Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)

1963-01-26 / 7. szám

1963. január 26. NÖGRÄDINÉPÚJSÁG 7 Rendszeres televíziózás, szakköri munka az iskolai szünidőben Szövetkezetek társulása szarvasmarhatenyésztésre A LOTTÓ E HETI SORSOLÁSÁNAK NYERŐSZÁMAI: 2 3 12 78 88 — A rét- és legelőgazdál­kodás időszerű kérdéseiről tart értekezletet 30-án, szer­dán délelőtt Salgótarjánban a Hazafias Népfront talajerő­gazdálkodási akciócsoportja. — Tíz agronómusi lakás épül 1963-ban Nógrád megye termelőszövetkezeteinél. Az épületek 2 millió 500 eze^ forintba kerülnek. — Az országos vizsgálatok során a közeljövőben me­gyénk vadásztársaságainál is vizsgálatot tart a Magyar Vadászok Országos Szövetsé­ge. — Ujbó a megyét járja a Csárdáskirálynő, Kálmán Im­re világhírű operettje. A da­rab szombattól még Dejtáron, Kisterenyén, Mátranovákon és Zagyvarónán kerül bemu­tatásra. — TAKARÉKOSKODNAK a szécsényi járás dolgozói. A múlt évben az OTP betétek összege meghaladta a já­rásban a 10 millió forintot. — Az IBUSZ nyolcnapos társasutazásokat szervez Ausztriába április és május hónapban, a görög tenger­partra május hónapban, At­hénbe júniusban. Az érdek­lődők bővebb felvilágosításért január 31-ig fordulhatnak az IBUSZ salgótarjáni kirendelt­ségéhez. — Országos vásár lesz Kis­terenyén február 5-én. A vá­sárra vészmentes helyről, sza­bályszerű járlatta! mindenne­mű állat felhajtható. — Nagyban készülődik a Sal­gótarjáni Acélárugyár Műve­lődési Háza a január 31-én rendezendő Knbai-Magyar Barátsági Estre. Az esten a Kubai Köztársaság budapesti nagykövetségének vezetője tart előadást, bemutatásra ke­rül a Pedró a Sierrába megy című kubai film, közreműkö­dik a művelődési ház zene­kara és irodalmi színpada. — Tizenhárom szocialista címért versenyző nőbrigád tevékenykedik a Salgótarjá­ni Üveggyárban. — Tizenöt salgótarjáni és balassagyarmati üzletben ve­zetik be a közeljövőben a kávé, mák, dió és húsdará­lást a dolgozó nők „második műszakja” csökkentése érde­kében. — APÁK ANKÉTJÁT tar­tanak márciusabn a Salgó­tarjáni Acélárugyárban. Az ánkéton a család szerepkö­réről, feladatairól is hangzik majd el előadás. — Negyven postai dolgozó képezi magát tovább szakma­ilag az idén. Megkezdték a vadállomány etetését Nógrádban is Sok gondot okoz a vadász- társaságoknak is a hideg időjárás. Egyre kevesebb élelmet találnak az • erdőben a vadak, s ez nagyon meg­nehezíti az átteleltetést. Főleg a kisvadas területeken, ahol zömmel • foglyok és fácánok tanyáznak, szükséges óvni és etetni a vadállományt. Néhány vadásztársaság már hozzálátott a vadak etetésé­hez. A kisterenyei szénbánya vadásztársasága nagyobb mennyiségű ocsut és kukori­cát vásárolt etetésre. Több etetőt készítettek, amelyeket időközönként megtöltenek élelemmel. Dicséretre méltó gondoskodást folytat a pász­tói járási tanács és az Utas­ellátó Vállalat vadásztársasá­ga is. Február elejéig országszer­te szünetel az iskolai oktatás, nagyon fontos azonban, hogy a tanulók ez idő alatt se szakadjanak el egészen a nevelőktől, a könyvektől. Ezért a Magyar Televízió hasz­nos feladat betöltésére vállalkozott azzal, hogy a délelőtti órákban rend­szeres műsort sugároz, az tehát a feladat, hogy ahol erre mód kínálkozik, a falusi pedagógusok megszervezzék növendékeinknek a televízió nézést. A televíziós ismeretbővi- tés kihasználására a megyei tanács művelődésügyi osztá­lya a napokban körlevéllel hívta fel valamennyi iskola figyelmét, . de örvendetes, hogy a pedagógusok lelkiis­meretessége jónéhány helyen figyelmeztetésre sem várt s A Salgótarjáni Üveggyár nőbizottsága jól kezdett hoz­zá az 1962—63-as politikai ok­tatás megszervezéséhez. Ebben az esztendőben 342 női dolgozó jelentkezett párt­oktatásra. A nők politikai ér­deklődését mutatja az is, hogy öí női szemináriumot Az idén kísérletképpen megépül az első gépesített sertéshizlalda a megye egyik legnagyobb sertéstenyésztő gazdaságában, az őrhalmi Hazafias Népfront Termelő- szövetkezetben. A 600 sertés hizlalására alkalmas létesít­mény gépi berendezését a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság szállítja. Az új típusú sertéshizlalda megépítésével lehetővé válik az új etetéstechnikai eljárá­sok alkalmazása, a szokásos sertéstakarmányok körének bővítése. Ezzel a módszerrel már a körlevél megérkezése előtt biztosította a művelődé­si otthonokban, az iskolákban a televíziózás feltételeit. így történt többek között Lucfalván, ahol a községi pártszervezet gépét kap­ta kölcsön az iskola és két pedagógus felügyeleté­vel hasznosain töltik délelőtt- jeiket a gyermekek. Ha legtöbb helyen hiány is van tüzelőben, annyival mindenütt rendelkeznek, hogy a művelődési otthon klubszobájában, vagy egy-egy tanteremben meleget lehessen teremteni s televíziós műso­rok mellett a gyermek-szak­körök tevékenykedhessenek, tartalmassá tehessék a szün­időt és február 3-tól különö­sebb visszaesés nélkül foly­tathassák a rendszeres tanu­lást. női előadók, illetve helyette­sek vezetnek. Ezenkívül tovább nőtt az idén azoknak a nődolgozók­nak a száma is, akik az álta­lános iskola VII—VIII. osz­tálya befejezésére jelentkez­tek. lényegesen olcsóbb lesz a sertések hizlalása és meg­rövidül a hizlalás idő­tartama is. A szükséges munkafolyama­tokat pedig az eddigi négy­öt ember helyett, egy em­ber teljes egészében elvégzi, napi hat óra alatt. A számítások szerint, a gépesített sertéshizlalda mint­egy 300 ezer forintba kerül. Mindössze 200 ezer forinttal több ez az összeg mint amennyit korábban az ilyen befogadóképességű sertéshiz­laldák készítésére fordítottak. A megyei pártértekezlet ha­tározatai szerint, a jövőben legfontosabb állattenyésztési tennivalóink egyike, a tehén- állomány minőségének megja­vítása. Ezzel függ össze az a célkitűzés is, hogy a nagyüze­mi gazdaságokban olyan szarvasmárhaállomány legyen, amely gümőlcór fertőzéstől mentes. Különös fontosságú tehát az a célkitűzés, hogy nagyüzemi gazdaságaink saját maguk ne­veljenek nagy termelőképessé­gű tenyészállatokat. Ugyanis jelenleg az a gyakorlat, hogy a rossz takarmányozási és tar­tási viszonyok miatt magas életkorú, rosszul fejlett, je­lentős tejtermelésre képtelen üszőket tenyésztenek tovább közös gazdaságaink. A tapasz­talatok azt bizonyítják, még a rendkívül szűkös takar­mányhelyzet sem indokolja, hogy termelőszövetkezeteink­ben, állami gazdaságainkban kevés és gyenge minőségű ta­karmánnyal lássák el a te­nyésztésre szánt üszőket. A helyes eljárás az, ha a közös gazdaságokban az alacsony tejtermelésű tehenek takar­mányát termelésükhöz szab­ják és az így megtakarított szálastakarmányt, abrakmeny- nylséget — éppen az alacsony tejtermelésű egyedek kicseré­lése érdekében — az üszőállo­mány takarmányozásánál hasz­nálják fel. Hiszen nagyhoza­mú, magas életteljesítményű teheneket csak szakszerűen nevelt növendékállatok közül nyerhetnek gazdaságaink. Az állati szervezet hasznos, jó tulajdonságai csak megfelelő tartási és takarmányozási vi­szonyok mellett fejlődnek ki és erősödhetnek meg. A leg­jobb származású egyedek is csak alacsony tejtermelésre képesek, ha rossz tartási és takarmányozási viszonyok kö­zött nevelkedtek. Több nagyüzem, termelő­szövetkezeti tagok háztáji gazdaságából vásárol üszőket a szarvasmarhaállomány mi­nőségének javítására. Ez a módszer azonban, éppen a gyenge tartási és takarmányo­zási viszonyok miatt, nem ad­ja a kívánt eredményt. Ezért helyes lenne, ha a termelő- szövetkezetek társulnának és közösen hoznának létre üsző- nevelő telepeket, ahol az élen­járó jó technikai módszerek alkalmazásával egészséges, te­nyésztésre alkalmas állatokat nevelnének. Az üszőnevelő termelőszö­vetkezetek az állatokat az ed­diginél korábban értékesíte­nék és az állatok értékesítési áránál figyelembe lehetne venni az egyedi teljesítményt, mint a tehenek legfontosabb értékmérőjét. De ezzel a mód­szerrel lehetővé válna egy-egy állat rendszeres ellenőrzése, termelési szintjének vizsgála­ta, amely azt is mutatná, mi­lyen tartási és takarmányozá­si körülmények között nevel­kedett az állat. Az üszőnevelő telepekkel párhuzamosan cél­szerű lenne mesterséges bor­júnevelő telepek létrehozása is, mert ez elősegítené az egészséges, gümőkór fertőzés­től mentes állomány kialakí­tását. Ezek az elgondolások nyil­vánvaló néhány termelőszö­vetkezetnél istálló, szálláshe­lyek építését tenné szükséges­sé és ez a munka hozzáértő, jó szakemberekét is kíván. Éppen ezért helyes lenne, ha a megyei szervek mielőbb megvitatnák ezeket*az elgon­dolásokat. Cs. Nagy László, a Sziráki Állami Gazdaság igazgatója Héhány állategészségügyi tennivaló a szarvasmarhatenyészetekben--------------------------------------­C saknem 350 nő tanul a Salgótarjáni ’ Üveggyárban Gépesített sertéshizlalda épül Örhalomban XXVII. (KISREGÉNY) A csendes tavaszi estek ro­konai az ünnepnek. Alig pi- heg az élet, mégis minél hal­kabb, annál teljesebb. Az ember nem versenyez az idő­vel, örül, ha eínyújtózhat gondtalanul, erőt gyűjteni a következő napra, amely máris számlálgatia parancsait a so­ha nem látott messzeségben, a közelgő éjszaka nyomában. Az idő maga a pontosság, nem siet, nem késik, ember dolga, hogy lépést tartson vele. Van még egy fél óra. Lejár, menni kell. A család kint szellőzködött a tornácon. Két fiatal barack­fa lengén tárta szét virágos karjait és hattyúpihéket hul­latott az udvar agyagiára. A szomszéd kéményét kócos fé­szek koronázta, közepén ösz- szebújva aludt a gólyapár. Kincses József félig telt kor­pás zsákon üldögélt. Szótla­nul cigareftázgatott. Ernyedt szemhéia alól Klárit és Danit méregette, akik suttogva ta­nakodtak a konvhaablak pár­kányára könyökölve. Az öregasszony pöttömnyi alakja észrevétlenül húzódott meg az ajtó szögletében. Fé­lig a konyhában ült, csak a lábát rakta a verandára és madárcsontú kezével lehelet- finoman ringatta a babako­csit. Olyan gvengéd ritmus­ban, mintha félénk szívének dobbanásai mozdították volna a kezét. Pirkadattól napszáll- táig a saját házában időzött, de nyugovóra mindig Kincse­sékhez tért. Dani a gyermekkocsihoz lépett, leemelte sátoráról a 'üggönydarabkát, s komoly fi­gyelemmel, előrebillent fejjel nézte a kislányát. A négyhó­napos csecsemő puha ho­mályban szendergett, arcocs­káját kövérre hizlalták az álom édes emlői. Daniban reszketett a sóvárgás, hogy kimarkolja a gyermeket a kocsiból, de csak a mutató­ujját érintette hozzá a való­színűtlen ül parányi, föltartott öklöcskékhez. Azután sóhajt­va fordult Klárihoz: — Indulok ... Öt napig volt itthon: szom­battól szerdáig. Szabadságot kért, hogy végre hosszabb ideig anyja mellett maradhas­son, mert nagyon nyugtalan volt az özvegységre jutott asz- szony miatt. A szomorúság el­lenére is szép volt ez az öt nap, de most kegyetlenül megbosszúlta magát. Engedte, mert kívánta, hogy minden porcikájához hozzámeleged­jen az otthon, most pedig egyetlen perc alatt, zokszó nélkül kellett fölszaggatnia a megeredt gyökereket. Klári bizonyatlanul gom- bolgatta be férje ingét. — Elkísérlek ... — Hogy egyedül jöjj visz- sza nyolc kilométert? Nem. — Ugyan. Biztos lesz valaki ismerősöm visszafelé. — Akkor se. Ügy rosszabb... — Legalább a falu végéig ... — Azt nem bánom. Suttogva beszéltek, hangjuk alig horzsolta az esti félho­mályt, Kincses József mégis értette minden szavukat. Tér­dére könyökölt, úgy nézte gondbamélyedve a sötéten át­ütő virágzó barackfákat. Ak­kora szomorúság terítette rá a szárnyát, hogy fázástól reszketett a bőre, mintha hi­deg hajnalon harmatos bo­korban kuporgott volna. Nyomorult óra volt ez, mindig nekibúsulva készülőd­tek rá, s most különösen. A sajnálattól nem mert ránézni se a fiatalokra, se az öreg­asszonyra. Kínlódva tudta csak tűrni az anya jelenlétét, aki áttetszővé váltan osont körülötte, hősies némasággal viselte bánatát. Törékeny sze­mérmességgel, riadozó rajon­gással dédelgette unokáját az asszony, reggel magával lop­ta a kihalt házba, Klárinak utána kellett menni szoptat­ni. Az öreg Kustánról soha nem beszélt. Dani távolléte miatt se nagyon panaszko­dott, de Kincsest kegyetlenül gyötörte az emberség, tudta, hogy elégtétellel tartoznak, legalább annyival, hogy az asszony visszakapja, minden­nap lássa a fiát. Kláriék bementek a házba, lámpát gyújtottak, csomago­láshoz kezdtek a földsúlyú csendben. Kincses József még mindig az üdén világító barackfa- lánykákat nézte. Haragos érzések feketítették el a kedvét. Edzett türelme cserbenhagyta, nyugtalansága zúgolódássá zordult. Hitét, erejét pazar jószívűséggel osz­totta szét az emberek között, s viszonzásul mindeddig any- nyit kapott, hogy örülhetett a mások örömének, örült is, olyannyira, hogy ezzel gyó­gyította a saját sebeit, amíg tudta. De a ború már nem tá­gított a sarkából. Éppen ezek­ben a napokban eszmélt rá elhülve, hogy a leánya feje fölött is szalad az ifjúság, hiába fiatal még, rászakadtak az élet gyorsan öregítő gond­jai. A várakozások hosszú meddősége után csak pillana­tokig pihenhet meg, holott ezek a legszebb esztendők még akkor is kurták, ha sza­kadatlan boldogságban telnek. Leányáért kétszeresen szen­vedett, hiszen ez volt az az idő, amelyre harminc eszten­deig várt, s mégis még min­dig várnia kellett. Lázas két­ségbeeséssel értette meg, hogy ezek a napok visszahozhatatla- nok, nem akarta tovább tűrni a tehetetlenség kárhozatát. Eddig egy lépést sem tett önmagáért. Bármit kívántak fölülről, engedelmesen meg­hajtotta a fejét. Többé nem akart a meggyőződése ellené­re cselekedni, mert hovato­vább a tisztesség romlását érezte, tisztesség nélkül pe­dig egy napig sem élhetett hi­tében. Amit a leányával, ve- jével és vele' műveltek, nem tartotta becsületesnek. Elha­tározta, hogy segítséget keres, meglátogatja Cigié Mihályt, hátha levetheti végre valahá- ra melléről azt a sziklát, amely ^másfél éve egyre tűr­hetetlenebből nyomja. Az ajtó felé figyelt: Dani a pergamenszínű fényben állt, zsebes hátizsákkal a vállán. Szótlanul ölelte magához fe­kete, árnyékszerű anyját. Kincses föltápászkodott, a búcsúzkodókhoz bicegett. Paj- táskodóan karolt bele vejébe. — Hát anélkül csak nem mész el, hogy ne innánk egy pohárkával. Leányom! Elő a demizsont! Klári olyan volt, mintha megszeppent volna. Zajtalan fürgeséggel kapkodott pohara­kat a konyhaszekrényből, a háromliteres demizsont a vi- zespad mellől vette elő. Két poharat töltött tele vörösbor­ral. Az öreg fáradt vidámsággal fohászkodott a koccintáshoz. — Jó utat, fiam. Annyira jó utat, hogy legközelebb vég­képp itthon maradj. Egészsé­gedre! ... (Folytatjuk.) A tavaszi legeltetéstől őszig, a vitamindús takarmány, a jó levegő,- a napfény, a szabad mozgás hatására a szarvas­marhaállomány jól fejlődik, súlyuk, s a tejelő tehenek te j hozama jelentősen gyarapo­dik. Más a helyzet ősztől tava­szig. A téli hónapokban az ál­latok lényegesen kevesebb vi­tamindús takarmányt fogyasz­tanak, mint nyáron. Keveseb­bet mozognak, s hónapokon át nélkülözik a napfényt is. Azokban a termelőszövetke­zetekben, állami gazdaságok­ban, ahol nincsenek megfelelő szarvasmarha istállók, sok ál­latot tartanak kisebb, régi istállókban, az állatok ellen- állóképessége gyengül, köny- nyen megbetegedhetnek. A rossz levegő, a magas pára- tartalom igen érzékenyen érinti az állatok egészségét, legtöbbször légzőszervi meg­betegedéseket okoz. Ugyancsak az állatok egész­ségét veszélyezteti, ha a szarvasmarha-istállóból nem tudják eltávolítani a vizeletet. Ez az istálló 15—18 C fokos hőmérsékletén gyorsan bom­lik. Egyik bomlásterméke az ammónia, a páradús levegő­vel keveredve a légutak nyál­kahártyáját támadja meg. A páradús levegőjű istálló me­legágya a szarvasmarhaállo­mányra, s az állatgondozókra egyaránt veszélyes betegség­nek, a gümőkőrnak is. Nem szükséges tehát tovább ma­gyarázni, milyen fontos a szarvasmarha-istállókban az olyan szellőzőberendezés, amellyel megfelelő hőmérsék­letű, páramentes, tiszta leve­gőt biztosíthatunk az állatok­nak. A szarvasmarhaállomány gondozása, tisztítása ugyan­csak fontos télen. Az őszi hó­napokban az állat hosszabb, dúsabb - szőrzetet növeszt, szervezete így védekezik a hideg ellen. Természetes, szükségszerű folyamat ez, kü­lönösen ott, ahol az állatok a telet szabadtartású istállók­ban töltik. Az istállózó állat­tartásnál a hosszú, dús szőr- zetű állat tisztítása, gondozá­sa igen körülményes. Az ilyen állat bőrén könnyebben lera­kódik a por, a szennyeződés, elzáródnak a bőr pórusai. Így a rendkívül fontos bőrléleg­zés csökken, a testfelület kis részére korlátozódik. A hosszú szőrű, szennyes bőrű állatokon gyorsan elsza­porodnak a bőrélősködők is. Táplálékuk az állat vére, mi- rígyváladéka. Izgatják az ál­lat bőrét, a viszketés nyugta­lanná teszi a szarvasmarhát. Fejlődésük üteme lassúbb lesz, de ha a bőrélősködők nagyon elszaporodnak, az állati szer­vezet nagymértékű leromlását is előidézhetik. Ezeket a rendellenességeket, amelyek gátolják a szarvas- marha növekedését, fejlődését, megelőzhetjük, ha az állatok szőrét ősszel lenyírjuk. Azon­ban ennek az egyszerű, de igen hatásos védekezési mód­nak alkalmazása azért nem lehetséges, mert a termelőszö­vetkezetek legtöbbjében nincs szarvasmarha nyíró olló. Két esztendeje már, hogy ezt elő­ször szóvá tettem, de még most sem kapható ez a rend­kívül fontos munkaeszköz. Varsányban, a Dózsa Ter­melőszövetkezetben régi gyárt­mányú, kézi nyíró ollókkal minden ősszel rendszeresen megnyírják a szarvasmarha- allományt. Ebben a termelő- szövetkezetben, a szűkös ta­karmányozási viszonyok elle­nére, az állomány jobban fej­lődik, több tejet is ad, mint azokban a közös gazdaságok­ban, ahol talán több és jobb minőségű a takarmány, de gondozatlan, piszkos az állo­mány. Dr. Papp Lajos körzeti főállatorvos, Szécsény (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom