Nógrádi Népújság. 1962. szeptember (18. évfolyam. 70-78. szám)

1962-09-29 / 78. szám

1962. szeptember 29. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 A% új típusú bányabeli személyszállító kocsikat határidő előtt megkapták a dorogi bányászok A dorogi szénbányák igé­nyeinek megfelelően, múlt évben különleges bányabeli személyszállító vasúti kocsik tervezését kezdték meg a Salgótarjáni Bányagépgyár­ban. Eddig az ország minden bányájában egytípusú kocsi­kat használtak személyszállí­tásra, de az olyan különleges Képek a bánya mélyéből Bányászaink előtt nagy fel­adat végrehajtása áll az év utol­só negyedében. Hogy eleget te­gyenek a párt VIII, kongresz- szusa tiszteletére tett vállalásuk­nak, pótolni kell azt a súlyos lemaradást, amely az egész tröszt számláját terheli. Bányá­szaink mindent meg is tesznek ezért, s azt várják, hogy a mű­szaki vezetők is segítsék törek­véseiket. Nehéz munkát fejtenek ki dolgozóink a föld alatt. Fényké­pezőgépünkkel őket kerestük meg, a széncsaták hőseit. FENT: A füstrevá- rási Idő jó alka­lom ahhoz, hogy a csapatok tagjai megbeszéljék a na­pi feladatokat. A fényképezőgép len­cséjével Kistere- nyén örökítettük meg ezt a „kis „röpgyűlést”. OLDALT: A tiribesi bányaüzemnél dol­gozik Langa Gyula szocialista bri­gádja. Teljesítmé­nyük állandóan 110 százalék körül mo­zog. Hogy a mun­ka eredményesebb legyen, a legjobb hatásfoknak megfe­lelően telepítsék a fúrólyukat, Haga István harmadve­zető a kőzetet is megvizsgálja. adottságú tárnákban, mint amilyenek a dorogi szénme- dencében vannak, a szállítás biztonságának megteremtése, külön feladatot jelentett a bányák műszaki vezetői ré­szére. A salgótarjániak által ké­szített új típusú személyszál­lító kocsi jól alkalmazkodik a föld­alatti szűk és a vetők miatt éles kanyarokkal teli vágatokhoz. A régi kocsik húsz-huszonöt férőhelyével szemben az új típusú kocsikban csak tizen­nyolc embernek biztosítottak helyet, s a kocsik egymástól függetlenül, önállóan is el vannak látva biztonsági jel­zőberendezésekkel . Az új típusú bányabeli személyszállító kocsik első tizenöt mintapéldányát már múlt évben megkapták a do­rogi bányászok. Az idén újabb tizenöt személyszállító kocsit kértek a salgótarjáni­aktól. A Salgótarjáni Bányh- gépgyár december végi ha­táridőre vállalta a bányabeli ikaruszok elkészítését. Ké­sőbb a kongresszusi munka- verseny kibontakozásakor a gépgyári munkások felaján­lották, hogy az első tíz sze­mélyszállító kocsit már a verseny bányásznapig tartó szakaszában elkészítik és a dorogi bányászok rendelkezé­sére bocsájtják. Most azt jelentették a Bányagépgyár­ból, hogy szeptember végére, — határidő előtt három hó­nappal mind a 15 kocsit el­szállítják Dorogra. A . kongresszusi munkaver­senyben a bányagépgyáriak egyébként más termékeknél is nagyszerű munkát végez­nek. Szeptemberben már a második nagyteljesítményű. 1 200-as gumiszalagot küldik az ecsédi külfejtéshez, — jó­val a tervezett határidő előtt. Igen jelentős az a termelési siker, amit a süveggerendák gyártásánál érnek el. A süveggerendák gyártá­sát ugyanis terven felüli munkában vállalták a gépgyáriak. Ebből már 600 darabot átadtak a bányászoknak, s a hónap végére újabb 600-at ké­szítenek el. Ezekkel az eredményekkel a bányagépgyári dolgozók teljesítették kongresszusi vál­lalásuk egy részét. PuHsta elhatározás, vagy történelmi szükségszerűség? „A magyar újságolvasók­nak, de főként a falusiaknak, meg kellett ismerkedniök egy újabb csodabogárral, az egységes parasztosztály fogal­mával” — szellemeskedett nemrégen Bálint gazda, a Szabad Európa Rádió botcsi­nálta ideológusa, politikai közéletünknek kétségtelenül egyik legtöbbet vitatott té­májáról. Mert ők is felfigyel­tek rá és máris szorgalma­san hajigálják politikai köd­bombáikat. Persze, a SZER ideológu­saitól nem várhatjuk el, hogy történelmi folyamatokat marxista módon elemezzenek. Azon sem csodálkozunk te­hát, hogy napjaink egyik legfontosabb jelenségét cso­dabogárnak nézik. E gyerme­teg és csekély politikai és történelmi ismeretekről ta­núskodó következtetésre kár is volna több szót veszteget­ni: az egységes paraszti osz­tály számukra maradjon csak csodabogár. Számunkra azonban társa­dalmi életünk egyik legfon­tosabb jelensége, amely nem azért került napirendre, mert a pártnak egyszerűen úgy tet­szett, hanem azért, mert tár­sadalmunk politikai és gaz­dasági fejlődése mint törté­nelmi szükségszerűséget na­pirendre tűzte. Mindjárt vitatkozni is kell azokkal, akik az egységes pa­raszti osztály kialakítását pusztán elhatározás dolgának tekintik. Ügy vélik, mivel az egységben nagy erő rejlik, a párt célszerűségi okokból egyszerűen elhatározta a ki­alakítását. Ehhez közelálló nézetet képviselnek azok is, akik valamiféle taktikáról beszélnek. Az ilyen nézetek képviselői legjobb szándékuk ellenére is mégfeledkeznek arról, hogy bizonyos társadalmi változá­sokat nem lehet csak egy­szerűen tetszés szerinti idő­ben napirendre tűzni, mond­hatnék megrendelni. A vál­tozásokra csak akkor van le­hetőség, ha a szükséges felté­telek már létrejöttek. A mi esetünkben is arról van szó, hogy pártunk — mint minden más marxista-leni­nista párt — tanulmányozta fejlődésünk objektív mozgá­sát, felismerte a történelem követelményét és azt fogal­mazta meg helyesen. De nemcsak megfogalmazta, ha­nem cselekvő módon mozgó­sította is a társadalom leg­különbözőbb erőit e célok elérésére. Amikor ugyanis a paraszti osztályról beszélünk, nem­csak a szó köznapi értelmé­ben beszélünk egységről. Az egységes paraszti osztály mindenekelőtt kizsákmányo­lástól örökre egységesen megszabadult parasztságot jelent. Egységet jelent továb­bá a föld és a műveléshez szükséges korszerű munka­eszközök birtoklásában, a jö­vedelem megszerzésének és elosztásának módjában, a szocialista módon szervezett közös munkában, egységet jelent a politikai, világnézeti, erkölcsi arculatban. A kapitalizmusban a pa­rasztság nem egységes osz­tály. Nem is lehet az, a mi parasztságunk sem volt az. A magántulajdon, a kisáru- termelés, a tőkés piacok gyil­kos törvénye rétegekre bom­lasztja. Nálunk is másként dolgozott és élt a mezőgaz­dasági proletár, mint a fél- proletár; megint másként a kisparaszt, mint a középpa­raszt, és megint másképpen a kulák. Ez a belső tagozó­dás egyszersmind látástól-va- kulásig tartó munkát jelen­tett, vagy henyélést, odave­tett alamizsnakenyeret, vágj’' bőséget a javakban, jogtalan­ságot, vagy előjogot. Az uralkodó osztály szinte kérkedett az égbekiáltó egyenlőtlenséggel. „Az euró­pai kulturközösségben nincs állam, ahol a felső osztályok jobban érvényesülnének, több előjogot élveznének, mint nálunk” — írta Weiss István a „Magyar Társadalom” cí­mű, 1930-ban megjelent könyvében. A felszabadulás a magyar falut is a széttagoltság álla­potában érte. A földosztással tettük meg az első lépést pa­rasztságunk majdani egyesü­lésének irányában, amennyi­ben felszámoltuk a nagybir­tokot. Ez annyit jelentett, hogy a dolgozó parasztság egy csapásra megszabadult legnagyobb falusi kizsákmá­nyoló j ától, a finánctőkét is súlyos csapás érte, s a paraszt saját sorsának intézője lett. Abban az értelemben is meg­kezdődött a falusi osztályvi­A mátranováki módszerek Teljesítik kongresszusi vállalásukat Amikor a Központi Bizott­ság bejelentette, hogy az év végére összehívja a párt VIII. kongresszusát, a mátranová­ki bányászok voltak azok, akik a szénmedencében első­nek jelentették be, hogy újabb, nagyszerű munkasike­rekkel készülnek a nagy nap­ra. Röpgyűléseket tartottak, azokon vitatkoztak: mit is te­hetnének a kongresszus asz­talára. Aztán megszületett a döntés is. Az éves szakmai tervek felülvizsgálása után kitűnt, hogy többre képesek a mátranovákiak, mint azt az akkor megadott terv kérte. A bányászok fogadkoztak: ha a műszaki vezetés bizto­sítja a szükséges feltételeket, akkor a pártkongresszus tisz­teletére 1 millió 750 ezer fo­rinttal teljesítik túl az 1962- es évi tervet. Az önköltség­nél 1 millió forintot takarí­tanak meg, az árbevételnél pedig 750 ezer forinttal hoz­nak többet. ígérték, hogy az összüzemi tervet 70 kilogram­mal teljesítik túl, míg az ön­költségnél tonnánként 2 fo­rintos megtakarítást érnek el. Arról is szólt a mátrano­vákiak felajánlása, hogy nö­velik a géppel jövesztett és a felrakott szén mennyiségét. Ha a számok mögé tekin­tünk, feltétlen látni kell a mátranovákiak komoly elha­tározását. Nagy dolog ez, s komoly munkára, megfontolt műszaki és gazdasági veze­tésre van szükség, hogy ele- i get tehessenek ígéretüknek. De hogy is mondották a röp- gyűléseken a bányászok? Ha a műszaki vezetés biztosítja a termelés feltételeit, akkor teljesíteni tudják vállalásai­kat. Éppen ezért érdemes hát szétnézni a mátranováki por­tán, vajon úgy történt-e ed­dig minden, ahogyan azt ígérték? Minden más híreszteléssel szemben itt jelentjük ki, hogy az év elején kapott szakmai terv szerint — hiszen erre tették meg vállalásaikat is a bányászok — a kongresz- szusi munkaversenyben már több mint 1.6 millió forintos megtakarítással dicsekedhet­nek fizikai és műszaki dol­gozók egyaránt. Ez tehát azt is jelenti, hogy a műszakiak mindent megtettek a szénfal mellett dolgozók érdekében, megadták a kért segítséget. Hogyan dolgoznak Mátra- novákon? Közre adjuk, mert érdemes e jó módszereken el­gondolkodni másutt is. Már a kongresszusi mun­kaverseny kezdete előtt az volt a bánya műszaki gárdá­jának legfontosabb feladata, hogy megfelelő mennyiségben biztosítson szenelő munka­helyet a vájároknak. Ez si­került is, hiszen a mátrano­váki bányaüzemekben leg­alább két évre elegendő le­fejtésre váró szén vagyon lett előkészítve. Csurgó táró észa­ki körletének 4, a cseri sik­lónak 5 évre elegendő a fej­tési szénvagyona. Mindezt azért tették, hogy ne érje meglepetés a bányát, s bár­milyen időben, még a mun­kahelyek átcsoportosításával is biztosítani tudják az egyenletes széntermelést. Nagyszerű a műszaki fej­lesztés terén elért eredmé­nyük is. E téren különösen a gépi felrakásnál értek el nagy sikereket- Megoldották például — Nógrádban első­nek — a P 3-as páncélkapa- róval ellátott vékony és vas­tag telepi kamrafejtést, me­lyeket acéltámmal biztosíta­nak. A rárobbantásos eljá­rással a vékonytelepben az eddigi 36-38 mázsás fejtelje­sítménnyel szemben a kong­resszusi munkaversenyben már 49-51 mázsát érnek el a bányászok. Biztosították a Hidasi- és Kóta-féle felrakó­gépek folyamatos üzemelte­tését is, gépi munkahelyeket készítettek elő, hogy e fon­tos gépek egyik munkahely­ről a másikra azonnal átáll­hassanak. Ha egy munkahe­lyen akár a Hidasi gép, akár a kaparó berendezés, vagy gumiszalag meghibásodik, pótlásáról azonnal gondos­kodni tudnak — éppen a karbantartás folyamatos meg­szervezésével. Mátranovákon korábban igen nagy gond volt a folya­matos szállítás biztosítása, a bányászok ürescsille ellátá­sa. Fontos volt ennek megja­vítása már csak azért is, mert a bánya szenét túlnyo­mó többségben a termelékeny kamrafejtésekből nyerik. A munkát úgy szervezték, hogy a 4-8 kamrás munkahelyek felének a műszak végére le­robbantva, szállításra készen kell állni. A kongresszusi munkaversemyben éppen ezért már nincs szállítási csúcs, nincs a munkahelye­ken ürescsille hiány. Figye­lemre méltó a Csurgó tárói szervezés. Míg korábban 15- 20 percet is várakozott a vil­lamos ürescsillére, most egy 50 csilléből álló úgynevezett váltó-vonat megszervezésével alig két perc eltelte után a bányavillamos fordulhat visz- sza az osztályozóról. Újszerűnek tűnik, de jól bevált módszer a munkahe­lyek anyagellátása is. A mátranováki bányaüzemek­ben az omlasztóknak, fenn­tartóknak nemcsak az a feladatuk, hogy az eltörött ácsolatokat kicseréljék, hogy az otthagyott munkahelyek­ről visszarabolják a biztosí­tóanyagot, hanem az is hogyha idejük engedi, biz­tosítsák a csoportos fejtések anyagellátását is. Ez azt eredményezte, hogy a pro­duktív munkásoknak, tehát a szendéknek már csak a munkahelyi anyagmozgatás marad hátra, s így az anyag­kereséssel, beszállítással el­töltött időt is szenelésre tud­ják fordítani. És ha már a mátranováki módszerekről írunk, nem hagyhatjuk szó nélkül azt a törekvést sem, ami a szakmai és politikai továbbképzésre irányul. A 23 műszaki közép­káder közül 13 mór techni­kusi képesítéssel rendelkezik. A három bányamester közül kettő mérnök. Ezzel azonban nincsenek % megelégedve. Most 23 aknász és fizikai dolgozó jdentkezett tovább­tanulásra, közülük 15 fizikai munkás. De az üzemen belül is folyik az oktatás. 12 elő­adásból álló továbbképzést szerveztek, s olyan témáikat vitatnak meg, mint a gépesí­tés, omlasztás, önköltség, gaz­dasági és üzemszervezési fel­adatok a bányánál, stb. Ezért hát nem csodálható, hogy ma már Mátranovákon megtanulták a számok köz- gazdasági demzését, amely végső soron a tervszerű mun­kához vezetett. A sok hasznos műszaki in­tézkedésre a bányászok is válaszoltak. Jelenleg 16 bri­gád 307 tagja vetélkedik a szocialista brigád cím elnye­réséért, a csipkésiek pedig a szocialista üzem cím meg­szerzését tűzték maguk elé. De részt vesz a munkaver­senyben a bánya valamennyi vájára, csillése, s éppen en­nek a vetélkedésnek — páro­sulva a műszaki intézkedé­sekkel — tudható be a mát­ranovákiak nagyon is jó ter- mdési eredménye. Érmek tudható be, hogy ma már köl­csönös a bizalom a bányánál, megnőtt a bányászok és mű­szakiak felelőssége, önbizalma. Jóllehet, a mátranováki bányaüzem tervét is módosí­tották már, csaknem minden mutató eltér az eredeti szak­mai tervtől. Mégis fogadkoz- nak — fizikaiak és műszaki­ak egyaránt — így is túltel- jesítik előirányzataikat, lesz mit tenni a kongresszus asz­talára. Somogyvári László szonyok leegyszerűsödésének folyamata, hogy módosultak a korábbi rétegek. Az alsó határon lévő mezőgazdaság* proletár rétege voltaképpen megszűnt és kezdetét vette a közép-parasztosodási folya­mat. Mivel azonban a kis- árutermelés változatlanul fennmaradt, a lényegesen megváltozott körülmények között is, de a rétegeződés- nek fenn kellett maradnia* amint fenn is maradt. Akkor hiába adta volna ki a párt az egységes paraszti osz­tály megteremtésének jelsza­vát. Felhívása pusztába kiál­tott szó maradt volna, mert senki sem értette volna meg: Nem volt meg az egységes paraszti osztály kialakításá­nak semmiféle feltétele. Először győznie kellett a proletár-diktatúrának, az iparnak köztulajdonba kel­lett kerülnie, a parasztságnak fel kellett ismernie a nagy­üzemi gazdálkodás előnyeit, S csak azután érlelődhettek meg az egységes paraszti osztály létrejöttének objektív és szubjektív feltételei. Ma viszont, a falun lezaj­lott forradalmi átalakulás után, a termelőszövetkezeti gazdálkodás uralkodóvá vá­lása után, a paraszti osztály szerkezete is gyökeresen megváltozott. Az a tény, hogy az ország szántóterüle­tének 95,5 százalékán terme­lőszövetkezetek és állami gaz­daságok művelik a földet és több mint egymillió paraszt­család tömörült szövetkezet­be, egyúttal azt is jelenti,' hogy létrejöttek az egységes paraszti osztály kialakulásá­nak döntő feltételei. A föl­det a parasztság a szövetke­zeti tulajdon formájába* mint szocialista tulajdont műveli, a parasztságot, el­addig rétegre bontó kisáru- termelést felváltotta a nagy­üzemi gazdálkodás, az osz­tályviszonyok máris leegy­szerűsödtek. megszűnt a ko­rábbi rétegeződés, megszűnt a kis- és középparasztok, a kulákok rétege, helvébe lét­rejött a termelőszövetkezeti parasztság, amelynek egysé­ges politikai és erkölcsi ar­culata egyre markánsabban rajzolódik ki. Ez a parasztság természe­tesen még nem tekintheti minden vonatkozásban egy­ségesnek. Korábbi rétegező- désének nyomait nem lehet egy csapásra eltüntetni. Ép­pen emiatt vannak még bizo­nyos különbségek az osztály egyes tagjai között, mind gazdasági, mind felfogásbeli értelemben. Rögtön hozzá kell azonban tenni, hogy nem a különbségek a jellemzők, hanem az azonosságok, ame­lyeket mindenekelőtt a közös gazdálkodás fejez ki. Hogy parasztságunk idáig ért, az tehát egy történelmi fejlődés következménye. Ép­pen emiatt azonban osztály­helyzetének jelenlegi állapo­tát is csak a fejlődés egy szakaszának szabad tekinte­ni, és az egységes paraszti isztály tényleges kialakulása ovábbi fejlődés következmé- lye lesz. E cikknek nem feladata, hogy a jelenlegi helyzetet .részletesebben elemezze és részletesebben szóljon azok­ról a feladatokról, amelyeket még meg kell oldani ahhoz, hogy az egységes paraszti osztály végleges, teljes kiala­kulásáról beszélhessünk: így a nagyüzemi gazdálkodás le­hetőségeinek mind teljesebb kihasználásáról, az emberek szocialista tudatvilágának ki­alakításáról. Csupán arra vállalkozott, hogy bemutas­sa: az egységes paraszti osz­tály nem tetszés dolga, ha­nem történelmi szükségszerű­ség. A benne csodabogarat látf SZER-nek pedig ajánljuk fi­gyelmébe e népi mondást: „ha hallgattál volna, bök* maradtál volna!” Katona Istvá*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom