Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)

1963-01-26 / 7. szám

/ 1963. január 26. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG MELLÉKLET EMLÉKEZÉS ABONYI LAJOSRA ALMASZEDOK A kisterenyei általános is­kola kertjében mellszobor emlékeztet az Íróra. De, hogy ki volt tulajdonképpen, Abo- nyi Lajas — a felirat szerint a község szülötte — milyen mű­vek tették korának nevezetes és becsült irodalmi alakjá­vá, azt igen kevesen tudnák felsorolni. Pedig Abonyi Lajos, —ere­deti nevén Márton Ferenc — valóban az volt. Népszerű és ünnepelt iró. Most éppen 130 esztende­je született s ugyancsak ez év tavaszán 75 éve, hogy Abonyi meghalt. Iskoláit a kecskeméti kollégiumban, a pesti evangélikus líceumban, máj az egyetemen végezte, időközben pedig a szabadság- harc alatt rövid ideig mint nemzetőr szerepelt. Egy len­gyel menekülttől franciául és angolul is megtanult, majd tanulmányai befejezése után 1853-tól előbb apja oldalán, később önállóan gazdálkodott. Emellett minden szabad ide­jét az irodalom művelésére fordította. 1861-ben Pest vár­megye aljegyzője, néhány év­re rá járási gyámfelügyelője lett, s az irodalmi nyilvános­ságba Nagy Ignác vezette be. Abonyi már alig 20 eszten­dős korára igen számottevő tagja annak az írói csoport­nak, amely az 50-es évek ele­jén bont szárnyat, nagy tevé­kenységet fejt ki, számos el­beszélést, regényt ír, izmos el­beszélő tehetségének fő tere a magyar vidéki élet, különö­sen az alföldi népélet színes, eleven rajza, a népies elem irodalmi értékesítésében korá­nak kevés írója vetekszik ve­le. Elbeszélései, regényei közül az Észak csillaga, Az egyetem pallosa, A mi nótánk, a Ke­nyér és becsület, a Magdus- ka öröksége. Az utolsó kuruc- világ, A pénzes molnár ro­mánca, A tyúk-prókátor kli­ensei, A ionó krónikája, az Itt, a szép Alföldön, Az öz­vegy tehénkéje váltak legol- vasottabbakká, de méginkább és igazán híressé színpadi mű­veinek egynéhánya tette, me­lyek népszínmű irodalmunk legjobb termékei közé sorol­hatók Szigligeti, Szigeti Jó­zsef, Tóth Ede művei mel­lett. A legismertebb, legtöb­bet játszott közülük A betyár kendője, a Panna asszony leánya, a Magduska öröksége — amelyet egy évvel előbb regényként jelentetett meg — továbbá: A leányasszony és a Férfi sorsa a nő. Irodalmi eredményeiként tagja volt a Kisfaludy és Pe­tőfi Társaságnak, szülőhelyén, Kisterenyén, majd 1905-ben, hét évvel halála után. Abony- ban is szobrot állítottak em­lékének. Ugyanekkor jelentet­ték meg összes munkáinak 20 kötetes, illusztrált kiadását, amit a kor jelentős költője, Endrődi Sándor rendezett saj­tó alá. Ha Abonyi Lajos irodalmi munkássága felett el is járt az idő, úgy érezzük, tartozunk neki a megemlékezéssel, s ta­lán az sem lenne egészen ha­szontalan, ha valaki vállal­kozni próbálna meglehetősen bőséges írói hagyatéka újra­értékelésére, s ami megmen­tésre méltó — megmentené a teljes feledéstől. A magyar színháztörténel­mi krónikák számon tartják Abonyi Lajos nevét, mint olyan literátorét, aki egészsé­ges hangvételű népszínművei­vel jelentősen járult hoz­zá az egykori Pest ma­gyar szelleművé formálásához. S ha pusztán ennyit tud­hatnánk be érdemként, azt mondhatjuk: nem kis tett. Nem bizonyf Barna Tibor (Pataki József rajza) A TISZTELT HÁZ EGYKORI URAI Mikszáth Kálmán írásaiból gyűjteni?" Már ekkor lázban tört ki a lelkesedés, s az éljen sivalgá­T r ÁT A C r7rT Á CT ~DT> A l/fDI7C7FnPF fiaim, azt mondom ám nek- sokból nem lehetett többé VSxL/SXuZjI J\ol I KJVL fir„\ZjLhDtlJ\. tek, amit a gereblye egyszer egyetlen szavát sem érteni a fel nem vesz... föl nem ve- Csatár beszédjének. Krausz de Megyer, a há- Csatár odaállt a nép elé, rom nap óta híres „váltó föltette fejére a kalapját képviselővel” történt, hogy csurgóra, előkereste a makra­mikor belekezdett egy falu- pipáját, s így szólt: ban a programbeszédét el- Kedves polgártársad’ mondani, ilyenképpen: .. — Tisztelt választópolgá- (Mely csönd), rok... Minek utána... „Melyiteknek van itt' a A választópolgárok közbe- legjobb dohánya?” Erre tízen abból állván a napirend, ordítottak türelmetlenül: — Tudjuk, tudjuk! — Hagyjanak kibeszélni. — Nix, nux! kiáltott fel harsányan a főkolompos. — Itt a píz .beszél! is siettek feléje nyújtani a dohányzsacskójukat. Ö erre kiválasztotta a legjobbat. A MANDÁTUMOK Ma voltaképpen néma ülés krajcáros stempli?” volt a Házban, mert semmi- „Az ugyan nincs. Hát raj- hez sem lehetett hozzászólni, ta kellene lenni? Csak tán nem?” „De rajta ám.” „Lehetetlen az” — lihegi legott ijedten, s felizgatva siet megnézni valamelyik is­merőse mandátumát, ahol mindjárt kisül, hogy csak hogy Benedek Elek körjegy­ző felolvasta a neveket, a Regele igazgató beszedte a im, mandátumokat, melyek csak­nsm ™sszA°™y hamar irtóztató halommá nö­— mondá —, de lássátok, „ Há7 ^t-lám meg százszor jobb lenne, ha Mert volt azok közt egv-egv IIUIlujal*' *uaul, “«sy ““ az atkozott dohánymonopó- c ícSy._^ tréfálkozott a vígkedélyű Hunyadi László gróf prog- ltommal nem verne meg ben- izzadva CÍDelt hón, al’att ” ,'~r” rambeszéde Léván sztenogra- nnnket a kormány. Borzasztó J fikus jegyzetek szerint így az> barátaim, hogy még ezt a urambátyám, és hogy üsse ;;rtőv“hona?;;. hangzik: „Kedves barátaim! Fickók kis hitvány jószágot, ezt a pi- ^elyekef csak úgy^nztárcá’ venni- (Hanem azért ne tud ! Puskánkat is annyira meg- khlLt ti a ja meg Wekerle. hogy it még ide nem bírta magát be­megmondjam nektek, hogy országnak veszni. No hát, ki szeretlek mindnyájatokat, és űc? most már nekem egy kis hogy ki nem állhatom a zsi- tűzet?” dókat. — Én, én! — Hoztam magammal hét sorban, ágyút is... dátumnak az a születési he­lye). Ezek az „egyhangúak” voltak. Néhány konvencionális be mégis pótolja az „ismer­itt még van egy kis üres hely.) A mandátum-átadás volta­képpen igen unalmas aktus, kiabálják sorból állt az egész. Voltak hótiszták, voltak el­keli a gyufa fiam. gyűröttek^ kivált a fiatal kép­a Boccacció-ból: ,’.Kis levélke, drága kis le­vélke”. magammal de nehogy azt „Nem __„ „ „ „ „ „„„„ h iggyétek, mintha Belgrádból Nekem a tűzkő kell, meg a viselőké, kik két hónapig sok- vettem volna el kedves tapló. Nem szabad a régitől szór forgatták, gyönyörködve ocseim, a szerb király őfél- elmenni egyhamar az igaz elnézegették, sege fegyverraktárábol, hat embernek. Az olyan ember, hozzájuk kinyilatkoztatom előttetek, aki a divat után kapkod, hogy ezek csak amolyan kis nem kóser ember. Apáink ágyúcskák. Pesten vettem boldogabbak voltak, míg a Kertesznél. masina nem volt. Üssön bele fejű Mikor ezeket a kis agyukat a fészkes istennyila!” elsütik a nagyvendéglő ud­varán, akitor jöjjetek oda, Igaz, igaz! akik választók vagytok, s „Azt mondják itt ezek, a mindenitek ebédet kap és mi ellenfeleink, a kormány- agy fél liter pálinkát. pártiak, hogy így meg amúgy, lyosón. Egyébiránt csak ennyit olyan embert válasszanak még elcsomagolva, bepecsétel akartam mondani. kegyelmetek, aki kegyben áll- ve, ahogy Nagyváradon a kedési vacsorákat”, mert a felolvasott nevek viselői sor­ban megjelennek a Ház asz­tala előtt, s mintegy „bemu­tatódnak” az érdekesnél ér- dúdolgatván dekesebb alakok. De amilyen édes egy man­dátum, olyan nagy teher „kettő”. Csapás, ha az em- Mennyivel más a „nagy- bernek egy sincs, de még veteránok mondátuma. nagyobb csapás, ha kettő van. Az csak egy rideg, közönséges Szegény Helfyt, Győryt, Kom- papírdarab. melynek nincs játhyt, akik két-két csomag­semmi delejes ereje. Maga gal érkezének, mint akik Tisza Kálmán pedig éppen ikreket hordanak az emlőjü- esak akkor bontotta fel a fo- kön, majd szétszedték a ki­Azon módon volt maradottak a szeretetükkel a folyosón. Végre déltájban valameny­ván a kormánynál, kieszközli, postára adták. Beadta, nem is nyi képviselő megszabadult amire szükségtek van. Hát látta soha. nem kíváncsi rá. Sokan csodálkoznak azon, jól van, mondtam magamban Bezzeg az újdonsült képvi- hogy a derék Csatár miként a múltkor. hadd legyen selőket még most is meg le- képes annyira lebilincselve Ordódy a képviselőnk, majd hét ijeszteni, ha egy idősebb tartani a csongrádiak hajla- meglátjuk, • mi fog történni, rájuk szól: mait. Nem történt semmi! Most ..No. rendben van-e a man­Én magam is érdeklődtem már megint kormánypártit dátum’” a dolog iránt, s meghallgat- akarnak választani! Hogy tán „Rendben van, urambá­tam Csatárnak egy program- majd az eszközöl ki valamit, tyám!” beszédét. .édes terhétől” s kezdetét vette az osztályokba való ki­sorolás. A sok mandátum már ak­kor alig fért el a széles asz­talon. Podmaniczky Frigyes bána­tos melankóliával nézegette: .Ejnye, de régen láttam Vasárnap délután Én érzem emberek Én egyre jobban érzem: Készülődik már egy Csendes zivatar S tisztára mossa majd szándékainkat Ősz van Csend Vasárnap délután Hajló jegenyére könyökölt a nap Az ég nyugalmas sápadt sivatagján felhők tevéi lomhán ringatlak Szép délután A levegőben sirály-villanás S mintha minden ünneplőt venne itt: a folyó vasalt áttetsző ingében — fénylő szíveket — dobogtatja hűvös halait A túloldalon tehén ácsorog Már nem legel: gyér s vértelen a rét Egy gyárkéményóriás — a dolgos hét után — szellőzteti füstös tüdejét Az óceánok lassan fodrozódnak Nem háborognak. Még simák .4 partokon dübörgő városok Karcsún szökellö fényes paloták Sikamlós gépek vak süket hajszával bombát gyártanak Magasba-szédült felhőkarcolók Kirakat-tenger (százlátó üveg) De árnyékukban búgva napra nap • • * Az öreg halász nehéz hetven évét egy köre tette Csendes szusszanó Ma ünnepel Újságot olvas: Kormányfők... • Nagy találkozó... S szederjes barna arcán bízó mosoly suhan mint illő röppenő madárcsapat — S valahol mégis sikamlós süket gépek bombákat gyártanak Amott a gát tövén két apró gyerek hancúroz hempereg (Milyen szép játék a világ!) Anyácska nézi s elgondolkodik: ...... elkelne két meleg kabát... M ajd karácsonyra megveszem nékik?’ — A piros labda száll röpül a fák alatt — S valahol mégis sikamlós süket gépek bombákat gyártanak — • • • S valahol mégis forog forog a gép Forog okos-bután — S kéklő hyugalomtömb ez őszi délután — Forog forog a gép Félelmetes-vadul — Osztatlan rend határtalanság itt e délután: az ember felmér tervez s nőni tanul — Dördül sikongva a gép. A telhetetlen éhes érdek ritmusára jár S hegyekké nőve lopva leskelődik a gombnyomásnyi kollektív halál * * • Jaj Szólaljatok meg öntudatlan tárgyak Szólaljatok meg fák kövek falak Jámbor tehenek esttel hazatérők örök-némaságra kárhozott halak Szólaljatok meg pihegő madárkák Szelíd bárányok meghajszolt lovak Vérrel megváltott emberarcú csillag S bolygó-búrákkal terhes bol tozat Halottak Támadjatok fel vés kiáltsatok Intő romlással álljatok elébe Kötözzétek meg indák Gyökerek fonódjatok kezére Értelem! Utolsó menedék Légy vezére! * • ♦ láttam a pusztulást amint romokban áUt Budapest Párizs Berlin Moszkva Róma S mit évezredek munkája emelt az arcodat — feldúlva — Európa! Láttam a megperzselt üszkös földeket hol vértől gőzölt minden szennyes árok Hol lét s halál mezsgyéjén vonszolt életek apadt mellén sötét folt szivárog. láttam a bélyeges csontváz-sereget S a katonákat Messze messze mentek... Síró asszonyt sápadt gyereket és kunyhók falain az ijedt arcú szentet \ Láttam a húsevő modern üzemet Hajók bordáit égő tenger hátán Acélgerincű oszlop görbülését S a halált hallottam — magát a halált! — kürtölni zuhanó bombák trombitáján! Jaj Szólaljatok meg öntudatlan tárgyak Fal-néma holtak Holt-néma falak Születők! Parányi fehér újjatokból szikraként szálljon a tiltó vindulat Szólaljatok meg létünk rendezői: rendünknek léte: szigor s öntudat Emberek! A mi szavunk már világformáló roppant akarat!! S higgyétek el ha karjaink e biztos mentőkötelek összefonódnak végre Zengő gépeink szerszámot gyártanak s házak ablakán mint nagy fehér virág kinyílik majd a béke. hogy szerencsésebb. De, édes „Hm, rajta van-e az öt- ennyi pénzt egy rakáson!” >.

Next

/
Oldalképek
Tartalom