Nógrádi Népújság. 1962. június (18. évfolyam. 44-52. szám)

1962-06-06 / 45. szám

1962. június 6. HQ I « 7 Ahol a legtöbb a baj, oda kell a legnagyobb segítség Olvasók és újságírók találkozója Romhányban MEGALAKULT A NÖVÉNYVÉDŐ AKCIÓ­CSOPORT Szombaton alakuló ülését tartja a növényvédelem biz­tosítását elősegítő akció-cso­port, amely szakemberekből, mezőgazdasági vezetőkből áll majd. Az akció-csoport a hasznos növények elleni védekezés megszervezésével, propagan­da és felvilágosító munkával és szaktanácsadással foglal­kozik majd. A VÖRÖSKERESZT MEGYEI ELNÖKSÉGÉNEK ÜLÉSE Szombaton ülést tartott és Scmtos egészségügyi tenniva- Kókról tanácskozott a Vörös­kereszt megyei elnöksége. Az ülésen a balassagyar­mati vöröskereszt elnökség munkáját, a tisztasági mozga­lomban elért eredményeit vi­tatták meg az elnökségi ta­gok. Majd tájékoztató' jelen­tést hallgattak meg és fo- el az 1961—62. tanévi v-fjúsági vöröskeresztes mun­káról. A Nógrádi Népújság szer­kesztősége olvasóankétot ren­dezett a minap Romhányban. Újságolvasók és újságírók fehér asztal mellé ültek le, hogy baráti beszélgetés kap­csán mondják el véleményü­ket, javaslataikat, elképzelé­seiket a megyei sajtóról. A helybeliek arra hívták fel a figyelmet, hogy Rom­hány milyen fejlődésen ment és megy keresztül napjaink­ban is. A Cserépkályhagyár negyvenmillió forintos re­konstrukciója most folyik, amelynek befejezésével az eddig is országos hírű üzem kétszeresére emelheti terme­lését. A mezőgazdaságban végbement nagy változások ebben a községben is szám­talan problémát, új vonást hoztak magukkal. Állandó forrásban, tisztulásban van a falu, korunk eseményei regé­nyeket tölthetnének meg, mindennap történelem. Mégis, mintha összebeszéltek volna, Termán a tanácselnök, az öreg Nyíri bácsi, a gyár- igazgató, a pedagógusok, a gyári munkás, a párttitkár, mind azt reklamálja, hogy olyan keveset írunk róluk az újságban. — A járásunkat is úgy em­legetik mint ahol a legtöbb a baj, ez a megállapítás külö­nösen áll miránk romhá- nyiakra. Azért mondjuk, hogy a leggyengébbnek mindig a legtöbb segítség jár, foglal­kozzanak velünk többet, mert ez könnyít a munkánkon >— mondják a község vezetői. — Az újságíró keressen meg minket otthon, a család­ban is ne csak a munkahe­lyen, lássa és írja meg a mi életünket, a legkisebb örö­münket és bánatunkat is önt­se betűkbe, hogy még jobban miénk legyen az újság -- mondják a munkások. — Több irodalmat, érdekes, színes írást közöljenek és a sporteseményekről élvezhetőén írjanak — kérik a fiatalok. A termelőszövetkezetek megsegítéséért A rétsági járásban a járási művelődési osztály irányításá­val a pedagógusok többirá­nyú segítséget nyújtanak a gyenge termelőszövetkezetek­nek. A járásban tizenegy ■olyan termelőszövetkezetet tartanak nyílván, amely gyen­ge termelőszövetkezet. Ezek­<la ülésezik a MEDOSZ megyei bizottsága Soron következő ülését tart­ja ma délelőtt Balassagyar­maton a MEDOSZ megyei bizottsága. A megyei bizott­ság tagjai első napirendi pontként megvitatják a ta­vaszi munkák helyzetéről és a nyári munkákra való fel­készülésről szóló beszámolót. Ezután meghallgatják Da- róczi Ferenc népművelési ügyvezető jelentését a Ma- gyamándori Állami Gazda­ság téli kulturális program­jának végrehajtásáról. Végül röviden ismertetik a megyei bizottság tagjaival a június '16-án sorra kerülő választ­mányi ülés beszámolóját, majd a megyei bizottság egyéb ügyeket tárgyal. ben a termelőszövetkezetek­ben kijelöltek egy-egy peda­gógust, aki a többi között a szociális és kulturális bizott­sággal rendszeres megbeszé­lést folytat annak érdekében, hogy javítani tudják a szo­ciális és kulturális bizottság hatáskörébe tartozó feladatok végrehajtását. Ennek eredmé­nye, hogy ma már egyre több szakelőadás hangzik el ezekben a termelőszövetkeze­tekben. Olyanok, mint pél­dául: milyen jelentősége van a növényápolásnak, milyen gazdasági, politikai jelentősé­ge van a termelékenység emelkedésének, a termelőszö­vetkezetben? Előadást tar­tottak már az itatásos borjú­nevelés jelentőségéről is. Az igazgatók javaslata alap­ján kijelöltek más pedagógu­sokat is termelőszövetkezeti látogatásra, akik rendszeres felvilágosító munkát végez­nek a termelőszövetkezet tagsága körében. Ezek a pe­dagógusok családlátogatásokat végeznek. Kiváló munkát végzett a feladat betöltésében Csabai Árpádné pusztaberki tanítónő, akit ma már a ter­melőszövetkezet tagsága na­gyon szívesen fogad látogatá­sai során. _ — Kevés az újságban a ki­mondottan asszonyoknak, lá­nyoknak való, a háztartási munkagondokon segítő, vagy divatról, lakberendezésről tájékoztató írás és a gyer­mekrovat — kifogásolják az asszonyok. — Még rendszeresebben és gyakrabban kellene mező- gazdasági szakcikkeket közöl­ni. Jó lenne, ha bemutatná­nak olyan azonos adottsá­gokkal rendelkező községeket, amelyek homlokegyenest el­lenkező irányban fejlődnek. Például itt van Szécsénke és Romhány: miért nincs Szé­csénkén fele annyi baj sem, miért tudnak még egyszer olyan eredményeket elérni“! Ezekről a kérdésekről írjanak sokat — így a termelőszövet­kezetiek. Sok-sok hasznos_ észrevétel, őszinte bírálat és okos ja­vaslat hangzott el az ankétem, mindből kicsendült, hogy ol­vasóink magukénak tartják a megyei újságot, szeretik azt, s amennyire az olvasók vár­nak segítséget, annyira ők is segíteni igyekeznek a saj­tónak, hogy az jobb, színvo­nalasabb, sokoldalúbb legyen. Az újságírók tanulnak az ilyen találkozásokból és el­mondották, hogy mindig szí­vesen veszik a dolgozók se­gítő szándékú bírálatait, ja­vaslatait. Az ankét befejezté­vel mindkét részről az az őszinte óhaj nyert megfogal­mazást: bárcsak gyakrabban lennének ilyen találkozások. Ez a hét sem szűkölködött nemzetközi eseményekben. A SEATO pl. a hét minden napján gondoskodott esemény­ről Dél-Ázsiában. Az ameri­kaiak és az angolok újabb egységeket tettek partra és ma már egész hídfőt építet­tek ki egy várható laoszi beavatkozásra. S miközben az egyszerű amerikaiak Carpen­ter űrutazásának egyre sza­porodó rejtélyein törték a fe­jüket, hétfőn váratlanul ki­tört a newyorki tőzsdekrach, amelyet az őrjöngő kínálat jellemzett és „ fekete hétfő­ként” került Amerika törté­netébe. Kedden 24 órás ál­talános sztrájk robbant ki Argentínában, s a munkás- osztály sztrájkharca jellemez­te a napokban Nyugat-Európa több tőkés országát is. A spanyol munkások tovább sztrájkoltak, Franciaország­ban leálltak a villamos- és gázművek dolgozói, hogy bér- követeléseiknek nyomatékot adjanak. Olaszországban a rendőrség könnygázbombával és lőfegyverrel támadt a sztráj kólókra. Mozgalmas volt a szocia­lista világ diplomáciai nap­tára. Szerdán befejeződött a szovjet közvélemény képvise­lőinek kétnapos konferenciá­ja, amely az általános le­szerelésért és a békéért ví­vott harc problémáival fog­lalkozott. Egyben ez előkészí­tése is volt a július 9-ére összehívott leszerelési és béke világkongresszusnak. Több Hruscsov-beszéd is elhang­zott a héten, amelyekben a szovjet miniszterelnök számos fontos külpolitikai kérdést érintett. A BALKAN ÉS EGÉSZ EUROPA BÉKÉJE Hruscsov e hónapra terve­zett romániai látogatása és legutóbbi bulgáriai útja so­réin elhangzott beszédei fel­hívják a figyelmet azokra az évek óta szorgalmazott ter­vekre, amelyek szerint atom­fegyvermentes övezeteket kel­lene létrehozni a háborús fel- készültség enyhítése céljából. Hruscsov várnai beszédében a Balkán félsziget és a Fekete­tenger országaihoz, népeihez intézett felhívást, hogy élje­nek békében, szoros együtt­működésben és szüntessék meg az egymás iránti bizalmat­lanságot. A balkáni atomfegy- vermentes övezet a Balkán minden országára kiterjedne, Törökországgal együtt. A Ra- packi lengyel külügyminisz­ter által javasolt közép-euró­pai atomfegyvermentes öve­zettel — amely a továbbfej­lesztés során kiterjedne észak­európai országokra is — az Égéi tengertől a messze észa­kig, a Rajnától a Búgig, il­letve a Dnyeszterig kiterjedő széles övezeten át biztosítani tudnák, hogy közvetlen kon­fliktusok ne robbanthassanak ki egy új világháborút. Ezek­nek a terveknek híve lett több észak-európai kapitalista or­szág kormánya is, csupán egyetlen nagy ellenlábasa van, s ez Adenauer Nyugat- Németországa. A szovjet béke­diplomácia azonban nem ad­ja fel a harcot és szünte­len újabb akciókkal próbál­ja rábírni a nyugat-európai kormányokat és Amerikát a háborús feszültség megszün­tetésére. Ezt célozzák a genfi leszerelési értekezlet előtt fek­vő szovjet javaslatok is. Ázsia űj tűzfészke A hét legriasztóbb hírei kö­zé tartozik a SEATO fenye­gető mozgolódása. Most már nem kétséges, hogy az ame­rikaiak Thaiföldet akarják fel­használni a laoszi beavatko­zásra. A világsajtóban megje­lent egy UP-felvétel, amely az amerikai katonákat új tá­borhelyükön munka közben, kezükben ásóval ábrázolja, szinte bizonyítva, hogy hosz- szú időre rendezkednek be az amerikaiak Thaiföld terü­letén, közel a laoszi határ­hoz. Kongle tábornok, aki e héten Varsóban járt, elmon­dotta, hogy az amerikai re­pülőgépek állandóan diver- ziós repüléseket végeznek a felszabadított laoszi területek felett. „Jellemző, hogy min­dig ott szerveznek provoká­ciókat, ahol nincsenek jelen a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottság képviselői — hangoztatta Kongle. E ka- landorjellegű demonstráció­nak célja demoralizálni had­seregünket és a lerohanás ve­szélyével fenyegetni népünket. Ugyanakkor erőt akarnak ön­teni a noszavanistákba, hogy harcba menjenek az ame­rikai diplomácia céljaiért”. Anglia és Uj-Zéland után most már a Fülöp-szigetek kormánya is katonákat kül­dött Thaiföldre, Ausztrália pe­dig lökhajtásos repülőkkel erősíti a támadók bázisát. Az amerikai lapok az első egy­ségek partraszállásakor „jel­képes” haderők megjelenésé­ről írtak. De ez már annál több, itt egy új intervenció körvonalai bontakoznak ki. NEW YORK „FEKETE HÉTFŐJE” A nyugati világ még min­dig nem tudott felocsúdni megdöbbenéséből, amit a New- york-i tőzsde hétfői „földren­gése” váltott ki. A hirtelen bekövetkezett tőzsdei árfo­lyamesés pánikja átterjedt Ka­nadára, majd Európára, • London, Párizs, Frankfurt, Zürich tűzsdéin mint meg­bolydult méhkasban nyüzsög­tek a tőkések ügynökei, a bessztől reszketve. Varga Jenő akadémikus a magyar szár­mazású híres szovjet közga*- rász részletes elemzésében arra utalt, hogy az árfolyar mok a hétfői mélypont után átmenetileg ugyan ismét emel­kedtek, de újabb árfolyam- csökkenés várható. Ezt tá­masztja alá a New York He­rald Tribune hasábjain Wal­ter Lippmann neves kommen­tátor is, megállapítva: „Ne­héz elhinni, hogy a részvé­nyek egyre fokozódó eladá­sa egyszerű technikai kiiga­zodás, amelynek hamar vé­ge lesz. Washington és maga az elnök is azt állítja — írja —, hogy az üzleti te­vékenység távlatai kedvezőek, s nincs ok ilyen pesszimiz­musra”. Keserű szájízzel te­szi hozzá: „Minden okunk megvan úgy vélni, hogy e* a látásmód túlságosan rózsa­színűre festi a valódi hely­zetet .. ; i ALGÉRIA JÖVÖJERÖfc tárgyal vasárnap óta az al­gériai országos forradalmi ta­nács. A belpolitikai és a ka­tonai helyzet kérdései mel­lett napirenden szerepel az FLN politikai párttá történd átalakítása. Ez igen jelentő«, hiszen arról van szó, hogy a katonai feladatok helyett az GJ társadalom kialakításáról, Al­géria Baját nemzeti program­jának irányításáról és végre­hajtásáról kell gondoskodni a jövőben. Ám korántsem könnyű az FLN feladata je­lenleg sem, bár már műkö­dik az ideiglenes végrehajtó hatalom, de Párizs cinko»- sága még megfosztja az ara­bokat az új élet megkezdésé­től. Algír arab negyede pél­dául valóságos gettó, az OA9 vérengzése sehol nem hagy alább. Az FLN-nek, az arab lakosságnak óriási önuralmat kell tanúsítani, nehogy a jo­gos megtorlással veszélybe so­dorja a harctereken és Evian- ban kivívott sikert, a meg­egyezést. ********* * * A***ilrá*áááááááááááááááá*áá*»»**»*»********'**"***********AAáA*áá-áá-ááááááAAyiíááááá**áááá**Aá*»*á*áááá*áá****-**r* **************** ,a Kassát felszabadító vörös­hadsereg első katonája. Kö­vetik mindnyájan. O kéri a népet, hogy oszoljon szét és •ne zavarja nehéz kötelességé­ben. „Ha engem golyó ér, nem baj” — mondja a ked­ves, derék fiú szegedies kiej- iéssel — „csak magukat ne ■érje semmi”. Sietünk tovább. A Kinizsi utcai elemi iskola előtt Nagy Sándor rendőrkapitány elv- ’íárs parancsnokkal a város­őrség egy szakasza felett, az ■első emeletre sietünk és dél­re, meg délnyugatra kémle­lünk. Az épületet piszokban hagyták. A táblán rajz, talán címer, most nincs időnk ala­posan megnézni. Felette fel­írás: „Vive ,1a France.” Ezt már elfelejtették letörölni. És csodálatos, elfelejtették elvinni azt a három trénko- csit, mely az udvaron áll. Erre már nem igen volt ide­jük. Ott a régi Szepsi úton (most Tüzér utca) nagy tö­meg siet kifelé. Mi is velük tartunk. A cigányok hang­szereikkel mind kivonulnak, hogy muzsikaszóval üdvözöl­jék a bevonulókat. A tábor egész népe kinn van. A vá­rosból is egyre sűrűbben ér­keznek a lelkes emberek, akik már nem bírják bevárni, hogy magyar katonát lássa­nak. Elibük sietnek. A téglagyárnál végre talál­koztunk az előőrs parancsno­kával, aki utasítást ad ki em­bereinek. „Egy elvtárs men­jen Frányó elvtárs elé és je­lentse, — jöhetnek, a város­ban nincsenek már csehek.” Szécsi Andor zászlóalj segéd, s az a zászlóalj, amely nem­sokára Kassa területére lép, az 1/46. zászlóalj 12. százada. Ügy tudjuk, délnyugatról a 33. ezred, a Pesti úton a 101. ezred közeledik. A de­rék fiúk e sorok írása köz­ben gyalogolnak a szepsi or­szágúton befelé. Szegedi gye­rekek. Mi itt az ország má­sik végében sokáig elnyo­mott, most felszabadult ma­gyarok szívünk minden me­legével és hálájával köszönt­jük mindazt, amit érettünk tettek. Egy túlzsúfolt villamos jön erre. Olyan ritkán szokott járni. Zsúfolva emberekkel. A tető is meg van szállva. Kalapok lengenek, vörös zászlók lobognak. Kérdem a parancsnoktól, mikor jön be már be a zász­lóalj? Nem azonnal! Először a Bankóról kell elzavarni az ellenséget. Szeretnék kinn maradni, hogy lássam őket. De az új­ságírói kötelesség a redak­cióba szólít. Útközben tud­tam meg, hogy négy óra 5S perckor jelent meg az első kerékpáros járőr az Erzsébet- téren. Szembe velem egy autó robog. Hegedűs Pál várospa­rancsnok és Blanár Béla pol­gármester ülnek benne. Bi­zonyára a bevonuló csapatok elé mennek, hogy velük érint­kezést keressenek. öt óra húsz perc, délután. A városháza előtt hatalmas éljenzés. Négy vöröskatona jön. Az első négy. Verítékes, napbamította arcukat nem látni a sok virágtól, amely tányérsapkájukra borul, ön- tik, szórják eléjük a virágot. Száz kéz nyúl feléjük, vállra emelik, asszonyok, leányok ölelik, nem, nem ura többé senki magának. Az Erzsébet tér felé hul­lámzik a tömeg: onnan vár­ják a mieinket. Vörös jelvé­nyek mindenkin és elvtársnak szólítja egyik a másikat. Az­után tompa dübörgés, egy- kettő, az Eperjes felé vissza­vonuló cseh tüzérség a Fur­csában (erdő) foglalt állást és lövi a nagyidai utat, ame­lyen a vöröshadsereg nyo­mul a városba. A városőr­ség hazaküld mindenkit, egy perc alatt újra üresek az ut­cák. A rendőrség épülete elől most robog ki a mentő­autó, hogy készen álljon. Hat óra tájban a magyar tüzér­ség rendszeresen tüzérségi tűz alá fogta a visszavonulás útját és minthogy értesítést kapott, hogy a csehek a Fur­csa-erdőben beássák magukat, főkép odairányította az ágyú- tüzet. Az ágyúdörgés megté- veszettte a lakosság egy ré­szét, azt hitte, hogy a csehek fogták tűz alá a várost, de megállapítható, hogy Chabord tábornok hű maradt adott szavához. A városra egyetlen ágyúlövés nem esett Gotsik Adám aradi szüle­tésű kerékpáros-katona érke­zett elsőnek a város szívébe. A Fekete Sas épülete felé tartott. A Harang utca torko­latánál egy nő virágcsokorral odarohant és megcsókolta a katonát aki azután Hegedűs Pál tábornoknak jelentette, hogy a 46. gyalogezred a Nagyida felől vezető úton kö­zeledik és a parancsnok fo­gadni óhajtja a város veze­tőségét. Nyomban útnak indult a menet. Élén az autó haladt, amelyben Hegedűs Pál és Blanár Béla polgármester ültek, az egyik kocsin pedig a sajtó képviselői foglaltak helyet. Ekkor már zászló­díszben pompázott az egész város és amerre a menet el­haladt, az ablakokból ujjon­gó emberek lengették feléjük piros .lobogójukat és virágai­kat­A téglagyár után már egy­másután jöttek a vörös jár­őrök. Hallani lehetett a vö­rös tüzérség akcióba lépését is. A Furcsa-erdőt vették tűz alá. Nemsokára megjelent Büchler Jenő. a 46. gyalog­ezred politikai megbízottja, aki utalással arra, hogy a katonai akciók még folyamat­ban vannak és a vöröshad­sereg folytatni akarja a visz- szavonuló ellenség üldözését, felkérte a társaságot, hogy vonuljanak a városházára. Az ünnepeltetésnek majd ak­kor Jön el az ideje, ha a vá­ros környékét is megtisztít­ják az ellenségtől. A városházán azután meg­indultak a tárgyalások a po­litikai megbízott és a szocia­lista pártvezetőség tagjai kö­zött. A tanácsteremben ez­alatt Boros Géza, a 46-os törzsszázad parancsnoka, aki kerékpáron sietettt be a vá­rosba, az újságírókat infor­málta a helyzetről. Neki ma­gának nagy elégtétele a Kas­sa visszafoglalásában való ak­tív részvétel, mert a decem­beri harcokban részt vett, mint a csehek elleni páncél­vonat tisztje. Elmondotta, hogy a vöröshadsereg nagy­szerű fegyelme, Fóris ezred­parancsnok bevált és elszánt vezetése, meghozták a fölé­nyes sikert. A 46-osok foglal­ták el Losoncot, Rimaszom­batot, és most Kassára is ők vonultak be. Forróencstől foly­tonos harcok között négy nap alatt jutottak el Kassá­ra. Tudomása szerint a vörö­sök elfoglalták Dobsinát is és tovább, nyugatra, Zólyom felé igyekeznek. A déli fronton több helyen átkeltek a Tiszán és Szege­det elfoglalták. Kijelentette azt is, hogy Salgótarján egy percig sem volt a csehek birtokában. Hadosztályuk pa­rancsnoka Ráb, a dandár ve­zérkari főnök pedig Kégli elvtárs. A vörös hadsereg ke­gyetlenkedéseiről terjesztett hír hazug. Ellenben igaz az, hogy Buzita lakosságának fe­lét lemészárolták a csehek, akik nyílt harcban egy perc­re sem tudtak megállni. Nagy­ida ellen váratlan támadást intéztek még hajnalban, de az előőrsök ellentámadása úgy elseperte őket, hogy a cseh támadók tíz kilométert futottak visszafelé. Nagysze­rűen segítette a gyalogságot a Pajtás tüzérüteg. Később Büchler politikai megbízott is közléseket tett a sajtó előtt. A csapatok be­vonulásával Kassán is a pro­letárdiktatúra lép életbe« amelynek hatalmi szerve a vöröshadsereg. A Felvidék diadalmas felszabadításának első célja a cseh és román összeköttetést elvágni, aa összeköttetést az orosz csapa­tokkal megteremteni és a pro­letariátust felszabadítani, de nem cél a nemzetiségek el­nyomása. Míg a helyi mun­kás-, katona- és paraszttanács meg nem alakul, addig kato­nai uralom lesz Kassán. Nyomban elrendelik a szesz- tilalmat és gondoskodnak a proletárállam tulajdonába átment készletek megőrzésé­ről. A rendfenntartás csak proletárok kezében maradhat — ezért a munkásság fegy­verkezése és a vöröshadse­regbe való tömörítése meg­kezdődött. A városi őrség feloszlik és helyébe a dolgo­zókból alakított vörös őrség lép. A helyi direktórium meg­alakulása későbbre marad, addig a szocialista pártveze­tőség intézi az ügyeket. Ez­után a hadihelyzetet ismer­tette, amelynek legfontosabb stációi Losonc, Léva, Ipoly­ság, Rimaszombat és Dobsina elfoglalása, amit most Kassa diadalmas visszavételével ko-' ronáztak meg, j

Next

/
Oldalképek
Tartalom