Nógrádi Népújság. 1962. szeptember (18. évfolyam. 70-78. szám)

1962-09-01 / 70. szám

1962. szeptember 1,

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

3

Jól alakul a Komárom és Nógrád megyei MESZÖV-ök

párosversenye

A Komárom és Nógrád megyei MÉSZÖV versenyszerződést kötött a két megye földművesszövetkezetei munkájának megjavítása, és az MSZMP VIII. Kongresszusára vállalt felajánlások teljesítése céljából. Az I. félévi eredményeket augusztus 22-én értékelte a két megye MESZÖV-einek vezetősége és Szakszervezeti Bizottságainak képviselői.

Az értékelés során megállapították, hegy a kiskereskedelmi forgalom,

a saját készítésű ételforgalom és a takarékszövetÁz alapra építeni is kell...

Egy-két évvel ezelőtt, mikor a megyei tanács társadalmi , ösztöndíjat létesített, szakember utánpótlásunk érdekében és néhány fiatalt az egyetemekre küldött tanulni, sokan megvonták a vállukat, s azzal érveltek, nem kötik le magukat néhány évre a megyében. Később aztán kiderült, hogy bizony el kelne több társadalmi ösztöndíj is. Érdekes, hogy ugyanez a folyamat játszódott le, amikor a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya is meghirdette társadalmi ösztöndíjak alapítását. Azóta már tizenegy mezőgazdasági társadalmi ösztöndíjast fogadott el a megyei tanács végrehajtó bizottsága — de a jelentkezések folyamatosan történnek.

Kevesen tudják, hogy a földművelésügyi ' miniszter H(B)1962. számú utasítása tette lehetővé, hogy a termelőszövetkezetek szerződést kössenek tanulni vágyó fiatalokkal, akik szívügyüknek érzik a termelőszövetkezetek irányításának megjavítását, és munkáját a szövetkezetekben kívánják folytatni. Nos, néhányon egy-két év múlva már haza jönnek, de a hollókői Kovács Sándor, a nógrádsipe- ki Takács Pál, vagy a csi- tári Szenográdi László most indul Gödöllőre, Budapestre, Mosonmagyaróvárra.

Mindez nagyon biztató. Levesszük a gondot tanulni vágyó fiataljaink válláról, hogy megszerezhessék jövendő munkájukhoz a tudást, és ha visszatérnek kezük nyomán, eszük erejével felvirágozzanak a szövetkezetek.

Persze akad néhány szövetkezet — s tegyük hozzá, hogy ezek az erősebbek közül valók — amelyek kis fontosságot tulajdonítanak a szakember képzésnek, pedig példát vehetnének az őrhalmi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezettől, ahonnan már az állam támogatása nélkül küldenek az idén egy fiatalt az agrártudományi egyetemre. Megtehetik az őrhalmiak, mert van hozzá erejük, tehetségük. Nos, ezt az erőt és tehetséget előrelátó gondoskodással, szaktudással lehet megteremteni. Ök így gondolkodnak érdemes a fiatalokra áldozni, mert mire a mai vezetés kiöregszik — ezt senki sem kerülheti el — már mellette állnak a fiatalok, az új, az erős vezető- gárda, amelyre bátran rábízhatják az irányítást. A példa követendő, mert nem szabad elfelejteni, hogy a jövőt nemcsak meg kell alapozni, hanem az alapra építeni is kell. Ehhez pedig a tudás elengedhetetlen.

— pá —

kezetek betétállományának növelése területén

vállalásait mindkét megye teljesítette, illetve túlteljesítette. Felvásárlási tervét csak Komárom megye, a leltárhiányokra vonatkozó vállalását csak Nógrád megye teljesítette.

A pozitív eredmények mellett lemaradás mutatkozik mindkét megye részéről a vendéglátóipari forgalom növelése területén. Nem teljesítette a kiskereskedelmi, vendéglátóipari, felvásárló kereskedelem költségszint csökkentési vállalását egyik megye sem. Ugyanez a helyzet a tag- szervezési terv 6 százalékos túlteljesítésénél is, amelyet sem Komárom, sem Nógrád megye nem tudta időarányosan végrehajtani.

Az értékelés alkalmával felszínre került eredményekből a két MÉSZÖV vezetősége megállapította, hogy bár a vállalások egy részét még nem sikerült teljesíteni,

a verseny máris meghozta gyümölcsét a legjelentősebb feladatok megvalósításában.

Legörvendetesebb eredményként említhetjük Nógrád megye leltárhiány alakulását, amelyben 45,2 százalékos csökkenést értek el földművesszövetkezeteink 1961. I. félévéhez viszonyítva.

A továbbiakban a földművesszövetkezeti dolgozók becsületességén, szorgalmas munkáján múlik, hogy év végére a nemes verseny vala- menyi pontjában elérjék a kívánt eredményt.

újítást, a tanterem átalakítást, a klubhelyiséget, a könyvtárat, az öt új kutat, a járdát, szóval mindent. Egy városnak is beiilő új létesítmények ezek.

Amikor megállt a felsorolással, Sebők József megmozdult a széken és Jamrik József tanácstagra nézett.

— Hogy is volt az útépítés Józsi?

Es megelevenedtek az emlékek, amelyek ha akkor megf árasztották is a testet, morzsolták is az idegeket, ma mégis olyan jó rájuk emlékezni.

— Olyan sár volt, — adja meg a választ Jamrik, — hogy elszorult az ember szive, amikor látta, hogy reggelenként csak az anyjuk nyakába kapaszkodva tudtak a gyerekek az iskolába menni .. .

Aztán már a körzetéért aggódó tanácstag beszélt, aki tudja, hogy felelősséggel tartozik választóinak. Felidézi a végrehajtó bizottsági vitát az itt kidolgozott út felújítási tervet. Emlékezik a tanácsülésre, aztán mondja, hogyan maradtak az esték, nappalok, amikor közös összefogásra szólították a falut. Ma már víg nótát koppant a cipő a kikövezett utcában.

Tóth József a népfront titkár, aki szintén tanácstag, az óvoda építési munkálatait eleveníti fel. Egy népfront gyűlésen esett róla először szó. Ott volt az egész falu. Megrettentek tőle, mert 309 ezer forint nagy pénz. Elejében nem is hitték az emberek, hogy megvalósíthatják. De a szükség kerestette a • megoldást és az összefogásban azt is megtalálták. Százon felül tartottak kisgyűlést, amelyen segítségül hívták a falu apraját-nagyját a munkához. A tanácstagok körzeteikben prófétái lettek az óvoda megépítésének. És a lakosság követte őket. Romos épületet bontottak, hogy új óvoda legyen belőle. Hordták a

követ, ásták az alapot, malterba ágyazták a téglát és dolgoztak míg nem 100 ezer forintot tett a munkájuk ér- téke.

A népfront elnök szor- ** galmasan jegyzi az elmondottakat, aztán Ubranko-- vies István tanácstaghoz fordult. Tudja róla, hogy ő a tsz elnök és tengernyi a dolga, de azért a munkáért fi- zettség jár. ő most a tanácstagi munkát kéri számon.

— Te István? — és várja a választ.

— Amiről én szeretnék szólni, az a legelő rendbetétel — és Ubrankovics fejben gyors számítást végez. — Eddig 48 mázsa hús gyarapodást értünk el a marhaállományban.

Hosszú a sora ennek a munkának is. Vakondtúrás lépésnyire tépte a pázsitot. De munkaegységben rendbe tenni nagyon drága lett volegy-egy vasárnapon 130-140 ember is dolgozott, hogy takarmányban ne érezzenek szükséget az állatok Aztán mondják sorban a tanácstagok, hogyan segítettek a rászorultakon, hogy ne legyen elesett a faluban. Molnár Gézánénak, amikor a betegség meggyötörte, segélyt adtak. Lajos tanyáról Krizsa- nyik Lajost és feleségét támogatták amikor az öregség felemésztette munkaerejüket. Szatmári Istvánnak a tsz közgyűléstől kértek anyagi támogatást. Megépítették az iskola új tantermét. És mindezt együtt a falu népével, amely követi őket, mert közös ügyért dolgoznák.

I^íár késő este volt, ami- kor Sebők József felállt és tekintetével simogatta a tanácstagokat. Benne volt ebben, hogy négy évvel ezelőtt jól választottak. Holczer Dezső összerakta a papírokat,

Az óvoda egyik hangulatos sarka.

na. A tsz elnök akkor a népfronthoz és a tanácshoz fordult, hogy segítsen. Mozgósítsanak társadalmi erőket a munkához. Mindenki megértette a legelő szükségét és

aztán elindultak hazafelé. Valahol még nótáztak a fiatalok, aztán elcsendesedett a falu. Pihenni tért Nógrád- marcal, hogy holnap új, dolgos napra ébredjen.

Bobál Gyula

író, színész, festő, kulturmunkás a kongresszusi irányelvekről

Pártunk központi bizottságának kongresszusi irányelvei élénk visszhangra leltek a megye művészeti, kultúrá- lis életében is. Irodalmárok, kultúrális munkások tesznek hitet az irányelv mellett, bizonyságul annak, hogy a ránk váró feladatok megoldásában saját területükön szintén teljes szívvel részt kívánnak vállalni.

AZ ÍRÓ

Az egész dolgozó népünk alkotó lendületén új nagy törekvésekre késztető irányelvekről s az ezek nyomán szükséges tennivalókról Várszegi György tehetséges fiatal írónk, a kányási bányaüzem dolgozója így vélekedik:

—Nagyszerű feladatok előtt és nagyszerű időben ül össze a mostani pártkongresszus. Gondolok itt azokra az űrhajókra, amelyeket a szovjetunió a legutóbbi hetekben bocsájtott fel. Boldog lehet az a művész és irodalmár, aki ezekben az időkben a szavát hallathatja és képviselheti a dolgozó emberek ügyét. Én közvetlenül a bányászok között élek, módom van megfigyelni, mennyire érdeklődnek az események iránt. Tudják, hogy a VIII. pártkongresszus az irányelvek szellemében, újabb lépés lesz a béke megtartásához. Természetesen én is szívből azt phajtom. hogy a kongresszus az országépítés és a béke iigvét vigye előbbre s éppen ezért nagy érdeklődéssel várom a határozatait.

Gyakran és sívesen ábrázolom a bányászokat, úgy vagyok mint Szabó Pista, bácsi, a szobrász, — gyermekkorom óta közülük tevődik baráti és ismeretségi köröm. Köztük érzem jól magam, látom a múlt és a jelen közti óriásé különbséget, ezen tudom lemérni a fejlődést, amit a oárt és a kormány gondoskodásával eddig tettek. Próbálom lemérni a ma és a múlt emberét s ez izgalmas feladat, mert a felnövő, fiatal generáció mellett a múlt emberei is formálódnak. Ezt megírni, megmutatni pillanatképekben, karcolatokban, elbeszélésekben, mesékben számomra nemcsak kedves foglalatosság, de a kongresszusi irányelvek megvalósulását segítő kötelességem is a magam szerény eszközeivel.

A FESTŐMŰVÉSZ

Radics Istvánt, az ismert fiatal festőművészt, megyei rajzszakfelügyelőt kettős minőségben, mint művészt és mint pedagógust foglalkoztatják a kongresszusi irányelvek.

— A gazdasági fellendülés talaján, — mondja, — kulturális fejlődésünk távlatait is kijelölik az irányelvek. Nem először felvetett probléma a kulturális forradalom kérdése. Az új és rendkívül örvendetes eben, hogy most kongresszusi programként jelentkezik.

Szénmedencénk üzemeiben ebben az évben is mind nagyobb gondot fordítanak arra, hogy tököletesítsék bányászaink munkavédelmét, és üzemegészségügyi ellátottságát. A tröszt ebben az évben ezekre a beruházásokra több mint 5 millió forintot biztosított. Ebből épül még az idén 2,5 millió forintos költséggel a ménkesi fürdő és ugyancsak Ménkesen csaknem 1,5 millió forint értékben megoldják a ménkesi bányászok ivó vízellátását és a szennyvíz elvezetést. A szurdoki fürdő létesítésére már eddig több mint

— Kulturális célkitűzéseket eredményesen megvalósítani csak tömegekkel, közönséggel együtt lehet. — Hogy mit fest, vagy rajzol az ember, az teljesen mindegy. Igaz legyen, őszinte legyen és ne szakadjon el a valóságtól. A közízlést kell fejleszteni és akkor a sekélyes alkotásokat majd a nagyközönség szűri ki.

— Ezen a téren sokat tettünk már, de még nem eleget. Az általános gimnáziumok humán osztályaiban rendszeres művészettörténeti oktatás folyik, de mi a helyzet például az ipari tanuló intézetekben? Arra világosan utal a festő-tanulók kiállított tablója. Ki kell küszöbölni ezeket az egyenlőtlenségeket. A közönség izlésneveléséért folyó törekvésünk csak jól képzett művelődésügyi szakemberekkel hozhatja meg eredményét. A világ tudományos megismerése mellett a művészeti megismerés kapjon nagyobb teret az eddigieknél. A műalkotások megismerése, megértése, a szép szeretete legyen tanulóink sajátja. Nincs általános műveltség a művészet világának—ismerete nélkül. A jövő szakmunkása tehát elképzelhetetlen egyszerű művészettörténeti tájékozottság nélkül. Ezért, ha az iskolai órakeret erre nem nyújt lehetőséget, ezt a kérdést társadalmi nevelésünk fontos ügyévé kell tenni.

A SZÍNMŰVÉSZ:

1 1 1

Szávay Lajos, az Állami Déryné Színház kitűnő művésze a következőképpen foglalt állást a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatosan:

—Egy szocializmust építő országban a színész sem maradhat el a társadalmától. Megtisztelőén szép feladata, hogy közönségét segítse a korszakalkotó munkában. Ezt úgy értem, hogy olyan darabokat tolmácsol, amelyek az élet igazságát, szépségét, vidámságát tárják a néző elé reálisan és híven. Példának említeném Darvas József Hajnali tűz című színművét, amely nagyonis elevenbe vágott. Sokaknak, akiket addigi életformájában érintett, — nem tetszett ez a darab, mégis, mi lelkesedéssel játszottuk mert előbbre vitte szocialista fejlődésünket éppen a nagy és szép igazságok kimondásával. Azt az igazun- at kell hirdetnünk, amelynek bizonyítékait egyre több falusi házban lelhetjük meg. Hogy nem a vagyon, ai földszerzés a boldogító, hanem az, hogy szépen, kulturáltan éljünk, hogy igényeink legye-, nek a szépre. Ezeket a kultúrális igényeket felkelteni a mi feladatunk. Ezért az ügyért az eddiginél is fokozottabban fáradozni kötelességünk. Magam és pályatársaim részére ez nagyon megtisztelő dolog.

A KULTÜRMUNKÄS:

A Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Házának igazga600 ezer forintot költöttek. Katalin üzemben melegedőt létesítenek 11 ezer forint értékben. A Forgács-lej tősak- nai melegedő és önmentő készülékraktár létesítésére 160 ezer forintot fordítottak. Gyula-rakodón terven felül létesítettek melegedőt a bányászok részére.

A munkásjóléti beruházás közül kiemelkedik a mizser- fai száz fős korszerű munkásszálló létesítése. Erre több mint 2,5 millió forintot biztosított népgazdaságunk, amelyet még ebben a hónapban átadnak rendeltetésének.

tója, Kovács József így foglalta össze a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos mondandóit:

—Ha az ember nemcsak a értelmével, hanem szivével is olvasa pártunk központi bizottságának kongreszusi irányelveit, akkor eltölti a bizakodás és a hit a jövő iránt és olyan érzés veszi hatalmába, hogy ilyen csodálatos célkitűzésekért, azok megvalósításáért érdemes élni, dolgozni, tevékenykedni.

—A kongresszusi irányelvek között jelentős helyet foglal el a kultúrális fejlődésünk eredményeivel és feladataival foglalkozó rész, amelyben pártunk központi bizottsága kifejti, hogy a kultúra területén legfontosabb teendőink a nép műveltségi színvonalának további emelése, az egyre növekvő szakember szükségletet kielégítése, az emberek szocialista gondolkodásának, tudatának, er- kölcsénekformálása és a következetes eszmei harc a polgári-kispolgári ideológia megnyilvánulásai ellen. Ezek a megállapítások az egyszerű emberben is olyan gondolatokat ébresztenek fel, hogy szocialista építés nélkül kulturális forradalom, kulturális forradalom nélkül szocialista építés nem képzelhető el. A fentiekből adódik tehát a népművelés területén dolgozók feladata is. Ha a mi területünkön vizsgáljuk az eddig megtett utat, nem kell szégyenkeznünk, hiszen tevékenységünket pártunk politikája irányította. Már eddig is sokat tettünk dolgozóink és hozzátartozóinak tudatformálása, műveltségi színvonalának emeléséért, hiszen havonta 36 helyen 40 ismeret- terjesztő előadást tartottunk. Művelődési házunk látogatottságának növelése érdekében végzett munkánkat is siker koronázta, mert ma már átlagosan naponta 5 rendezvényen körülbelül 700-an szórakoznak, nevelődnek.

—A kongresszusi irányelvek tanulmányozása közben azonban úgy éreztem, hogy még tovább kell menünk a megkezdett utón és tovább kell munkálkodnunk az irányelvekből ránk háruló feladatok megoldásánál. Mire gondolok itt elsősorban? Arra, amire az irányelv is rámutat: a népművelés fonts feladata, hogy az idősebb generációnak az a része, melynek nincs teljes általános iskolai végzettsége, az iskolánkivüli népművelés segítségével is hozzájuthasson a nyolc általános iskola ismeretanyagához. Bizony, ezen a téren van mit tenni, mert gyárunkban jelenleg 1778 dolgozónak nincs meg a nyolc általános iskolája. Társadalmi üggyé kell tenni nemcsak nálunk, hanem úgy gondolom, máshol is a magasabb iskolai végzettség megszerzéseer- dekében kifejtendő tevékeny- sásét.

—Mint igen fontos feladatot látom magunk előtt a szocialista brigádok, a munkásszálláson lakók és vidékről bejáró dolgozók kulturális nevelésével való foglalkozást. Különösen nagy gondot kell fordítani a vidékről bejárók és hozzátartozóik kulturális nevelésére. mert úgy érzem, hogy ennek a feladatnak a megoldása is ránk a népművelés területén dolgozókra vár. Arra kell törekednünk, hogy még jobban megszerettessük olvasóinkkal a mai élet problémáival foglalkozó irodalmat, öntevékeny művészeti csoportjainknál előbbre kell lépni a mun- ás életet ábrázoló, a munka ritmusát kihangsúlyozó és a jövőnk iránt bizakodóvá tevő színdarabok, kórusművek, zeneművek betanulásával és bemutatásával, hogy ezel is hozzájáruljunk dolgozóink neveléséhez, tudatformálásához. Nagyszerű érzés olyan célkitűzések megvalósításáért dolgozni, amiket a kongresszus I irányelvei is meghatároznak.

Több mint 5 millió forint munkavédelmi és egészségügyi beruházásokra