Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)

1963-01-09 / 2. szám

1963. januflr 9. nógrádi népújság 7 Javítják a gyógyszerellátást Az új év alkalmából az Egészségügyi Minisztérium­ban tájékoztatták a Magyar Távirati Iroda munkatársát gyógyszerellátásunk eddigi eredményeiről és a fejlesztési tervekről. — A gyógyszertárak államo­sítása óta több mint négysze­resére emelkedett a gyógy­szerforgalom. 1962-ben a kór­házakban felhasznált gyógy­szereken kívül több mint 1,8 milliárd forint értékű gyógy­szert vett igénybe a lakosság. — A rohamosan megnöve­kedett forgalom szükségessé tette a gyógyszertári hálózat korszerűsítését és bővítését. Hatszázötven gyógyszertárat korszerűsítettünk, 95 új gyógy­szertárat nyitottunk. A köz­forgalmú gyógyszertárak szá­ma 1391, egy gyógyszertárra „7200 lakos jut”. Ez az arány nemzetközi viszonylatban is igen jó. Ezért a jövőben új gyógyszertárat, főleg ipari vá­rosokban és ellátatlan falusi körzetekben építünk, másutt inkább a meglevőket korsze­rűsítjük. Az elmúlt évben mintegy száz olyan falusi in­gatlant vásároltunk meg, ahol jelenleg elmaradott körülmé­nyek között működik a gyógyszertár, ezeket az épü­leteket /helyreállítjuk, bővít­jük. További 300, főleg vidé­ki gyógyszertár felújítása már nem gazdaságos. Ezeket fo­lyamatosan új épületben kell elhelyezni. — Továbbra is probléma a gyógyszerraktározás. A jelen­legi, meglehetősen nagy költ­séggel átalakított megyei rak­tárak zömében nem felelnek meg a korszerű gyógyszertá­rolás igényeinek. Üj raktár eddig három megyében épült. Az ötéves tervben további öt raktárai szándékozunk átadni rendeltetésének. A szénbányá­szatban egyik legfontosabb művelet az ácsolat pontos elkészítése. A biztonságos termelés egyik feltétele, hogy az ácsolat pon­tos és jó le­gyen. Ezt a műveletet vég­zi képünkön László László, a Katalin bá­nyaüzem vájá­ra. ÚJÉVI GAVALLÉRIA Mint szokás, ja­nuár elsején általában mindenkihez bekopog a postás, kéményseprő, és a szemetes, hogy boldog újévet kívánja­nak. Hozzánk is beko­pogott a szemetes és várta az újévi borrava­lót. Én csak úgy számí­tásomon kívül vetettem oda neki: — Jóember, most én is már három hónapja beteg vagyok és táp­pénzen élek. Kis gondolkodás után megkérdi: — És ha nem lenne beteg, mennyit tetsze­ne adni ? Miért ne legyen az ember gavallér, így én rögtön rávágtam: — Hát, ha nem len­nék beteg, akkor adnék tíz forintot. Mire ő elmosolyodik és feleli: — Tudtam én, hogy gavallér tetszik lenni, hát mivel csak táp­pénzen él, akkor ne tessék adni tíz forintot, csak a 75 százalékát Ha szó nélkül adok öt forintot, megörül neki, de így 7,50-be ke­rült ez a gavalléria. Mező Sándor SPORTPÁLYA műanyag . TALAJJAL New Yorkban kísérleteket folytatnak színüket változ­tató, műanyag talajú sport­pályák létesítésével. A füvet különböző színű műanyag pó­tolja. Miután a sportpályán játszó csapatok különböző szí­nű trikókat viselnek, a „gye­pet” mindig változtatni le­het, hogy színe élénk ellen­tétben álljon a trikó színével. Eredmények és gondok a Vasöívöasetgyiír szocialista Itrlgádmozgalmában „ . . „A szocialista brigá­dok élenjártak a kong­resszusi munkaversenyben is. Tagjaik példamutatóan élnek, dolgoznak és tanul­nak, megvalósítják és ter­jesztik a szocializmus esz­méit és erkölcsét” — mon­dotta Kádár János elvtárs, az MSZMP VIII. kongresz- szusán. Ezek a szavak jutottak eszembe az elmúlt napokban, amikor a Magyar Vasötvözet­gyár 1962. évi gazdasági ered­ményeit tanulmányoztam. A számok önmagukért beszélnek, s csak Kádár elvtárs szavait igazolják. Mert abban, hogy a Vasötvözetgyár 400 tonna fémsziliciummal teljesítette túl éves tervét — kilencmillió forintos többletbevételre tet­tek szert, vagy hogy az ön­költségnél 3 millió 875 ezer forintos megtakarítást értek el, (1961-hez viszonyítva 7,6 millió), vagy pedig az, hogy 17,5 százalékkal növelték az egy napra, egy főre eső telje­sítményt, abban bizony igen­igen nagy szerepük a szocia­lista brigádoknak van. Azt bizonyítják ezek a számok, hogy a ' szocialista brigádok tagjai élen jártak a kongresz- szusi munkaversenyben, ahol számuk is igen jelentősen nö­vekedett. Míg az év elején csak három brigád vetélke­dett e megtisztelő cím elnye­réséért, a kongresszus idején már 7 brigád kiixdöit a jobb eredményekért, azért, hogy szocialista módon dol­gozzanak, éljenek, tanuljanak. Egész évben, de méginkább a kongresszus idején talán egyetlen munkafolyamat sem volt a Vasötvözetgyárban, ahol ne tevékenykedtek volna szocialista brigádtagok. És ez gyümölcsözően hatott a gyár egészének munkájára, még 1/QcCcf Ct£ci/"->-£cVL' KISREGÉNY Anti remegő gyomorral menekült át Kincseshez és köszönés helyett rárontott a kérdéssel: — Megölik őket?!... Az öreg Kincses bent gub­basztott a fazekasmühely mélyén. Béna rokkanthoz ha­sonlított, ahogy zömök alak­jával görnyed ten ült a házi­szőttessel letakart dikón. Te­nyerével a prices szélére ne­hezedett, így tápászkodott föl. — Buta kérdés. Esztelen kérdés. Pláne tetőled — szólt sértődötten és mint akinek oka van a neheztelésre, ke­rülte, hogy a legény arcába nézzen. Gondbaesve ténfergett a szobában, mintha hirtelen az is elkeserítette volna, hogy sánta, haragos fintorok vál­toztatták arcán az ezernyi ráncot. Nagy, csontos tenye­rével tűnődve lapogatta a ke­mence domború hátát. Méreg­gel telítődött a csend, meg­támadta a tüdejüket, sűrű­södni kezdett a vérükben, s mindketten érezték, hogy ha­marosan földre zuhannak eszméletlenül, ha nem segít rajtuk a józan ész tiszta le­vegője. — Nem vagyunk gyil­kosok — mondta Kincses va- lószínűtlenül mély hangon ás nyomban súlyos megdöbbe­néssel csodálkozott rá a saját szavaira, hogy egyáltalán til­takoznia kell valami rette­netes gyanú ellen. Pásztor Anti a bűnhődésre szánt vétkező megilletődött- ségével várakozott a szoba közenén. Valami történt a nevében, amiért felelősséggel tartozik, de amit nem tudott ésszel fölfogni. Keskeny arcát az ijedelem szürkesége borí­totta, nagy fekete sz°me be­láthatatlan mé1,rs?gekbe rÄ- vedt. Gondolat"'' vastag füst­ként gomolyogtak, a haragos múltból emlékfoszlányok rém­lettek elő. Az öreg látta a csendes két­ségbeesést. Aggódó kíván­csisággal fordult felé: — Apádra gondolsz? Anti a némák sejtelmes merengésével bólintott rá a kérdésre. És egyszerre idézték föl azt a rodhatra ázott őszi napot, amikor megjelent a faluban két csendőr és elvitték Ro- semberg „urat”, a göthös sza­tócsot, vörös kontyos felesé­gével, meg három gumicsiz­más lánykájával együtt. Anti apja kukoricaszárat szekere- rezett végig az egyetlen utcán, s odakiáltotta a csendőröknek: „Maguk is jól csinálják. A kicsiknél kezdik, a nagyoknál meg abbahagyják. Ha meg­kapják a hóhérpénzt, legalább cukrot vegyenek annak a há­rom gyereknek.” Pásztort a szuronnyal akasztották le a szekérről és azóta senki se látta. Internálták, mint a faj­védelem destrulóját és egy idegen írta meg a hírt, hogy a nyilasok agyonlőtték a Ba­konyban. Tudta az öreg, hogy miféle kétségek rongálják a legényt. Segíteni akart neki, noha a maga baja is elég volt. Le’- kiismeretét kínvallatásra fog­ta, ismerni akarta a pontos okot, amiért elvitték a három kulákot. Sok-sok érv kíná1 ko­zott nyugtatónak. Megjárta Oroszországban a nagy forra­dalmat, ölnie kellett, mert sok válogatnivalót nem ha­gyott a kényszer. Látott min­denre elszánt kulűkbrnditákat, akik szíjat hasítottak a vö­röskatonák hátából. A magyar kulákok jámborságát sem m^rte volna e-k'"””'I i^az^n’. Néha hol ez öreg hol a vastag Kulcsár szeméből ka­XXII. pott el egy-egy olyan pillan­tást, amelyben benne volt a halál ígérete. Holmi jóhisze­műség tehát nem késztette sajnálatra. Lelke mélyén még­sem Ítélte becsületesnek az eljárást. Elegendőnek tartotta a hatalom erejét ahhoz, hogy az otthonok megbolygatása nélkül is parancsolni tudjon. Számításba vette kivételes helyzetüket is: az országha­tár közvetlen közelében lak­tak, baljós bizalmatlansággal figyeltek rájuk odaátról, ma­gányos lövések intették, hogy csak tetszhalott a háború. A. világ kavargó bonyodolmai sok­kal nagyobb terekre terjedtek, mint amekkora horizontot be­láthatott, s akármilyen elszánt igyekezettel kutatta az igaz­ságot, józan gondolatai elől alig-alig hátrált a bizonyta­lanság. így hát bármennyire szeret­te volna világosságra esz- méltetni Antit, egyelőre nem találta meg a világító szava­kat. Álltak, hallgattak, más­másfelé néztek, mint akik nagyon várnak valakit és örül­nek, hogy kínzó türelmetlen­ségüket lassan elzsibbasztja az idő. Anti elcsigázottan ereszkedett le a padra, az asztalra könyökölt és tenye­rébe hajtott arcát félig elta­karta ujjaival. Kincses a kelleténél is job­ban sajnálta, hisz majdnem a fia volt, ő nevelte kommunis­tává. De éppen ezért nem tudta és nem is akarta vi­gasztalni. Inkább a korholás- ra érzett hajlandóságot, ami­ért a legény ilyen hamar összeroppan, megijed, ha a szeme láttára nyújtja ki a kezét a pucér erőszak. Hátát a bukoskem eocének vetette, arca, ame'y annyiszor elko­morult már a sokfajta ember­telenség láttán, most a böl­csesség türelmét sugározta. Mintha mesélő kedve támadt volna, szelíd, ráérős hangon beszélni kezdett. — Ha nem tudnád fiam, úgy hívják a ml hatalmunkat, hogy proletárdiktatúra. Mi is ácsolunk akasztóiakat, meg­hagytuk a hóhért a hivatalá­ban, mert muszáj. Ne tagad­juk le az igazat, ha nem kell szégyenleni. Ha félsz büntet­ni, akkor nem vagy kommu­nista. És akkor sem vagy, ha ok nélkül büntetsz. A párt arra való, hogy nálunknál okosabb legyen. Ne kételkedj az Ítéletben. Újra mondom: nem vagyunk gyilkosok. Mint ahogy én, Kincses József sen­kit nem bántanék ártatlanul, úgy a pártról is tudom, hogy nincs a vérében kegyetlenség. Hogy miért kellett elvinni a kulákokat, arról a vezetők tudnának beszélni. Magam csak annnyit mondhatok, hogy a dolog fejbekólintott. De mivé jutnánk, ha kételkedésbe me­rülnénk? Szétfoszlana a hitünk, mint a rongy. Azt pedig nem adom. Térj magadhoz fiam. Hiszen már felnőttél. Rád­szabták a ruhát, amit holto­dig viselned kell. Ki nem búj hatsz belőle, ha csak át nem változik a lelked. Akár csaló­dás ór, akár utálat acsarkodik rád, viselned kell ezt a ru­hát. Látod, én azt hittem, hogy csak addig volt nehéz kommunistának lenni, amíg gyaláztak, gyilkoltak bennün­ket. Balga voltam, fiam. Most is nehéz. Nagyon nehéz ... Szavai kiapadtak, de gon­dolatai tovább áramlottak, szakadatlanul. Körülpuhatol­ták a saját sorsát, a jövőben sorakozó tennivalókat, lánya életét, veje szerencsétlenségét. A gondok rendetlen halmaza láttán lemondott a remény­ről, hogy valaha is elérkezik számára az idő, amikor a nyu galom lombjai alól gyönyör­ködhet a szelíd rendben, ami­kor majd lecsatolja fegyverét az erőszak, amely dolgát be­végezve aiándékba adja az osztatlan békességet. (Folytatjuk) akkor is, ha kezdetben nehe­zen, vontatottan haladt a bri­gádok megalakulása és a ne­hézségek leküzdése. De talán éppen a megalakuláskor előt­tük álló gond és probléma kovácsolta eggyé a brigádo­kat, azok tagjait, serkentette őket a mind jobb eredmények elérésére. És ha már a szocialista brigádok tagjainak könyvel­jük el a gyár 1962-es nagy­szerű erdeményeit — joggal — érdemes kicsit közelebbről is megnézni e brigádok tevé­kenységét. Hű tükörképet al­kotni persze nehéz, de ha egy-egy brigádot közelebbről vizsgálunk, akkor az egészé világos lesz előttünk. Az évi terv, nem utolsó sor­ban a kongresszusi vállalások teljesítéséért folyó küzdelem­ben három brigád tört az él­re: a műszaki szocialista bri­gád, az I-es kohónál dolgo­zók és a karbantartó műhely­ben alakult brigád. Valameny- nyiük munkája a gyár egé­szének jó eredményét segítet­te elő. A műszaki szocialista brigád tagjai nemcsak a mennyiségi termelés sikerein fáradoztak, hanem Igen hasznos segítséget nyújtottak a termelékenység növelése, a termelési költség­szintek csökkentése és a mi­nőség javítása érdekében is. Törekedtek a vezetés színvo­nala növelésére, s ezért nem­csak politikai, de szakmai ok­tatásokon is részt vettek. A már korábban említett ter­melési mutatók mellett még egy számot érdemes felje­gyezni: a műszaki brigád munkája nyomán 1962-ben a felére csökkent a váratlan meghibásodásból származó ki­eső idő. Az I-es kohónál dolgozó szocialista brigád nemcsak közös vállalást tett, hanem valamennyien egyéni felaján­lásuk teljesítésével is a jobb eredményekért küzdöttek. Szinte valamennyi vállalás után azt írhatták a naplójuk­ba: teljesítve. A karbantartók már nemcsak arról számol­hatnak be az év végén, hogy eleget tettek ígéretüknek, ha­nem több pont után azt írhat­ták, hogy határidő előtt. A III-as számú kohó általános javítását egy nappal, a labo­ratóriumi ventillátor elkészí­tését és beépítését 21 nappal, az agregátor lakatos munkáit 10 nappal a tervezett idő előtt. És ami még jellemző az itt említett brigádokra: valamennyien tanulnak, gyarapítják szakmai és poli­tikai tudásukat, legtöbbjük már szocialista módon él is. Persze tévedés lenne azt hinni, hogy a vasötvözetgyári szocialista, illetve a szocia­lista brigád címért küzdők között most már minden rend ben van, hiszen nagyszerűek a termelési eredmények, előbbre léptek a tanulásban sokan a követelményeknek megfelelően élnek is. Tenni­való bőven akad még, éppen az együttélés tekintetében. Egymásra vannak utalva a brigádok tagjai, egymásért is kell dolgozni. Ezért is ítélik el — jogosan — az I-es kohó­nál dolgozók Angyal Bálint és Batki Károly torzsalkodá­sait. ök ugyan a brigádon be­lüli nevelőmunkát vállalták magukra, az eddigi tapaszta­latok szerint viszont éppen az ő nevelésükkel van baj. Néha elkapatják magukat, verekedésig is fajul a hely­zet. Feltétlen orvosolni kelle­ne már a táblakezelők kéré­sét is. őket — nem tudni mi okból — nem veszik be a szo­cialista címért küzdő brigá­dokba, holott az egész mun­ka éppen a táblakezelőktől indul el. Érdekes helyzet ala­kult ki az adagolók és csapo­lok között is. Felül, a pódiu­mon dolgozó adagolók tagjai a szocialista brigádoknak, alul, a csarnokban tevékeny­kedő csapolók már nem! De miért? Hiszen az adagolók munkája mit sem ér a csapo­lók közreműködése nélkül. Sok-sok baj van még egyes dolgozók szemléletével is. Számtalan esetben nem adják át megfelelően egymásnak a munkát, „majd elvégzed te” jelszóval. Ez azt hozza magá­val, hogy a váltóműszakos nem tudja, hol, mit kell ten­ni, s ez igen sokszor okkal, ok nélkül rágalmakhoz vezet. Mindez pedig idegen a szocia­lista brigádmozgalomtól, ide­gen a hármas jelszótól: . szo­cialista módon dolgozni, élni és gondolkodni. Ha a Vasötvözetgyár szocia­lista brigádjainak tevékenysé­gét 1962. év alapján tennénk mérlegre, az feltétlen pozitív lenne. Kár, hogy ezek a fehér foltok csökkentik az elért eredmények értékét. És ha megfogadják a szocialista bri­gádvezetők országos tanácsko­zásán kapott hasznos javasla­tot, hogy „csak egy kicsit job­ban”, akkor az új év még eredményesebb, még gazda­gabb lesz az ebben a gyárban dolgozó szocialista brigádok életében is. S. L. A KONGRESSZUS ANYAGÁT TANULMÁNYOZZÁK A Politikai Bizottság hatá­rozata értelmében a Nógrád megyei pártbizottság agit­prop. osztálya négynapos to­vábbképző tanfolyamot szer­vezett a megye, a járások és Salgótarján város vezető pro­pagandistái számára. A mint­egy 220 propagandista to­vábbképző tanfolyamán részt vesznek a párt vezető propa­gandistái, tömegszervezeti, szakszervezeti, KlSZ-propa- gandisták, valamint 87 olyan elvtárs, aki a termelőszövet­kezetek háromhetes tanfolya­mát vezeti majd a közeli he­tekben. A január 10-én bezáruló tanfolyam célja: a kongresz- szus anyagának tanulmányo­zása. A szakosított és egyéb tanfolyamon résztvevő pro­pagandisták a dolgozók szé­les rétegeivel beszélik meg az anyagot. A tanfolyamon részt vesznek olyanok is, akik a választási munkában kis- gyűlések, jelölőgyűlések elő­adói lesznek majd. A résztvevők nyolc foglal­kozáson dolgozzák fel a kong­resszus anyagát. Apróhirdetések Könyvelési gyakorlattal rendel­kező férfi munkaerőt felveszünk. Építőipari gyakorlattal rendelke­zők előnyben. Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Salgó­tarján. (2) Beköltözhetően olcsón, fizetési kedvezménnyel eladó szoba, kony­ha, éléskamra. Salgótarján, Csiz­madia út. 52. (9) Eladó kb. 100 mázsa széna. Cím a Kiadóban. (10) Gyermekgondozást vállalok 3 éves korig egész napra. Adamik Jánosné. Salgótarján Felszabadu­lás u. 39. (5) » Kétszínű kifogástalan állapotban levő üzembiztos Moszkvics sürgő­sen áron alul eladó. Bessenyei, Héhalom. (6) Nehézgépkezelői vizsgával, gép­kocsivezetői jogosítvánnyal, gya­korlattal rendelkező autóbagger (hegybontó) kezelőt azonnali be­lépéssel alkalmazunk. Jelentke­zés, érdeklődés: 2. sz. Autóköz­lekedési Vállalat Munkaügyi Osz­tályán, Salgótarján. (13) Eladó Salgótarján Micsurin, úton családi ház. Érdeklődni lehet. Sal­gótarján Városi kertészet papt-^ Kulcsár Józsefnél. V (14)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom