Nógrádi Népújság. 1962. szeptember (18. évfolyam. 70-78. szám)

1962-09-08 / 72. szám

4

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

1962. szeptember 8.

Ráér még a gyerek?...

^.\/TV.\/W.\/¥V.V'1^A\/^«\/TV«\/TV»\/TV»VTV.'/TV.s/TVA/,fV»VTV.VTV.'/TV»\/TV»\^flV»Vlrv»VTV»\/l,V»VTV.V’rV«V'

Emlékezés a múltra

£ AZ EGÉSZSÉGÜGYI mii nisztériumnak — elsősorban a | többgyermekes édesanyákról ^gondoskodó — ab. rendeletté szerint a leendő anya ké- i résére műtéti úton megsza- |kítják a terhességet. Ez olyan % műtét, amely néha valami- ilyen szövődménnyel, esetleg | örökre szóló meddőséggel j árthat. Ezért sokszorosan meggondolandó, ki, milyen indokok alapján veti alá maigát a műtéti beavatkozásnak. %A terhesség megszakítását 5 kérő gyermektelen, vagy egy gyermekes anyák számára még 1 utólagosan is meggondolási 5. időt biztosít az abortus bi> zottság, elmélkedjen a család | otthon mégegyszer, mielőtt t dönt az életre kívánkozó

> gyermek sorsáról. Mint csen- $ des szemlélődő ültem be né- S hány rendelésen át az a. bi- i zottság üléseire, hogy vajon ki, | miért, milyen indokkal kere- |si fel a műtét engedélyezését megadó szervet. i Élénken kísért a 28 éves |B. J-né esete. Egész fiata- I Ion, tizenhatéves korában | ment férjhez, meggondolatlanul, felelőtlen szülők bele- | egyezésével. Pár hónap múltán ott állt az a. b. előtt, t terhesen, de férje halla- | ni sem akar a gyerekről.

> Nádszál-karcsú termetét fél- ^ tette-e. vagy a gyereke nevelésével járó anyagi és egyéb < gondoktól rettegett, nem is v tudni. Egy tény, a szép Ani- £ kó kérésére megszabadult a £'nem kívánt jövevénytől. És '•most, éppen ezekben a napokban ott fekszik a kórháziban. Majdhogy nem térdre I* állt az orvosok előtt, hogy

(Foto: Kovalcsik András) \ segítsenek rajta, mentsék meg

az annyira áhított gyermeket, aki most tizenegynéhány év után először újra megsejtette közeledését. És az orvosok tehetetlenek. Nem tudnak segítségére sietni a hajdan vétkesen könnyelmű fiatalasz- szonynak. "Várják a biztos eseményt, mert a régi műtét után nem képes a terhesség kiviselésére. B. J-nének nem lehet többé gyereke. Lényegében hasonló, csak még súlyosabb következménnyel járt P. M-nél a fiatalos meggondolatlanság. Házassága első évében szabadulni igyekezett a gyerektől, a szórakozás, a szabad, lekötöttség nélküli élet kedvéért. Férje tudta nélkül kérte a műtét elvégzését, ö már többé nem remélheti a gyermekkacagásos boldogságot. Férje benyújtotta a válási keresetet.

EZEN A KEDDI napon több mint húsz fiatal, csinosan öltözött asszonyka áll a bizottság ajtaja előtt. Mintha összeválogatták volna, csupa jól öltözött, széparcú fiatal teremtés valamennyi. A még gyermektelenek magabiztosan, a szabadulni vágyás elhatározásával várnak sorukra, állnak az a. b. elé. Akinek már gyermeke van, valahogy bizonytalanabb, nem mind persze, csak egyik-másik. mert már megkóstolta a gyermekadta boldogság felejthetetlen örömeit.

L. A-né alig tizennyolcéves. Apjára hivatkozik. — Férjhez kellett mennem, mert apám keveset keres. Nem tudtunk belőle megélni, nincs még semmink, ráér még a gyerek ... Majd később ... — Szinte hadarja a betanult szöés a jelenre

Két régi ismerős találkozik az utcán és ahogy az lenni szokott idéznek a múltból és jutnak egyre messzebb és messzebb. Mintha tegnap történt volna, úgy adják vissza ifjúkori életük sok mozzanatát. Megmondom, nem nagy dolognak, egy kiveszőben lévő kicsinyes emberi tulajdonságnak tartom ma már a visszaemlékezést. Egyre inkább előtérbe kerül a jövőbelátás. Félreértés ne essék, a jövőbelátás magasabb fokáról van szó, arról, hogy valaki ma megmondja, hogy már megtörtént tegnap. Ez ugyanis a kialakulóban lévő újabb emberi képesség. Nézzük meg példán keresztül fejlődésében az egész dolgot.

A Meteorológiai Intézet kiadja jelentését, hogy milyen időjárás várható. (Ez még csak jövőbelátás). A Magyar Rádió bemondója tudomásunkra hozza a Meteorológiai Intézet reggel fél hat órakor kiadott jelentését, majd utána közli, hogy két perc múlva pontos időjelzést adnak. Megvárom az időjelzést és csodák csodája még csak akkor volt fél hat.

Nincs nyugvás, a „fejlődés” itt sem állhat meg. A reggel hét órási hírekben közlik, hogy ma délután több száz orvostanhallgató vette át diplomáját és azt is megmondták reggel, hogy délután ki mondott köszönő beszédet a végző orvostanhallgatók közül. Nfim nyugodtam. Utánjárást 'végeztem. Hogyan lehetséges ilyen emberi képesség? Kitől tanulták, legalább azt mondják meg. Kedves olvasóim tudják mit mondtak, hogy kitől tanulták ezt? Fogózkodjanak meg! Azt mondták, hogy régen a megyei lapunktól, mert ők voltak azok, akik leközölték ma a tegnapi tsz közgyűlés beszámolóját és hozzászólásait úgy, hogy — megerősítette a tsz vezetősége — a közgyűlés csak a lövő héten lett megtartva. ^

Maradjunk az aktuálisnál. Egy halottaskocsin lévő koporsóra ez van ráírvaű „Élt 88 évet”. Az arra haladók nem állják meg szótlanul. Mondja az egyik: „Komám, ha én ennyi évet megérnék, egy szót se szólnék.” „No-no”: mondja a másik. Mondom én: ,,Ejnye-ejnye, ez a no-no bácsi talán azt az emberi képességet fogja kifejleszteni, hogyha meghalunk, utána elmondhatjuk véleményünket legalábbis arról, hogy vagyunk megelégedve életünk éveinek számával?”

Engem mégis miért kezelnek ilyen „mostohán”. Egy nap a „Csemegé"-ben egy kis rúd szalámit kérek és a kislány mondja: „Huszonnégy

forintot tetszik fizetni”. Igen. Már mentem is, hogy fizetek. Tessék csak tárni, szól a kislány utánam és egy kis cédulára, látom, leírja 24,00, nem kell válaszoltam, nem fogom elfelejteni. De csak tessék. Mit volt mit tennem, elfogadtam és nagy szégyenlősen adom a pénztáros néninek, aki gondolhatta: na ez is fakir gyerek lehet, ilyen kis számot se tud két percig megjegyezni. Hiába én már így halok meg. — hege —

Üzemi irodalmi est Balassagyarmaton

A balassagyarmati Villany- és Épületszerelő Vállalat kul- túrcsoportja jól sikerült József Attila irodalmi estet rendezett a vállalat újjáépített kultúrtemében.

Az esten Nemes Lászlóné ismertette a költő életét és munkásságát, a vállalat női dolgozói pedig szavalatokkal működtek közre.

Tárlat előtt...

Az október elején megnyíló szokásos őszi tárlat előkészületei már javában folynak megyei képzőművészeink műtermeiben. A nyár élményei képekben, rajzokban, szobrokban nyernek művészi megörökítést. A természet pompája, a bányák mélye, gyárak munkás élete ihleti érzelmi, értelmi mondandókra az alkotókat a vonalak, színek, formák nyelvén, egyéniség, látásmód különbözősége szerint.

Ez alkalommal Radics István grafikust látogattuk meg, hogy bepillantást kapjunk terveibe. A fiatal képzőművész a napokban érkezett haza a Német Demokratikus Köztársaságban tett ta- nulmányútjáról, s jelenleg a Május 1 úti iskola hatalmas, hatméteres pannóján dolgozik, amely az iskolai élet különféle színes mozzanatait eleveníti meg.

— Az október elején nyíló őszi tárlaton — mondja, — a nyáron készült balatoni akva- relljeimet és rajzaimat akarom bemutatni. Ezek a képek Keszthelyen, a pedagógus szakszervezet rajztanár és képzőművész szakosztályának művésztelepén születtek, s a szakszervezet Budapesten megrendezésre kerülő kiállításán is szerepelnek majd. A balatoni tájak mellett a megyei kiállításon kisterenyei bányászok és vasútépítő munkások életéről készült munkákat is bemutatok.

— Az őszi tárlat után decemberben egy önálló kiállítást is szeretnék megrendezni. amelyen az ember természetszerűen jóval többet meg tud mutatni önmagából. A tematikám itt is a bányász és munkásélet, valamint, a vízparti tájak lenyűgöző szépsége.

— Milyen megvalósulásra váré tervei vannak még?

— Ha megkérdezik, akkor egyéni fájdalommal kell előhozakodnom. Van ugyanis jó- néhány érdekes szgrafitto- tervem, amelyek közül még egy sem kerühetett kivitelezésre. Pedig a kisterenyei új iskola homlokzati falfelülete például kínálva kínálkozik erre a célra. Ilyen területen kellene, hogy nagyobb támogatást kaphassanak a megyei képzőművészek. hogy az ilyen jellegű megbízatások, — természetesen a megfelelő színvonal biztosítása mellett

a Nógrád megyei alkotók kezébe kerüljenek. Engem például, mint pedagógust a kisterenyei iskolához erős kapcsolatok fűznek, s erős vágyam, hogy az épület esztétikus képét elgondolásaim szerint oldhassam meg. Bízom benne, hogy erre lehetőséget nyújtanak. Addig is az egyik szgrafittó tervemet most kö- zelesen t Irsadalmi munkában fogom kivitelezni szülőfalumban, a nógrádmpgyeri új művelődési otthon homlokzatán.

Radics István a Május 1 úti iskola pannóján dolgozik.

Több, mint 100 fiatal készül a pedagógus pályára

A megelőző évekhez viszonyítva jelentős előrelépés történt a megyei pedagógus utánpótlás biztosításánál. Már korábban tervszerűen élőké • szítő munka folyt, hogy minél többen jelentkezzenek a pedagógus pályát biztosító egyetemekre, főiskolákra. Az

1962—63-as tanévben már 104 hallgató tanul az egyetemeken, főiskolákon. A jelentkezők valamennyien jó tanulmányi eredményeket értek el a középiskolában, másrészt pedagógiai rátermettséggel rendelkeznek. A pedagógus pályára készülők a következőképpen oszlanak meg: egyetemen tanul 35 fő, főiskolán 28, tanítóképzőben 33 és óvónőképzőben 10.

1962. szeptember 1-23-ig.

EZÖGA1BASÄGI KIÁLLlTáS BUDAPESTEN

Nyitva 9-21 óráig, vasárnap 8-2 L óráig. 543.

veget. Oda sem figyel az orvos kijózanító, megfontolásra ösztökélő szavára.

B. A-né egyszerűen ki- tórulkozik: annyi minden

kell még, kombinált szoba, televízió. A hosszúhajú, csinosan ápolt K. J-néék autót szeretnének. Majd aztán jöhet a gyerek. Alig éltünk, jóformán nem is szórakoztunk — így a harmadik.

K. A-né magával hozta a kislányát is. Hároméves, ártatlan szőkehajú kislány. Hogy örülne ez egy testvérkének. De az anya már határozott, elég neki egy is, ezzel is épp elég baj van. Itt talán mindenekelőtt a szeretet hiányzik, a családi örömök emelkedett hangulatú szépsége.

Meglehetősen sok az egy- helyről érkező asszony. Mintha összebeszéltek volna, egyhangúan azt mondják — rossz a férj, iszákos, verekedő. — Szegény férjek, ha tudnának róla... Nem mintha — eléggé sajnos — nem lennének alkoholista, vagy rosszindulatú férjék. Az is meglehet, közöttük is van egy-két olyan elkeseredett asszony, aki csakugyan emiatt, gyermeke jövőjét féltve mond le a boldogságot ígérő eseményről. Van ilyen biztos, de ki lát a lelkekbe? Igazat szólnak-e vajon valamennyien? Vagy csak jó ürügynek, biztos érvnek találják az előre betanult mondókát? Megtenni mindent, csak a gyerek meg ne szülessen?

TRAGÉDIA, a sors szeszélyes kegyetlensége miatti fájdalom cseng ki B. I-né szavaiból. Tizenhatéves házasok, közel negyven éves. Az első évek örömeit kurtította meg náluk, hogy bárhogy akarták, szerették volna, nem lehetett gyerekük. Aztán tavaly észrevette, hogy terhes. Mintha újra ifjú házasok lennének, úgy várták végig a lassan gördülő hónapokat. Egészséges, nagy baba született, most még csak ötödik hónapos. És gyorsan utána jelentkezett a másik. Most a bizottság megértőén adja beleegyezését a műtétre. Korán lenne még csakugyan egy másik érkezésére. És talán már menthetetlenül késő. Az élet néha kegyetlen tud lenni.

De kegyeden lehet még azokhoz is, akik most egymást váltogatva jönnek és mennek itt, a rendelőszobában. Valamennyien egészséges, javakorbeli asszonyok. Érettek, a legalkalmasabbak arra, hogy családi boldogságot teremthessenek. De legtöbben a visszatérő refrén ismételgetésével lemondanak erről. Építkezünk... iszik a férjem ... ráér még a gyerek.. Ez megy napról napra és a bizottság a műtéthez ragaszkodó nőknek kénytelen megadni az óhajtott művi beavatkozás engedélyezését.

Egészségük, esetleges leendő boldogságuk veszélyeztetésével nem törődve jönnek és mennek tucatszám a gyermektelen, és egy gyermekes fiatalasszonyok. Az egészség- ügyi minisztérium rendeletében csak kívánságuk teljesülését, akaratuk érvényesülését látják. Sajnos ritkán, de vannak kivételek, akik megértik a bizottság felvilágosítását. V. J-né könnyes nevetéssel, izgatott türelmetlenséggel szinte feltépte az ajtót. — Vissza lehetne-e még csinálni —• kérdezte rögtön. — Meggondoltuk a dolgot, nyugtassanak meg, ugye nem késő? És csak akkor nyugodott meg, amikor az orvos előtte ténte ketté az előző heti végzést. Aztán boldogan újságolta: a férje is megijedt, amikor mondta a múltkor, ezzel a lépéssel esetleg testvér nélkül marad a négyéves Palika.

AZ ABORTUS bizottság a szülőktől várja a végleges döntést. Mert az anyának joga van a szíve szerinti választásra. Ha anyagi és egyéb körülményei arra ösztönzik, megszakítják terhességét. De ha csak kényelemből választja a műtéti utat. önös érdekek vezérlik, lelke legyen rajta. Ujlaky Mária