Nógrádi Népújság. 1962. május (18. évfolyam. 36-43. szám)

1962-05-23 / 41. szám

6 ROSRADINÍPÜJSA8 1962. május 23. Nőtt az olvasók száma A könyvbarát mozgalom eredményei máris éreztetik hatásukat, és ezekről legélet- hűbben a statisztika adatai beszélnek. A megye 161 könyvtárának közel 27 és félezer olvasója van. Az olvasók zöme fiatal, gyermek és tizennyolc éven felüli tsz, illetve üzemi dol­gozó, de egyre több a felnőtt könyvrajongó is. Érdeklődési körüknek megfelelően foglal­koznak az illetékes szervek a könyvállomány fejlesztésé­vel. 1960-ban még csak 160 000 kötet könyvet tartottak nyil­ván, 1961 végére már 168 000- re nőtt a könyvtári kötetek száma. Jelentősen nőtt a mezőgaz­dasági szakkönyvek és politi­kai ismeretterjesztő könyvek száma is. Egyszerűsítik a társadalombiztosítást Milyen okmányokat vigyen magával a beteg? PESTI A dolgozók betegellátásá­nak egyszerűbb és hozzáfér­hetőbb biztosítása érdekében 1962. június 1-től megszünte­tik az SZTK alközpontnál és kirendeltségeknél a kevésbé költséges gyógyászati segéd­eszközök kiadására vonatkozó vények előzetes jogosítását. A kevésbé költségesek alatt ért­jük a 150 forinton aluli össze­gű gyógyászati segédeszközök összességét, mint például szemüveg, lúdtalpbetét, has­kötő, sérvkötő, mankó járó­bot, műfogsor, fogkorona, fém- híd pótlások, műszem stb. Ez az egyszerűsítés csökkenti a betegek küldözgetését és az ezzel járó időveszteségüket, de természetesen csak akkor, ha a szükséges SZTK tagságu­kat megfelelő okmányokkal tudják bizonyítani. Elsősorban Szocialista módon kereskedni Mindhárman — Kozik Emil boltvezető, Nagy Lászlóné pénz­táros és Makiári Sándorné eladó — a kereskedelem kiváló dolgo­zói. Az oklevél után tavaly, má­sodik félévi munkájukért meg­kapták a jelvényt is, félhavi fi­zetésnek megfelelő pénzjutalom­mal egyetemben. Az idén hatá­rozták el, hogy szocialista brigá­dot alakítanak, s hogy szándéku­kat valóra váltották arról egy kis táblácska árulkodik az ide betérőknek. A felirat persze, mi­szerint az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat 176. számú boltjá­ban szocialista brigád dolgozik — nem minden. Erről a vállalá­saik többet mondanak. Az áru­forgalmi terv túlteljesítése - ta­valy a második félévben 54 ezer forinttal múlták felül a tervet —, gondosság az áru átvételénél és kezelésénél, a romlásból eredő kereskedelmi veszteség lecsök­kentése minimumra — ez nem haladhatja meg az 5 ezreléket —, hogy leltárhiány nem lesz: ilyen célkitűzéseik vannak a többi között. Vállaltak újítást, s azt is, hogy a bolt két tanulója a szakmai gyakorlat mellett az iskolában is jeleskedni fog. Szak­mai, politikai továbbképzésükről Karancsalján művelődési otthon igazgató volt, most a vállalat ak­tív színjátszója. S hogy a kiszolgálásra sem lesz panasz, arra talán a vevők tudnak leghitelesebb választ ad­ni. Most van a reggeli ,,rumli’’. A gyermekeket már elirányítot­ták a mamák az iskolába. Van aki már ki is takarított vagy kitárta az ablakokat, hadd járja át a finom tavaszi levegő a la­kást. S addig be lehet vásárolni. Szigligeti Bélámé, akit a vevők közül először megkérdeztünk, na­gyon elégedett: udvariasak, kedvesek vele, de úgy vette ész­re, másokhoz is. Nyerges Lajos­áé kicsit meglepődött, mikor megszólítottuk, de aztán nem fu­karkodik a dicsérettel 6 sem: - éppen tegnap mondtam az uramnak - aki egyébként a Tűzhelygyár asztalosa -, hogy mostanában olyan jó ebben a boltban vásárolni, mindent lehet kapni és a kiszolgálók is nagyon kedvesek, udvariasak, kivételt nem tesznek senkivel. Két éve dolgoznak Kozik Emil és munkatársai ebben a boltban, a környékbeliek megelégedésére. Ez idő alatt kivívták a környék lakóinak megbecsülését. S ez bi­a munkaadók kötelessége, hogy munkavállalóikat egy- egy igény esetén megfelelően oktassák ki a szükséges, ok­mányok beszerzésére, amelyre később visszatérek. Fokozato­sabb felelősség hárul a kör­zeti orvosokra, hogy betegeit már az első igényléskor szok­tassa hozzá: a biztosítási tag­ságát a megkívánt rendelke­zések szellemében bizonyítsa. Milyen okmányok szüksége­sek egy-egy biztosítási cso­portnál. A dolgozó vagy családtagja jogosultságát a munkáltató által kiállított és 30 napnál nem régbbi érvényesítésű „Biztosítási igazolványnál igazolja. Külön biztosítási iga­zolványa van a dolgozónak, külön a családtagnak. Az állami vagy közületi üzemek­ben, hivatalokban a dolgo­zók a biztosítási igazolvány helyett állandó jellegű üzemi, hivatali igazolvánnyal, a köz- szolgálati alkalmazottak MÁV arcképes igazolvánnyal is iga­zolhatják jogosultságukat. Mezőgazdasági dolgozóír és családtagjaik mezőgazdasági biztosítási igazolványt, „Be- teglap”-ot vagy bélyeglapot kötelesek felmutatni. Ezeknek az igényjogosultsága csak ak­kor áll fenn, ha az igény­megnyílást megelőző 60 napon belül legalább 24 napi tag­sággal rendelkeznek. Tagsá­gon legalább 24 napra tel­jesített bélyeglerovás, vagy igazolt legalább 24 napon át tartott munkavégzés értendő. Nyugdíjasok, járadékosok stb. jogosultságukat „Igény- jogosultsági igazolvány”al nyugdíjas kiskönyv — és az ellátást folyósító utolsó pos­tai csekkszelvénnyel tartoznak igazolni. Ipari tanulók térítésmente­sen kapják a gyógyászati se- gédeszközökat, erre való jo­gosultságukat tanuló igazol­vánnyal kell igazolni. A kisiparosok igényjogosult­ságának igazolására „SZTK önkéntes betegségbiztosítási igazolvány” szolgál. Csak ak­kor lehet az igényjogosultsá- got megállapítani, ha az igény­lés hónapjára a járulékbefi­s § § NÓGRÁDI TV-RIPORTOK ... A § Magyar Televízió munkatársai zetés megtörtént. Ezt a tényt? N6grád megyébe is mind gyak' az igazolvány első oldalán a srabban euátogatnak. Az év első megfelelő kockának postai ínégy hónapjában csupán a tv keltbélyegzővel történt felül-§IUradó bat alkalommal készített bélyegzése igazolja ffés közölt műsorában filmriportot Tsz-tagok és azok igény-rNóerád megyei témáról... Meg­jogosult családtagjai részére a Örökítették Rétságnál a Barátság gyógyászati segédeszköz a ren- § olajvezeték építőit... ott voltak delkezés szerint nem jár. Ha ^ Balassagyarmaton, amikor ~ a azonban Üzemi baleset vagy f Munkásőrség több tagját emiék- foglalkozási ártalom követ- 5 éremmel tűntették ki... Filmre kezményeként van rá szűk- K vették Salgótarjánban a „Munkás­ságé, Úgy térítésmentesen ^ élet” cimű képzőművészeti kiállí- megilleti. Ilyen esetben tsz;tás megnyitását... Riportot for- beteglap és baleseti jegyző- § gattak Domonkos Isvánról, a könyv, vagy az Üzemi baleset C Nógrádi Szénbányászati Tröszt megtörténtét tanúsító egyéby Kossuth-díjas brigádvezető vájár- hitel térdemlő igazolás felma- 5 ról... Bemutatták a Televízió­tatása szükséges. ban az új salgótarjáni hideghen­Vannak tsz-tagok, akik ipa-figerművet... S ugyancsak film- ri nyugdíjasok vagy sajátjogú ^riportot készítettek Salgótarján- egyéb Özvegyi vagy ipari já-^ban arról a nevezetes esemény- radékban részesülnek, vagyKről, amikor kifizették a Lotto pedig férjük ipari dolgozó és r főnyereményt Kántor Mihály ol- így kettős társadalombiztoSÍ-S vasztámak. Május 16-án pedig el- tási ellátásban is részesülhet-§ készítik a hetedik filmriportot a nek. Ebben az esetben a ked-^TV Híradó munkatársai: Pásztora vezőbb ellátás alapján jogo-ylátogatnak el, s megörökítik egy SUltak az okét megillető bár- ipari üzemből a termelőszövetke- milyen társadalombiztosítási ^ zetbe küldött pártmunkás életét, szolgáltatásra. ^ A riportot a forgatás után néhány A dolgozó vagy családtagja knappal sugározza a Televízió, költségesebb gyógyászati se-9 az iro; nemecsek... ugyan gédeszköz igénylésénél mint? ki ne olvasta volna Molnár Fe- például műláb, mukar, gyógy- r renc híres-nevezetes könyvét, a fűző, járógép, tolókocsi eb-opál Utcai fiúk-at? Az ifjúság ben az esetben^ tehát mint ?egyik legkedvesebb olvasmánya költségesebb gyógyászati se-£ez a könyv: ma is 12 nyelven gédeszközről beszélünk ^ és „ olvassák a történetet, amelynek ehhez az igényhez már szűk- y egyetlen ma is élő hőse — Neme- séges a munkáltató által ki-Scseij. Az egykori kis Nemecsek állított piros, nyomású mun- bl20ny ma már V2 esztendös. Igazl káltatoi igazolvány. A család-$neve: Jóslka Ferenc. Molnár Fe_ tagokná1 a fenti igazolvány §renc regényhöse híres ember lett> mellett szükséges az egyutt-czlnte a m részébői elesi igazolvány is. E ]ogo-y e fiataiok sultságát továbbra is az SZTK§ ™ , a flatalok ''' SS « tve k're”'MteíwMr _ , .............................. ttdlk: A grund címmel megírta a B iztosítottaink erdekeben se ipál utcai flük történetét ü gitseget kérünk a politikai és Vhogyan s az ag eMmém társadalmi szervektől, kulo-§nyek szemtanúja és részt­nosen szakszervezeti bizott-í , sagainktol, községi és az uze-y.-.. _______ _ “ , . , m i vöröskeresztes szervezet- ? 8 , ’ re ®1 ny. pe. ~ tői. Dolgozóink körében vé.>ke - s ezúttal a Pál utcai fiuk gezzenek széleskörű felvilágo-Svald" a^pel”ek- , . sítást annak érdekében, hogy2 ° i? JfÜ bármilyen betegség esetén, Skonyvhéten egyébként él° fromk amikor orvosához fordul a?egyik legidősebbje, a nyolcvan­legelemibb követelménynek te-yes2tendös Révay Jőzsef is úi mű- gyen eleget S vével jelentkezik. Az új regény Bakos Pál §címe: Százarcú ókor. Az idős író Ügyvezető <C tehát most is teljes szellemi fris­POSTA sességgel dolgozik. Hiszen a kö­zelmúltban látott napvilágot az ő fordításában a Boccaccio Deka- meron teljes kiadása. S ennek kapcsán érdekes történetet mesélt, amikor felkerestem mátyásföldi otthonában: „1912-ben jelent meg az első, általam fordított Deka- meron Igen ám, de én akkori­ban még nem írhattam saját nevemen. Hogy miért? Mert a Tanácsköztársaság idején a köz­oktatási népbiztosság osztályveze­tője voltam... Nos, tehát ál­nevet kellett használnom. Olyan nevet nyomtattam tehát a Deka- meronra, amelyből később köny- nyen kialakiható az igazi nevem. Nézze, itt van egy 1929-es pél­dány ... Megmutatta a régi köny­vet. s azon a következő nevet olvashattam a „fordította” szócs­ka alatt: R. Vay József ... Csak az „E” betű hiányzott, de a helye megmaradt, oda pótlólag beírható. Ilyen szellemesen fogott ki a Horthy-világ cenzorain Révay József. ÉRDEKES GYŰJTEMÉNY . .. Sok különös gyűjteményt láttam már. Egyik ember képeslapokat gyűjt, a másik régi pénzeket, a harma­dik gyufacímkét, a századiknak, ezrediknek megint más a szen­vedélye. A legérdekesebb gyűjte­mény azonban Lórencz József budai lakásán látható, ö ugyanis 13 éves kora óta az indián mű­vészet remekeit, az indiánok mű­emlékszámba menő használati tár­gyait gyűjti. Mit láthat nála a látogató? Sündisznótüskével díszí­tett késtokot. A perui indiánok varázsfőnöki tolikoronáját, amely­ben a harminc sastoll a varázsló rangját jelzi... Legendáshírű és gyermekkori olvasmányainkból emlékezetes békepipát, meg sas­csőrből, saskarmokból készített nyakláncot. . . Finom cserzésű. gyönggyel és sündisznótüskével hímzett pipazacskót... Pipának és baltának is haszálható toma- hawkot. . . Késeket és vadász­tarisznyákat, amelyeket sziu és irokéz indiánok hordtak egykor a harci ösvényeken . . . Növényi ros­tokból, háncsokból készült edé­nyeket . . . Gyermek lábára való mokaszint, és még sok más, ér­dekes tárgyat... Ennek a gyűj­teménynek az értéke felbecsülhe­tetlen, mert nincsen párja, és mérce sem találtatik, amihez ha­sonlíthatnánk. H. J. F. is gondolkodtak, mikor elhatá­rozták, hogy megszerzik a szocia­lista brigád címet. Egyébként Kozik az utóbbi Időkig falujában, zonyára a jövőben csak erősöd­ni fog: hiszen a szocialista bri­gád cím elnyeréséhez a kereske­delemben ez a legfontosabb fel­tétel. Kozik Emil boltvezető és Makiári Sándorné eladó a pult mögött. A reggeli tejmérésnél eddig külön kezelték a pénzt, és ez lassította a kiszolgálást. Egy újítással most a vevő számot kap, amely a pénztárosnak jelzi a kimért tej mennyiségét, illetve árát. Nagy Lászlóné pénztáros. Rá még senki sem panaszkodott, mert többet számolt. A kiváló dolgozó jelvényt is gyors és pon­tos munkájával szerezte. Tjcuxaizí paletta Májusi séta ifjúságom városában \ an debreceni gyerek- ' koromnak egy örökél­tig kedves, illatos emléke, az ibolya-cukor. Alakban, szín­ben, illatízben olyan volt, mint a valóságos, élő ibolya. Vészeli bácsinál vettem, a színház előtti betonbódéban A félkezű Vészeli bácsi, a bódé, s az ibolya-cukor el­tűnt a rohanó évtizedek la­birintusában, de az ibolya­cukor íze, illata máig is nyel­vemen elvadozik, örök old- hatatlanul. Csodálatos, néha, főként így tavasszal, vágyódom legalább egyetlen, gyerekkori ibolya­cukorra. • 'T'egnap reggel, álmom- ban, ettem egy szemet... Szopogattam, nem Toppantot­tam össze, hadd tartson to­vább, minél hosszabban, az idők végtelenéig, amelyben én a határtalan véges-végig ibo­lya-cukrot majszolok. De ébredeznem kellett... Anyám tartott orromhoz egy csokor ibolyát. Reggeli útján vette, hozta a ház illatozó vendégét... S olyan most a lakás tőle, mintha ibolya­cukorral lenne megrakva. Vfájus a szerelem hónap- •*-*-*• ja, a teljes és pompá­zatos virágbaborulásé. Május, május!... Csodatevő hevüléseket élesztő! Szegények szerelme, gondokat, téli fa­gyokat űző, reményeket duz­zasztó mosolyokat csalogató, öregeket ifjító, bundákat bon­togató, szabadba hívogató, sze­met hunyorgató, szívet dobog­tató. Az ember áll a déli verőfény­ben, szemhunyottan, tárt arc­cal a Napnak. S egyszerre el­röppen előtte valami, mint egy cserebogár. Ni csak: egy rol- leres kis fickó. S a járdái, cseppnyi közveszély már el is tűnt az emberárban... j 0 ilyenkor a séta az " öreg városban. Cél nél­kül, iránytalanul... El a Déry- térre, Libakertbe, a Nagy­erdőre... ki a világból. Nem tartja már ilyenkor négy zárt fal az embert. Fogoly madár ott a szív, fogoly lélek, sza­badulásra vágyik a tüdő. A szabadság élesztő világára, rabságos tél után. Baktatok a Déry-téren apró látványokra bámészan, meg- megállva. Szinte fürdet a su­gárzó kép. Apró emberkék, alig tűnnek ki a földből. Olyan csöppek, mint a fejét vetegető fűszál a sétány park­jaiban. De a kislapát, kis­ásó, kisveder már kezdi a szolgálatot a kezekben, a lágy homokban. Kismamák pihen­nek a padokon, üresek a fehér baba-hintók, baba-kon­flisok, szőke, barna, kormos­fürtű csigabiga-emberkék ott­hagyták házikóikat, ismerked­ni az anyafölddel, amelyen még bizonytalan a léptük. Fe­nékre tottyannak, sebaj, négy- kézlábon még gyönyörűsége­sebb a járás. Amott, távolabb, a múzeu­mi lépcsőn komoly, szemüve­ges diákember szürcsöli a tu­dományt, vaskos könyvet la­pozgat, de minduntalan akad látnivaló. Buksifejű, kopasz kamaszok gricces dargot pró­bálgatnak. Koppannak a szí­nes agyaggolyók, gyűl a zsák­mány az ócska harisnyaszá­rakban. A komoly szemüve­ges-könyv előtt könnyű szok­nyák suhannak, kedves lány­illatokat kavarva izgató ízül a tavaszi szellőbe, a huncut ta­vaszi szélbe, amely pirossá- got csal az arcra, ha meg- libbenti a szoknyát. S úgy látszik, a komoly szemüveges sem állja soká a tavaszi incselkedést. össze­csapja könyvét, már indul egy kislány után. Haladok én is tovább a porosodó Hatvan utcán, kin- tebb a városból, ahol a ház­mesterek seprője nyomán nyá­ri porok kavarognak. Szem­ben velem tarkaszoknyás fecs­kenép közelít. A Téglavető­ből jönnek, ahol valóban úgy rakták fészkeiket, mint a fecs­ke: sárból. A rajkók már mezítláb fut­kosnak a csapat körül. Ta­vasz van, tavasz! IT int, a Hatvan utcai öreg temetőkertben, Csoko­nai Vitéz birodalmában gyer­mekhad élvezi a tágas, buc- kás térség tavaszát. De a har­sány öröm cseppet sem za­varja meg az alvókat, talán mosolyognak is a lágy hul­lámú dombok alatt. Az egy­kor csendes, cserjés, erdős részen most tág a látóhatár. A pusztult temetőben az em­lékfák is elkorhadtak, s át­adták magukat a gyereksere­gek játszi tanyájának. Hatal­masabb az élet, mint a ha­lál! Omladozó kriptabolt ol­vashatatlan kövén betűzöm... élt 72 esztendőt... Hogy ki élt, mikor élt, ki tudná megfej­teni!? De azt tudom, hogy az a kis csibész, aki társaitól el­szabadult, mint pusztai csikó a ménből, s a kő hegyére pattan, nagyon is élő, nagyon is eleven, akár a tavasz. — Enyém a vár!... Tied a lekvár! — visongja messze- hatóan, hogy tán a távoli Pesti utca villamosa is hall­ja. S csúfolkodón figuráz a társakra. Kezdődhet a zajos várostrom. Csokonai Vitéz mellől hall­gatom már őket, s olvasom a vasgúla sorait, a csata­üvöltőkre gondolva: „A múzsáknak szózatja A sírt megrázkódtatja S életet fuvall belé...” Indulnék már, de hirtelenül messze, magasan, ni csak!.. megkötöz egy látvány. Távol, Ott libeg, lobog gyerekkorom boldogságos emléke, egy meggypiros sárkány a levegő­ben. Sárkány, amely nem ré­mes, csak édes álmokat, szí­nes tavaszi emlékeket szül. Sárkány, mely mesés és még­is valóságból való. Papírsár­kány, amelynek alattomban húzódó villanydrót a veszte. És ni csak — amott a te­mető-szögleten, mintha gye­rektavaszom másik visszatérő emlékét köszönteném. Lelkes sivalkodók űzik botjukkal a hegyesvégűre ügyeskedett bi­gét. De menjünk innen tovább, öreg szívem... Még megfáj­dulsz tőlem. Az ifjúságomtól. Mert, ha én most, mindjárt nem állhatok oda... bigézni... bizonyisten elbőgöm magam, mint a szép játékból szám­űzött gyermek... f’’ yerünk hát tovább... Ez '-r itt a Libakert. Ide jár- n húsvéti locsolóra nagy- nékhez. Itt legyintett szí- i az első, tavaszi, felsége- 1 hatalmas szerelem, leg- talmasabb minden későbbi ■relmek között... 3, Vilma, a huncut tizenhat évvel. Virágot adott egy tavaszon locsolói ajándékul, Uj húsvétra már asszonnyá lett Vilma.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom