Nógrádi Népújság. 1962. június (18. évfolyam. 44-52. szám)

1962-06-02 / 44. szám

4 Nö« M3« 1982, június I A „mérges fiatalok99 és Jevtusenko Gyárak városa: Salgótarján K özelmúltban volt Lon-1 donban az úgynevezett „mérges fiatalok” rendezésé­ben Jevtusenko fiatal szovjet költő szerzői estje. Kik ezek a mérges fiatalok? Egy irodalmi irányzat kép­viselői Angliában. Egypár ilyen név: C. P. Snov, Coliin Wilson Dorrel, Cooper stb fia­tal írók, költők. E fiatalokkal olyanok léptek be az irodal­mi életbe, akik az úgyneve­zett jóléti állam, az Attlee- féle kormányzat idején ábrán- dultak ki a kapitalizmusból. Ebben az időben nemcsak ezek a fiatal emberek ábrán- dultak ki a „munkáspárti” kormányzatból, hanem a dol­gozó tömegek milliói is, hi­szen a munkáspárti vezérek a szocializmusról csak papolnak, de tettekben lepaktálnak az angol burzsoáziával. Nem cso­da hát, hogy a munkás, ál­talában a dolgozó tömegek nagy része és így a fiatal írók egy része is kiábrándult az úgynevezett munkáskormány­ból. Ezért jellemzi őket a mér­ges „nem” tagadó szócska. „Magatartásuk pedig az acsarkodásba csapó tagadás. Pl: Nem kell a királynő, nem kellenek labouristák, a kon­zervatívok, le a papokkal, az úri gyerekekkel, az okos fiúkkal”. A monopolkapitalizmus Angliája szívesen megengedi ezt az irodalmi csapkolódást, hiszen nem fél attól, hogy a rendszert megingatja, éppen ellenkezőleg, kifogja a szelet a „mérges fiatalok” vitorlájá­ból annak érdekében, hogy rendszerét erősítse ideig-óráig. A tömegek szemébe port hint azzal, hogy megengedi a mérges fiatalok írásainak ki­adását és az úgynevezett tisz­ta demokrácia színében tet­szeleg a dolgozó tömegek előtt, ezzel is bizonyítani akarja a nyugati demokrácia magasabbrendűségét. A Szovjetunió XX. és fő­leg XXII. kongresszusa óta sok fiatal író és költő művei­ben hangot ad felszabadult érzéseinek. írnak, alkotnak olyan formában és olyan tar­talommal, ami meghökkenti az egyes nyugati, úgynevezett szovjet irodalmi szakértőket. E kongresszusok szellemében az eredmények mellett rá­mutatnak a hibákra is, ami mielőttünk természetes. Ezt látva, a nyugati „szakértők” hangos ovációba csaptak, mondván „a mérges fiatalok a Szovjetunióban bírálják a szovjet társadalmi rendet és nem kívánatosnak mondják azt. Ezért üldözik őket, nem hagyják kiadni írásaikat”. Különösen egy Jevtusenko nevezetű fiatal költőt dicsér­tek „mérges” verseiért. Sze­rintük Jevtusenko a szocialis­ta társadalmi rendet bírálta és íkárörvendően dörzsölték össze kezüket. Mondván: Lám, lám, nálunk csak egyes sze­mélyeket bírálnak a mérges fiatalok. Pl: a királynőt, Attleet és esetenként a Labour pár­tot, addig a Szovjetunióban már a társadalmi rendet bí­rálják”. Ebből levonták azt a következtetést, hogy a fiata­lok elvetik a szovjet szocia­lista társadalmi rendet. kJ os ez a Jevtusenkó ™ ment el Londonba a mérges fiatalok meghívására, hogy nagyszámú hallgatóság előtt megtartsa szerzői estjét. Fogadtatása felért egy állam­férfi fogadtatásával. A repü­lőtéren hatalmas, érdeklődésé­ben felcsigázott tömeg fogad­ta. Vérmes reményeket fűz­tek a fiatal költő szerzői est­jéhez. Várták azt, hogy mi­kor marasztalja el a szovjet szocialista társadalmi rendet verseiben és egyéb írásaiban. A Szabad Európa Rádió, de az Angol Rádió is külföldre sugárzott adásaiban a szer­zői est előtt úgy emlékezett meg Jevtusenkóról, mint a szovjet rend ellenségéről és adásaiban nap mint nap üd­vözölte őt. Jevtusenkó meg is tartotta szerzői estjét. Akit annyira dicsértek és mérgesnek titulál­tak, verseiben és más írásai­ban nem váltotta be a hoz­záfűzött reményeket. Nem a nyugati „irodalmi szakértők” szájaíze szerint beszélt. Ver­seiből a szocialista, realista irodalomművészet csengett ki és a szocialista társadalmi együttélési forma magasabb­rendűségét hirdette sok ver­se. Beszélt a proletárok meg­változott életéről, a kommu­nizmust építő fiatalok mun­kalendületéről és még sok Monológ — öltözés közben Nevem: Vaj­da Dezső. Az itteni képen épp a csiz­mám húzom Sóshartyán község kutúr- otthonában, ahol a Kilóg a lóláb című komédiát ját­szottuk. Ejnye, há­nyadik szere­pem is volt ez Nógrád me­gyében“! Én ugyan meg nem mondom, mert annyi­szor jártam már itt a Dé­ryné Színház­zal, oly sok szép szereppel, hogy bizony nehéz volna utána számol­ni. Játszottam már Shakes- peare-t, — A makrancos hölgy című vígjátékban én voltam Traszió, a furfan­gos inas, — játszottam Ibsen Henrik patikus úr drámájá­ban, a Babaotthonban, ott meg Rank doktor voltam, a beteg gerincű, csendes ember, — de hogy a nóg­rádiak nehogy elszomorodja­nak a darabbeli halálomon, gyorsan visszatértem az Egy­szerű kislánnyal. Ebben me­gint vidám szerepet játszom, egy fontoskodó házbizalmit. De voltam én már kalózkapi­tány a Fehér akácokban, francia őrmester a Szókimon­dó asszonyságban, pest-budai városbíró a Tabáni legendá­ban és még sokminden itt, meg szerte az országban, ahová a színházunk jár. A képről meg az jut eszem­be, hogy hányfajta lábbelit tapostam én már szét a szín­padon a különböző szerepek­ben. Csizmától a lakktopánig viseltem mindent s remélem, még viselni is fogok jónéhá- nyat a nógrádi színpadokon, ahol úgy érzem, mindig szí­vesen fogadnak s ahová én is mindig boldogan jövök. egyéb-másról, ami a fülnek ingere, de természetesen nem a kapitalista fülnek. „Jevtu­senko, — mint ahogy az egyik nyugati lap írja — nem vál­totta be a hozzáfűzött remé­nyeket a mi részünkről, de jó propagandistának bizo­nyult a kommunizmus részé­re”. Lett minden, amit csak el tudunk képzelni. A legeny­hébb jelző például a „fizetett bértollnok” volt. Egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy műveiben nyütan ír egy-egy a múltban elkövetett és .eseten­ként ma is előforduló hibá­ról és mégis szenvedélyesen beszélt a kommunizmust épí­tő szovjet emberről, a szovjet népről, a pártról, a rendszer­ről és minden porcikája tilta­kozik a kapitalista rend el­len. Az úgynevezett mérges fia­talok közül sokan felismerték, hogy nem elég csak mérges­nek lenni, hanem egészen mást kell tenni, ha annyi sok „munkáspárti” kormány­zás után még mindig nem érkezett el az igazi munkás­élet. Jevtusenko szerzői estje, gondoljuk sok fiatalnak ki­nyitotta a szemét és a mér­gét másképp fogja felhasz­nálni, eredményesebben, mint ahogy eddig használta fel. A szerzői est után tehát ” a mérges fiatalok nem lettek mérgesebbek, hanem az úgynevezett nyugati szov­jet irodalomszakértők, akik a politikai haszon reményé­ben meghívták a fiatal szov­jet költőt, hogy szerzői estet tartson. Elmondhatják ők is azt a magyar közmondást, hogy Jevtusenkóval „törököt” fog­tak. Godó László SALGÓTARJÁNI ÜVEGGYÁR CZINKE FERENC RAJTA. Terjeszkedésének határt szab jelezve) hogy a változás nem Iszonyú hőmérséklet találka« a terepadta lehetőség) a szűk formális) nem külsOségt nem egy zása. ts még valami, MII Irat völgy, egyik oldalon a vasúti új ruha csupán, nem a nmég az üveg átlátszd és tiszta) mim* másik oldalon az országút) la« többéi" prés szorításai amely a nyári reggelek ege, s keményt kóházak közé ékelődve szorong, évtizedek során filléres rabsági• mint as acélt a munkai A ka* egy négyzetméternyi hely sem ban tartotta a munkást. Nemi fától a csiszolókorongig késett marad kihasználatlanul. De Ezek a tágas-, derűs fényben kézre fór az üveg, formánéiK megszabhatja-e fejlődésének ha- filriO csarnokok) a barátsága« az anyagj elnyeri végső képéit tárait a terep7 Tanúi és része- san doromboló gépek a gyár A kapun a zöld ás fehérkasú sei vagyunk annak a folyamat- és a munkás megváltozott viszo- palackok) vázák) dísztárgyait nak, amely során ez az öreg nyáriak bizonyítékaiI Ha elsé- végtelen áradata menetel M* gyár újjászületik. A régi, rósz« tálsz a gyár új kerítése mellett) felé-, viszik a gyár hírnevét ka*1 szulvilágltott) huzatos műhelyek megállsz az új kapunál, a homlok- lettül nyugatig) a világ miaéoa között új csarnokok dugják ki zat neonfellrata mélyén is ezt tája felé) Tokiótól New Yorkéig> fejüket, testük mélyén a mo- olvashatod. Bamakótó I a brüsszeli vildgkl* dern technológia barátságos Üveg. Homok db tűz. Nemte- állításig. Salgótarjáni üveggydft hangján dorombolnak a gépek; len anyag ás megfoghatatlan) Ma már világmárka. ■ Gora m *-*-*-*■*-»-*-*-* ■ ■ ■ w *»-» ■ ■ ■ ■■■ ■ ■ ■ ■, Gazdag idegenforgalmi program a megyében MUNKÁBAN A NÖV1NY- ÁPOLÓ GEPEK Ezekben a napokban meg­nőtt a forgalom a Nógrád megyei Tanács Idegenfor­galmi Hivatala salgótarjáni helyiségében. Egyre többen keresik fel az idegenfor­galmi hivatalt, s jelentik be igényüket arra vonatkozólag, hogy segítse elő a hivatal a Nógrád megyei kiránduláso­kat, Salgótarján és környé­ke megtekintését. Az idegen- forgalmi hivatal január 1-e óta működik, s elsődleges feladata a megyei idegenfor­galom területén való évtize­des lemaradást pótolni. Ez­zel kapcsolatban elsősorban a szálloda és szállási lehetőség hiányát, a fizető vendéglátó forgalom és egyéb tömegszál­lási lehetőségek megszervezé­sét tekintette fő feladatának. Ebben való törekvésében sikerült a fizető vendég­látás ellátására Salgótar­jánban közel 60 férő­helyet létesíteni, melyet a város területén, főleg át­utazók számára biztosí­tanak. Emellett azonban a hivatal Eresztvény-bányatelepen már megkezdte egy 120 férőhelyes turistaszálló létesítését, amely a tervek szerint július vé­gére az üdülők és kirándu­lók rendelkezésére áll. Amíg azonban ez a szálló is elké­szül, biztosított Hányás bányatelepen az ottani munkásszállóban mintegy 70 férőhelyet, amelyet a legutóbbi idő­ben már több ízben is­kolák és egyéb intézmé­nyek tömeges szállására igénybe is vettek. További tárgyalásokat foly­tatnak hasonló állandó jellegű elszállásolási lehető­ség megteremtésére egy nagybátonyi házingatlanban. Már megkezdték az ifjúsági sátortáborozás megszervezé­sét, amelyhez az illetékes állami erdőgazdaságokkal karöltve kijelölték a helye­ket. Eddig a megye területén négy ilyen táborozási helyet jelöltek ki és fog­laltak le a nyári idényre. Az egyik a festői szépségű salgói menedékház és a sal­gói bányatelep közötti erdő­területen van, mintegy 8 hektár területű tisztáson. Későbbi tervben szerepel két nemzetközi szakmai szabvá­nyoknak megfelelő Camping (kulturált sátortáborozási hely) létesítése Diósjenőn, az uszoda tőszomszédságá­ban, valamint a salgói vár és a kis Salgó (Boszorkány- kő) közötti, a Tanácsköztár­saság emlékművéhez közeli térségen. Djósjenő és Bánk üdülő­hellyé való nyilvánítását kar­öltve a Duna-Kanyar Intéző Bizottsággal végzik. Diós­jenőn és Bánkon nyaralók részére a fizetővendéglátást már az idei nyári idényre beütemezték. Bánkon egy távolabbi terv keretében a tó part­jának rendbehozatalát, a a tó tisztítását, fürdő ki­építését és egy zöldöve­zet létesítését végzik el. Emellett Hollókő népi mű­emléki tájegységi központtá való kialakításán dolgoznak. Dalosaink sikere A gyöngyösi zenei napok keretében az elmúlt héten nagyszabású kórus-találkozót tartottak Gyöngyösön, melyre három salgótarjáni kórust — a bányász férfikart, a peda­gógus kórust és a rendőrfő­kapitányság vegyes karát — hívta meg a zenei napok ren­dezősége. Mindhárom együttes nagy sikerrel szerepelt. Kü­lönösen szép elismerést ka­pott a bányász férfikar Kru- csinyin: Szép a bányász élete című művéért, a rendőrkapi­tányság vegyeskara Latóni: Barátság tánca című dal len­dületes előadásáért. Mindkét együttest Maróti Gyula kar­nagy vezényelte. A pedagógus kórus Virág László vezetésé­vel Kodály: Felszállott a pá­va és Szüts Pál: Borosnóták című Nógrád megyei népdal- feldolgozásának kulturált, szép énekléséért kapott elismerést. A kórusok értékes, szép em­léktárgyakkal és gazdag él­ményekkel tértek haza. Az idegenforgalmi hivatal tervbe vette továbbá kilátó- tornyok létesítését, a meg­lévőknek a rendbehozatalát, amelyhez társadalmi segít­séget kér különböző szervek­től. Legközelebbi terv sze­rint újból megépítik a Ka- rancs-hegyi kilátót Minden bizonnyal az Ide­genforgalmi hivatal szorgal­mas munkája következtében benépesül megyénk is távo­labbi helyekről jött turisták­kal, hogy gyönyörködhesse­nek természeti szépségeink­ben. Rimócon, az Uj Élet melőszövetkezetben négy fép segít a szövetkezeti tagoknak a növényápolásban. Ex, vala­mint a kapásnövényeknél be­vezetett területfelosztás tel­jes egészében biztosítja a 186 katasztrális hold kukorica, a megnövekedett cukorrépa é* burgonyaterület megmunkálá­sát a termelőszövetkezetben. — A szocialista címet eddig 140 brigád érte el megyénk* ben, 440 kollektíva pedig most versenyez a kitüntető címérti .................................................................... Kö nyvvel a téeszbe l A termelőszövetkezetek d fejlődése segítésének sok \ formájával találkoztunk * már az elmúlt években. A v munkás-paraszt barátság a szimbólumaként a szocia- } lista alapokra való átállás- l ban készségesen segített és I segít napjainkban is a fa­lunak a gyárak dolgozó népe. Ha szorított a cipő, autó- busznyi munkások siettek a helyszínre, hogy segítsenek menteni a menthetőt. Ke­zükbe vették a kaszát, rak­ták a kévét, csinálták azt, amit éppen kellett, hogy a falu is biztos, erős lép­tekkel járhassa a szocia­lizmus útját. Ha problémák voltak a könyvelésben, az értelmi- 1 ség is készségesen utazott | falura, hogy kiigazítsa a hibát, megmutassa hogyan \ kell a vagyonnal bánni. És így tovább, sorolhatnánk a példák sokaságát, ame­lyek a tapasztaltabb tá­mogatását adták az első lépéseket tevő paraszti testvérnek. És most, a könyvhét adott egy újabb gondola­tot a baráti segítés más­fajta módjának. Az Erő­mű dolgozói kocsiba ültek és könyvvel megrakodva vitték a tudást, a műve- ] lődés és ismeretbeni gya­rapodás e sokrétű forrá­sát. Az ipolytamóci ter­melőszövetkezet munkás­barátai adták az ötletet, és mindjárt kivitelezői is ' lettek a nemes gondolat­nak. És — hiszen ez a fej-,, lődést rohamos léptekkel megtevő életben nem szí- mit véletlennek — az Erő- 1 művel párhuzamosan a ' Vasötvözetgyárban is ha- ■ sonló tervet szőnek a mun- i kások. ök három tsz-ha ' is készülnek a tudás fegy-\\ vérével, a könyvvel. Az igaz szövetséges és segítő barát, a munkásság tehát felismerte a tudás, művelődés és ismeretszer­zés felbecsülhetetlen je- ' lentőségét a fejlődésben. És mivel falu és város szoros egységben küzd a , közös célokért, közös tor- 1 résből merít gyarapodása ; érdekében is. Ez hát az.i újabb nagyszerű példa, ' amellyel gazdagodott a i falut segítő tervek és cse- [ lekedetek bővülő tárháza, i A szakmai képzés, a hol- j napot szépítő eredmények i e nélkülözhetetlen feltétele adva vagyon immár egy­néhány tsz-ben. Hiszen a tarsolyt éppen a most leg­fontosabb könyvtári anyag­gal: szakmai könyvekkel töltötték meg a gyári munkások. Olvass, tanulj, gyarapodj hát falu, és ké­pezd, műveld magad ter­melőszövetkezeti paraszt­ság. Vjlaky Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom