Nógrádi Népújság. 1962. szeptember (18. évfolyam. 70-78. szám)
1962-09-26 / 77. szám
1862. szeptember 26. NOSRADI ItP*I8AS 7 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Udvariasabbak lehetnének a tanuló fiatalok Egy régi problémára akarom felhívni a figyelmüket, amely minden év szeptemberéhen újra kezdődik. Tanulóifjúságunk még mindig meggondolatlan, udvariatlan. Nem a magam személyét illetően Írom ezt a Nógrádi Népújság szerkesztőségébe, hanem az idősebbek szemszögéből Ítélve. A kazár — kisterenyei autóbuszjáratról van szó. Gyakran megfigyelem a kis nebulókat, ahogyan a buszra tolonganak, leülnek a még •szabadon maradt helyre, aztán, mint akik dolgukat jól végezték, figyelembe sem vesznek senkit, pedig a nyolc órás buszjárat mindig túlzsúfolt. Idős nénik, bácsik állnak a buszban, van olyan aki az SZTK-ba megy van aki a kórházba. Nem mondom akad olyan fiatal is, aki felszólításra átadja a helyét, egy-egy idősebbnek, de olyat még nem láttam, aki önszántából udvariasan átadná a helyét —kivéve akkor, ha a bácsika rokon volt — pedig már ide s tova három éve járom ezt a vonalat. Mi lenne egyszer, ha a kis nebuló felállna és átadná a helyét? Mi utazótársak biztosan megköszönnénk és az idősebbek biztosan büszkék volnának rájuk, mondván: azért mégiscsak szépre, jóra tanítják manapság a fiatalokat és embert nevelnek belőlük. Ennyit akartam mindössze Önöknek írni — igaz apróság — sokat foglalkoztak már vele és sokan is, de talán ez a kis cikkecske nem lesz falra hányt borsó es valamit azért csak eredményez. Medve István r ■ / Móricz Zsigmondi emlékest Pásztori A múlt héten pénteken este jól sikerült Móricz emlékest keretében avatták fel a pásztói járási-könyvtár klubhelyiségét. Az ízlésesen berendezett hangulatos klubhelyiségben jelentős számú érdeklődő előtt Kelemen István, a járási művelődésügyi osztály dolgozója tartott színvonalas előadást az író életéről és munkásságáról. Ezután Páncél Pál az általa olvasott művek alapján beszélt Móricz Zsigmondiról. A nagy érdeklődéssel kísért előadásokat az író életéről szóló filmvetítés követte, majd a nagy magyar életével, munkásságával kapcsolatos szellemi vetélkedővel fejezték be a műsort. Harmat E. Nagy áramlatok a nemzetközi életben Kellemetlen szomszéd Horváth Józsefné Etes bányatelepi levélírónk a szomszédjára panaszkodik levelében. Személyesen is eljött, hogy segítségünket kérje. Ők, bányász nyugdíjasok, Egy beteg hozzászól A Nógrádi Népújságban nemrégiben megjelent „A betegek is segítsenek enyhíteni a rendelőintézeti zsúfoltságon” című cikkünkre a következő választ küldi közlésre mátraszelei olvasónk. „Sok hiba van a belgyógyászati szakrendelésen is. — Mire nagy nehezen bejut az ember a belgyógyász orvoshoz, vizsgálat után mehet röntgen vizsgálatra. Kiállja a sorát, visszamegy a belgyógyászhoz, akkor meg laboratóriumi vizsgálatra küldik. Meglehetősen szervezetien tehát a beteg vizsgálata, a belgyógyászaton, mivel többször is vissza kell ugyanoda menni. Van egy másik problémám is. Jobban szeretnénk, mi betegek azt, ha nagyobb választék volna szemüvegből. Sajnos nem olyat választunk, amilyet szeretnénk. hanem olyat, amilyen van. Nem ártana azon a rendelkezésen módosítan, mely szerint csak az OFOTÉRT-ban vehetünk szemüveget. Ezeket a gondolatokat ajánlom szíves figyelmükbe illetékes vezetőknek, egészségügyi dolgozóknak, hogy jobb szervezéssel talán még tovább javulhatna az egészségügyi ellátás, még inkább csökkenne a túlzsúfoltság Kvacsek Dezső Mátraszele kevés pénzből élnek és több évtizedes, becsületes munka után joggal elvárják, hogy nyugodt körülmények között tölthessék öreg napjaikat. Ezt azonban nem érti meg szomszédjuk, aki sok kellemetlen ' órát szerzett már az idős házaspárnak. Előfordult, hogy az egyik baromfijukat is agyonütötte csak azért, mert véletlenül az ő portájukra ment át. Sok ilyen apró-cseprő ügyben szeretnének kiegyezni, ,szépen, egyetértésben élni, ahogyan ez a mai emberek között természetes kell, hogy legyen. Mindezt azért mondom el — írja levélírónk — hogy mások is felfigyeljenek kellemetlen szomszédom magatartására és segítsék elő békés nyugodt öregségünket. Véradás Nógrádmegyeren Már hagyománnyá válik, hogy Nógrádmegyeren véra- dási napokat szervez a Vöröskereszt. Ezekről a sikeres rendezvényekről Géczy Imre, orvos, a Vöröskereszt Nógrád megyeri elnöke rendszeresen megküldi tudósításait. —Egyre több az önkéntes véradó községünkben és mi örülünk, hogy már elértük ezt a fejlődést, az életmentésre pénz nélkül, szivük parancsára is jelentkeznek olyan lelkes életet ment. dolgozók, mint Kántos Istvánná, Orosz Magda, Verbói Mi- hályné, Vincze Ferencné, Adorján János, Gál Károly, Rácz György, Rácz György- né, Dongó Józsefné, Rácz Dezsőné, Krizsanyik Józsefné. Bállá Sándomé, Gé- czi Imréné, Rácz Norbert, Szűcs János, Dénes Károlyné, Rácz Péter, Fekete József, Rácz Tibor, és a többiek mind, akik megértették, hogy a vér AZ ELMÜLT HÉT sem volt szegény eseményekben: a Kuba körül támadt feszültség, az U—2 amerikai kémrepülőgépek felbukkanása után ezekben a napokban zajlottak Londonban a Brit Nemzetközösség miniszterelnökeinek vitái Anglia belépéséről a Közös Piac országai közé, megjelent egy szovjet nyilatkozat Berlin ügyében, Algériában megtartották a választásokat, Argentínában ismét kirobbant egy katonai lázadás és megnyílt New Yorkban — nem éppen szelíd viták közt — azt Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 17. ülésszaka. Mindamellett a nemzetközi pőlitika tajtékos vizei nagyobb viharra vallanak, mint amekkora szél fű valójában, s azt is jó észben tartanunk, hogy nem'sa tajtékzó habok, hanem a mélyben sodró, nagy, erős történelmi áramlatok térítik helyes irányba az emberiség hajóját. ILYEN JELZÉS VOLT az elmúlt héten a szovjet távirati irodából szétsugárzott nyilatkozat a berlini szovjet helyőrségi parancsnokság megszüntetéséről. A nyilatkozatban látszólag nem sok új van: kimondja, hogy Berlin már régóta nem áll négyhatalmi ellenőrzés alatt, s a három nyugati hatalom közös parancsnokságának már semmi köze sincs ahhoz a koalícióhoz, amelyben a nagy második világháború idején, még a Szovjetunió is részt vett és a hitleri fasiszták elleni közös harc céljára ko- vácsolódott. Ez a mai nyugati koalíció valójában azért tart össze, hogy megakadályozza a szocializmus, a nemzeti felszabadító mozgalom, a népek szabadság- és békemozgalmának terjedését, az imperialista befolyás csökkenését a világ bármely részében. Berlin azért olyan kemény dió, mert nemcsak az egész Európa sorsát befolyásoló német sors alakulásának része, barométere annak is, hogy a „status quo”, a kapitalizmus és a szocializmus közti határ, a két rendszer pozícióinak aránya merre tolódik el, kié erősödik és kié gyöngül? Amikor az imperialisták nem akarják elismerni a Német Demokratikus Köztársaság létét, ez azért van, mert itt még re'J'alán látták már sokan a mihálygergei dombokon emelkedő gazdasági épületeket. Láthatták, hiszen LAtkéről Salgótarján felé menet jól szembetűnnek ezek az új alkotások. Egy évvel ezelőtt., amikor itt jártam, még csak félig kész, vagy alig megkezdett épületek me- redeztek a nyári ég felé. Ma azonban örömmel csodálom, ezeket az új alkotásokat. Az 50 férőhelyes tehénistálló a középpontja ennek az épületcsoportnak. A körülötte csoportosuló növendékmarha- istálló, sertésfiaztató, sertés- hizlalda és lóistálló, no meg a nagyüzemi kút szorgos kezek becsületes munkájáról tanúskodnak. Mizser József sertéstenyésztő a hűvös pincében szedi az apró burgonyát, készíti a főzéshez. Nemrég múlt dél, s mintha pihenő volna a tanyán, oly nagy a csend. Néha röffent csak egy malac az alvó csoportból. Mert van itt, mintegy 140 darab ki- sebb-nagyobb, jut minden kifutóra belőlük. Mizser bácsi másodmagával szorgoskodik itt. hogy az apró jószágokból hízóra való állatokat neveljen. Jolán néni — a segítő társa — éppen most jön ebédről, s máris vödröket ragad, hogy előkészítse a délutáni itatást. Nagy szorgalommal tesznek, vesznek itt reggel 4 órától késő estig, alig pihenve napSÉTA EGY TSZ-MAJORBAN közt egy keveset, de nem hiábavaló a fáradozásuk, mert havonta 45 munkaegységgel gyarapodnak egyenként, s ezenkívül még prémiumot is kapnak a malacszaporulatból, minden 80 után négy malacot. Múlik az idő, s a lóistálló felől Mizser Péter bácsi, s a növendékmarha-istálló felől ketten is jönnek. Varga Gyula és Sebestyén János állatgondozó 50 darab növendékmarhát gondoznak, ők is itt töltik a 24 óra kétharmad részét. No lám, lassan egy brigádra való ember is ösz- szeverődik itt. Több emberi lélek már nemigen van a tanyán. A tehenészek a legelőn vannak a csordával, s az éjjeliőr meg biztosan az igazak álmát alussza. Az összegyűltek csakhamar beszédbe elegyednek, s elmondják gondjukat, bajukat. A legnagyobb panaszuk, hogy még nincsen vízvezeték, nincsen villany. A nagyüzemi kút fölött függő kis vödör naponta sokszor megmerül a kút gyomrában. Csak Varga Gyula bácsiék 2300 liter vizet szállítanak innét el naponta az állatoknak. A szállítást tartálykocsival végzik, de azt naponta kétszer megtölteni és kiüríteni nem kis fáradtság. ők érzik a legjobban a vízvezeték hiányát. A kút a domb tövében fekszik, s az istálló csaknem 300 méterre van a domb tetején. Ezen az agyagos földúton esős időben még talán ki sem tudják húzni a víztartályt a lovak. Régóta ígérgetik a szivaty- tyút, s a vezetéket. A Szé- csényi Vegyesipari Vállalatot bízták volna meg a munkálatokkal, de az nem tudta vállalni. Azt mondják, hogy nemrég egy fiatalember méricskélt itt, s azt mondta, hogy majd valamikor az ősszel fogják elkészíteni a vezetéket. Varga Józseftől, a tsz-elnöktől, aki időközben érkezett, pontosabb felvilágosítást kaptunk. A vízvezeték készítését már a Salgótarjáni Erőmű vállalta el. A munkálatok megkezdésének még azonban most is van akadálya, mert az erőmű nem rendelkezik megfelelő anyaggal. Talán a beruházási iroda biztosít anyagot, s akkor az erőműviek megkezdik a munkát. A termelőszövetkezet tagsága pedig vállalja az árokásást. A gondozók már előre félnek a téltől, hogy mi lesz a világítással. Rengeteg petróleumlámpa kell ide, hogy egy kis fényt árasszanak. Ez kényelmetlen és tűzveszélyes is. A termelőszövetkezet vezetősége időben beadta igényét villamosításra a balassagyarmati ÁVESZ-hez, hogy legalább 1963-ban megtörténjen a villamosítás, ők azonban még a mai napig sem válaszoltak a tsz-nek. Van még egy harmadik nagy probléma is a termelő- szövetkezet majorjánál, ez pedig az út. A majorhoz csak egy rossz földút vezet. Évek óta vajúdó kérdés, hogy ezt az utat ki kellene kövezni. Községfejlesztési alapból eddig még nem jutott az út építésére. A községi tanácsnak ugyan már többször tett Ígéretet az útépítő vállalat, hogy meg fogják építeni az Egyházasgerge felé vezető bekötő utat, mely éppen a mihálygergei tsz-major felé visz. Ebből az Ígéretből azonban alig lesz valóra váltás. Kár is már erre várni. Jó lenne, ha a jövő évi község- fejlesztési alapból burkolókövet vásárolna a tanács s az út építését pedig társadalmi munka szervezéssel oldanák meg. A mihálynergei 17. Rákóczi Ferenc Termelő- szövetkezet az alakulás után adódott nehézségeket többé- kevésbé leküzdötte. Az idei év már mégegyszer annyit jövedelmez, mint a múlt év. s hogy az átlagos fejlődési szintet is elérje, ahhoz még a helyi társadalmi erők, s a szövetkezettel kapcsolatban álló vállalatok nagyobb segítségére van szükséa. Dudás Pál ménykednek, hogy visszaszerezhetnek egy elvesztett földet és népet a szocializmustól az imperializmusnak. Berlinért pedig különösen éles a vita, mert ott a nyugati részen NATO- támaszpont van, azt az imperialisták a magukénak tudják, s ha semleges, nyílt város lesz, akkor már vesztettek, mert nem maradt az övék, akkor sem, ha nem is csatlakozik a szocialista táborhoz. Az NDK elismerésének, Berlin szabad várossá tételének döntő aktusa: a német békeszerződés. De amíg megkötik, addig is lépésről lépésre megvalósul sok minden abból, amiért meg kell kötni a német békét, s aminek megvalósulása a gyakorlatban még a béke aláírása után is sok részében harci kérdés maradhat, s újra meg újra meg kell diplomáciailag, gazdaságilag, kulturálisan és erkölcsileg is — verekedni érte. Megszűnt a nyugat-berlini szovjet helyőrség, de nem az NDK berlini hatóságai, hanem az NDK-beli szovjet hadseregfőparancsnokság intézi, ideiglenesen a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos ügyeket. Amint a nyilatkozat mondotta: egy lépés volt ez afelé, „aminek meg kell történnie és ami meg is fog történni”. Nem olyan nagy ritkaság egy-egy hírügynökségi nyilatkozat, de ezúttal éppen olyan „mélytengeri áramlat” felszínre torlódó hullámát láthatjuk benne, amely feltartóztathatatlanul tör előre. AZ ARGENTIN válságról elég annyit mondani, hogy Dél-Amerikában napról napra szemléltetik a világ előtt, mit jelent az, amikor egy uralkodó osztály már nem tud a régi módon kormányozni, kizsákmányolni, élni. Akár a lázadók kerülnek felül, akár a kormány, az csak annyi, hogy erre, vagy arra fröccsen a hullám taréjáról a tajték, de a nagy történelmi áramlat attól halad tovább a maga útján, a dél-amerikai népek szabadsága felé. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének megnyitása is — mindjárt bemutatkozásul — erről üzent. Az első napi vitán be akarták csempészni az ügyrend megállapításához az alapszabályok szerint oda meg nem hívott Portugáliát. S mivel a napirenden szereplő 91 kérdés közül nem is egy a portugál gyarmatok gyalázatos elnyomása elleni tiltakozás, sőt. még a rabszolgaság, rabszolgakereskedelem és ehhez hasonló cselekmények eltiltásáról szóló napirendi pont is kínosan érinti a legkatoli- kusabb diktátor, Salazar országát, hát Portugália odafurakodott az ügyrendi vitára. De a szovjet, az afroázsiai, s más el nem kötelezett országok küldötteinek tiltakozására végül is el kellett onnan kullognia. Ez csak epizód, de mutatja hogy a gyarmati sorból szaba- i dúlt népek, összefogva a szocialista országokkal, sok rosszat megakadályozhatnak, sok jót elérhetnek ezen a közgyűlésen. AZ ENSZ napirendjének legfontosabb kérdése a leszerelés lesz, továbbá egy — a Szovjetunió javasolta — világgazdasági és kereskedelmi értekezlet összehívása, s nemcsak a portugál, hanem általában a gyarmati, vagy frissen függetlenné vált országok problémái. Az is jellemző, hogy a következetesen haladó országok javaslatával szemben (akik ceyloni elnököt akartak), a SEATO- tag Pakisztán küldöttjét választották meg, imperialista és a neki hűségesen szekun- dáló dél-amerikai és egyéb, hasonszőrű kormányok alatt élő országok küldötteinek szavazatával. Az ENSZ, mely akkor alakult, amikor még erőfölényben volt a világon a kapitalizmus, s amelynek költségvetését 32 százalékban az Amerikai Egyesült Államok fedezi — még ma is, amikor 104 tagállama van, — inkább a kormányok közti erőviszonyok hőmérője, mint a világban ténylegesen meglevő és uralkodó erőviszonyoké. Bár a mélyben ható áramlatok, a tényleges történelmi tényezők lassan dolgoznak, de óriási erőket mozgatnak meg, s ezek éreztetik majd hatásukat az ENSZ közgyűlésén is. A cinkosság, erőszak, vesztegetés és félrevezetés csavaraival összefogott imperialista szavazógépezet még működni fog, hol eredményesebben, hol kudarcot aratva. Az imperialista kikiáltók megpróbálnak majd nagy ricsajt csapni látszatproblémák, vagy hamis vádak körül, mint amilyen a „magyar kérdés” napirendi pontja is, aminthogy megpróbálják majd agyonhallgatni, elködösíteni, elgáncsolni a megoldásra érett nagy kérdéseket, mint az atomkísérletek betiltása, a leszerelés, vagy a Kínai Népköztársaság felvétele. De bármilyen lesz is a szavazások eredménye, ezenközben az államok csoportosulása, az egyes kérdésekben való állásfoglalásuk, az eredménnyel legalábbis egyenrangú tanulságul szolgál. Patkó Imre Márkás hollóházi porcelánok nagy választékban az üveg, porcelán szaküzletekben. Állami Áruházakban, és Földművesszövetkezeti boltokban. Pásztó, Szécsény, Salgótarján, Nagybátony. 601
