Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)

1963-01-23 / 6. szám

2

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

1963. január 23.

Befejeződött az NSZEP VI. Kongresszusa, a (elvételen az első sorban (balról-jobbra) Todor Zsivkov, W. Gomulka, N. Sz. Hruscsov és N. Podgomij látható.

Az üzenetváltás

HOGYAN KÜLÖNBÖZTETHETŐ MEG A FÖLDRENGÉS

ÉS A FÖLDALATTI NUKLEÁRIS ROBBANTÁS?

A napokban közzétették annak a többszörös üzenet- váltásnak szövegét, melyet H ruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Kennedy, az Egyesült Államok elnöke folytatott a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásának kérdéséről.

Nagy a visszhangja az üzenetváltásnak hazánkban is, s különösen sokan érdeklődnek — éppen az üzenetváltás folytán — a szeizmikus ellenőrzésről. Több olvasónk fordult lapunkhoz is azzal a kérdéssel: hogyan is különböztethető' meg a földrengés és a föld alatti nukleáris robbantás? Erre igyekszünk most rövid tudományos magyarázatot adni.

BÁLLÁ ISTVÁN MOSTANI GONDJAI

Nukleáris robbantások alkalmával hirtelen hatalmas energia- menns-iség szabadul fel. Föld alatti robbantáskor ez az energia lökésszerű nyomást kelt a földkéreg környező anyagaira. E lökés által ébresztett hullámok a földkéregben ugyanúgy tovább terjednek, mint a természetes földrengések alkalmával fellépők. Ezeket a lökéseket szeizmikus (földrengésjelző) állomásokkal ugyanúgy felfoghatjuk, mint a természetes földrengések hullámait. A kérdés most már az, hogy a kétféle — a természetes rengések okozta és a nukleáris robbantások által keltett — hullám megkülönböztethető-e egymástól.

A hosszú évtizedes tapasztalat megmutatta, hogy a természetes földrengések nem hirtelen, nem előzmény nélkül pattannak ki, hanem a fő rengést kisebb nyugtalanságok előzik meg, amelyek egyre fokozódva vezetnek a rengés csúcsértékéig. Ezt követően a rengés hullámai nem ülnek el azonnal, hanem csak fokozatosan csillapodnak, s általában még napok múlva is jelentkeznek utórengések, amelyeknek az erőssége igén változó.

Merőben más a helyzet a föld alatti nukleáris robbantások nyomán keletkező rengéshullámoknál. Itt a legerősebb rengés előrengések nélkül, a robbanás pillanatában indul útnak, s ezt követi a rengés csillapodása. A jelenséget általában nem kísérik utórengések. A természetes és a föld alatti nukleáris robbantások okozta rengések hullámai tehát a ma meglevő roppant érzékeny műszerek segítségével teljes biztonsággal megkülönböztethetők.

A további kérdés az: milyen távolságból mutatható ki a szeizmikus technikával valamely földalatti robbantás? Ez elsősorban a robbanás erejétől függ. 1961. dej cemberében az amerikaiak „Gno- ) me” fedőnév alatt egy 3 kilo- tonnás földalatti nukleáris kísérletet hajtottak végre. Az ekkor keletkezett rengéshullámokat fél földterületnyi (20 000 km) távolságból is észlelni és azonosítani lehetett: (A hirosímai atombomba robbanó ereje a Gnome-kísőrletben szereplő bomba erejénél csaknem hétszer nagyobb, 20 ki- lotonna volt: Egy kilotonna nukleáris robbanóerő 1000 tonna hagyományos robbanóanyag robbanóerejének felel meg.)

A szovjet és az amerikai álláspont közti eddigi fő eltérés az volt, hogy éppen a Gnome és más hasonló kísérletek tapasztalatai alapján a Szovjetunió teljesen megokoltam arra az álláspontra helyezkedett, hogy szükségtelen az amerikaiak javasolta helyszíni nemzetközi ellenőrzés, mivel minden nemzet saját területén működő szeizmikus állomásokkal észlelni képes a más nemzetek által végrehajtott föld alatti robbantásokat. Az Egyesült Államok kormánya ennek ellenére mind ez ideig ragaszkodik a helyszíni ellenőrzéshez.

Ezért Hruscsov Kennedyhcz intézett levelében tett ajánlata, amely hozzájárul, hogy a Szovjetunió földrengéses (szeizmikus) területein automatikus rengésjelzőt állíthatnak fel, elősegíti a megegyezés lehetőségét. Ugyanis ezek a földrengéses — különben viszonylag lakatlan — területek lennének alkalmasak föld alatti nukleáris kísérletekre. A nemzetközi bizottság által itt elhelyezett, és elzárt automatikus földrengés- jelző berendezések rögzített feljegyzéseiből teljes biztonsággal megállapítható, hogy a két vizsgálati időpont között történt-e azon a területen földrengés vagy földalatti robbantás.

Egry

gyorsvonat pár nem közlekedik Salgótarj án és Budapest között

A vasárnap életbe lépett vonatkorlátozás a Hatvan— Somoskőújfalu közötti vasútvonalat is érinti: A Salgótarjánból reggel 5,20 órak'or induló és ide Budapestről este 20,53 órakor visszaérkező gyorsvonat bizonytalan ideig nem közlekedik. A menetrendben ezen a vasútvonalon más változás nincs.

MIRE KÖLTI STEINBECK A NOBEL-DIJAT

Az egyik újságíró kérdést intézett John Steinbeckhez azután, hogy az író Stockholmban átvette a Nobel-di- jat és a velejáró 50.000 dolláros csekket:

— Mire szándékozik költeni a Nobel-díj összegét?

— Nem okoz problémát a pénz kiadása, — válaszolta Steinbeck, — csak az utóbbi két hétben 870.000 dollárt kértek tőlem idegenek — levélben.

Nógrád megyében tavaly befejezték a falvak villamosítását. Az ÉMÁSZ Salgótarjáni Üzletigazgatóságának dolgozói 1962-ben — vállalásuknak

megfelelően — három községet villamosítottak terven felül, legutoljára Mátrakeresz- tesen gyulladt ki a villany.

Az ÉMÁSZ dolgozói előtt most újabb feladatok állnak. Amint legutóbbi taggyűlésükön is megállapították: a terv- teljesítés ütemességét, a munkák koncentrálását helyezik előtérbe. Ennek keretében ebben az évben különös gondot fordítanak a termelőszövetkezetek villamosítására, és megkezdik a villamoshálózat rekonstrukcióját, felújítását is.

A múlt évi 40 millió forintos villamoshálózat szerelési munkával szemben az idén több mint 42 millió forint értékű építési tevékenységet terveztek az egész igazgatóság körzetében. Ennek keretében mintegy 5 millió forint értékben nagyfeszültségű vezetéket építenek a Nógrád- kövesdi Kőbánya, Szurdokpüspöki község energiaellátásának javítására, új vezetéket I építenek a salgótarjáni alállo- más és az Erőmű között, va- l

Késő este, egész napi fárasztó megyejárás után találkoztam az utcán az őrhalmi termelőszövetkezet elnökével. Hazafelé tartott és szives hívását nem tudtam visszautasítani.

— Most nem az újságíróval, hanem az ismerőssel szeretnék kicsit beszélgetni.

A kinti hideg után jól esett a meleg szobában pár pohár vörösbor és az omlós tepertős pogácsa. Azért amiről szó esett, mégis megírásra kívánkozik.

Először a zárszámadásról

érdeklődtem.

— Pénteken, 25-én lesz a közgyűlés, nagyon készül rá az egész falu — tájékoztatott Bállá István. — Nem akarok nagyot mondani, de negyven forinton felül fizetünk, többet, mint amennyit terveztünk.

— Hogy-hogy?

— Nézze, itt fő jövedelem az állattenyésztésből várható. Elsősorban a sertésekből. A múlt évben a tervezett 230 hízó helyett hétszázon felül értékesítettünk. Mégpedig korszerű hizlalási eljárásokkal elértük, hogy 6—7 hónapos sertéseket adunk el 110 kilós átlagsúllyal.

— Hogyan sikerült ez, Bállá elvtárs?

lamint más helyeken. Hálózatbővítést végeznek négy és félmillió forint értékben, amelynek keretében a vállalat számára kedvezőbb energiaszolgáltatási rendszereket teremtenek. A többi között például az acélárugyári lakótelepen 110-ről 220 voltos feszültségre térnek át még az év első felében. Korszerűsítik a hálózatot Balassagyarmaton, Homokterenyén, Endrefalván, Mátraverebélyben, Jobbágyiban és más helységekben.

A lakosság számára végzendő hálózatbővítés ösz- szege meghaladja a más- félmillió forintot, a különböző lakótelepeken 2,1 millió forintot fordítanak fejlesztésre. Ennek jelentős részét a salgótarjáni kábelfektetés é§ transzformátorépítés folytatása teszi ki. Mintegy 2 millió forint értékű munkát végeznek majd el új energia- fogyasztók bekapcsolása érdekében. A faluvillamosítás befejezése után sor kerül egyes külterületi lakótelepek villamosítására is. amelynek értéke 2,5 millió forint. Ennek keretében

villamosenergiát kap majd a Bércéi melletti Ordaspuszta és a Csesztve melletti Kincsem-puszta is.

— Ismeri Uhrin Józsi bácsit, a fő sertésgondozót. Nos, ő negyedmagával teremti az ilyen csodákat. Bármikor megnézheti a sertésszállást: friss alom, olyan tisztaság van itt, hogy ember is ellakhatna benne. Az etetést grammnyi pontossággal kimért eleséggel végzik. Az öreg ötven méterre lakik az ólaktól, de ha elérkezik az ellés ideje, az ebédet is odaviteti s hetekig bent alszik a gazdasági épületben. Hallott-e róla, hogy rádió hangjánál neveli a sertéseket?

— Nem én. De miért rádióval?

— Mert a hanggal eltereli a

figyelmet s átrakhat szopós malacokat olyan kutreiába is, ahol nem a saját anyjuk fekszik.

— Mennyi ennek az embernek a jövedelme?

— A múlt évben 38 900 forint* volt. De legszorgalmasabb beosztottja, a fiatal Szilvási István is kijött havi 2600 forintra.

— Ez igen. S mennyi a tagok átlagkeresete?

— Az átlagban a betegség s egyéb miatti alacsony teljesítés is benne van, így van valamivel fölötte az évi tizenhatezernek. Tudja, mi az érdekes most? A legtöbben taterveiből

Az eddigi 96 mellett további 25 termelőszövetkezet villamosításához szükséges nagy- feszültségű hálózat megjavítása szerepel az ÉMÁSZ megyei tervében. Erre a célra 1963-ban az igazgatóság területén 7 millió forintot fordítanak. A szövetkezetek villamosításánál már figyelembe veszik a távlati villamosítási terveket is. A Túra községben dolgozó villanyszerelők máris nagyszerű teljesítményről adtak számot: a hideg időjárás ellenére is elvégezték a helybeli szövetkezet villamosítását. a nagyfeszültségű hálózat építését.

Az éves tervvel egy időben elkészült a Vállalat műszaki intézkedési terve is. Ebben különös gondot fordítanak az olyan feladatok megvalósítására, mint az energiaszolgáltatás teljesítményének növelése, a védelmi berendezések' további fejlesztése, az üzembiztonság növelése.

Az intézkedési terv keretében számos község villamoshálózatának rekonstrukciós tervét is elkészítik.

A hálózatéppé' 42 millió forintos keretéből mintegy 15 milliót fordítanak műszaki fejlesztési célokra.

karékba teszik a pénzt. Az eddigi hétszázezres betétállományt ezen a héten csaknem másfél millióra emeljük.

— Tehát elégedettek a dolgozók?

— Nincs különösebb panasz. Persze, az igények is nőnek. Az ember mindig többet akar. Más gond van itt most.

— Nos! — biztattam, mert láttam, hogy keresi a kifejezést, azután csak belekezdett.

— Három évvel ezelőtt még a betegágyamban sem hagytak nyugtot egyesek, hogy írjam alá a papírt, amivel felveszik őket az iparba. Nem egyeztem bele könnyen az ilyen menekülésekbe. Sokat rábeszéltünk az itthon maradásra. Azért mégis elment egy csomó, különösen a fi- talabb korosztálybeliek. Most meg jönnének vissza. Négyet már felvettünk, de még tizennyolcán várnak a döntésre.

— Nyilván ezeknek is tudnak itthon munkát adni?

— Munkát igen. De a tagok egy része úgy vélekedik, hogy a nehéz időkben távol éltek, jöttek haza hetenként, leginkább az építőiparban, útépítéseknél dolgozó falusiak, s dicsekedtek a fizetési borítékkal. „Ez a biztos” — így mondták akkor. Azóta sokat fejlődött a termelőszövetkezet.

— De hát azért mégse lenne helyes most visszafordítani

őket.

— Nem, nem. Fel is vesszük őket, én legalább is ezt szeretném. Az ellenállást meggyőző szóval kell leszerelnünk. És azt is meg kell értetnünk az új jelentkezőkkel, hogy a megszokott helyről, a begyakorolt munkából senkit nem cserélünk ki az ö kedvükért. Nekik olyan feladatokat kell most vállalniok, amit jelenleg nők, vagy idős férfiak végeznek és amihez több erő szükséges.

— Jó lenne, ha más termelőszövetkezetek is ilyen gondokkal bajlódnának már, hiszen ez azt jelenti, hogy itthon az emberek jgbban megtalálják a számításukat, mint a családjuktól távol.

— Igen. Higgye el, másrítt is bekövetkezik ez a változás. mihelyt egy kicsit erősödik a termelőszövetkezet. Ez a fejlődés útja. s mi azért is élünk a lehetőségekkel, mert a tagság'80 százaléka öregekből áll. Pár év múlva ezek már nem tudnak dolgozni, s akkor milyen jő lesz a most és még ezután jelentkező munkaképes, sok friss, fiatal erő.

— Azért tanulság is ez annak a tizennyolcnak, igaz-e?

— Természetesen. Ha akkor hallgattak volna rám. mikor itthagi/ták a falut, már előbb és már a mostaninál sokkal jobb eredményeket. értünk volna el. Na, de jól van ez így is.

... Nagymama a tűzhely mellett helyeslőén bólintott rá. ,

Kondorosi János

Villamosításra, hálózatiéi lesztésre, 42 milliót fordítanak az idén

Az ÉMÁSZ igazgatóságának

A tervezés és megvalósítás embere

A dejtári tanácselnök: Tóth László szegről- végről mindenkinek rokona a faluban. Ez nem is nagyon különös ilyen kicsi helyen, ha figyelembe vesszük, hogy csupán anyai ágon tíz testvért számolhattak egy tető alatt. Ez a tíz meg újabb hajtásokat eregetett, így aztán a cseperedőknek Laci bácsi, az egy- ívásúaknak Lacikám, a korosabbjának meg Laci öcsém Tóth László a községben.

— Hol van akkor a tanácselnök?.. Nem megy ez a tekintély rovására?

A vékony, szőke ember, szemközt velem itt. a tanácsi szobában — elmosolyodik.

— ölvenhét januárjától vagyok elnök, azelőtt is, a tanácsok létrejöttétől tanácstag, meg tsz-elnök, meg függetlenített párttitkár, de még soha nem kértek olyat rokoni alapon, ami jogtalan. Még a jogossal is hamarabb megkeres a kívülálló, a nem-rokon.

— Sokfélével keresik-e az emberek?

— Hát... meglehetősen.

— És mifélével?

— Van abban mindenféle, leginkább egyéni kérés, probléma, hogy ezt, vagy azt szándékoznak és mint vélekedem a tervről. Néha már reggel ötkor zörögnek, s vagy felkelek, vagy odaültetem az ágyhoz a vendéget, hogy beszélte a dolgait.

— Mennyi akkor a tanácselnök munkaideje? Mettől meddig tart?

— Az a véleményem, hogy nyolc órás tanácselnök nincs, az nem jó elnök, aki nyolc- órázik. Igaz. a feleségem zengedez néha, hogy tízkor megyek haza, megint négykor kelek, mert ki szoktam menni a tsz-be, a tehenészetbe. az állatokat megnézni. Persze, az ember ott is beszélget, véleményt kér, javasol.

— Segítik-e és hallgatnak-e a szavára?

— Ügy érzem, hogy közel vagyok az emberekhez, minden apró dologról tájékoztatnak.

— És mi ennek a titka, mit gondol?

— A közvetlenség az alapja, hogy elismerjék a vezetőt és... hogy szakmailag értse, amit csinál, amit mond.

— S mit tett e követelményekért a dejtári tanácselnök?

— Ügy gondolon, nem vész el a tekintélyem, ha akár egy húsz éves fiú előtt megemelem a kalapot az utcán. Ami a tudást illeti: én a felszabadulás előtt a pesti építőiparban állványozó voltam, hat elemit végeztem. A tanácsi funkcióm alatt eddig 18 hónapot töltöttem különféle tanfolyamokon, iskolákon, ezenkívül most végzem az általános iskola nyolcadik osztályát és jelentkeztem a marxista—leninista esti egyetemre, de nem kerültem létszámba, azt mondták, sok a jelentkező. Ez bizonyos mértékig rosszul esett, mert a feltétellel, az öthónapos pártiskolával rendelkezem, nagyon szeretek tanulni. nincs újság, könyv, amit el ne olvasnék, ha a kezembe kerül. A két gyermekem is így nevelem. A nagyobbik, a lány 18 éves, most érettségizik Pesten, a Közgazdasági Technikumban. A kisebb, a fiú, szintén jó tanuló a negyedik általánosban. Ha további kedve lesz, szintén tanulhat, mert ma már senki nem állhat ’meg a tudásszerzésben.

— Mint kezdettől tanácstagnak, s ötven- héttől tanácselnöknek milyen tapasztalatai vannak munkájáról?

— Jók.

— És rosszak is ..?

— Mindenfélék.

Jó tapasztalatom: mindent a közösséggel kell megoldani... a népet bevonva a feladatokba. A művelődési otthon építésénél például százezer forint értékű társadalmi munkát jelentett ez. Villanyszerelők, kőművesek, állványozók, fogatosok jöttek a kérő szóra, s jönnek most is minden közös ügyhöz.

— Rossz tapasztalat?

— Rosszat én nem igen tudok ... Néha a- felsőbb szervek részéről nem veszik eléggé figyelembe a helyi tanácsok véleményét.

— Például? ..

— Jóé tesznek, oda tesznek egy tanítónőt, óvónőt, meg se kérdik, jó-e, tetszik-e, vagy sem.

— Milyen az, elnök kapcsolata a tanács többi dolgozójával?

— Olyan a viszonyunk, hogy jobbat el sem tudok képzelni. De talán mást kellene megkérdezni. A titkárunk, Luspai Ferenc szintén a tanács alakulása óta van helyén. Azt hiszem, ennek a harmonikus munkának az eredménye, hogy az új választásra bizalommal jelölt a falu. Szeretem a tanácsi munkát, szeretek tervezni, megoldani és büszke vagyok, hogy amit produkálni tudtam, illetve produkálni tudtunk, annak a vezetője lehettem.

— Mik ezek az eredmények Dejtáron?

— Tanácselnöki tisztségem óta megépítettünk 650 ezer forintból egy gyönyörű művelődési házat, ugyancsak 650 ezer forintból egy 75 személyes egészséges, korszerű napközi otthont. Négy kilométeren, teljes egészében villamosítottuk a község újtelepi részét, megépítettük a szorosi utat, elvégeztük 140 ezer forintból ,a Lókos patak út- és hídépítését. Hangoshíradót szereltünk fel. 200 ezer forintot fordítottunk az iskola és nevelői lakások felújítására. Körülbelül ezek a jelentősebb eredmények.

— S milyen programot adhat most községének Tóth László, a készülő, úi tanácsválasztás egységes bizalommal jelöltje?

— Közvetlen, ez évi tervük ötven házhely kialakítása, hogy az építkezéseke* mie’őbb megkezdhessük, mert a jelenlegi helyhiány már nagyon sürget bennünket. A következő négy esztendőben me» kell oldanunk a szükséges tantermek, nevelői lakások énpásét. az utcák járdásítását, utak rendbehozását. Távlati eéliamk között ta'án leofnnto*”>b’--> a kézség ivóvízellátásának biztosítása, a törpevfz- mű éoítése.

— Milyen lehetőség van ez utóbbira? Hiszen a községfejlesztési összeg ...

— Évi 140 ezer forint. Igen.

— A törpevízmű pedig ...

— Nagyon sok. Rengetee ... Csakhogy éppen most érdeklődtem a KÖJÁL-nál, a megyénél és megtudtam, hogy hatvanéves hitel* kaphatunk. Ez nekünk azt jelenti, hogy 20 ezret kell évente visszafizetnünk.

A dejtári tanácselnök ígéretes tervekről tud számot adni s az eredmények, amelyeket maga mögött mérhet, azt jelzik, hogy itt a tervek valósulásának jó garanciája van.

Tóth László nemcsak tervezni, de községe bizalmával, támogatásával — elvégezni is tud.

Méltó hát a bizalomra.

Barna Tibor