Nógrádi Népújság. 1962. július (18. évfolyam. 53-60. szám)

1962-07-07 / 54. szám

62. július 7. NÓGRÁDI NEpOJSAG HUMOR % ARATAS ELŐTTI GEPSZEMLE A dal ünnepére- Ezek a gépesített egységek és az ott a tartalék (Fülöp György rajza) BÁTOR BIRÄLAT Több mint félmillió kg hulladékot gyűitöttek az úttörők Az elmúlt tanévben 42 748 kilogramm papírt, 449 789 ki­logramm vasat és 29 992 ki­logramm textilfélét gyűjtöt­tek össze a lelkes úttörő paj­tások. Jelentős eredményeket értek el a fiatalok a megye fásításáért kezdeményezett mozgalomban is. Csak az el­múlt esztendőben 129 099 fát ültettek el az iskolák úttörői. A dal barátai találkoznak " ma este a Salgótarjáni Bányász Művelődési Ottlion- ban. öt kórus dalosai s egy szimfonikus zenekar muzsiku­sai, — több, mint háromszá­zan — köszöntik egymást s azokat, akik szíves hallgatói a kórusművészet mostanihoz hasonló reprezentatív ünnepé­nek. A dal az emberi érzés egyik legősibb megnyilatkozása. Az érzelmek kifejezésének dal­lamba ötvözött módja, éppen ezért a legtöbbünk által be­szélt és értett világnyelv. Beszélték ezt a nyelvet a magyar munkásdalosok az elmúlt kor felhős és viha­ros évtizedeiben is. Értet­ték. érezték egymást általa mindig — bárhol szólaltak meg. A dal virágnyelve for­radalmakat ösztökélt a tör­ténelmek útjain, dróttalan árammá lett, fénylő sugár­zássá népek kapcsolatában, válságokon átívelő szivár­vány az emberi lélekben. Munkásdalosnak lenni va­laha politikai helytállás vál­lalása volt egyben: tömeg- szervezet, agitátora lett, aki a munkáskórus soraiba állt. A dolgozó ember ügyeinek, bajainak, jogainak szólója, akár a páva felszállását hir­dette az ezeréves félfeudális Magyarorfezágban, akár a „Vörös Csepelt” zúgta. így lett természetszerűen kétes elem az úri rend sze­mében a munkásdalos, de azért lelt szövetségesekre is határokon messze túl, mert a népek dalai a határok minden vigyázói ellenére századokon át ölelkeznek ma is. A szellemi vámhivatalok őrei — Bartók Béla és Ko­dály Zoltán életmunkássága bizonyítja — nem tudtak utat állni a rokon lelkek- ből, testvér sóhajokból, örömökből eredő dalok be- és elszivárgásának szerb, ro­mán, csehszlovák, sem más határokon. S ma, amikor már teljes szabadsággal ára­molhatnak szerte, dallamai­ban megszínesedett kórusok hallathatják nálunk is az emberi építő mindennapok győzelmét, örömét. Változott világunkban más lett a munkáskórusok ren­deltetése is. Teljesedő éle­tünkben nem kísértenek nyomasztó gondok, mind több az öröm és ennek az örömnek hangot adni fel­adatunk a dalok sokszínű­ségében, hogy életkedvünk tükrét tárjuk azok elé, akik velünk örülnek. Fejlődő kulturális életünk­ben ma már valóság Ko­dály húsz év előtt még va- lősulhatatlannak tűnő esz­méje, hogy a dal, zene is­meretét az ábécével együtt és azonos fontossággal ve­gyék birtokba gyermekeink. Ma már általános műveltsé­günk fokmérője az is, hogy zeneértő generációk nőnek fel lassan, olyan élvezői a dallamnak, akik magasrendü igénnyel ülnek a hallgatók soraiban. Ez a növekvő igényesség komoly feladatokat ró a ma­gukat hallató kórusra is. El­engedhetetlen, hogy a kórus­művészet művelőit is ne igye­kezzenek tehát értékeiket úgy fejleszteni, hogy tudá­suk színe-javát adhassák. A dal mai ünnepén olyan kórusok mutatkoznak meg Salgótarjánban, amelyek ed­digi munkásságukkal rászol­gáltak becsülésünkre. S zíves iszóval köszönt­jük a pécsi bányá­szok nagymúltú kórusát, a Balassagyarmati KTSZ ének­karát, a Salgótarjáni Acél­árugyár férfikarát és szim­fonikus zenekarát, a BM Nógrád Megyei Főkapitány­ságának vegyeskarát, a Sal­gótarjáni Pedagógus Ének­kart, a Salgótarjáni Bányász Művelődési Otthon dalegyüt­tesét, s köszönti ük mind­azokat, akik a dal ünnepé­nek gyönyörködő, meghall­gató részesei lesznek. (b. t.) 7 A vasat as színjátszórendezd A színpad előtt tisztiruhás vasutas áll és szuggesztiv han­gon magyaráz. Színjátszókat rendez a Somoskőújfalui járási művelődési otthonban. Akik hallgatnak rá, azok is na­gy obbára vasúti dolgozók. A rendező: Mocsári Ferenc állomásfőnök. Hogyan Ieít a felelősségteljes munka mellett ennek a szép feladatnak a munkása? — ezt kérdeztük tőle. — Mindig szerettem a könyveket, s valahogy min­den olvasmányommal úgy vagyok, hogy egyszeriben élő cselekménnyé válnak előttem a sorok, a szavakon túl is működni kezd a fantáziám. Magával a színjátszással tu­lajdonképpen hadifogságban kerültem közelebbi kapcsolat­ba, ahol egymás szórakoztatására játszottunk. Ott min­denki játszott és rendezett. Az antifasiszta mozgalom se­gítségével bemutattuk például magyarul talán elsőként Szi- monov: Az orosz kérdés című drámáját. Ettől az időtől nem tudtam elszakadni a színpadtól, s hazakerülve be­kapcsolódtam a színjátszó mozgalomba. Lassan rendez­getni kezdtem Somoson, amolyam botcsinálta rendező let­tem, de éreztem, hogy az ösztönösség a növekedő igé­nyek és feladatok mellett nem elég. Ha már belekóstol­tam a munkába, akkor tudjam is, mit, miért csinálok, csi­náltatok szereplőimmel, ezért beiratkoztam a színrendezűt akadémia levelező tagozatára, s a kétéves iskolát jó ered­ménnyel elvégeztem. — Tud-e időt szakítani a feladathoz hivatali dolga mellett? — Nem mondom, hogy könnyű, de szervezés kérdése. Vasútnál pedig megtanulja az ember, hogy másodpercre tudjon gazdálkodni az idővel. Nálam, úgy érzem, a ren­dezésnek, a színjátszókkal való foglalkozásnak a család sem érzi hátrányát. A nagyfiam, amellett, hogy kitünően végezte az ötödik általánost, élénken érdeklődik a szín­játék iránt s feleségemnél szintén a hivatással jár, hogy foglalkozzék a kulturális dolgokkal. Mint pedagógus éppen most kapott miniszteri elismerést. Nálunk, Somoskőújfalui vasutasok körében régi és szép hagyományai vannak a szín­játszásnak, rendező elődöm is vasutas volt. — S mit rendez most az állomásfőnök?.. — A Mélyek a gyökerek című drámát olvasgatom — immár ötödjére. A darab témája, erős drámaisága rend­kívül megkapott, s az őszi hónapokban ezt szeretném be­mutatóra tűzni. Hirtelen órájára néz, figyelmeztetve jelez: — Vigyázzon, mert indul a vonat Tarjánba... (barna) Javul a balesetelhárítási munka a rétsági járás term elősző vetkezeteiben Az elmúlt év második fe­lében két halálos és 34 há­rom napon túl gyógyuló bal­eset történt a rétsági járás termelőszövetkezeteiben. Az év eleje óta azonban javuló tendenciát mutat a bal­esetelhárítási munka a járás termelőszövetkezeteiben. Min. den tsz-ből részt vett a biz­tonsági megbízott a részükre rendezett oktatáson, és mind­egyikük vizsgát is tett. Ja­vult az ellenőrző munka, meg­szaporodtak a biztonsági szem. lék. tani. Az a tény, hogy a a .,Lobby”-ja (a nagytőkés legfőbb kubai termék átvé- érdekcsoportok egy-egy befo­tele. tehát a nemzeti jőve- lyásos tömörülését nevezik így) delem oroszlánrésze a Wall érdeke azt kívánta, hogy az Street kényétöl-kedvétől füg- amerikai kormány a lobby gött, jobban alárendelte az répacukrát magas áron ím­országot Washingtonnak, mint portálja. Ebbpl az követke­a megszállás Damokles kard- zett, hogy az is a lobby ér­ját esztendők során Havan- deke volt, fizessen Washing­na feje fölött tartó Platt- ton aránylag magas árat a törvény. kubai nádcukorért. Ha ugyan Az amerikaiak ezen a tó- is a kubai cukrot Amerika ren sem voltak szentimentá- olcsóbban kapja meg, akkor lisak. A cukor vámtarifája olcsóbban is lehet a fogyasz­.,gumiból” volt — a mono- toknak adni, ha viszont a fo­, , , , „ , , póliumok pillanatnyi szükség- gyasztó olcsóbban kapja meg Az amerikai uralom leg- Már 1903-ban, tehát a nyűt menyekkel más országok ipa- letei szerint változott. Ha a a kubai cukrot, az amerikai 'szemléltetőbb példája, az élet amerikai uralom időszakában ra nem tudott versenyezni, kereskedelmi szeizmográf, a répások lobbyja __ tönkre­m inden más területén messze megszületett az első ameri- tehát — mint említettük —, Wab street nem jelzett ’cu- megy túl, a cukorfront volt. S hadd kai—kubai szerződés, amely szinte minden iparcikk ame- korSzükségletet, a nagytőke Kuba sokmillió dollárt vesz­tegyük hozzá: Washington szerint az Egyesült Államok rikai volt Kubában. Számos könnyen odahatott, hogy ug- tett amiatt, hogy nem tud­éppen ezen a fronton igyeke- úgynevezett preferenciáid, riporter példának említi Ba- rásszerűen felemelték a vám- ta megtartani Marti, a nagy zett a legnagyobb ködöt fej- vagyis kivételezett arfolya- lista egyik kedvenc szórako- tarifát, ilyenkor azután „a forradalmár szellemi öröksé­ieszteni. Nem véletlen, hogy mon vásárolja meg a kubai zóhelyét, a Havanna elővá- világpiacinál magasabb ár” el- gét, amely szerint jaj annak az a forradalom győzelme után cukrot. A kivételezett annyit rosában levő Bar Llovento lenére szépen elrothadhatott országnak, amely nem az egész Fiedel Castro annyi hosszú te- jelent, nogy a Washington nevű gyönyörű villanegyedet. a kubai cukortermelés óriási világgal kereskedik, hanem ievíziós beszédet szánt, kife- által fizetendő ár mindig ma- A kínos pontossággal mért hányada gazdasági élete csak egy or­jezetten ennek a jellegzete- gasabb lesz, mint a Wash- kubista gyepalakzatok és Pál- szá kényének-kedvének van sen kolonialista csalárdság- ington által világpiacinak el- mák között amerikai volt a A répAS-LOBBY kiszolgáltatva Egy adat a sok nak a leleplezésére. fogadott ár. Az egész szituá- gyönyörű, emeletes villapalo- közül: 1914 és 1918 között, te­Batista uralma idején ció olyan volt, gondoljunk ták első téglájától kezdve az Az állandó bizonytalanság hát az első világháború évei­ugyanis a tanítóknak minden csak arra, hogy a preferen- ablaküvegen át a kilincsig 0]yan felháborodást szült, hogy ben Kuba 7,4 millió tonna kis kubai fejébe bele kellett ciális szerződéssel egy időben minden. Amerikai volt a mo- Washington kénytelen volt cukrot exportált Amerikába. sulykolniok, hogy: 1. Ameri- erőszakolták bele a kubai al- dern yacht-kikötő, Batistának mas formát kitalálni. Ez volt Háborús időkről lévén szó, ter­jed felszabadította Kubát a kotmányba a Wasingtonnak és barátainak házi flottája. az úgynevezett kvóta. Az mészetes, hogy a cukor ára, spanyol elnyomás alól. 2. Az- intervenciós jogot biztosított Amerikaiak rendezték be az Egyesült Államok igéretett mint minden élelmiszeré, fel­éid is buzgón és önzetlenül Platt-féle módosítást is ultramodern. vize színét hogy egy bizonyos cu- szökött. Az az ár tehát, ami segíti ezt az országot. Még- hogy minden feltételt a jen- gombnyomásra változtató kormennyiségre minden esz- egyébként amerikai értelme- hozzá elsősorban úgy, hogy kik diktálhattak. Mi a titka strandot, a tekepályát, az agár- fendőben igényt tart. Az ame- zésben a világpiaci felett volt. Kuba főtermékét magas áron annak, hogy mégis látszólag verseny-stadion elektromos mezőgazdasági minisz- most a világpiaci alá sűly­megveszi és cserébe „olcsón” Kubára nézve ilyen előnyös apparátusát. Szinte szimboli- térium gondosan vigyázott lyedt. Washington azonban amerikai árukkal árasztja el szerződés született? kus,„Fu .,e,nci° , arra, hogy a kvóta meg- görcsösen ragaszkodott a sta­a szigetet. Nos, mi volt az A titok nyitja többek kö- az o külön vikkendtelepehez állapításánál azoknak az esz- bil árhoz”, az eredmény: Kuba igazság? zött a vámtételekben van. Az vezető es kétoldalt villákkal tendőknek az átlagát vegye több mint 600 millió dollárt amerikai kormány Kuba cuk- szegélyezett aszfaltutat híva- aiapuk amelyekben az ame- nyer, ha a háború alatt más­„PREFERENCIÁLIS” ra számára mintegy húsz talosan is Fifth Avenuenek rjkaj cukorfelvétel minimális nak adhatja el a cukrát. SZERZŐDÉS százalék vámkedvezményt nevezte el... volt. Ugyanez volt a helyzet a má­volt szíves engedélyezni. A Kuba viszont az amerikai Ami az átvett kubai cukor sodik világháború során. Ak- Kubának valóban főtermé- dolognak ezt a részét tanítót- árudömpingért csak cukor- aránylag magas árát illeti, kor az ország fontonként 1,8 ke a cukor, jellemző, hogy ták az iskolában, naponta ral tudott fizetni, ezért is erről is volna néhány sza- —3 centért volt kénytelen 1957-ben az államkincstár publikálták a sajtóban. An- „hála” Washingtonnak, amely vünk. adni a cukrot az Egyesült Al­összjövedelme 810 millió volt, nál kevésbé az érem másik a madridi udvar örökségét Számos amerikai monopóli- lamoknak, pedig az egész vi­ebből 600 a cukorból szárma- oldalát, vagyis azt, hogy az folytatva egyoldalúságra kár- um foglalkozott cukorterme- lág mintegy hat centet fi­zott. És az is jellemző, hogy amerikai kereskedelem Ku- hoztatta a kubai gazdasági léssel Hawaiiban, Puerto-Rico- zetett volna érte. a második mezőgazdasági bútól közel 40 százalékos struktúrát. A további logikai ban, valamint a Közel-Kele­főterméknek számító kávé vámengedményt kapott. Ami láncszem: Kuba kénytelen ten. Ezek elsősorban répa- \ FÖLDBIRTOKOK FELE részaránya már csak 45 mii- azután következett, természe- volt egész cukortermését az cukrot termeltek. No már Nos, ezeknek az adatok- lió dollár. tes volt. Ilyen vámkedvez- amerikai partok felé irányi- most: ezeknek a „répásoknak” nak a fényében mintha már Vili. rész. Fifth Avenue - Havannában nem is lenne olyan prefe- renciális, vagyis „kivételezett’1 a kubai cukorért fizetett ame­rikai ár. S befejezésül eh­hez még két dolgot vegyünk hozzá. Az egyik az, hogy Kuba három évtized alatt 2 762 millió dollár vámot fi­zetett Amerikának. Ugyanaz a hatalmas Amerika a kicsi Kubának 2 083 millió dollár vámot fizetett a Kubát el­árasztó rengeteg amerikai áru behozatali engedélyéért. A mérleg: a jelzett idő során a kubai törpe 700 millió dol­lárral fizette túl az óriást Uncle Sam által a kubai kasz- szába befizetett összeget. A másik dolog pedig — és az egyik legfontosabb —, hogy eddig az olvasónak úgy tűn­het, a pénz, amit Ameriká­tól a cukorért Kuba kapott, legalább tisztán kubai zsebek­be vándorolt. Óriási tévedés. A legjobb, a leghatalma­sabb kubai cukomádültetvé- nyek ugyanis — egyszerűen az amerikai monopóliumok tulaj­donában voltak. A száraz szá­mok ezúttal nagyon is ékes- szólóak. Nézzük meg, meny­nyi föld volt a Kubában ér­dekelt legnagyobb amerikai cukormonopóliumok birtoká­ban: Menati Sugar Company: 75 803 hektár, Verdientes Ca- magüey Sugar Company: 103 259, a hírhedt United Fruit Company: 111 189, West Indies Company: 101,608, The Cuba Company: 66 248, Central So- ledad: 11 622, Cuban Ameri­can Company: 139 386, Punta Alegra Company: 45136, Ca­ban Atlantié Sugar Company: 240 630, Franciso Sugar Com­pany: 69 459. Az 1958-as adatok szerint az amerikai cégek, az összes földbirtokok csaknem felét vallhatták a saját tulajdonuk­nak. (Következik: Batista ellen­pólusa.) J

Next

/
Oldalképek
Tartalom