Nógrádi Népújság. 1962. október (18. évfolyam. 79-87. szám)

1962-10-24 / 85. szám

* 1962. október 24. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG Egy paraszt visszaszólt a sötétből: — Józsi bácsi, nem húzód­nánk le a pincébe egy po­hár borra 7 Kincses csaknem alázato­san szabadkozott: — Nem. nem köszönöm ... Majd legközelebb. — Aztán bioperett tovább a nyakigláb Pásztor Anti mellett. Kabát­ját kigombolta, kopasz fejét megvilágította az egyik ab­lak netróleumfénve. Kalapját elégedetten billestette a bi­cegés ütemére. Kalapra ugyan semmi szüksége nem volt, de az alkalom megkívánta a módot. Öröm bujkált a hang­j*5V\n,n, pV.rv'f'tr jYinm rHp • __ T^Z­u tán másképp lesz, mi?.; Ejnye, de szótalan vagy, An­ti... Pásztor Anti nagyokat lé­pett. mint aki gólyalábakon jár. öklével feszegette a kes- kenvszárú pantalló zsebét. A feiébon még nem ült el a sok vita kavargása, homlo kát nehéznek érette, a tö méntélén cigarettától. — Holnap megyek a járás­hoz, jelentést teszek — mondta kedvetlenül. Fontos dolog történt: határozott a taggyűlés, hegy szövetkezetei kell alakítani. Vonakodtak a párttagok, korainak tartották a szándékot, de az öreg Kin­csessel sikerült megpubít.ani őket. Mégsem örült, inkább szerette volna káromolni az öreget. Azt azért rosszul tet­te. hogy férfiemberrel küldte ekkora útra azt a lányt. Kincses József megállt, nézte, hogyan gyújt rá mo­hón a legény. Könnyedén legyintett a kalapjával. — Rendes mind a kettő. Klári meg éppenséggel. Az­tán ott is csak emberek van­nak, ahová elvetődnek. Kár gyanúba keverni őket..; — Én ugyan nem — vé­dekezett a kelleténél hango­sabban a legény. — Hanem a falu. Ráadásul kulák az a Kustán ... Az öreg pattogós lett. — Ejnye, mintha nem is itt élnél! Kinek van fölös fogatja? Éppen engem hibáz­tatsz? Más is elküldte már a lányát úgy, mint én, még­se gabalyodtak össze az or­szágutak. — Én hibáztatnám? " Már % hogy hibáztatnám? — nyúj­totta a szót olyan formán Pásztor Anti, mint akinek az égvilágon semmi köze az egészhez. A cigarettát anél­kül köpte ki, hogy megfogta volna. Gyorsan elköszönt az öregtől. Kincses József ráérősen bi­cegett hazafelé. Szégyenkezett is, meg sajnálkozott is Anti szemrehányása miatt. De nem tehetett semmit. A lánva helyett nem szerelmeskedhe­tett bele a hosszú legény­be. Jónéven vette volna, ha Klári vonzalmat érez a Pász­tor gyerek iránt, mivel az is a szegényebb fajtához tar­tozott. Becsülte a fiút. aki amellett, hogy jól állta a munkát, ügyes párttitkára is volt a falunak. Igazat adott a mondásnak, miszerint suba subával, guba gubával, csak hát a szív dolgaihoz kevés köze van a bölcsességnek. Sok haragot szült már az öregek okoskodása, megfogad­ta hát, hogy soha. egyetlen szóval sem avatkozik lánya doteaíba. Megtehette nyugodt lelkiismerettel, hiszen Klári nem szorult gyámkodásra, tisztesség és értelem dolgá­ban hibátlan embernek bi­zonyult. Büszke volt rá. sok­ra tartotta, s férfiember lé­tére hogyan mert volna bele- kotnyeleskedni a naevra nőtt lánv titkos vágyaiba? Félt elengedni a hosszú útra. persze, tudott a fiatal Kustán szomjúságáról, de azt is tudta, hogy kocsikázás nélkül is összerázkódnak élőbb-utóbb. ha nagyon k' vániák egymást. S ha csak­ugyan esillaníthatatlan a kí­vánságuk, hadd legyenek bol­Kisregény II. dogok kedvük szerint, hisz miért lenne ember az em­ber, ha nem a boldogságért? így nyugtatgatta magát, s hiába sajnálta Pásztor Antit, nem segíthetett rajta. Az edé­nyek nem maradhattak a nyakán eladatlanul, kellett a kenyér. Ö meg nem hagy­hatta itt a falut a maga munkája és a szövetkezet miatt. Sajnálta, hogy magára ma­radt. Szívesen beszélgetett volna a hosszú legénnyel. Talán Antinak is jobb lett volna, ha az öreggel tart. De a szomorúság olyan, mint a mezei állat. Menekül az emberek elől. Fekete diófák alatt, alvó bodzabokrok mellett csavar­góit ki a faluvégre, ahol tücskök muzsikájától bizse­regtek a száraz kaszálók. Ne­kiment az egyik sarjúboglyá- nak. Fölrezzent a széna, a tücskök elhallgattak a köze­lében. Nem ment tovább, el­nyúlt a boglyán. A keze a zsebében volt, fogta a bics­kát, hogy el ne veszítse. Néz­te a csillagokat. Békésen gon­dolta, milyen jó lenne most, ha a szomszédos szénahog- Iván Dani ábrándozna Klá­riról. Szépen megverekedné­nek itt a csendes éjszaká­ban, aztán csak az egyikük ballagna vissza a faluba. Undor fogta el önmaga iránt ettől az önkéntelen gondolattól. Elővette a bics­kát és fektéből a csilla­gos ég felé hajította. Belátta, hogy erőszakkal, gyűlölettel nem segíthet a ba­ján. Mert kit is gyűlöljön? Klárit, amiért nem szerelmes belé? A fiatal Kustánt, ami­ért ugyanazért a lányért áhí­tozik? Kláritól nem vitat­hatta el a választás jogát, s ha egy kicsit józanabbal gondolt a helyzetével, lát­hatta, hogy nem történt másként, mint ahogy az elő­re sejthető volt. Mert Kláritól soha a leg­kisebb jelét sem látta az olyasfajta közeledésnek, amely a férfinak szólt vol­na. Testvégnek, pajtásnak, segítőtársnak páratlan volt — de mint lány, aki szere­lemmel is tud szeretni, mind­végig idegen maradt. Szénába süppedten figyelte belső lázongását. S érezte, hogy méltatlankodásába egy kis röstellkedés vegyül. Most gondolt rá először: akarat­lanul is tehetetlenné vált, holott Kincseséket csak hála illeti mindazért a sok gyá- molításért, . amit eddig ka­pott tőlük. Még négy esztendeje sem múlt, amikor azon a rot- hadtra ázott őszi napon meg­jelent a faluban két csend­őr és elvitték Rosenberg ! „urat”, a göthös szatócsot, I vörös kontyos feleségével, meg l\grom gumicsizmás kislányával együtt. Az ő apja kukoricaszárat fuvarozott hazafelé a falu egyetlen ut­cáján, s odakiáltotta a csend­őröknek: „Ha megkapják a hóhérpénzt, legalább cukrot vegyenek annak a három ár­tatlannak”. Pásztort a szu­ronnyal akasztották le a sze­kérről. azóta senki se látta. Egy idegen írta meg róla a hírt, hogy a nyilasok agyon­lőtték a Bakonyban. Anti tizenhét éves volt ak­kor, három apró testvér és öt hold föld gondja szakadt a nyakába. Az öreg Kin­cses azzal kezdte, hogy el­vetette az őszi búzájukat, az­tán Klárival együtt segített betakarni a szőlőt. Ez időtől egyfolytában kapott és ka­pott, segítséget, vigasztalást, emberséget. Kincses nem csa­pott parádét a jóindulatának. Egy füst alatt intézte a két család ügves-bajos dolgait, s ahogy kezük között egyfor­mára idomult a munka, úgy Anti gondolatai is lassan az öreghez hasonultak, szinte észrevétlenül. Életének sorsdöntő eszten­dei kötődtek az öreghez — ez idő alatt lett férfi, ez idő alatt tanulta meg, mit és ho­gyan vegyen #szre a világ­ból. Miközben átélte ezt a testi-lelki gyarapodást, mind­végig maga mellett tudta Klárit, a vele egykorú szép­lányt, akinek a közelsége föl­fokozta a gyarapodás értékét, s titkon egyre határozottab­ban kívánta, hogy minél több­re tartsa őt a lány. Később jött rá. hogy becsvágya tu­lajdonképpen szerelem. És a lány most messzi út­ra indult egy idegen legény­nyel. .. Ügy érezte, föl kell ug­rania, elszáguldani a kocsi után, fölkutatni Klárit az éj­szaka fekete sűrűjében. Kép­zelete el is bolyongott, míg teste mozdulatlanul feküdt a szénában. Kimerítő volt ez a nap, fejében enyhe kábulat zsongott. Messzire sugárzott belőle ez a zsongás, egybe­olvadt a tücskök bizsergés­re emlékeztető zenéjével. (Folytatjuk) VÁRATLAN VÁLASZ Egy fiatal párizsi táncosnő, aki éjszakánként striptease mutatványokat végez egy lo­kálban, egészen váratlan vá­laszt adott annak a revűpart- nemek, aki megkérdezte tőle, mi a leghőbb óhaja. Az ifjú táncosnő kijelentette: „Leg­hőbb óhajom, hogy még az idén letegyem a filozófiai ál­lamvizsgát.” Á kommunista erkölcs Az AKÖV egyes vezetőinek magatartásáról Néhány nappal ezelőtt tar­tották pártértekezletüket a 2. sz. Autóközlekedési Válla­lat kommunistái. Az értekez­letet — érthetően — széles kö­rű érdeklődés előzte meg. Itt adtak számot a küldöttek, a kommunisták és valameny- nyi dolgozó nevében a válla­lat eddigi politikai, gazdasági fejlődéséről és a pártérte kéz­iét feladata volt a további tennivalóik meghatározása is. Gazdasági sikerek — figyelmeztető jelenségek A végrehajtó bizottság be­számolója arról adhatott szá­mot, hogy az autóközlekedés dolgozói a VII. kongresszus óta sok tekintetben eredmé­nyesen dolgoztak. Amíg pél­dául két évvel ezelőtt súlyos lemaradás jellemezte a vál­lalat gazdálkodását, addig az elmúlt évben a bevétel meg­haladta a 113 millió forintot és nyereséget is osztottak a dolgozóknak. A teherforga­lom egyre jobban kielégíti az igényeket. A megyében — három község kivételével — már minden helységet be­kapcsoltak a közlekedési há­lózatba. Az Autóközlekedési Vállalat dolgozóinak minden­napos és igen közvetlen kap­csolatuk van a megye dolgo­zóival, vállalataival és intéz­ményeivel. Az eredményes gazdálkodáson túl ez a tény még erőteljesebben aláhúzza munkájuk jelentőségét és fe­lelősségét. örvendetes, hogy az elmúlt két év eredményeit tovább fokozva a kongresszusi ver­senyben is sikeresen teljesí­tik vállalásukat. Az év ele­jén arra tettek Ígéretet a vál­lalat dolgozói, hogy közel 1,2 millió forintos nyereséget ér­nek el. Ezt már eddig is je­lentősen túlszárnyalták: az eredmény meghaladja az 1,6 millió forintot. E sikerek mellett azonban mind a pártértekezlet, mind más események komoly je­lenségekre hívták fel a fi­gyelmet. Ezek a jelenségek pedig egyáltalán nem segítik elő a vállalat egyre növekvő feladatainak megoldását. Bírálat helyett haveri légkör A pártértekezleti beszámoló és a felszólalók — ha igen óvakodva is — érintették eze­ket a problémákat. Ennek egyik oka, hogy a bírálat és az önbírálat meg­torpant, olyan légkör alakult ki, amelyben a hibák köl­csönös elnézése kapott lábra. Mindezt még tetézte, hogy akadtak vezetők, akik nyíltan hangot adtak annak az elég­gé el nem ítélhető szemléle­tüknek, hogy egyes dolgozók milyen jogon mernek bejelen­tést tenni felsőbb párt, vagy állami szervekhez és csak ak­kor bírálják a vezetést, ha ön­bírálatot is gyakorolnak. Azt sem lehet elfogadni, hogy a munkások kimondottan csak népgazdasági érdekekről be­széljenek éppen, amikor szá­mos személyes jellegű — de nagyon is közös — problémá­juk van. Sőt olyan megfogal­mazás is elhangzott, hogy a munkások véleménye, bíráló hangja teljesen fedhetetlen legyen, mert különben az egész vélemény csak kitalálás. Nem szükséges sok magya­rázat hozzá, hogy az ilyen szemléletek és gyakorlatok milyen károsan befolyásolták a vállalat politikai életét és nyilvánvaló, hogy ez érezteti káros hatását a gazdálkodás­ban is. A pártértekezleten például a beszámoló és sok felszólaló is elmondotta, hogy az utóbbi időben csökkent a dolgozók aktivitása, a kü­lönböző rendezvényeken ke­vesen jelentek meg, erőtelje­sen kiütköztek a közömbösség, a visszahúzódás jelei. A moz­° v u O d o Női krepp rylon harisnya 76,------ 82,- Ft-ig C o őü e C 3 O o ° d ° Kártolt gyapjú férfi és pulóver 160,— — mellény 230,- Ft-ig Férfi bélelt sertésbőr kesztyű 86,80 - 180,- Ft-ig Tisztaselyem nyakkendők 50,------ 67,- Ft-ig F érfi könnyű átmeneti és télikabát 470,- - 800,- Ft-ig Női szövetkabátok sötét színekben 750.- - 1 100,- Ft-ig Női gumitalpú cipő 75,------ 180,- Ft-ig G yermek száras cipő gumi­talppal 95,- - 167,- Ft-ig Agyneművásznak 22.30 - 37,- Ft-ig Lepedővásznak 43.30 - 50,90 Ft-ig (690) galmi szervek élete hanyat­lott, a munkások véleményét, javaslatait nem vették megfe­lelően figyelembe, egyes ve­zetők gyakran még saját ren­delkezéseik végrehajtását sem biztosították. És így so­rolhatnánk tovább számos problémát, visszásságot a vál­lalat életéből. Eljátszott bizalom Az előbb említett problémák, jelenségek, ebben is első he­lyen a kritikai, önkritikái légkör tompulása, sőt elfoj­tása, a munkások bíráló hangjával szemben tanúsított maximális követelmények pedig nem egyébbel magya­rázhatók, mint a vállalat né­hány vezetőjének pártszerűt- len, inmorális magatartásával. Ez pedig a bajok másik alap­vető oka. A bírálat elfojtásával egyes vezetők leplezni kí­vánták erkölcstelen magatar­tásukat, az iszákosságot, a korruptsáeot, az elvtelen, ha­veri összefonódást, s számos esetben a beosztásukkal való visszaélést. Egyes vezetők megengedték maguknak, hogy hivatali beosztásukkal visszél­ve, női mivoltában, sokszor anyai önérzetében mélységesen megsértsék a vállalat egyes nődolgozóit. Nem átallották, hogy a vállalat, a népgazdaság költ­ségeire rendezzenek han­gulatos névnapokat, vagy költséges dorbézolásokat más — és igen könnyen meg­talált — alkalmakból. Némely vezetők az együttélés szabá­lyainak felrúgásával hívták fel magukra a közvéle­mény elitélő figyelmét. Az elvtelen, baráti lég­körben szó sem lehetett a hibát elkövető vezetők fele­lősségre vonásáról, ellenkező­leg: elnézték, támogatták, sőt sokszor kölcsönösen kez­deményezték, a kommunista vezetőtől idegen magatartást és munkastílust. Egyes gazda­sági, műszaki és mozgalmi vezetők, akiknek ez éppen kö­telességük lett volna, vagy pedig már korábban figyel­meztetést kaptak helytelen magatartásukért — éppen ezek a vezetők bomlasztották, rúgták fel a pártfegyelmet, a vállalat egységét, erkölcsi­politikai hírnevét. Az ilyen légkör természet­szerűleg végigvonult a válla­lat egész életén, általánossá vált a lazaság, a pártélet hanyatlott, az elvtársi bírálat helyébe a suttogás, az intrika lépett. Számos helyes elgon­dolás, intézkedés azon bukott el, hogy a végrehajtásban ér­dekelt vezetőknek nem volt megfelelő erkölcsi alapjuk a következetes munkához. Fegyelmezetlenségük nem­csak elmarasztalást kapott, de fokozatosan terjedt az al­sóbb vezetők egyes beosztot­tak körében is. Arra sem érezhették elegendő bátorsá­got, hogy következetesen vég­rehajtsák a fegyelmi eljárá­sokat, hiszen magatartásukkal elsősorban ők követtek el szabálysértést. És ha a bírá­lat nyílt, durva elfojtására kirívó példák nincsenek is, de az elbocsátásoknál, a felvétel­nél, a bírálók ügyeivel való lelkiismeretesebb foglalkozá­sánál és a vállalat egész köz­hangulatában megtalálható a nyomasztó, bizonytalan, két­kedő légkör. Az Autóközlekedési Válla­lat néhány vezetője érdemte­len lett a bizalomra, amelyet vezető beosztásával együtt kapott. A pártszerűség, az elvhűség helyett, az önös, egyéni érdekek és élvezetek ingoványos útjára léptek. A feltárt súlyos hibák komoly figyelmeztetőt jelentenek a jövőre vonatkozóan a vállalat mozgalmi és gazdasági veze­tői, kommunista kollektívája, valamint a felsőbb szervek számára is. A megyei párt­végrehajtóbizottság megfele­lő pártbüntetésben részsítette az érintett vezetőket, folya­matban van a gazdasági fe- lelősségrevonás is. Tanulságos ez nagyon is azért, mert nemcsak az au­tóközlekedésnél, hanem má­sutt is akadnak, akik meg­szédülve a vezető beosztás­tól, eltérnek a pártszerű mun­kától és magatartásitól. Gyermek mikroporozus 92,70 Ft. Kapható: az kezeti áruházakban és talpú cipő. Fogy. ár: 71,50— Állami Áruházakban, szövet- szaküzletekben. (667)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom