Nógrádi Népújság. 1962. október (18. évfolyam. 79-87. szám)

1962-10-03 / 79. szám

r' ~ ■ V 1962. október 3. NOSRADIN1PÜJBA8 A nagydíj tulajdonosa A közelmúltban a hugyagi Holman István nevét ugyan­csak szárnyára kapta a hír. Magírták a lapok, beszélt ró­la a rádió: háztáji gazdasá­gában levő Szegfű nevű tehe­ne nagydíjat nyert az Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállítá­son, és a Szekfű egyik üsző­je is aranyérmet kapott. A nagydíjat nyert Szegfű országosan is elismert jó tu­lajdonságokkal rendelkezik, s kimagasló tejtermelési ered­ménye is. Ami a származásai illeti, anyja is törzskönyvi el­lenőrzés alatt állt, egy laktá- ció alatt 5033 kilogramm tejei termelt 3,8 százalékos átlagos asírtartalommal, s napi leg­nagyobb tejtermelése 24 ki­logramm volt. A Szegfű 1957. április 1 óta áll törzskönyvi ellenőrzés alatt. Első borját öt évvel ezelőtt hozta a világra és az egészséges bikaborjút az ille­tékes szervek köztenyésztésbe helyezték ki. Az első elles után a tehén 300 napi — te­hát egy laktácio alatti — ter­melése 3806 kilogramm tej volt, 182 kilogramm tej­zsírral, amely 4,8 százalékos átlagos zsírtartalomnak felel meg. A Saegfű ezt követően min­dé« évbén egy-egy borjút ho­zott a világra. Következő bi­kaborja jelenleg is a balassa­gyarmati mesterséges megter­mékenyítő állomáson van. A Szegfű második ellése után 6682 kilogrammnyi tejet ter­melt, 4,8 százalékos átlag zsírtartalommal. Ugyanezen idő alatt Hugyag községben lévő 20 törzskönyvi ellenőrzés alatt álló tehén egyenként 4608 kilogrammnyi tejet adott 4,1 százalékos zsírtartalom­mal. Ae üszőborjú, amelyet Szeg­fű 1959-ben ellett, jelenleg a nagyoroszi Üttörő Termelő- szövetkezet tehénállományát gyarapítja. Az ellés után anyja egy laktáció alatt 9094 kilogramm tejet termelt, 5,2 zsírtartalommal. E magas tej zsírtartalom, a magyartar­ka tehénfajtánál, mint ami­lyen Holman István Szegfű nevű tehene is, szinte egye­dülálló az egész országban. A megyei törzskönyvezési fel­ügyelőség két éven keresztül, minden hónapban, a szoká­sos törzskönyvi ellenőrzés mellett kontroll ellenőrzést is végzett a Szegfűnél, amely viasgálat kiterjedt a kifejt tejmennyiségre és a tej zsír százalékára is. Ez a vizsgálat is azt bizonyítja, hogy a Szegfű kitűnően örökölte szülei rendkívüli jó tulaj­donságait: magas tejtermelése és a még magasabb zsírszáza­lék biztos eredmény. Üszőborja, amely a kiállí­táson aranyérmet nyert, 1960-ban született. Ezután a Szegfű egy laktáció alatti tej­termelése 9785 kilogrammra emelkedett és a zsírszázalék is elérte a 4,9 százalékot. Egyre magasabb a fal l»?. 4» ; : r Ejt nappallá téve... Ezekben a napokban minden érdeklődés a gépállomá­sok dolgozói, a traktorosok felé fordul. Érthető, hiszen nagyon sok múlik ezeken az embereken. A traktoristák nagy többsége érzi a felelősséget, s igyekszik kihasznál­ni minden percet az őszi munkák gyors elvégzése ér­dekében. Éjt nappallá téve dolgoznak, pihenés nélkül ülik végig a nyújtott műszakot a rázós gépeken, s az éjszakák egyre több traktorost találnak szerte a dűlő­kön ... G épkocsinkkal megáll­tunk a tari szurdok tete­jén. Jobbra-balra fények hu­nyorognak. Pásztó—Tar— Mátraszőllős—Hasznos lám­pái. De a községek határá­ban is fények villognak. Fénycsóvák pásztázzák a tar­lót, a friss szántást. Mozog­nak, lassan haladnak ezek a fények. Idáig hallatszik a zúgás, a berregés. Dolgoz­nak a traktorok. Este 11 órakor elsőként De addig sem állnak a gépek, és ahol ilyen akadá­lyok keletkeznek, az elhárí­tásig mélyszántást végeznek. A traktorosok sietnek. Nem mindegy, hogy mennyit tel­jesítenek egy-egy nap. A föld elég kemény, hörög a DT motorja, mikor neki­rugaszkodik a jó negyvenfo­kos lejtőnek. A mátraszőllősi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet­ben három gép dolgozik ezen az éjszakán. Racskó Ödön Balogh Ernővel találkoztunk lánctalDassal Sándor a tari határban. Csörömpölj®®^ lánctalpassal, Sándor a DT lánctalpa, csikorog mö­götte a dixtiller. Látom a Ferenc egy Zetorral és Bölcs­völgyi László egy G—35-sel hasítja a barázdákat. Már SH aSa,háT£ <* > mélyszántást végezne!. Képünkön a drégelypalánki Szondy Termelőszövetke­zet idős tagokból álló építőbrigádját láthatjuk munka közben. A brigád vállalta, hogy október 15-re teljesen be­fejezi a százférőhelyes tehénistálló építési munkálatait radt, mert reggel óta dol­gozik. Nappal vetett, most előkészíti a másnapi munká­hoz a talajt. Néhány órát majd alszik, aztán újra fel­dübörög a motor... Mércsei Nándor fáradtan száll le az Utos-ról, de Sán­dor József sem mondja, hogy meleg van, aki egy G—35-sel dolgozik, szintén a tari Má­jus 1 Termelőszövetkezet föld­jén. — ‘ Utolértük a kukoricát — újságolja Mércsei. — Ha gyorsan le nem takarítják a földeket, nem tudunk vet­ni... Romhányiak a jó úton A kenyérgabona elcséplése után a romhányi termelőszö­vetkezeti parasztok — lehe­tőségeik számba vétele után — versenyre hívták a rétsági járás termelőszövetkezeteit az őszi munkában. Szeptem­ber 30-ra vállalták a korai, október 20-ra pedig az ösz- szes őszi munkák elvégzését. Most jóleső érzéssel ad­nak számot a célok teljesíté­séről. Bár sok a még elvég­zendő feladat, azokkal is ké­szen lesznek az ígért időre. A 720 hold mélyszántási elő­irányzatból 420 holdat már elvégeztek, 112 hold őszi ár­pát a terv szerint, 40 hold takarmánykeveréket, 20 hold bíborherét s az 550 holdra Szépen gyarapodó szarvas- marha- és sertésállományuk téli takarmányozását is bizto­sítva látják. A silózást ide­tervezett őszi búzából 170 holdat intenzív vetőmaggal elvetettek. Egyébként az idei 22 mázsás intenzív búza át­lagtermésen felbuzdulva, eb­ből a fajtából több mint há­romszáz holdat vetnek a ta­valyi 50 holddal szemben. öt gépükkel állandóan talajmunkát végeznek, közülük kettőn nyújtott, 12 órás műszakban, a lánctalpas DT-traktoron pedig éjjel-nappali mű­szakban dolgoznak a ter­melőszövetkezet szorgal­mas traktorosai. Felharsan a vidám notaszó, megindul a látványos menet. Lo­vasok ugratnak elő­re, porfelhőt kavar­nak. Ijedten rebben szanaszét a bámész gyerekhad. Hinton jön a oiró és csa­ládja. Néhány órara kezükben a nataiom a községben. Paran­csukat népes sereg teljesíti. Ilyenkor ez mar így szokás. Ifjú lány, fiatalember hozza a dúsan fel­díszített, édes szöló- fürtökkel terhes szőlőkosarat. A mun­ka, az öröm és má­mor jelképét. Mö­göttük ballag az öreg csősz. Nagy szőrbun­dába burkait alak­jára félve néz a ki­sebbje. Mi ez a felvonu­lás? Megelevenedett egy régi kor, vagy talán filmeznek ? Egyik sem és még­is mindkettő. A bu- jáki kiszesek vidám, jelmezes szüreti fel­vonulást rendeztek. No, meg filmeznek is, mert felvevőgé­pek tüzében vonul­nak a fiatalok. — Uj juj juj! Za­vard meg, az any­ját! Bohócok, félelme­sen kifestett topron­gyos alakok rohan­SzüreH bál Bujákon gásznak a tömeg kö­zött. Rossz lábast, drótra kötött rongycsomót lenget­nek a fejük felett és amikor neki­iramodnak egy-egy csoportnak, a lá­nyok visongva me­nekülnek az udva­rokba. Csodálatosan szép színfoltja a menet­nek a bujáki nép­viseletbe öltözött me­nyecskék sora. A fiatal lányok büsz­kén lépegetnek a hagyományos módi­ban. Megannyi ele­ven színpompa. De kár, hogy egyre ke­vesebbet látni ebből a gyönyörű öltözék­ből; csak az ünne­pélyes alkalmakkor kerülnek elő a tö­mött ládák mélyé­ről a féltve őrzött szoknyák, pruszlikok, párták. Az utcasarkokon megállnak a szüreti- sek. Pereg a dob­verő a kisbíró kezé­ben. Felolvassa a hívogatót, amely különféle mulatsá­gos rigmusokból áll. Az egészséges hu­mor élcei, csattanói ezek. Kitárulkozik a fiatalság, s közben görbetükröt állít az idősebb nemzedék elé. Csőszlányok jön­nek, s vödrökben hozzák a kívánatos szőlőfürtöket. Egy kocsin levő hordó körül csaposlányok vigadnak, a másik kocsiról meg már a falun túl csap a jó­kedv, száll a nóta. A vigadó legények körülfogják a falu rosszát, aki nótát, dalra vált. Felrévül- nek előttem régi-régi. évek, történetek, mikor az öröm is a kocsmaasztalok mel­lé szorult, s csak az ital oldotta fel a bú-keservbe szorult érzelmeket. S gyak­ran bicskázás volt a befejezés. Messze harsan a dal, űzi a múltat; vigad a fia­talság. Az apák- anyák mellett kiáll­tak a kapuk elé a nagyanyák-nagvapák akik azt hajtogat­ják: „De szép, mennyire más mint a mi időnkben ...” A moziba ér a menet. A színes pa­pírszalagok, felagga­tott gyümölcsök meghitté varázsolták a rideg termet. Rá­zendít egy jazz- zenekar, s ezzel a formabontással meg­kezdődik a bál. Csi­nos cigánylány lép elém, s megjósolja, hogy boldog leszek, de lesz bánatom is. Kérdőn tekintek a dodonai jósra, mi­re rámnevet és ki­derül, hogy senki más, mint Qarta Ilo­na KISZ-titkár a szép cigány, ennek a mulatságnak lel­kes szervezője, ren­dezője. Árulják a tombolajegyeket, amellyel főnyere­ményként a szőlős­kosarat lehet elnyer­ni. A jókedv fesze­geti a terem falait Valakit szőlőlopáson kapnak. A csőszök mord arccal citál­ják a bíró elé, aki kiszabja a rettene­tes büntetést: fizet tíz forintot, vagy fogva tarják néhány tánc elteltéig. De ki tudna ellenállni a hívogató lány­szemeknek. A mi ba­rátunk is kivágja a tízest és nagyot kur­jantva derékon kap­ja várakozó párját. Áll a bál... — pádár — jében elvégezték s a szövet­kezeti, meg a háztájiból is megvásárolandó tengeri szár és répaszelet keverékkel még tovább növelik. Sokat okultak a romhá­nyiak az előző év és az idei év tapaszlataiból is. Jövő évi terveiket már úgy készí­tették el, hogy az jobban megközelítse a nagyüzemi szintet. A számtalan növény­féleség helyett most az adott­ságoknak legmegfelelőbbeket hagyták meg csupán, s ezek­ből a növényekből nagy te­rületeket vetnek, ültetnek be. Vannak nehézségeik is. Ilyen az, hogy 320 holdon műtrágyáztak már szuper­foszfáttal, de a pétisó elszórásához mindeddig nem foghat­tak hozzá, mivel több­szöri ígéret ellenére sem szállították le nekik. Vagy ilyen a felvásárlást szervezetlenül végző MÉK- kel való sorozatos vitájuk. Legutóbb szeptember 24-én kérték nagyobb mennyiségű zöldpaprika átvételét. Az áru leszedve vesztett értékéből is, súlyából is, míg végül három nap múlva megérke­zett a vállalat gépkocsija a kertészetbe. Az értékes munkát rejtő árut azonban csak részben és alacsony áron akarták átvenni. A szövetke­zetiek nem adták, hanem kérték a felülvizsgálatot. Egy nap múlva megérkezett a MÉK felügyelője, aki meg­állapította, hogy a paprika kifogástalan, átvételre alkal­mas. Mivel azonban újabb kérésre sem küldtek szállító eszközt, a termelőszövetke­zet vezetősége úgy döntött, hogy a teljes elértéktelenedés helyett Romhány és a környező községek ipari és földműves dolgozóinak szabadpiacon adja el az ötödik napja megszedett paprikát. Így is cselekedtek. Ennek el­lenére még szerződéses kö­telezettségüket is teljesíteni tudják, ha az átvétel nem huzavonával történik. Sok biztató jel — a szer­vezettség, a fegyelem javulá­sa, a vezetés határozottsága — azt mutatja, hogy jó úton haladnak és gyarapodnak a romhányiak. a kukorica miatt. Mindany- nyian a Gagarin brigád tag­jai. A brigád vállalta, hogy példamutatóan kiveszi részét az éjszakai műszakból. A traktorosok állják a szavu­kat, mert ezen az éjszakán csaknem tizen dolgoztak a brigádból. AocsinK tovább robog a sötét éjszakaDan. A Szecsé- nyi Gépállomás Körzetebe igyekszunK, Először Vandor- nyik Józsefiéi találkozunk Nográdmegyerben, aki éppen befejezte a vacsorát és már indulna is. Panaszkodik: — En mar nem tudom mit csináljak. Egy nagyobb láolát nem tudok becsüle­tesen elvégezni. Naponta negy-öt helyre küldözgetnek. Sok az üresjárat. Az egyes munkákat toob kilométerre kell elvégezni egymástól... De a gépállomás körzeté­ben nemcsak ez az egye­düli probléma. Magyargécen Bojtos Já­nossal találkozunk benn a brigádszálláson. Valamikor istálló lehetett ez a szobá­nak átalakított helyiség. A piszkos falú, padlójú helyi­ségben egy vaságy képezi a fő bútordarabot.,. — Négyen lakunk itt, az ágyon hárman alszunk. Egyi­künk kerékpárral jár haza több kilométerre ... Hinni sem akarom ezekel a szavakat, de ez az igaz­ság. A lepedő, pokróc pisz­kos. Újat nem adtak, ami­kor kértek. A gépállomás il­letékese azzal védekezett, hogy minek oda új, úgy­is bepiszkítják a traktorosok. Talán igaza, van, hiszen a tisztálkodási lehetőség kevés. Egy pléhlavór, amelybe bő­ségesen húzhatnak az udvari kútból. Ennyi az egész. — Van itt egy rossz re- zsó, ezen főzünk néha papri­káskrumplit. Lehetne vizet is melegíteni, de melyikünk­nek van kedve 10—15 órás munka után ilyesmivel baj­lódni. Akármelyikünk haza­jön, ledől az ágyra ruhás­tól és aztán pihen a követ­kező váltásig. Bojtos János szavai el­képesztenek, mert ezen az áldatlan állapoton a gépállo­más és a szövetkezet közö­sen változtathatna. De hát a szövetkezetiek úton-útfélen arról beszélnek, hogy a gép­állomás elvisz minden jö­vedelmet. Bezzeg arról már elfelejtenek szólni — ha már ezt feszegetjük —, hogy trak­toros iskolára senkit sem küldtek el, amikor lehetett volna. Pedig ha lenne saját traktorosuk, gépet vásárol­nának, a jövedelem egy ré­szét sem kellene a gépállo­másnak adni. Az ilyen szó­beszéd aztán kedvét szegi a traktorosoknak. Á brigádszállás másik két lakójával, Dóka László­val és Závodszki Józseffel a határban találkozunk. Izga­tottan tanácskozik a két trak­toros. Závodszki ekéjét né­zegetik. A traktoros nem vett észre egy tuskót és az le­szakította az egyik ekefejct. Hát ez úgy sikerült, hogy nem lehet helyben kijavíta­ni. Nincs mit tenni, Závodsz­ki elmegy gyűrűshengereznli Mindketten teljesítik a gép­re megadott normát, sőt Zá­vodszki és váltótársa már az első két dekádban tel­jesítette, s igy várható a kitűzött prémium is. A fo­lyamatos munka érdekében körültekintően szervezték meg a brigádon belül az ekevasallátást is. Egy Ze- tor állandóan ekevasat szál­lít a gépekhez, nehogy emiatt álljon a munka. Nagylóc határában talál­kozunk — jóval éjfél után — Stoff Aladárral és Nagy Jánossal. Éppen nekifordul­nak egy domboldalnak. Ma­gasra kavarja a port a két gép. Az erős fényszórók csil­logó folyosót vágnak a por­felhőben és rátapadnak a vas­tagon kiforduló barázdákra. Marják, tépik a gépek a hegyet. Életet teremtenek. A varsányi faluvégen sü­ket csend van. Megállunk, hallgatózunk. Valahol itt kell lenni Bélák Józsefnek, aki málna, fekete ribizli alá forgatja a kijelölt hatvan holdat. Mászunk föl a hegy­re. Hirtelen belebukunk egy gödörbe. Mi ez, mi történt itt? A sötétben is lehet ér­zékelni, hogy valami hatal­mas erő rettenetesen szét­túrta a földet. Nagy ég — vág belém — csak nem dőlt fel a gép e veszélyesen me­redek lejtőn? A traktoros azonban egykedvűen cigaret­tázik. Az ilyedt kérdésre nyugodtan válaszol: — Semmi az egész. Le­lépett a gép a bal lánctalp­ról. Addig forogtam míg visszaléptem... S ezt úgy mondja, mintha nem egy ötveníokos lej­tőn kellett volna végigcsinál­nia, emberfeletti erőfeszítés­sel, figyelemösszpontosítás­sal, hanem valahol az asz­falton. Egyikünk megjegyzi! — Ez az ember érti a dolgát. Bélák József eldobja a cigaretta véget, bekapcsolja az erős fényszórókat Feldübö­rög a gépmonstrum motor­ja és elindul a lejtőn le­felé. Az ember ül a karok, fogantyúk mögött és moz­dulatára engedelmesen in­dul száz lóerő. Hatalmas az ember! Billeg a lánctalpas, három eke húzza visszafelé, de nincs akadály. Fölfelé is éppen úgy húzza őket, mint­ha nem kiégett kopár sziken járna, hanem valami köny- nyű, lágy anyagon. Harsog, üvölt a motor, hangját dia­dalmasan visszaverik a kör­nyező hegyek. Igazi traktoristák ezek az emberek. Izig-vérig jó mun­kások. Olyanok, akik szeretik a munkát, küzdenek hideggel, széllel és sokszor az emberekkel, szemléletekkel is. Úgy érzem, ezek az emberek félretéve kényelmet, nyugalmat, mindent megtesznek azért, hogy teljesüljenek terveink, dús élet fakadjon jövőre is szűkebb hazánkban. Pádár András A Nógrád megyei Tanács VB. IV. Ipari Osztálya pályázatot hirdet a Nógrád megyei Húsipari Vállalat (Balassagyar­mat) és a Nógrád megyei Kézműipari Vállalat (Salgótarján)-nál megüresedett MŰSZAKI VEZETŐI állások betöltésére. Előírt képesítés: élelmiszeripari, ill. ruhaipari tech­nikumi végzettség és legalább 5 éves szakmai gya­korlat. Fizetés megállapodás szerint. A jelentkezést önéletrajzzal együtt a NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS VB IPARI OSZTÁLYÁNAK SALGÓTARJÁN kell megküldeni. 600

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom