Nógrádi Népújság. 1962. június (18. évfolyam. 44-52. szám)
1962-06-30 / 52. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. június 30. Ködellik a Mátra, Eső akar lenni... Fenyvesi János bácsi, a dalos-veterán Fél évszázad nagy idő. Tavaly volt éppen ötven éve, hogy a dalolni szerető tarjám bányászok kórusba szerveződtek, s azóta öt évtizeden át soha, életük legnehezebb éveiben sem hervadt le ajkukról az ének. A második félévszázadát kezdő bányászkórus eredményeiről beszélgetnénk Maróti Gyula karnaggyal az esti próba szünetében, de ő inkább a terveket, feladatokat javasolja témának, s a múltból csak a leglényegesebbet említi. Azt, hogy az énekkar és négy kórustag 1956 elején megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt. — Kórusunk átlagos létszáma — mondja — 60 főből tevődik. Tagjaink a termelőmunka mellett havi tizenkét órát adnak önzetlenül, minden anyagi érdek nélkül a kórusművészetnek. A felszabadulás óta valamennyi jelentős rendezvényen ott voltunk. hallattuk hangunkat és joggal mondhatom, nem minden elismerés nélkül. — Az idei tájjellegű találkozók közül a Heves megyeit kell megemlítenem. A gyöngyösi bemutatónkat meghallgatta Csenki Imre Kossuth- díjas karnagy is és elismerését azzal fejezte ki, hogy a találkozás emlékére nekünk ajándékozta bemutatásra egy négyszólamú tréfás népdal- feldolgazását. Kórusunkat hallva azt is közölte: erős vágya, hogy Salgótarjánba kerüljön és ■ az énekkarok ösz- szefogásával virágzó kórusművészetet teremthessen. — S a közelebbi elgondolások? — Július 7-én a Bányászszakszervezet és művelődési otthonunk rendezésében azon a dalos esten lépünk fel, amelyen részt vesz a pécsi bányászok vegyeskórusa, a balassagyarmati szabó KTSZ énekkara, a nógrádverőcei kórus. a Salgótarjáni Acélárugyár és a salgótarjáni pedagógusok kórusa, valamint a BM megyei főkapitányság énekkara. — Milyen támogatást kapnak a munkához? — Hogy énekkarunk kellő szinten dolgozhasson és eredményeit tovább gyarapíthas- sa, feletteseink éber szemmel kísérik és törekvéseinkhez minden segítséget megadnak. Természetesen mi is • megtesszük a magunkét, hogy méltóak legyünk a támogatásra. Részt veszünk minden politikai és társadalmi ünnepségen, ott vagyunk a társadalmi élet legkülönfélébb megnyilvánulásainál, a közeljövőben például a vonószenekarral karöltve hat helyen köszöntjük a kongresszusi munkaverseny élenjáróit. — Mik az együttes műsorának legfontosabb sajátosságai? Milyen elgondolások vezetik a karnagyot a művek válogatásánál? — kérdezzük végül Maróti Gyulától. — Az anyagválasztásnál mindig azt vizsgáljuk elsősorban, hogy a betanulandó mű megfelel-e a kórus teherbírásiak, felkészültségi szintjének. Figyelembe vesszük a dalosok kívánságát, mert így biztosíthatjuk, hogy kedvvel énekeljenek. Kórusszámaink túlnyomó zöme népdalokból, újabb keletű mozgalmi dalokból és a baráti népek dalaiból tevődnek, A szobába, ahol beszélgetünk, öreg dalos lép be, a kórus korelnöke, a 70‘ éves Fenyvesi János bácsi, ötvenkét esztendővel ezelőtt énekelt először, s még mindig a legszorgalmasabbak egyike. Jötte azt jelzi, hogy elszaladt az idő. kezdődjék a próba. Maróti karnagy ismét a dobogóra lép. karja keményen lendül, s már harsan is a dal: Ködellik a Mátra Eső akar lenni... Énekel a kórus, száll a dal a Mátráról... Liliomfi volt az évad legnagyobb sikere — A DÉRYNÉ SZÍNHÁZ SZERVEZŐ TITKÁRA AZ IDEI TAPASZTALATOKRÓL — A mai napon véget ért a Déryné Színház 1961—62-es év- 'adja, megkezdi pihenőjét a társulat. Szabón Tamással, a színház megyei szervező titkárával beszélgettünk a most végétért s az előző idény alakulásáról, íme néhány szám: A színház az idei évadban 240 előadást tartott a megyében. Ez nyolc előadással kevesebb, mint az előző évi. Az előadások számának némi csökkenését részben a téli megbetegedések, részben az Éjféli nyomozás című drámánál tapasztalható érdeklődéshiány okozták. Az előadásokat az előző 60 663 nézővel szemben 54 710-en tekintették meg, egy-egy est átlagos látogatottsága 22S fő volt, ami ugyancsak csökkenést jelent az előbbi év 244 nézőjéhez. Két felújítással együtt 16 mű szerepelt a Déryné Színház műsorán. Ezek közül átlagon felüli érdeklődés volt a Liliomfi, valamint a Vándordiák, a Valahol délen, a Juanita csókja, a Szeress belém, az Aranylakodalom, a Hajnali tűz, az Egyszerű kislány, a Csavargó és a Mindent a mamáért müvek iránt, legkisebb érdeklődés méltatlanul az Éjféli nyomozás színrehozásánál nyilvánult meg, ahol 132 volt a nézőátlag. Az érdeklődéscsökkenés okaként kell számolnunk a televízió örvendetes terjedésével is. Ezt az okot az eddiginél színvonalasabb produkciókkal tudja ellensúlyozni a színház — de erről majd essék szó a művészeti munka értékelése idején. Szabón Tamás összegezése alapján igen jó és egyenletes az előadások látogatottsága Etesen, Homokterenyén, Ka- rancsságon, Nógrádgárdony- ban, Szécsényben, Szuhán, Sóshartyánban, Mátraszeléii, Nádújfaluban, — nem kielégítő ezzel szemben Balassagyarmaton,' Salgótarjánban, Diós- jenőn, Somoskőújfaluban, Ér- sekvadkerten, Rákóczi-telepsn, Kazáron. Jobbágyiban. — Milyen műveket látunk az új évadban? — A nyári szünet után augusztus 6-án az Egyszerű kislány című szovjet vígjátékkal Nagybátony-bányaváros- ban kezdjük a munkát. Az évad első felében színre kerül a Vízkereszt című Shakespeare vígjáték, Jókaitól A kőszívű ember fiai és a Fekete gyémántok, Kálmán Imre: Csárdáskirálynő I című operettje, felújítjuk az Éjféli nyomozást és bemutatunk égy új zenés vígjátékot. Az új évadban mind a művek, mind az előadások számában mind kevesebbre vállalkozunk, mert a bemutatásra tervezett darabok hosszabb előkészület után kerülnek közönség elé. — Mi a színház kívánsága az új évadra? — Nagyon szeretnénk — közölte a szervező titkár — ha a művelődési otthonok már most gondolnának a téli napokra, s a nyári időszakban megoldást keresnének a termek eddiginél jobb fűtésére, mert véleményünk szerint ez is nagyban befolyásolja az előadások látogatottságát. (FOTO: Kovalcsik) utált Hétfőn magunkkal vittük nekünk. Ha megtudja, hogy Galgagutára Görbicz Andor utána még úrnapján is dolgoz- elvtársat. aki április végétől tunk, a felhőt is elfúvatja a kéthetenként hazaszalad Salgótarjánba, hogy egy bőrönd tiszta ruhával, némi elemószandai széllel. — Hej, de kéne pedig — sóhajtotta Bartos s már hozzázsiával máris siessen vissza a tes2; hogy nyugati borulást lát „falujába”. Egyike o azoknak s ez’ biztató. a pártmunkásoknak, akik féléves politikai munkára vállalkoztak a gyenge gazdasági Selmeczi mondja, hogy éppen egy hete, 18-án. a nagy eredménnyel zárt termelőszö- vihar a szomszéd községek ne u melyikében hirtelen nagy esőt Ve—eMost nem lehet panasz a Jjr A rSve^már'a'^ő munkára csak mc^keU nezni határukban S tetőzött a Galga, majd a hatart- mondta már útközben. — Kár, hogy nem mindjárt az év elején mehettem oda, akkor a tervek készítésénél és a legelső munkáknál ott lettem volna. — Ez már a „miénk" — mutatja azután a falu szélén messziről látható új istállót, a sűrű búzavetéseket. A Táncsics Termelőszövetkezet épülete előtt éppen altkor száll le a bricskáról Selmeczi Pál tsz-elnök és Bartos Pál, a tanácselnök. — Hoztuk az esőt — mondom én. de rögtön rávágja valamelyik: — Nem lesz abból semmi több a felhőnél, hiszen maga még nem tudja, hogy pünkösd hétfőjén burgonyát kapáltunk, — s nagyot nevet az értetlenségemen. — Igen! — kezel velünk a közben odaérkezett Tóth Mihály, a tsz párttitkára —, igen, még Gután ilyen sohasem volt, hogy ezen a nagy ünnepen valaki dolgozott v'olasszony, férfi, öreg, fiatal rohant kifelé a faluból a rendben fekvő szénát menteni. Alig maradt otthon valaki. Bartos Pál tanácselnök. Azt láttad volna — folyna, mi vedig több, mint ötve- tatja Görbicz —, o munkától nen irtottuk a gazt a jónak mindenkiről szakadt a veríték ígérkező termés közül. Azért s már térdig a vízben men- mondják most azóta a jó hí- tette a tagság a drága takar- vök, hogy nem ad esőt az Istenmányt a magasabb helyekre. Abból az esőből ugyan nekünk nem jutott, de legyőztük a természetet. Bizony, ahogy később az elnök irodájában beszélgetünk a termelőszövetkezetről, ebből a példából is látszik, hogy Gal- gagután senki nem akar még egy olyan1 átkos telet, mint ami volt, hogy az előző évi hanyagság,, gyönge vezetés, a „ki hogy bírja, marja” elv alapján széthordott takarmány elherdálása miatt koplaltak az állatok. Más, jobban gazdálkodó tsz-ekből és állami gazdaságokból kellett szégyenszemre szénát vásárolni, kölcsön kérni, hogy szarvasmarha nélkül ne maradjanak. Az „istentelen”, szükség szerint ünnepen végzett munkából meg az a józan számítás világít, hogy igazi ünnep akkor lesz, ha jó termést hoz a munka, elérik, amit terveztek, vagy annál is többet. Nem úgy, mint tavaly, amikor 21 forint helyett tizenkettőt, két éve meg 34 forint helyett tizenkilencet fizettek egy munkaegység után. De hát mi okozta az elmúlt esztendőkben ezt a nagy visz- szaesést? Hiszen ezelőtt nyolc évvel, amikor még csak 16 tag dologzott 170 holdon, a megye legjobb termelőszövetkezeteként emlegették a galga- gutait. 1960 tavaszán termelőszövetkezeti község lett Galgaguta. Jól is indult a munka, semmivel nem volt elmaradás — a kezdetén. Míg a háztáji földek miatt ki nem robbant a viszálykodás. A rokoni, komái önző érdekek szálaival befont hajlékony vezetők kimondták a „helybenmaradás törvényét”. Vagyis minden tag az általa bevitt föld neki legtet- szőbb részét hasíthatta ki háztáji művelésre. Ezzel elindították a szabad földfoglalást. Olyan ember azután nem akadt, aki ebben a kuszáit helyzetben, a szanaszét szórt háztáji földeket egyhamar felmérhette volna. Jutott némelyiknek két hold is, de S9knak semmi sem. A régi tsz tagjainak már akkor egy helyütt volt a háztáji területe, ők kiszorultak a jobb földekről: halálos ellenségnek tekintették az újakat. Állandó veszekedés, marakodás, gyűlölködés kötötte le az embereket, akik a köHornyák Károlyné növénytermesztő. zös munkát így nem vették Semmibe, a néhány már tapasztalt és a helyzetet menteni akaró paraszt pedig nem győzte erővel. Végre a pártszervezet állt a sarkára s mindenki háztáji földjét felmérték, a közgyűlés pedig kimondta, hogy a jogosat meghaladó terület termését a közös raktárakba kell vinni és a munka szerint szétosztani. Igen ám, de amíg a totolyázó vezetőség észbe kapott, az élelmes földfoglalók minden termést betakarítottak. S ami a csűrön belül, azt ki képes visszaszerezni? Így hát papíron a jogtalan mennyiséget „túlelőlegezésnek” vették, hogy a következő év járandóságából majd levonják. Egy részét sikerült is, de ma is vannak ilyen két év előtti „túlelőlegezettek”, mert ha egyszer a közösben azután sem dolgoztak, nem is volt keresetük. amiből le lehetett volna vonni. Az ellentét pedig fennmaradt s a protekciózó vezetők miatt még fokozódott az elmúlt évben. Nem ment a munka sehogysem, a fegyelmezetlenségek, lopások elszaporodtak, az ellenőrzést is megbénította a rokoni összefonódás, a becsületes embereket elkeserítette a munkaegységek gavalléros osztogatása. Ráadásul — mivel a 700 holdas Csfersgey birtok istállóit, gazdasági épületeit annak idején lebontották és széthordták — a szarvasmarhákat, lovakat 4—5 férőhelyes egyéni istállókba osztották szét, ami kizárta a helyes takarmányelosztás lehetőségét. A kihelyezett mezőgazdász, Kurják József, ha értett is volna hozzá, nem tartotta szívügyének a szakmai irányítást, a munkaszervezést, neki úgyis megvolt a jó, biztos jövedelme. Tavaly aratáskor még nagyobb része kapá- latlan volt a kukoricának, végül részében adták ki azt is, a takarmány kaszálásit is. Így kukoricából 340 ezer, aprómagból 400 ezer, a közbejött aszály miatt még a borsóból is 93 ezer forint tervlemaradásuk lett. — Tudtuk, hogy itt gyökeres változásnak kell lenni s azt is, hogy őszinte szóval, határozott intézkedésekkel megnyerjük ezt a szorgalmas, munkás népet. Mégis, higyje el, napokig töprengtem, hogyan álljak azok elé. akik végig becsületesen dolgoztak. Hogyan magyarázzuk meg ezt a rossz bizonyítványt az idei zárszámadó közgyűlésen? — emlékszik vissza Bartos, a tanácselnök. Tóth folytatja tovább: Tóth Mihály párttitkár. — Azután megtörtént ez ts. Kendőzés, szépítés nélkül elmondtuk a vezetés hibáit, de azt is, hogy a tagok egy része is oka a kudarcnak. A rokoni összefonódásokból csak úgy láttunk kiutat, ha máshonnan hozunk új vezetőket. Ebben segített a pártbizottság: elnöknek Selmeczi elvtársat javasolta, aki csepeli munkásember. Tapasztaltabb és lelkiismeretesebb új mezőgazdászt is kaptunk és most itt van a segítségünkre Görbicz elvtárs is. — A szövetkezet, a párt, a