Nógrádi Népújság. 1962. június (18. évfolyam. 44-52. szám)

1962-06-23 / 50. szám

2 NOSRAD!NlPCfBA« 1962. június 23. Kellemes napot töltöttem Salgótarjánban Kelet-német újságírónő látogatása városunkban "Z AZ ALACSONY, bar­na, finoman őszülő, diszkrét egyszerűséggel öltözött nő, aki a minap Salgótarjánban leszált a délelőtti gyorsról, alig harminc esztendős ko­rára bejárta a népi demok­ráciák országait, volt Fran­ciaországban, Casablancában, fotografált olyan nagy, kelet­berlini lapok számára, mint a Welt Jugend, vagy a Film- spiegel. Éva Salzer itt, Salgótar­jánban is mindent látni és tudni akart. Magyaror­szági útja során azért jött most körünkbe, hogy egyet­len esten vendége legyen a Déryné Színháznak, ismer­kedjék a sajátos színház kö­rülményeivel, munkájával. De mire a társulat országjáró Ikarusza kora délután kikötött a baglyasi színészotthon előtt, Éva Salzer már sok más­egyebet is tapasztalt. Ezekről a frissgyűjtésű él­ményekről folyt a szó a dél­utáni társalgáson is. S a ven­dég benyomásai kellemesek lehettek, mert arra a kér­désre: hogyan tetszik neki a város, a következő volt a válasz: — Ha én egy városban fel- ásott., elkerített területekkel találkozómig az mindig jól- esően, kellemesen érint. Sal­gótarjánban, ahogy most lát­hattam, rendkívül nagy mun­katempó. építő élet van. Im­ponáló az új szálloda alapo­zási készülete és másfelé is az volt az érzésem, hogy ha­talmas fejlődés előtt álló vá­rosban járok. Örömmel hal­lottam azt is, hogy a megyé­nek saját újságja van. Ná­lunk a megyei sajtó meg­lehetősen ritkaság, a vidéket a központi újság látja el tá­jékoztatással, pedig bizonyos­ra veszem, hogy az ilyen megyei lap, mint az önök Nógrádi Népújságja is, rend­kívül hasznos szolgálatokat tehet a politikai, társadalmi, művészeti életben és számos fiatal, jóképességű irodalmárt karolhat fel és indíthat el fejlődésében. Néhány órás itt­létem alatt hallottam már ennek a tájnak nagyszerű iro­dalmi múltjáról és mai fia­tal irodalmáról, amely a Pa­lócföld antológia körül cso­portosul. — Hogyan látja a Dé­ryné Színház munkájának je­lentőségét? — hangzik a kí­váncsi kérdés több felőlről is Éva Salzer felé. — Az ilyen utazó színház nálunk teljesen ismeretlen. Ahogy ervnek a színháztípus­nak a művészei dolgoznak, él­nek, számomra rendkívül szimpatikus és elhatároztam, hogy a látottakról beszámo­lót írok. A RLPORTERNÖ egyéb­ként rendkívül sokoldalú ér­deklődésű. Az újságírómun­ka mellett aktívan foglalko­zik az irodalommal, darab­jait játssza a keletnémet te­levízió, s mint szereplő, pan­tomim-együttesben is részt vesz. Fő hivatásának az új­ságírást vallja. Szinte állan­dóan úton van s magyaror­szági útja után messzibb táj­ra készül: Kubába indul. Az idő lassan késő délután­ra jár, a társalgás most már a Szuha felé kapaszkodó busz­ban folytatódik. A berlini hely­zet, s a berlini művészeti élet érdekli a kocsi utasait. Éva Salzer készségesen magyaráz: — A zónahatárok lezárása előtt rengeteg nyugatnémet artista, színész, rendező járt át a keleti városba dolgoz­ni. Remekül kerestek, vásá­roltak és üzleteltek. A zó­nahatár lezárásával ezeknek a BEFEJEZÓDTEK A VIZSGÁK AZ ESTI EGYETEMEN E hét elején fejeződtek be az éy végi vizsgák a Marxista­leninista Esti Egyetemen. Az elmúlt egy hét alatt több mint 200 hallgató vizsgázott a filozófia, a politikai gazda­ságtan, és a munkásmozgalom története tantárgyakból. A mostani vizsgák jelentőségét aláhúzza, hogy ebből az alka­lomból fejezték be hároméves tanulmányaikat az esti egye­tem 1959-ben kezdett hallga­tói. A szeptember 1-én megin­duló új évfolyam iránt máris nagy az érdeklődés. Az egye­tem vezetősége felhívja a je­lentkezettek figyelmét, hogy Gyermekotthon lesz Erdőtarcsán Erdőtarcsa községben fel­szabadult egy volt óvodai helyiség. A helyiséget most iskoláskorú gyermekotthonná alakítják át. Az átalakítással kapcsolatos tennivalókat a Hazafias Népfront-bizottság végzi. Elkészítik az átalakí­tással járó előméreti költség- vetéseket. Napirenden a pék munkája Vasárnap Cereden ülést tar­tott a községi tanács. Az ülésen a tanácstagság dicséretben részesítette a pék­ség vezetőjét és alkalmazot­tait, ugyanis az elmúlt hetek­ben szinte gyökeres változás történt a kenyér minőségében. A ceredi lakosság nagy prob­lémája, és sok hónap óta hú­zódó panasza oldódott meg ezzel.' A tanács külön dicséretben részesítette Váradi Miklós pé­ket, aki pár hetes működése alatt megjavította az addig rossz kenyér minőségét. akiknél ez szükséges, a felvé­teli kérelemhez küldjék meg az okmányokat is, minthogy ezek nélkül a kérelem elbírá­lása nem történhet meg. művészeknek egy része úgy döntött, hogy Nyugat-Be'rlinben marad. Ez egy ideig bizonyos zavart okozott Kelet-BerLin színházi életében, de végül rá­jöttek, hogy senki nem nél­külözhetetlen, az élet megy tovább. Az addig nélkülözhe­tetlennek hittek helyébe fia­talokat állítottak, s majd megtanulják azok is, amit az elődök tudtak. Hogy így kel­lett történnie mindennek, aho­gyan történt, azt Kelet-Német- ország létérdeke kívánta. Észreveszi, hogy valaki eny­hén őszülő haját nézi. Halvá­nyan elmosolyodik és tőle szokatlan szűkszavúsággal csak ennyit mond: — Az elmúlt háború az én családomat is meglehetősen megtépázta... AUTÓ NAGY zök­kenéssel áll meg a félezer lakosú bányászközségben. Éva Salzer már újból elemében van. Mindent megörökít: * a lányok, asszonyok népvisele­tét, az öreg házak jellegze­tességét, a modem vonalú művelődési otthont, a színpa­dot, a nézők figyelő arcát. S előadás után így foglalja össze benyomásait: — Az volt a legizgalma­sabb élményem, hogy egy mértéktartó és érzésem sze­rint minden nagy kritikával fogadó közönség, hogyan me­legszik fel a színpad mon­danivalóira. Éreztem, hogy a mai témára is magas hőfokú kapcsolat született közönség és színpad között. Nálunk kevés a falusi kultúrotthon, népművelésünk, ismeretter­jesztésünk sokban más fel­építésű, itt az tetszett, hogy a falusi művelődési otthon a modernséget, a szellemi ha­ladást képviseli. Hazafelé tartva már csen­desebb a szó. Elfáradt a ven­dég és fáradtak a vendég­látók is. Éva Salzer maga mellé teszi fényképező szer­számát, másik kedves, elma­radhatatlan utitársához for­dul: gitár hangja pendül, da­lok csendülnek halkan, spa­nyolul, franciául, angolul — és egy ici-picit magyarul. Éva Salzer, a világjáró így pihen. (b. t.) Qlyárl ncmközi frtthanakat nyitnak A nyári mezőgazdasági munkák idejére a megyei ta­nács művelődési osztálya fel­méréseket végzett arra vonat­kozólag, hogy melyik község­ben lenne szükség idény­óvoda, vagy napközi otthon beindítására. Az eddigi felmé­rések azt mutatják, hogy szükség lesz a balassagyar­mati járásban Dimitrov-pusz- tán, Cserháthalápon, Terény- ben, Szandaváralján, Csitáron, Ipolyszögön és Ipolyvecén. A pásztói járásban Pásztó, Kálló, Csécse, Egyházasdengeleg, a rétsági járásban Kétbodony, Nőtincs, Keszeg, Nógrádsáp, a salgótarjáni járásban Ka- rancsberény, Mátracserpuszta, Sóshartyán és Mátramind- szent, a szécsényi járásban Endrefalva, Ipolytamóc, Lit- ke, Magyargéc, Nógrádsipek, Pilíny, Rimóc, Szécsényfel- falu és Varsány községekben megszervezik a nyári napközi otthonokat. Ápolónők lettek A salgótarjáni ápolónőképző iskolában már lezajlott a ben­sőséges hangulatú tanévzáró, ahol harminc végzős ápolónő- jelöltet avattak a nemes hi­vatás hűséges szolgálójává. A harminc végzős ápolónőből ti- zenketten maradnak a megyé­ben, a többiek az ország más részében helyezkednek el. Rég­óta vajúdó problémája me­gyénknek, hogy rosszul állunk az egészségügyi középkáder utánpótlással, a megyei fia­talok máshová jelentkeznek, és nem szívesen jönnek vissza a vizsgák után sem az itt felkínált állásokba. A jövő tanévre még alig történtek megyei származású fiatalok köréből jelentkezések, pedig az egészségügyi középkáder hiány miatt az előnyben vé­szesülő érettségizetteken kí­vül elfogadják a nyolc álta­lánost végzett 17—32 év kö­zötti lányok, fiatalasszonyok jelentkezését is. Képünk a most végzett ápolónők csoport­ját mutatja be a hűségeskü letétele után. Társadalmi bizottság alakult az alkoholizmus elleni küzdelem megszervezésére Országos tanácskozás és javaslat alapján szerdán Sal­gótarjánban is megalakult a nagymértékű szeszfogyasztás elleni küzdelem lebonyolítá­sával megbízott társadalmi bizottság. A bizottságba a Vöröske­reszt vezetője, a megyei fő­orvos és ideggyógyász főor­vos irányításával bevonták az orvosokat, a tömegszerveze­tek, a rendőrség és vendéglá­tóipar képviselőit. A bizottság elhatározta. mindenekelőtt a megelő­zés és a felvilágosítás eszközeivel veszik fel a küzdelmet a betegségként elkönyvelt alkoholizmus ellen. A társadalmi bizottság első­sorban a nagymértékben fo­gyasztó alkoholisták meggyó- gyítását, e feladat megszer­vezését szabta meg egyik leg­fontosabb teendőjének. Ennek érdekében ' Salgótar­jánban úgynevezett kijózanító állomást létesítenek, ahol a legsúlyosabb eseteket, a köz- veszélyes részegeket gyógyít­ják, kezelik. Emellett Balassa­gyarmaton az ideg-elme osz­tály mellett működő alkoholelvonókúrát is meg­szervezik, ahol az önként jelentkező alkoholista be­tegeket és a bíróság által ide küldött egyéneket ve­szik kezelés alá. A szivárvány £>lyan csend van az is- kolaudvaron, mintha sosem zajongtak volna benne gyerekek. Még a nyárfaleve­lek sem rezdülnek. Mindenre ráülepedett a fullasztó meleg. Ebben a csendben el sem hihető, hogy az utóbbi évek egyik legérdekesebb iskolai eseménye zajlott itt le, ame­lyet olyan hangzavar kísért, hogy a nevelőknek minden igyekeztükre szükség volt: el­hallgattassák, mert már a falu is felfigyelt rá. Attól tar­tottak, botrány kerekedik. A hetedik osztály tantermé­ben kezdődött, a szünetben az udvaron folytatódott. A szivárványon vesztek össze, de annyira, hogy egyikük- másikuk már birokra is ment, úgy kellett őket széjjel­szedni. A gyerekek közötti nézet- eltérést az robbantotta ki, hogy fizikaórán a tanár egy fecskendő segítségével bemu­tatta, hogyan keletkezik a szivárvány, miközben magya­rázta: „A szivárvány egyszerű fizikai jelenség. Ha a nap­sütésben eső esik és az eső­cseppekre a napsugár megfe­lelő szögből rásüt, szivárvány­nak kell lenni”. A bemutató nagyon jól sikerült, a gyere­kek is élvezték. Már úgy lát­szott, mindenki jól megértette a természetnek ezt az egy­szerű fizikai jelenségét, ami­kor az egyik kislány lángra- gyúlt arccal felállt. — Tanár úr kérem, ez nem így van! Hirtelen olyan csend lett a tanteremben, mintha meg­meredtek volna a gyerekék. Mindenki a lányra nézett. Most már kiszaladt a vér az arcából és remegett a hangja. — Az úgy van, hogy Noé áldozatot mutatott be Isten­nek, hogy megmenekült. Isten megígérte, hogy nem lesz többé vízözön, ennek emléké­re rendelte a szivárványt. Ezután állva maradt és te­kintetét nem tudta levenni a tanárról. A gyerekek most már a tanárt nézték, várták a választ. A feszült csend ér­zékeltette, hogy valaminek történnie kell. A tanár is jól tudta, hogy ebben a pillanat­ban mi megy végbe a gyere­kekben. Újból felvette a kí­sérleti eszközeit s rámosoly- gott a lányra. — Ez nem igaz, kislányom. Aki téged erre tanított, az nem mondott igazat — s újra bemutatta az előbbi kísérle­tet. A kislány nézte tágranyílt, nagy szemeivel a tanár mun­káját, s egyre bizonytalanabbá vált. Megint elpirosodott, s már megmoccant, hogy leül­jön, amikor a hátsó padban valamelyik gyerek beleneve­tett a csendbe. A kislány mintha pofozni akarna, oda­fordult: — Igen, a tisztelendő úr mondta! Erre olyan általános lár- “ ma keletkezett, mintha Szét akarnák feszíteni a fala­kat. így kiabáltak: „Akkor ne hallgass rá!” „Miért ne hall­gasson? ... „Hát nem látod, nácon egy kissámlin kupor­gott és olvasó csörgött a ke­zében. A tanító előtt fel szok­tak állni a faluban, de az hogy becsapják!...” öregasszony csak ült, és nézte Már mindenki kiabált, csak gyanakvón a tanítót, a kislány ült rémülten, mint — Veronika itthon van? — aki tüzet okozott s most nem kérdezte az igazgató, miköz- tudja eloltani. A tanár nem ben halkan egy köszöntést is folytatta az órát, szünetet mormolt. rendelt. De kint az udvaron — Kinn van az anyjával folytatódott a vita. Már a kapálni — kurta volt a vá- többi osztályosok is bekapcso- jasz azt jelentette, fölösleges lódtak, csak az alsótagozato- minden más kérdés, sak húzódtak meg riadtan az ___... __„ Aztán, míg bandukoltunk a ' határban, szavakra váltódott A kislányt nagyon megrázta az igazgató gondolata, az eset. Kizökkent a tanulási — Az eset után elmentem egyensúlyából és már az esz- hozzájuk, veszekedtem, hogy tendő hátralévő részében sem megrontják a gyereket. Az tudott magára találni. Az csak öregasszony rám támadt, és rontotta helyzetét, hogy voltak istentelennek nevezett. Még a gyerekek, akik gúnyolták, gyerekeiből is kiűzi a józan több barátnője elfordult tőle, gondolatot Fellármázta az magára maradt, s egyre rom- egész utcát, megszégyentelení- lott a tanulmányi eredménye, tett. Pedig nagy szeretet van Hiába volt a tanárok közös benne az unokája iránt, de erőfeszítése, ebben az észtén- hamis ez a szeretet. Nem dőben már nem tudták életre tudja megérteni, hogy abban kelteni. Év végére kettessel a világban, amelybe a gyerek végzett. lép, már nem élhetnek val­Mindezt a napokban az is- lási béklyóban az emberek, kola igazgatója mondta el az így mondta, mint aki magá- elnéptelenedett tanteremben. nak is magyaráza az igaz- Innen indultunk el, hogy ságot. Beszéd közben hirtelen felkeressük a kislányt. Az megállt és a földekre muta- igazgató még ma sem tudja tott. eltitkolni, hogy marcangolja a — ott vannak, a háztáji- lelkiismeret. Útközben is egy- ban. re bizonygatta: Az asszony kezében sűrűn — Nagyon jó tanuló volt. villant a kapa. Egy bozótos, De ez a kettősség megöli a vizes árok elválasztotta őt a gyereket — aztán mintha másik +?blától, ahol pirosru- önönmagát nyugtatná: — hás kislány hajladozott. Az Amikor az idő engedi, felke- igazgatót jól eltakarta a dús- resem. levelű bokor. Már indulni fagyon néptelen most a akart feléjük, amikor a kis- falu. Mindenki a ha- lány átkiáltott az anyjához: tárban van. Nem is volt ott- — Anya! Édesanya! Víz hon, csak a nagyanyja. A tor-van? A megyében 4000 megrögzött alkoholistát tartanaik számon. A felsorolt feladatok meg­szervezése mellett a társadal­mi bizottság közreműködik abban is, hogy megszűnjenek a mértéktelen ivásra alkalmat adó feltételek. így például javaslatot terjeszt a felsőbb szervekhez annak érdekében, hogy anyagilag is érdekeltté tegyék a kereskedelmi dolgo­zókat az üdítő ital fogyasztá­sában, necsak a szeszesital után kapjanak prémiumot. Felvilágosító munkával fel­veszik a harcot a régi szoká­sok, az alkoholnak az emberi szervezetre gyakorolt hatásá­val kapcsolatos tévhitek ellen is. Az asszony kiegyenesedett már az első szóra, mint aki minden idegszálával össze van kötve a gyerekkel. — Van! — kiáltott vissza. A kislány szaladt feléje, de a vizesároknál megtorpant. — Nem tudok átmenni! — segítségkérés volt a kiáltásá­ban. Az anya ledobta a kapát és sietett eléje, miközben tö- rölgette homlokát. Ahogy kö­zeledett, úgy simultak el fá­radt vonásai. Utat tört a gaz­ban a lányhoz, felkapaszko­dott eléje, és nehogy a csalán megmarja a kislányt, felnya- lábolta és átcipelte az ő olda­lára. Mielőtt letette, belecsó­kolt arcába és nevetve indul­tak a vizeskanna felé. Mire odaértek, már az igazgató is ott volt. Az asszony zavartan nézte az igazgatót, a kislány pedig megbújt az anyja mö­gött. — Erre jártam — mormolta az igazgató —, Veronika néni mondta, hogy itt vannak. Az asszony felkapta te- ** kintetét. — Az anyám miatt ne ha­ragudjon, igazgató úr — mondta, miközben simogatta a lánya gesztenyebama, dús haját. Az igazgató megértette, szemrehányás ez a bizonyít­ványért. — Szeretném, ha bíznának bennem — mondta. — Az ő jövőjéről van szó — és ma­gához vonta a kislányt. Az asszony elmosolyodott, öntött a gyereknek vizet, maga is ivott. Aztán megkínálta az igaz­gatót is. Bobál Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom