Nógrádi Népújság. 1962. december (18. évfolyam. 96-104. szám)

1962-12-05 / 97. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. december 6. Ahogyan Bercelen látják... Hozzászólás az egészségügy minőségéért folyó vitához Érdeklődéssel olvastam a Nógrádi Népújságban dr. Oppe Emil nyilatkozatát, majd azt követően dr. Nemes János pásztói kórházi ig. főorvos hoz­zászólását. Én abban a spe­ciális helyzetben vagyok, hogy a Berceli Szülőotthonban vég­zett munkám révén mindkét kórház klinikai színvonalat érintő tervéhez segítséget nyújthatok. Ezért is szeretném elmondani véleményemet a Berceli Szülőotthon munkáját illetően. Tudomásom szerint az or­szágban 98 szülőotthon műkö­dik. Ahogy azok tevékenysé­gét ismerem, úgy érzem, mi itt Bercelen elég mostoha körülmények között dolgo­zunk. Uj még ez az intézmény a megyében, nincs elég becsü­lete, nem bíznak még ben­nünk kellőképpen. Bár az egy év alatt, amióta dolgozunk, .igen nagy utat sikerült meg­tennünk. Volt olyan hónap, hogy mindössze hat szülést vezettünk le, most november­ben pedig már 26 újszülöttet segítettünk a világra. Sike­rült elérnünk, hogy működési ég cselekvési jogokat kaptunk, a kóros terhesség kezelésén kí­vül kisebb nőgyógyászati be­avatkozásokat végezhetünk, foglalkozunk a terhesség-meg­szakítással éskezeljük a króni­kus gyulladásokat is. Nagy az út, amit megtettünk, ered­ményeink hétről hétre, hónap­ról hónapra nőnek. Mi természetesen nem aka­runk versenyezni a kórház­zal. (Bár van egy olyan tit­kos elképzelésem, hogy egy­szer „kis” kórházzá fejlődünk.) Most azonban az a mi leg­fontosabb feladatunk, hogy tehermentesítsük a hozzánk tartozó 26 község szülészeti és nőgyógyászati beavatkozásra szoruló eseteinek ellátása ré­vén a két kórházat. Még egy­szer hangsúlyozom, nekem idő­vel nagyobb feladatokat megva' lósító elképzeléseim is vannak, most azonban a körülmények között is úgy érzem, nem ki­csi a szerepem abban, hogy javuljon a mi megyénkben is az egészségügyi munka minő­sége. Talán, hogy egy hason­lattal is éljek, olyan ez, mint egy nagy építkezés, amelyhez főmérnökök és beosztott mű­szakiak is kellenek. Mi ezt az utóbbi szerepet töltjük be az egészségügy minőségének ja­vításában. Hogy munkánk még ered­ményesebb legyen, például a balassagyarmati kórház klini­kai színvonalat elérő tervei­be nagyobb eredménnyel be­segíthessünk, szükséges, sok­oldalú előrelátással és együtt­érzéssel segítsenek megterem­teni az illetékesek az itteni munka feltételeit. Egy év óta harcolunk a közlekedés meg­felelő átalakításáért, hogy Ber­» Megjelent Béke és szocializmus” új száma Antonín Novotny, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első tit­kára „A szocializmus törté­nelmi előrenyomulása” című cikkében részletesen elemzi azokat a változásokat, ame­lyek az Októberi Forradalom győzelme óta bekövetkeztek a világon. Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára „Nagy forradalmi átalakulá­sok korszaka” címmel írt cik­ket, melyben a kommunista és munkáspártok 1957 novem­berében tartott értekezlete óta eltelt öt esztendőt jellemzi. A. Natta és G. Pajetta elv­társak az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjai a „Harc a szocializmu­sért Olaszországban” című írá­sukban az Olasz Kommunista Párt X. kongresszusára ki­adott tézisekről írnak. „A nemzetközi kommunista mozgalom forradalmi plat­formja” című szerkesztőségi cikk elemzi a szocializmusért folytatott világméretű harcban követendő kommunista straté­gia új fejlődési szakaszának kérdését. Mint a folyóirat minden számában, ezúttal is érdekes tájékoztatásokat talál az olva­só „A kommunista1 és mun­káspártok életéből”, a „Köny­vekről, folyóiratokról”, a „Le­Figyelem! Értesítjük T. vevőinket, hogy vállalatunk 1963. ja­nuár 1-től 25-ig leltározást végez, amely idő alatt az áruki­adás szünetel. Felhívjuk ezért a vevőkör­zetbe tartozó kiskereske­delmi és közületi egységek vezetőit, bevásárlásaik mi­előbbi eszközlésére, hogy a lakosság ellátásában, a közületek munkájában a leltározás ideje alatt zavar ne keletkezzék. Nógrád megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedel­mi Vállalat, Balassagyar­mat. 779 velek és jegyzetek”, „A de­mokraták üldözése és a ter­ror ellen” című rovatokban. celt ne hagyja ki a Gyöngyö­si busz sem. Ezenkívül káderproblémáink is van­nak a szülésznők és csecsemő­gondozók személyét, képzett­ségét illetően. Jó lenne egy másodorvos is, hiszen még nem tudtam az idén kivenni a szabadságom, mert felelős­séget érezve az otthon mun­kájáért, nem tudom itthagy­ni napokra az intézményt. Ami nálunk minőségi javulást jelentene, az a hozzánk tar­tozó terület egészségügyi ellá­tása. Havonta egyszer jutok ki a hozzám tartozó közsé­gekbe és ez nagyon kevés. Az anya- és terhességvédelem ér­dekében én többet szeretnék tenni. Viszonylag olcsó mű­szer, a kolposzkóp segítségé­vel rákszűrést is végezhet­nénk, ezt egyébként a legköz­vetlenebb feladatnak tartom. Megoldható lenne egy órás onkológiai szakrendelés be­indításával. Nagyon kellene ide a mentő is. Problémám, hogy bár hat szakmai újság, folyóirat jár nekem, amíg egyedül vagyok, ez az egyetlen lehetőség az én egyéni tovább­képzésemre. És ez is kevés. Azzal a meggyőződéssel és hittel pillantok vissza az el­múlt esztendőre, hogy az em­lített problémák csak átmene­ti állapotok, mi is aktívabban tudunk majd még az egész­ségügy minőségéért folyó küz­delembe bekapcsolódni. Ne­künk is kötelességünk az igaz ügyért, az egészségséges em­berért harcolni, ezt írja elő számunkra pártunk most be­fejeződött kongresszusa is. Ne­kem is jelszavam: mindent az emberért, az ember szol­gálatában. dr. Veress Sándor a szülőotthon vezető főorvosa Fordítsuk erőinket a tanácsi költségvetés végrehajtására A tanácsi költségvetés 1962. évben 269 millió és 564 ezer forintot biztosított a tanácsi gazdálkodás megvalósításá­hoz. Ahol ezt az összeget — az elosztásnak megfelelően — felhasználták, jelentős ered­ményeket tudtak elérni a la­kosság kulturális, szociális és kommunális ellátásában. A berceli tanácstitkár az elmúlt napokban ÖRÖMMEL ÚJSÁGOLTA, november utolsó napjaiban végrehajtották az 1962. évi ta­nácsi költségvetésben az év végéig meghatározott felada­tokat. Hétszázhatvanegyezer néhány száz forintjuk volt. Gazdaságos beosztással, ala­pos meggondolással úgy gaz­dálkodtak a pénzzel, hogy a lakosság teljes megelégedését váltotta ki. Vízvezetéket bő­vítettek, megjavították a köz­ségben az utakat, javították az óvodai ellátást, állatorvosi rendelőt létesítettek és ami­re legbüszkébbek, az egész­ségügyi házhoz való hozzáépí­téssel községi fürdőt létesítet­tek, két káddal és hat zuha­nyozóval. Sajnos, kevés községről le­het azt elmondani, amit Bér­céi községről. Mert LEGTÖBB HELYEN annak ellenére, hogy már de­cembert írunk, a költségve­tésben biztosított összeget külö­nösen a felújítási részét még nem használták fel. Pedig ha ezt elmulasztják, a következő esztendőben a pénzt megvon­ják és annyival szegényebb marad a község. Ezért pedig elsősorban a tanácsokat ter­heli a felelősség, mert a ta­nácsoknak már a gazdasági év kezdetén gondoskodni kel­lett volna arról, hogy az anyagi erőhöz mérten bizto­sítva legyenek az építési anya­gok, szerződést kössenek a ki­vitelező vállalatokkal, meg­felelő munkaerő álljon ren­delkezésre. Megyei viszonylatban a fel­újításokkal kapcsolatos fel­adatainkkal van a legtöbb probléma. A munkák végre­hajtásához mindössze 95 szá­zalékban kötöttek szerződést tanácsaink az illetékes válla­latokkal. öt százalék egysze­rűen még le sincs kötve. Ez például a salgótarjáni járás­ban félmillió forintot je­lent. Tehát félmillió forintot NEM HASZNÁLNAK FEL a községek és egyéb intézmé­nyek fejlesztésére. Ugyan­ilyen hiányosság tapasztal­ható a rétsági járásban, va­lamint Balassagyarmat város­ban. A pásztói járásban az intézményeknél található el­maradás, a költségvetés adta lehetőségek végrehajtásában A pásztói járási kórháznál a 'bejárati rész felújítására pót­hitelt igényeltek. Dolgoznak ugyan a fel­újításon, de olyan vontatot­tan, hogy már nem sok re­mény van arra, hogy ez év­ben meg tudjuk valósítani. Még kirívóbb a helyzet Sal­gótarján városban. Tudvale­vő, hogy megyénkben itt leg­magasabb a költségvetés. Ez abból ered, hogy a városnak megyeszékhellyé való fejlesz­tése. modernizálása nagy munkát igényel. A városban csupán a gazdasági ágazatra 1962-ben tizenkét és félmii1 ió forintot biztosítottak a költ­ségvetés keretében. Október végéig ebből 7 millió forintot használtak fel, tehát öt és fél­millió még felhasználatlant Ugyanakkor, ha széjjelte­kintünk a városban, számta­lan helyen találunk egészen hasznavehetetlen járdákat, rosszak a vízlevezetők. Külö­nösen a külső városrészeken egyszerűen járhatatlanok az utak. A Rákóczi úti iskola udvara pedig már egyene­sen szégyene a városnak. Végeredményben van pénz, amely lehetőséget nyújt a korszerűsítésre, de nagyon VONTATOTTAN HALADUNK előre. Erről a problémáról annál is inkább beszélni kell, mert az elkövetkező évre a taná­csi költségvetés 305 millió fo­rintra emelkedett. Nem in­dulhatunk az 1963. évbe ez évi lemaradásokkal. Még egy teljes hónap áll rendelkezé­sünkre és minden lehetőséget felhasználva végezzük el a költségvetésben meghatáro­zott feladatainkat. Ehhez azonban az szükséges, hogy a tanácsi szakigazgatási szer­vek is nagyobb segítséget ad­janak a munkához. Egyéb­ként az 1029/1962-es sz. kor­mányrendelet erre külön is felhívja a szakosztályok fi­gyelmét Minden szakosztály a maga területén gondoskod­jon arról, hogy megvalósul­janak a költségvetésben meg­határozott feladatok. A HÁTRALEVŐ EGY HÓNAP még jelentős lehetőségeket nyújt a munkához. Végezzük tehát a munkát közös erővel, hogy az elkövetkező évet „tiszta lappal” kezdhessük. UTINAPLO Pillanatképek as I. A Magyar Földrajzi Társaság szervezésében 31 tagú, földrajz­tanárokból álló pedagóguscsoport járt a Német Demokratikus Köztársaságban. Két hét alatt 3 500 km-es útvonalat jártak be vo­naton, hajón, autóbuszon. Az útnak három nógrádi résztvevője is volt. Egyikük útinaplójából, feljegyzéseiből közlünk részlete­ket. LIPCSE. Csaknem 24 órás gyorsvonati száguldás után este érkezünk Lipcsébe. Az első meglepetést még útköz­ben a vasút okozta. Drezdá­ban szálltunk át a magyar Pannónia expresszről egy né­met gyorsvonatra. Különleges­sége az „emeletes” személyko­csi. Az utazóközönség két szinten helyezkedhet el. Szé­les ajtaja van, gyorsan be le­het szállni. Ezért alkalmazzák munkásvonatoknál is. A má­sik vasúti meglepetés Lipcse főpályaudvara. Az ottani elvtársak büszkén emlegették, hogy Közép-Európa legna­gyobb pályaudvara. Valóban, — megszámoltuk a hatalmas, üveggel fedett, vastraverzes csarnokokat, a mi Keletink kilencszer férne bele. Lipcse főnevezetessége a vá­sár. Minden felíráson így sze­repel: „Messestadt” — vásár­város. Az őszi vásár akkor még messze volt, így csak autóbusszal utaztuk körül a hatalmas vásárvárost, ahol szép és modern vonalú állan­dó pavilonok már várták az árukat. Lipcse vásárváros jel­lege azonban a belvárosban is megmutatkozott. Aruház áru­ház hátán, egész utcasorok tele kirakatokkal. Sőt, a régi, még a kapitalista világból itt maradt kereskedőházak belső folyosókkal — passage rend­szerben — épültek, hogy mi­nél több üzletet tudjanak el­helyezni. A bennszülött lip­csei könnyen tájékozódik itt, de mi, idegenek, bizony ala­posan eltévedtünk a labirin­tusban. Fél órába is telt, míg kikeveredtünk belőle. Az egyik legnagyobb áruház, a Mädler-Passage más szem­pontból is nevezetes épülete mellett a háttérben a múlt, az Auerbachs Keller; az a híres pince — ma kedvelt söröző —, ahol Doktor Faustus a monda szerint annak idején meglo­vagolta az óriás hordót. Lejá­ratánál két bronz szoborcso­port, egyiken tivornyázó le­gények, a másikon Faust és Mefisztó. Goethe tette hallha­tatlanná nemcsak Faust alak­ját, hanem vele. együtt a pin­cét is, hiszen a Faust egyik jelenete itt játszódik le. A század elején épült ez a nagy áruház a régi borkimérés he­lyén; de hála az építtető nagy­vonalúságának, a történelmi nevezetességű pincét eredeti formájában meghagyta, sőt, hasonló stílusban még újabb termeket is építtetett hozzá. A boltíves termek oldalán gyö­nyörű freskók, a Faustból vett jelenetekkel. Az egyik te­remben fogadta delegációnkat a Német Földrajzi Társaság helyi vezetősége. Vacsora köz­ben néhányan „meglógunk”, s egyik német barátunkkal meg­nézzük az eredeti pincehelyi­séget. ' Rejtett világítás, régi, füstös, faborítású falak, közé­pen a nagy, faragott hordó, mellette nehéz, ikszlábú tölgy­faasztalok és padok. Éppen csak bekukkantunk, mert a terem foglalt. Érettségi ban­kettet tartanak a most végzett német diákok. BITTERFELD-LEVNA. Lip­cséből kirándultunk a német vegyipar egyik központi terü­letére. A fenti két név csak összefoglaló, mert itt város város hátán, üzem üzem mel­lett van. A vegyipar alapanya­ga a barnaszén. Hatalmas külszíni fejtésű bányák mel­lett rohan el buszunk. A 10— 15 méter vastag fedőréteg Lipcsének. A lüktető jelen alatt óriási mennyiségű szén rejtőzik. Egy adat: Geiseltal- ban a szénréteg vastagsága 100 méter egy 15 km hosszú és 4 km széles területen. De kell is a szén! Majd minden gyárnak külön erőműve van. S például a Buna Művekben 1 tonna karbid előállításához 3500 kWóra áram kell. Csak itt 12 000 tonna a napi barna­szén szükséglet, ugyanakkor naponta 80 tonna korom száll szét a levegőben. A levegő­szennyeződés óriási probléma, de egyelőre nem tudnak segí­teni rajta. A körzet nagy ipartelepeit végignézzük. A Leuna (lajna)- művek egyike a legnagyob­baknak. Jelenleg 30 000 mun­kás dolgozik benne. A kémiai ipar „nagyanyja”, ahogy tré­fásan nevezik. Még 1916-ban épült, a hadiipart szolgálta. A második világháború után új­jáépült, s ma 450 fajta készít­ményt állít elő. Műtrágya, mosószerek, enyv, gyógyszer, lakk, festék, még rovarirtó- szer is. Jó részét exportálják. A német precizitásra is szép példát kapunk itt. A szén 1980-ra kimerül. Ezért már épül a Leuna II., amely olaj­jal fog működni. WOLFENBEN az Agfa film­gyár s mellette a műanyag- és festékgyár szerepel a prog­ramon. Mindenütt a legmo­dernebb felszerelés, sok az automatagéjf. Csak néhány ember van a gépek mellett, éppen az egészségre legkáro­sabb üzemrészekben. Nagyfo­kú a balesetvédelem, minde­nütt figyelmeztető táblák, vé­dőberendezések. Az alumí­nium műveknél, ahol magyar timföldet és alumíniumot is feldolgoznak, hatalmas ebédlő és kultúrterem áll a dolgozók rendelkezésére. Mi is ott ebé­delünk. Három fajta menüből lehet választani. Egységesen a „gulyást” választjuk. (Leg­alább is ez van írva az étlap­ra!) Pörköltet kapunk maka­rónival! Ebéd után invitáljuk a szakácsnőt, jöjjön Magyar- országra ... JENA. Bájos, középkori vá­roska, ha csak a város köze­pét nézed. Régi, gótikus ta­nácsháza mellett a piactér, nyüzsgő embertömegekkel, a nálunk már kissé szokatlan, önreklámozó kiabálásokkal. (Még biztos hatású tyúkszem- írtót is árultak.) De ha dél felé nézel, előtted magasodik a Zeiss-művek új, 15 emele­tes felhőkarcolója. Az NDK egyik legfejlettebb iparága, az optika, s ennek a felleg­vára itt van. Az új épületben főleg kutató laboratóriumok vannak. Sajnos, a gyárat nem tudtuk meglátogatni, de meg­néztük helyette a város má­sik optikai nevezetességét, a planetáriumot. Kívülről egy hatalmas kupola, belülről a csillagos ég. Tulajdonképpen egyetlen hatalmas terem, kör­ben, színházszerűen székso­rok, s középen az ördöngős masina, a planetárium szerke­zete. A bejárat mellett a ve­zérlő berendezés és a mikro­fon. A terem egyelőre vilá­gos, a kupola fehér. Várako­zás, teljes csend. Láthatatlan kezek csökkentik a fényt, al- konyodik. A nagy kupola al­ján köröskörül megjelennek a város legjellegzetesebb épü­leteinek sziluettjei. Valahonnan sejtelmesen felcsendül Beethoven G-dúr Románca, s az égen feltűn­nek az első csillagok. A ha­tás tökéletes. Valóban úgy érezzük, mintha a végtelen csillagos ég borulna fölénk. S megszólal egy kellemes ba­riton hang. Szépen, tagoltan magyaráz, tolmács nélkül is könnyen értjük. Először a jel­legzetes csillagképeket mutat­ja meg. Minden csillagképnél odavetíti a jellegzetes rajzát, például a Göncölnél egy sze­keret, az Ikreknél két kis gye­reket. így tényleg könnyű a tájékozódás. A nehezebben megtalálható bolygókra kis fehér nyilakkal hívja fel á figyelmet. Ez azonban csak a kezdet. A planetárium moz­gásában is be tudja mutatni a csillagos eget. Pillanatok alatt átfordul fölöttünk az égbolt estétől hajnalig. De látjuk a legbonyolultabb égi mozgásokat is a Hold fény­változásaitól a bolygók Nap körüli keringéséig. Alig tu­dunk betelni a látnivalókkal, pedig már két órája mereget­jük a nyakunkat a „műég- bolf’ felé. Vezetőnk befejezi ismertetését. Hajnalodik, a csillagok lassan eltűnnek az égboltról. Beethoven Patetikus szonátája kíséri őket. Nappal van... CZAKÓ GYÖRGY (Folytatjuk.) 1 < c r^ /( A -' J (Radics István rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom