Nógrádi Népújság. 1962. december (18. évfolyam. 96-104. szám)

1962-12-22 / 102-103. szám

4 NÖGRÄD1 NÉPÚJSÁG 1962. december 23. Az Autóközlekedési Vállalat központi telepe Autók robognak a megye orszdgút)ain. Sima betonon dalol a ke­rék. Kockakövek réseibe szorított levegő zúg. Makadámút kiszá­radt gödreiben gyilkos kövek zápora kél. Olvadó aszfalton, tenge­lyig érő sárban, hóláncot csattogtató tükör-jeges utakon növek­szik a távolság. Amit maguk mögött hagytak. Dinamó zümmög. Robbanva lüktet a dugattyú. Csapágyak puha szorításában főten­gely csapkod. Szelepek kattognak. Porlasztó tüsszög. Nyüszít a ventillátor. Olajba ágyazott fogaskerék-család sebesen pörög. Kar­dántengely feszül. Rugó-izmok ringanak. Forró gázt lehel a kipu­fogó. Minden mozdulat ezernyi hibalehetőséget rejtegeti De a csa­varok kitartanak. A fogaskerekek, tengelyek, szelepek, tömítések, kábelek kitartanak. Réz, acél, fa, üveg, azbeszt kitart. Az ember- szabású anyag kitart. Az emberszabású gép fényszóró szemével a sötét utat tapogatja. Üveghomloka mögött ember ült Egyetlen mozdulata értelemmel tölti meg a forgás-ringás-lüktetés dübörgő káoszát. Ezt az egész, egyre tökéletesedő, önmagában zárt vilá­got. S az engedelmes teherhordó vas-szamarak hátán műszakba siető bányász utazik. Cstvitelő gépírólányok, csomagjaikat féltő kofák, iskolások, hivatalnokok, múlton kérődző öregek, remény­kedő arcú képúgynökök utaznak. Tégla, cement, bútor, tej uta­zik. Minden el akar jutni valahová. A gép kifogástalanul műkö­dik, de az üveghomlok mögött ülő ember tudja, hogy az anyag elfárad. Gépével begördül a telepre. A tágas szerviz-épület feljá­róján a legteljesebb demokrácia elve alapján sorban állnak a ko­csik. Bulldog-fejű Skodák, pléh-hangú fakaruszok, zörgő tehertaxik, farmotoros Ikarusok. Fürdés után friss zsír kerül az acél-ízüle­tekbe. Űj légkör a megroggyant tömlőkbe. Próbált tekintetek ku­tatják a rejtett hibát. Hibátlan alkatrészt szerelnek az elhasznált helyébe. Odakint a szárnyas töltőállomás emlőin üzemanyagot nyakainak a kocsik. A hosszú szerelőcsarnokban kijavítják a lyu­kas hűtőt, csapágyat cserélnek, szelepet csiszolnak, új hengerfe­jet illesztenek a régi helyére, hegesztenek, köszörülnek, festenek. Üjjászülik a fáradt gépeket. A „kettes szemle” vasketrecében ba­kokon hasal egy alkatrészeire szétbontott óriási Csepel. A hihe­tetlen arcú szerelők minden darabot külön megvizsgálnak. Egyet­len rejtve maradt parányi hiba végzetes következményekkel jár­hat! Ez a hatalmas telep egyszerre garázs, támaszpont_ kórház, szülészet és temető. <•- gara ­Tovább nőit a tanulni vágyók száma A szügyi tanácselnöknél Az elmúlt esztendőben a szécsényi járásban tíz köz­ségben működött a dolgozók általános iskoláinak esti, il­letve levelező tagozata. Az év végén 169 hallgató vizsgázott sikeresen. Bár a felnőtt tanulók között kevés a nő és a tsz dolgozó, ered­ményként könyvelhető el, hogy az idei oktatási évben tovább nőtt ä tanulnivágyók száma. A pedagógusok mellett az agronómusok, az egészség- ügyi dolgozók és a különbö­ző hivatalokban dolgozó ér­telmiségiek a járás lakossá­gának művelődését egyre in­kább elősegítik. Készülőben a szécsényi járás művelődési terve A szécsényi járás művelő­dési állandó bizottsága a mű­velődési osztállyal közösen készíti el 1963. évi munkater­vét. E terv szerint a jövő év­ben megvizsgálják a nevelők munkakörülményeit, szociális és kulturális helyzetét, az is­kolák és a társadalom kap­csolatát, a felnőttoktatás helyzetét. Ezenkívül megné­zik azt is, a művelődési ott­honokban hogyan biztosítják a fiatalok szórakoztatva tör­ténő nevelését. Iskolai gyakorlati foglalkozások sikere a rétsági járásban A rétsági járásban, különö­sen Rétságon és Romhány- ban már osztályonként meg­szabták azokat a követelmé­nyeket, amelyeket a tanulók­nak az év végéig el kell ér­niük a fizikai munka végzé­sében. A járásban zömmel mezőr gazdasági természetűek az iskolában végzett gyakorlati foglalkozások. Jelenleg 10 iskolában vezették be a gya­korlati foglalkozás elnevezé­sű tantárgyat, D ecember 13-án az út- cán goromba havas eső vágott az ember arcá­ba, amikor bekopogtam Ra- dos József hivatali szobája ajtaján. Eszem ágában sem volt, hogy rendszeres megyei körutamon éppen egy jubile­umi nap vethet a szügyi ta­nácsházára. Igaz, ezzel az ott lévők különösképpen nem is dicsekedtek, csak amikor az estére készült tanácsülési be­számolót tanulmányoztam, fa­kadt ki belőlem: — Szóval ma három éve lett Szűgv termelőszövetkeze­ti község? Igen. Későn eszmélő regény­írók írják majd izgalmas epi­zódjait az elmúlt 2—3 év tör­ténelemformáló napjainak, amikor nyomtatványok szá­zaira rótt névaláírások sűrűje jól-rosszul ácsolt, nagyot je­lentő táblákat tűzetett faluk bejáratához egy mondatból álló bejelentés egyszerű szö­vegével. De a szálkás betűk évszázadok győzködő, veszeke­dő, mégis magasba induló el­határozását jelentették me­rész hivalkodással minden ar- rajárónak: «-Termelőszövetke­zeti község". Számontartottuk, szívünkbe-elménkbe véstük az először csak ritkázott, s mind­egyre szaporodó falvak nevét a niradással kapcsolatban. S ma, amikor egy népvi­seleti kurzus váltásának idő­szakában számot vetünk az 1958-as választásoktól bejárt út eredményeivel, Szűgyön és mindenütt a megyehatárokon túli egész hazában az idézett kétszavas táblák körüli fordulót tartjuk a legjelen­tősebbnek. Itt ebben a félig magyar, félig szlovák faluban — sok évtizedes urasági cselédsors után «■magam gazdája lettem nem adom" — megért a vetés, mit Rados és néhányan az előrelátók közül ötvenhatban százötven holdon hihetetlen bátor reménnyel ápolgatni kezdtek. Kudarcok, bomlás az ellentétek miatt, tépázták ugyan a nemes szándékot, de visszavetni, elfojtani nem tudták. Nemcsak a nyelvi, nemzetiségi ellentéteket, ha­nem módosabb és proletár paraszti villongásaikat is sut­ba vágták egy nem próbált ae szilárdan hitt holnap ígé­retére. Rados József, az ötgyerme­kes családapa a termelőszö­vetkezeti elnökséget a tanács­elnökséggel váltotta fel öt­vennyolcban a nép akaratá­ból. — Nem nagy bizalommal fogtam akkor a munkához — mondja most — mert akkori tsz-elnök koromban azt ta­pasztaltam, hogy a községi ta­nács és az általam vezetett ter­melőszövetkezet között nincs egyetértés, személyi villongá­sok aprózzák szét az erőnket. — Nincs rendben ma sem minden. Igaz, hogy problé­máink másformák: itt terme­lőszövetkezet, pártszervezet és tanácsi vezetők között már nincs ellentét, de a termelő- szövetkezet vezetőségén belül még mindig sok a felesleges időt és erőt pocsékoló huzako­dás. Ami főként rokoni, is­merősi kapcsolatokból szár­mazik. I smerős a téma. Keszeg­ről írtam nemrég, hogy a fejlődő, erősödő kol­lektíva az idén megduplázta jövedelmét, mert áz átkos, széthúzást szülő protekciózasi az egy éve átszervezett veze­tők gyökeresen megszüntet­ték. A tsz-elnökre még ro­konai is megharagudtak elő­ször, azután annál jobban be­csülték pártatlansága miatt. Szűgyön jól működik a ta­nács. Okos irányítással a ter­melőszövetkezet fejlesztésének sep'tségéhez megnyerték a tangazdaságot is, amely fejlet­tebb módszerekkel, technikai gyakorlati tapasztalatokkal segít a falu szorgalmas né­pének. Nincs tanácsülés, párttag­gyűlés, vagy tsz közgyűlés, nincs államigazgatási, politikai vagy gazdasági terv, amit a falu hármas vezetése ne együtt tárgyalna meg. Rados a vb elnök, Hrappan Mihály a párttitkár, Sas vári János a vb titkár, Cservenák Sámuel a tsz e’nöke, Koczur Sámueí, Török Mihály,j Pap Győző s a többiek egyet akarnak. Ezért lehet nyugodtan el­mondani, hogy Szügy a nép- képviseleti rendszer utolsó négy esztendejében többet fej­lődött, gazdagodott, mint aze­lőtt ötven év alatt. Évi más­fél milliós költségvetésével és szorgalmas lakóinak munkájá­val járdákat, útakat, kultúr- házat, iskolát, könyvtárat, vízszabályozáshoz szükséges hidat, több televíziót, szóra­kozási és művelődési fórumo­kat teremtett magának. Évek óta nem kell alkalmazni kény szerintézkedést az adófizeté­seknél, nem úgy mint azelőtt. Soha nem volt határozatkép­telen tanács és tanácsi vb ules az utolsó választás óta. Minden pedagógusnak iakást biztosítottak és szlovák nyel­ven is folyik oktatás a körze­ti központtá minősített hat tan- termű iskolában, A nép, amely itt él, már látja, tudja, hogy jó útra lé­pett. 195a-ig — a túlnyomóan egyéni gazdálkodás íuejen — 0-7 mázsás átlagtermés volt kenyérgauonabol, a kollektív gazdálkodás első esztendejé- oen mar megnaiadtak a 10 mázsát holdanként, A begyűj­tési rendszer idején késhe­gyig menő veszekedések vol- tek napirenden, három év óta Szügy mindig az elsők között van az államnak ela­dott termények mennyiségi teljesítésében. — Rados elnök az idén ’ «J» •** ♦$» *** nyáron azért kapott jutalom- uduiest a Szovjetunióban, ÄZT NEM KÍVÁNHATOM a nyájas olvasótól, hogy va- lóban velem tartson. Nem, azért sem, mert éjszaka van. s az egyik percben a hó esik, másikban az eső ke- gyetlenkedik az emberrel és géppel egyaránt. De azért most mégis sétára hívom kedves mindannyiukat, s igyekszem való képet alkotni sétánk tyelyéről. Szeretném, ha az ünnep hangulatában, a barátságos meleg szobában azokra gondolnának, akiknek munkája nyomán fény árad a lakásokba, akik dacolnak az idővel, gondokkal, bajok­kal, küzdenek azért, hogy szén legyen ... Hát kezdjük ezt a sétát. Itt vagyunk a mátraszelei „réten”. Rét volt ez a javá­ból. Ma azonban egy hatal­mas gödör — így mondják a külszínfejtésen dolgozók. Hossza meghaladja a 400 métert, szélessége eléri a hármat. Mélysége? Változó. Hol 20, hol 50 méter. — 1960-ban kezdődött. A kora őszi napsütésben hatal­mas gépóriások érkeztek a mátranováki vasútállomásra, onnét a mátraszelei rétre. Az emberek csodálattal néz­ték a földgyalúkat, a dózero- kat. A fák egymás után tűn­tek el a rétről, mind maga­sabb hegyeket hordtak össze •a földgyaluk. Azóta több mint 4 millió köbméter föl­det mozgattak meg, amolyan kis Gellért-hegynek megfele­lőt! így vált lehetővé, hogy eddig 285 ezer tonna szén hagyta el a külfejtést, jutott el az erőművekbe. Ez lenne rövid története a külfejtés­nek — tájékoztat séta közben Szőke Péter aknász, minden­ki Péter bácsija, ennek a sé­tának egyik kalauza. Ezek után lépjünk egy na­gyot. No nem kell megijedni, egy kicsit goromba a termé­szet, de kibírható. Tudom, nem kellemes, hogy a hóié már áz orrunkon csöpög, az sem, hogy a gumicsizmán legalább 10 kiló sár van, de Séta D illa n if tjén ipi ét- >r\j±nr\jü/ v\a/v menjünk csak beljebb... A mesterséges és a termé­szetes hegyháton amolyan „stadion” világítás van. Egy- egy oszlopról kilenc-kilenc ezres higanygőzös égő ontja a fényt. A külfejtés egész hosszában közel 100 villany­égő adja a nappali világítást. Tessék csak nézni! Hogy kí­gyóznak a hatalmas gumi­szalagok. Egyik részén a nagy mennyiségű takaróréteg, a föld fut a mesterséges hegy­re. A másikon a kitermelt szén jut el a bunkerig. És ennek az 1600 méter hosszú gumiszalagnak a parancsno­ka Szentkúti József brigád­vezető. Hallgassuk meg, mit is mond. — Nem tetszik nékünk ez a munka. Sokat kell állni. Van olyan nap, hogy 12, sőt 14 órán keresztül is áll a szállítás, azt mondják, nincs talbó, üres szállítócpille. Pe­dig mi, ha kellene, naponta 200 Vagon szenet is tudnánk biztosítani. Sok mindent nem értünk — keseredik el a bri­gádvezető. Az időjárás is goromba hozzánk. A víztől, hólétől csúsznak a szalagok. De azért, ha szakadás van, rövid percek alatt végzünk a munkával. Mi termelni sze­retnénk ... ^ÖRÖG A KAPARÓ­BERENDEZÉS. A dömperek fénycsíkkal pásztázták be a gödröt. Súlyos rakománnyal érkeznek ide, a feladóállo­máshoz. Valószínű, nem ha- ragusznak meg az emberek, ha egy kicsit hallgatózunk. — Mi van, miért állunk? — Nem megy a gumisza­lag! , — Dobjátok félre azt a nagy követ! — Vigyázzatok jobban a töltésre, fiúk! Közben megindul a gumi­szalag. A didergő kezek is­mét munkához látnak. Pap Ottó, ez a vékonydongájú fiatalember kétszer melegszik a szénnél. A kotrógép hatal­mas darabokban emeli fel a szenet. A pálya így nem bír­ná. Pap Ottó csákánnyal da­rabolja szét. S ha nem bírja egyedül, mindig akad segít­ség. Bordás Béla dömperes is ott segédkezik, hogy za­vartalan legyen a szállítás. Elvtársi segítség ez. Jó érzés látni, tapasztalni. — Néha veszekszünk is egy kicsit — szól közbe Szőke Péter. — Forgó elvtárs a bá­nyától van itt. ö a bánya, mi a külfejtés érdekeit véd­jük. De azért megértjük egy­mást. — Nem veszekedés ez — szól közbe Forgó elvtárs. Jobban szeretnénk mindany- nyian dolgozni, ez az egész. Én a minőséghez ragaszko­dom, ők csak a mennyiséget figyelik. De azért jó szom­szédok vagyunk — mosolyog. A dömperek egymásután fordulnak. A gumiszalag most megállás nélkül továb­bítja a szenet. De tessék csak figyelni ezt az embert. Régi János, kotrómester ő. Micso­da ügyességgel kezeli a gé­pet. Tizenöt kapcsolót kezel egyszerre, egymásután. Tud­ni kell, mi, hol van. Nagy­szerű idegműködés, koncent­rálás szükséges ide. Ha a szénnel teli puttony csak centikkel téveszti útját, köny- nyen adódik baleset. — Egyszer történt meg. Nagy lendülettel eresztem a szénbe a puttonyt. Megállt a szívverésem. Két embert látok a gép alatt. Nem volt mit tenni. Azonnal cseleked­ni kellett. Hirtelen mozdulat­tal emeltem fel a gémet, s a puttony elhúzott az embe­rek feje felett. Két ember, két bányász élete forgott kockán — s most is megköny- nyebbül, hogy akkor sikerült. — Nem, nem külfejtésiek vol­tak, hanem kíváncsiskodó bányászok — emeli fel a hangját, mert tudja, hogy velük ilyesmi már nem for­dulhat elő. Ugye kedves olvasóm, most könnyebb menni. Itt, mintha nem is lenne sár. De miért? Két egymás mellett haladó dózer nyomja maga előtt a sártengert. Igen gyakran fel­búg a motor, nehezen birkó­zik az agyaggal. De kell az út. Kell a szénszállításhoz, a meddő eltakarításához, persze, a két dózer azért nekünk is segít. Sokkal könnyebben ju­tunk el a hatalmas géphez, ahogyan itt mondják, a WM 2-eshez. ^ KOTRÓGÉP KANALA mint valami hatalmas ke­mény vasfog tépi a földet. Egy óra alatt alig 100 métert haladunk előre. A fogás mélysége 6 centiméter. A gép kezelői számították ki: több mint két hónap kellene ahhoz, hogy Budapestre így felérjenek. — Mi előbbre vagyunk, mint a szenelők, — tájékoz­tat Harsányi István, kotró­mester. Mi biztosítjuk a tisz­ta letakarított szénmezőt. Ügy tudom, most is 40 ezer tonna áll a jövesztők ren­delkezésére ... Aztán meg­vakarja fejét, gondolataiba mélyed. Majd így folytatja. — Régen dolgozunk ezzel a géppel. Valamikor, még a Keleti Főcsatornánál is ott voltunk. Csak akkor ez a gép a fiatal Horthy Miklósé volt, ő kereskedett vele. Most meg országépítő munkánkhoz biztosítjuk a széntermelést. Naponta 2400 köbméter föl­det mozgatunk meg vele. S míg a gép csiga lassúság­gal halad előre, hatalmas kanalai marják a földet, sok mindenről szó esik. A ked­vezőtlen időjárásról — a hó, eső nagy ellenség itt. Azután a családról. A keresetről, meg megannyi gondról, baj­ról, örömről. És ha már sétálunk, akkor ismerjük meg ezeket az em­bereket is. Záhonytól Zaláig utaznak minden héten a kül­fejtés munkásai. A tájszólá­sokból következtetünk. Az egyik Veszprém megyei, a másik nyírségi. De dolgoz­nak, mert kell a szén. És ők mondták el: sokszor a szer­vezetlenség gátolja a munkát. Ha nincs talbó, átcsoportosí­tanák a gépeket, hogy keres­senek ezek az emberek. S mire ezzel végeznek, újból indulhat a szenelés, mindent vissza! Néha az az érzés, hogy mesterségesen vissza­tartják a külfejtés termelését — pedig most már még va­sárnapi szenelést is kértek tőlük. De miért nem engedik a hétköznapit?! És tessék csak hallgatni! Baj, igen nagy baj van a mérlegeléssel is. Soha nem stimmel! De miért? A hó még nagyobb pely- hekben hull alá. Dolgoznak a gépek és az emberek, ont­ják a szenet. Még akkor is, ha az emberfeletti munkát kíván tőlük, ök mondták: a szürke, de a hazájukért min­denre képes katonák, döm- peresek, kotrósok és gépke­zelők. N, 'EHÉZ, FÁRASZTÓ ez a séta. Az óra mutatója is jócskán beleszaladt az éjsza­kába. A gépek dübörgése, a villanyfény azt bizonyítja: dolgoznak, termelnek a kül­fejtés munkásai, dacolnak az időjárással, a természet ne­hézségeivel. Ugye kedves olvasó, meny­nyivel jobb a meleg, világos szobában? Somogyvári László mert tavaly megyei elsők voltunk a felvásárlásban és adófizetésben — arulja el a szerény, hangtalan titkár, — Ez idén a jarasban szintén legjobb a községünk — teszi hozzá. Amaz a tanacsválasztások demokratizmusának jelentő­ségét pengeti. — Az előző választásoknál sok hátrányos kovetkezmény- nyel járt a járásiak túlzott bábáskodása. Ezért egyes kör­zeteket másutt lakó tanácstag képviselt, s persze, hogy nem olyan odaadással, mintha ő is ott élt volna választói kö­zött. Most ebben a kérdésben önállóan járunk el. — Változás le&z az is, hogy több fiatalt jelölünk tanács­tagnak. Itt sokan élnek, dol­goznak a faluban közülük s azt akarjuk, hogy néhány messzire járó is hazatalaljon. Velük erősödik, gazdagodik • közösség: azért megbízások­kal is ellátjuk őket. M ár az idén átlépte a negyedik ikszet, a, tervei oen, lelkesedésé­ben és erejében ő mága is fiatal Rados József vb elnök. Mióta ebben a funkcióban ténykedik, elvégezte a nyolc általánost, a hathónapos ál­lamigazgatási iskolát, jelenleg pedig másodéves hallgatója Szécsényben a mezőgazdasági szakiskolának, (a vb titkár ebben egy évvel előtte jár), de még technikumi érettsé­git is akar tenni. Biztos va­gyok abban, hogy akkor sem áll majd meg. ... A fia most vonul be katonának.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom