Nógrádi Népújság. 1962. május (18. évfolyam. 36-43. szám)

1962-05-09 / 37. szám

2 HOSRABI RBPBfSAS 1962. május 9. Á májusi szózat, mint bumeráng XXIII. János pápa a szo­kásos májusi intelmeiben egy évre megadta a hívő keresz­tényeknek, hogy hogyan él­jenek istennek tetszőén, ha örök üdvösséget akarnak nyerni. Öva intette őket min­denféle olyan hamis eszmék, nézetek meghallgatásától és elsajátításától, amelyek ellen­keznek az igaz keresztény el­vekkel. Főleg az ateizmustól óvta nagyon beszédében hí­veit és arról úgy emlékezett meg, mint a lélek rákfenéjé­ről. Ezen nem botránkozhat meg az ateista, hiszen a ma­terializmus, az ateizmus és az idealizmus tűz és víz, az­az örök ellenségek voltak és maradnak a jövőben is. A pápa beszédének egy ré­sze azonban meghökkentett. Átugraná saját magát a pá­pa, túl tudja magát tenni sa­ját osztály korlátain? — gon­doltam. Miért mondom ezt? Azért, mert a szózatában még a többek között ezeket mondotta: „Nemcsak az az istentagadó, aki nem hiszi az istent, hanem az is, aki elnyomja embertársát.” No lám, milyen szép szavak, csak egy hiba van, amire nem gondolt, hogy ez a mon­dat, mint a bumeráng üt vissza. Hiszen ha így nézzük a kérdést, akkor arra a követ­keztetésre kell jutnunk, hogy a legnagyobb ateisták, a rab­szolgatartók, a feudális hű- bérurak voltak, napjainkban pedig a kapitalisták, akik ha­talmas földi javakkal rendel­keznek és amit sejt is a ked­ves olvasónk ezek után, ma­guk az egyházi hatalmassá­gok, az egyházi hierarchia különböző fokain állók és legfőképpen maga a pápa. Az egyház, az inkvizíció korában közel 5 millió em­bert kínzott és ölt meg azért, mert eretnekek voltak. Sok évszázadon keresztül az eret­nekség ellen folytatott harc címén máglyán égette meg a haladó tudósokat, vagy más büntetésnek vetette alá őket. Az inkvizíció megsem­misítette az emberi teremtő elme legjobb alkotásait, sőt, egyúttal azok létrehozóit és ezzel visszatartotta a népek szellemi és politikai fejlődé­sét. Gondoljunk Kopernikus- ra, Galileire, Giordano Brú­nóra, Lucillió Vaninire és még több más jeles tudósra, akiket inkvizíció „süllyesz­tett” el. — Miért legyint? — Nekem beszélhet. Én tu­dom, amit tudok. — Jó, rendben van, a párt­titkár már túl van a har­madik X-en. De mit változ­tat ez a tényeken? Semmit. Egyáltalán semmit. Amikor hazajött az iskolá­Köztudomású az, hogy az egyház volt a legnagyobb földbirtokos a feudalizmus idején. Földjein hallatlan kizsákmányolás folyt. „De a pápaság nem válogatott esz­közökben a vagyongyarapítás érdekében. A legkülönbözőbb eszközökkel, trükkökkel, fogá­sokkal és hamisítással élt, még csodákat is gyártott”, — írja Róth, német történész, és ebben nagy mester volt a mostani János pápa hasonló nevű elődje a XXII-es szám­mal a neve előtt (1316—1334). XXII. János pápa volt az, aki kötelezővé tette a gyó­nást. Megtiltotta például az orvosoknak, hogy felkeressék azokat a betegeket, akik előbb nem gyóntak meg. A gyónásért és áldozásért elein­te díjat szedtek, később azon­ban a hivők tiltakozása miatt csak önkéntes adományokat volt szabad elfogadni. Ám a valóságban a papság ezért mindig megfelelő ellenszol­gáltatást követelt. ,,... És az utolsó garast, amit az öreg nénike a kendőjébe kötött, hogy se rabló, se tolvaj ne találjon rá, még ezt a garast is elveszik tőle...” — írja a csehországi Húsz János a papság telhetetlen mohóságá­ról. Ez talán nem elnyomás? Tehát az egyház éppúgy ki­zsákmányolta a dolgozókat abban az időben is, mint más feudális nagybirtokosok. Ugyanezt tette aztán a gyar­matosítás idején a gyarmato­kon és támogatta a gyarma­tosítókat a szabadságmozgal­mak leverésében, a gyarma­tosítók kiűzése után pedig a helyi reakció érdekeinek vé­delmezője lett. Kiszolgált és kiszolgál minden kizsákmá­nyoló társadalmi rendet. A kapitalizmusnak, amely milliókat tart rabságban, szüksége van rá. „A szellemi pálinka” gazdáinak értéke talán itt még nagyobb, mint a feudalizmusban, hiszen ez következik az elnyomás meg­változott jellegéből, módsze­réből. Emellett a kapitalista társadalom idején is nagy vagyonnal rendelkezik az egyház, a Vatikán. Tőkebe­fektetéseit 900 milliárd lírára becsülik az 1956-os adatok szerint Olaszországban. De nemcsak ott, hanem más or­szágokban is részvényes. Pél­dául Spanyolországban, Svájcban, Kanadában, az Egyesült Államokban, Bel­giumban és még sok más ka­pitalista országban. Olyan nagy bankok vannak a kezé­ben, mint Rómában a Banco di Roma és a Szentlélek Bank. Emellett hét nagy vi­déki bankot ellenőriz és szo­ros kapcsolatot tart fenn szá­mos külföldi bankkal. De minek megyünk külföld­re? Nálunk, Magyarországon a Horthy-rendszer idején az egyház hatalmas, több mint 400 ezer katasztrális hold földbirtokkal rendelkezett. Mindenki tudja, hogy ezen szinte állati módon, nagy nyomorban éltek a parasztok. Ezenkívül érdekeltek voltak majdnem minden nagy ipari vállalatnál, amely a véglete­kig kiszipolyozta a munkást... Igen, ezeket a történelmi tényeket a szokásos májusi beszéd írása közben át kel­lett volna gondolnia XXIII. János pápának és levonni egy- pár következtetést ezekből a történeti tényekből. Hogy milyenekre gondolok? Először: egy kis elnyomá­sért nem kellett a Vatikán­nak a szomszédba mennie soha, mert a történelem bi­zonyítja, elsajátították ők azt már elég régen és viszik, fej­lesztik tovább a monopolka­pitalizmus idején is, hogy egyre finomabb és burkol­tabb legyen, mint annak ide­jén a XXII. Jánosé és az inkvizíció idején volt. Másodszor: hogy az ateista módon gondolkodóknak nem sajátja az elnyomás minden­hol, csak esetenként a kapi­talista országban, ahol az ateista módon gondolkodók között még tőkések is van­nak. De ott aztán akár ateis­ta, akár hívő, a profit érde­kében elnyomja a dolgozó­kat, vagy mint ahogy a pápa mondja, embertársait. Harmadszor: mindezek tu­datában egy ilyesféle májusi szózatot kellett volna intézni a hívőkhöz: az elnyomás oka magában a kizsákmányoló társadalmi rendben, a kapi­talizmusban, a kapitalista termelési viszonyokban kere­sendő, ahol a termelési esz­közök kizsákmányoló magán- tulajdonban vannak és éppen ezért gazdasági, politikai és szellemi elnyomásnak van kitéve az ember. No, de azért pápa a pápa, hogy ezt ne csinálja. Saját magát még ő sem tudja át­ugrani. Godó László Csökkent a tbc-s megbetegedések száma, megszűnt a tbc miatti gyermekhalálozás tudományos ülést tartott a tüdőgyógyász szakcsoport a napokban Salgótarjánban tartotta tudományos ülését az Orvos Egészségügyi Szak- szervezet Heves-Nógrád me­gyei Decentruma. Az ülésen Nógrád- és Heves megye tü­dőgyógyász szakorvosai és asszisztensnői, valamint más megyék tüdőszakorvosai vet­tek részt. Másodszor került Nógrád megyében megrende­zésre a szakcsoport ülése, a múlt évi szécsényi sikeres rendezvény után most itt Salgótarjánban, a megyei ta­nács dísztermében tanácskoz­tak a tbc. betegség gyógyítá­sáról és felszámolásáról. Balogh Oszkár dr. a Salgó­tarjáni Tüdőgondozó Intézet igazgató-főorvosa értékelte a megye szakhálózatának 1961. évi munkáját. Örömmel álla­pította meg — és ez társadal­munk minden tagját kelleme­sen érinti —, hogy csökkent az előző évekhez képest a tbc. betegforgalom és az előző évekhez viszo­nyítva 25 százalékkal ke­vesebb új megbetegedés történt Nógrád megyé­ben. A szakemberek munkája eredményeként könyvelhet­jük el azt is, hogy a lakos­ság 98,2 százaléka vett részt az elmúlt évben az ernyő- fénykép segítségével történő lakosság-szűrésen. Ez az or­vosok érdeme, mégis igen jó­zanul állapították meg, hogy a társadalmi segítségnek, elsősorban a tanácsi tá­mogatásnak igen nagy szerepe van az eredmény elérésében. Országos tapasztalatok mu­tatják — és a tapaszlalatok hasznosításában Nógrád me­gye az élen jár — hogy ott lehet e hajdani népbetegség leküzdése ellen eredményesen felvenni a harcot, ahol a tár­sadalom minden rétege és az állami szervek is tevékenyen segítenek Jó dolog, hogy igen alacsony a lakosság-szű­rés során felfedezett új be­tegek arányszáma. Ez is azt mutatja, hogy a betegség felszámolásának útjára lép­tünk. Segít ebben az, hogy alkalmazzuk az egyes felku­tatási módokat. Ezek közül a legeredményesebb az orvo­Ilyen ez a mai fiatalság..! ról, tán az első, amit meg- szavakra a titkár, hátha o tudott, hogy a bunkertetőről a lesz minden tudósok közt a három ember közül, akik a iegtudósabb ebben a dolog cistákat, nem árt-e meg ne­kik meccs előtt követ hor­dani, miegymás. Ezen a napon emelték meg dolás, nem is bocsátotta vi- a bunkertető „teli” oldalá- tára, hanem utasította az il- nak sínéit lejtősre, úgy, hogy írtak zódik magasan, mindenesetre, letékeseket, hogy járjanak mikor a csille felért a tető- az üres csillére nem lehetett mindenben Papp és a kisze- re^ a vontatókötélről csak le már a tetőn rákapcsolni a sek kezére. Aztán Végh Jó- kellett kapcsolni, s akár egy _ . zséf a nyakába vette a bá- ujjal sem nyúlni hozzá, már­gasan vonuló kötél úgyis le- nyát: először az ifjúsági bn- js guruit tovább mgaától. Kész szaggatta a csilléről. így az- gádok vezetőit kereste fel, az- gyönyörűség! A focisták meg a sikló lábához állítot- tán meglátogatta ez ügyben délután bevertek a mátrasze­S valamin egyre vitatkoztak, dóm: a sínpálya fekszik ala Töprenkedéseikre olyik bá- csonyan, vagy a drótkötél hú nyász csak legyintett: erre már orvosságot nálatok tudósabb emberek. Megvonta a vállát az ilyen csilletoló horgot, mert a ma­tin teli csillét továbbították az ban Aztán, ha sikerülne va- tak egy munkást, akinek csak az összes alapszervezeteket, leieknek 11 dugót. m \ ^1 lrill á 4- rtlr A - ....... r • ___ 1 i _ J _ 1 —._ 1_ _ — _ _ _. fTV 7 vt /, /n y-* rí —v 1 — /3 1-t y* 4 O TI 7/* A yí ti v . « / . ■ t ü rítőig, egyet elküldték, kettő nyög, erőlködik A lami okosat kisütni, még ági- az volt a dolga, hogy a víz­ina- tációnak sem lenne rossz. szintes pályára érkező csil­Nem panaszkodhat, rimánkod- Mert, hát ilyen ez a mai ni sehol sem kellett, vállal- fiatalság szakadtáig — ha hideg van, Hát még, hogy pedzi is már, lére feltegye. Volt már arra kozott a társadalmi munkára a munka végén megcsinál­ha meleg, róluk egyformán valami mintha derengene a újítás — kétszer is megépí- mindenki az első szóra. fák a mérleget: csorog a veríték. Minden be- koponyájában! Mert, az ördög tették —, hogy a kötélpá- a munkát, amelynek során Egy: Három vasárnap tár­folyását latbavetve kijárta, tudja, hogy van az. Néha a lyát lenyomják, leszorítsák a sok-sok köbméter földet, kö- sadalmi munkában, körülbe­hogy a harmadik embert visz- legegyszerűbb megoldást ke- csillék magasságáig. De mind- rülbelül 5—600 tonna követ lül 90—100 fiatal részvételé­ír ~ -- —Próbálja két esetben balul ütött ki a kellett megmozgatni, s vagy vei. dolog: a kötél felszakította a 320 méteren új sínt is fék- Kettő: Megemeltek egy kö­szahely ezzék Persze gondolta, rülgeti az ember, hogy ez- ezt, próbálja amazt, a lég­üres csillét rákapcsolta a kö­télre, egy meg lenn, aki a zel enyhített csupán rajta, de egyszerűbbön meg épp, hogy lenyomót, kiforgatva állvá- tetni mindjárt, három rész- rülbelül 110—120 méter hosz­Igy hát maradt a létben végezték el, három va- szú pályaszakaszt 120 centi­módszer: egy munkás sámápon. Egyiken a „teli”, méterrel, új síneket fektet­a bunkertetőn, aki az másikon az „üres” oldal, a tek le, a tetőn gurulópályát harmadikon a bunkertető sín- alakítottak ki, összesen 34 párját igazították el. A régi ezer forint értékben, csilletoló horgot akasztotta rá. síneket rabolni, követhorda- Három: Két munkahelyen, A két spekuláló ember most ni, a siklót arányosan, kö- lent és fönt, felszabadult egy­arra az egyszerű dologra jött rülbelül 120 centiméterrel fel- egy munkaerő, három műszak­elég tölteni, talpfát, síneket cipel- ra számítva hat ember. Át- hogy ni, lerakni, szerelni, reggel- lagos bérben ez évi 112 ezer kötélpálya van ma- tői késő délutánig hetven vagy forint megtakarítás. Ez és az sikló alacso- száz fiatalembernek nem a előbbi összesen 146 ezer fo­legideálisabb vasárnapi szóra- rint. keli kozás. De dolgoztak szinte ét- Négy: Ebből lejön 12 ezer len-szomjan, mert másnap a forint: ennyivel jutalmazta a Hogy mi köze termelés nem akadhat meg. bánya vezetősége a fiatalokat. mai fiatalság- S közben egy percre sem Tehát az eredmény: szűnt a csipkelődés, a tréfa, a nevetés. Mert hát ilyenek ezek a meg nem oldotta a problé- fel nem bukik, de mégsem nyostul. mát. Valami radikális meg- jön a nyitjára. Itt pedig, régi oldás kéne ide. mintha éppen ez a legegy- fönn Közben napról-napra kúsz- szerűbb nyiladozna... tak föl és ereszkedtek a kö- Hogy a kérdést jobban meg- télpályába kapaszkodva a világítsam, a Szorospataki bá­lomba csillék, meg-megállva, nya Szeptember 6. lejtősak- mintha azon gondolkodnának nájánál nemcsak a bunker­— menjenek-e tovább. Míg tetőn dolgozó csillések mun- rá — ami pedig így csak meg nem szólalt re- káján akartak könnyíteni az együgyűen hangzik csegő hangján a jelzőkürt, s ikrek — ahogyan már itt is, nem félbehagyva az elmélkedést, ott is nevezgetni kezdik Papp gasan, hanem a enyhén rázkódva nekirugasz- Bélát a párttitkárt és Végh nyan. Márpedig ha ez igaz, kodtak véget nem érő pá- Józsefet, a KISZ titkárát, mi- kész a megoldás: meg lyájuknak újra. Le, föl, le, vei, hogy mindig együtt jár­föl. nak. A dolog tudniillik úgy — Nézd csak! A végén még áll, hogy két sínpár vezet a verset ír... bunkertetőre. Az egyiken a emelni, amennyit kíván. — Kérem? mindehhez a nak, azt kérdezi? Az, hogy No, no, csak várja ki a szénnel teli csillét vontatja Papp Béla is megakadt volna végét! Szóval álldogált a titkár a felfelé a kötélpálya, a má­sikon az üres csille ereszke­a tervével, ha nem olyan a KISZ-szervezet Szorospatakon, mai fiatalok... sikló lábánál, egy idő óta hű- dik lefelé, hogy visszatérjen mint amilyen! Mert Papp Bé­Az utolsó simításokat hús- újabb rakomá- la erre a KISZ-szervezetre vét vasárnapján végezték A épített mindent. A párttitkár tetejébe a futball-csapatnak bosszantsam? Ah, vagy tűnik, felkereste a főmérnököt. A fő. aznap délután meccse volt. Már egyetért velem. Akadtak, akik féltették a fo- Cs. G. séges alteregójával, a KISZ- a bányába titkárral. Felkaptattak a tető- nyért. re, aztán le... mintha a csil- No, mármost, úgy lék útját próbálgatták volna, majd mindegy, miként mon- mérnöknek tetszett az elgon­Legközelebb a meddőhányó sínpályát rövidítik le egy át­vágással, aztán a felolvasó előtt parkíroznak a fiatalok ... ... Mert, hát ilyen a... Ho­gyan? Hogy elég volt, ne úgy! silag beutalt betegvizsgálat és a tömeges szűrések köz­ben történő beteg felfedezés. A tömeges szűrések elő­segítésében tevékeny szerepe van a körzeti és szakorvos­nak, de fontos feladatok vár­nak a védőnőkre is- Az 6 felelősségük igen jelentős a már gyógyult beteg, és a kezelés alatt álló tbc-s beteg környezetének tanulmányozá­sában, megfigyeléseiknek el­mondásával elősegíthetik az orvos gyógyító munkáját. A gondozási és gyógyítási problémák megoldása to­vább javítja majd a beteg­ség felszámolásáért vívott harcunk eredményességét. Tovább fejlesztik a nóg­rádgárdonyi szanató­riumot, tökéletesítik a röntgen felvé­teleket és tovább javítják a családlátogatások megszerve­zését is. Salgótarjánban már függetlenített asszisztens végzi a betegek látoga­tását, aki céltudatosan oda megy, ahol a környezetét ve­szélyeztető beteg életének fi­gyelemmel kísérésére van szükség Másutt is meg lehet­ne szervezni, hogy legalább a hét egy napján egy függetle­nített asszisztens végezze elő­re meghatározott céllal a gyógyítást elősegítő látogatá­sokat. Bár országosan itt a leg­több nyilvántartott beteg — a lakosság 1,9 százaléka — mégis már ott tartunk, hogy csökkenőben van évről-évre folyamatosan az új megbete­gedettek száma. A tbc-ben el­haltak átlagos életkora eléri a 61 évet, gyermekhalálozás pedig évek óta nincs, tbc miatt. Még az elmúlt évben hívtuk életre a társadalmi bizottságokat, amelyek célja az orvosok, egészségügyi szakemberek munkájának se­gítése. Sajnos azonban ezek a bizottságok csak papíron van­nak meg a társadalmi mun­kások zöme nem kezdett munkához. Programjukat ugyan legtöbben kidolgozták* megvalósításra azonban mindmáig nem került sor» Pedig a társadalom szervezett segítsége a társadalmi bizott­ságok munkájában valósul meg leginkább. Az orvosok tenni akarásá­val nincs baj, hiszen ők mun­kájuk maximumát adják an­nak érdekében, hogy mielőbb felszámolhassuk e súlyos be­tegséget. A napokban meg­tartott tudományos ülés ta­pasztalatai is azt mutatták* felelősségteljes hivatásszere­tettel foglalkoznak tudomá­nyos alapon is a tbc elleni küzdelemmel. A tüdőgyógyász szakcsoport arra az elhatározásra jutott* hogy más megyékben is el kell_ terjeszteni, ábrák és egyéb segédeszközök felhasz­nálásával látvánnvossá kell tenni a beteggyógyításban el­ért nagyszerű eredményeket. t. M. Szolidaritási bélyegek a gyarmati népek megsegítésére Még ez év januárjában meg­alakult a Magyar Szolidaritási Bizottság a Függetlenségükért Küzdő Népek Megsegítésére* amely 1962. május 1—31. között egy hónapos gyűjtési akciót szervez az ázsiai és afrikai népek támoga­tására 1-3 forintos bélyegek ki­bocsátásával. A Szolidaritási Bizottságot me­gyénkben a Hazafias Népfront, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa* a KISZ, a Nőtanács és a Vörös­kereszt képviseli. De rajtuk kívül még más szervezetek is bekap­csolódtak az akcióba, hogy Ázsia* Afrika és La tin-Amerika szabad* Ságért és függetlenségért küzdő népeit anyagilag is segíteni tud­juk. Már megkezdődött az üzemek­ben és a vállalatoknál, valamint a hivatalokban, a fegyveres tes­tületeknél és a lakóterületeken* az iskolákban és kisipari szövet* kezetekben a bélyegek árusítása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom