Nógrádi Népújság. 1962. október (18. évfolyam. 79-87. szám)

1962-10-06 / 80. szám

5962. október 6. N08RÄDI Törődjenek többet a rétsági járásban is az egészségügyi problémák megoldásával A rétsági járásban az egész­ségügyiek minapi értekezletén 30k egyéb mellett szóba ke­rült a csecsemőhalandóság alakulása is. Örömmel álla­pították meg, hogy ezen a téren nagy lépéssel haladt előre ez a sokáig egészség­ügyileg nagyon elmaradott járásunk. A második negyed­év adatait vizsgálták, és itt igen szép eredmények szület­tek, 103 élve született cse­csemő közül mindössze há­rom halt meg, valamennyien koraszülöttek. A harmadik negyedévben már csak egyetlen koraszülött csecsemő nem maradt életben. Tehát a fejlődés e vonatkozásban megindult a helyes, megnyug­tató irányba. Persze a cse­csemőhalandóság minimá­lisra csökkentése még nem minden, az egészségügyi élet többi ágéban is jó lenne ha­sonló eredményt kimutatni. Azt meg lehet állapítani, hogy az itt dolgozók mun­kakedve, lendülete, tevékeny­sége megnyugtató. Valameny-/ ayien érzik, hogy igen sok múlik azon, ők hogyan ne­velik, világosítják fel az embereket, mit tesznek az egészséges életmód kialakí­tásáért. Ennek köszönhető né­hány azép eddig elért sike­rük. Speciális helyzet, hogy a járás kórorvosai között csak egy-két fiatal anc, van, a körzeti orvosok nagy része már meghaladta, vagy meg­közelíti a nyugdíjas korha­tárt. Évtizedeket töltöttek eb­ben a hajdan nagyon elma­radott megyerészben. Orosz­lánrészük van tehát az ered­mények elérésében, abban az előrehaladásban, amit ez a járás megtett, különösen a felszabadulás óta. Egyikük- másikuk szívesen lapozgatja a mai szakirodalmat, akar, szeretne a Korral, a tudomány mai eredményeivel lépést tartani. Hetente Balassagyar­matra is bejárnák szervezett továbbképzésük mellett az ötvösök, a védőnők, a közép­káderek egy része pedig köz­egészségügyi, házi betegápolói és egyéb tanfolyamon is részt vesz. Az elmúlt évben az egészségügyiek 27 százaléka szélesítette ismereteit ideoló­giai továbbképzésen. Meg kell azonban „őszintén mondani, hogy a mái idők­kel lépest tartani nem elég csak a továbbképzés formá­jában. A korszerű követel­ményeknek megfelelő kör­nyezetben, korszerűen fel­szerelt rendelőben és váró­szobában tudja csak igazán eredményesen végezni mun­káját az orvos. És itt áll­junk meg egy pillanatra, mert sajnos, ilyen értelemben ko­ránt sincs minden rend­jén. Elég nagyok az itteni körzetiek, néhány, mint pél­dául a nagyoroszi, megha­ladja a 4500-as lélekszamot is. Az itteni várószoba e nagy betegforgalmat figyelembe véve meglehetősen kicsi és nehezen fűthető, a betegek sokszor állnak kinn az ud­varon az orvosra várva. És a körzeten belül másutt is vannak problémák. Horpá- cson például nincs orvosi rendelő, az ott-tartózkodás óráiban az orvos kénytelen a tanácselnök szobájában fog­lalkozni a betegekkel, vagy olykor a hűvös, hodályszerű tanácsteremben, ami semmi­esetre sem alkalmas erre a célra. Nem sokkal jobb a helyzet Borsosberényben, ahol minimálisan felszerelt rende­lőben történik a betegek vizsgálata, Pusztaberkin a tanácstitkárt kénytlen más­hová küldeni az orvos, amíg rendelését végzi. A problémák ellenére a ta­nácsok — járásit és a köz­ségieket is beleértve — sem foglalkoznak megfelelően ter­veik készítése közben ezek­kel a problémákkal, pedig községfejlesztési alapjuk cél­szerű felhasználása lehetősé­get adna rá. És különösen mostoha körülmények között dolgoznak a védőnők, leg­többjének megfelelő lakása sincs. Érdekes és sajnálatos módon elsősorban ott talál­kozhatunk a nemtörődömség jeleivel, ahol pedig a leg­nagyobb szükség volna az egészségvédelemre. Még nap­jainkban is állja, hogy egyes járványos betegségeknek szinte gócpontjai, fészkei a járás elmaradottabb községei. Leggyakrabban itt fordul elő még a tífusz, gyakoriak a vérhas megbetegedések is és az idén szamárköhögési jár­ványtól is kellett tartani, mert az egyik gyermekintéz­ményben ez a már jórészt ritkán fellépő betegség elő­fordult Az sem elfogadható és tartósan alkalmazható hely­zet, hogy egyes községekben az amúgy sem kielégítő vé­dőnői lakáson történjen a ter­hes tanácsadás, hiszen a le­endő anya megvizsgálására itt egyszerűen nincs is le­hetőség. Meglehetősen elha­nyagoltak a járás egészség­házai is, mert illetékes szer­vek ezek rendbehozatalára sem fordítanak kellő gondot. Az előbbiekben mondottuk, hogy ebben a járásban is születhetnek szép eredmé­nyek, és lehet előrehaladás, ha ennek érdekében össze­fognak az érintett szervek. Az említett problémákat a fent vázoltak mellett azok is fokozzák, hogy a ritkán kijáró Mozgó Szakorvosi Szol­gálat által biztosított lehető­ségeken kívül nincs mód ar­ra, hogy itt helyben gyógyít­sanak bizonyos betegségeket, mivel nincsenek a járásban szakorvosok. A betegnek ke­zelésre és felülvizsgálatra is Balassagyarmatra kell men­nie, és sokszor éppen emiatt elhanyagolják magukat, mert a hosszú utazás anyagi és egyéb kihatásait sokan nem szívesen vállalják. Váradi József doktor, a já­rási tanács egészségügyi cso­portjának új főorvosa, dr. Oppe Emil balassagyarmati kórházi igazgatóval együtt sokat tárgyal a még ítt-ott bizony súlyos problémák meg­oldásának lehetőségeiről. Iga­zuk van, amikor azt állít­ják, hogy járási rendelőinté­zet felállítása enyhítene a gondokon. De addig is, míg erre sor kerülhet, keresni kell a megoldás eszközeit. Igen elfogadható és helyesel­hető az a gondolat is, hogy a majd nyugdíjba kerülő or­vosok helyét szakorvosokkal töltsék fel, hiszen így az előfeltételei adva is lenné­nek. a szakorvosi ellátásnak. Elsőnek gyermekgyógyász, majd nőgyógyász, belgyógyász, sebész és egyéb szakorvosok körzetbe kerülése segíthetné elő a minőségi változást eb­ben a járásunkban is. Van­nak olyan megállapítások, hogy sokáig mostoha gyer­mekként kezelték ezt a já­rást, ha volt is ilyen, most már inkább igaz az ellenke­zője. De a helyi kezdemé­nyezések, itt született javas­latok és elgondolások meg­előzhetik a „felülről” jövő in­tézkedést addig is, amig sor kerülhet nagyobb átalakítá­sokra, egészségügyi létesítmé­nyek továbbfejlesztésére; Ujlaky Mária Katasxtrofália körülmények között kezdődik az új tanév Franciaországban Az új tanév, amely Fran­ciaországban szeptember 17-én kezdődött meg, egyene­sen katasztrofális körülmé­nyek között indult. Hatmillió iskolás — félmillióval több, mint tavaly — jár az idén a francia iskolákba, ahol a leg­több osztályba 50 gyereket zsúfolnak be. Tizenötezer általános iskolai tanítóra len­ne még szükség, és mindössze 6 ezerrel van több, mint a tavalyi évben. Különösen sú­lyosak a nehézségek a műsza­ki iskolákon. Egyedül Szajna megyében 5 ezer tanuló felvé­telét utasították vissza hely­hiány miatt. Még Pierre Sud- reau francia közoktatásügyi miniszter is kénytelen volt elismerni, hogy az idei isko­laévben „a nehézségek min­den eddigit felülmúlnak”. Ennek ellenére a de Gaulle- kormány erre az iskolaévre mindössze 275 milliárd régi frankot irányzott elő általá­nos iskolai oktatásra, pedig a legsürgősebb szükség lenne 500 milliárd frankra, új isko­laépületek létesítéséhez. KÖSZ0NTJÜK A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG NÉPÉT! Gondolatok egy születésnapra A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói törté­nelmileg fontos helyzetben ünnepelik holnap, október 7- én államuk megalakulásának 13. évfordulóját. Az NDK a német történelem első mun­kás-paraszt állama, első bé­keszerető állama. Hazánk va­lamennyi dolgozója és Német­ország minden békeszerető ereje harcot vív Nyugat-N é- metország revansistái és mi­litaristái ellen, hogy megfé­kezze őket és elzárja útjukat A német békeszerződés meg­kötéséért és Nyugat-Berlin demilitarizált, semleges, sza­bad várossá történő átalakítá­sáért vívott harcnak is ez a legfőbb tartalma. A Német Demokratikus Köztársaságnak valamennyi kontinensen állandóan nö­vekszik a tekintélye. "Mindez békeszerető külpolitikánk, népünk kemény, céltudatos építő munkája és a munkás­paraszt hatalom megerősíté­séért vívott harcunk legfon­tosabb eredménye. Az NDK megalakítása a német nép legjelentősebb vívmánya. Lé­te, szüntelen szilárdítása és erősítése az európai béke fenntartásának és biztosításá­nak lényeges tényezője. Köztársaságunk születésé­nek napjára dolgozóink vá­roson és falun egyaránt, fi­gyelemreméltó eredményeket értek el. A Német Demokra­tikus Köztársaság, a Szov­jetunió, Nyugat-Németország, Anglia és Franciaország után Európa ötödik ipari hatalmá­vá fejlődött. Ipartermelésünk 1950-hez képest meghárom­szorozódott. 1950 óta a fém- feldolgozó ipar termelése több mint négyszeresére, az elek­trotechnikai ipar pedig öt és félszeresére emelkedett. A barnaszén, műrost és a ma­rónátron egy főre eső terme­lése tekintetében az NDK Európában az első helyen áll. Ez év első öt hónapjában is jól teljesítettük a népgaz­dasági tervet, az ipar terme­lése az előző év azonos idő­szakához képest emelkedett. A munka termelékenysége ugyanebben az időszakban a terveknek megfelelően emel­kedett 9,5 százalékkal. Jó eredményeket értünk el a mezőgazdaságban is. Pa­rasztjaink csaknem teljes egé­szében a termelőszövetkeze tekbe tömörültek. A nagy­üzemi táblák művelése és a legmodernebb technika al­kalmazása révén a kedvezőt­len időjárási viszonyok elle­nére ez évben is növekedett a mezőgazdasági termelés. Ebben hathatósan segített az ipari munkásság is. Az NDK e kiemelkedő ter­melési eredményei különösen azért nagyjelentőségűek, mert a háború után nagy ne­hézségekkel küzdöttünk. Ha­zánk kettészakításával az egységes gazdasági élet is kettészakadt. Az eredmény: a német ne­hézipar és a nehézgépgyártás, amely a Rajna és a Ruhr-vi- déken található, elszakadt a mai NDK területén levő fel­dolgozó ipartól. Ez komoly aránytalanságokat okozott, amelyeket csak fokozatosan, nagy erőfeszítésekkel és je­lentős áldozatokkal győzhet­tünk le. Különös nehézséget jelen­tett, hogy a szocializmust a Nyugat-Németországból és Nyugat-Berlinböl rendszeresen űzött szabotázs- és zsaroló te­vékenység közepette építettük. Ez a tény érzékenyen érin­tette hazánk népgazdaságát. Kormányunk múlt év au­gusztus 13-i intézkedései — amelyek a varsói szerző­dés tagállamainak egyetérté­sével és példamutató pontos­sággal történtek — jelenté­keny csapást mértek a mili­tarista és imperialista körök­re. Mindebben az az új, hogy az imperializmus és a mili- tarizmus ez alkalommal elő­ször nem kívülről, hanem be­lülről, magától a néptől szenvedett vereséget. Az NDK és Nyugat-Németország köz­ti határ nemcsak két állam közti határ, de egyben a mili- tarizmus és agresszió elleni bástya is. Az NDK dolgozói el vannak szánva arra, hogy a szocialis­ta tábor népeinek szoros test7 véri együttműködésével fel­építik hazájukban a szocializ­must. Ezzel Nyugat-Német­ország munkásainak is pél­dát és perspektívát mutatnak, így jelentősen megkönnyítik az antifasiszta rendszer meg­teremtését Nyugat-Németor- szágban. Az NDK dolgozói ezzel egy időben hozzájárul­nak a szocialista tábor erő­sítéséhez és megszilárdításá­hoz is. A munkások, parasz­tok és az alkotó értelmiség így ünnepli államunk meg­alakulásának 13. évforduló­ját; így teljesítik szerényen és céltudatosan nagy történel­mi feladatukat. Siegfried Hienzsch az NDK Budapesti Nagykövetségének első titkára Apróhirdetések A budapesti Geodéziai és Tér­képészeti Vállalat vidéki kiren­deltségeinek állományába felvesz földmérő technikusi munkakör be, katonaviselt érettségizett fiatalokat. A felvettek részére 1863. december 1-től háromhóna- pos tanfolyamot tartunk. Jelent­kezés 1962. nov. l-ig. (Cím: VL, Anker köz 1. személyzeti osz­tály.) (630) Prima állapotban levő Jáwa Pionír eladó Balassagyarmaton, Rákóczi út. 47. alatt. (631) Vennék új, vagy keveset lu­tott Skoda Oktávlát. Cim a Ki­adóban. (633) Moszkvics 402-es új motorral, príma állapotban eladó. Altat­orvos, Litke. (611) Beszolgáltattak Salgótarjánban talált 2 db papírpénzt, jogos tu­lajdonosa átveheti a Rendőrks- Eladó házhely Salgótarjánban, 1 pitányságon. (639) az Idegérben. Havonként fize­tendő részletre is. Bővebbet Egészségház mögött 16. sz. alatt tudhat meg. (641) Kétszobás, üvegverandás csalá­di ház azonnal beköltözhetően 10 ezer forintért eladó. Salgótarján; Zója körút 22. (Rokkant-telep.) (650) Jáva-Mlnor 6 literes, négysze­mélyes, jókarban levő kiskocsi eladó. Végh József, Zagyvapál- falva, Sztahanov út 80. n. (637) Topolinó príma állapotban tartalék alkatrészekkel olcsón el­adó. Deák, Salgótarján, Rákóczi út 320. (631) Ősz elején Öreganyó háza Vastag, sárgásszürke por ül a város fölött. Földvájó­gépek túrják a hegyoldalt. Acélfogak marjáik a sárga apokát. Lenn a laposon ma­gasba szökő toronydaru kú­szik előre-hátra a síneken. Könnyedén emeli fel a be­tonnal rakott csillét az ötö­dik emeletre. Odalenn bá­mészkodó sokaság. Ma még ormótlan, félbe- "ikerült a szálló vastag, erős betonlábaival, félig építve. Hiányzik még , róla a maj­dan fölényesen messze te­kintő kilencedik emelet. Furcsa így a városkép. Az íj, a fiatal épület hatalmas- a nő. Szinte lenézi az öre­gebbet, a kisebbet. A volt „Hangya” épület úgy húzó­dik meg felserdülő kamasz szálló-öccse mellett, mint tö­pörödött, alacsony, kiszáradt apóka. Bontják a Rákóczi út köz­ponti részét. Az útra néző kétszintes házak csendes der­medtséggel, tehetetlenül vár­ják beteljesedő sorsukat. A kirakatok még színesek, fé­nyesek, de hátul az udva­rokban vályogtörmelékek kö­zött maszatos gyermekek játszanak a romokon. Fiata­lok suttognak a kapualjak sötétjében. A csók, az örök­ké csók marad. Kinn, a hegyoldalban öreg anyóka kuporog lebontásra ítélt öreg háza előtt. Száir­ke szeme riadt, kétségbe­esett. Itt született, ebben a vályogházban. Itt volt me­zítlábas iskoláis, itt volt elő­ször szerelmes. Emlékei ide rakódtak le láthatatlanul a málló falakra. Régi barátok és ismerősök porladnak kinn a szomszédban, a temetőben, melyet a közepére szorított az egyre terjedő város. A sírokat még nem háborgat­ják, de neki menni kell. El­homályosuló szemekkel bá­mulja autóra rakott, kopott bútorait. Ott, valahol kinn a hegy­oldalon új lakás vár rá. Fe­lül a városon, füstön, kor­mon túl. Lelátni onnan az egész városra. Fürdőszobája is lesz. Csak ne lenne olyan ne­héz elszakadni a kopott fa­laktól! .. Lenn az úton dömperek dübörögnek, karcsú autók su­hannak nesztelenül. Fiatal pár kirakatot bámul. Mun­kából hazatérők, sétálók so­kasága. Ki látna meg ilyen­kor egy csendes, magába- roskadt öregasszonyt? Az élet megy tovább .;. Szúnyogok Gyermekkorunk egyik ta­lálós kérdése volt: mi az: bol- dogheverészeti zavaronc? Na, mi lehet? Hát a szúnyog! Akkor még nem gondol­tunk az óriás ember-szúnyog­ra. Pedig ilyenek is vannak. Sétálsz az utcán. Szembe­jön veled Ű. A szúnyog. Mindig úgy jár, mintha el­késne valahonnan. Meglát, felhorkan, mint a tüzes ló: — Szeeervusz! Elhúz melletted szélsebe­sen. Félénken rebegett szer- vuszodat már nem hallja. Va­lahol már láttad őt, de nem tudod, hová tegyed. Ki ez az ember? Húszán is várnak a fogá­szat előtt. Te is szenvedsz, a plafont is bőgőnek nézed. Hatan vannak még előtted. Ám jön ö. Negédesen mo­solyog: — Szervusztoook! Ugye megengeditek? — Sietek. Hívás nélkül ront be. A hangját még hallom: — Szervusz dokikám! Ááá ... Szervusz főorvos úr! Dolgod akad a hivatalban. Megkönnyebbülsz, amikor őt látod meg az íróasztal mö­gött: — Szervusz. De jó, hogy téged talállak itt... Keresztülnéz rajtad. Elnéz, valahová a távolba. Aztán fölriad: —-# Mondja, honnan isme­rem* én magát? A tapintatos Furcsa természetem van. Odahaza nyugodtan fejthet­nék keresztrejtvényt vasár­nap délután, de így nem esik jól. Gondolkodás köz­ben jól esik látni a ven­déglő, vagy presszó ablakán keresztül a sétálókat, a szom­széd asztalnál ülő csinos lá­nyokat, a remekszép ruhá­ba öltöztetett gyermekeket, akik forintos, meg két fo­rintos „íagyiajtOKat” kérnek önfeledt mosollyal,,, Szinte üres a terem, van szabad hely bőven, legalább tíz asztalnál nem ülnek. El­merengek: ki is lehetett a föld és a gabonatermelés is­tene a mitológiában ... Am jön O. Mi az hogy jön?! jjuiöng. Annyi ereje még van, hogy odarogy mel­lém a székre. Neki pont az az asztal kell, ahol én ülök. Más hely nem érdekli. Ö beszélni akar. Dűl belőle a 6zó és a pálinkaszag. Félóra múltán megkérdezi. — Mondd öregem, nem za­varlak?! A haja a szemébe lóg, na­gyokat csuklik. Úgy beszél, hogy nem győzöm az arco­mat törölgetni. Áá... Hát hogy is zavarnál? Szó sincs róla! Sőt, ha vallásos len­nék, egész héten azon imád­koztam volna, t hogy veled boldogítson az Isten így va­sárnap délután ... Na, meg vagy elégedve? Gyerekek Óvodás korú gyermekbe­tegek ülnek a kórházi fo­lyosón a kettes kórterem előtt, lányok, fiúk vegyesen. Mosakodni készülnek, várják, hogy kiürüljön a fürdőszoba. Most ébredtek, kicsit álmo­sak még. Karjukban ott a2 elmaradhatatlan baba, vagy mackó. Megállók előttük: — Szervusztok gyerekek 1 Hogy aludtatok? Csak néznék rám szótla­nul, Nem ismernek mág. Apró kis papucsaikat szóra­kozottan csattogtatják lábai­kon, Hiába, úgy látszik, nincs náluk sikerem. Legbátrabbnak egy szösz­ke kislány néz ki. Egyene­sen őt kérdem hát: — Na, csöpikém, aztán ki a legjobb közületek? Odamutat a mellette ülő kisfiúra: — O,., Nem sirt, amikor „inekciot” kapott. Nézem a gyereket. Nagy, barna szeme van, homlokán, halántékán hegedő sebek. Arca kissé még sápadt, de tekintete élénk. Félve szorít­ja magához mackóját, Pár nappal ezelőtt még hatalmas kötéssel a fején feküdt az ágyban. A közelmúlt tragi­kus eseményének egyik szen­vedő hőse. ö életben maradt« Az édesanyja sajnos nem. (t Szólni kellene hozzá kedve­sen, elterelni a figyelmét ba­járól. De olyan nehéz sza­vakat találni! — Bácsi kérem! Mit akar ez a kis szösz- ke? Odahajol a fülemhez és úgy súgja: — Tessék vigyázni! ö még nem tudja... hogy az anyu­kája már nem él... Nehogy tessék neki szólni! Megáll az eszem!.. s Ne félj csöppem! Nem szó­lok én ,. s dehogy is szóloki Hiszen .., nem is tudnék; Habonyi Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom