Nógrádi Népújság. 1962. augusztus (18. évfolyam. 61-69. szám)

1962-08-04 / 62. szám

1962. augusztus 4. NÓGRÁDI NÍPÜJSAG 7 Nemzetközi Ki mit nem tud?... Lassanként mér kezd unottá fenni a Televízió műsoráról való csipkelődés az újságokban, Rádió­ban, sőt öniróniaként a Televízió­ban. Van a műsoroknak fogyaté­kossága elég, ami felett el kell tekintenünk jóakarattal, hiszen alig néhány éve, -hogy televíziózó nemzet vagyunk; s ehhez képest számos szép eredménnyel büszkél­kedhetünk. A Ki mit tud versengések pél­dául méltán váltották ki százez­rek hétröl-hétre megújuló érdek­lődését, de ez a müsorszám most már megtette a magáét, kimerí­tett minden olyan lehetőséget, amivel gyönyörködtetni, szóra­koztatni képes. Éppen ezért ide­jén való lenne megállj-t rendel­ni, mert az, amit a kedd esti mű­sorban Balatonboglárról a Nem­zetközi kikötő című ki mit tud vetélkedőben kaptunk, nem egyéb, mint ennek a szerencsés kezű kezdeményezésnek igen silány paródiája. Az „egyenes adás” szervezet­lenségéről egész sereg mozzanat árulkodott. Szükségtelen lenne mindet sorolni, aki végigbosszan- kodta a műsort, — tudja. A kon­feranszié szerepét ezúttal a ve­télkedőn feltűnt és méltán nagy tetszést aratott hangimitátor töl­tötte be, — ezúttal meglehetős fáradtan, a néző benyomása sze­rint rögtönzésre utalva, ami még egy nagy rutinnal rendelkező műsorközlő találékonyságát is próbára teszi. A közvetítést áram- zavar szakította meg, a szerep­lők kínos szünetek árán kerül­tek a közönség és a kamerák elé, miközben a mikrofonok In­diszkrét módon árulkodtak a kapkodásról. S amit műsorként kaptunk?!... A Nógrádi Népújságban közölt Ki mit nem tud című glossza kivitelezését kellett látnunk, hal­lanunk a sűrített dilettantizmus eme nemzetközi vetélkedőjén; amit az eredményhirdetés tető­zött be azzal, hogy itt azután csakugyan senki nem tudott sem­mit, mert a győztesnek mondott szereplőt már-már szinte vesze­kedésnek tűnő tanácskozás után helyére küldték, a hangzavar pa­lástolására felrikoltott a zenekar, míg végül a kétes babérokon való osztozás megesett. Ez az adás komoly figyelmez­tető és tanulság keli, hogy le­gyen a Televízió- mflsorszerkesz- tői részére s reméljük: az is lesz. (BARNA) Az alkoholizmus elleni harcról Az alkoholizmus nem újke­letű dolog hazánkban. A múlt káros örökségeként szoktuk emlegetni. Jóllehet nálunk nem öltött még olyan vesze­delmes méreteket, mint egyes európai államokban, mégis az állami és társadalmi élet vo­nalán erőteljes küzdelem van kibontakozóban az alkoholiz­mus ellen. Milyen is volt a harc ko­rábban? Ha a túlzott alkohol- fogyasztás bűncselekmény el­követésére vezet, az alkohol- izmus ellen a büntetőjog fegy­verével küzdhetünk. Büntető­jogilag értékelhető cselek­mény hiányában viszont az alkoholizmus ellen egyetlen nevelő eszközként a társadal­mi szervek felvilágosító, visz- szatartó munkája állott ren­delkezésünkre. Az alkoholiz­mus leküzdéséhez viszont sem a büntetőjog fegyvere, sem a társadalmi szervek tevékeny­sége sem bizonyult elegendő­nek. Korábban hatályos bün­tetőjogunk például enyhébben értékelte annak cselekményét, aki az önhibájából eredő ittas állapotban követte el. Társa­dalmi szerveink pedig a neve­lő jellegű „elbeszélgetéseken” túlmenően semmit nem tehet­tek a túlzott alkoholfogyasz­tás visszaszorítása érdekében. Szükségét érezzük olyan tör­vényi rendelkezéseknek, ame­lyek indokolt esetekben ki- terjedtebb hatáskört biztosí­tanak társadalmi szerveink­nek az alkoholizmus elleni harcban. Ugyanakkor bünte­tőjogi vonalon is megfelelő szigorítás volt kívánatos. Az új Büntető Törvény­könyv hatálybalépésével utób­bi kérdés megoldást nyert. A Btk. 22. §-a szerint ugyanis aki önhibájából ittas állapot­ban bűncselekményt követett el, cselekménye úgy értéke­lendő, mintha józanul tanúsí­tott volna ilyen magatartást. Ugyanakkor, ha a bűntett el­követése mértéktelen alkohol­fogyasztással függ össze, lehe­tőséget ad a bíróságnak egy az eddigi jogokban teljesen ismeretlen új intézkedésre; a kényszerei vonó kezelésre. Társadalmi szerveinknek a közelmúltban megjelent 1962. évi 18. számú tvr. adott haté­kony eszközöket az alkoholiz­mus elleni küzdelemhez. A szakszervezetek, a KISZ, a Magyar Nők Országos Taná­csának szervei, a rendőrség, és az államigazgatási szerv, valamint az érintett személy házastársa, vagy tartásra jo­gosult hozzátartozója javasla­tára a tanács végrehajtó hi­fi brigád teljesítette tervét A napokban értékelte a Gépállomások megyei Igazga­tósága a gépáHomási szoci­alista címért küzdő brigádok első féléves munkáját. Az év elején megtartott termelési tanácskozásokon 19 brigád kötött szocialista szerződést a gépállomások vezetőségével, s közülük nyolc brigád teljesí­tette féléves tervét, illetve féléves termelési vállalását. A tervüket és vállalásukat teljesítő brigádok közül a legjobb eredményt az Érsek- vadkerti Gépállomás Kossuth brigádja érte el. Féléves ter­vét 140,3 százalékra teljesí­tette. A 'második és harmadik a berceli Dózsa, illetve a pásztói Ifjú Gárda brigád lett. Az Érsekvadkerti Gépál­lomás Kossuth brigádja például 10 400, a Kisterenyei Gépállomás Végh brigádja 6613, az ugyancsak kisterenyei Czene brigád pedig 9431 fo­rint értékű üzemanyagot ta­karított meg. A Pásztói Gép­állomás Gagarin brigádja az újítómunkát is szorgalmaz­ta. Két újítási javaslatot nyújtottak be, amelyekből az egyiket elfogadták. E brigád munkáját még az is dicséri, hogy tagjai 50 órás társadal­mi munkát is végeztek. Az első féléves tapasztala­tok azonban azt is bizonyít­ják, hogy a gépállomások ve­zetői, szakszervezeti bizottsá­gai keveset foglalkoztak a vállalások teljesítésével, a brigádok tevékenységével. Na­gyon helyes lenne, ha min­den gépállomási vezető fele­lősséget vállalna egy-egy bri­gád munkájáért. — No, volt benne? — Volt, de nagyon kevés. — Kevés? Mennyi ez a kevés? — Nem. sok, csak nyolc forint. — Te, ne izélj, hiszen máskor több szo­kott lenni? Csak nem akarsz becsapni? — Nem hát, te bolond. Hidd el, csak eny- nyi volt benne. Ha kell a fele, hát itt van, ha nem kell az enyém. Így igazságos. Fele­fele. — Fele—fele? Hát az nem sok. Négy fo­rint. — Kell, vagy nem kell? — Add hát ide, a fene azt a sok smucig zarándokját. — és a pénzt már vitte is a csaposnak, aki kiszolgálta nekik a kért italt. A féldeci mind a kettőnél egy szempillan­tás alatt eltűnt és úgy nézett ki, hogy a pohár is vele megy, de az szerencsére ma­radt és nagyot koppanva a pultra került, én pedig ott maradtam a mátrai „Vadvirág” vendéglő virágos teraszán elgondolkozva, egy újabb rejtéllyel a tudatomban. Ok pe­dig hosszan kacsázó léptekkel elballagtak, elnyelte őket a Mátra kéksége. Több óra telt el, már majdnem elfeled­keztem e rejtélyes beszélgetésről, amikor másik két ember ugyancsak véletlenül el­lesett beszélgetése adta meg a titokzatos párbeszédre a választ. Színhelye a Mária- forrás felé vezető úti fedett buszmegálló, amelynek háta mögött mi ketten, a Mátrá­ban nyaraló üdülők élveztük a nyári nap melegét. A beszélgetők középkorú, rongyos, bamabőrű emberek voltak. Az ellesett pár­beszéd a következőképpen zajlott le: — Hát má megint megelőztek komám, má megint? De csak tunnám, hogy ki vöt. majd adnák én neki olyan... hogy megem­legetné háta napjáig. — Jó vóna elkapni — így a másik. Ebben megegyeztek. — De az is lehet, hogy mm vót benne, mert nagyon fösvények ezek a zarándokok mostanság. így kezdtem én felfigyelni, hiszen ehhez hasonló „rokon” beszélgetés volt a „vad- tnrági” embereké is. A két ember tovább beszélget: — Valamennyinek azé kelleti vóna benne lenni, hiszen eddig egy kevés mindig vót benne. Mondom neked, hogy korán reggel FELE-FELE kellett róna jönni, amikor még senki nincs a kápolna körül. Akkor nyugodtan kivehet- tiik vóna a perselyből a pírt. De te mindig olyan későn kelsz reggel. Most itt van, el­vitték a lóvét előlünk mások. De ha elkap­nám, megemlegetné, tudom isten, hogy nem jönne a Mária-forráshoz többet. — Tudod, azért mm sokan járnak már ide, amióta az újságok is írnak róla. Most meg a filmesek is ideszemtelenkedtek Pest­ről. A megálló háta mögül előre lépek és han­gos jónapot-ot kiáltok az emberek felé, mire azok nem is fogadva, kerékpárjukra felpat­tanva, rémült arccal húztak el Mátrakeresz- tes irányába. E két ember választ adott nekem a reg­geli „rejtélyes” beszélgetésre. Mint ahogy látják, nincs abban semmi rejtély. Ahogy elejétől kezdve hasznos volt a hasznosi cso­da a „szent” asszonynak és még sok más hasonszőrű társának, úgy ma is megnyerge- lik a vallásos hívőket az emberi butaság ma is meglévő vámszedői, a tolvajok, a csa­lók, stb. Mert mi is történt? Semmi más csak az, ami azelőtt. Azelőtt egy valaki, az úgyneve­zett szent asszony vitte el a forrásnál össze­gyűjtött pénzt és költötte el isten nevében, ma pedig a még mindig összegyűlő, de már egyre kevesebb pénzt egypár „élelmes” em­ber üríti ki a perselyből és költi el külön­böző étvágygerjesztő italokra. Az igazat megvallva, nem sokan járnak már a forráshoz. Es akik mégis eljárnak, inkább a mátrai táj szépségében gyönyör­ködnek. De az a kevés hívő, aki a nagy me­legben olykor elzarándokol a forráshoz, ta­lán nem is gondolta eddig, hogy a Máriának adott „Péter-fillérek” vagy forintok sorsa egészen más lett. Ez természetes is, hiszen maga az egyház is elítéli a Mária-forrási „csodát”, ami egyáltalán nem csoda, hanem amit már sokan tudnak, csodajó és szép kereset egypár embernek. Ma pedig az ér­telem terebélyesedésével csak egypár fél­decire futó haszon lett egyeseknek fele-fele. alapon. Godó László zottságának egészségügyi szakigazgatási szerve, rende­lőintézeti elvonó-kezelésen va­ló részvételre kötelezheti azt az alkoholistát, aki magatar­tásával családi életének fel­bomlását okozhatja, kiskorú gyermekeinek erkölcsi fejlő­dését hátráltatja, környezeté­nek biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, illetve a munkahelyén a munkát rend­szeresen zavarja. Az így el­rendelt kényszerelvonó kezelés a gyógykezelés­hez szükséges ideig tart. A gyógykezelés munkaidőn kívül történik. Lehetőséget ad to­vábbá a tvr. arra, hogy a nyilvános helyen botrányt okozó, vagy magával tehetet­len részeg személyt a rendőr­ség szervei legfeljebb 24 órai időtartamra kijózanító szobá­ba szállítsanak. Természete­sen a beszállítással és a keze­léssel — például esetleges gyomormosás — felmerülő költségeket a beszállított sze­mélynek kell fizetnie. A kis­korú gyermekek védelmével kapcsolatos a tvr-nek az a rendelkezése, miszerint a bí­róság elrendelheti, hogy ' az olyan személy esetében, aki iszákos életmódja következté­ben nem tesz eleget gyerme­kével szemben fennálló tartá­si kötelezettségének, gyerme­ke tartásának biztosítása ér­dekében munkabérének legfel­jebb 5Ö százalékát a házas­társ kezeihez fizessék ki. Tár­sadalmi szerveink e vonatko-1 zásban is jelentős szerepet | fejthetnek ki, ugyanis ilyen ügyészi indítvány előterjesz­tését a házastárson és a tar­tásra jogosult hozzátartozókon kívül a tanácsok, továbbá a szakszervezetek, a KISZ, és a Magyar Nők Országos Taná­csának szervei is kezdemé­nyezhetik. Mindehhez széles társadalmi összefogás szüksé­ges, hogy minden ember vi­gyázzon másik embertársára, és talán ami ennél is több: minden ember tudjon vigyáz­ni önmagára. Mint ismeretes,, az alkohcl a bűnözésre rendkívül nagy hatással van. Az emberek a bűncselekményeket jelentős százalékában — a bűncselek­mények közel felében — al­koholos befolyásoltság hatá­sa alatt követik el. A sajtó­ból. a bírósági tárgyaló ter­mekből, de különösen a min­dennapi életből nem egy olyan esetet ismerünk, amikor a túlzott italfogyasztásnak sza­badságvesztés. vagy más sú­lyos büntetés lett a következ­ménye. De az elkövetőkkel való részletesebb foglalkozás he­lyett most nézzük meg az érem másik oldalát, a sértet­teket is. Bizony gyakori do­log, hogy a bűncselekmény elkövetésére éppen a sértett adott alkalmat, és ezt az al­kalmat a túlzott alkoholfo­gyasztás idézte elő. Emel­jünk csak ki a bírósági kró­nikából néhány legutóbb tör­tént ilyen esetet: T. B. bányász ez év már­ciusában italosán tért be a Népbüfébe és itt ismerkedett meg K. I. segédmunkással. Az italozást a Mózer-féle ital­boltban folytatták, a költsé­geket T. B. sértett fedezte. T. B. már erősen ittas álla­potban volt, amikor még 100 forintot adott át K. I.-nek, hogy hozzon újabb italfélesé­geket. K. I. magával vitte nemcsak a neki átadott 100 forintot, hanem T. B. akta­táskáját is, benne különböző értékekkel. A pénzt és az el­lopott tárgyakat, T. B. a rendőrségtől kapta vissza. Mindezek arra utalnak, hogy a jövőben alaposan és hathatósan meg kell tanulni a fentebb felsorolt törvény­adta lehetőségekkel való bá­násmódot és ha ezeket a fegyvereket a társadalmi összefogás keretében' megfele­lően fogjuk alkalmazni, si­kerrel harcolhatunk az alko­holizmus romboló hatása el­len. Dr. Tóth István Salgótarján városi és járási vezető ügyész Folytatja előkészítő tanácskozásét a nemzetközi alomlegyverellenes konferencia Tokió, (TASZSZ): A nemzetközi atomfegyver- ellenes konferencián, az elő­készítő ülések második nap­ján a résztvevők az atomhá­ború elkerülésének módoza­tait vitatták meg. A tanács^ hozások két csoportban foly­tak, hogy minden küldött ki­fejthesse véleményét napjaink legfontosabb kérdéséről. A megbeszélések során a résztvevők erélyes akciókat javasoltak annak elősegítésé­re, hogy az atomfegyverrel rendelkező államok kössék meg az atomfegyverkísérletek betiltásáról szóló egyezményt, az általános és teljes lesze­relési egyezmény első lépése­ként. Valamennyi felszólaló mélységesen elítélte az Egyesült Államok hideg- háborús politikáját, amely a nukleáris fegyverkezési hajsza fokozódására ve­zet és atomháborúval fe­nyegeti a világot. A felszólalok hangsúlyozták, hogy amikor a szocialista or­szágok, élükön a Szovjetunió­val mindent megtesznek a béke fenntartásáért és megőr­zéséért, akkor az Egyesült Államok figyelmen kívül hagyva az emberiség köve­teléseit, nem hajlandó elfo­gadni a békeszerető államok egyetlen javaslatát sem. Az előkészítő tanácskozások résztvevői kijelentették, hogy fel kell számolni az ide­gen területen létesített katonai támaszpontokat és atomfegyvermentes övezeteket kell teremteni, egyúttal pedig harcolni kell a katonai szövetségek meg­szűnéséért. William Morrow, a Béke­világtanács képviselője meg­állapította, hogy a nemrégi­ben Moszkvában megtartott leszerelési- és békevilágkong­resszus az emberiség atom­fegyverellenes harcának tör­ténelmi jelentőségű eseménye volt. Az egész lengyel nép gyászolja Leon Kruczkowskit Varsó, (TMI): Óriási veszteség érte a lengyel kultúrát. Augusztus 1-re virradó éjszaka hosszas betegség után eíhúnyt Leon Kruczkowski, az egyik leg­kiemelkedőbb lengyel író. Munkásságát eltéphetetlen szálak fűzték a lengyel iro­dalom és színművészet balol­dali forradalmi hagyományai­hoz. A 62 éves író háború előtti tevékenységét a társa­dalmi igazságért harcoló mű­vei fémjelezték. A felszaba­dulás óta főleg színdarabokat írt. A „Németek”, a „A szabad­ság első napja” és több más műve nemcsak a lengyel, ha­nem a külföldi színpadokon is nagy sikert aratott. Biztosítsa süldőinek értékesítését! Kössön szerződést az 1963. évi süldönevelési akcióban az Kllatforgalmi Vállalat Az akció keretében szerződés köthető minden meglévő, jócsontozatú, továbbhizlalásra alkal­mas, 6—14 hetes korú, 8—20 kg súlyú, bármi­lyen fajtájú malacra, amelyet a szerződéskö­téstől számított 2—5 hónap között legalább 40 kg, de 60 kg-ot nem meghaladó súlyban kell a vállalatnak átadni. A vállalat leszerződött malac darabonként 200,— Ft. kamatmentes előleget folyósít. Átvételi árak: 40—60 kg közötti súlyú fehér hússüldőért 18,— Ft/kg 40—60 kg hús, húsjellegű és mangalica süldőért 17,50 Ft/kg 40 kg-mál könnyebb süldőt és kanivaru, nem ivartalanított süldőt a szerződés teljesítésére átadni nem lehet, míg 60 kg-on felüli süldőért csak az átadás idején érvényben lévő állami szabad ár fizethető. Biztosítsa magit és kössön malacaira söldönevelési szerződést! Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi V. Budapest, V. Széchenyi rkp. 6. 444 Apróhirdetése k Normál gépész, normál üzem­vezetői, keskeny gépész tanfolya- mot Indít a Nógrád megyei Mozi- üzemi Vállalat Salgótarján, Me­gyei Tanács épületében. Bővebb felvilágosítás jelentkezéskor: 1961. szeptember 10-lg. (Ml) Az É. M. 44. sz. Építőipari Vál­lalat (Bp., V., Kossuth L. tér II- 15) budapesti munkahelyekre azonnali belépésre felvesz kubiko­sokat vegyes munkára, kőműve­seket, ácsokat és állványozókat. Tanácsigazolás és munkaruha szükséges. Munkásszállást biztosí­tunk. (441) Eladó 250-es kiskerekű Jáva igényesnek. Érdeklődni 14-24. Fe­hér. (453) Skoda 1102 kifogástalan álla­potban eladó. Felnémet, Egri út 66. (454) Vidéki 50 éves egyedülálló szak­munkás házasság céljából 40-50 éves elvált, vagy özvegyasszony Ismeretségét keresi. Lakás van. „Szakmunkás” Jeligére salgótarjá­ni Hirdetőbe. (449) Német konyhabútor, modem szlovák hálószoba, francia dupla­ágy, Intarziás könyvszekrény Igé­nyesnek eladó, Salgótarján, Út­törők u. 5. H. 2. (451) Szép komplett jávorfa hálószo­ba sodronnyal eladó. Székely, Salgótarján, Sztahanov út 18. (452) Beszolgáltatott pénztárcát, bi­zonyos mennyiségű pénzzel Jogos tulajdonos átveheti a salgótarjáni városi és járási Rendőrkapitány­ságon. (447) Kifogástalan állapotban levő 125-ös Danuvia motorkerékpár eladó. Salgótarján, Régi posta u. 20. (434) Eladó: 1102-es Skoda 37 000-ért. Cím: Starján, Néphadsereg út 3. Deák József, Tel.: 19-06.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom