Nógrádi Népújság. 1962. július (18. évfolyam. 53-60. szám)
1962-07-28 / 60. szám
4 HOSRADIN*POJSA8 1062. július 28. Az etesi ügy ár sokmindent lát- tunk, hallottunk, de olyat, mint Etes községben, még nem. Valósággal fékezni kell az embernek önma-, gát, hogy őrizze meg nyugalmát, s higgadtan tárja a közvélemény elé a történteket Gondolják csak meg, a község hosszú évek óta orvos nélkül volt. Ez évben sikerült Borsod megyéből a körzetbe áthelyeztetni egy orvost és most egyesek tudva, vagy tudatlanul a munkakerülés, a táppénzcsalás határáig merészkedve, teljesen megfeledkezve magukról, részegen beállítanak a rendelőbe, táppénzt követelnek, s amikor az orvos nemet mond, szidják az anyját, verik előtte az asztalt, csapkodják az ajtót, bujtogatnak ellene. Mindenképen azt akarják, hogy az orvos elmenjen a községből, megmaradjanak a régi állapotok, ők pedig zavartalanul fürödhes- senek. a táppénzcsalás szeny- nyes mocsarában. Ez az igazság, így kellett elmondani, mert ezeket az embereket már másképpen magukhoz téríteni, a rendes, becsületes munkásemberek sorába visz- szarántani nem lehet. Hogy kik ezek az emberek? íme, bemutatunk közülük néhányat: Matuz Zoltán, a Zagyvái Szénbányák Király-táró üzemének dolgozója, Sírkő Ferenc, a nagybá- tonyi vontatás dolgozója, Matuz Antal a kisterenyei bányaüzem dolgozója, jelenleg beteg nyugdíjas. Csőké István, a Zagyvái Szénbányák Ferenc-tárójának dolgozója. Azt írjuk, hogy dolgozók. De amikor üzemeiknél érdeklődtünk utánuk és a község vezetői is elmondták véleményüket, kiderült, hogy az egész életükre, magatartásukra a munkához laza erkölcstelenség jellemző. Nem célunk valakiket emberi méltóságukban megsérteni, mert akkor azt tennénk, amit ők tesznek, amikor erre kedvük kerekedik, de olyan a magatartásuk, mint amilyen zilált a munkaerkölcsük. Nézzünk csak néhány példát. Matuz Antal egy alkalommal beállított az orvoshoz és követelte, utalják kórházba, mert felújult az epe- baja. De közben áradt belőle az ital. Akik látták, elmondták, hogy ittasan ült a kerékpárjára, elesett és a kormányban megütötte az oldalbordáját. És mindez akkor történt vele, amikor betegségére való hivatkozással már hosszabb idő óta táppénzes állományban volt. Amikor az orvos rendreutasította, szidta az anyját, telekiabálta a rendelőt, hangoskodott az utcán is. Itt van egy másik eset. Tóth Szőllős Gyula ittasan elment az orvoshoz, és követelte, mentse fel őt a munkától. Amikor az orvos kötelességének megfelelően elutasította és kérte aludja ki magát, rákiabált. Magának kötelessége engem megvizsgálni. j^ein is folytatjuk. Kel- . . . lemetlen érzés még le s irm, hát még szemtanúnak lenni. Ezek után csodálni való, hogy egészen meggondolatlanul még mások is vérszemet kapnak és illetéktelenül akarnak táppénzhez jutni? Vannak, akik három napért 300 forintot ajánlanak az orvosnak. Csodálni való, hogy a községben a táppénzes napok hetenként elérték az .ezret, a kllencszá- zat és még jelen pillanatban is négyszáz. Több, mint az egész járás más községeiben. tásban kellett volna részesül- zisa íme egy másik eset. amely hosszú idő óta foglalkoztatja már a tanács végrehajtó bizottságát is. Az illetékes egészségügyi szervek tífusz- gócot találtak a községben. Az ott élő emberek legfőbb érdeke az ellene való védekezés! De a törvény is előírja a kötelező oltásokat. Ez év elejéig mindenkinek védőolnie. Már július végét írjuk, és még ma is 250 ember önkényesen kivonja magát a kötelező védőoltás alól, sőt egy asszony kijelentette: — Nekem három gyermekem van, azokat fel kell nevelnem, nem akarok az oltástól megdöglerú. Jól tessék megjegyezni, 1962-ben az állam sokmillió forintos áldozatára — mely soha nem volt ebben az országban —, így válaszol egy anya, akinek három gyermeke van. No, de ne is soroljuk, mert akkor el kell mondani azt is, hogy a napokban Csőke László badi, ittasan verekedést rendezett az italboltban. Az oka: mert nem szolgálták ki. Csak úgy, hogy megmutassa ki ő, megtámadta a rendet követelő hatósági embert, aki — nagyon helyesen — megtorolta a támadást Erre Csőke, úgy ahogy volt, rohant az orvoshoz látleletért. Miután az orvos elküldte, hogy józanodjon ki, szidalmazni kezdte az orvost. Hát mi ez, hol élünk... ? XT a most mindezekből valaki is arra a következtetésre jutna, hogy csupán az orvos védelmére tárjuk a közvélemény elé az etesi ügyet, az nagyon téved. Az orvos védelmében is, de legfőképpen a dolgozó emberek érdekében. A becsületesen élő dolgozó emberek érdekében. Az etesi orvosi körzetben 4500 ember egészségéért felelős a körzeti orvos. Gyerekek, asszonyok, férfiak egészségért. Azért, hogy egészségesen éljenek, dolgozhassanak és boldoguljanak. Nem is most kerekedett ügy ez az etesi ügy! Ebben a községben már régebben is tettlegesen bántalmazták az orvost. Ennek következméye, hogy hosszú évek óta egyetlen egészségügyi dolgozó mm vállalta a körzeti orvosi teendők ellátását. Mivel a mi országunkban gyógykezelés nélkül nem maradhat senki sem, egy-egy hónapra Pestről hoztak körzeti orvosi teendők ellátására orvosokat. Kiknek felelt meg? Azoknak, akik szerettek a zavarosban élni. Akiknek egy-egy komoly megbetegedés esetén kellett szenvedni az orvoshiányt, azok nagyon jól tudják, mit jelent az orvosnélküliség. Ilyen körülmény többé nem lehet és nem is lesz Etesen. Még akkor sem, ha egyeseknek még egyszer olyan kedvező is volt. A becsületesen élő. dolgozó emberek egészségének' megőrzése érdekében nem lehet. A mostani körzeti orvos áprilisban foglalta el a munkahelyét. Neve: dr. Molnár Katalin. Hatodik éve végezte el tanulmányait. Olyan neves kórházban kapott beosztást, mint a budapesti Kútvölgyi. Innen került Borsod megyébe a szuhakállói körzetbe. Egyetlen szót nem mond magáról, de már ismerjük: egész lénye oda köti a legegyszerűbb emberek közé. Tudják-e róla, akik egyetlen rossz szóval is illetik hogy a füleki zománcgyár dolgozója volt és a harmincnégy éves párttagságban élő apja a dolgozó emberek hűséges szolgálatára nevelte? Ez a nevelés erősíti, hogy gátat emeljen az erkölcstelenségnek. hogy fegyelmet kérjen, amely a többéves orvoshiány miatt Etes községben bizony elsorvadt. *Itt akar megtelepedni, mert ide való közénk. A gyakori zaklatástól már keserű a hangja, de nem fűti harag. — Ha nem engednek a hivatásomnak élni. elmegyek innen, mert becstelenül nem tudok dolgozni. XT avarjon bármilyen vi- hart egynéhány ember, Etes község megyénk munkásosztályának egyik báHasonlóan Karancsal ja, Gusztáv-aknak, Albert- akna, Amália-telep és Szá- nas-púszta, tehát a körzet. A munkásmozgalom hazai bölcsőjét ringatták ezeken a helyeken. Nehéz megpróbálta■ tások idején bátran mondtak itt nemet az emberek az embertelenségnek és indultak a mai rendért küzdelembe. Szabad-e valakinek e szép emléket beszennyezni? Jobb érzésű emberek már csak legyintenek, ha az etesi rendbontókról esik szó. Az orvos utat. talált a becsületes emberek szívéhez. A faluban, a telepen, bármelyik házhoz beszólunk, szívesen emlékeznek rá. egy nehéz járású, öreg néni Isten áldását kéri rá, mert megszabadította a fájdalomtól. Egy fiatalember példaképpé emeli, mert szabad idejében barátait ott hagyva ült vele a motorra, hogy a darázscsípéses fájdalomtól sajgó testének megnyugvást nyújtson. Szélütötte nénit, kitől családja búcsúzott, a sír széléről hozott vissza és állított az egészséges emberek sorába. És egyre többen ismerik meg. Hogy voltak érkezése első napjaiban a felborított rendben félreértések, mint Janóczkiéknál, Máthééknál és Horváthéknál? Ennek az orvosasszonynak a megfontoltsága, az élet mélységéből táplálkozó komolysága az ilyen apró-cseprő csorbákat kijavítja. De segíteni kell. Közösen intsünk megálljt a a rendbontóknak és térítsük őket a rendes, becsületes dolgozó emberek sorába, mert ott a helyük. De ezt csak közösen érhetjük el, azok segítségével, akikért az orvos van, akiknek felajánlotta az egész életét. Bobál Gyula GYÁRAK VÁROSA: SALGÓTARJÁN Salgótarjáni Erőmű Által lépted hát az ötödik X-et, öreg pipás! Ideje vón' már kérni az obsitot, nem gondolod? Mondják. Róna, Vecseklő, Szilváskő, Margittáró adják még az étket, ha kell sokáig, ám a szájad foghíjas lett ötven esztendődre, s gyomrod hiába követeli a jogát, az erőd, Erőmű már nem a régi. Pedig megéltél szép időket, a kortársak közt nem volt utolsó a híred. Mozgattál gépeket, fekete gyémántot szállító szalagot; mécsek, gyertyák, füstölgő petróleumlámpák sápadtak irigyen, mikor, mint emberi testben a vérkörök, fémből feszített csillogó huzal-erek útján mohón és sebesen iramlott szerteszéjjel áhított ifjúi véred, az újkori fény szülője, minden fáradságod célja, gyümölcse, s jutalma — az áram. Ötven éve száll a pernye, festve szürkére szűzhavat telente, s tavasztól őszig dombháti gyenge pázsitot. S míg a pernye fönt lebegve táncolt szüntelen a nyugtalan szélnek ütemére, aléltan lehullva végül, itt a Földön borúra derű következett. Láttad, ám de mit tehettél: két dühöngő vihar, két háború, síró anyák és síró gyermekek — és egek! — csikorgó foggal könnyet visz- szafojtó felnőtt férfiak vágytak oly világot, amelyet — ha fényed ezerszer inkább Czinke Ferenc rajza árad is — elhozni másnak, nem néked adatott. S lám, azóta felnőttek fiák, s unokák. Ugyan, ne hábo- rogj, ki sürget sorból kiáll- nod! Kellesz még vén csont, ne keseregj! De egyszer eljön az idő. Akkor aztán a szélben vidoran zümmögő huzalok helyébe a föld fogad pocakos, öblös csöveket. Szép lesz, Erőmű, szép lesz öregkorod. Akár a nagyapám melengetett, ráhuhogva pirosra csípett ujjaimra, támadsz fel te is ebben újra- kórházba, iskolába, száz és száz lakásba küldheted szét öreg szívednek számunkra őrzött minden-minden melegét. — CS. G. — Viszontlátásra, jövőre! Nekik és a helyi művészeti élet egyes képviselőinek köszönhető, hogy a sok évtizedes sötétség után immár a Két esztendeje, amikor a ja minden lépésnél. Hogyne gyományai mit adtak fejlő- képzőművészet is polgárjo- Képzőművészeti Főiskola nö- lenne hát eredményekben gaz- déséhez. De talán sehol má- got nyert Nógrádban, hatása vendékei először érkeztek dag ez a négy hét, amit a sutt nem lelhetők fel a mun- pedig a város és megye kul- meg salgótarjáni nyári mű- főiskolások itt töltöttek me- kásosztály ábrázolásának turális életére szinte beláthavésztelepükre, Raszler Ká- gyénkben. Mint ahogy nem olyan lehetőségei, mint az tatlan. roly grafikus művész, docens véletlen az sem, hogy aki országnak éppen ebben az elvezetésével, azt írtuk: új szín- művész egyszer ellátogatott ragadó csücskében. Bármerre Bezárult hát a Jöiskolai foltja ez a művésztelep a vá- hozzánk, nem távozott üres lépsz, bármerre nézel, szinte növendékek idei művésztele- rosnak, Nógrádnak. Ma már, kézzel. S nem egy közülük minden zuga, életének mm- pe. A képek, grafikák leke- hogy az ifjú művészek im- azzal az óhajjal szállt vonat- den jelensége, megnyilvá- rűltek a kiállítási terem fa- már harmadszor búcsúznak ra, bárcsak minél előbb visz- nulása, egyszerre árasztja a Iáról, alkotóik készülnek az az ezúttal Zagyvarónán léte- szatérhetne. történelem leheletét, emlé- utazásra. Néhányuk nevét jól sített művészteleptől, négy Egyáltalán, képzőművé- keztet a kizsákmányolás el- megjegyeztük. Bizonyára ha- dolgos, munkában eltöltött szeink kezdik újra felfedezni leni harcokra és a szemed marosan újra találkozunk ve- hét, s egy jól sikerült kiállí- Nógrádot. Olyan országosan előtt forr, pezseg, változik lük. A^ zagyvarónai iskola tás örömével, ma már tud- neves grafikusokat, festőket, az új élet megszületésének egy időre most elcsendese- juk, hogy ennél sokkal több- szobrászokat ihlet meg Nóg- jegyében. Itt, ahol szinte a dik — nemsokáig, hisz ha- röl van szó. rád, mint Raszler Károly levegővel együtt szívod be marosan jönnek a nagyok, az Ritkán adódik alkalom, Munkácsy-díjas grafikus mű- ezt a forradalmiságot, kép- országos hírű művészek. Ma hogy az életben valami vész, Rozanics Tibor grafi- telenség egykedvűen, Vart este már nem hallik a mun- olyasmi történjék, ami min- kus művész, Konfár Gyula pour Vart szemlélődni, any- kából visszatért lányok, fiúk den közvetlenül, vagy köz- Derkovits-díjas festőművész, nyira magával ragadja az nótázása — milyen jól megvetve érdekelt félnek hasz- Gádor Emil festőművész, ifj. igazi művészt a mai Ma- fértek egymással a Csiao nothozó, gyümölcsöző. A fő- Szabó István Munkácsy-dijas gyarország életének ez a tel- bambino ^ és a Bunkócska, a iskolai diákok évről-évre is- szobrászművész, az évek óta jessége, sürítettsége. Ezt az Réten, réten és a Vörös Cse- métlődő látogatása az ér- itt élő és alkotó id. Szabó erőt, atmoszférát érezzük is Pe\ ■ • • Búcsúznak, teli él- dekek ilyen szerencsés talál- István Kossuth-díjasról, Czin- már az ittjárt, vagy itt élő ménnyel, benyomással, tokozásának jó példája. Ugyan ke Ferenc Derkovits-dijasról, legjobb művészek alkotásain, pasztalattal. Jókedvű, tehet- ki kételkednék például ab- s másokról nem is beszélve, de érezzük a diákok, bár séges, dolgos nép ez. Igában, milyen jelentősége van Az idei IX. Országos Kép- még nem kiteljesedett, de z} mai fiatalok. Még arra is a főiskolai hallgatók számú- zőművészeti Kiállításon a sokat ígérő munkáin is. jutott idejük, hogy mikor ra a nyári művésztelepnek, legtöbb említett művész pél- S ezért támadt fel bennünk "megtudták: a helyi termelő- ismerkedés az új tájjal, vá- dául alkotásai témáját, tár- a reménység, hogy Nagybá- szövetkezet megszorult a rossal, falvakkal, ipari üze- QVát innen, a Palócföld éle- nya, Hódmezővásárhely, munkával, hívás nélkül elmekkel, termelőszövetkeze- téből merítette. A legutóbbi Szolnok és más hagyományos menjenek segíteni a növényiekkel, — amelyek azok szá- helyi tárlaton, a nógrádiakon művészeti centrumok után — ápolásban, mára is szüntelen más és kívül már kiállítottak ifj. amelyeknek legszembetűnőbb Blaski János festőművész, más vonásaikat villantják. Szabó István és Somogyi Já- sajátja a magyar paraszt, a *fös]coiai tanár a művészié- akik évek óta itt élnek, — nos Budapesten élő művészek falu életének megörökítése lev iAei vezetőj’e indulás előtt ismerkedés az emberekkel, is. Nem kétséges, hogy a jö- folt — ime Salgótarján is ellenőrzi rendben van-e akik ezen a vidéken élnek, vőben még többek alkotásai- bevonul a művészettörténet- minden aztán beül feleségé- dolgoznak, tanulnak, szeret- val találkozunk kiállításain- be, mint a proletár forradal- a- ’ ií ne vitáin vn! n Miliőknek: kifogyhatatlan tára a kon. mi szocialista művészet új Zsba: reméljük őt is hamamuveszi alkotásra serkentő Jó ez tehát az egész ma- fellegvára. rosan újra látjuk, hisz szer eleimenyeknek. Különösen vo- gyár művészet számára, Nóg- Ezt a reménységet erősíti mese ieu ennek a tájnak, s natkozik ez Salgótarján kör- rádnak ez a felfedeztetése, bennünk a Képzőművészeti őszre szívesen visszatérne, nyékére, ahol szinte egy pil- Jó nemcsak azért, mert az új Főiskola most már évről-év- 4 diákok pedig a vonatab- lantással felmérhető mindaz, táj, élet, az emberek — új, te megismétlődő művésztele- lakból integetnek. S mintha amely egy művész érdeklő- friss színt hoznak á művé- pe — amelynek budapesti visszaintenének nekik, az dését felkeltheti. A hegyek- szetbe. Ennél egy fokkal na- megszervezéséért a főiskola egyre gyorsabban távolodó völgyek, néhol meghittségük- gyobb a reménység, amelyet vezetőit; a zavartalan mun- vnnat felé a tarjáni munkákéi, másutt a vonalak dina- felkeltett bennünk. Salgótar- ka helyi előkészítéséért, a fel- , . mikus, ritmikus villózásával; jánnak, környékének, de az tételek megteremtéséért, a so ' a gyárak drámai, kemény; egész ipari medencének sa- szíves fogadtatásért és az visszhangzó hegyek, az egesz konstruktív rendje, az ipari játos légköre jótékonyan állandó érdeklődés, gondos- kedves, megszeretett Nógrád: munkás és a földművelő tár- megtermékenyítheti a képző- kodás megnyilvánulásaiért, a T7. , , ... sadalmat fenntartó, formáló művészetet. Tudjuk jól, Megyei és a Salgótarjáni Já- _ Viszontlátásra, vtszont- tevékenysége közepette: a té- Nagybánya, Hódmezővásár- rási Tanács illetékes kultu- látásra, jövőre! Mi is meg- ma tengernyi áradatát kínál- hely. Szolnok művészeti ha- rális szerveit illeti köszönet, szerettünk benneteket!