Nógrádi Népújság. 1962. december (18. évfolyam. 96-104. szám)
1962-12-12 / 99. szám
1962. december 12. NOSRADI NfPOJSA» 7 Hol yannak most? A „Canzonissima” elmarad Politikai botrány egy olasz TV-műsor miatt Csütörtök esténként, úgy kilenc óra felé, észrevehetően csökken a forgalom az olasz városok és falvak utcáin. Minden csütörtökön este 21.05-kor kezdődik ugyanis az olasz televízió legnépszerűbb műsora, a „Canzonissima”. A politikai kabaré-szerű műsort az egyik legismertebb és legnépszerűbb színész, Dario Fo írja és játssza felesége, Franca Rame közreműködésével. Az ismert művészek közkedvelt műsora azonban az utóbbi időben magára vonta az olasz politikai és gazdasági élet hatalmasságainak haragját. Hoffia a televízióban A múltkoriban például a Dél-Olaszországban ma is dúló banditaszervezet, a jobboldali politikusokat kiszolgáló Maffia került „terítékre”. Mi sem természetesebb, minthogv egyes miniszterek, jobboldali pártok és újságok támadást intéztek a művészházaspár ellen, mert szatirikus műsorában bírálni merészelte a kormány tehetetlenségét, halogató taktikáját a Maffia felszámolásával kapcsolatban. A tv-nézők milliói azonban a „Canzonissima” pártján álltak és a művészeket ért támadás után ezrével özönlöttek a levelek és táviratok a baloldali lapok szerkesztőségeibe, hogy egyetértésükről és együttérzésükről biztosítsák Franca Ramet és Dario Főt. Áz építési vállalkozók közbelépnek Csütörtökön, november 29-én este a bájos bemondónő angyali mosollyal közölte, hogy Dario Fo és Rame „lemondta” a Canzonissima soron következő műsorát, amiért a TV igazgatósága sajnálkozását fejezi ki. Az elmaradt műsorban egy szatirikus jelenet szerepelt volna, arról, hogy az építési vállalkozók kockázat nélkül mil- liárdokat harácsolnak össze spekulációk révén. Az érdekeltek azonban „nem tartották ildomosnak”, hogy nem egészen tiszta ügyeiket a TV-nézők sokmilliós tábora előtt szellőztesse a két művész, és közbelépésükkel elérték, hogy a televízió igazgatósága az utolsó pillanatban visszavonta a műsorengedélyt. . Bonyodalom a képviselőházban Az eset az egész ország közvéleményét felrázta, és országszerte újabb támadás indult a haladó művészek és politikusok részéről a megalázó és önkényes cenzúra ellen, illetve a jobboldal részéről a két népszerű színész ellen. Az olasz képviselőházban a múlt hét végén kommunista és szocialista képviselők interpelláltak Fan- fani miniszterelnöknél a „Canzonissima” kapcsán a jogtalan és művészetellenes cenzúra miatt. A Fo-házaspár Milánóban tartott sajtóértekezletén elmondotta, hogy a TV vezetői minden műsoruk forgatókönyvét ismerték és előzetesen jóváhagyták, bár sohasem hiányzott a „gyúrás”, hogy a politikai „pikantériák” helyett valami mást adjanak elő — esetleg olyant, ami nem kényes a jobboldali politikusoknak és a nagytőkéseknek. A haladó olasz közvélemény és sajtó az eset kapcsán hangsúlyozza, hogy véget kell már vetni a reakcióellenes bátor művészi alkotások üldözésének, és törvényes garanciákat kell teremteni a cenzorok garázdálkodásai ellen. (toderó) — ez a címe a Newsweek egyik rovatának. Hol vannak most azok, akikről az olvasó egyszer már — 25—30 évvel ezelőtt — hallott? Á képeslap a hírekét, értesüléseket régi és újkeletű fotókkal illusztrálja. Most például egy náci tiszti egyenruhás férfit és egy tar koponyájú tiszteletreméltó úriembert állított egymás mellé. Két kép azonos emberről készült — egy-két évtizednyi különbséggel, ami elég volt ahhoz, hogy dr. Walter Dornberger, a hitlerista hadsereg altábornagyából és a nácik peenemündei telepének V—1, V—2 főszakértőjéből — az amerikai Bell Ae- rosystems Company vezető kutatója legyen. Az egész múltidézésben azonban nem az a legtanulságosabb, hogy „hol van mrat” Dornberger ex-altábor- nagy úr, hiszen például 1945 május 9-én az ő szeme is felnyílhatott sokmindenre. De mint szavaiból kiderül — nem nyílt fel, legfeljebb egyenruhát cserélt, egyebekben pedig megmaradt ugyanannak az agresszív katonának, aki volt. És ez az igazán tanulságos: „mit mond most” Dornberger úr? Ezt: — A legfontosabb az. hogy felállítsunk egy amerikai világűr-bombázó köteléket, mert ezáltal elérhetnénk, hogy 90 percenként több száz atom- és hidregénbomba körözzön a föld körül.” Walter Dornberger most 67 éves. Úgy látszik, már soha nem fogja megtanulni, hogy az alvilág nagyon régen — nem az a világ többé... A másik professzor Egy oxfordi történelem professzor. H. R. Trevor-Roper a New York Times-ban csaknem öt teljes hasábot szentel annak a kérdésnek, hogy az újfasiszták hatalomra juthatnak-e bármelyik nagy nyugati országban. Gondosan mérlegeli a körülményeket, majd megállapítja, hogy az amerikai Rockvellhez, az angol Jordánhoz, a francia Poujade-hoz hasonló figurák nevetséges és szánalmas epigonok, akik napjainkban nem veszélyeztethetik a társadalmat. Noha, mi sem állítjuk azt, hogy az említett „führerek” bármelyike ma át tudná venni a hatalmat, szerintünk mégsem ártana, hogy olyan törvényeket hoznának Nyugaton is, amely — törvényen kívül helyezi működésüket. Álláspontunkat hadd igazoljuk egy idézettel, amely Trevor-Roper professzor említett cikkéből való: „1924-ben Hitler börtönben volt. Sokan azt hitték, hogy ezzel Hitlernek befellegzett. Egy kitűnő professzor még meg is jegyezte, hogy Hitler ezután eltűnt a süllyesztőbe. Ez a kijelentés 1929-ben hangzott el. Négy évvel később Htler Németország diktátora lett.” Trevor-Roper professzor maga mondja, hogy volt már egy másik professzor... K SZ}£R£KjCS£/CZ_ (KISREGÉNY) XVI. Hiába tanácsolta a józan belátás, hogy itt kell hagyni a falut egy időre, Dani mégis úgy érezte magát, mintha azt parancsolták volna neki, hogy fejtse le a saját bőrét. Talpát egyáltalán nem csiklandozta mehetnék, naphosszat hallgatott, Klári féltő pillantásai elől kimenekült a határba. A csatakos őszben keresz- tül-kasul barangolta az életét. Átvágott a dombokon, leereszkedett a völgyekbe, rugdozta az ázott avart és gallyakat tördelt le a bokrokról. Emlékei fonnyadtan, közönyös haldoklással rémlettek fel a múltból, hetyke bizakodásai elbújtak a kor- hadozó levelek alá, idegenül vette körül a táj, bizalmatlan hallgatásukkal mintha azt mondták volna az erdők, szőlők, szántók, présházak, hogy nincsen szükség rád. A barázdák erdőmosta sorai még emlékeztek a csizmája talpára, a magányos gyümölcsfák még nem felejtették. hogy alattuk gondolt a szerelemre, most pedig végig kellett néznie a romlást, panasz nélkül, mint ahogy a betakart szőlők sem sirathatták gazdag termésüket. Itt akart élni, ahova a hajszálainál is több béklyó kötötte. Itt, ahol a sarjú egyszerre nőtt az ő borostyánjával, ahol a tűzre vetett fát még lombos korából ismerte, s végignézhette a vándorló életet, amely a búza gyökereiben szívódott föl, hogy azután benne érzésekké, gondolatokká változzon. Nem akart kiszakadni ebből a körforgásból, félt idegenné változni a kezével munkált föld számára. Magányos csatangolásain váltig az apjával porolt. Kegyetlen átokkal terhelte, érvelt a nyakas gőg ellen, nem szűnő álmélkodással csodálta az ostoba kegyetlenséget, amelyről még mindig nem tudta elhinni, hogy az ő apjában lakozik. Mégis valami határozatlan, keserű szeretettel gondolt rá, sehogy se akart beletörődni a szakításba. Bizonygatta magának, hogy múló perpatvar az egész, nem több egy álmatlan éjszakánál, hamarosan elszivárog a mogorva kótyagosság és utána megbékéljen nevetnek a saját esz- telenségükön. Bármilyen kevés reménye lehetett az engesztelődésre, mégsem akart elmenni búcsú nélkül. A tépelődő kóborlás valójában egy hosszúhosszú út volt, vissza a szülői házhoz. A kertek alatti kaszálók mentén kószált, s mint az ábrándos gyerek, belelábalt a tocsogókba. Nézte a sárga, víztől puffadt fűcsomókat, á taligaút bakhátjá- járól ismerte meg, hogy a kertjük sövénye mentén jár. Bepillantott a fázós kertre, a palatetős pajtára, a fehér tűzfalra és mielőtt egyet gondolt, már a portán termett. Ment előre, mintha soha semmi nem borzolta volna föl a családi békességet. Ebéd után lévén az idő, anyja a sötét konyhában mosogatott, keszkenőben, sötét ruhában. Töpörödött alakja bóbiskolva hajladozott, mintha ájtatoskodott volna, arca nem látszott, mivel a kendő széle mögé rejtette. Dani halkan nyitott ajtót. Félt, hogy megijeszti. A$ asszony a fiára nézett, szíve nagyott rúgott, horgas ujja közül a dézsába pottyant a Ijucskos mosogatórongy. Halálos beteghez hasonlóan csoszogott az erős emberig, a bőrsipkát levette a fiú fejéről és( minden cél nélkül babrálni kezdte a ködmön gallérját. — Neked van igazad... — mondta töredezett hangon. Szerelmesen, a sovány asszonyok makacs erejével magához húzta Danit és őrült sietséggel csókolta végig arcát, homlokát, haját. A fiatalember bizonytalanul, szégyenkezve tűrte a szeretetet, ép szó nem jutott az eszébe, zavarában csak annyit tudott tenni, hogy félénken megsimogatta anyja hátát. A szobából rekedt, borízű hang reccsent: — Gyere be ... Idős Kustán Dániel napok óta a homályban lappangott, hallgatott csendben, itta a bort és szívta a pipát. Agya, teste szinte földdé tompult, mellében nehéz köveket hurcolt, karjai löttyedtté váltak. De a hallása szokatlanul éberré élesedett. Mint valami dugótlan üvegben, fölerősödtek fülében a hangok. A lépések zaját kiismerte, s ha hosszú időn át senki se ment el az ablak alatt, elfogta a szorongó türelmetlenség. Mihelyt nyílott az ajtó, azonnal tudta, hogy a fia érkezett haza. — Gyere be! — kiáltotta újra sürgetőn és pipáját görcsösen szorongatta. Dani lomha léptekkel állított a szobába. Az ajtótól két lépésnyire állt meg, innen mérte végig az apját, aki a méregzöld bársonyhu- zatú díványon üldögélt. — Adjon isten... — köszönt komoran. — Ha ad is, de nem a te szavadra — mondta az apa szigorúan. Fejét félrefordította, térdén heverő ökléből magasra ágaskodott a pipaszár. — Azért jöttem, hogy elköszönjek — szólt Dani és mozdulatlanul tartotta leszegett fejét. Az örég Kustán e pillanatban a kutyájával is szívesen cserélt volna. Annyira várta a fiát, hogy már-már könyörgést motyogott, néha meg úgy érezte, hogy feltétlenül megőrül, most pedig képtelen volt a legcsekélyebb enyhülésre. Megbánta már, hogy a kevélységet adta jussul. Boldogan átcserélte volna a huszonhat kh földre, a másfél hold erdőre, a három hold szőlőre, a három és fél hold kaszálóra. Csakhogy árat kért ezért, alázatos engedelmességet, hogy az ő szavára igazodjon a sors, ne pedig a gyerek önfejűsége győzzön. Penészes bajusza, fehér szemöldöke fagyosan derengett a homályban, mint a remetéké. Nyüszíthettek az érzései, összenyomhatták belsejét a szomorúság nehéz kövei, gőgje mégsem enyhült, inkább könyörtelenebbnek mutatta magát. — Ha úgy véled, hogy el kell köszönnöd, hát tessék. Minden lépésedet kísérje szerencse és az se fájjon soha, hogy nem vagy a fiam. De ha mégis az vagy, akkor hallgass rám. A szegénységet utálom, a kommunistákat még jobban utálom. Hát akkor a kettőt együtt, hogy szívlelhetném? Fogadd meg a tanácsom: hozdd át ide a lányt, tagadja meg az apját. El, kell mennetek a templomba. Ennyibe kerül az áldásom. Ha sokallod az árát, akkor még azt is felejtsd el, hogy melyik kapu nyílik ehhez a házhoz. Ügy mondta végig, hogy rá se nézett a fiára. A pipa kihűlt a kezében, szeme élesen meredt az ablakra, tekintete átszúrta az üveget, mint a holdfény. Dani nyugodtabb lett. Megérintette a végzet, amely egyúttal nyugtató, akármekkora döbbenetét hoz. — Mindent azért nem felejtek el — mondta csendesen —, mintegy szoktatva magát a végső • beletörődéshez. Megfordult és csodálkozott, hogy milyen könnyű a lába. Indult ki a házból, a küszöbön szembetalálta magát anyjával, aki rémületbe íagyottan, néma könyörgéssel állta útját. (Folytatjuk.) Külpolitika képekben KUBA ELSŐ RÁDIÓGYÁRA Havannától mintegy 17 km- re található az első kubai rádiógyár, amelyet lengyel szakemberek irányítása mellett szereltek fel és a kubai ipari minisztérium felügyelete alatt áll. A gyár technikai felszerelését szintén a legyelek szállították. A rádiógyárban az Antillano nevű rádiókészülékeket készítik, a lengyel Figaro elnevezésű rádió modellje alapján. Az elmúlt hat hónap alatt 9 ezer Antillano készüléket gyártottak. Jelenleg Összesen 104 munkás és technikus dolgozik, jövő év elejétől 300-an fognak dolgozni (MTI Külföldi Képszolgálat) BEFEJEZŐDÖTT AZ EDELWEISS PARTIZÁN ELLEN ES CSOPORT BÜNPERE Banska Bystrica: november 22-én véget ért az Edelweiss nevű partizánellenes csoport 14 tagjának bűnpere. A vádlottak egyikét halálra Ítélték, a többiek különböző időtartamú szabadságvesztést kaptak. A képen: az Ítélet felolvasása közben. Balról jobbra: Martin Kaniok 12 évet, Bertolomei Gursky 10 évet, Oldrich Vystavel 15 évet, és William Stulc 15 évet kapott (MTI Külföldi Képszolgálat) CSEHSZLO V ÄK—M AG Y AR TERMELŐSZÖVETKEZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS A bilinai állami gazdaság tagjai a tavasszal Magyarországon jártak és kapcsolatot teremtettek a dunaszentmik- lósi tsz-el. A magyar tsz-paraszíok cseh barátaiknak automata borjúetetési berendezést ajándékoztak, amelyet egy ember tud kezelni. A magyar ísz-parasztok még ez évben ellátogatnak Csehszlovákiába. A képen: Ludwig Scdlecek az állami gazdaság elnöke a tsz gépészével az ajándékba kapott magyar berendezések képeit nézegeti. (MTI Külföldi Képszolgálat)
