Nógrádi Népújság. 1962. augusztus (18. évfolyam. 61-69. szám)
1962-08-15 / 65. szám
1962. augusztus 13. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Fogjanak össze N ág rád kövesd en Nagyobb ^tervszerűséget a MÁV-nál is ség kitermeléséért még naÁ Italában kevés szó esett eddig a nyilvánosság előtt a 2-es számú Nógrádkövesdi Kőbánya Vállalat dolgozóinak ez évi munkájáról. Pedig eredményeik, gondjaik megérdemelték volna a nyilvános szereplést. Joggal várják: népszerűsítsük eredményeiket, segítsünk a bajok orvoslásában. A kőbánya termelése fontos a népgazdaság számára. Érdekelve vagyunk mi nógrádiak is benne nemcsak úgy. hogy megyénk területén működik a bánya, de úgy is. hogy a Hatvan—Salgótarján között épülő vasúthoz innét szállítják a követ. Igénylik a bánya termelését az építkezéseken, még jobban az útépítők. S hogy ezek a vállalatok eleget tehessenek a párt VIII. kogresszusa tiszteletére tett felajánlásuknak, szükségessé vált, hogy a bánya dolgozói is módosítsák a tervüket s a kongresszusi munkaversenyben 50 ezer tonna zúzott követ adjanak népgazdaságunknak, — terven felül. Kijelethetjük, hogy a korábbi és még ma is meglévő qátló körülmények ellenére az év eddig eltelt időszakában derekas munkát végeztek a nógrádkövesdiek. Annak ellenére, hogy előre nem látott üzemzavarok gátoták a folyamatos termelést, a rendszertelen MÁV vasúti vagonellátás nem tette lehetővé a folyamatos, terv- zeru munkát, a nógrádkövesdiek még is lejesítik vállalásaikat. Az is igaz, hogy a terven felül vállalt mennyigyon sokat kell tenniök a bányászoknak és műszakiaknak, de az éppen meglévő gátló körülmények ellenére is a terven felül termelt mintegy 5700 tonna zúzott kő nagyszerű eredménynek számít Nógrád- kövesden. S hogy a nógrádkövesdi kőbányászokbain, műszáki vezetőkben megvan az akarat a kongresszusra tett vállalások teljesítése iránt, bizonyítják a következő adatok. A bánya életében szinte egyedülálló az az eredmény, amelyet az önköltség terén elértek. Míg 1961-ben egy tonna zúzottkő termelési költsége 40 forint 38 fillér volt, ezt az összeget negyedévről negyedévre csökkentették. Erre az évre már 31 forint 78 fillért terveztek. A helyes műszaki és gazdasági vezetés eredményeképpen azonban ezt az összeget is csökkenteni tudták. A kongresszusi munkaverseny lendülete, a bányászok felelősségérzete tette lehetővé, hogy ebben a munkaversenyben 30 forint 63 fillérre csökkentették az egy tonna kőre eső önköltséget, csaknem 10 forintos javulás ez, az elmúlt évi tény- számhoz viszonyítva. Az önköltség ilyen arányú csökkentése azt jelenti Nóg- rádkövesden, hogy eddig közel negyedmillió forintos megtakarításról tudnak beszélni a bányászok. Ennek az eredménye az is, hogy az iparágon belül egyetlen bánya, amelynek dolgozóit már eddig is 6,2 napos nyereségrészesedés illeti meg. Lehetne még sorolni a bánya dolgozóinak eredményeit, de inkább nézzük az árnyas oldalt, hiszen azok megoldását sürgetik a bánya dolgozói. Legtöbb baj a vagonellátás körül van. És hogy mennyire befolyásolja ez a bánya termelését, csak egyetlen példát említsünk. Érthető, hogy a bevételi terv teljesítését, illetve túlteljesítését nagymértékben megszabja az a tény, hogy mennyi drágább, úgynevezett nemeszúzalékot tudnak értékesíteni. A baj az, hogy éppen a szállítása a legnehezebb, itt legtöbb a hiba. Az első fél évben például 125 ezer tonna nemeszúzalékot termeltek a bánya dolgozói. Megrendelést, illetve kiutalást ennek ellenére csak 50 ezer tonnára kaptak, de éppen vagonhiány következtében csak 39 000 tonnát tudtak elszállítani. Ez pedig az árbevételnél 300 ezer forint lemaradást jelentett! Az emberekben, a bányászokban, műszaki vezetőkben lenne a hiba? Semmi esetre sem! Lcpten-nyomon azt lehet hallani Nógrádkövesden: vasúti kocsit kérünk, mi túlteljesítjük tervünket, álljuk szavunkat, nem szégyenkezünk a kongresszus előtt! Ez pedig megszívlelendő. Mert az emberekben megvan az akarat. Kevés kivétellel például azt vállalták, hogy az eddigi szokásoktól eltérően a pihenőnapot nem vasárnap, hanem pénteken veszik ki, s mivel három műszakban termelnek, nem vasárnap, hanem pénteken végzik el a feltétlen szükséges TMK munkálatokat is. Miért vállalták ezt magukra az emberek? Egyszerűen azért, mert a vasárnapi napon úgy-ahogy biztosított a vagonellátás, zavartalan lehet a kitermelt anyag elszállítása. A két bánya naponta több mint 3 ezer tonna követ ad a zúzóműbe, az osztályozó- ra. Ennek elszállításához már május elejétől a MÁV csütörtöki napokon rendszertelenül 40—50 kocsit biztosít, míg pénteken legtöbbször egyet sem! Szombaton a délelőtti órákban 10—15 kocsi áll a bánya rendelkezésére, míg a délutáni órákban újabb 40—50 vagont kap a bánya. Nos, az ilyen rendszertelen vagonellátás szükségessé tette a bányászok önként vállalt vasárnapi munkáját — amit csak dicsérni lehet—, hogy ne maradjanak le a kongresszusi munkaversenyben. Szátnok, eredmények bizonyítják a nógrádkövesdiek akaratát, tények, hogy akadályoztatva vannak a zavartalan munkábn, a zökkenőmentes termelésben. A MÁV dolgozói is kongresszusi munkaversenyben vannak. Éppen ezért tolmácsoljuk a nógrádkövesdiek kérését: a tervszerűség betartása mellett biztosítsák a vagonellátást, hiszen mindkettőjük tevékenysége népgazdasági érdek, A tervszerűség betartása pedig a MÁV-nál csakúgy, mint a bányánál a kongresszusi vállalás maradéktalan teljesítését segíti elő. Somogyvári László Akiknek utolsó reményük az űr HA TÜLSOK A HŰHÓ, az mindig gyanús, állapította meg a washingtoni Star cikkírója azzal az ízléstelen reklámhadjárattal kapcsolatban, amelyet a Telstar nevű mesterséges bolygó körül csap az amerikai propaganda. Senki neon vitatja el a dicsőséget a szerkezet alkotóitól, hiszen a kontinensközi tv-közvetítés technikai megvalósítása és az Öceán két partjának összekapcsolása kábel nélküli telefonnal az emberi találékonyság nagy diadala. De az a kavarodás, amelyet a Telstar okozott a divatcégektől a rádiótársaságokon keresztül egészen a kormányzati tisztviselőikig — fenntartást ébreszt az emberekben. Felkavarta a Telstar az amerikai politikai életet is. Tudvalevő ugyanis, hogy a Telstart az American Telefon And Telegraph CO. kísérletezte ki, gyártotta le, a vállalat saját kilövőpályájáról indították útnak, s a kormány csak annyival járult hozzá e vállalkozáshoz, hogy egy Atlas-típusú rakétát bocsátott a cég rendelkezésére, ami aztán a magasba repítette a szerkezetet. A demokrata szenátorok azt javasolták, hogy a Telstart vegyék állami kezelésbe, mert mint indokolásukban kifejtették — „félő, hogy magánkézben kizárólag csak nyerészkedési célokat szolgál majd és elsíklik tudományos jelentősége.” A szenátus többi tagjaiban erős ellenérzéseket keltett ez a javaslat. Többen azzal érveltek, hogy a Telstar „államosítása” már a szocializmussal egyenlő és különben is — Amerika a szabad vállalkozás hazája. NEM HISZEM, hogy a demokratapárti szenátorokat nekünk kellene kitisztázni a „szocializmus” vádja alól, de azt ismerjük el érdemük gyanánt, hogy idejekorán megszimatolták a magántőke „kozmikus startjában” rejlő veszélyt. A fentebb említett viták már jelzik e veszélyek természetét és nagyságát. Mi lesz, ha a Big Busines s különböző nemzetekhez tartozó képviselői a maguk konkur- rencia-harcát átterelik az űrbe? Micsoda gazdasági, jogi és politikai viszályok kultúr- forrása lehet nemzetközi méretekben a nagytőke gátlástalansága, ha az a kozmoszban jelenkezák majd? Tévedés volna azt képzelni, hogy a szenátorok és más kormányzati tényezőket a köz érdekei vezetik, vagy esetleg a világűr egyetemességét tartják szem előtt midőn aggodalmaskodnak a magántőke kozmikus szereplése miatt. Egészen másutt kell az okokat keresni. Az Egyesült Államok politikai és katonai körei olyan terveket dédelgetnek, amelyek megkövetelik, hogy saját kezelésben legyen a világűr-kutatás. Nyugati lapok az idén januárban megírták, hogy Kennedy elnök legbensőbb tanácsadóival zárt ajtók mögött fontos elhatározásokra jutott a kozmoszt illetően. Azóta kiderült, hogy nagyjából mit is tartalmaznak a titkos akták. MINE'ENKKELÖTT jelentősen kibővítették az űrkutatások pénzügyi kereteit. Az idei pénzügyi esztendőre körülbelül kétmilliárd dollárt biztosítottak ilyen célokra. Közgazdászok állítása szerint az 1946-tól napjainkig eltelt több mint másfél évtized folyamán az Egyesült Államok többet költött rakétákra, mint amennyibe a nukleáris töltetek és bombák belekerültek. A bizalmas dosszié szervezeti intézkedéseket is tartalmaz. Kennedy elnök Lyndon Johnson alelnök vezetése alatt létrehozott egy magasszintű kormánybizottságot, amelyet megbízott az űrkutatás irányításával és összehangolásával. Átmenetileg ugyan a nagy repülőgépgyártó vállalatok készítik a kozmikus szerkezeteket, de már lerakták az önálló kozmikus ipar alapjait. Az első lépés az volt, hogy a Rendstone-típusú rakéta üzemét átadták az állami Asztronatikaí Társaságnak (NASA), amely a Penta- geonnal közös gazdája az űrprogramoknak:. Egyszóval „a katonai szputnyikok a kísérleti stádiumból már átléptek az operatív alkalmazás szakaszába” — állapítja meg egy amerikai folyóirat. Az Egyesült Államok vezetői azt vallják, hogy „aki a világűr ura, az hatalmában tartja az egész földkerekséget”. A kozmikus hegemónia — ez most a csodaszer, amitől a „régi szép idők” visszatérését várják Amerikában. Az atomfölény már régen elenyészett, vége a hidrogénbomba egyeduralmának is. Ezért utolsó reményét az űrbe veti, ott szeretne korlátlan úrrá válni, hogy „kozmikus erőpozícióból” diktálja feltételeit a földnek. A KOZMOSZT a Szovjetunió hódította meg elsőnek, a szocialista világ nemcsak interkontinentális rakétákkal rendelkezik, hanem rakétaelhárító rakétákkal is. „Akár egy legyet is eltalálunk a világűrben” — mondotta a minap Hruscsov. A szovjet flotta napján megrendezett hadgyakorlatok a nyugati sajtó egybehangzó véleménye szerint alátámasztották a szovjet miniszterelnök kijelentését és perdöntőén bizonyították, hogy a legkorszerűbben felszerelt és a legnagyobb katonai erővel rendelkező hatalom ma a Szovjetunió. Az egyszer elveszett katonai fölényt az imperializmus a világűrben sem képes visz- szaszerezni. Itt sem marad számára más lehetőség, mint a földön: a békés egymás mellett élés. A döntőbe került és az I—II. helyezésért vívott mérkőzést hat középiskola labdarúgó-csapatai közül a két Nógrád megyei.: a balassagyarmati Szántó Kovács János Gimnázium diákjai. ...én a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikum tanulói. Egészséges fejlődés indult meg Dankó-telepen Karancsalja felszabaduláskor megkezdett fejlődésével sokáig nem tartott lépést a nagyközség legelhanygoltabb résae, a cigány Danfcó-telep. A legendás hírű cigányénekesről és zeneszerzőről elnevezett telepen még ma is érződnek az évszázadokig elnyomott cigányság életének káros következményei: csak nehezen, lassú, de egyre biztosabb léptekkel haladnak a fejlődés útján előre. Már egyre több cigánycsaládban van állandó foglalkcr zással bíró családfenntartó és a dolgozók jó része becsületKépek Berentérő! Előző lapszámunkban riportot közöltünk a berentei „Mező Imre Ifjúsági Építőtábor” Nógrád megyei fiataljairól. Technikai akadályok miatt akkor a táborban készült fényképfelvételeket nem közölhettük. Igaz ugyan, hogy balassagyarmati és salgótarjáni kl- szeseink azóta már hazaérkeztek a kétheti munkából, ez a képesriport mégis arra érdemesekről szól^ hiszen fiaink becsülettel állták meg a helyüket Bcrentén. Vasárnap este. Ki mit tud? műsor volt a táborban. A budapesti Pemeczky Axel gitáron kísérte a sanzon-énekes jelölt balassagyarmati Pilisi Ferencet. Közös próba a napfényes délelőttös „Hajrá vasasok!’* zúg a biztatás a pálya szélén a gépiparisták és a budapesti gimnazisták kézilabda rangadóján. tel meg is állja helyét a munkában. Van tanácstagjuk és vöröskeresztes szervezetük is. A Vöröskereszt szervezet leglelkesebb aktíváinak egyike Rácz Ferenc salgótarjáni tűzhelygyári munkás. Rácz Ferenc igazolványai között rengeteg olyan papírt őriz, amelyben munkájáról elismeréssel szólnak az illetékesek szervek, köztük a községi orvos, védőnő és Vörös- kereszt is. Régebben, ha került is ki a cigányság köréből egy-egy többre érdemes, nagyobb jövőt érdemlő tehetség, a többiek gúnyolták, cívódtak vele, esetleg ki is zárták körükből. Napjainkban már az összetartás szép példái születnek itt Dankó-telepen is. Rácz Ferencnek is van szerepe abban, hogy néhány írni, olvasni nem tudó cigány megismerkedhetett az első betűkkel, hogy már majd mindenki le tudja írni a nevét és egyre tájékozottabban látják a világ eseményeit is. És az összefogásnak mélyebb érzelmeket magába rejtő szebb példái is születnek a hajdan elmaradott cigány-telepen. Két piciny gyermek mellé most vár egy harmadikat Jónás Ferencné. Rácz Ferenc volt az, aki felvetette a gondolatot, az asszonykának kórházban kell szülnie. Igen, de akkor mi legyen addig a hatnyolc napig a két aprósággal? Keresték, kutatták a megoldást, végül éppen ő volt az, aki feleségével elvállalta a kórházi időtartamra a két kis apróság gondozását. Fejlődik, egyre szépül a Dankó-telepiek élete is. És hogy ez így van — mint mondottuk is — Rácz Ferenc vöröskeresztes aktívának is köszönhető. Amit tesz, talán nem kerül be a telep fejlődését tükröző történelem- könyvbe, de tetteivel, a többiek fejlődését elősegítő cselekedeteivel nagy szerepet játszik a felnövő nemzedék egészséges életmódjának kialakításában, tudatuk átformálásában.
