Nógrádi Népújság. 1962. október (18. évfolyam. 79-87. szám)
1962-10-06 / 80. szám
2 nookAdiNiPüisAa 1962. október 8. A pártkongresszus számunkra is további fejlődést jelent •• Beszélgetés az AKOV főmérnökével A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben olvashatjuk: „Fejleszteni kell a közlekedés minden ágát, hogy teljesíteni tudja szállítási feladatait. Korszerű szállítási módszereket kell alkalmazni.” A kongresszusi irányelvekről, azok végrehajtásáról és a 2-es számú Autóközlekedési Vállalat előtt álló feladatok megoldásáról beszélgetett munkatársunk Kecskeméti Sándor elvtárssal, a vállalat főmérnökével. Kecskeméti elvtárs elmondotta: — Vállalatunk dolgozói nem kis érdeklődéssel olvasták a sajtóban pártunk irányvonalát, és röpgyűléseken tárgyalták meg azt. Az a néhány sor, amely a VIII. kongresz- szusi irányelvekben a közlekedésről megjelent, hogy a korszerű szállítási módszereket fejleszteni, fokozni kell, s a takarékosság, termelékenység figyelembe vételével korszerűbb, kulturáltabb közlekedést kell megvalósítani, ez nagyon sokat mond. Elmondja azt, hogy a meglevő módszereinket mind teherautó fuvarozásnál, mind a személyszállításnál tökéletesíteni kell. Meg kell valósítanunk a kulturáltabb közlekedést, a pontos, biztonságos teherszállítást. Mindezeket oly módon kell végrehajtani, hogy mindkét profil gazdaságossága eredményes legyen. E feladatok ismeretében úgy gondolom hasznos, ha néhány gondolatban végig megyünk a pártunk VII. kongresszusától eltelt időszak munkáján, közvetlenül vállalatunk életében. A VII. kongresszus határozata kimondja, hogy az egyre növekvő szállítási igények kielégítése céljából emelnünk kell közlekedésünk teljesítőképességét, műszaki színvonalát és anyagi ellátottságát. A közlekedés műszaki színvonalának emelésével takarékosabb energia-felhasználást érjünk el. Ugyancsak a kongresszus határozata — az ötéves terv feladataival kapcsolatban — kimondja, hogy az ötéves terv időszakában mintegy 45—50 százalékkal több árut és 35—38 százalékkal több utast kell elszállítani. Természetesen e számok a közlekedés összvolu- menére vonatkoznak. A VII. kongresszus határozatai után vállalatunknál is megkezdődött egy egészségesebb kibontakozás. Míg 1959-ben a 33. sz. AKÖV veszteséges vállalat volt, addig 1960-ban ez a tény megszűnt és ha terveit teljes egészében nem is tudta teljesíteni, mégis szép eredményeket ért el. Erre csak egyetlen egy bizonyíték, hogy a vállalat történetében először 1960. évre 9 nap nyereségrészesedést fizettünk dolgozóinknak. A VII. kongresszus határozatainak végrehajtása során vállalatunk gazdasági eredményei szintén szépen növekedtek. Jelentős fejlődés tapasztalható a teherautó-fuvarozás területén. Nagyarányú a fejlődés a kocsiszámokat illetően is, ahol 1960 évhez képest jelenleg 41,4 százalékos a fejlődés. Fuvarozásunk intenzitására jellemző, hogy 1960-ban a teherkocsijaink elszállítottak 845 400 tonna árut, ugyanakkor 1962 első fél évében már 714 000 tonnát szállítottunk el. Ha összehasonlítjuk 1960 első fél évét, a fejlődés közel 100 százalékos. A másik nagy jelentőségű tevékenysége vállalatunknak a személyszállítás, jóllehet a fejlődés ezen a vonalon nem volt olyan intenzív, mint a Tefunál, vagy mint a szükséglet megkívánta volna, de az eredményeken egyáltalán nem kell szégyenkeznünk. A kocsipark 1960-hoz képest 14,5 százalékkal növekedett, ugyanakkor 1962 első fél évében közel 20 százalékkal több utast szállítottunk el, mint 1960 azonos időszakában. Ez bizonyítja azt, hogy a személyszállítás elnyerte a megyében a létjogosultságát, dolgozóink fokozottabban veszik igénybe. Sajnos pillanatnyilag a szükségleteket nem tudjuk kielégíteni ezen a téren. 1960-ban 13,300 000, 1962 első fél évében már 7,200 000 főt szállítottunk el. E két nagy profil munkájának jelentősége és eredményessége megnyilvánult abban is, hogy 1961 évre dolgozóink számára 17 nap nyereségrészesedést fizethettünk és két alkalommal érte el vállalatunk az élüzem kitüntetést. Ezen eredmények mellett a vállalat műszaki fejlesztésében is szép előrehaladás mutatkozik. Jelentős objektummal rendelkezünk Salgótarjánban és Balassagyarmaton. 1963-ban kezdődik el Nagy- bátonyban egy korszerű főnökség építése és az ötéves terv során Pasztán és Szé- csényben is jelentős létesítményt építünk. Évente közel egymillió forintot fordítunk műszaki fejlesztési témákra, berendezésekre, gépekre stb. Tervünk az, hogy a kongresszus irányelveinek megfelelően kiszélesítsük a személyszállítást és bekapcsolunk minden községet a polgári járatok hálózatába. Jelenleg hat községünk van, amely e hálózaton kívül esik, ebből még ez évben kettőt bekapcsolunk. Tovább szélesítjük a helyi járatok seámát és kocsiparkunk fejlődésének megfelelően a polgári járatok sűrűségét. Teherfuvarozás vonalán a megyei szállítási tanács irányítása alapján a megye teljes áruszállítását el fogjuk végezni. Természetesen a feladatok mellett célunk a kulturáltabb közlekedés megvalósítása, valamint az árufuvarozásnál a biztonságos, pontos szállítás. Mindehhez szükséges a vállalat vezetésének színvonalát fokozni, azokat tanulni, hisz az autóközlekedés, mint teljesen új, gyakorlati tapasztalatok nélküli fontos tevékenység. E feladatok megoldásához természetesen az utazóközönség, valamint a fuvaroztatók megértése, türelme szükséges, hogy azok az erőfeszítések, melyeket a VII. kongresszus határozatai, valamint, a VIII. kongresz- szus irányelvei alapján végzünk, maradéktalanul mölcsözzék. srüA dolgozók egészségvédelme szolgálatában a vöröskeresztes munka Az utóbbi esztendőkben nagy fejlődést tett meg a Vöröskereszt rétsági községi szervezete. A dolgozó tsz-tagok egészségvédelme szolgálatába állítják minden fáradozásukat a Vöröskereszt itteni aktívái. Tervbe vették házi betegápoló tanfolyam megszervezését, és közegészségügyi tanfolyam keretében is tovább képezhetik magukat a községbeliek. A Vöröskereszt igazi segítő társa a falu orvosa is, aki a dohánysimítási munkálatokat végző asszonyokat munkahelyükön is felkeresi, hogy A Kőtanács az ifjoság neveléséért és a családvédelemért A Nőtanács mellett működő pedagógiai bizottságok elősegítik az iskolák mellett működő munkacsoportok mellett óvodai és bölcsődei közösségek kialakítását is. Ezek támogatni kivánják az ifjúság helyes szellemben történő nevelését. Ezenkívül a jogi és család- védelmi bizottság tovább folytatja a nők védelmében kifejtett tevékenységét. A lányok, asszonyok számára készségesen adnak felvilágosításokat fogadóóráikon a jogi szakemberek, amelyeket a termelőszövetkezetekben is megtartanak a tsz-tagok részére. A KISZ-bizottsággal közösen segíteni kívánnak a leánytanács munkájában is. Ezért közös értekezleteket tartanak majd és részt vesznek a falusi fiatalok oktatása-nevelése megszervezésében is. Több száz továbbképzésen részt vett úttörővezető látott munkához az idén Még a nyár folyamán került sor az úttörővezetók és őrsvezetők továbbképzésére. Szorospatakon 58 csapatvezető kisdobos, és úttörőrajvezető pedagógus továbbképzésére került sor. Hontan 200, Pász- tón pedig 300 őrsvezetőt képeztek ki az idén. A tanultakat hasznosítva láttak munkához a csapatvezetők, rajvezetők és őrsvezetők a tanév megindulása után. j Elsőrendű feladatuknak tartják az úttörők tanulmányi munkában történő példamutatását, segítenek a pedagógusoknak a nevelési probléÁrok szélén egészségügyi fejlődésüket mák megoldásában és szine- előadások, beszélgetések for- sebbé, változatosabbá kiván- májában elősegítse, miközben I ják tenni az úttörőmozgalmi végzik napi munkájukat. I életet is. PAPI BÉKEGYŰLÉS VOLT A hét közepén Salgótarjánban a megyei tanács dísztermében békegyűlést tartottak a Nógrád megyei Papi Békebizottság rendezésében megyénk papjai. A békegyűlésen megjelent dr. Beresztóczi Miklós, az Országos Papi Békebizottság titkára, az ofszággyűlés alelnöke és a jelenlévő Nógrád megyei papoknak tájékoztató előadást tartott a moszkvai leszerelési és békevilágkongresszusról, valamint az időszerű nemzetközi helyzetről. Az előadás után a jelenlévők közül többen felszólaltak és hangsúlyozták az általános leszerelés és béke melletti állásfoglalásukat. Valamennyien egyetértenek abban, hogy a papoknak is az a feladatuk, hogy egyházi vonalon erősítsék a békét, az ország építő munkáját. Az asszonycsapat •ót megyei népfront bi. zottsági ülésen történt, hogy Herczeg Ferencné, a homok- terenyei termelőszövetkezet szocialista címért küzdő munkacsapat vezetője felállt és nagyon határozottan az elnökségnek címezve, egy szik- rányít sem zavartatva magát, azt mondta: — Mi, többségében párton- kívüliek vagyunk a munkacsapatban, de olvastuk a párt irányelveit. Kiérezzük belőle, hogy nekünk is szól. Jöjjenek csak nézzék meg, hogyan élünk, dolgozunk. Mi is azt akarjuk, ami abban le van írva. Csak az a baj, hogy itt fenn a megyén keveset tudnak rólunk. Volt ebben egy kis szemrehányás. Mivel senki sem várta ettől a vékony asszonykától, hogy ilyen harcias, a bizott ság minden tagja felfigyelt. Ö is bizottsági tag, de még nemigen szólalt fel. Elröppent a fáradtság az emberek szeméből. De ez egyáltalán nem zavarta Herczeg- nét. Mikor észrevette a megyetitkár szemében a biztatást, inkább tűzbejött. — Tavasszal eljöttek hozzánk a népfronttól, hogy alakítsunk szocialista címért küzdő csapatot. Megtettük. Elfogadtuk a feltételeket is. Most már jöjjenek, tegyünk számvetést jól dolgoztunk-e, vagy sem. Felvett az asztalról egy •'üzetecskét, türelmesen lapozgatott benne és amikor megtalálta amit keresett, felcsillant a szeme. „Ápolni és segíteni kell a dolgozók munkaversenyét, a szocialista munka új, nagyszerű formájának, a szocialista brigádmozgalomnak fejlődését”. — Olvasta nehezebben mint beszélt, de mikor letette már gördültek gondolatai. — Ez van benne — és felemelte a füzetet. A népfront is fogadja ezt meg. Várjuk tehát, hogy jöjjenek —• ezzel leült. Olyan dörgő taps fogadta, amilyet csak a szívesen ösz- szeütődő tenyerek tudnak okozni. Egészen fellelkesült a megyei bizottsági ülés. Herczegnét ez annyira meglepte, hogy arca megpirosodott és zavartan lesütötte a szemét. De bárhogyan is történt, ő a leckét feladta, kitérni már nem lehetett előle. Nem azért, mintha a megyei népfrontnál akár gondolata is volt valakinek, hogy húzódozzon Herczegnéék meglátogatásától, de ezer a tennivaló, későbbre halasztgatták. Ám ezek után félretettek mindent és alig múlott az ülés után két nap, a nő- tanáccsal egy kisebb bizottságot toboroztak, benne a nőtanács és népfront vezetője és az egyik este már a fényesre világított homok- terenyei művelődési ház könyvtárszobájában, felmelegedett hangulatban, mérlegre rakták, mit tett, hogyan él a tsz szocialista címért küzdő asszonycsapata. Felfrissítette az esemény a tsz vezetőségét is. Ott volt a tsz-elnök, Orosz István, az agronómus, Károlyi József, Varga Istvánná a párttitkár. Herczegné az asszonyoktól körülvéve ült az asztalnál, kezében egy keményfedelű fü- zetecskével és csak mosolygott, mint aki nagyon elégedett és biztos a dolgában. Egyik oldalán Gecse Ábel- né, Susán Sándomé és Nagy Erzsébet, a másik oldalán Fodor Ferencné, Berze Istvánná és Farkas Józsefné. — A csapat két állatgondozó tagja hiányzik. Az állatok mellett maradtak — jelentette be. Ezzel tulajdonképpen útjára is indult a szó, amelyet Orosz István irányított Nem volt könnyű a dolga az asszonyok figyelő tekintetében — vakargatta is kopaszodó fejét. Mosolygott zavarában és kivillant hátrafelé sorakozó fényes foga. Dr akárhogyan esűrte-csavarta csak el kellett kezdenie. — Jó munkát végzett a szocialista címért küzdő asz- szonycsapat. Aztán sorba vette a vállalást pontról-pontra és ismertette az asszonyok erényeit. Amikor befejezte, Herczegné rákacsintott Varga Istvánnéra a párttitkárra. Jeladás volt ez. Ezek az asz- szonyok egyetlen moccanásból megértik már egymást. Vargáné is a brigád tagja. Na, aztán ő odacsördített az elnöknek. — Elnök elvtárs jól megdicsértél bennünket. Jól is esett. De tudod-e, hogy töbKeszeg határában, a domboldalon kétszáznál is több nő és férfi, a burgonyaásók között alig találtuk meg Ujj Antalnét a tsz párttitkárát. Aztán az árok szélén ülve -* éppen délidő volt — beszélgettünk egy félórácskát. — Én most a küldötthöz jöttem — indítottam a szót, — úgy tudom, egyike lesz azoknak, akik a járási pártértekezleten képviselik az itteni dolgozókat. — Sokat beszéltem én már a szomszéd községek vezetőinek eddig is. No, nem dicsekvésből, hanem mert igazán mondom, jól esik tanácsot adni másoknak a mi annyi sok bajunk után. A tavalyi szervezetlenségből, fegyelmezetlenségből, protekciózásból eredő problémáinkból nagyrészt kilábaltunk. Különben, nézze meg a határunkat, nézze és kérdezze meg ezt a sok embert, akik hajnal óta ösztökélés p-élkül itt dolgoznak. — Nem máról-holnapra és nem magától változott meg a helyzetünk. Leégtünk a múlt évben nagyon. Azt mondtuk akkor a becsületes dolgozókkal együtt, hogy ez nem mehet így tovább. Már az ősz végén, aztán a télen, a tavasszal és később is minden komoly munka előtt ezeket a legjobb erőket hívtuk össze megbeszélésre. Még a papunk is mozgósított a munkára. — A másik módszerünkké tettük mindenféle rokoni, baráti kivételezés megszüntetését. Nem volt könnyű, hiszen itt nagyon megvolt az elvtelen összefonódás. De az emberek néhány komoly felelősségre vonásból — amit mindig nyilvánosságra hoztunk — látták, hogy határozott a vezetőség. Egyre többen hittek nekünk és álltak mellénk. — Sokszor és részletesen megmagyaráztuk a gazdasági célokat, a premizálás módszereit. S ha kiugró teljesítmények adódtak, nem sajnáltuk senkitől, ami kijárt. Ez a gyakorlat serkentette az embereket a munkára. De mind jobban felébresztette a felelősségérzetet is: éberen vigyáznak a tagok a közös vagyonra. Volt úgy, hogy az autóbuszon kapták el azt, aki a szövetkezet málnáját, Vác- ra vitte volna a piacra. Az bet is elértünk volna, ha s nyáron legalább a fél szemeteket ránk vetitek — pattogott a szava, akár az ostor. AI ár egy másik asz- szonycsapat, a Szabónéé eldobta a kendőt és kihívott munkára. Azt mondják, hogy elveszik tőlünk a dicsőséget. Megértheted, ráhajtunk a munkára. De a szénabetakarításkor nem küldtétek el az állványokat. Egy fél napig álltunk. Hagytad azt is, hogy az emberek gúnyoljanak, amikor a kukoricakapálásnál odaálltunk a lovat vezetni, hogy ne tapossa el a szárat. Pedig jól tudod, ez a hasznosabb. — Add ide a naplót Herczegné — nyújtotta kezét, Herczegné odaadta a keményfedelű füzetecskét. A csapat naplója volt. És Vargáné folytatta. — Ebben minden benne van. Hallgasd! „Nagy Erzsébet panaszkodik, hogy az emberek homokot szórnak a szoknyája alá, nevetnek rajta, hogy nem éri fel a lovat. Fodor Ferencné vigasztalja, ne törődj vele lányom, tömd el a füled, hogy ne halld. Csak irigységből teszik.” — Ez nem hallatszik el az elnöki irodába? — mintha nyilat lőtt volna az elnökbe. — Hallgasd tovább: „A reggeli harangszó mindennap a határban ér bennünket. Ma a Szárazbeibe dolgoztunk, innen a Darazsigba kellett menni, gyalog hosszú volt az út, sok időt elvett”. — Ha vontatóval elvitetsz bennünket, nem vesztünk annyi időt:.. ilyen meggondolatlanságot szigorúan büntettük. — A háztáji területet az elért munkaegység figyelembevételével osztottuk ki s jövőre is így cselekszünk. — Nem ismeretlen új dolgok ezek, sokat emlegettük azelőtt is, hogy így kellene. Másutt is inkább beszélnek róla. Mi megvalósítottuk s ajánlhatjuk bárkinek, mert több eredményt hoz, mint várnánk. Egészséges politikai légkört is teremt. Nekünk nem kell már külön kinevezni a pártonkívüli aktívákat, mert az egész tagság zöme aktív a közös tervek megvalósításában. — Persze nem elégszünk meg ennyivel sem. Nem is pihengetünk. A tanáccsal, a népfronttal még közelebbi kapcsolatot akarunk. A KISZ- vezetőséget átalakítottuk, mert nem dolgoztak rendesen. Nekik is több politikai segítséget adunk, hogy ezzel sok fiatalt nyerjünk meg a tsz-nek. A nőtanács jól mozgósítja az asszonyokat, de o szervezeti életüket meg kell még erősítenünk. — Beszéljen majd ezekről, elvtársnő, a pártértekezleten is — kérem búcsúzóul. — Hát miről beszélnék másról — nyújt kezet nevetve. K. Nagy Erzsi belekiáltott Vargáné szavába. ■— Még szólni sem nagyon szól hozzánk, pedig néha majd belénk botlik. Farkas Józsefné rákontrázott. — Azért haragudott, mert a színházba mentünk. Pedig oda elmegyünk, azt is vállaltuk — felemelte a hangját. Aztán halkabban a többiekhez. — Meg az jól is esik, igaz...? Vargáné már nem szólt többet, csak bizonygatott. Az asszonyok az elnököt odaszegezték a székhez, de mégsem volt harag az arcán. Csak mosolygott, mosolygott és a büszkeség formálta az arcát. Mert lehet ezekre az asszonyokra haragudni? Olyanok mint a hadakozó sereg, amelyik legyőzi a tegnapot. És ők mindannyian azt akarják: az elnök is, ők is. Mikor Herczegné int, hogy hagyják most már szólni az elnököt is, elcsendesedtek. És az elnök csak ennyit mondott. — Győztetek asszonyok — és a vendég felé fordult. — Azért nálunk mégis most már könnyebb elnöknek lenni. •• összekoccant az asszonyok tekintete és felnevettek. Herczegné pedig megkérdezte. — Megkapjuk a szocialista címet? Az elnök babrált a papírok között, vívódott, aztán felnézett és mosolygott. — Ha ezután is úgy lesz mint eddig, akkor meg — és egyetértést kérve nézett a vendégekre. Bobál Gyula
