Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)

1963-01-16 / 4. szám

k 6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1963. január 18. TECHNIKAI SZAKEMBER Mondd meg Mr. P-unchenak, ha nem tudják kinyitni a kasszát, csak szóljanak nekem! (Erdődi István rajza.) CSEREÜZLET — üregem, ha elintézi, hogy ittmaradhassak az előszobá­ban, nem leszek hálátlan magához a piacon! (Erdődi István rajza.) A nőmozgalom feladatai! a választások előkészítésében A csen €lliá bori tó... Az országgyűlési és tanács­választások során jelentős feladatok várnak a megye nőmozgalmára is. A nőmozga­lom feladata mindenekelőtt az, hogy a nők között végzett politikai munkában elérje: minél több nőt válasszanak a tanácsokba és az országgyű­lésbe. ' A javaslatoknál a nők politikai, szakmai felké­szültségét, rátermettségét, veszik mindenekelőtt ala­pul. Újból javasolták azokat a női tanácstagokat, akik jól dol­goztak, megálltak helyüket, jó a tömegkapcsolatuk, szere­tik őket, és bíznak bennük. E feladatok megvalósítása érdekében tevékeny részt vállalnak a megyei nőmoz­galom vezetői és aktivistái a választások előkészítéséből és lebonyolításából. A nőtaná­csok a jelölőgyűléseken törté­nő részvételükkel, felszólalá­saikkal elősegítik azt is, hogy az üzemekben kiválóan dolgozó nőket, a tsz-ben dolgozó brigád és munka­csapat vezetőket, a szo­cialista brigádok tagjait, az értelmiségi nők kép­viselőinek jelölését jóvá­hagyják a gyűlések részt­vevői. A nőtanács téli oktatási rendezvényeit is felhasználja annak érdekében, hogy ismer­tesse a megye, az egyes já- í'ások és egy-egy község fej­lődését, elért eredményét. A különböző szakkörökön a me­gyei pártbizottság és a Haza­fias Népfront által kiadott írá­sos és szemléltető eszközöket is felhasználják propaganda- munkájuk kifejtésére. A cso­portos megbeszéléseket és kis- gyűléseket úgy szervezik meg, hogy azon minél több nő mondja el véleményét, szó- i laljon fel. A falusi nők to- J vábbfejlődését szolgálja az is, * hogy február 25-ig harminc új szocialista címért vetélke­dő brigádot szerveznek meg azokban a termelő- szövetkezetekben, ahol még ilyenek nem működ­nek, de politikai, gazdasági félté-" telei megvannak e maga-; sabb versenyforma alkalma- < zásának. A szülők iskoláján, a megye kulturális fejlődését j is ismertetik, beszélnek ai gyermekek szocialista szel-' lemben való nevelésének fon-' tosságáról és iskolapolitikánk ■ szülőkre váró feladatairól is.' Szerepet vállalnak a nőta- nácsok a gyűlések alkalmá­ból a női lakosság mozgósítá­sában is. Ugyancsak a nőta­nácsok vállalták magukra azt! is, hogy a szavazóhelyiségeket szépen, tisztán készítik elő, a február 24-én meg­tartandó választásokra. E feladatok elvégzése érdeké-' ben a megyei nőtanács vég- < rehajtó bizottsága tagjait fe-] lelőssé tette egy-egy járás,1 város ilyen irányú nuin-J kájáért. Hírt adtunk már e lap ha­sábjain arról, hogy a salgó­tarjáni József Attila Művelő­dési Otthonban nincs minden rendjén az egyes programok összhangjának megszervezésé­ben. Mert nézzük csak mi tör­tént legutóbb is. A KISZÖV immár hagyo­mányosan csütörtöki napokon rendezett irodalmi est soroza­tával egy időben a másik te­remben a városi tanács dol­gozói egy kiállítás anyagának összeállításán dolgoztak. Ha mindezt csendben, másokra fi­gyelemmel teszik, a művészi élmény befogadására készülő közönség zavarása nélkül, ta­lán semmi baj nem lett vol­na. De amikor a pódium ref­lektorfényében megjelent a Salgótarjánban igen népszerű, és hálás közönségét szintén szerető előadóművész, Horváth Ferenc, hogy Petőfi néhány remekművét tolmácsolja, a fi­gyelés csendjébe goromba ka­lapácsolás zaja keveredett. Kip-kop, kip-kop, szögeitek amott nagy-nagy tapintatlan­sággal. A közönség szivébe lopódzó Petőfi vers varázsát valami kellemetlen bosszúság vette üldözőbe. A művész, aki több mint száz kilométert utazott a tar­jám közönség szórakoztatá­sáért, megállt az egyik vers után, hogy megtudja, miféle „harkály” kopog bele a vers­mondás ihletett lüktetésébe. És a kellemetlen élmény- háborítás éket ver a vers­mondás élvezői és a világ- irodalom gyöngyszemeit tol- mácsolók közé. Végül is az első sor egyik törzshallgatója áll fel, mivel a rendező nem intézkedik, hogy utána nézzen, mi okozta a váratlan csend­zavarást. Sem a művelődési otthon igazgatója, Tóth Sándor, sem a gondnok, vagy annak meg­bízottja, de a KISZÖV ren­dező gárda egyetlen tagja sém fáradozott azon, hogy rendet teremtsen. A közön­ség türelmetlenebb, izguléko­nyabb része megbontotta a sort a ki-be járással, ajtócsap­kodás szakította félbe Török Erzsébet énekét, egyszóval majdhogynem botrányos zűr­zavar fullasztotta kudarcba a művészi igyekezetét. Ennek így nem szabad to­vább mennie. Tegyen ki végre magáért, sót mi több, teljesítse kötelességét az Ilyen művészi estek minden szerve­zője, irányítója, felelőse, lebo­nyolítója. A forintról van szó Két és fél millió forint értékű bútor raktáron Érdekesen alakult tavaly az iparcikk vásárlás megyénk­ben. A Nógrád megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vállalat adatai alapján 1.962-ben 2 millió 400 ezgr forinttal vá­sároltak többet a megye dol­gozói, mint 1961-ben, azonban ruházati cikkekből — ez el­sősorban felsőruházatra vo­natkozik — érezhető a forga­lom csökkenése. Ezzel szem- /ben 14-től — a Typus és az Ideál rekamién kívül — valamennyi forgalomba hozott hazai és külföldi gyártmányú bútorfélére, kiterjesztették a részlet- vásárlást. A rendelkezés szerint konyha­bútor és csőbútor vásárlása esetén az alsó határ 2000 fo­rint, a többi bútorfajtánál 5000 az a legkisebb összeg, amelyre az OTP részletvásár­lási hitelt nyújt. A Nógrád megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat fel­készült a várható nagy for­galomra. Raktáraiban jelenleg két és félmillió értékű bútort tárolnak, amely szükség ese­tén bármikor feltölthető. A? óvodák fejlődése a távlati terv alapján A távlati fejlesztési tervi szerint megoldódnak majd a! szülők ma még jogos pana­szai, hogy még valamennyien' nem tudják elhelyezni gyér-« mekeiket az óvodákba. E tervben nagy gondot for­dítanak majd az óvodák el-] helyezésére, melyek az igé-< nyék szerint korszerű, min­den követelményt kielégítő« létesítményei lesznek a váró-] soknak, községeknek. A tér-1 vet rövidesen a tanácsok is J megvitatják. Az idén nagyobb összege-' két fordítanak a meglévő* óvodák korszerűsítésére, hogy« az újak elkészüléséig is meg-] felelő környezetben történjen i a kicsinyek nevelése, gondo* zása. Ma már talán mindenki előtt világos, hogy Nógrádnak létfontossága a szén minősé­gének javítása. Nemcsak azt jelenti, hogy könnyebb a jobb minőségű szénnek pia­cot biztosítani, hanem azt is, hogy javul az árbevétel, több forint jut minden hónapban a borítékba, nagyobb a nye­reségrészesedés is. Éppen az elmúlt évből okulhatunk. Tröszti szinten 3 kalóriával maradtunk el a tervezett fű­tőértéktől. Ez az árbevételnél nem kevesebb, mint 3 millió forintos lemaradást jelent, ennyi esett ki a bányászok zsebéből. Az 1963-as év még nagyobb feladat elé állítja a mélymű­velésű bányák dolgozóit. A külszínfejtés nagyobb ter­melése miatt a mélyművelésű bányák kalóriája és árbevéte­le magasabb az elmúlt évi­nél, ami azt is jelenti, hogy nagyobb felelősséggel kell vé­gezzék munkájukat szeneid bányászaink, az osztályozok munkásai. Végső soron meg­szabja ez a feladatot min­denki számára. A műszaki vezetőknek úgy, hogy új fej­tési technológiát dolgozzanak ki. A bányász számára, hogy törekedjék a darabos hullás­ra, a palaválogatásra az osz­tályozol munkásokkal együtt. És ami most a legfontosabb. Kétségtelen, hogy az időjá­rás befolyásolja a csillék tisztítását. De nagyon szük­séges. Nem engedhető meg, hogy bányaüzemeink mellőz­zék ezt a fontos munkát, s sáros, piszkos szenet küld­jenek az osztáXyozökra. A sár „megfogja.'’ a rostát, fel­tétlenül rontja a szén minő­ségét. Sok a panasz a kányá- siakra, de más üzemekre is. Igen gyakori jelenség, hogy a fél csillében sár van. Ha hi­degebb az időjárás, az befagy. Ha esik az eső, vagy hó, a nedves, piszkos csillékbe ra­kodnak a bányászok. S meny­nyi forint ez újra, mennyi esik ki ismét a szén rossz minősége miatt a népgazda­ság bevételéből, mennyi a bányász zsebéből. Az év elején járunk. Ah­hoz, hogy a minőségi előirány­zatnak ebben az esztendőben eleget tehessünk, már most munkához kell látni, hiszen forintról, súlyos milliókról van szó. c/L niejgjLjjJwit tüstént jelentősen emelkedett a vegyesipari cikkeké, még­hozzá a nagyértékű áruk: bútor, televízió készülé­kek, mosógépek, hűtőgé­pek eladása. A kereskedelmi szakembe­rek szerint ez elsősorban an­nak tudható be, hogy a dol­gozók alapvető felsőruházati cikkekből ellátottak, s a fi­gyelem a lakás és a háztar­tás korszerű, minél szebb, teljesebb berendezése felé irányul. Kapcsolátban van ez a kislakásépítés ugrásszerű fejlődésével is. Fentiek egyébként nemcsak megyénk­ben, országszerte is tapasztal­hatók. Éppen ezért volt olyan nagy visszhangja az egyes iparcikkek árleszállításának, még jelentősebb azonban il­letékes szervek azon intézke­dése, amellyel 1963. január Mezőgazdasági szakmunkás­tanulók művelődése A falvakban maradt mező- gazdasági szakmunkás tanu­lók művelődése érdekében megszervezték a különböző hasznos foglalkozásokat. Ezek szerint a művelődési otthonok, klubok, KISZ helyi­ségek gazdag művelődési és kulturált szórakozási lehető­ségeket biztosítanak a falu­ban maradt fiatalok számá­ra. A sokrétű foglalkozási le­hetőségekkel azt kívánják elérni, hogy minden fiatal megtalálja számítását a falu­ban. így modellező. sakk. barkácsoló, zenei és egyéb szakkör keretében tölthetik el hasznosan napjaikat a fiata­lok. A MEGVADULT ZAGYVA ELLEN Január 6. Csöndes vasár­nap. Esővel vegyes hó szál­lingózik, csupa lucsok minden. A napok óta enyhült idő hir­telen olvadást idézett elő a hegyekben, s a hulló esővel megszaporodva a legkisebb patak medrét is csordultig duzzasztotta. Mátraverebély- nél a Zagyva gyors lefolyá­sát az is akadályozta, hogy a készülő új betonhíd zsaluzá­sa szűkítette a medret. A köz­ség két településének korsze­rű híddal való összekötésén hosszabb ideje dolgoznak az építők. De már két napja, 4- én szabad szombatjuk lévén hazautaztak. A pusztító víz hatalmas ereje már-már szét­szakadással fenyegette a drá­ga építményt, amikor a déli órákban néhány arra haladó falusi észrevette. Nosza, be az első közeli há­zakba: ..Riasztás emberek, lár­mázzátok fel a környéket, jöj­jön mindenki a hídhoz!” Per­cek alatt szétröppent a hír. A legtöbben messzibb vidék­ről, egész heti munkából ha­zatért munkások laknak itt, meg nyugdíjasok, meg éppen siktából jött bányászok. Ki az otthoni, ház körüli munká­ból, ki alvásból, ki az éppen asztalra tett vasárnapi ebéd mellől, ki a disznóvágásból rohant a veszélyeztetett hely­re. Csákánnyal, szekercéve). ásóval, lapáttal az őrjöngő, habzó víz ellen. Először hú­szán, harmincán, majd egyre többen, félszázan is talán: öre­gek, fiatalok, asszonyok, fér­fiak. S a közös vagyonért, meg az ár ellen, mentendő egyéni tulajdonért érzett fe­lelősség hőssé tette a mátra- verebélyi embereket. Bakancsban, félcipőben, gu­micsizmában, pufajkában és ingben, néhol derékig érő je­ges vízben, mégis szakadó ve­ríték közepette két és fél­óra hosszás megfeszíti küzde­lemben győztek az elemi erő felett..; így is elvitt pár szál nehéz deszkát a víz, amit Job­bágyinál szedtek ki belőle. De az öt köbméternyi zsalu­zóanyagon kívül megmentet­ték a nyolcezer forint értékű vízszivattyút is, és elejét áll­ták az árnak. Verebélyi Zoltán, Verebélyi Gyula, Tóth József Lukács és a többiek. A FAGYOS ÉJSZAKA FORRÖ SZfVÜ FIATALJAI Január 8-án már sűrű köd ereszkedett a tájra, az ország­utakat csúszós jégpáncél bo­rította. Este kilenc óra után az AKÖV salgótarjáni tele­pén a szervizben a kijavított gépkocsikat vizsgálják: melyik van üzemképes állapotban, me­lyik szorul még „gyógykeze­lésre” holnap is. Már sietős a munka, műszak vége felé jár az idő, készülődnek haza az emberek. Ekkor futott be egy teher­gépkocsi, s a síkosság, a kap­kodás miatt nekiment a ga­rázs lengő vaskapujának. Az óriási súlyú, behemót ajtó használhatatlanná gyűrődött össze. A metsző hideg a sza­baddá vált nyíláson zúdult be a garázsba: mi lesz itt reg­gel, mikor máris fagyosra hül­tek a motorok. A vén garázs­mester tehetetlenül állt ott a hazafelé igyekvő munkások között. Szólt egy-kettőnek, nem maradnának-e tovább, hogy elhárítsák a bajt. „Nincs túlóránk, papa, majd holnap találkozunk!” Ponyva vagy va­lami deszkák után kellene nézni, hogy valami kis meleg megmaradjon az épületben. Míg így töpreng, valaki meghúzza a kabátját: „Na, itt vagyunk mi, Barta bácsi, nekünk nem kell túlóra, csak segítsen maga is”. Négy 16— 17 éves lakatostanuló, akik hallották a dörmögő felnőt­tek vitáját, a húzódzkodást, máris újra munkásruhába öl­tözve kíváncsian nézett hol az öregre, hol az összecsuk- lott vaskapura. „Ti? Öh, gyer­mekeim, hiszen három mázsás súlyt kell leemelni”. Aztán, hogy azok nem tágítottak, csak megindult. „Mindegy — gon­dolta — ezeknek az autóbusza is elment már. úgysem tud­nak hazamenni, Tarra, Hasz­nosra, Mátramindszentre.” Nekiveselkedtek aztán öten. „Te jóisten, csak rá ne essen valamelyik gyerekre” izzadt bele a töprengésbe. Az­tán mégis sikerült. Ott fe­küdt a vas kiterítve, megcsú­folt külsejével. De a kis Bo- tondok kezében gyorsan for­gott a nagykalapács s igaz, hogy jóval éjfél után, de ki­simult az ajtó. Az ősz hajú mester ekkor szabálytalansá­got cselekedett, de könnyes meghatottságtól büszkén: „Gyújtsatok rá fiaim, ez fér- fímunka volt” — és sor­ba kínálta őket Kossuth ciga­rettával. Az utolsó slukk után me- gintcsak nagy erőlködéssel he­lyére tették az ajtót, majd felpiszkálták x a tüzet, hogy melegítse a nagy helyiséget, amit az ifjú szívek forrósága már előbb is kellemessé tett. Jancsó József, Kiss Zoltán, Kelemen László és Kovalcsik Sándor példát mutattak, BONYODALOM AZ ASSZONYOK KORÜL NÖGRÄDON Heves vita alakult ki az asszonyok miatt Nógrád köz­ségben a vasárnapi jelölőgyű­lésen. Egy országgyűlési pót­képviselőt, egy megyei és két járási tanácstagot jelöltek a faluból. A népfront e maga­sabb szintű képviseleti szer­vekbe négy közül három asz- szonyt jelölt, az egyetlen fér­fi jelölt pedig a járási párt­titkár. Nosza, kitört a pánik a helybeli férfiak között. „Mi az? Itt csak a nők képesek ellátni a közérdeket? Hát mi hol maradunk?” — zúgtak a kérdések a tele kultúrterem minden' sarkából. Egymásután hangzottak az érvek pro- és kontra, s már- már úgy látszott, itt nem le­het igazságot tenni. Ekkor állt fel az egyik jól megtermett asszony, Berinkei Mihályné. s szlovák anyanyelve miatt tört magyarsággal így szólt: — Na, híres emberek, nincs igazuk, Chikányné szervezte meg a női szocialista brigá­dot, amelyre irigykednek, Mé­száros Ferencné brigádvezető a tsz-ben, ifj. Králik József- nét mindenki ismeri, mint a kertészeti brigád egyik leg­jobb tagját, az ifjúsági szer­vezet motorját. És talán a tsz-nek nem 80 százaléka áll-e női dolgozókból? Kiknek a munkája van legjobban ben­ne az eredményekben? Ta­valy hetekig kértük, hogy hordják ki időben a férfiak a trágyát a kertészetbe, vég­re szégyenszemre, mi asszo­nyok fogtuk be a lovakat. — Most, éppen az elmúlt napokban már egyik se akar­ta vállalni a borjúk gondozá­sát, odament két asszony, az­óta meg lehet nézni az istál­lót, az állatokat is, minde­nütt ragyogó tisztaság és rend van; — Azt mondják, a férfiak­nak több mint a fele ipari munkás, mégse jutnak ilyen arányban képviselethez a ta­nácsokban. De arról miért nem beszélnek, hogy a köz­ség, az iskola, az utak, jár­dák, a kultúrotthon szépíté­sében, a társadalmi munká­ban hol érezhető, miben lát­szik meg ez az arány? Igen, szégyen, hogy ezt itt is meg kell mondani, de nem az asz- szonyok szégyene. Legalább megtudják a megyében, hogy Nógrád községben az asszo­nyok dolgoznak legtöbbet. Ameddig ez így lesz, addig pedig hallgassanak a vélt sé­relmekkel a tisztelt teremtés koronái! A jelölteket ezután egyhan­gúlag megszavazták. Kondorosi János /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom