Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)

1963-01-26 / 7. szám

t

1963. január 26.

IRODALMI

A vonat egyhangú zakatolása megint eszébe juttatta a monoton, sematikus szavakat.

— Kerüld a rossz társaságot, ne hagyd magad olyan dolgokra csábítani, amelyek a törvénnyel állítanak szembe. Odakint nem osztják be hasznosan minden percedet, nem állnak ott a hátad mögött, hogy minden lépésedre vigyázzanak, mint itt a börtönben.

Nyilván ugyanezeket a szavakat mondta minden szabadulónak a parancsnok szenvtelen, gyomorbajos arccal. Akkor kezdett rá jobban figyelni, amikor a hideg szemüveg mögül az iránta érzett gondoskodás melege megérintette.

— Koczka igazgató elvtárssal telefonon beszéltem: visz- szavesznek az építkezéshez, senki nem hánytorgatja fel, amit tettél, elfelejtik ezt a két évet. Apád nem tudja elfelejteni. Azt válaszolta a levelemre, hogy nem akar látni, nem ismer többé.

Aztán felállt és kezet fogott vele.

— Bizonyítsd be a munkáddal, hogy rendes ember vagy, az idő majd megeny- hiti még őt is.

Mégsem ment el a vállalathoz. Beült a Rákóczi-úti kismoziba, ahol délelőtt is játszanak. A sötét terem oltalmában csempészte vissza magát a szabad emberek közé. Riadtan figyelte a szünetben: nem veszik-e észre rajta a vastag fehér falak bágyadtságát, nem húzódnak-e el mellőle. Két óra múlva az Utcára tóduló tömegben úgy gyújtott cigarettára mint mások.

A mellékutca vendéglőjében marhapörköltet ebédelt s mintha igazán tényleg az ntcák, a szaladó tarka emberáradat, a csattogó villamosok nyitnák ki az eszét, a G eltért rakparton már az első pesti élményei születtek benne újra. Hidegen fújt a januári szél, a Dunán futball- pályányi jégtáblák úsztak és sápadt arcába piroslóan szökött vissza a vér.

— Mégis hazamegyek — kóstolgatja merészkedőn a gondolatot.

Az lehet, hogy nem bántanák a melósok. Hiszen a két év alatt, anyja betegsége után csak közülük volt néha látogatója. Dombi Pista bácsi, aki a tárgyaláson is körömszakadtáig védte: .,Akármit tett, nem ez a gyerek a hibás” — most is hallja; Va- lek Karcsi is meglátogatta, pedig de sokszor csúfolta ügyetlenségéért; Kerek Lacinak meg a húga hozott egyszer ebédet a börtönbe.

Ezek nem piszkálnák, a többinek meg befognák a száját, ha a régi dolgokat emlegetnék. Csuka Feri azonban megkeresné, Juci újra a nyakába akaszkodna s a szétszórt galeri új tagokkal szaporodva megintcsak magának igényelné őt. Nem voltak ugyan nála, mert a börtön levegője elriasztotta őket egyetlen lebukott társuk meglátogatásától. de Írtak a múltkor levelet. Tudják, hogy mikor szabadul és számítanak rá a brancsban, erről szólt a híradás.

Tisztában volt magával. Ha most csak két napig is itt marad, nem tud ellenállni a kisértésnek: valamelyiket felhívja telefonon s akkor már képtelen elszakadni. Pedig ezt nem akarta. De hát mit akar tulajdonképpen? Haza nem mehet. Nincsen otthona azóta a pofon óta. Apja feléje lendülő karja a bírósági folyosón. az irányt is jelezte, hogy ezután csak minél távolabb. minél ismeretlenebből. minél elátkozottabban létezhet.

Pedig az apja is bűnös volt. Most a vonat folyosóján, a hideg ablaknak támasztott fejében, míg a sötét semmibe bámult, nagyon tisztán látja, hogy az apja rontotta el az életét. Ezért megv haza. azért is! Szemébe mondja az igazat a vén gőgösnek s vagy

összeverekednek, vagy ki tudja mi lesz.

•. .Barta Bálint a módosabb parasztok közé tartozott a faluban. Három-négy generáció szívós kapzsisága, ügyes taktikázó házasságkötések érzéseket tipró erőszaka vakarta össze a huszonkét hold földet. Az apját, Barta Jánost szántás közben rúgta agyon a ló, kisebbik gyermeke, Juliska csecsemő korában pusztult el, mert anyjának nem volt otthonmaradása a beteg kislány mellett: kapálni járt a paskomi részbe hajnaltól sötétedésig. Az elhanyagolt pólyás a föld végén nyögdi- csélt hiába a kiszikkadt mell után. De a föld megmaradt. Meg ő is, Lajkó, aki már tiz éves korában az ekeszarvát fogta.

Hogyan is adhatta volna ezt a vagyont olyan könnyen prédára a szigorú Bálint gazda? Méghogy ő napszámosokkal,^ csak a gyerekcsinálásra való cselédekkel közösködjön? Azokkal legyen egyforma jövedelme, akiknek soha nem volt semmijük, a koszton kívül? Nem és nem, inkább terítsék ki a hideg kamrában.

Elment a dunántúli rokonokhoz, hogy ne találkozzék a szervezőkkel. „írjatok értem, ha eltűntek ezek a faluból” és vállára akasztotta a tarisznyát. De harmadnapra bekopogott az ajtón.

— Megette a fene az egész világot. Imre öcsémék is benn vannak már a tsz-ben. Még rámtámadtak, hogy mit nyakaskodom — fáradtan rogyott le a székre.

Lajkó ekkor nagyon sajnálta az öregét. És igazat adott neki. Megrokkant, lejárta az életének hosszabbik útját, s lám hiába volt minden. Vigasztalni próbálta.

— Hagyja, édesapám, úgyse tehetünk mást mint a többiek. Majd én belépek, maguk meg ellesznek itthon ketten. Én bírom a dolgot, húszéves vagyok, megmutatom nekik, hogy ezután is jobban élünk mint ezek.

— Elment az eszed neked is? — támadt neki amaz. — Az én fiam nem lesz lába- kapcája egy prolinak sem. Nem azért neveltelek. Elmégy, te nem maradhatsz itt. Küszködjenek csak egyedül úgyis belepusztulnak.

Ezen az akaratán aztán nem lehetett változtatni. Az anya, aki ebben a hetek óta tartó nagy háborúban szavát sem hallatta, sírva kapaszkodott a fiába. Könyörgött, veszekedett gőgös emberével, de az csak nem lágyult meg. Lajkónak menni kellett. Még aznap éjjel összepakolt s az apjától kapott ötezer forinttal a zsebében útnak indult Pestre.

— Ott van a faluból a Fábián gyerek, Szelkónak. Csukának a fiai is. Azok is így mentek el. Azóta már fix- fizetésesek. Keresd fel őket majd segítenek, — köszönt el tőle az apja. Másnap aláírta a belépési nyilatkozatot.

...— Esztelen őrült voltam akkor, hogy nem lázadtam fel ellene — motyogta most a vonatablak előtt permetező tüzes szikrák felé. — Egy húszéves embert már nem lehet úgy kilökni az otthonából. S aztán pofonnal áthárítani a saját felelősségét.

Igen, a fiatal Barta Lajos apja volt cselédje már a következő napokban állást kapott az egyik építkezésen a fővárosban. Csuka Feri pro- tezsálta be a művezetőnél. Sokan otthagyták a munkát a rossz idő miatt, az egyre csökkenő kereset láttán. Ezért a Patai parasztot örömmel vették fel. Csuka Feri efféle anyagbeszerző volt ott. Tény, hogy csak látszatmun^át végzett, inkább maszek üzletek után szaladgált. Senki nem parancsolt neki. Kiadta az ukázt. horv „ez a teher- génkocsi lepedőket, takarókat szállítson a munkásszállásra, amaz három napig cementet fuvaroz”, máskor vasanyago- knt énftővéneVot irányított a különböző munkahelvekre. ennvi volt a dolga, aztán fél napig nem látták sehol.

Lajkó a Csuka beosztottja lett, kocsikísérő és mindenes.

De otthon is ám, közös tanyájukon, a Lónyai útcai kü- lönbejáratú albérleti szobában.

— Nem hagylak eltetvesed- ni a trógerek között a' munkásszálláson, ha már apád rámbízott — jelentette ki jóindulatot játszó felsőbbség- gel s amikor amaz a mafla nemcsak azzal dicsekedett el, hogy pénze van, hanem azzal is, hogy mennyi sok, fél évi lakbér fejében egyből legombolt tőle ezerkétszáz forintot.

— Tetőled biztos többet

kérne a nagyságos asszony, de így azt tudja, az unokaöcsém vagy, én pedig már tettem neki egy-két szivessé- get. — És mindent olyan meggyőzően magyarázott, olyan lekötelezőén ügyesen intézett, hogy Lajkó a nagy tisztelettől még a cipőjét is kipucolta neki. Elhitte azt is, hogy autót akar venni, ezért gyűjti takarékban a pénzt, amelyhez sohasem nyúl, tehát végeredményben mindig

pénztelen, hol itt kér kölcsön, hol ott s ha nemsokára meglesz a Skoda, búsásan visszafizet minden apró szívességet

Csakhogy neki nemcsak a vacsorák, hanem egy hét múltán -sebtiben, félvállról odavetett „te most még jól állsz, adj ide másfél ezret” is apró szívességnek számított.

— Épp most akadt horogra ez a pazar Juci, már csak nem szalasztóm el, a jó nő pedig pénzáldozattal jár. Különben azt mondja, tetszik neki a te szelíd képed, még majd belédharap. — S tette is zsebre a meggondolatlanúl feléje nyújtott piros százasokat.

;:. — Disznó volt az első perctől kezdve — szögezte le most újból a ki tudja, hány ezredikszer levont következetést. A vonat most állt valamelyik állomáson s ő kiszáradt torkát az épület előtti kút hideg vizével locsolta meg. Nem volt már messzi a végállomás, ahol le kell szállnia, alig húsz kilométerre tán. Talpa alatt csi- korgott a hó, egyszerre kedvet érzett, hogy a hátra lévő távolságot gyalog tegye meg. Ekkor már tolta volna az otthoni találkozás időpontját. De fütyült a kalauz, a vas- szerelvény nagyot rándult a mozdony erőlködésére ‘s 5 fellépett az utolsó kocsiba. Azt hinnék, ha látnák, hogy nem az állomás felől érkezik a faluba, hogy vonatra sem volt pénze. Pedig van. Sok pénzt keresett a börtönben. Most egy összegben kapta kézhez s külön csomagolta az ötezer forintot. Maradt még kétezer azonfelül is. Az apjának adja meg legelőbb. Ezt tán elfogadja, ha őt nem is.

... A pesti éjszakákba is hamar belekóstolt. Feri és Juci révén. S valami tényleg volt az ábrázatán, mert a nők rajzottak körülötte. Pubinak becézték. Pubi pedig nem garasoskodott a hízelgésért. De már az első fizetést nagyon várta, mert akkorra az otthonról hozott tartalék elolvadt. Feri ' vigasztalta.

— Ne búsulj komám, eszes fickó vagy te. Ha rám hallgatsz, annyi pénzt keresünk, amennyit nem szégyellünk. — Aztán az egyik délután elvitte a Corvinba, a készruhás pulthoz. — Válassz, olyan ruhát veszek, amilyent akarsz s ezzel letudjuk amit kölcsön adtál.

Lóm. hogy tudta, mivel foghatja meg. Lajkó magában minden rossz véleményt visszavont a barátjáról. Aznap este Juci barátnőjét is felvitték a lakásukra 's ő azt hitte, hogy a vagányok közé sorolták a többiek is.

Az első lopást nem is tartotta lopásnak. Fehérvárra vittek árút s az átvevő Csuka levelét mutatta, amelyben azt irta „hogy ..száz darab pokrócot nem kell szerepeltetni az átvételi elismervényen”.

— Biztosan elfelejtett magának szólni — mondta a kétkedő Lajkónak. — Majd otthon megmagyarázza Csuka úr, én tegnap kaptam a levelet.

A következő alkalommal már felokosította a barátja.

— Most már úgyis benne vagy a pokrócokban, Kecskeméten ötven lepedőt adsz el a megbízottamnak, de vedd is fel a pénzt érte. Fele a tied... Mit, hogy baj lesz? Ugyan, ne mafláskodj, ki kutat itt néhány száz után, amikor tízezrekkel gazdálkodunk?

Később kocsiszámra adta el a lopott cementet, kályhacsempét, parkettát, s ami jött. Belemerült teljesen, mivel látta, senki nem veszi észre. Teli voltak pénzzel, gond nélkül éltek s igazán nem bánta meg. hogy otthagyja a trágyadombot. Öthat fiú és lány tartozott a galerihez, akik hasonló „munkával” keresték a pénzt. Nem igen titkolták egymás előtt viselt dolgaikat, sőt hencegésből még nagyítottak is rajta.

Csukát behívták katonának, mivel már kétszer kapott halasztást — családfenntartó- . nak könyvelték el —, hiába mozgatott meg mindent, azt mondták, három hónapot le kell vernie. Az egész dolog

egyik napról a másikra történt, sok idejük sem volt

ügyeik megbeszélésére. Ekkor ő elhatározta, hogy abbahagyja ezt a vállalati szarkáskodást. Egyedül már

nem volt merészsége. Dini, a fővagány azonban pártfogásba vette.

A kert felöl lépett a por-' tára. A kút mellett megállt. „Olyan csendes itt minden, mint a temetőben. Majd reggel, világoson állok elé.” így nyugtatta ideges tartózkodását. Félt. Megint félt, mint mindik, s ez az érzés sírós dühöt ébresztett benne. Feltörte a jeget a vályúban és

Arra ébredt, hogy megrántja rajta valaki a gúnyát. Riadtan ugrott talpra s a nyitott ajtó résén beszüremlő hajnali fénybe kapaszkodott Percekig álltak némán, aztán Barta Bálint leeresztette karját.

— Itt vagy hát mégis..,

Menj be a konyhába. ;j

— Ügyes vagy Pubi, úgy hallottam. Társulj velem, nem bánod meg.

Vele bukott le. Az első villabetörésnél tettenérték s ő részegségből józanuló fővel a rendőrségen ébredt fel.

.;. A tárgyaláson mindent a nyakába varrtak s Barta Lajos összetört szívvel vállalt is mindent. Jelen volt az apja s ez a tény elfojtott benne minden tiltakozást. Aztán a folyosón, míg a bíróság ítélethozatalra vonult vissza, engedélyt kapott, hogy beszéljen az öreggel. Az ott állt az egyik ablakmélyedésben, mereven tekintett az üvegen át a semmibe. . . Botladozó léptekkel indult felé a gyermek... Szemét lesütve a két csizma kémény szárára bámult... Közelítve formálta a szavakat, de érintő távolságban más nem jött ki belőle, egyetlen zokogásba csukló szó csupán:

— Édesapám. .. Akkor csattant arcán a pofon s ő az őr karjába szédülve már csak a kemény kövön pattogó távolodó patkók hangját hallotta. A bámészkodók halk moraja beleolvadt a teremben visszhangzó ítélet szövegébe:

— Három évi szabadság- vesztés büntetésre... visszaélt a bizalommal... az ifjúság szégyene ... tönkretette tisztes szüleit... a törvény szigorú, de nevelő eszköz...

.. A hideg cella magánya, később a munka, felügyelőinek bántóan mesterséges közeledése, jó magaviseleté miatt a büntetés egyharmadának elengedése, az útnak eresztő kenetes szónoklat: s itt van.

Viszi a vonat, éppen befütyül most a végállomásra s ő olyan érzéssel nyúl cókmók- ja után, mintha szakadékba lépne a csúszós lépcsőkről, s a zuhanásnak nem lenne vége sohase.

Anyja azóta nyomja az ágvat: a kezét szeretné megcsókolni. „Apád nem tudja elfeleiteni” emlékszik a ma reggeli szavakra. Mindegy. Két éven át készült erre a találkozásra. Most meemond- ja az igazat.. „Maga üldözött el. Maga lökött a mocsárba. Soha nem számított az én akaratom. Istennek tartja tán magát? Az én tenyeremben is pofonok ingere van. A korát tisztelem csupán. Most már nem parancsszóra akarok élni. Kegyetlen vén ember. Lehet hogy valóban nem is az apám.”

megmosta a hideg vízben, lázas arcát. Kinyitotta a nyikorgó istállóajtót és a süket feketeségben sírva omlott egy szénarakásra.

— Örök rettegés lesz már mindig az életem? Sóhajtotta és úgy aludt el arcát két kezébe temetve.

Anyád az este várt már.. i Aztán.. .Aztán ha ettél, menj a majorba, mondd meg Csík Palinak, hogy ma gyengének érzem magam, te fogsz be helyettem a trágyahordáshoz. .; Vedd fel az én bekecsem, mert hideg szél fúj a Páskom felöl. Eriggy!

Kondoros! János

KARCSI MEG SANYI

Az osztályban hallani lehetett a csendet. Szinte belezúgott az ember fülébe. A tanítónő törte meg:

— Mégegyszer kérdezem, ki vette el Kovács Kati töltőtollát? — Elhallgatott és az újabb csendben Kati szi- pogása zörgött, mint egy vissza-visszatérő refrén.

Senki nem szólt semmit. A tanítónő végigjártatta a tekintetét az ismert arcokon. Gondolatban mindes egyes rávillanó szempár tekintete előtt megrázta a fejét. Nem, egyik sem tehette. Egyik sem. Ezek nem olyan gyerekek, nem lopják el a másét. Hacsak... siinte megdöbbent, amikor Tóth Sanyi elkapta róla tekintetét. Az egyetlen volt. aki nem mert vele szembenézni. Még egy próbát tett, elölről kezdte, szemének átható komolyságával próbálta vallatóra fogni a sziveket.

Tóth Sanyi ismét lesütötte a szemét. Megpróbálta elhessegetni gondolatait. A kisfiút amúgyis oly nagy csapás érte. Anyja csak egy éve halt meg. Alig koppant koporsóján az első földdarab, az ura máris összeköltözött egy másik asszonnyal. Azt mondják, régi szeretője. A bányavárosban mindenki tudta ezt. Szegény gyerek.

Üjra rápillantott. A fiú gyorsan elkapta a szemét. Gyanús, és az is szomorú, hogy ez a töltőtoll elveszés nem az első eset. Forintok, ceruzák, fűzetek, apró csecsebecsék, zsebkendők nap mint nap tűnnek el. Most meg ez. Kati sír, mert az apja a Szovjenunióból hozta. Kedves ajándék volt neki, retteg, hogy mi lesz ha otthon megtudják.

— Ki az őrsvezető — szólott, és arra gondolt, legjobb ha maguk között intézik el. Fürgén pattant az aprócska Kovács Karcsi, meg Tóth Ági. Rájuk szólt.

— Ági te a lányok holmiját nézed, Karcsi te a fiús padokban keresed. — És várt. Jaj, most ér oda... most... A két gyerek összenéz. Karcsi valamit elvesz amattól. Gyorsan a tanítónőre néz, aztán megy tovább. Keresni a többi padban. A tanítónő érzi, hogy a többi már csak színjáték. A toll már ott van Karcsi kezében. És mintha megérezné az őrsvezető aggodalmát, nem pattantja ki a titkot. Még akkor sem, amikor az megszólal:

— Te Kati, mit bőgsz, hiszen ott van a lábad alatt. Hiába, ezek a lányok — és visszaül a helyére gyorsan.

Hogy tette oda, ki tudja. Aznap, a tanítónő figyelte, Tóth Sanyival mentek haza. A fiú lehorgasztott fejjel haladt mellette. Csak Karcsi beszélt, ö meg szótlanul lépkedett. Másnap is együtt mentek. Harmadnap is, Ezután mindig. De Tóth Sanyinak már előre nézett a szeme. És nem tűnt el többé semmi.

Újlaki Mária

. y