Nógrádi Népújság. 1962. december (18. évfolyam. 96-104. szám)
1962-12-22 / 102-103. szám
ÜNNEPI BEVÁSÁRLÁS UTÁN ÖSZTÖNZÉS — Felháborító! Téged is kifosztottak? (Fülöp György rajza) AJÁNDÉK KOCSI — Amióta kitettem azt a táblát, szinte szárnyakat kapott a munka __ ( Szegő Gizi rajza) ITT A GÉPESÍTETT TITKÁRNŐ — Te jóisten, hogy mennyi vámot kel’ majd ezért flztenl! (Fülöp György, tajza) Ihlet Álmomban múzsa voltam, meg és homlokukra leheltem Daliás termetű, szárnyas cső- egy-egy csókot. Dühöngtem, dalémy. Fent volt a hivata- hogy nők sohasem rendeltek lom a mennyekben. Két tele- magukhoz, pedig úgy éreztem, fonom is volt, egy földi és igazán csak őket tudnám egy mennyországi vonal. Az megihletni. egyik mindig csengetett. Leg- November közepén egy sür- többször a földre hívtak, job- gős telefonhívást kaptam, egy ban mondva megidéztek. Ál- fiatal hölgy kért tőlem csőfalában idősebb, kopasz urak kot. Azonnal kiszálltam a invitáltak csókra. Először helyszínre. A hölgy csinos, mindig valamilyen fekete fo- szőkehajú. Pongyolában várt lyadékot ittak, közben füstöl- rám és karját ölelésre nyúj- tek, utána hívtak engem. tóttá. Bemutatkozott: — Sá, . rika vagyok, —Én a múzsája Általában pontosan jelentem — mondtam büszkén. —Nna, ez már igen, itt biztos a pré- mium — dünnyögtem elégeó detten és elkaptam a hölgy — Látod, szivem igy sokkal nyugodtabban főzöm otthon a va- csorádat!... (Toncz Tibor rajza) I DCavúe&om^L nÁpizúkásúk $ Nehogy azt higgye valaki, hoqy az eltelt másfél évtized alatt csak a Szilárdy-birtok tűnt el, hogy a tar jani major helyén emeletes palotákat építhessenek, s nehogy azt higgyék, hogy csak a mohorai házak eleje, a rétsági cukrászda berendezése, a dejtári lányok ruhája, a salgótarján-budapesti országút kövezete es a volt gazdatisztek hangja változott meg, mert bizony szédületes változás tapasztalható a karácsonyi népszokásokban is. Mert milyen népszokások voj. tak divatban Nógrád megyében a múltban? A gazdaasszony nem mert felkelni az asztaltól karácsonyestén, mert különben nem lesznek „ülősek” a tyúkjai. Ha pedig azt akarta, hogy sokat tojjanak a tyúkok, akkor a szomszédtól lopott fűrészport, vagy lópatkó közül szedett földet szórt a fészkükbe. Az eladó lány karácsonyi harangszókor beszaladt a fáskamrába, fát nyalábolt, s ha páros volt a fa, megtudta, hogy férjhez-megy. S ha azt is meg akarta tudni, hogy mikor, akkor megrugdosta az ól oldalát s ahányat a disznó röffent, annyi év múlva. Más helyütt az asztal alá baltát, búzát és láncot raktak, hoay a jövő év bő eszfendö legyen. Karácsony ünnepén a csordás m°g a kondás nyaláb fűzfavesz- szövel köszöntött be a gazdaasszonyhoz, aki annyi vesszőt húzott ki a csomóból, ahány tehenük volt s jól ,.megsuprikáHa” a csordást, aki víg unrándozás kézben azt kívánta, hony légiién a jószág is olyan virgonc, mint most ők. Bezzeg más szokások járnak manapság karácsony ünnepén! Bár egy- némedniken még IpV elható a régi hagyományok nyoma. íme. néhány napjaink karácsonyi népszokásaiból: Egyes szövetkezetekben a tsz-eln'k vem. mer felkelni a széMr'l, nehogy jövőre mást ültessanek a helyére. A tsz- főkönyvelő kará"scmiioste nolyóstMlrt rágcsál, hogy a következő évben jobban fiaddzon a munkaegység. A gazdaasszony karácsony ünnepén fűzfavesszőt húz ki a nyalábból, hogy elpáholja az urát, aki egész évben még 120 munkaegységet sem gyűjtött. Egyes helyeken harangszókor felkerekedik a falu apraja-nagyja kukoricaszárat vágni, hogy jövőre bőségesebb legyen a termés és magasabb az osztalék. Az eladó lány karácsony ünnepén nylon-harisnyát húz és selyemruhát, hogy elmenjen a bálba, ahol twist és szamba közben megtudja, hogy férjhez megy-e. Hogy mikor, azt úgy tudja meg, hogy megrugdossa a táncosa bokáját s ahányat a legény nyikkant, annyi év múlva. S ha a legény nyikkani sem mer, akkor még abban az évben. Szokásban van még karácsonykor a talalgatósdi is, hogy meglesz-e a munkaegység tervezett értéke, vagy nem? Ezt a mai népszokások szerint nem az ólomöntés figuráiból lehet megtudni, hanem: ha a tsz-elnök kicsit kidül!eszti. a mellét, akkor éppen meglesz; ha nagyon kidüHeszti a mellét, akkor több is lesz s ha csak a sötét beállta után, hétrét görnyedve jelenik meg az utcán, akkor abban az évben száraz, aszályos időjárás volt. Szokás a tehenek koplaltatása, hedd tudia meg a jószág, hogy a tehenészek karácsonyt ünnepednek. Ha a tejelési átlag ez esetben csökken, akkor a tehenész háromszor meoc’,apdo*sa a tehén hátulját s a. következő varázslóét, mormolja: ,,A kolera veszeHse el azt is. aki a. munkaennsén-ievonást kitnlAlta.” Ha viszont valamelyes csoda fo'u+án a tdelíH átlag a konloltatás ellenére is növekednék, akkor ez egy új módszer a takarmány trrkaréko'-sógra. Azután egész Nönvád menyében szokásban van ilyenkor a TV bát. lakattal való elzárása., mert tudvalévőén karácsonykor a legrosszabb a televízióban a műsor. Szimat Péter derekát. Abban a pillanatban pofonok csattantak az arcomon. A feleségem derekát szorongattam vadul és 6 ütlegelt. — Megőrültél Jenő? — mondta kiábrándító prózai hangján. — Mondd, honnan tudod a másik keresztnevemet, hiszen sohasem montam neked, hogv és Mária-Sarolta vagyok. Te az előbb álmodban ötször is mondtad: Sárika... Sárika — folytatta a feleségem. Elképedtem. Na tessék, kellett ez nekem. Tíz év után megihletett — a feleségem ... K. T. Aki még életében eladhatná a hulláját A zágrábi Aréha nevű hetilap hírt adott arról, Nedeljko Biasol jugoszláv munkás szinte naponta kap leveleket a világ minden részéből és valamennyiben kü— Van egy lyukas órám, elmondok valamit, ami nagy ügyünk nekünk már néhány hét óta, s amiben segíthetne nekünk. Némelyikünknek apja, ismerőse ment az idén is a tsz-ekbe gépre, traktorra az üzemekből. Egy-két hétig segítettek a traktoroshiánnyal küszködő mezőgazdaságnarc. Tulajdonképpen ez adta nekünk az ötletet. Mi most a gépipari technikum harmadik osztályába járunk, a jövő nyáron utolszor megyünk egyhónapos kötelező termelési gyakorlatra. A gyárakban már többször dolgoztunk így, mi lenne, ha legközelebb gépállomásra kérnénk magunkat? Mert ismereteink is bővülnének, meg az sem lenne bolondság, ha a technikum befejeztével páran a nagyüzemi mezőgazdaságban helyezkedhetnénk el. Így spekuláltunk és összehívtuk az osztályt KlSZ-gyű- lésre, amelyen részt vett az osztályfőnökünk is Rém tetszett a dolog a fiúknak, többen azt mondták, hogy imllal- koznak. Van itt az iskolában egy ócska traktor, elhatároztuk, hogy a második félévben üzemképessé tesszük, hogy tanulhassunk rajta, megismerjük a gyakorlatban is Azután olyan javaslatokkal is jöttek, hogyha sikerül az egyhónapos kötelező gyakorlatot gépállomáson töltenünk, utána még termelőszövetkezetben is vállalunk munkát a nyáíi szünidőben. Talán csak nem utasítják vissza ezt a szándékot! Az osztályfőnökünk helyeselt, másnap az igazgató hivatott s kikérdezett a terveinkről, ő is helyeselt, megígérte, hogy segíteni fog. Mert csak akkor tudtuk meg, hogy nem is olyan egyszerű kérdés ez. Az iskola felettese a Kohó- é.s Gépipari Minisztérium, ott kell hozzájárulást szereznünk. Azután a gépállomások megyei .irányítóit kel1, megnyernünk, hogy tegyék lehetővé ezt a munkát valamelyik gépállomáson. Tíz-tizenkét osztálytársam döntött az ügy mellett. A szám azért nem pontos, mert majd év végén dől el, a KISZ-szervezet kiket javasol a jelentkezettek közül. Ugyanis feltételhez kötöttük a dolgot: a tanulmányi eredmények javítása, példás magaviselet és az Ifjúság, a szocializmusért próbák maradéktalan teljesítése a mér.c. Vegye mindegyünk iskolai munkája jutalmának, h i ilyen komoly feladattal megbízzák. Ezt is a javaslatok alapján határoztuk így. Mondja, mit gondol, sikerülni fog-e mindez? — Nos, kedves KISZ-titkár barátom a harmadik b-böl: én azt hiszem, hogy iskola, minisztérium, gépállom,ás és termelőszövetkezet, az ifjúsági szövetség és mi mlndany- nyian boldogan és irántatok érzett büszkeséggel segítjük ezt ti nemes, a mi fiainkhoz méltó terveteket valóra váltani. Azt is hiszem, hogy a felnőttek, akiken múlik mindez, nagy felelősséget éreznek azért, hogy e Validat: tiszti romantikából fakadó lelkesedés ne járjon csalódással, hanem még több 16—17 éves fiatalt ragadjon magával hasonló merész elhatározásokra. ÖREGEK KARÁCSONYA Karácsonykor mindenki bol- kerül minden éjjeliszekrénydog akar lenni... re, terítővei együtt és színes De hát mindenki az lesz-e? száda függöny az ablakokra. A minap Szentkúton jár- Lesz csillogó karácsonyfa is tam a szociális otthonban. íz- az ebédlőben, mindegyikük gatott a kérdés: milyen lesz kap ajándékcsomagot a ren- azoknak az embereknek a ka- dezendő kis ünnepség után. rácsanya, akik kiszakadtak a Bizonyára ízletes lesz az ün- családi közösségekből. nepekre készített házi disznóSzáz, élettől megtört, ma- toros is. Az ünnepségen ott gáramaradt öreg él itt együtt lesz dr. Kardos József ér- a behavazott komor hegyek seki tanácsos, a szentkúti bé- között, festői szépségű kör- kepap is, akiről ott hallottam, nyezetben. öregek, akik vala- hogy maga segít sírt ásni ha ha még harsányan nevettek, kell a kemény kőben és sódé ma már csak mosolyognak. Fehérhajú gyermekek, akiket valaha szerettek, akik valamikor maguk is ajándékoztak, ha mást nem, hát egy szép ha nem felejti el a lelki vigasz nyújtása mellett emlékeztetni a gondozottakat az állam jóságára. Itt is megsütik a karácsonyi mesét, egy szívből jövő mo- kalácsot, puhára, omlósra, itt solyt, vagy simogatást. is fölcsendülnek majd öreges, Közülük a legtöbb nem elő- reszketős hangon a karácsoször van már itt. Fiatal korukban elhozta őket ide a misztikum, a csodáravárás, a $ búcsú színes forgatagának varázsa. Most ideköltöztek örökre, hoev 5 Megöregedtek, magukra ma- 1 radtak. Csöndes szemérmességgel ülnek kicsiny szobáikban a jó meleg kályhák mellett és elhomályosuló szemekkel régi, megfakult családi Ionos ajánlatot tesznek neki: ^ ,, , , , még életében meg akarják } fenykepeket nezeGetneK. Es vásárolni — a hulláját! r táraként nyi énekek. Sírnak is majd, tudom, de könnyeiket maguk között sírják el, nem látja azokat serakd, csak az ügyeletes gondozónő. Az emlékek karácsonykor talán jobban fájnak, mint máskor. Az állam szerető gondoskodása sem tudja pótolni a családi környezet meghittségét. Ülnek majd a díszes fenyő körül, csendesen, lehunyt szemmel maguk köré varázsolják elhunyt, vagy élő, de számukra meghalt hozzáeljön hozzájuk a A fi? éves NoHelikn Riacni í nagyvilág á televízió képer- arról nevezetes hoev mérhe-í ny6ién’ csendes nappalaik tartozóikat, öreges szemér- tetlenül nagy az étvágva Na íunalrnát elűzi a könyv. Va- messeggel kívánnak egymás- pont-, átlag 15-20 kíloW~mí sarnapoként lehaitf>tt fejjel nak kellemes ünnepeket, szá- élelmiszert fogyaszt Ä templomban ráz, halk csókok cuppannak lett egyáltalán nem kövér. Ja P^kacmt, ugyanekkor f a ráncos arcokon, s talán Reggelire 30 nyerstojást eszik?halas mosollyal köszönik meg el^is szunnyadnak a „csöndes ? a jó házias ebédeket, a szé- ej dallamain. Karácsony estéjén gondolhéjával, húst csak nyersen fo- , , . ,, , ,, gyászt, itala pedig nem más, ?pea kimosott ruhát, a szerető mint petróleum vagy finomí- iszót- ..Hálistennek” gondosko- Junk rájuk és a szeretet hul.................. ................ • dik róluk az állam, ezt ők lamhosszan mi is üzenjünk n agyon jól tudják és nagyra nekik: értékelik. Figyelmesek is ..Jó éjszakát öregek, gyere- emellett, különösen így kará- kék ... csonykor. Reméljük, ma este boldogok A szociális otthonban is ké- voltak egy kicsit...” szülnek a karácsonyra. Az Ontott olaj. Gyümölcsöt és zöldségfélét sohasem vesz magához. A világ minden tájáról ismert orvosok és tudományos intézetek érdeklődnek a különös ember iránt és be kell vallani, alig várják hogy meghaljon es colhassák a testét. felbon-1! délutánján olvasólámpa Habonyi Zoltán ■VVVVVVVVVVVVWWVWWVVW
