Nógrádi Népújság. 1962. június (18. évfolyam. 44-52. szám)
1962-06-16 / 48. szám
1962. június 16. NOSRADINÍPÜJSAS s Egy brigád és a brigadérosa Háromszorosan teljesíti baromfmeyelési tervét a balassagyarmati járás Kilenc nevet olvasok egy sűrűn gépelt íven a Somoskőújfalui Napsugár Termelő- szövetkezetben. Az írás szerint arra tett vállalást kilenc somost fogatos, hogy szocialista emberekhez méltóan dolgozik és él. Ez a summás összefoglalás kemény feltételekből tevődik össze a brigágtagok számára. Vállalják a takarmány gondos kezelését és felhasználását. Kötelezik magukat, hogy Tpéldás családi életet élnek, ■szeszesitalt csak munka után és mértékletesen fogyasztanak, gyermekeiket szocialista ■szellemben nevelik, tanulmányi eredményeiket ellenőrzik, lakásukat, udvarukat példás rendben tartják. A szocialista ■címért küzdő brigád feladatának tartja egymás segítését, politikai oktatásban vesz részt, s azokat, akik a feltételeket nem tartják be, figyelmeztetés után kizárja tagjai sorából. Hogy ezeknek a vállalásoknak mindenben eleget tehessenek a példamutatásra szövetkező fogatosok, a termelő- szövetkezet vezetősége is írásiban ígérte meg az előfeltételek biztosítását. Gondoskodik arról, hogy az állat- úllomány takarmánya meg- ielelő mennyiségű legyen, a szakmai képzés fejlesztéséhez szakkönyveket vesz és bocsát <a fogatosok rendelkezésére, s amennyiben a brigád elnyeri a szocialista címet, a tsz megfelelő jutalmazásról gondoskodik. Ennyi körülbelül, amit az aláírások felett olvashatunk. A megvalósítás eredményeit csak a következő hónapokban mérhetjük, de Princz Ferenc, az elnök, bizakodó és jó véleménnyel van a brigádtagokról. Ami a munkát illeti eddig is elsők között volt ez az kilenc, s most rríajd az is kiviláglik, emberi magatartásban mire képesek, hogyan bírnak, példaképpé válni a társak előtt. Egy szocialista kollektíva ereje értékes nevelőhatás az egyén formálása szempontjából. S mert ebben a brigádban sincsenek makulátlan, hibák nélküli emberek, lesznek bizonyosan kezdeti nehézségek a vállalások betartásánál. De mert az önkéntes vállalásnak eleget tenni becsület dolga, s mert a so- mosiak „rátarti” emberek, bizonyos, hogy a fogatos brigád hamarosan ösztönzője lesz mind munkában, mind magánéletében a többi szövetkezeti társnak. A vállalások olvasása közben engem különösen az a részlet foglalkoztatott leginkább, ami a családi élet példás elrendezését említi. Nem mintha a somosi otthonokban több lenne a hangos szó — inkább csak azért: milyen fogadtatásra lelt az asszonyok körében az embereknek — már tudniillik a férfiaknak ez a fogadalomtétele? Hogyan alakul a vállalások otthoni, „háztáji” része. Az, ami az ajtók mögött van. Ho- zott-e változást a brigád megalakulása óta eltelt idő? Ezzel a kíváncsisággal Balázs József brigadéros otthonába kopogtattam be a Petőfi utcában, öreg ház ez, de jó erőben levő még mindig. LAtszik, akik lakják, megbecsülik. Generációkat nevelt, s most is generációk hajléka. Itt él a 83 éves nagymama, s a hathónapos legifjabb. Azt mondja Balázsné, hogy kapást vártak, de kaszás lett. Világosabban: kislányt vártak második gyerekként, de fiút hozott a „gólya”. Hát így élnek itt három generációban öten, legalábbis egyelőre itt, mert a szomszédos telken gyönyörű új ház van készülőben, s őszre, ha minden sikerül, lakható is. S ahol generációk élnek együtt, egyetlen óra alatt évtizedeket nyargal az idő a beszéd szálain, hol előre, hol hátra. Az otthon, s család, a szülőszeretet, amiről szó van. Meg Józsi, az ember, aki jó férj, iparkodó, szorgalmas, nem korhely, csak vasárnap, ha eliszogat egy keveset, különben akkor is békés. Nagyon szereti a kicsit, becsüli az anyósát, most is pulóvert hozott neki, mert foglalkozik a gyerekkel. Az asszony szavai aprólékosan rajzolják meg Balázs József portréját. Még a tisztséggel járó gondok is rá íródnak erre a portréra,... hogy nem könnyű a brigádvezető dolga, emberekkel bíbelődni: ne igyon, Józsi bácsi; megárt a szesz, János... Nem köny- nyű, mert gyorsan jön a válasz: ne oktass engem, te haszontalan, taknyos... Mi voltál te, mikor én már ember voltam.... S korosabbnak restell parancsolni az ember. De akad védő érv a kifogásolt Józsi bácsi számára is Balázsnénál: — Máskülönben az is jó ember, csak akkor békétlen, ha nincs elég koszt a lovának. Mert hogyan hajtson éhes állatot. Na, szóval akad gond a brigáddal. Nappal dolgozni, este irkálni a naplót, s még lehordják az embert, ha szót emel a rosszért. De, hát így jutnak valamire, nem igaz? S Balázs József nagyon akarja, hogy jussanak. — Neki a közös munka az előbbrevaló — mondja Balázsné. Most is azt hajtja, inkább hívjunk segítséget a ház körüli dolgokhoz, a fontos az, hogy a szövetkezeti lucernát megforgassuk. Hát ilyen. Nem lehet rá igazán semmi panasza senkinek. Való igaz, amit Balázsné állít. A gazdatársak mindenütt jó szóval, becsüléssel emlegetik, mert nemcsak a közös munkában ad példát mindenkinek, de a családi élet dolgaiban is. Ha ezután is hozzá igazodik a brigád, méltó lesz a szocialista címre. (b. tj A balassagyarmati járás termelőszövetkezeteiben egyre népszerűbbé válik a jövedelmező baromfitenyésztés. A régebbi baromfinevelők példáját ebben az esztendőben több gazdaság követte, mint például a nógrádkövesdi Május 1, és az érsekvadkerti Magyar Csehszlovák Barátság Tsz, amelyek előzetesen megfelelő kiképzést is biztosítottak a baromfigondozók részére. A járás területén az idei első turnusban közel 37 ezer naposcsibét neveltek fel februártól áprilisig a balassagyarmati, berceli, cserhátsu- rányi, csesztvei, dejtári, honti, patvarci és szandai termelő- szövetkezetben s az újabban csatlakozókkal májusban már újabb 37 ezer csibe került a nevelőkbe. A belterületeken és szőlőkben lévő szórványos gyümölcsfa kártevők és betegségek különös mértékben elszaporodtak. A növényvédelem fontosságának felismerése ihlette a Hazafias Népfrontot arra, hogy megszervezze és létrehozza a szakemberekből álló növényvédelmi akcióbizottságot. Az akcióbizottság két, igen fontos feladat elvégzésével kíván a növényvédelmi munkálatokhoz hozzájárulni. Az akcióbizottság segítséget kíván nyújtani háti permetező brigádok szervezéséhez. Felméri majd az egyes községek területén a kártevők elleni védekezés lehetőségeit, a szükséges növényvédő szereket, hogy azt a földművesszövetkezetek időben megrendelhessék. Segítségül kell kérni a termelőszövetkezetet is e fontos feladatok elvégzéséhez, hogy legalábbis munkavédelmi felszerelések biztosításával, szakmai tanácsadással segítse elő a permetező brigádot. Ugyancsak fontos feladatok várnak az akcióbizottságokra Az első turnus eredményei igen jól alakultak, az elhullás járási szinten alatta volt az 5 százaléknak, I még az olyan gazdaságokban is, mint a dejtári József Attila, vagy a honti Győzelem, ahol pedig egyszerre közel 10 ezer csibére kellett vigyázni. Kedvezően alakultak a balassagyarmati járásban a baromfihús előállítási költségei is. Dejtáron például egy kilő hús előállításához a felhasznált takarmánymeny- nyiség 3,69 kilogramm, a tiszta haszon kilogrammonként 5 forint 42 fillér. Hasonló az eredmény Szan- dán, ahol 3,75 kiló a felhasza propaganda- és felvilágosító munka terén is. Meg kell értetni a lakossággal, hogy miért szükséges a nagyüzemi területek mellett a háztáji területek növényvédelmét is megoldani. nált takarmány egy kiló húshoz, a tiszta haszon pedig 4 forint 67 fillér minden kiló után. A második turnus jelenleg ugyancsak biztatóan fejlődik. Az eddigi elhullás mindössze 2 százalék körül van, — a csibetáp ellátás biztosított. Egyes helyeken — például a honti Győzelemben és a patvarci Leninben — már a törzsállományt is biztosították az első turnusból. Patvarcoo és Honton ezer-ezer darabot hagytak meg tojónak. A balassagyarmati járás éves baromfitenyésztési terve a termelőszövetkezetekben 250 mázsa lenne a megyei irányszám szerint, de a kilátások azt mutatják, hogy 700 mázsa előállításával a terv, közel háromszoros teljesítésére lehet számítani. Ilyen és hasonló jellegű feladókat kell tehát megoldania a növényvédelmi akcióbizottságnak. A megyei és járási bizottság megalakulása után most a községi akcióbizottságok létrehozása folyik. — Lesz szamóca Patvarcon is. Hlacsok Mihálynénak és Bartók Jánosnénak segítőik is akadnak: a kis Gzesznák Vali és Czesznák Edit Munkához kezdenek a növényvédelmi akcióbizottságok Mindig as ötödik-e Jegyzetek a rétsági járásból I. rész Igaz: ezen a vidéken élő emberek a paraszti élet kudarcokkal, csalódásokkal, megalázásokkal terhes útját járták nagyobbrészt, a múltbeli kastélyok urai és némely uras- kodó nagygazda kíméletlen szeszélye, részvétlensége miatt. Igaz: gyötrődtek eleget egymás között is cselédi sorsuk • egymás falatjára leső irigységében, s a jószagú, nagyhasú papok kenetes vigaszait korgó gyomorral hallgatván. Igaz: a vérüket sajtoló rendszer raffináltan használta fel bárgyúságukat, hogy német, szlovák és magyarajkú, egy falubeli lakóit a vidéknek egymásnak uszítsa, nemzeti gőgöt diktálva beléjük. Az is igaz, hogy ennyi bajra, sebre a népi uralom sem adott azonnal gyógyító orvosságot, s még a kezükbe rakott hatalommal sem tudtak először okosan élni. A későbbi, fel- szabadulásuk utáni — ugyan ritkább — csalódások, amikor oktalan, alaptalan álmokat fújt felhőkbe a börzsönyi szél —, megintcsak sokakat sodortak a kiábrándulás felé. Igaz, hogy ezt a rétsági járást — ezekért talán, vagy ■mert a megye csücske — ma is sokan kézlegyintéssel intézik el. Hajlamosak még vezetőemberek is, hogy a riasztó példákat csak innen citálják. Az itt élők közül sem kevés azoknak a száma, akik úgy veszik a dolgokat, hogy .^hát nálunk nem is lehetne más, minket már így könyveltek el.” őszintén kell erről a kérdésről egyszer egy ültő helyben tárgyalni. Előítéletektől mentesen a sajátos viszonyok mérlegelése alapján kell megvitatni azt, hogy valóban mindenben ötödik-e az öt járás közül a rétsági!? Egy újságcikk kevés ehhez méretében is, meg azért is, mert élmények és vélemények néhány szálából sűrűsödhet csupán egy-egy villanásba. Talán indítónak megfelel majd néhány betűbe rögzített gondolat. Tavalyi tanulságokból okulva Úgy látszik, sok mindenből, hogy az emberek becsületes nagy többsége az idén sokkal komolyabban veszi a termelőszövetkezetet, mint tavaly. Két éve még sokan voltak úgy, hogy hátha ez sem sikerül, mint 6—8 évvel ezelőtt, majd csak visszacsinálják mint akkor. Egy éve, mikor már falvankint istállók, raktárak épültek gyorsan, szaporodtak a gépek, traktorok, nemcsak mezőgazdászok és falu járó munkás- agitátorok, hanem a tanító, az orvos, a vasúti váltóőr, a rendőr, néhol még a pap is az összefogásról, a munkaszervezésről, a tervszerű munkáról beszélt és vetőmagért, naposcsibéért szaladgált — már a lógósokat korholták. Most pedig a gyönge zárszámadásos helyeken szigorú fegyelmet, határozott kezű vezetőket követeltek. Ahol jobb volt az eredmény, ott pedig feldolgozó üzemek, kacsafarmok, halászcsárda létesítésére, újabb speciális gépek, külföldön jól bevált állat- és növényfajták beszerzésére tettek száz és száz javaslatot. Mondom, a szavakon túl a kora téli és a tavaszi munkák is megfontoltságról tanúskodnak. Ahol akadt egykét akadékoskodó, rendbontó, ott pellengérre tették, azzal szégyenítették meg, hogy a rá kiszabott parcellát is megművelték. No, nem nevetségre keltő buzgóságból, hanem a közös eredményért s a hanyag emberen behajtott, vagy behajtandó költség ellenében. S aki a tavalyi ijesztgetésre célozva nem kapálta meg a répát, nem egye’te meg a mákot, a napszám bevasalása után most szemébe húzott kalappal indul a határba a közös kukoricát megkapálni. Vagy ha nem, hát a háztáji bánja — ezt mondják és meg is teszik a hajnalban kelők, estig szor- goskodók. Igazuk van. Az idén már nem fullad gyomba egy község határa sem a rétsági járásban. Ha mindenki ismeri a terveket Nem lehet úgy alapos munkát végezni, ha holnapig sem lát a dolgozó. Mi lesz abból, amit csinál, mit kalkulál. a szövetkezet a mindnyájuk munkájából, mit adnak el és mennyiért, mit építenek, mit vásárolnak, mi lesz a jövedelme az egyes embernek? Megannyi olyan kérdés, amivel tisztában kell lenni, mielőtt a kapanyelet megfognák. Igen: az idén már jó előre közgyűlésen, tanácsülésen, pártgyűléseken, brigádértekezleteken- részletesen ismertették az elképzeléseket. Alapos számítások, a lehetőségek józan mérlegelése alapján dolgozták ka a terveket, a premizálási rendszert, az előleg, a természetbeni és az év végi pénzbeli jövedelem mértékét, módját. És vitázva, sokaknak, minden segítő szándékú tagnak a véleménye, javaslata szerint: ahogy a közösségnek leghasznosabb. Ha a termelő- szövetkezet célkitűzéseit ismeri minden tag, azok megvalósításának felelősségérzete is áthatja a többséget, igyekeznek a terveket még túl is teljesíteni. A tolmácsiak felhívással fordultak a járás mezőgazdasági dolgozóihoz és már az eHő napokban tíz falu parasztjai csatlakoztak a versenyhez: 10— 15 százalékkal termeljenek többet a gabonafélékből és kapásokból, rövidítsék meg a hízott sertések, szarvasmarhák szerződéses átadási határidőit. Azóta járási méretűvé vált a mozgalom. Külön figyelemre méltó a termelőszövetkezetek női dolgozóinak verseny kedve. A nógrádi kertészeti brigád már elnyerte tavaly a szocialista címet, idén tavasszal újra versenybe indult érte. Diós- jenőn, Nógrádsápon és a többi községekben egymás után szervezték a szocialista címért harcoló női brigádokat. Rom- hányban, Nézsán, Rútságon a vonakodó férfiakat megszégyenítő buzgalommal az állat- tenyésztésben vállaltak munkát az asszonyok. Azt mondják, hogy ezeken a helyeken kritikus szemmel lehet körülnézni az istállók, ólak környékén, s össze lehet hasonlítani az állatok fejlődését is az egy évvel ezelőttivel. A járás hat termelőszövetkezetében foglalkoznak intenzíven baromfi-tenyésztéssel. A munkaegység-előlegek zavartalan fizetését éppen ezeken a helyeken lehetett a korai pénzforrás birtokában legjobban biztosítani. Pedig a hat közül négy a tavalyi gyenge termelőszövetkezetek közé tartozik. Megyeszerte beszélnek már a diósjenői ezer tojóból álló kacsafarmról, ahonnan hónapok óta napi 400— 500 tojást adnak el. A rántani való csibék eladása (a járásból 20 ezernél több került már piacra) 7—8 heti nevelés után ugyancsak jó irányba billentette a vagyoni mérlegeket. A „megtűrt” 5 százalékos elhullási veszteséget a legrosszabb körülmények között nevelt csirkéknél is sikerült 3 százalék alá szorítani. Mindez a lelkiismeretes gondozás, a helyes anyagi ösztönzők alkalmazása révén sikerült. A Korán, a téli hónapokban készültek már Keszegen, Nagyorosziban, Rétságon, Di- ósjenőn és egyebütt az állványos szénaszárításra, and tavaly jól bevált a pásztói járásban. Az idősebb, barkácsoló férfiak faragták és állították össze az állványokat s mire kaszálásra került a sor, már felállították azokat a határban. Az első tapasztalatok alapján most a legtöbb helyen arra törekszenek, hogy a további kaszálások idejére már minden szénafélét állványokon szárítsanak. Pár hét és hozzáfognak az aratáshoz. Hogy féltek ettől tavaly! Mennyi baj volt is vele! Már a tikkasztó nap melegétől pergett a szem, a drága kenyérnek való a lábonálló rozsból, búzából a határban, még mindig azon marakodtak az emberek, hogy arassanak-e vagy sem, s ha aratni kezdenek, hogyan, milyen részesedésért. A meddő viták huza-vonájának aztán a közösség szenvedte kárát. Sok helyen pedig, mint Diós- jenőn, ma is szégyenkezve emlegetik, hogy a katonaságtól kellett segítséget kérni a* aratási-cséplési munkákhoz. Volt község, ahová a szomszéd falu aratóit hívták segíteni: mások biztosították a kenyerüket. Most aratógépek, kombájnok, kifent kaszák és felkészült emberek várják azt az időpontot, amikor rendre dönthetik a telt kalászokat. Mert jó előre megtárgyalták, megszervezték a munkát és olyan kereseti lehetőségeket terveztek, amelyek kielégítak! az igényeket. Persze, nem megy még minden úgy, mint* a karikacsapás a rétsági járásban sem. És arról is beszélni kell, hogy milyen elkerülhető hibák nehezítik ma is a fejlődést, hol kell még nagyot előre lépni. Kondoros! János