Nógrádi Népújság. 1962. december (18. évfolyam. 96-104. szám)

1962-12-19 / 101. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÜJSAG 1962. december 19. (Hítsátyl fáv hírei ♦*. ♦% ♦% ♦% ♦% ♦% .% ♦*» ♦*« ♦% ♦% 4 ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Terven felül 1500 cserépkólyha — SZOMBATON TELJESÍTETTÉK ÉVES TERVÜKET A ROMHÁNYI CSERÉPKALYHAGYAR DOLGOZÖI — AZ ÉLTETŐ VÍZ... Már a párt VIII. kongresz- szusának irányelvei is leszö­gezték, a kongresszus pedig határozatra emel.te, hogy a második ötéves tervben nem 250, hanem 300 ezer lakást kell felépíteni. Ennek megva­lósítása nem csak az építőd­re, az építőanyagipari dolgo­zókra jelént nagyobb köteles­ségeket, hanem a Romhányi Cserépkályhagyár kollektívá­jára is, hiszen az új, a terven felül épí­tett lakásokba több cse­répkályha is kell. A gyár vezetői már az év elején mindent megtettek azért, hogy biztosítsák a fi­zikai dolgozók zavartalan munkáját. Külön műszaki in­tézkedési tervet készítettek, s nyolc pontban határozták meg a feladatokat — külön a ter­melés fejlesztésére, a terme­lékenység fokozására, a mű­szaki színvonal növelésére, a munkaszervezésre, stb. Leg­fontosabbnak azonban a tech­nológiai fegyelem betartását, illetve betartatását tartották, minit például a kemence egvenletes hőfoktartását, amely nemcsak mennyiséget, hanem minőséget is biztosít. Az új generátor üzembe helyezésével megváltoztatták a szén keve­rési arányát is, amivel jobb gázt tudnak a kemencének biztosítani. A házilag készített és üzembe helyezett műszárí­tóval lényegesen csökkentették a selejtet, ugyanakkor javítot­ták az anyagmozgatást is. A Cserépkályhagyár dolgo­zói, műszaki vezetői a kong­resszusi munkaversenyben ar­ra is törekedtek, hogy bővít­sék a csempék választékát. Ebben a versenyszakban 12 új mintát alkalmaztak már, s így 25 más-más mintájú csem­A rétsági könyvtárban pét tudnak a kereskedelem­nek szállítani, ami elsősorban rajzos mintában és színben jelentkezik. Szombaton délután nagy­szerű eredményekről számol­hattak be a Cserépkályhagyár dolgozói: határidő előtt telje­sítették éves tervüket, s így még az eredetileg vállalt 100 tonna helyett 310 tonna kályhacsempét gyártanak éves tervükön felül. Ez azt jelenti, hogy a terven felül gyártott csempékből 1500 darab kályhát készíthetnek az újonnan épített lakóházakba. Nehéz a választás a tengernyi könyvben. Pedig ilyenkor, a téli estéken elképzelhetetlen a művelődni vágyó ember olvasnivaló nélkül Mostoha járás A rétsági járásban — egyál­talán nem jogtalanul — arról panaszkodnak a fiatalok, hogy kevés a szórakozási lehetőség, a földművesszóvetkezetek fel­sőbb vezetői mostohán keze­lik a járást Mint elmondották a járásban csak egyetlen he­lyen, Nagyorosziban van szombatonként és vasárna­ponként zene és tánc, ezenkí­vül még Rétságon sincs zenés vendéglő. Cukrászda is csak négy helyen: Rétságon, Nagy­orosziban, Romhányban és Di- ósjenőn található. A panaszt mi még azzal tol­danánk meg, hogy Rétságon járási székhelyhez mél­tatlanul szegényes és kicsi az egyetlen vendéglő, amelynek naponta 100—120 személy ebé­deltetését kell lebonyolítani, de csak 34 vendégnek jut ülő­hely. Sokszor másfél ólát is várni kell az ebédre, amíg mindenki sorra kerül. Pedig még italt sem szolgálnak fel, hogy ezzel is gyorsítsák az étkeztetést. Ideje lenne a mostoha já­rást adoptálni, örökbe-fogad- ni és édesgyermekként párt­fogásba venni!... Nógrá.d és Diósjenő között, a Börzsöny-hegységben ered a Lókos-patak, amely tizen­négy község határát érinti és D ejtárt elhagyva ömlik az Ipolyba. Diósjenő és Nógrád soha sem fog megegyezni ab­ban, hogy melyik község ha­tárába esik a patak forrása. Szerencsére nagyobb ügyek­ben mindjárt kész a meg­egyezés. Egyébként aligha alakulhatott volna meg a Lókos Vízrendező és Vízhasz­nosító Társulat. ÖTVENEZER HOLD VÍZRENDEZÉSE A társulat 1960 nyarán kezdte meg működését a Ló­kos-patak és a hozzá csatla­kozó csatornahálózat mentén érdekelt termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, erdőgaz­daságok és községi tanácsok összefogásával. A társulat tagjai a vízhálózat tisztítását és az öntözés feltételeinek megteremtését tűzték ki cé­lul, csaknem 7,5 millió forin­tos költséggel. Az előirányzott, munkák elvégzésével Nógrád, Diósje­nő, Nőtincs, Tolmács, Felső- petény, Alsópetény, Rétság, Bánk, Romhány, Kétbodony, Tereske, Szátok, Érsekkvad- kert és Dejtár határában 50 000 hold rét- és legelőterü­let vízlevezetését és kedve­zőbb hasznosítását oldják meg. Mód nyílik a rétek és legelők fűhozamának növelé­sére és az öntözéses gazdál­kodás széles körű alkalmazá­sára is. Bár egyelőre az öntözést egy sajátos körülmény aka­dályozza. ÉPÍTSEN DERÍTŐT A TOLMACSI ÜZEM! Néhány termelőszövetkezet azonnal kapott az alkalmon és öntözéses kertészeteket lé­tesített a kikotort, szabályo­zott, gátakkal megerősített csatornák és a Lókos-patak mentén. De a Lókos-menti szövetkezeteket kellemetlen meglepetés érte: a Lókos-pa­tak vize szórófejes öntözés­nél leégette a növényeket, de barázdás öntözésnél is sok kárt tett. Romhányban pél­dául a káposzta-föld látta az öntözés kárát. Kiderült, hogy a Lókos vize fenolhoz ha­Egy esztendő mérlege K, közel egy esztendővel ezelőtt, pontosabban 1962. ja­nuár 3-án számvetést tettünk Tereske községből. Megkér­deztük a község vezetői kö­zül Makrai György párttit­kárt, Galambos Péter tanács­elnököt, Ferencsik Gábor ta­nácstitkárt, Bozó Józsefet, a Népfront elnökét, Harsányi Elemért, a művelődési bizott­ság »elnökét és még néhány más érdemes embert, beszél­gettünk a falu egyszerű dol­gozóival: mi az évi tervük a község gazdagságának, kul­turáltságának emelésére. A vá­lasszal egy-kettőre készen áll­tak: emelni, emelni. Annak idején szépen sorjában rög­zítettük is lapunk hasábjain a tereskeiek 1962-re szóló ter­veit. Azóta eltelt egy eszten­dő és most a tereskei elv­társakkal egyetértésben szám­ba vettük, mi lett valóság az év eleji elképzelésből. Ami­kor a napokban megint együtt voltunk, számunk sza­porodott Tóth Károllyal, a tsz elnökével, aki januárban elnökképző iskolában volt és Kristyán János tsz-agronó- mussal, aki Szolnok megyéből került haza és állt a terme­lőszövetkezet szolgálatába. Ezzel még teljesebbé vált a köz-ég vezetősége a számve­tés szempontjából, mert ép­penséggel ott voltak a leg­nélkülözhetetlenebb emberek, hiszen az év elején tervezett fő feladat a termelőszövet­kezet munkájának megjaví­tása volt. És nem is ok nél­kül. Az elmúlt évben a te­reskei termelőszövetkezetet a gyenge termelőszövetkezetek között számolták. — És ez évben? — Általá­nos csend. A gond csendje ez. Na rendben van, vegyük sorra. Segítségül fellapozzuk az akkor megjelent újságot: "A közös vagyon gyarapítása lesz számunkra 1962. legfon­tosabb teendője. A tanács, az emelő szerepét szeretné be­tölteni a termelőszövetkezet életében. Már ezt szolgálja az a tanácskozás is, amelyen a község vezetői, a tsz veze­tők vesznek részt, amelyre meghívják a járási vezetőket is. Itt határozzák meg, ho­gyan tovább?" Annak idején szó szerint így fogalmazták meg. — Tanácskoztak-e akkor, milyen eredménnyel? ^ z agronómus igazi fia­talos hévvel egyből kimond­ja: „Nem.” Hogy hirtelen volt-e a ki­jelentés, vagy nem, azt em­bere válogatja. Az igazság az„ hogy a megbeszélést februárra tervezték, de csak májusban került rá sor, amikor dönteni kellett, mi legyen a harminc hold hasAavehetetlenné vált mákkal és a 75 hold teljesen tönkrement bíborherével. Az időjárás tette tönkre mindkét növényféleséget. És 350 ezer forinttal megkárosodott a tsz- gazdaság. — Azt a tervet tehát, hogy közösen, rendszeresen tanács­koznak a tsz helyzetéről és így egyengetik a további lép­teket, nem teljesítették? — Nem így van! — tilta­kozik Tóth Károly, a tsz el­nöke. A többiek is felpattan­nak. Egyszerre feszülté válik a beszélgetés légköre. És most már Tóth Károly veszi át a szót. Piros az arca. — Szükségtelen lett volna a februári tanácskozás. Ismer­tük a feladatot, előbbre való volt a munka. De amikor a szükség úgy kívánta, tanács­koztunk. Közösen határoztuk el: a tönkrement mák és bí­borhere helyére silókukorica kerüljön, hogy valamelyest megtérüljön a kár. Kidolgoz­tuk a növényápolási, aratási, betakarítási feladatok ütemét, nem is volt semmi fennaka­dás. Hogy mi lesz a munka­egység értéke, még pontosan nem tudjuk. A múlt évinél jobb lesz. E’e ha nem a terv szerint alakul, azt befolyá­solja ez a 350 ezer forint ki­esés. És szépen sorjában feltá­rulnak a tsz egy év alatt el­ért eredményei. Teljesítették a hízómarha, sertéshizlalási tervüket, kenyérgabona ter­vüket túlteljesítették, a ta­karmánygabonában 100 szá­zalékos az eredmény. És ez évben elérték a tsz komplett gépesítését. A gépek értéke közel egymillió 450 ezer fo­rint. — Nekünk ezt az utat kell járni — így a tanácselnök. — Nagy a területünk, kevés a munkaerő. Az építkezésben sem ma­radtak el. ÉDÍtettek egy gép­műhelyt, hídmérleget, átala­kították a juhhodályt, elké­szült a 20 férőhelyes sertés­fiaztató. Mindez sok-sok ezer forintba került, a hitel pedig mindössze 120 ezer forint. A közös vagyon gyarapodása egy tagra ez évben elérte a 16 ezer forintot. A véletlen hozta, mégis mintha tanúnak lépett volna a füsttől megtelt tanácselnöki szobába Szmrecsányi József traktoros. A nagy, magas szi­kár embertől friss olajszag­gal telt meg a szoba. — Aki dolgozott az nem járt rosszul. Ha egy asszony a falun havi ezer forintot keres... A szorgalmasabb fér­fiak meg elérték a havi 1400- 1500 forintot. — De jövőre ennél jobb lesz. Aztán megint jobb, és mindig jobb. — Tóth Károly, az elnök robban így ki. ^zek után kimondhatjuk: a tereskeiek, amit az év ele­jén terveztek, azt meg is va­lósították. És tegyük még ráadásnak hozzá: a 420 négyzetméteres járdát, amelv már körbe fan­ja a községet, az orvosi la­kást, a sportpályát, amelyet községfejlesztésben, közös munkával teremtettek meg. A 372 700 forint költségvetési összeg felhasználását, amely­ből kutakat, középületeket hoztak rendbe. Gazdagították az óvoda felszerelését egy hűtőszekrénnyel, tűzhellyel, új felszereléseket vettek a politechnikai műhelybe és meleget tartó deszkával vál­tották fel két iskolai fante­rem hideg betonját. Ezt csak ráadásul mondtuk el, hiszen az igazi eredmény mégis csak az, hogy az em­berek elégedettek, magabizto­sak, bizakodással tekintenek a jövőbe. B. Gy. sonló káros vegyületet tar­talmaz és a káros anyagok­kal az Erdőkémia Vállalat tolmácsi falepároló üzeme szennyezi a patakot. A termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok azonban hiába követelik, hogy építsen derítőt az üzem, mert erre az idén sem került sor és úgy hírlik, hogy derítő léte­sítése az Erdőkémia 1963-as tervében sem szerepel. Pe­dig, amint azt a halászok elmondják, annyira szennye­zett a Lókos-patak vize, hogy ahol az Ipolyba ömlik, ott csaknem egy kilométer hosz- szúságban nem találnak az Ipolyban halat. CSŐKUTAKKAL PRÓBÁLKOZNAK Egyébként 1961-ban a tár­sulat létszáma és hatásköre jelentősen bővült, csatlako­zott hozzá Hont, Drégely- palánk, Ipolyvece és Patak községek szövetkezeteinek, tanácsainak társulata. az Ipoly-társulat s ezzel az el­végzendő munkák értéke megkétszereződött. 15 millió forintra emelkedett. Most már közösen törik a fejüket azon, hogyan tehet­nék öntözhetővé a Lókos-pa­tak tetőzött vizét. Elhatároz­ták, hogy Romhány, ' Szátok és Tereske határában kísér­leti fúrásokat végeznek, hát­ha megvalósítható Nógrád megyében is a Duna mentén oly jól bevált csőkvfas öntö­zés. Ha a próbafúrások si­kerrel járnak és a talajból nyert víz már megtisztult, nem tartalmaz káros anya­gokat, akkor átmenetileg eső- kutakkal oldják meg az ön­tözést. VÉDEKEZÉS AZ ERÓZIÓ ELLEN A Lókos-patak tisztítását és szabályozását a Középdu­nai Vízügyi Igazgatóság végzi, míg a csatlakozó csatornák, árkok mélyítése, tisztítása, rendbehozása a társulat fel­adata. A társulatnak kubiko­sai vannak, akiknek létszá­ma a munkára alkalmas idényben meghaladja a szá­zat. A munkálatokat a tár­sulat mérnöke irányítja. A rétsági járás községei­ben az utóbbi időben külö­nösen nagy pusztítást végez az erózió: a hegyoldalakban kialakított földtáblákon na­gyobb esőzés idején hatalmas árkokat váj a lezúduló víz. A szél és csapadék elhordja a termőtalajt. A Hazafias Népfront kezdeményezte, hogy indítsanak küzdelmet a pusz­tító erózió ellen, építsenek sáncokat, támfalakat, fásítás­sal, csatornázással akadályoz­zák meg a termőtalaj távo­zását. A vízhasznosítási társulat felkészült arra, hogy szükség esetén gyakorlott munkásai­val „az erózió elleni küzde­lem” munkálatait is elvégez­ze. I* GY, Sok funkció közt elvész az ember... Nemrégiben harmincadmagával a Szovjetunióban járt és megtekintette Kiev, Oltava, Harkov és Moszkva nevezetesebb kulturális intézményeit, valamint a malesi- ki Druzsba (Barátság) kolhozt és a harkovi Vörös Óriás szovhozt Chikány József né, a nógrádi Béke Tsz szocialis­ta kertészeti brigádjának vezetője. A napokban — Ka- rc.ncskeszi és Kisecset után — már a harmadik beszámo­lót tartotta, ezúttal Szentén: a beszámolón megjelent vendégek nagy érdeklődéssel hallgatták az úti élménye­ket. Chikány Józsefné népszerű egyéniség a járásban, de különösen falujában. Ez abban is megnyilvánul, hogy szí­vesen megbízzák különféle társadalmi tisztségekkel. így például: brigádvezető, párttitkár, bírósági ülnök, tanács­tag, a művelődési állandó bizottság tagja, állandóan igényt tart munkásságára a nőtanács és gyakran bevon­ják a népi ellenőrző munkába is, legutóbb pedig a föld­művesszövetkezet választotta meg igazgatósági tagnak. Van tehát funkciója több az elégnél, olyannyira, hegy igazgatósági ülésre már háromszor hívták, dg még egy­szer sem tudott megjelenni. Ez a funkcióhalmozás semmiféleképpen nem helyes. Neki sem jut ideje eleget tenni a sok „hivatalnak” és « társadalmi szerveknek is nélkülözniük kell a teljes értékű embert. Helyes lenne, ha még a tavaszi munkák megkez­dése előtt megszabadítanák néhány tisztségtől! Fiatalok részére most érkezett a Szmena 6 fény­képezőgép. Ára: 540,— Ft. Verramatic fényképezőgép. Ára: 2380 Ft. Hitellevélre is kapható! HIRDESSEN a Nógrádi Népújság-bán!

Next

/
Oldalképek
Tartalom