Nógrádi Népújság. 1962. december (18. évfolyam. 96-104. szám)

1962-12-19 / 101. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÜJSÁS 1902. december 19. Helyezzük szélesebb társadalmi alapokra a felnőttoktatást Nógrád megyében csak­úgy mint az ország más vi­dékén, erőteljes fejlődésnek indult a felnőttek iskolai ok­tatása. E nagy fejlődésben a társadalmi igénynek és az egyéni érdeklődésnek jelen­tős szerepe van. Sikerült felkeltenünk az elmúlt években az érdeklő­dést az általános iskolai és középiskolai felnőttoktatás iránt. Az üzemi és falusi pártszervezetek, szakszerve­zetek és tanácsok, valamint a pedagógusok összmunkája nyomán évről évre több fel­nőtt tanulót oktatunk. Míg az 1959—60-as oktatási év­ben, 1688 dolgozó járt fel­nőttoktatásra. az 1962/63-as oktatási évre már 5740-et is­koláztunk be. Különösen nagyfokú a középiskolákba való beiratkozás (3053). Az. 1961/62res oktatási év­ben a levelező oktatás mel­lett megindítottuk az esti ok­tatást, rpind a középiskolai, mind az általános iskolai ta­nításban. Az esti iskolákon a kedvező körülmények ha­tására nagyobb lehetőség van az oktatás tartalmi célkitű­zésének megértetésére, több és minőségileg jobb a ma­gyarázat, így a felkészülés is megfelelőbb. Az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a tanulók készsége, AZ ESTI TAGOZATON JOBBAN KIALAKUL, jobban értik a levelezők szá­mára nehezebben megtanul­ható anyagokat. A jelenlegi oktatási évben Salgótarjánban a városi párt- bizottsággal közösen létrehoz­tuk a felnőttoktatási intéz­ményt a középiskolában és az általános iskolában egyaránt 3~ 3 függetlenített nevelővel. E szervezeti és egyúttal tartal­mi célkitűzésnek a felnőttok­tatás színvonalára gyakorolt hatását az elmúlt két hónap alatt teljes mértékig nem le­het megállapítani, de bizo­nyos pozitív jelenségekre máris felfigyelhetünk: meg­tették a kezdeti lépéseket az üzemek pártbizottságai, párt- szervezetei, szakszervezeti, személyzeti, illetve szakokta­tási vezetőivel való jobb együttműködésre. Nagyobb te­ret biztosítanak a középisko­lákban a nevelési lehetősé­gek kiaknázására. Ez külö­nösen a fiatalabb korosztály­nál az esti oktatásban fon­tos, ahol igen sok a 22 éven aluli. A nevelési tevékenysé­get segíti elő, hogy a kö­zépiskolai felnőttoktatásban teljes egészében kiépítettük az osztályfőnöki órákat. Problé­mát jelent azonban, hogy az osztályfőnöki órák az utolsó órákban vannak, és igen sok vidéki eltávozik. Bizonyos fej­lődés tapasztalható az okta­tás színvonalbeli kérdéseiben is. Szervezettebben korrepe­tálnak, javult a diák-tanár viszony is. E pozitív tapasztalatok mellett néhány, a munkát gát­ló körülménnyel is számolni kell. Az oktatás során a hallga­tók 15—20 százaléka csak­nem minden tanévben lemor­zsolódik. Ennek több oka van. Az üzemek, munkahelyek nem minden esetben biztosítják a tanulás feltételeit. Még min­dig előfordul, hogy nem fog­lalkoznak megfelelően a to­vábbtanuló munkások tanu­lási körülményeinek javításá­val, NEM SEGÍTIK ELÉGGÉ ELŐ a három műszakra járó dol­gozók műszakcseréjét. Több esetben a munkahe­lyi változás is előidézi a le­morzsolódást. Előfordul azon­ban olyan eset is, amikor a családi körülmények, a csa­ládon belüli helytelen mun­kamegosztás, valamint beteg­ségek okozták a tanuló ki­maradását. A legtöbb eset­ben a kitartás hiányából fa­kad. :• l ■ Elég magas a hiányzások száma is. Némely iskolánál átlagban eléri a 20—30 szá­zalékot. Ezek jelentős részét a műszakcseréből eredő prob­lémák, társadalmi rendezvé­nyek és a tanuló önhibájá­ból eredő lazaságok okozzak. Nem tudott még megfele­lően kibontakozni a íeleltetés rendszere sem. Általában az a tapasztalat, hogy ahol a tanítási év elején megfelelő igénnyel követelik meg az anyagot a nevelők, ott az eredmény is jobb. Sz össze­függ azzal is, hogy ahol a tanítási órákon megfelelő, a felnőttek igényeit módszerben is kielégítő előadásokat hal­lanak, ott a tanulók felké­szültségében is megmutatko­zik ez. Ahol főleg az ott­honi leckére alapoznak, az eredmény nem olyan biztató, mint a korábbi esetben. Nem eléggé rendszeresek a felel- tetések sem. A tanulók be­kapcsolódása, érdeklődésük felkeltése sem minden eset­ben sikerült, s nem felel meg a céloknak. A levelező tagozatokon a jelenleg kiala­kult helyzetben igen sok he­lyen a hallgatók ugyanolyan igényekkel lépnek fel a taní­tási órát illetően, mint az esti tagozaton. Ott akarnak egy óra keretén belül 1, vagy 2 hétig tartó municiót kap­ni, a várható beszámolóra és a vizsgakérdésekre útbaiga­zítást nyerni. Azokban az is­kolákban alakult ki a helyes módszer, ahol a legnehezeb­ben érthető anyagrészekre és a hallgatók konzultációs kér­déseire épül a tanítási óra. Az eddigi tapasztalatok alapján azt is meg kell ál­lapítanunk, hogy a szervező tevékenységben nem vették eléggé figyelembe az ími- olvasni nem tudó hallgatók beiskolázását. Még ebben az évben sem alakult megfele­lően az alapismereti tanfo­lyamnak a szervezése. A meg­előző évhez viszonyítva tör­tént ugyan előrelépés, de a jelenlegi jelentkezés (156) nem fejezi ki azt a nagyfokú el­maradást, ami ezen a téren van. Az általános iskolai beis­kolázás is elmaradt a közép­iskolaitól. Kevés energia jut a levelező és esti oktatás­ban részt vevő hallgatók me­netközben! munkájának se­gítésére, a konzultációs és szemléltető lehetőségek igény- bevételével kapcsolatos segí­tésadásra is. A népművelés eszközeit sem tudtuk meg­felelően felhasználni a fel­nőttoktatás tartalmi mun­kájának alátámasztására. Mindezekből szükségszerűen következik, hogy a felnőtt- oktatást SZÉLESEBB MOZGALMI ALAPOKRA kell helyezni. El kell érni, hogy a dolgozók általános műveltsége emelésével, a fel­nőttoktatással a gazdasági és tömegszervezeti vezetők ha­tékonyabban és az ügy iránti nagyobb felelősséggel foglal­kozzanak. Különösen nagy fel­adat hárul az üzemekben a gazdasági vezetőkre, a szak­szervezetekre és a KISZ-re, valamint falun a termelőszö­vetkezetekre, a Hazafias Nép­frontra, és a nőtanácsra. Na­gyobb gondot kell fordítani a gazdasági és tömegszerve­zeti vezetők példamutatására is a tanulásban. A céltudatos beiskolázási tevékenység megköveteli, — különösen a szaktanfolyamok szervezése —, hogy az 1963/64. évi beiskolázásra való felké­szülést már most el kell kez­deni. Megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani az ipari munkásságon belül a csoportvezetők, szakmunká­sok, betanított munkások be­iskolázására, falun a terme­lőszövetkezeti tagság fokozot­tabb bevonására. Az ügy iránt érzett felelősségből kö­vetkezik, hogy az eddigiek­nél nagyobb figyelmet for­dítunk a 20—40 év közötti lakosság beiskolázására, a bejáró munkásság foglalko­zására. Külön gondot okoz a megyében jelentős számú ír­ni olvasni nem tudó beisko­lázása. Ennek érdekében az elkövetkezendő évben megfe­lelő számban indítunk alap­ismereti tanfolyamokat. ' A felnőttoktatás terén előt­tünk álló feladatok megköve­telik, hogy az állami szer­vek, művelődési intézmények is nagyobb gondot fordítsa­nak a tanári ellátottság ja­vítására, a szemléltető eszkö­zök, a szakfelügyelet munká­jának megjavítására, és az e téren meglevő jó tapasztala­tok elterjesztésére. Molnár Pál művelődési osztályvezető­helyettes Tanulnak a karancslapujtői "cigányok Karancslapujtőn már több év óta eredménnyel pótolják sok év mulasztását a község­beli cigányok. Huszonegy fiatal és a kor­ban már jól benne levő ci­gány ismerkedett a betűvel,- míg csak eredményes mun­kájukat sok siker nem kísér­te. Szép eredménnyel zárták a második osztályt, most már a harmadik osztály anyagát tanulják. Tervezik, hogy kö­vetkezetesen végigmennek a megkezdett úton, azaz a nyolc általános vizsgáit te­szik le a következő eszten­dőkben. Az iskola igazgatója, Jász­berényi Frigyes és Rácz Er­nő, a tanuló cigányok szerve­zője fáradtságot nem kímél­ve segítik e szép tervek megvalósulását. A salgótarjáni Állami Zeneiskola ■hangversenye Kodály­December 16-án, vasárnap Kodály Zoltán 80. születés­napjáról emlékezteik meg a salgótarjáni Állami Zeneisko­la tanárai és tanulói. Szép hangversenynek lehettünk ta­núi, melynek során ízelítőt kaptunk gazdag gyermekkari művészetéből, a zeneiskola gyermekkórusának hangulatos előadásával, Kodály Zoltán működése nyomán a magyar gyermekkari irodalom olyan virágzásba szökkent, melyre ma csak kevés országban ta­lálhatunk példát. Békési Tünde zeneiskolai tanuló Kodály Zoltánt köszön­tő szavai bensőséges hangula­tot teremtettek, ami után az intézet gyermekkara Molnár Mária és Virág László ve­zénylésével néhány Kodály művet adott elő. A zeneis­kola legjobb zongorista nö­vendékei Kodály: Gyermek­táncok c. sorozatát játszották, akik közül külön ki kell emelni Zeke Ágnes érett zon­gorajátékát. Kodály az Epig­rammák sorozatát eredetileg énekhangra írta — mint írja legjobban jár vele, aki maga kíséri énekét — de lehetősé­get ad arra, hogy fúvós, vagy vonóshangszereken is előad­ják. Ilyen formában mutatta be az intézet néhány növen­déke klarinéton, fagotton, he­gedűn, harsonán és kürtön igen átélt előadásban. Az el­ső részt a szerző közismert Üttörő indulója zárta be, me­lyet Patakfalvi Zoltán ját­szott kürtön nagyon szépen. Szünet után a zeneiskola tanárainak műsora követke­zett. Ebben a részben Kodály hangszeres művészetét ismer­hettük meg. A Szerenád Fü­zes Zsigmond, Virág László és Královszky János előadásá­ban, három zongoradarab R. Baranyai Mariann játékával Bartók: Három csíkmegyei népdal Borsányi Mátyás és Molnár Mária bemutatásában és az Adagio Szűts Pál és Apagyi Anikó előadásában kitűnően szólalt meg, az elő­adók művészetük legjavát nyújtották. Előadásukból ki­tűnt, hogy Kodály Zoltán nemcsak az énekkari művé­szet értékét gyarapította, ha­nem a magyar hangszeres ze­nében is új fejezetet nyitott. Nagyon jó hangulatot terem­tett Guthy Éva Kodály há­rom magyar népdalfeldolgo­zásával. A hangverseny befejező ré­szében a Pedagógus Szakszer­vezet kórusa adott elő két Kodály művet, az Esti dal és Fölszállott a páva c. dara­bokat igen elmélyülten, kitű­nő hangvétellel. Karmesterük­nek Virág Lászlónak munká­ját elismeréssel kell fogad­nunk, kívánatos lenne, hogy ez a kórus nagyobb szerepet játszón városunk kulturális életében. Erre az előfeltéte­lek úgy véljük, biztosítottak. Ezzel a hangversennyel mi is bekapcsolódtunk abba a nagy ünnepségsorozatba, mellyel a nagy zeneszerzőt, mesterün­ket, tanítónkat, az ifjúság zenei nevelőjét Kodály Zol­tánt köszönti az egész ország. Egri levél a salgótarjáni KISZÖV művészeti együttesének vendégjátékáról Az egri Dobó téren két ol­dalról hangzik a muzsikaszó. A Tejpresszóból szokás sze­rint, és majdnem ugyanezt mondhatnánk a KlSZÖV-szék- házról is, hiszen csaknem minden szombaton van valami összejövetel, vagy a fiatalok, vagy az idősebbek kedvére. Az elmúlt szombaton sport­bált hirdettek a plakátok a városi szövetkezeti bizottság és az Egri Spartakus Sport­kör rendezésében. Maga az a tény, hogy ven­dégcsoport — a salgótarjáni szövetkezeti bizottság tánc- együttese — szerepelt, felkel­tette az érdeklődést. Póczos József, a salgótarjáni szövet­kezeti bizottság tagja köszön­tötte az egrieket s az első szám, a tánckar első bemutat­kozása igazolja, hogy jó szó­rakozást hoztak magukkal. A 36 főből álló együttesből tíz­tagú a Rajkó-zenekar, húsz a tánckar, a többiek a: „próza”-, főként balladamondók. Az együttes vezetője Siráki Sán­dor. Az est folyamán nyolc al­kalommal lépett színre a tánc­kar. Hirtelen nem is tudnám kiemelni, melyik számuk ra­gadta meg legjobban a nézők figyelmét. Mindegyik híven tükrözte a tánc kedves, évődő, tüzes, vagy éppen szomorkás jellegét. Molnár István ver- bunkja és csárdása talán azért méltó említésre, mert rendkí­vül győri ritmusú, váltakozó üteme, a forgások nagyobb színpadot igényelnek, s mégis tudták itt is érvényesíteni. A balladamondók hosszú és rendszeres önképzéssel jutot­tak el arra a szintre, amelyet ezen az estén élvezhettünk. Bökény Erzsébet Kádár Kata balladáját minimális külső játékkal, annál fokozottabb hang és hangsúlyváltozással, művészien adta elő. De jól szerepelt a szép kiejtésű Mi- kus Ilona is. Nagyon tetszett a tehetsé­ges Oláh Gábor csellószáma, Lavotta szerenádját adta elő cimbalomkísérettel. A Cirkusz­polka Oláh Károly előadásá­ban virtuóz cimbalmosról ta­núskodott. A fiatalok, akik az együt­tesben szerepelnek, mindany- nyian szövetkezeti dolgozók, s bemutatójuk azt igazolja, hogy ha van, aki tudással, kellő energiával összefogja a tehet­séges, igyekvő embereket, ké­pesek művészi igénnyel ösz- szeállított műsorral közönség elé lépni. (ádám) Előkészítő tanfolyam egyetemi felvételre A salgótarjáni Madách Im­re Általános Gimnázium az 1963/64. tanévre megszervezi egyetemek és főiskolák nappa­li és esti tagozatára jelentkezők felvételi vizsgáinak előkészí­tését. A január második hetétől kezdődő hathónapos, esti elő­készítő tanfolyam keretében a matematika, fizika, magyar nyelv és irodalom, történelem, orosz nyelv, biológia, kémia, földrajz és a műszaki egye­temhez szükséges rajz tanítása történik. Az önköltséges előkészítő tanfolyamra jelentkezhetnek akik a 30. életévüket még nem töltötték be és napali tagoza­ton kívánják egyetemi tanul­mányaikat folytatni, továbbá azok, alak a 22. évüket betöl­tötték, de a 40. életévüket még nem érték el és az egye­tem esti, illetve levelező tago­zatát akarják végezni, érettsé­gi bizonyítvánnyal rendelkez­nek és legalább két éve mun­kaviszonyban állnak. Az előkészítő tanfolyamra a jelentkezés személyesen, vagy írásban december 31-ig lehet­séges a gimnázium igazgató­ságánál Salgótarján, Májas 1. út 96. * A részvételi díjat a munka- viszonyban álló dolgozónak az üzemi szakszervezeti bizottság megtéríti. A tanfolyami fog­lalkozásokat munkanapokon délután, általában fél 6 és 9 óra között tartják, heti kéfe-há- rom alkalommal. ÜNNEPI MŰSOROK A MEGYÉBEN Milyen lesz a karácsony, milyen lesz a Szilveszter? Hogyan szórakozhatunk, mi­vel tölthetjük kellemesen az ünnepi órákat? — kérdezgetik sokan már most, mert az idei három napos karácsony, majd néhány napra az óév búcsúz­tatása s az új köszöntése megkívánja a maga pasz- szióit. A kérdésre néháy művelő­dési otthontól kértünk vá­Kis falu nagy eseménye: Művelődési otthont kapott Sámsonháza is Elég nagy a sámsonházi vár. Elég sok benne a betyár, — Nem leszek a császár katonája ... ^ gy idézte a régi dalt az ünnepi szónok, Fenyvesi Jó­zsef, a Hazafias Népfront salgótarjáni járási titkára azon a nevezetes eseményen, amelyen a község művelődési otthonát avatta. Sámsonháza alig több, mint 500 lakosú település, magyar és szlovák ajkúak lakják ősidők óta, de múltja telve van történelmi emlé­kekkel a két nép életéből, szabadság-törekvéseiből, — a dal bizonysága szerint is. Parányi a művelődési ott­hon, amit egy öreg épület megifjításával teremtettek most, de az ittenieknek ép­pen elég. Azt a hatvanezer forintot, ami az építkezésnél rendelkezésire állott, több mint 30 ezer forint értékű társadalmi munkával toldot­ták meg az emberek, a te­remhez férfi, női öltözőt, szín­padot, mozi gépházat, büfét, jegypénztárat ügyeskedtek, s szorgoskodásukat a Magyar- országi Szlovákok Demokrati­kus Szövetsége belső felszere­lési tárgyakkal, székekkel, asz­talokkal, színpadi függönnyel jutalmazta, a megyei, vala­mint a járási tanács művelő­désügyi osztályai pedig rá­dióról, lemezjátszóról gon­doskodtak. A vasárnapi otthonavatás örömét művészegyüttes szereplése tette emlékezetes­sé és színpompássá a faluban. Géczi András községi tanács­elnök köszöntő szavai után a községi általános iskolások adtak alkalmi műsort, a helyi KISZ-fiataljai táncoltak, majd Fenyvesi József járási nép­front-titkár ünnepi beszédét követően a püspökhatvani szlovák népi együttes mu­tatta be táncait, dalait, vidám verseit. Az igen magas szintű produkció méltán aratott el­ismerést a zsúfolt nézőtéren, amely ez alkalommal bizony ugyancsak szűknek mutatko­zott. Az avatóünnepség mű­sorát a helyi KISZ-szervezet népitánc csoportja zárta be. A sámsonházi művelődési otthon építésében leg­többet fáradozók emléklapot és kitüntető jelvényt kaptak igen nagy számban, de való­jában a község minden lako­sa rászolgált volna segítő készségével erre a jutalma­zásra. Az egységes törekvés eredménye, hogy januártól lesz hol játszania a mozinak, van hol szórakoznia, ismere­teit tovább bővítenie fiatalok­nak, öregeknek egyaránt. A villany, amely két éve gyul­ladt ki Sámsonházán, most a falu közös otthonába érkezett el, ahol ezen a vásárnapon hajnali órákig járta vidám táncát a község apraja-nagy- ja. Kár, hogy a község párt­szervezeti titkára és termelő­szövetkezeti elnöke távol ma­radt a nagy nap örömétől. Ki tudná megmondani miért? Igazán teljes velük lett vol­na a falu ünnepe. laszt: milyen szórakozásra számíthat a közönség? A salgótarjáni József At­tila művelődési otthon ci­gányklubja december 83-án az Iskola úti iskolában ren­dez fenyőünnepet, december 25- én pedig a cigány KISZ- szervezet báli mulatsága je­lent eseményt a művelődési otthonban. A salgótarjáni bányász művelődési otthonban kará­csony második napján a bá­nyász szatirikus együttes mu­tatja be érdeklődésre számot tartó műsorát. Készülnek az ünnepi na­pokra a szécsényi művelődési otthonban is. Itt december 18—19-én fenyőbál lesz a gyermekek részére, decem­ber 24-én, 25-én és 26-án a Bástyasétány 77 című zenés vígjátékot mutatják be a szín­játszók, Szilveszterkor pedig kabaréműsor szolgálja a szó­rakozást. A községi művelődési ott­honok közül Taron a színját­szók Simon Magda: Százhá­zas lakodalom című vígjáté­két mutatják be december 30-án és 31-én, míg 21-én a szülői munkaközösség és a Nőtanács fenyőünnepet ren­dez a kicsinyeknek. Jobbágyiban 22-én szellemi vetélkedő, 25-én színházi elő­adás, 31-én pedig szilveszteri mulatság lesz. Nógrádmarca- lon, Szurdokpüspökiben, Mát- raszőlősön, Szirákon és még számos helyen táncestek, ka­baré előadások lesznek az ünnepi napokban, a Déryné Színház december 25-én és 26- án Nemtiben és Karancs- ságon a Fekete gyémántok­kal, ugyanekkor Jobbágyiban és Karancslapujtőn A nadrág című vígjátékkal vendégsze­repei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom