Nógrádi Népújság. 1962. július (18. évfolyam. 53-60. szám)

1962-07-18 / 57. szám

4

NÓGRÁDI NÍPÜJSAO

1962. július 18.

Táborozás 1962

Szép reggel van, a Nap éppen kibújik a foszladozó felhők közül, amikor felhangzik c Rárós alatt táborozó úttörők ébresztő sípja és álmosan, de friss kedvvel kászálódnak elő sátraikból a salgótarjáni úttörők. Gyönyörű, üde levegőjű helyen vertek sátrat az Iskola úti Általános iskola pajtásai.

Legnagyobb részük még soha nem táborozott, ez az iskola uindig a szegényebb, a mostohábban kezelt iskolák közé tartozott. A fiatalok egymást biztatva, ruganyos léptekkel sorakoznak a sátrak előtti térre, hogy megkezdjék a reggeli tornát. Lazulnak az izmok, pirosainak az orcák, mire végeznek a néhány gyakorlatból álló testmozgással és megkezdhetik sátorkörletük rendezését. A percek rohamosan telnek, versenyezni lehet azzal is. ki teremt ügyesebben rendet mostani „lakosztálya” környékén. Mire megszólal az újabb sípszó, már csinosságot, rendet teremtve sorakoznak a mindig ünnepélyes aktusnak számító zászlófelvonáshoz.

Frissen, a jó idő okozta örömmel hangzik ajkukról az úttörő-induló, miközben két pajtás felvonja a nemze- tiszinü zászlót. Aztán oda- oda szimatolnak a konyhából áramló ínycsiklandó illatokra és igazi fiatalos csörömpöléssel foglalják el helyüket az általuk terített reggeliző asztalnál. A reggeli mindig kiadós és finom.

Eléggé szűkmarkúan adott számukra a júliusi nap kánikulát varázsoló sugaraiból, de azért volt mód arra, hogy megfürödjenek a pár percnyi járásra lévő hűshabú Ipoly- ban. Élménynek, számított a környék határőreivel történő barátkozásuk, amikor a hazavédelem nemesen szép feladatairól beszélgettek az arra portyázó járőrökkel. Élményben egyébként sem volt hiány, hiszen 10-13-14 éves korban nem kezd el bosszankodni egy ifjú amiatt, hogy makacsul felhők mögé rejtőzik előle a júliusi Nap.

Bár fárasztóak a napi túrák, — de így edződik testben és lélekben az ifjú úttörő — csomagokkal megrakodva és mégis lelkes énekszóval vonulnak korgó gyom- ruk hívogató szavára egy órakor a tábori konyhára.

Ha egy kicsit korábbra sikerül a megérkezés, vagy megkésik a szülőkből verbuvált szakácsi gárda, van még a tarsolyban ülőjáték recept is és megkezdődik a tréfás, sok mókával járó leánykérö játék. Egymással szemben lévő padokra helyezkednek el fiúk és lányok. A rejtélyes sugdolózás után, amikor arról döntöttek, ki legyen a hopponmaradt vőlegény, megkezdődik a leánykérés.

Igazi élmény, amikor ebéd után az Ipoly-partjára szervezik meg a kötelező kétórai csendes pihenőt. A tiszta, erős hegyvidéki levegő némelyik szemére rátelepíti az álmot, mások olvasnak, vagy halkan beszélgetnek. Aztán nagy hurrázással foglalja el a rövidre szabott csendespihenő helyét a szórakozás, meg a játék. Játékba melegedve talál rájuk a hűvös Ipoly menti este is. Alomra hajtva fejüket, el-el méláznak a nap sokféle eseményén, vagy a tábortűz rőt fényénél szövögetik az otthonra vonatkozó álmaikat.

Nagyon jól érzi magát a négy jól tanuló cigánypajtás is, akiket közös költségen nagy-nagy szeretettel hívtak magukkal az egyik úttörőpajtás ötlete alapján a tábor lakói. Kellemes két hét ez az Ipoly menti, még nekik, a közelből idejövő tősgyökeres nógrádiaknak is. Csak hát nagy kár, hogy oly hamar vége az egésznek.

Ujlaky Mária

Ünnep előtt — Szegeden

Szeged lakossága ezekben a napokban a vendéglátó házigazda izgalmával szépíti, csinosítja városát. Az utolsó simításokat végzik a nagy alföldi városban a hatalmas szabadtéri színpadon, a vendéglátó-, szórakozó- és szálláshelyeken, hiszen már mindössze néhány nap és megkezdődik a gazdag nyári kulturális program a Tisza partján: a szegedi szabadtéri játékok, a szegedi ünnepi hetek eseménysorozata.

A technikai előkészületeken túl természetesen most már kezdetét veszi a művészi munka is. Július 8-tól benépesült a Beloiannisz tér hatalmas színpada, megkezdődtek a próbák a szabadtéri játékokon. Megérkezett a fővárosi művészek első nagyobb csoportja is. Varga Mátyás Kossuth-díjas díszlettervező már Szegeden dolgozik, itt folytatja a diszle- tezési munka utolsó mozzanatát, s megérkezett Békés András rendező is, akinek vezetésével Kodály: Háry János című daljátékának próbáit megkezdték.

A szabadtéri játékok felújításának története óta az idei program és felkészülés biztat legnagyobb eredménynyel. Mint már ismeretes, idén három bemutatóval gazdagszik a műsor, s a repertoárból ismét szerepel a programban Az ember tragédiája, s Erkel operája, a Bánk

Bán. Az ünnepélyes megnyitót július 21-én, szombaton este tartják, s hagyományok szerint Erkel operájával nyitják meg oz egyhónapos programot. Mindjárt a második napon bemutató következik: Kodály: Háry János című dal játéka, melynek különös jelentőséget kölcsönöz az, hogy a játékok első szakaszában, a harmincas években már nagy sikert aratott a szabadtéri színpadon, továbbá hogy a magyar közönség idén ünnepli Kodály Zoltán születésének nyolcvanadik évfordulóját. A Bánk Bánból még egy előadást rendeznek, július 25-én, a Háry Jánost pedig a továbbiakban július 28-án, és augusztus 4-én mutatják be. Július 29- én ismét bemutató napja Szegeden: a Magyar Állami Operaház Balettegyüttese a Párizs lángjai című balettet mutatja be. A balettet még augusztus 1-én és 5-én láthatja a közönség. Négy előadást tartanak az ember tragédiájából, mégpedig augusztus 8-án, 11-én, 19-én és 20- án. Három előadáson, neves külföldi vendégművészek közreműködésével mutatják be idén Verdi Aida című operáját, közel ezer statisztával, augusztus 12-én, 15-én és 18- án. A Magyar Állami Népi Együttes párizsi nagysikerű műsorát mutatja be augusztus 16-án.

Könyvböngéssés

tanulságokkal

Mikéi- nem olvas a paraszl-?

Cj/lzsl házat épít

Erzsiből csak úgy áradtak az elkeseredett szavak:

— Könnyű neked beszélni! Bár én is kétszobás összkomfortos lakásom foteljéből magyaráznám, hogy a lakáshiány nemcsak nálunk, hanem az egész országban, sőt az egész világon súlyos probléma és hogy államunk igen nagy erőfeszítéseket tesz annak megoldása érdekében. De képzeld magad az én helyzetembe. Két évig vártunk Jóskával, hátha sikerül lakást kapnunk. Másfél éve. hogy összeházasodtunk és azóta albérletben élünk Hiú remény, hogy a közeljövőben lakáshoz jussunk, mert. a tanácson jóval több iaénylés van,- mint ameny- nyi lakás kiutalására számítani lehet és az igénylők javarésze jogosultabb lakásra, mint mi.

Erzsiről nyugodtan meg lehetett volna mintázni a reménytelenség szobrát.

Félénken kockáztattam

me a:

— Mi lenne, ha építenétek?

— Ugyan — legyintett ingerülten — reménytelen vállalkozás. — Van fogalmad arról. hogy mibe kerül egy ház? Mire a szükséges anyagi fedezetet összegyűjti valaki és házát megépíti, rég megöregszik.

— Tudtommal javarészt fiatalok építkeznek — védtem a magam igazát.

így kezdődött az a beszélgetés, melynek következményeképpen egy szép napon elindultunk a városba es nyomozni kezdtünk: kik építkeznek, miért és miből?

A Béke-telepen kopog a kalapács, freccsen a malter és frissen vakolt új házak nyújtózkodnak vidáman a nyár eleji fényben. Az önki- szolgáló fűszerbolttal csaknem szemben terméskő lábazaton dolgozik a mester. Mellette fiatalasszony, szem- melláthatóan az épülő ház boldog tulajdonosa:

— Hogy miért fogtunk az építkezésbe? Hát tulajdonképpen volt lakásunk, nem is a legrosszabb, de férjemnek is, nekem is az volt a legnagyobb vágyunk, hogy egyszer saját házunk legyen. Megtakarított pénzünkön megkezdtük az építkezést és építési kölcsönt kértünk az Országos Takarékpénztártól. Kölcsön nélkül még évekig nem tudtunk volna az építkezésbe belefogni, így azonban már őszre tető alatt lesz a házunk.

A fiatalasszony szeme csupa ragyogás:

— Milyen jól fogjak érezni magukat a gyerekek a szép napos kertben. Mert kert lesz a ház körül, így terveztük az urammal — és a ház mögé mutat, ahol a palánták zöldjét borzolja a szél. Már a kert „alapozását” is elkezdték.

A KISZ-lakótelep egyik ikerházából serény munka zaja szűrődik ki. „Kőművesuniformisban” kissé maltcro- san maguk a házigazdák: P. N-ék fogadnak. A fiatal- asszony szívesen beszél, pedig nagy munka közben tartom fel őket. Az egyik szoba belső vakolását készítik.

Tavaly ősszel fogtunk az építkezésbe és egy rövid hónap múlva készen leszünk. Alig várjuk, hogy beköltözhessünk

— Fiatal házasok? — kérdem, mert láthatóan nem sokkal múlják felül ketten az ötven esztendőt.

— Évek óta házastársak vagyunk már, felel P. N. Eddig a szülőknél laktunk, nagyon szűkösen, három család egy lakásban. Bár nagyon szerettünk volna sajái háztartást, még igen sokáig kellett volna takarékoskodnunk, ha nem kaptunk volna OTP-kölcsönt. Így azonban már lakásavatásra készülődünk.

R

égebb óta nyugtalanít j a sejtés, hogy nincsen minden rendben a tér- | melőszövetkezeti könyvtárak körül. Évek óta akármerre járok, szinte beidegzett kérdésemmé lett: van-e forgalma a szövetkezet házikönyvtárának, annak a' rendszerint szekrények tetején, szobasarkokban porosodó anyagnak, amely a tagság kulturális alapjából legtöbb helyen immár százakra halmozódott fel.

S mintha csak összebeszéltek volna valami külön ehhez a kérdéshez egybehívott értekezleten az elnökök, könyvelők. vezetők, bosszús legyintés után sztereotip, egybehangzó a válasz. Forgalma? . . A könyveknek? . . Az nincs.

Sohsem firtattam tovább, mért nincs, bosszantott az egykedvű törődömséghiány, meg az, hogy ilyenkor valamelyik adminisztrátor-lány rendszerint mentegetőzésbe kezd: jaj, most éppen porosak egy kicsit, összevissza vannak, ne tessék odanézni. — hát otthagytam a témát.

A témát azonban nem olyan könnyű lerázni. Követi az embert, beszéltetni akar magáról, megírást követel.

Miért hevernek olvasatla- nul a termelőszövetkezeti könyvtárak kötetei? Elég-e tudomásul venni, a növekvő falusi tudásvágy idején, magyarázat-e olyan felelet, hogy nem olvasnak az emberek?

Mi van a tsz-könyvtár polcain? — mindinkább éreztem, hogy itt kell keresni a magyarázatot. S azt hiszem, nem tévedtem. Kérdésemre a karancslapujtői Üj Barázda Termelőszövetkezetben kaptam megdöbbentő választ a nemrég érkezett mintegy félszáz kötetet forgatva.

Nem voltam rest, feljegyeztem néhány címet az anyagból, ami a Magyar Könyvkereskedelmi Vállalat küldeményeként jött ide kerek 1800 forintért. íme. egy kis ízelítő a szövetkezeti parasztoknak szánt könyvekből:

A magyarországi tőkés bankok üzleti politikája és technikája... A modern polgári szocilológia és a társadalmi valóság ... A

A Béke-telep legelején világos, modern ház áll, ápolt kPrt közepén. Amikor beléptünk, még nem gondoltuk, hogy itt befejezzük kőrútunkat. a kedves fiatalasz- szony szavai nyomán azonban úgy éreztük: felesleges tovább érdeklődnünk.

— Hét éve voltunk már házasok és még mindég nem kaptunk lakást — emlékszik vissza mosolyogva K-né. Édesanyámnál laktunk és a második kislányomat vártuk. Nem várunk tovább kiutalásra — határozott a férjem. Itt a bútorra megtakarított pénzem. Az OTP-től telket vásároltunk és építési kölcsönt kértünk, azután még az eddigieknél is szigorúbban takarékoskodtunk. A kisbaba már saját házunkba érkezett.

— Nem idegesíti, hogy adósság van a házukon?

— Csöppet sem, nevetett K-né. A kamat igen kicsi, két százalék évente és a törlesztőrészlet nem sokkal magasabb, j mintha lakbért fizetnénk. A lakásproblémánk viszont egyszer és mindenkorra megszűnt.

Vidáman búcsúzott. . Mi pedig hallgatagon indultunk tovább. Erzsi törte meg a csendet:

— Talán nem is olyan megoldhatatlan probléma a lakáskérdés. Csak takarékoskodás és OTP-kölcsön kell hozzá.

Na. és hogy a recept csalhatatlan legyen: erős akarat.

L. E.

csökkenő profitráta . . . Lengyelország szocialista iparosításának kérdései ... A keletnyugati kereskedelem időszerű kérdései ... A polgári közgazdaságtan rövid története a marxizmus létrejötte előtt ... A polgári közgazdaságtan főbb irányzatai a marxizmus létrejötte után ... A. felszabadult Budapest tizenöt éve 1945—1959 ... A jogszabályok értelmezése . . . A finánctőke ... A szocialista hitelelmélet néhány kérdése ... A közgazdasági kutatás forrásai és segédletei . . . Á vállalati jövedelemosztás kérdései ... A Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi rendszere . . . Magyarország külkereskedelme 1919—1945 ... A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének Évkönyve II. 1958—1959 . . . Korunk kapitalizmusa ... A munkaeszközök gazdasági kopása . . . Házassági vagyonjog ... A születések és halálozások a XIX. és XX. században Európában és Magyarországon . . . A Tanácsköztársaság forradalmi törvényszékei ... Az apasági és származás megállapítása iránti és egyéb perek ... A sterlingövezet és szerepe a tőkés világgazdaságban ... A tőkés konjunktúra alakulása ... A fiatalkorúak és a büntetőjog ... A nemzetközi szerződésekhez fűzött fenntartások . . .

De nem sorolom már unalomig a listát, elégedjünk meg azzal, hogy az 1800 forintot kitevő anyagban elvétve, ha rátalálni egy-egy valóban fontos. szükséges, parasztot érdeklő. a mezőgazdasági kulturálódási előbbre vivő szak- könyvre, — mint pékkalácsban a mazsolára.

Hát így aztán nincs mar abban semmi érthetetlen, hogy a drága, többnyire félszáz forint körüli kötetek felesleges lomok a szövetkezetben. amiket a megérkezés után soha. senki kezébe sem vesz. csak útjában van kéznek. lábnak, szemnek.

Vagy talán feltételezné a Magyar Könyvkereskedelmi Vállalat, hogy hasznos könyvtárat állított össze bármelyik termelőszövetkezetnek is? . . Mert azt hiszem, hangsúlyoznom sem kell, a lapujtői tsz könyvtár korántsem egyedülálló a megyében. Tessék csak megnézni a polcokat akárhol.

A panaszok, méltatlankodások. reklamációk egyre-másra zúdulnak az Állami Könyvterjesztő Vállalat fejére, pedig szegény mit sem tehet az egészről, a bűnös a Magyar Könyvkereskedelmi Vállalat, de a nevek között nehéz külömbséget tenni.

A lényeg azonban, a keserű tapasztalás azt mutatja, hogy a kultúra terjesztésével foglalkozó hálózatnak sajnos, még ma is akadnak olyan ügynökei, de inkább vigécei, akik a szocialista kereskedelemmel nem egyeztethető módon, emberek, szervek sorozatos rászedésével nem misz- szionáriusai. hanem vámszedői a tudást áhító tömegeknek. Azoknak, akik bizalommal fogadják az állam, a szocialista kereskedelem cégérével jelentkező handlékat, rájuk bízzák magukat, s keserű csalódással veszik tudomásul, hogy a bizalomra csúnyán ráfizettek. zsákbamacskát vásároltak. mert a leszállított anyag számukra teljességgel hasznavehetetlen. raktárakban elheverő kötetekből áll.

Hogy a Könyvkereskedelmi Vállalat ügynökhálózata miképp dolgozik, arra felesleges túlsók ismertetést vesztegetni. Nem felesleges azonban a teljes felelősség kérdését felvetni a Magyar Könyvkereskedelmi Vállalattal szemben, amely végül is a tételesen rendelt könyvanyagot összeállítja és megküldi. Vajon a falu kulturális haladását lelkiismeretesen szolgálja-e az a vállalat, amely jó mezőgazdasági szakkönyvek helyett például az apasági és származás megállapítása iránti és egyéb perek ismeretére akarja megtanítani a baromfigondozőt. vagy arra, mi a csökkenő profitráta, a szocialista hitelelmélet, amikor még azt sem tudja jól minden parasztember, hogyan termeljen többet, jobbat, könnyebben és gazdaságosabban.

Ha a Könyvkereskedelmi Vállalatnak lelkiismerete van népünk kulturális ügyei iránt, akkor ilyen anyagválogatás semmi szín alatt nem hagyja el raktárát termelőszövetkezeteink rovására. Ilyen kereskedelmi politika, üzleti gyakorlat mellett csöppet sem lehet csodálni. ha parasztságunk gyanakvóvá lesz a könyv iránt és következő esetben a könyvkultúra becsületes terjesztőit is kívül penderíti portáján.

De ne jussunk eddig a következtetésig. A jó könyvre szükség van, talán soha jobban nem volt, mint ma. Éppen ezért sürgősen helyre kell állítani iránta és terjesztői iránt a teljes bizalmat.

A mostani körülmények között mi lenne a módja ennek?

Azt hiszem, nem jelentene különösebb megterhelést, ha a kereskedelmi hálózat eddiginél fokozottabb ellenőrzését a megyei tanács művelődési osztálya végezné, ahol a bemutatott jegyzékek alapján döntenének, hogy a művek a szükségletnek, hasznosságnak megfelelő helyre jussanak, s ne váljanak drágán vásárolt, felesleges lomokká, mint jelenleg. Ezt az ellenőrzést természetesen jó lenne kiterjeszteni a képzőművészeti munkák értékesítésére is, mert a tapasztalatok szerint itt sincs minden egészen rendjén, a Képcsarnok Vállalat például nehéz összegekért megfelelő ajánló levelek támogatásával igen sok vitatható értékű rézkarcot erőszakol a termelő- szövetkezetekre. Alkalmam volt ilyenekkel is találkozni, többek között a kisterenyel Vörös Októberben, ahol sajnos éppen a megyei és járási tanács mezőgazdasági osztályának nyomatékos javaslatára 1024 forintért vett kénytelen-kelletlen egy tucat, témájában mezőgazdasági, kifejezésmódjában. szemléletében igen sematikus karcot a tsz.

Még egyszer tehát a javaslat: van a megyei tanácsnak hozzáértő szerve, mely hivatott művészeti kérdésben véleményt mondani, tegyük ennek hatáskörévé dönteni: mit és hol terjeszthetnek.

De érezzen felelősséget a termelőszövetkezet művészi igényeinek, kulturális fejlődésének formálása terén a községi könyvtáros is. aki a falu egészének szükségleteit látja, s eszerint segédkezhet a hasznos tsz-könyvtár megteremtésében.

A könyv és a terjesztői iránti bizalom helyreállítását azonban teljesen megnyugtató módon a könyvkereskedelmi vállalat oldhatja meg a mutatkozó panaszok alapján, saját portáján. részben az ügynöki hálózat terjesztési módszerének fokozottabb figyelésével. a szocialista kereskedelem etikája ellen tudatosan vétők szigorú figyelmeztetésével, ha kell. hát eltávolításával.

E

zzel a „szemponttal” annak a nagy ügynek tartozunk, amely a falu szocialista jellegű formálódását a kulturális fejlődés terén hivatott előbbre vinni az amúgyis szűkös anyagi lehetőségek között.

Barna Tibor