Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)
1963-01-26 / 7. szám
/ 1963. január 26. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG MELLÉKLET EMLÉKEZÉS ABONYI LAJOSRA ALMASZEDOK A kisterenyei általános iskola kertjében mellszobor emlékeztet az Íróra. De, hogy ki volt tulajdonképpen, Abo- nyi Lajas — a felirat szerint a község szülötte — milyen művek tették korának nevezetes és becsült irodalmi alakjává, azt igen kevesen tudnák felsorolni. Pedig Abonyi Lajos, —eredeti nevén Márton Ferenc — valóban az volt. Népszerű és ünnepelt iró. Most éppen 130 esztendeje született s ugyancsak ez év tavaszán 75 éve, hogy Abonyi meghalt. Iskoláit a kecskeméti kollégiumban, a pesti evangélikus líceumban, máj az egyetemen végezte, időközben pedig a szabadság- harc alatt rövid ideig mint nemzetőr szerepelt. Egy lengyel menekülttől franciául és angolul is megtanult, majd tanulmányai befejezése után 1853-tól előbb apja oldalán, később önállóan gazdálkodott. Emellett minden szabad idejét az irodalom művelésére fordította. 1861-ben Pest vármegye aljegyzője, néhány évre rá járási gyámfelügyelője lett, s az irodalmi nyilvánosságba Nagy Ignác vezette be. Abonyi már alig 20 esztendős korára igen számottevő tagja annak az írói csoportnak, amely az 50-es évek elején bont szárnyat, nagy tevékenységet fejt ki, számos elbeszélést, regényt ír, izmos elbeszélő tehetségének fő tere a magyar vidéki élet, különösen az alföldi népélet színes, eleven rajza, a népies elem irodalmi értékesítésében korának kevés írója vetekszik vele. Elbeszélései, regényei közül az Észak csillaga, Az egyetem pallosa, A mi nótánk, a Kenyér és becsület, a Magdus- ka öröksége. Az utolsó kuruc- világ, A pénzes molnár románca, A tyúk-prókátor kliensei, A ionó krónikája, az Itt, a szép Alföldön, Az özvegy tehénkéje váltak legol- vasottabbakká, de méginkább és igazán híressé színpadi műveinek egynéhánya tette, melyek népszínmű irodalmunk legjobb termékei közé sorolhatók Szigligeti, Szigeti József, Tóth Ede művei mellett. A legismertebb, legtöbbet játszott közülük A betyár kendője, a Panna asszony leánya, a Magduska öröksége — amelyet egy évvel előbb regényként jelentetett meg — továbbá: A leányasszony és a Férfi sorsa a nő. Irodalmi eredményeiként tagja volt a Kisfaludy és Petőfi Társaságnak, szülőhelyén, Kisterenyén, majd 1905-ben, hét évvel halála után. Abony- ban is szobrot állítottak emlékének. Ugyanekkor jelentették meg összes munkáinak 20 kötetes, illusztrált kiadását, amit a kor jelentős költője, Endrődi Sándor rendezett sajtó alá. Ha Abonyi Lajos irodalmi munkássága felett el is járt az idő, úgy érezzük, tartozunk neki a megemlékezéssel, s talán az sem lenne egészen haszontalan, ha valaki vállalkozni próbálna meglehetősen bőséges írói hagyatéka újraértékelésére, s ami megmentésre méltó — megmentené a teljes feledéstől. A magyar színháztörténelmi krónikák számon tartják Abonyi Lajos nevét, mint olyan literátorét, aki egészséges hangvételű népszínműveivel jelentősen járult hozzá az egykori Pest magyar szelleművé formálásához. S ha pusztán ennyit tudhatnánk be érdemként, azt mondhatjuk: nem kis tett. Nem bizonyf Barna Tibor (Pataki József rajza) A TISZTELT HÁZ EGYKORI URAI Mikszáth Kálmán írásaiból gyűjteni?" Már ekkor lázban tört ki a lelkesedés, s az éljen sivalgáT r ÁT A C r7rT Á CT ~DT> A l/fDI7C7FnPF fiaim, azt mondom ám nek- sokból nem lehetett többé VSxL/SXuZjI J\ol I KJVL fir„\ZjLhDtlJ\. tek, amit a gereblye egyszer egyetlen szavát sem érteni a fel nem vesz... föl nem ve- Csatár beszédjének. Krausz de Megyer, a há- Csatár odaállt a nép elé, rom nap óta híres „váltó föltette fejére a kalapját képviselővel” történt, hogy csurgóra, előkereste a makramikor belekezdett egy falu- pipáját, s így szólt: ban a programbeszédét el- Kedves polgártársad’ mondani, ilyenképpen: .. — Tisztelt választópolgá- (Mely csönd), rok... Minek utána... „Melyiteknek van itt' a A választópolgárok közbe- legjobb dohánya?” Erre tízen abból állván a napirend, ordítottak türelmetlenül: — Tudjuk, tudjuk! — Hagyjanak kibeszélni. — Nix, nux! kiáltott fel harsányan a főkolompos. — Itt a píz .beszél! is siettek feléje nyújtani a dohányzsacskójukat. Ö erre kiválasztotta a legjobbat. A MANDÁTUMOK Ma voltaképpen néma ülés krajcáros stempli?” volt a Házban, mert semmi- „Az ugyan nincs. Hát raj- hez sem lehetett hozzászólni, ta kellene lenni? Csak tán nem?” „De rajta ám.” „Lehetetlen az” — lihegi legott ijedten, s felizgatva siet megnézni valamelyik ismerőse mandátumát, ahol mindjárt kisül, hogy csak hogy Benedek Elek körjegyző felolvasta a neveket, a Regele igazgató beszedte a im, mandátumokat, melyek csaknsm ™sszA°™y hamar irtóztató halommá nö— mondá —, de lássátok, „ Há7 ^t-lám meg százszor jobb lenne, ha Mert volt azok közt egv-egv IIUIlujal*' *uaul, “«sy ““ az atkozott dohánymonopó- c ícSy._^ tréfálkozott a vígkedélyű Hunyadi László gróf prog- ltommal nem verne meg ben- izzadva CÍDelt hón, al’att ” ,'~r” rambeszéde Léván sztenogra- nnnket a kormány. Borzasztó J fikus jegyzetek szerint így az> barátaim, hogy még ezt a urambátyám, és hogy üsse ;;rtőv“hona?;;. hangzik: „Kedves barátaim! Fickók kis hitvány jószágot, ezt a pi- ^elyekef csak úgy^nztárcá’ venni- (Hanem azért ne tud ! Puskánkat is annyira meg- khlLt ti a ja meg Wekerle. hogy it még ide nem bírta magát bemegmondjam nektek, hogy országnak veszni. No hát, ki szeretlek mindnyájatokat, és űc? most már nekem egy kis hogy ki nem állhatom a zsi- tűzet?” dókat. — Én, én! — Hoztam magammal hét sorban, ágyút is... dátumnak az a születési helye). Ezek az „egyhangúak” voltak. Néhány konvencionális be mégis pótolja az „ismeritt még van egy kis üres hely.) A mandátum-átadás voltaképpen igen unalmas aktus, kiabálják sorból állt az egész. Voltak hótiszták, voltak elkeli a gyufa fiam. gyűröttek^ kivált a fiatal képa Boccacció-ból: ,’.Kis levélke, drága kis levélke”. magammal de nehogy azt „Nem __„ „ „ „ „ „„„„ h iggyétek, mintha Belgrádból Nekem a tűzkő kell, meg a viselőké, kik két hónapig sok- vettem volna el kedves tapló. Nem szabad a régitől szór forgatták, gyönyörködve ocseim, a szerb király őfél- elmenni egyhamar az igaz elnézegették, sege fegyverraktárábol, hat embernek. Az olyan ember, hozzájuk kinyilatkoztatom előttetek, aki a divat után kapkod, hogy ezek csak amolyan kis nem kóser ember. Apáink ágyúcskák. Pesten vettem boldogabbak voltak, míg a Kertesznél. masina nem volt. Üssön bele fejű Mikor ezeket a kis agyukat a fészkes istennyila!” elsütik a nagyvendéglő udvarán, akitor jöjjetek oda, Igaz, igaz! akik választók vagytok, s „Azt mondják itt ezek, a mindenitek ebédet kap és mi ellenfeleink, a kormány- agy fél liter pálinkát. pártiak, hogy így meg amúgy, lyosón. Egyébiránt csak ennyit olyan embert válasszanak még elcsomagolva, bepecsétel akartam mondani. kegyelmetek, aki kegyben áll- ve, ahogy Nagyváradon a kedési vacsorákat”, mert a felolvasott nevek viselői sorban megjelennek a Ház asztala előtt, s mintegy „bemutatódnak” az érdekesnél ér- dúdolgatván dekesebb alakok. De amilyen édes egy mandátum, olyan nagy teher „kettő”. Csapás, ha az em- Mennyivel más a „nagy- bernek egy sincs, de még veteránok mondátuma. nagyobb csapás, ha kettő van. Az csak egy rideg, közönséges Szegény Helfyt, Győryt, Kom- papírdarab. melynek nincs játhyt, akik két-két csomagsemmi delejes ereje. Maga gal érkezének, mint akik Tisza Kálmán pedig éppen ikreket hordanak az emlőjü- esak akkor bontotta fel a fo- kön, majd szétszedték a kiAzon módon volt maradottak a szeretetükkel a folyosón. Végre déltájban valamenyván a kormánynál, kieszközli, postára adták. Beadta, nem is nyi képviselő megszabadult amire szükségtek van. Hát látta soha. nem kíváncsi rá. Sokan csodálkoznak azon, jól van, mondtam magamban Bezzeg az újdonsült képvi- hogy a derék Csatár miként a múltkor. hadd legyen selőket még most is meg le- képes annyira lebilincselve Ordódy a képviselőnk, majd hét ijeszteni, ha egy idősebb tartani a csongrádiak hajla- meglátjuk, • mi fog történni, rájuk szól: mait. Nem történt semmi! Most ..No. rendben van-e a manÉn magam is érdeklődtem már megint kormánypártit dátum’” a dolog iránt, s meghallgat- akarnak választani! Hogy tán „Rendben van, urambátam Csatárnak egy program- majd az eszközöl ki valamit, tyám!” beszédét. .édes terhétől” s kezdetét vette az osztályokba való kisorolás. A sok mandátum már akkor alig fért el a széles asztalon. Podmaniczky Frigyes bánatos melankóliával nézegette: .Ejnye, de régen láttam Vasárnap délután Én érzem emberek Én egyre jobban érzem: Készülődik már egy Csendes zivatar S tisztára mossa majd szándékainkat Ősz van Csend Vasárnap délután Hajló jegenyére könyökölt a nap Az ég nyugalmas sápadt sivatagján felhők tevéi lomhán ringatlak Szép délután A levegőben sirály-villanás S mintha minden ünneplőt venne itt: a folyó vasalt áttetsző ingében — fénylő szíveket — dobogtatja hűvös halait A túloldalon tehén ácsorog Már nem legel: gyér s vértelen a rét Egy gyárkéményóriás — a dolgos hét után — szellőzteti füstös tüdejét Az óceánok lassan fodrozódnak Nem háborognak. Még simák .4 partokon dübörgő városok Karcsún szökellö fényes paloták Sikamlós gépek vak süket hajszával bombát gyártanak Magasba-szédült felhőkarcolók Kirakat-tenger (százlátó üveg) De árnyékukban búgva napra nap • • * Az öreg halász nehéz hetven évét egy köre tette Csendes szusszanó Ma ünnepel Újságot olvas: Kormányfők... • Nagy találkozó... S szederjes barna arcán bízó mosoly suhan mint illő röppenő madárcsapat — S valahol mégis sikamlós süket gépek bombákat gyártanak Amott a gát tövén két apró gyerek hancúroz hempereg (Milyen szép játék a világ!) Anyácska nézi s elgondolkodik: ...... elkelne két meleg kabát... M ajd karácsonyra megveszem nékik?’ — A piros labda száll röpül a fák alatt — S valahol mégis sikamlós süket gépek bombákat gyártanak — • • • S valahol mégis forog forog a gép Forog okos-bután — S kéklő hyugalomtömb ez őszi délután — Forog forog a gép Félelmetes-vadul — Osztatlan rend határtalanság itt e délután: az ember felmér tervez s nőni tanul — Dördül sikongva a gép. A telhetetlen éhes érdek ritmusára jár S hegyekké nőve lopva leskelődik a gombnyomásnyi kollektív halál * * • Jaj Szólaljatok meg öntudatlan tárgyak Szólaljatok meg fák kövek falak Jámbor tehenek esttel hazatérők örök-némaságra kárhozott halak Szólaljatok meg pihegő madárkák Szelíd bárányok meghajszolt lovak Vérrel megváltott emberarcú csillag S bolygó-búrákkal terhes bol tozat Halottak Támadjatok fel vés kiáltsatok Intő romlással álljatok elébe Kötözzétek meg indák Gyökerek fonódjatok kezére Értelem! Utolsó menedék Légy vezére! * • ♦ láttam a pusztulást amint romokban áUt Budapest Párizs Berlin Moszkva Róma S mit évezredek munkája emelt az arcodat — feldúlva — Európa! Láttam a megperzselt üszkös földeket hol vértől gőzölt minden szennyes árok Hol lét s halál mezsgyéjén vonszolt életek apadt mellén sötét folt szivárog. láttam a bélyeges csontváz-sereget S a katonákat Messze messze mentek... Síró asszonyt sápadt gyereket és kunyhók falain az ijedt arcú szentet \ Láttam a húsevő modern üzemet Hajók bordáit égő tenger hátán Acélgerincű oszlop görbülését S a halált hallottam — magát a halált! — kürtölni zuhanó bombák trombitáján! Jaj Szólaljatok meg öntudatlan tárgyak Fal-néma holtak Holt-néma falak Születők! Parányi fehér újjatokból szikraként szálljon a tiltó vindulat Szólaljatok meg létünk rendezői: rendünknek léte: szigor s öntudat Emberek! A mi szavunk már világformáló roppant akarat!! S higgyétek el ha karjaink e biztos mentőkötelek összefonódnak végre Zengő gépeink szerszámot gyártanak s házak ablakán mint nagy fehér virág kinyílik majd a béke. hogy szerencsésebb. De, édes „Hm, rajta van-e az öt- ennyi pénzt egy rakáson!” >.
