Nógrádi Népújság. 1962. november (18. évfolyam. 88-95. szám)
1962-11-28 / 95. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. november 28. Tanulmányút egy érdekes színjátszói kezdeményezéshez — Színjátszó együttes vagyunk, egy a sok közül, — állapították meg ‘nemrégiben egyik összejövetelükön többen is a Salgótarjáni Bányász Művelődési Otthon öntevékeny kultúrgárdájából. S okfejtésüket igy folytatták: — Ha azt akarjuk, hogy együttesünk friss szint jelentsen az öntevékeny művészeti életben, meg kell találnunk sajátos, a többi csoporttól különböző feladatkörünket. Hosszabb töprengés után így született meg a terv: a salgótarjáni bányász színjátszók a továbbiakban a szatíra oldaláról közelítik meg műsoraikban mindennapi életünket. Az első lépés az volt, hogy felvegyék a kapcsolatot egy nálunk e téren jóval tapasztaltabb, sokéves múltra tekintő társulással, a Debreceni Dongó Szinpaddal, amely készségesen sietett segítségükre s műsoranvagá- nak egy részét is rendelkezésre bocsátotta az induláshoz. Hogy azonban a törekvés eredményes lehessen, ahhoz tapasztalatokra van szüksége a fiatalokból álló együttesnek. A tapasztalatgyűjtéshez nyújtott segítséget a bányász művelődési otthon és a tröszt, amikor kétnapos tanulmányútra indította el színjátszóit az elmúlt hét végén. Az együttes tagjai céljuknak leghasznosabban igyekeztek élni a lehetőségekkel s ellátogattak a Kis Színpad és a Vidám Színpad egy-egy előadására, hogy a szatíraszin- játszás egyéni módszereivel ismerkedjenek, műfajbeli jártasságra tehessenek szert. Erre a célra igen jól szolgáltak a Susmus című szatirikus bohózat és a Vidám kínpad című kabaré, amelyek nemcsak a játékstílus kialakításában, de a szókimondás bátorságában is ösztönzést adtak. Hogy ezekből a színjátszóknak mennyit sikerül hasznosítani, arra a december 25-re tervezett, „Hová szúrjunk?” című szatirikus műsoruk bemulató ja ad majd feleletet Potocsnik Jánosné, a salgótarjáni Üveggyár II. zöldüveg kádkemencéjének ellenőrző-szállító szocialista brigádját vezeti. Kiváló munkájának elismeréséért, 1962-ben elnyerte az Építőipar Kiváló Dolgozója oklevelet. Példamutatóan vesz részt a társadalmi munkában, és tevékenyen dolgozik a pártalapszervezete vezetőségében is. Megalakították az ápolónők, műtősök szakcsoportját Az egészségügyi szakszervezet Nógrád megyei bizottságában létrehozták az úgynevezett középkáder szakcsoportot. A szakcsoport feladatául azt szabták meg. hogy segítsen az egészségügyi dolgozók szakmai műveltsége megszerzésében, a különböző Apróhirdetése k Vállaljuk: különféle (élelmiszer- ipari, könnyűipari, kohászati) kemencék, kazánok és kémények falazását, javítását. KÉMÉNCEÉPlTÖ KTSZ Bp. XIII. Pozsonyi út 73/75. Tel: 206—554. _____________________ (758) E M. Salgótarjáni Palackgyár felvételre keres szilikát gépészmérnököt, szilikát vegyészmérnököt 3—5 éves gyakorlattal. Gépész- mérnököt 5 éves gyakorlattal. Fizetés megegyezés alapján. Jelentkezés írásban, vagy személyesen Riba Pál főmérnöknél. Útiköltséget felvétel esetén térítünk. Egy mérnök részére lakást azonnal biztosítunk. (760) rájuk vonatkozó tennivalók elvégzésében. Ezenkívül a szakcsoport figyelemmel kíséri az egészségügyi dolgozók életkörülményeit, segít megoldani a munkával és otthoni „műszakjukkal” kapcso- latos problémáikat. Falusi véradónapok Az életmentést jelentő véradás magasztos feladatát egyre többen érzik magukénak falun is az emberek. A Vöröskereszt szervezésében az elmúlt napokban két helyen is rendeztek véradónapot. Szécsényben a földművesszövetkezet dolgozói jelentkeztek szinte egy emberként véradásra. Kaszás József és Juhász István feleségestül jelent meg a véradáson. Egyetlen nap alatt 8 és fél liter vért adtak a szövetkezet dolgozói. Dejtáron ugyancsak sikeresen zajlott le a legutóbb rendezett véradónap. A falubeliek 10 liter vérrel járultak hozzá az egészségügyi dolgozók életmentő munkájához. A Palócföld kezdeményezése a zenei élef fellendítésére A Palócföld. a Nógrád me- i gyei író Csoport folyóirata | szerény eszközeivel szintén ; hozzá szeretne járulni — hí- | ven az MSZMP megyei párt- értekezletének határozatához — hogy Salgótarján művelődési központtá legyen. Ma megyénk kulturális életének kétségkívül leggyengébb ága a zenei élet. Hosszú évek óta, időről-időre történtek ugyan kísérletek, megoldani azokat a legsúlyosabb problémákat, amelyek a zenei élet megteremtése, kibontakozása útjában állanak, de sikertelenül. Ma annak ellenére, hogy a megye két legnagyobb helysége, Salgótarján és Balassagyarmat rendelkezik zenei hagyományokkal, vannak tradíciói az énekkari kultúrának is a megyében, olyan zenekari együttesünk egy sincs, amely nagyigenyű művek valóban magasszin vonalú interpretálására képes volna. Azt kell tapasztalnunk, hogy hanyatlóban van az énekkari kultúra is. S ez történik olyan időszakban, amikor a zenei élmények befogadásáI hoz szükséges szubjektív fel- | tetelek nagy fejlődésen men- ! nek keresztül, nemcsak a rádió, a televízió, de az olyan intézmények halásara is, mint a salgótarjáni, vagy a nagybátonyi zeneiskola, a salgótarjáni Május 1 úti iskola zenei tagozata, stb. Kimozdítandó a holtpontról a kérdést, a Palócföld szerkesztő bizottsága úgy határozott, hogy ankétot hív össze a megyeszékhely, valamint a megye legkiválóbb zenei szakembereinek, továbbá a művelődési politikánk vezető személyiségeinek részvételével, hogy a problémák őszinte feltárásával, megvitatásával, konstruktív javaslatokkal hozzájáruljanak Salgótarján és az egész megye zenei életének felelevenítéséhez, fellendítéséhez. Az ankétot 1962. december 2-án, a Nógrád megyei TIT salgótarjáni klubhelyiségében rendezik, délelőtt 10 órai kezdettel. Vitaindító előadást Virág László, a salgótarjáni Állami Zeneiskola igazgatója tart. Művelődési feladatokról határozott a szócsényi járási tanács A napokban Szécsényben megtartott ülésén a művelődési feladatokat elemezte a szécsényi járási tanács. Megállapították, hogy igen kevés mezőgazdasági szakember és pedagógus van a járásban. Ezért szükségessé vált társadalmi ösztöndíjak alapítása. A tanács úgy döntött, egyes községi tanácsokon a községfejlesztési alap egy részéből társadalmi ösztöndíjat alapítanak a pedagógus pályán továbbtanulni vágyó fiatalok számára. A termelőszövetkezetekben pedig agronóinusok, mezőgazdászok képzését teszik lehetővé a társadalmi ösztöndíj rendszeresítésével. Felülvizsgálják majd a művelődés területén tevékenykedő káderek, szakemberek ideológiai és szakmai képzettségét is, hogy továbbfejlődésük megszervezésével minél alaposabbá, elmélyültebbé váljon a járásban az iskolai oktató nevelő és az emberek körében végzendő népművelési munka. TAMÁS ISTVÁN versei: Jllert Híjén voltam Oknélküli nevetés tört a számra: Nevetés, mely nem gúny és nem kacaj, Nevetés, mely csuklásban elszavalt Éveimre Tapsként jött tán. Mert szememben hordtam falum mosolyát, Komor kedvét két szemöldököm között, S a ragadós sárga s fekete földet Cipőm sarkán, mint Apám örök optimizmusát Üres zsebem fölött. És nem vertem le vállamról a szénport. S, ha egykor majd feltűnik a rég-volt Akadémista diák: Én nem bánom, hogy az voltam, ki Elcsókolta A májusvégi cseresznyék pirosát, Ki nem váltott — bár kérték tőle — Kétrétgömyedt derékba át. S nem fájt még soha csontos könyöke. Oknélküli nevetés tört a számra: Nevetés, mely nem gúny és nem kacaj, Nevetés, mely csuklásban elszavalt Éveimre Tapsként jött tán. Jlla kisöpörtem, Mert mondtad, hogy tartsam tisztán Míg távol leszel. S egy kosár körtét is szedtem — a sárgából, S néhány szem szilvát a szomszéd fájáról Loptam közé. És mégsem jöttél. S most itt ülök az ablaknál, némán: Cigarettám sincs, mint hangom — senkihez. Azon töprengek: mi lesz Az első szavad. Ha újra karjaidba kapsz? — Pedig tudom. S az asztalon tűre dülleszt Egy gyönygyházfényű gomb. S kinn, a kertből Porosán, sárgán Hajlong felém A hernyórágta lomb. S tíz perce elment A félhetes vonat. I I f/íí iun c índváuL (el h ál) őrödcisa Amaz akkQra erővel csapott az asztalra, hogy összerezzent. Még azt sem vette észre, hogy a ceruzája gurulni kezdett az asztalról, és nagy csörrenéssel a padlóra esett. — Azért az asztalt... — próbálkozott tiltakozni, de a másikból olyan erővel tört ki a méreg, hogy elnyomta szavát. — Még az eget is leverem! Belőlem senki ne csináljon nevetséget. Már jó félórája tele volt Uram András haragjával a tanácstitkár szobája. Vastag nyaka pirosra dagadt, minden mozdulatára nyögött a szék. A tanácstitkár már attól tartott, hogy ez a vérmes ember gutaütést kap. Az egész falu előtt ért szégyen bőszítette így fel. Mert Uram András tekintélyes embernek tartotta magát. Annak már egyéni korában, most meg, mint tsz-paraszt is sokat adott arra, hogy a falu első emberei között számol- fák. — Én, mint tanácstag követelem, tegyen igazságot, mert... Eddig jutott a harmadik nagy kitöréssel, mert halkan kinyílt az ajtó és egy apró termetű, sovány emberke lépett az irodába, tekintete pattogott a titkárra, majd Uramra, azután odafordult az asztal elé és amilyen derűs volt az arca, olyan hangon kérdezte: — Hivattál-e titkár elv- társ? Uram nagyot fújt, tekintetét nekiszegezte az ablaknak, mintha a világon semmi sem érdekelné, csak az üvegen egymást kergető esőcseppek. A titkár bajt szimatolva mozgott a székén. — A járdalapok miatt Nyerges elvtárs — nyögte bűntárs módjára. Nyerges tudta, miért hívták, tudta az egész falu. de most úgy tett, mintha semmiről nem sejtene semmit. — A lapok? Azok bizony jól jöttek titkár elvtárs. Nézd, hogy zuhog az eső. Nem is tudom, hogyan közlekednénk, ha nem volna. Leült és feltűnően keresztbe rakta a lábát. Fényes cipőjét csak itt-ott tarkította egy sárcsepp. Uramot megfestette a harag. Azt sem tudta, hogyan dugja a sártól bokáig mázolt csizmáját. Elbőgte magát. — Tudod-e Nyerges Pál. hogy az a mi járdalapunk volt? — úgy meredt a kis emberre, mintha fel akarná szippantani. Nyerges csak nézett rá ártatlan tekintettel, majd pajkosan megvillant a szeme. — Tiétek ... ? Most meg a miénk! Mert te meg tudod-e, hogy nem azé a madár, aki megtalálja, hanem azé, aki kiszedi — és most a titkár felé fordította fejét. — Igaz-e titkár elvtárs?! — és jóízűen, mintha csiklandoznák, felnevetett. A titkár azt hitte, lefordul a székről. Így bemártani őt... Erre nem is számított. Hir- telenében mást sem tehetett, mint mégegyszer átgondolta, hogyan is történt azokkal az átkozott járdalapokkal. Az augusztusi tanácsülésen bejelentette, hogy 800 méternyi járdalapot kaptak, döntsenek, melyik utcában rakják le. A feltétel, hogy a lerakását társadalmi munkában kell elvégezni. Három utca volt esélyes. Egyik a Bozóköz, ahol Uram András volt a tanácstag. A másik a Váralja út, amelyebn Nyerges Pál képviselte a tanácsot, a harmadik az Ifjúsági út, ahol Demjén Imre tanács- tagoskodott. Mindhárman egyszerre nyújtották fel a kezüket. Uram, Nyerges előtt ült és amikor felállt, széles hátával eltakarta az apró embert. Nyerges nyújtózkodott a lábujja hegyéig, hajlongott jobbra-balra, hogy észrevegyék, azután meg kiabált is, de a hangja is cérnányira vékonyodott Uramé mellett, Demjén meg egyszerűen levette a kezét, mikor látta, hogy Uram termetével, hangjával megtölti az egesz termet. Nyerges nem adta ilyen könnyen. Kétségbeesetten hadakozott, hogy észrevegyék. Uram, mintha Nyerges ott sem volna, az emberek felé fordult: — Majd én megmutatom, hogyan kell közösen járdát építeni — és a mellére bökött. Meg azután jobbról kaszálunk, igaz? Hát a Bozóköz jobbról esik, kezdjük innen, azután majd jöhetnek a többiek. Elnézett a karját nyújtogató Nyerges fölött De Nyerges még most sem tágított. Magyarázta, náluk így a sár, meg úgy, a Bozóközön meg amúgy. Uram megint felállt és most mar valósággal eltakarta Nyergest. Félrehúzta a száját, megnyomva a szót, szinte eltújta az apró embert. — Mit erőlködsz, Nyerges? Ti akartok közösen járdát építeni, örülj, hogy élsz... Nyerges, mint akit fej beütöttek, roskadt le a szekre. Úgy érezte, egyedül maradt a teremuen, csak a harag mar dós ta. Senki nem is vitatkozott. Urammal vitatkozni...? Csinálja. Egyszer majd másra is sor kerül. Azután ki is vitték a járdalapokat és szépen, szalmával Delelve leraktak a Bozóköz eiejere. Nyerges ott járt el előtte. A szivet karmolta, mikor látta. Mindig eszébe jutott: „Örülj, hogy éiszl’! Eltelt egy hét, kettő. De a járdalapok érintetlenül maradtak. Nyergest meg csipkedtek az utcabeliek. Az egyik így: „No, Nyerges, kellett neked Urammal kezdem?” A másik úgy: „Ne busulj Pali, lesz meg járda a mi utcánkban”. Már valósággal bujt az emberek elől. Legalább leraknak azokat a lapokat — haDorgott magá- ban. Uram meg feszített, mint a bogyes galamb. Amikor a tanácson sürgették) csinálják mar, csak legyintett: zsidó gondja a vásár. Az egyik délután beugrott Nyerges a titkárhoz. Egy idegen emberrel tárgyalt. Mérnök lehet, gondolta Nyerges, azután hordjak a műszereket. Jól sejtette, mert amikor az illő bemutatkozás megtörtént, jól kivette, hogy az idegen neve után odaillesztette: mérnök. Méghozzá) mint később kiderült, útmér- nök. Nyergesnek, mintha fény gyulladt volna az agyában, nem tágított többé a mérnök mellől. Addig beszél- míg összemelegedtek hogy getett,
