Nógrádi Népújság. 1962. szeptember (18. évfolyam. 70-78. szám)
1962-09-05 / 71. szám
2 NÓGRÁDINSPUJSAG 1962. szeptember 5. Emlékezés A finoman metszett pohárban bor csillog. A fehér asztalon piros szekfű — olyan mint régen volt, ezeknek az embereknek mellükön. Akkor a szekfűt —- mert piros volt, az emberrel együtt üldözték. Egy szál piros virág a kabát hajtókáján egyenlő volt a csendőrök kínzásával. Bika- csek — így mondják, így is volt, az járt érte. Ma büszkén néznek rá azok a veteránok, akik a Salgő étteremben emlékezésre gyűltek ösz- sze... legalább lássák egymást, tudjanak a másik öröméről, gondjáról, bajáról. Nincs pohárköszöntő, nem is készültek rá. Beszélgetni jöttek össze. S amikor a gyöngyöző borral teli poharat ajkukhoz emelnék, váratlan ■meglepetés éri, őket, az öregeket. Némelyik reszkető keze — mert már idősek — a fél úton meg áll, nem emeli egyik sem ajkához a poharat. Néma csend vorvul végig a hatalmas termen, ünnepeltek és vendégek fegyelmezetten állnak, a bányász himnus hangja csendül fel, ott, kinn a Lenin téren, a szökőkút előtt... A bányász- zenekar őket köszönti, Szerencse fel... és hogy ha majd a föld ölében... nem, nem így van, ne bánkódjék a kisleány. hiszen nemcsak múltja, jelene, de jövője is van a bányásznak... A ráncos homlokon verejték ül ki. mindenki emlékezik. Az élet, a bányász élet egy darabja elevenedik fel mindenkiben. Bennük, a szereplőkben, bennünk, a fiatalokban. Ok mondják.. — x — 1932. szeptember 1. Szedlák Ferenc alhadnagy parancsot osztogat. — Minden kommunistát le kelt tartóztatni — adja ki az utasítást. A kakastollas csendőrök pe- did végrehajtják a parancsot. A legjobbak kerülnek csendőrkézre. Ki Baglyasalján, ki Zagyvapálfalván és Szécsény- felfaluban. Szatai László csendőrtiszthelyett.es "jól dolgozik”... Vannak már vagy négyszázan. Talán többen is. A gyerekek sírnak — nem tudják miről van szó. Az asszonyok szemében határozottság — senki sem dűlhet ki a sorból... A „kihallgatás” eszközében nem válogatnak. Bikacsek, gumibot és hasonló eszközök. Németh Gyulát szíjon húzzák a csendőrlaktanyától az orvosi rendelőig. De senki nem tágít, senki nem szól semmit... — Ki tartunk elvtársak — így Kakukk József, a sejt vezetője. Furáknak már sikerült. Tartsatok ki Feri! Te Domonkos, Te is Benkő, Epich, 1b- racska (Iványi) meg a többiek. Szóljatok Szomszédiknak is, vége lesz ennek rövidesen ... Tizenegy napja tart már a kínzás — válogatott „eszközökkel”. És ők... kommunisták maradtak... Nem! Nem volt gyászos a menet, öten voltak vastag lánccal összekötve. A négy Kakukk testvér, meg Lévárdi Gyula, köztük az alig 15 esztendős Margit. A kínzás nem törte meg őket. Felemelt fejjel ,a biztos győzelem tudatában indultak a vonathoz ... Salgótarjánban több mint húszán voltak már. Kistere- nyén negyvennyolcra „emelkedett” a létszám. De mentek. Mindég felemelt fejjel, kommunistákhoz, bányászokhoz méltóan... „III. t.c. 3. §-ának bekezdésébe ütköző az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló vétség címén azzal vádolom, hogy az 1—6 rendű vádlott 1931—1932. évek alatt Baglyasalján és környékén a Kommunisták Magyarországi Pártjának to vábbi kiépítésére és megszervezésére, tehát az állam és társadalom törvényes rendiének erőszakos felforgatására Kisterenyén, Nagybátonyhan,! és megsemmisítésére, különöA munka gyümölcse is a társadalomé (Folytatás az első oldalról) Kora reggel a bányász fúvós zenekar zenés ébresztője volt az első hirdetője Salgótarjánban, hogy szeptember 2-án bányásznapot ünnepel az ország. A megyeszékhelyen lakó bányászok, a szénbányászati tröszt dolgozói a Bányász Művelődési Otthon felé tartottak, ahol az ünnepi nagygyűlést délelőtt 10 órára hirdették. Az ünnepség — amelyre meghívták a tröszt által patronált etesi termelőszövetkezet dolgozóit is — az igazgamegemlékezett a hős tatabányai bányászokról, akiknek életét 1919 szeptember 6-án csendőrsortűz oltotta ki, s akiknek tiszteletére a felszabadulás óta immár tizenkettedszer szeptember első vasárnapján ünnepli az ország a bányászok napját. A gyűlés résztvevői egyperces néma felállással tisztelegtek a mártíroknak. A továbbiakban Torják elvtárs felelevenítette azokat az eredményeket, amelyeket szocializmust építő hazánk a felszabadulás esztendeiben elért. Majd felsen a proletár néven ismert társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat kezdeményeztek és vezettek,, — emelte fel hangját Baróthy Pál, királyi főügyész, a budapesti királyi ügyészség elnöke. ... Súlyosak ezek a szavak. Az ügyvédek a védelem álláspont ják mondják... ök, negyvennyolcán pedig kitartanak! Harc ez is, a holnapért, a szebbért, a jobbért. Be kell következnie, s ez erőt ad a további harchoz. Sem a központi börtön, sem a kőbányai gyűjtőtábor nem töri meg őket. Ott vannak az elvtársak! A fegyőr sógornak, sógornőnek tudja a látogató kát. Azok is kommunisták! — Kitartani elvtársak! Kitartani ... — hányszor hangzott ez el. És ők bíztak. Harc ez, nehéz harc, de győzedelmeskedik ... — x — Harminc év telt el azóta. Most itt ülnek a fehér asztal mellett, piros szekfűkkel díszítve. öle emlékeznek. Pothomik József, Lengyel Tusi István, Domonkos Ferenc, Iványi Ferenc, Szebe- rényi István, Vincze Kálmán, Kiss Báli István, Szomszéd Károly, Bristyán József, Kakukk István, meg a többiek a munkásmozgalom régi harcosat . . . ... Legalább lássuk egymást. Akkor nem mehettünk nyilvános helyre, korcsmába. Ezt tiltotta az illegalitás. De most. Most! Emlékezzünk, szabadon, mert úgy történt minden, ahogy mi elképzeltük, amiért mi harcoltunk ... ... A poharak összekoccannak. Néma csend, emlékezés azokra, akik életüket adták a máért, a szebbért, a jobbért. Már nem tudom ki kezdte. De halkan felcsendült az ismerős melódia... Fel vörösök proletárok... nagy munka vár ma reátok... — veletek fiaim, veletek építsük fel a szocializmust... Somogyvári László Ha a cselekedni akaró emberek úgy igazán, tiszta szívből összefognak, olyan eredményeket érnek el. hogy fellelkesedik tőle az ember. Egyébként, ha ennek igazolására kerülne sor, Mester Lajos, a Ivdányhalászi Ipoly- völgye Termelőszövetkezetének elnöke volna ezidő szerint legilletékesebb Megkezdődött a tanítás Telefonon jelentették a tanévnyitókról Szeptember harmadikán ismét előkerültek a szekrényekből az iskolai ünneplőit, a matrózblúzok és sötétkék szoknyák. A hosszú nyári vakáció után újra elfoglalták helyüket az iskolák tanulói. Lapunk megjelenésekor már meg is kezdődött a komoly munka, a tanulás, mi most telefonon felkért riportereink jelentését közöljük az ünnepélyes hangulatú tanévnyitókról. Új iskola típus két középiskolában Balassagyarmaton és Salgótarjánban új iskola típus avatása is esett egybe a tanévnyitóval. A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium az iskola reform tartalommal megtöltése érdekében újtipu- sú középiskolává alakult. Az idén a politechnika itt már nemcsak mint tantárgy szerepel, az egész iskola a politechnikumra épül fel. A munkára nevelés, az alkotó munka megszerettetése az iskola egyik legfontosabb feladata lesz. Erről beszélt évnyitóján az új igazgató Herold László. Lelkesedéssel hallgatták meg a fiatalok a KISZ városi bizottsága üdvözlő levelét is, amelyben köszöntötte a tanulást megkezdő fiatalokat. A gimnáziumban egyébként az idén mintegy 100 fiatallal több kezd munkához, mint az elmúlt esztendőben, 280 új elsős, hét osztályra tagozódva kezdi meg a munkát. A középiskolák történetében most kerül sor első ízben a kétműszakos tanítás bevezetésére, amelyet itt valósítanak meg. Balassagyarmaton dr. Kiss Gyula igazgató üdvözölte a szép létszámban megjelenő tanulókat. A diákok és pedagógusok mellett a szülők is egyetértéssel vették tudomásul az új típusú szakközépiskola létesítését. Az elsősök körében igen nagy érdeklőSzövefségbers dés nyilvánul meg a szakká-1 szükség szülő és iskola között pesítést nyújtó iskola iránt. | a továbbiakban is, — hangsú- Az elsősök az év első felében . központi műhelyben dolgoz- y S g ■ nak majd, a második félévtől az érsekvadkerti gépállomáson szereznek hasznos műszaki és egyéb tapasztalatokat. Üj iskolaavatás Tolmácson A tanévnyitó Tolmács község valamennyi lakójának kedves ünnepsége lett az idén, hiszen új iskolában kezdenek munkához a fiatalok. A korszerű, szép iskola időbeni elkészítéséhez több mint 300 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá szülők és diákok. Az öt tantermes modern iskolában mintegy 200 gyermek tanul majd az új tanévben. Nagytakarítás a kisterenyei iskolában Tíz tanteremben kezdődött meg a tanítás a kisterenyei új iskolában, ahol 600 gyerek vette kezébe a könyvet, ceruzát ebben a tanévben. Stumf András igazgató tanévnyitójában a műveltebb emberré válás feladatairól beszélt. Hosszasan elemezte a szülők feladatát e fontos program megvalósításában. Jó kapcsolat kiépítésére van A délutáni órákban a lelkes fiatalok és a szülők önkéntes felajánlással láttak hozzá a most épített új iskola befejező munkálatainak elvégzéséhez, hogy másnap ott kezdhessék meg a tanítást. Televíziót kaptak jutalmul a nagybátonyiak Nagybátonyban a tanévnyitó ünnepséget, a szabadtéri színpadon rendezték meg. Panker László a tizenkét osztályos bányászvárosi iskola igazgatója meleg szeretettel köszöntötte a nagylétszámú iskola tanulóifjúságát. A fiatalok — az úttörő ifjúság példamutatásával az élen — megyére szóló sikert értek el az elmúlt tanévben a hulladékgyűjtésben. Balogh Gyula úttörőtítkár a hulladékgyűjtésben megyei szinten első helyezést elérő iskolának járó jutalmat az ifjúság lelkes tapsa közepette vette át. A MÉH Vállalat küldöttei ugyanis televíziót hoztak jutalmul a 250 mázsa vas, 21 mázsa rongy és 10 mázsa papír összegyűjtéséért. Hasonlóan zajlottak le a megye többi iskoláiban is a tanévnyitó ünnepségek. ü. M. Mátra keresztes ma Ha az ember keresztül halad ezen a kicsiny, Mátra szívében fekvő községen, azt gondolja, hogy nagyon elmaradott község, hiszen még villany sem ég és este a községben olyan sötét van, hogy Vidámság, az emberek tarka sokasága jellemezte a XII. bányásznap ünnepségeit. téság szakszervezeti bizottsága titkárának, Brecho Gyula elvtársnak megnyitó szavaival vette kezdetét. Utána Torják János elvtárs, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Nógrád megyei Trösztbizottságának titkára emelkedett szólásra. Torják elvtárs 0 Hétfőn egész délelő*t ott ült az acélárugyár egyik irodájában és tárgyalt egy jó délelőttöt az áruértékesítési osztályon, nem másról, mint arról, hogy lesz-e a termelőszövetkezetnek öntözéses gazdálkodása, vagy nem. Mikor kilépett a gyár kapuján, akkor tudta, lesz, mert ami a legfontosabb az öntözéses gazdálkodáshoz a vízvezetőeső már a termelő- szövetkezet tulajdonát képezte. Kapott a gyártól vagy 400 métert. Nekik meg egyelőre ennyire van szükségük. Ezzel le is zárhatnánk az egész történetet, mert kerek is volna. De mivel a történet nem volt ilyen egyszerű, nem szabad elhallgatni sem az elejét, sem a folytatását. 1 Csak Kiss Laci lu- I dányhalászi iskola hívta a figyelmet azokra a feladatokra, amelyek a Központi Bizottság kongresszusi igazgató helyettese irányelveiben foglaltatnak. | tudna igazan elmondani, hogy járrwk- A bányásznapi ünnepségek kelnek, nagyokat sódélután színes kultúrműsor- hájtozva a tsz-beliek ral folytatódtak, majd éjfélig oz Ipoly parti homotartó tánc után véget értek. kon. — Víz, víz kéne! Itt folyik az Ipoly, a föld mégis szomjazik. Pedig azt mondják, hogy olyan föld, mint az övék nincs is az Ipoly mentén. Hátha még vizet kapna. Dehát hogy rabolják el az Ipoly- tól? Hacsak vödörrel nem! Az elmúlt évben már motort is vettek, de cső sehol. Mert ami volt. az a vadonatúj arra nem tellett még a pénzükből. No, ez a Kiss Laci józan tanító eszével olyan világosan megértette a Mester öntözéses gondolatát, hogy most már maga sem tudott nyugodni. Ketten nyugtalankodtak. Fordultak erre. arra, mígnem a népfront megyén kötöttek ki. Az már csak a szerencse dolga, hogy ott éppen azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy miként kéne azt a nagyszerű tanácsot életre- kelteni, hogy az Ipoly folyását belterjesség szegélyezze. Bartha Róbert, aki. a népfront titkára, érthető hogy felkarolta a halásziak vágyát és a vágy ma már valósággá erősei dött. Ennél a népfrontnál mostanában any- nyi tenniakaró ember van, hogy az ő szavaikkal élve: „Nincs annyi munka. amennyit el nem végeznének”. Igazi, jó, hozzáértő társadalmi munkások sorakoznak melléjük. Az öntözést is hogy felkarolták. Dédelgetik, erősítik, akár egy jó anya a csecsemőt. Mankher Görgy acél- o halásziak szövetsé- gyári mérnök egyből gese lett. ö kutatta fel a csöveket. Aztán csatlakozott az ügyhöz, a gazdag mérnöki tapasztalattal rendelkező Lizs- nyánszki Antal. A népfront titkárral együtt kiment a színhelyre és amikor Mester Lajos elvitte őket és megmutatta mennyi lehetősége szunnyad náluk a gazdagodásnak, a látványtól az öreg mérnök megfiatalodott. Rögtön papírt, ceruzást fogott, számolt, rajzolt, aztán ránézett az elnökre. — Lajoskám, m.ár látom hogyan fog a vízsugár itt a magasba törni. Hiába, no, ilyenek ezek a mi társadalmi munkásaink. Az alkotás öröme, az ö igazi fizetségük. Ez volt a történetnek az eleje. A folytatása pedig hogy újabb szövetségeseket, nyertek ügyüknek az ipolyvölgyi tsz-beliek. El Szé- csényben egy Guth Gábor nevű tanár ember. Mezőgazdasági mérnök, az öntözéses gazdálkodás szakembere. Amikor Lizsnyánszki segítségül hívta, úgy csatlakozott, mintha a magáéról volna szó. Ö is társadalmi munkás a népfrontnál. Azt vállalta, hogy elkészíti a műszaki rajzot, vizsgálat alá veszi a víz tisztaságát, egyszóval, azokat a szükségességeket, amik kellenek. hogy jó legyen az öntözéses gazdálkodás. Most aztán megy a munka. Dolgozik mindenki, aki részt vállalhat belőle, mert Ludányhalásziban az Ipolyvölgye Termelő- szövetkezetben öntözéses gazdálkodási akarnak. Mester Lajos, a termelőszövetkezet elnöke pedig számol. Ebben a száraz esztendőben csak diny- nye, paradicsom és borsóból körülbelül 150 ezer forintot nyernek. Ha öntözik, akkor aranybánya lesz ez a föld. Galó János, a kertész ke vésbeszédű ember, legtöbbször csak helyeslésre billenti a fejét, pedig ő tudna a legtöbbet mondani arról, hogy milyen igaza van oz elnöknek. Még magányos korában egy darabkával megpróbálkozott az öntözéssel. Lesz öntözéses arrz- dálkodás Ludányha- lásHban, mert a tsz- beliek, nem maradnak magukra. Bobál Gyula az emberek alig látják egymást. Ez a sötét völgyecske. amelyben Mátrakeresztes fekszik, most egy újjászüiető községet varázsol elénk. Nézzünk csak közelebb a község fejlődése után. Csupán 1958- tól mindent megkapott a község, ami éppen a legszükségesebb volt. Fahidak helyett betonhidak, egészségtelen kutak helyett új kutak, a tűzoltók új otthont kaptak mintegy 100 ezer forintos költséggel, a község 110 iskolaköteles gyermeke is új, egészséges, üdülőnek is nevezhető 600 ezer forintos isko'át kapott. Mátrakeresztes szórakozni vágyóinak nem volt a kocsmán kívül más hely és a régi, korhadásnak induló iskolából közel 30 ezer forintos költséggel a község vezetői megfelelő kultúrházat varázsoltak. Azért varázsoltak, mert ezt így kell kifejezni, hiszen csak egy tanterembő1, színpaddal ellátott kultúrház született, ami jelenleg igen kielégítő. A terv viszont az, hogy az ötéves távlati tervben bővítik a kultúrházat társadalmi munkával. Azt is el kell mondani, hogy a lakosság 1958-tó1 1962-ig közel negyven új házat épített és közel ugyanennyit újjá tata- roztattak. A falu újjászületéséhez hozzájárult, hogy a község vezetői és aktivistáival az élen, lelkesedéssel szervezték és saját példamutatásukkal részt vettek a társadalmi munkában. A község dolgozói csak az új iskola építésénél közel 100 ezer forint értékű társadaimi munkát végzett. Most már az új házakban villany is kell, amit a község ez évben megkap a VIII. pártkongresszus tiszteletére. amit az ÉMÁSZ dolgozói vállaltak. Reméljük, ez így is lesz. Államunk Mátrakeresztes villamosítására több mint egymillió forintot áldoz. A község lakosai hozzájárulásként háromszázezer forintot fizetnek. Ezt a hozzájárulást a község vállalta, mert tudják, hogy a fény, mely a jövőt világítja be, a pénznél is többet ér. Molnár Ferenc tanács vb. kirendeltség vezető
