget. Rendkívül fon­tos e munkánál megjegyez­ni azt, hogy a földterületre esek *tiv- nvi szervest rá «ryát terít­senek. amennyit a gépek nláezántanak anélkül, hogv a. rendkívül nagy t-ápérték veszendőbe men­ne. Sok termelőszövetkezetben ma még sajnálják azt a mun- kaegvségrészesedést, amelyet a trágvamester munkájáért kellene jóváfmiok. Nem sza­bad azonban elfelejteni, hogv a hozzáértő. tráwp—lester munkájáén* kifizetett ossz éri, munkaegrsésrrészeaeclés búsé san megtérül a közös gazda­ságnak azzal, hogy a szaksze­rű ^ trágyázással növekednek a terméshozamok. A helyesen végzett istál- lófrágyá zással, a falai­ban élő baktériumok száma, megnégyszereződik, fokozódik a tetajélet, a nővény fejlődését ser­kentő hormonok kerülnek a falaiba. Termőtalajaink szerkezete roefriavnl. jobb lesz a vízgazdálkodása Is. Ezért az aszályos időjárás ellen is biztos védekezést nyújt a jó talajszerkezet, a bőséges talajerő, mert ezek következménye a jó vízgaz­dálkodás is. Boros Béla a Szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet főagronómusa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom