Nógrádi Népújság. 1962. december (18. évfolyam. 96-104. szám)

1962-12-22 / 102-103. szám

NOSRADI NIPŰJSA9 1962. december 23. Minél többet tu V(j D a lé útiul ... A szerény, halk szavú, de határozott és energikus veze­tők közé tartozik Ozsvárt Ferenc elvtárs, az MSZMP balassagyarmati járási bi­zottságának első titkára. Őszinte megtiszteltetésnek te­kintette, hogy a járás és a város^ kommunistáinak egy­öntetű bizalma folytán ré­szese lehetett pártunk közel­múltban lezajlott VIII. kong­resszusa tanácskozásának. Korántsem üres tarsollyal tért vissza e nagy esemény­ről... S hogy mit hozott ma­gával, arról beszélgetünk kettesben, a barátságos, otthoni hangulatot árasztó tit­kári szobában. — Hogy mi ragadott meg leginkább a sok értékes mon­danivaló közül? - teszi fel a kérdést önmagának Ozsvárt elvtars. Mindenekelőtt az az egyöntetű, határozott igenlő állásfoglalás, amellyel a kül­döttek összessége aláhúzta a “ Központi Bizottság eddig követett politikai irány­vonalának helyességét. Visz- szateresem óta sokat foglal­kozom azzal a kérdéssel• ho- f"“71, tovább? Keressük, ku- JUxi azokat a formákat, lm 7°Z1fcCÍ és módszereket, amelyek alkalmazásával és Wenybevételével a helyes központi irányvonal min­den torzítása nélkül érvénye­S ,s?t. JÄS ÄÄ nerem a feladatok konkrét ReelS°gal??aZására készül. Rendezgeti gondolatait, maid emigyen folytatja: ton . nernrég újjáválasz- keltní pa;thizottság. előtt mosna . egyidejűleg párhuza­mosan végrehajtandó fő fel­minr! all:s- mind a kelviipar zóaazJn*10 0 naöyüzemi me- sT^r« ' további erősíté­sén *fnl SZte.T' A Gazdaságos­ig fokozását, a termelékeny­ig ™Zllése\és az önkölt- term0i-S^kk-entesét’ mindkét termelési ag területén alap­kezelőktOSSasúaámtűzésként most kezd Balassagyarmat váSbbnk- ? ÍPto­rp^b-ukWan,uk nősíteni ke­labbikieh kÖZelpbbi és távo- Üav aketosegeket egyaránt. mértékben^*1’ h,°™ biz™'™ kellene n-> jj. központosítani „j,,az eddig meglehetősen szétaprózott vállalni u . zásokat 7 -beruha­r. Ä-Äs nére u mT VOS aszálv elto­„ „** megmutatkoztak ZTrmÍ Gazdálkodója hatatlan előnyei piu ,, említem u v l’ Peldaként hogy amíg az el- >■, . Gazdasági évben 6 5 mii Ijó forint értékű termőiéi Sässt*. te™?5*z8­következmé nyékéit az Tó SíLn Äe!t a *«*«*­Sä« ä 5 ist sem mérleghiánnyal ni «Äsr/r1 ?*"­idős-ctX Jddnnac a saiatos, időszerű feladatai. Jelenen l.z%szamadások alapos elő- teseneSe meUett az örvende- *nlln?éu m.eanövekeden közös ollatallomany átteleltetése a szülés eJzte,nd.ÖTer való felké- me%’a Gépjavítások, a ter­melőszövetkezete r- knltség-e- test térnének elkészítése, az om/aíh érdekeltség legjobb formáinak kidolgozása ' köti hell Ja i*T°kf. N(lm> súlVt kulti,réuk községeinkben a Kulturális tevekenns-- félj Programjának egészséges irá­nyítására. különösen a me­zőgazdasági szakképzés foko­zására. az ismeretterjesztő munka kereteinek szélesítésé­re. Ez komoly hozzájárulás* jelent a termelőszövetkezeti tagság tudatformálási tevé­kenységéhez. A küszöbön áVó tanácsválasztások politikai előkészítésénél természetesen ' szintén előtérbe helyezzük ezeket a feladatokat. — Miként tükrözi az előbb említett célkitűzéseket a végrehajtó bizottság jövő esztendei első fél évi munka­terve? — vetem közbe. A titkár iratai között keresgél, kiemel néhány sűrűn gépelt lapot, s máris kész a válasz­szák — A pártbizottság az el­múlt héten tartott legutóbbi ülésén jóváhagyta már a vég­rehajtó bizottság fél éves munkaprogramját. Azzal, hogy mind a pártbizottság, mind pedig a végrehajtó bi­zottság soron következő ülé­seinek napirendjére a lenidő- szerűbb problémákat tűzzük, úgy gondolom, hogy a felso­rolt célkitűzések gyakorlati végrehajtását tesszük lehető­vé. így például az elkövetke­ző hat hónap leforgása alatt a pártbizottságunk megtár­gyalja majd a mezőgazdaság területén folyó szocialista munkaverseny és brigádmoz­galom helyzetét, a mezőgaz­dasági szakpropaganda-mun- ka színvonalát és feladatait, úgyszintén a népi-nemzeti egység kialakításának elvi és gyakorlati kérdéseit, vonatko­zásait. A végrehajtó bizottság a következő fél évben megvi­tatja többek között az öntö­zéses gazdálkodás kiszélesíté­sének tervét, az iparfejlesz­tés eddigi tapasztalatait és perspektíváit, a járás állatte­nyésztésének helyzetét. Napi­rendre kerül majd az üzemi pártszervezetek gazdasági­szervező tevékenysége, a ter­melőszövetkezetek problémái, a politechnikai oktatás fel­adatai, az üzemi és a mező- gazdasági szakképzés kérdé­sei. Ugyancsak a legutóbbi párt­bizottsági ülésen nyertek el­fogadást, illetve megerősítést azon munkabizottságok veze­tői, akik a végrehajtó bizott­ság mellett működnek és a vártépítés, az agitáció és pro- vaaanda. az ipari, illetve a mezőgazdasági munkát lesz­nek hivatva hrrUlmnuav. tá­mogatni. Nyilvánvaló, hogy ezek az intézkedések minden bizonnyal tevékenyen hnrvó járulnak TP-nid az alap- szervezetek munkája színvo­nalának további emeléséhez, hatékonyságának fokozásához. Egyben úgy vélem, előre­lépést jelentenek a pártmun­ka társadalmasításához vezető úton is. Valamennyi alapszervezet hozzákezd januárban a Vili. pártkongresszus anyagának részeletes feldolgozásához Oda kívánunk hatni, hogy a feladatokat hosszabb időre megszabó, irányt mutató, nagyjelentőségű kongresszusi határozatok mindenütt a konkrét helyi viszonyok, az adott körülmények és lehető­ségek messzemenő figyelem- bevételével nyerjenek a gya­korlati életben alkalmazást. Legfőbb feladatunknak tart­juk: minél többet megvaló­sítani, hasznosítani, felhasz­nálni kongresszusunk útmu­tatásaiból, gazdag kincsestá­rából! — fejezi be nyilatko­zatát Ozsvárt elvtárs. Mi pedig azzal a meggyő- déssel veszünk búcsút, hogy megérdemelt siker kíséri maid e nemes, reális, átgon­dolt törekvéseket. Gyürky Zoltán Traktorosnak jelentkezhetnek a falusi fiatalok A Megyei Tanács Mező- gazdasági Osztálya felhívás­sal fordul a termelőszövet­kezetek felnőtt dolgozóihoz és fiataljaihoz, hogy minél töb­ben jelentkezzenek a decem­berben meginduló traktorve­zető-képző tanfolyamokra. Tizenegy helyen oktatják majd a traktorok kezelésére a szövetkezetből jelentkező dolgozókat. Tanfolyam lesz a kístere- ■yei, a sziráki, a nógrádkö- vesdi és a Szécsényi Állami Gazdaságban, a Kisterenyei Állami Gazdaság zabari üzem­egységében, a mohorai Nö­vényvédő Állomáson, a pász­tói, a tolmács! és a szécsé­nyi gépállomáson, valamint a nagyoroszi Üttőrő és a palo- tási Május 1 Tsz-ben. A tan­folyamon az oktatás ingyenes. Jelentkezni lehet a járási tanácsok mezőgazdasági osztá­lyain. A tanfolyam időtartama 12 oktatási hét, a hallgatók a tanfolyam végén vizsgát tesz­nek. A közelmúltban ünnepelték meg a galgagutai Táncsics Mi­hály Termelőszövetkezet megalakulásának 10. éves évforduló­ját. Az ünnepségen megjutalmazták és vendégül látták a tsz hét alapító tagját. a\\%\vv\vw\\\\' Százhúsz hornbináltszekrénnyel több Nyolcmillió 700 ezer forint éitékű árut kellett gyártania az idén a Balassagyarmati Bútorgyárnak. Ezt a kötele zettségét előreláthatólag mintegy 160 ezer forinttá) szárnyalja túl. A túlteljesítés termelési értékben ugyan le­hetett volna több is, de ér vény esült a Nemzeti Bank ésszerű megszorítása. A bank egy rendelkezése ugyanis Balassagyarmaton ülésezett a tbc társadalmi bizottság A Vöröskereszt Nógrád me­gyei szervezete rendezésében kedden Balassagyarmaton a járási tanács nagytermében tartotta ülését a tbc társadal­mi bizottság. Zeke Lajos a balassagyar­mati járási tbc gondozó ve­zetője beszámolt a járási tár­sadalmi bizottság munkájá­ról, a szűrőállomás jövő évi feladatairól és a társadalmi szervek tevékenységéről. Dr. György Ilona a salgó­tarjáni társadalmi bizottság munkáját elemezte. Hangonyi László a salgótarjáni városi tanács elnökhelyettese a ta­nács és társadalmi szervek szerepéről szólott a tbc elle­ni küzdelemben. A megyei tbc társadalmi bizottság munkájáról és jö­vő évi feladatairól dr. Balogh Oszkár a megyei tbc gondozó vezetője, a megyei társadalmi bizottság titkára tartott tá­jékoztatót. Majd a résztve­vők megvitatták a társadal­mi bizottságok eddigi munká­ját és határozatokat hoztak a feladatok jobb megszervezése és megvalósítása érdekében. NStanács titkárok továbbképzése Egerben A héten több napon át ta­nácskoztak Egerben Észak- Magyarország négy megyéjé­nek nőtanács titkárai. A tanácskozáson — melyen a megyei, Salgótarján városi és az öt járási nőtanács tit­kára képviselte megyénket — mindenekelőtt a VIII. kong­resszus anyagát, a nőmozga­lom ebből adódó feladatait beszélték meg a nőmozgal­mi vezetők. Értékelték a nő­mozgalmi munka eddigi ta­pasztalatait, és határoztak a nők továbbképzését megvaló­sító programról is. A tanácskozás után a nő- tanács titkárok a megye nő­mozgalmi aktíváival, és a nőtanács vezetőségi tagjaival beszélik meg a tennivalókat. A nőmozgalmi munkában fi­gyelembe veszik a méa hát­ralévő pár hónap lehetőségeit is, amikor is a falusi asszo­nyok aktivitása jobban meg­valósítható. a kombináltszekrények át­futási idejének csökkentésére ösztönözte a vállalatot. A bú­torgyárban korábban átlag 120 nap körül volt egy kom- bináltszekrény átfutási ide­ié, míg az országosan elfoga­dott átlag 90 nap. A gyár ve­zetői munkaszervezéssel és munkaerő átcsoportosítással, részben a félkészárük raktár- készlet fölösleges halmozásá­nak rovására, különösen a második félévben több figyel­met szenteltek a készáruter- melésre. Ennek köszönhetően az előirányzott 1400 darab kombináltszekrény kibocsátá­sa helyett 1520-at adnak át a kereskedelemnek. Az intéz­kedések következtében a szekrények átfutási ideje je­lenleg máris 100 nap alá csökkent, de mire 1963 júliu­sában áttérnek a kétműsza- kos termelésre, 80 napra csökkentik, túlszárnyalva ez­zel az országos átlageredmé­nyeket. Nógrádi útikalauz A jövő őszre megjelenő, 200 oldalas terjedelemben készülő mű nagy hiánvt pótol, előse­gíti a megye idegenforgalmi nevezetességeiben történő könnyebb tájékozódást. A becslések szerint jelenleg több mint 350 ilyen túrista és kiránduló helyet, megte­kinteni való nevezetességet tartanak nyilván a megyében. HOGYAN LÁTNÁ MA Mórics Zsigmond ? „Át kellett mennem egy rendkívül szép útvonalon a nógrádi és honti vadregényes, szelíd tájon. A magyar ro­mantika egy fejezete ter­mett itt. Találomra megállottám egy községben, Drégely vára alatt.” A községnek van két­ezerháromszáz hold határa. Ebből 1200 hold a herceg­prímásé, 1100 hold a kétezer léleké.” Hogy él a nép? Nagyon nehezen, nagyon keservesen. Van legalább 30 család, ame­lyik ősz óta nem látott ke­nyeret s aratásig nem is fog. De nagyon sok család van, ahol már évek óta nem vág­tak disznót és semmi zsíro­zó juk nincs. A legszegényeb­bek nem is krumplin élnek, hanem kukoricán. Megfőzik a szemes kukoricát vízben, azt eszik reggel is, délben is, vacsorára is.” Kerek harminc esztendeje, hogyf így jegyezte fel ország- gyalogló útja egyikén a dré- gelypalánki magyar valót Móricz Zsigmond. Harminc év biz rengeteg idő, temérdek víz ment le azóta az Ipoly medrén a pa­lánki sáncok alatt is. Épp ezért, ha most a kongresszu­si beszámolóban mégis he­lyet kaptak e sorok, újult és fontos tanulsága van an­nak. Ezt a tanulságot keresni s meglelni Móricz Zsigmond után, — nehéz s egyben köny- nyű dolog Drégelypalánkon. Az öreg vár ma éppoly felhőbe hanyatló, mint Arany János képzeletében s ami­lyennek Móricz mondja: fel­hőben van, — nyomát sem lehet látni a faluból. De látni-e az egykori em­berek valahai élete nyomait? A szellemidézés félelme, idegizgalma kísér a fagytól rögös úton a faluban, fel a tanácsházig. Az öreg bírót keresném, aki 450 pengő állami segély­ből épített kőházat, — a falu keservét felpanaszlóét, de az ö csontjai már rég együtt korhadoznak a fakereszttel az égre ballagó temetőben. Koncz Isván, a tanácselnök szerint Molnár István, a postahordó apja lehetett, de később úgy hallom: rosszul tudja, mert Botka Vendel volt az a bíró. Egyébiránt már így is mindegy, mert Vendel bácsi sem maradt halhatatlannak a romló vi­lágban. Fia meg Pesten lakó ember lett. Hát az a nyomorúságos öz­vegyasszony, a gyengeelméjű, öreg leányával? Tekintetes uram, én hat hónap alatt húst nem lát­tam, se zsírt. Rántott levest eszünk. Ma ugyan jó ebédet csináltam, krumplileves volt, vasárnap van.” Van-e még? ... Akkor már hetven év súlya volt rajta. Hogyan is lehetne! És a törökvér hordozó, 77 esztendős vén Csosza? ő is csak szorgos magyar fiákban, unokákban, dédekben és ükökben él. Nehéz azt az időt, a har­minc év előttit meglelni, ki­tapogatni. Az iskolában hal­lom Luspai Antal tanítótól, hogy ama bizonyos szegény öregasszonnyal, özvegy Szé- lesnével, — mert így derítette ki a históriakutatás —, és fél­kegyelmű leányával a nád­tetős ház is elenyészett,’ ahol laktak. Most a borbélyé az a kert. S eltűntek sorra a nádfe- delesek a faluban. Cserepe­sek, újak, szebbek, tisztáb­bak, egészségesebbek foglal­ták el helyüket. Lélekre ; ugyan harminc év alatt nem igen ment többre Drégely- palánk, 2236 törzslakost tar­tanak számon, 500 házat, de ezekből 186 a háború óta épült. Micsoda alkotni akaró energiák szabadultak itt fel 45 óta s különösen a legutób­bi néhány évben! Mondhat­ni: amióta szövetkezeti gaz­daságot alkot a falu. Száz­nyolcvanhat új lakóház. Ami annyit tesz, hogy majd min­den második vadonatfriss, ■ legfeljebb néhány esztendős. Milyen anyagi enregia táp­lálja, hajtja ezt á lázas épí- tökedvei, amely százados el­maradást képes gavallérosan mérve is két évtized alatt behozni? Ennyire jobb len­ne minden? „1200 hold a hercegprímá­sé. 1100 hold a kétezer léle­ké ...” „Van legalább 30 csa­lád, amelyik ősz óta nem lá­tott kenyeret s aratásig nem is fog ...” Egy se lenne közülük? S makacsul úgy keresgélem egy kis „igazi” szegénység nyomait, mint külföldi ide­gen a pusztai romantikát. Ha még kuriózum is az. — Szociális segélyes van-e? — Van, négy idős asszony. — Jövőre, 63-ban hat lesz, — egészíti ki elnökét a ta­nácstitkár. — Mennyi a segélyük? — Havi 100 forint. — Az édeskevés... Miből élnek akkor? — Van, aki tsz öregségit kap, 260 forintot, háztájit, — mással is támogatja őket a gazdaság: fuvarral, tüzelővel, gabonával a szociális alán­ból, — meg könnyebb mun­kával. — Van-e hát mindnek ke­nyere? Muzsik Ilona tanítónő, a művelődési ház vezetője sor­jázza nekem a neveket, a falu élő szegényeiét és mind Után bólintanak egy nagyot, hogy végül sommázhassák az eredményt: — Szegények, de nem áll­nak olyan rosszul... — És általában, a falu? Luspai tanító így látja: — Valamikor a legszegé­nyebb gyermekek ingyen te­jet kaptak tízóraira. Az is­kola hetven százaléka elfo­gadta. Ma nem igen venné el egy sem. — Így igaz-e? — Hát kérem ... amikor kolbászt, libacombot, teper­tőt, — s három tanító mond­ja egyszerre, nevetve: pala­csintát — hoznak hazulról... A falusi tanító érzékeny mérője közösségének, — nincs jogom megbízhatóságá­ban tamáskodni. — Írjátok le, mi volt a reg­gelű — adta fel Luspai Antal egy'nap a feladatot: „Z sírospiritós fokhagymá­val, meleg borocska” — sor­jázta több beszámoló. Hát igen, sajnos, a meleg bőr is dívik errefelé. — Na, mit ebédeltél ma? — kerül mérlegre egy leányka, a délutáni iskolakezdésen. — Zsíroskenyeret. — Csak? — Későn lett kész az ebéd... „A legszegényebbek nem is krumplin élnek, hanem kukoricán. Megfőzik a sze­mes kukoricát vízben s azt eszik reggel is, délben is, va­csorára is”, — hagyja ránk a valamikorról, — Móricz. Így volt-e igaz? Módos, jóformájú portán tanyázom, Vilt Vince házá­ban. Füstölt illata a szobá­ban ... Vilt a község I. vá­lasztókörzetének tanácstagja. Anyja, az idősebb Viltné el­lenszegül a kérdésnek: — Az azért mégse felel meg a valónak ... hogy a ku­koricát főzték szemesen... azt ették ... Nem volt itt olyan nagy nyomorúságban senki... — Nem tudhatjuk, ki, mi­lyenben volt, — igazgat fia a volt dolgok méricskélésén. — Esetleg, mint a Kecské­sék ... — Na, látja. — Hát akadt olyan is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom