Nógrádi Népújság. 1962. május (18. évfolyam. 36-43. szám)
1962-05-30 / 43. szám
Í962. május 30. HOSRABI WfPOJSA® 7 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Játszóteret építünk gyermekeinknek A bányakaszinótól lefelé eső segítette tervünk megvalósí- utca lakóinak gyermekei sok- tását. A hegyoldalban akarunk szór az utcán játszottak, mert egy 49x15 méteres területből nem volt egy terület, játszó- játszóteret létesíteni. Úgy szá- eszközökkel felszerelve, amely mítjuk, 250 köbméter földet csak az övék lenne. kell megmozgatnunk. A tárMi, az utca lakói és a gyér- sadalmi munkának már az mekek szülei elhatároztuk, első napoktan hősei születtek. játszóteret építünk gyerme- Almást István fatelepi dolgo- keinknek. A városi tanács zó, Varga József Király-tárói Szeretettel köszöntjük tanárainkat A Kazári Állami Általános gyümölcsöző munkájukat a Iskolában több bányában dől- szocializmus felépítése és né- gozó vájár és szakmunkás ta- pünk boldogsága érdekében. nul. Valamennyien azért fogtunk idős korunk ellenére is a VII—Vili. általános iskola befejezéséhez, hogy minél inkább megálljuk helyünket a termelésben, az életben. Az iskola, padjaiban egészséges, harmonikus, elvtársias kapcsolat alakult ki a dolgozók és a tanárok között. A napi fárasztó munka mellett a nehéz algebrával, a sok szabályt, tudnivalót igénylő magyar nyelvvel és történelemmel foglalkoztunk. Valamennyi tanárunk sok türelemmel, tapintattal foglalkozott felnőtt ..diákjaival”. Mi, akik a dolgozók iskolájának padjait ebben az évben elhagyjuk, megfogadtuk, hogy munkahelyünkön is hasznosítjuk az itt tanultakat. Most szeretném megköszönni magam és társaim nevében tanítóink lelkiismeretes, jó munkáját és kívánni nekik erőt, egészséget, hogy minél tovább végezhessék hasznos és Bozsik Péter vájár, Lukács József és úttörő fia, Füleki János fatelepi dolgozó és még sokan mások a tervkészítésben és a kivitelezésben egyaránt szép teljesítményeket értek el. Volt olyan, mint például Varga József vájár. aki egyhetes üdülési szabadságot vett ki, hogy minél többet segíthessen. De elismerés, megbecsülés illeti meg az utcának szinte valamennyi lakóját. Mi a pártkongresszus tiszteletére szeretnénk gyermekeink játszóterét szépen felszerelve elkészíteni. Tóth Gyula Salgótarján Tisztelettudóbbak legyenek a gyerekek Mint nács a Salgótarjáni Városi Ta- kertészetének dolgozója szívügyemmé tettem a városszépítés elősegítését. Sajnos, azonban a város lakói elsősorban a y szép pihenő-parkokat használó dolgozó társaim nem vigyáznak eléggé a rendben tartott parkokra. Van, aki a tilalmi táblák ellenére is rálép a tűre. Egyesek — különösen a gyermekek — tiszteletlenül beszélnek a parkőrrel, ha az figyelmezteti őket a rendre, a tisztaságra és a park védelmére. Pedig a parkőr azért van ott, hogy óvja és őrizze a rábízott területet. E feladatát azonban nem tudja ellátni, ha a város lakói nem támogatják munkáját. Es mindenekelőtt több tiszteletet a gyermekektől. Perecz András köztisztasági dolgozó A lakás dísze Divatba jött a kerámia. Ezt a Nemzetközi Kerámiai Akadémia komoly tudósai, a képzőművészeti boltok elárusíEgy tanító emlékére PEDAGÓGUS NAP ELŐTTI GONDOLATOK közelgő pedagógus nap lik majd belőled”. Ugyanis ____ ____________ ___ a z ötletet, hogy tollat rajzórákon én mindig házakat zákat, vagy pedig! de ° hiA adta vegyek a kezembe. Imi szeretnék egy régi tanítómról. Tizenegy tanítóm volt valamikor a zagyvapálfalvi bányatelepi iskolában és közülük egy: Radnai Nándor, az akire a legőszintébben, a legnagyobb tisztelettel gondolok és emlékezem. Már csak azért is nagyon szerettem, mert ő korán felismerte bennem mai szakmám leendő szerelmesét, még kis nebuló koromban megmondta „jó kőműves vétói és az intérieur korszerű kiképzését kutató szakemberek is megerősítik. Minden olyan kiállításon, ahol lakberendezési tárgyakat mutatnak be, feltétlenül találunk a dísztárgyak között egy-egy ízléses falitányért, falra akasztható szürkéskék virágtartókat, durva kidolgozású, agyagból készült vizeskorsókat, virágváépítettem magamnak. Csakugyan kőműves lettem, aztán pedig felszabadult társadalmunk jó munkámért pedagógiai tanfolyamra küldött, így lettem oktató kőműves. Ma már 60. életévemet járom, nyugdíjba kerültem. Vendégként olykor haza járok Salgótarjánba. Úgy éreztem, szinte kötelességem régi, nagyszerű tanítómra visszaemlékezni. Bálint Gyula szén éppen ez a vonzó a kerámiában, hogy annyira változatos, oly sok módot nyújt a válogatásra, s mindenkinek lehetővé teszi, hogy a saját egyéni ízlése szerint díszítse otthonát. A kerámia divatos lett, és a porcelánkészletek, amelyek csak úgy félvállról tekingetnek agyagból formált rokonaikra, most egyre inkább háttérbe szorulnak. Nagy Béla Biztatás az OAS számára Általában minden heti ösz- szefoglaló így szokott kezdődni: „mi történt az elmúlt héten?” Most azonban elsődleges gondolatként a „mi nem történt” fogalma uralkodik inkább a tudatban, méghozzá éppen a Salan-perben hozott sajátos ítélet nyomán. A tárgyilagos közvélemény világszerte azt várta — minden különösebb vérszomj nélkül —, hogy az ügyész által felsorolt súlyos vádpontok alapján, sokezer algériai közvetett gyilkosát halálra ítéli a francia bíróság. Ezt látszott alátámasztani az a körülmény is, hogy nyilvánosságra hozták az OAS de Gaulle elleni merénylettervét. Gyanússá akkor kezdett válni az ügy, amikor a tárgyalóteremben lezajlott és kellően vissza nem utasított ultraprovokációk mellett egyszerre „elhurcolt, megcsonkított és megölf’ franciákra bukkantak Algériában. Nem vetjük el a sulykot annak feltételezésével, hogy az OAS minden eszközzel folytatta harcát Sálán életéért és ennek érdekében semmiféle módszertől sem riadt vissza, hogy „ megdolgozza” a francia közvéleményt és de Gaullet és megakadályozza a halálos ítéletet. De Gaulle, akit sokjátszmás és nehezen követhető kül- és belpolitikai vonalvezetése egyre inkább elszigetelt helyzetbe hoz, úgylátszik, nem akar, vagy nem mer valóban hozzálátni az OAS terrorszervezet felszámolásához. Az ítéletet az OAS nyilván a „Francia-Algéria” szempontjából pozitívan fogja értékelni és ez súlyos kihatással lehet az eviani egyezmény végrehajtására és Algéria békéjére. Adenauer háttérbe szorul Kennedy sajtóértekezeletén, ha finomabb formában is, újból megmutatkozott az amerikai türelmetlenség a Párizs- Bonn tengely európai koncepciójával és különösen Adenauer kancellár merev magatartásával szemben. Adenauer nem hajlandó érdemben tanulmányozni a Berlinre vonatkozó javaslatokat — írta a múlt héten a New Statesman szemleírója, majd így folytatta: „ő szemben áll magával a tárgyalásokkal, mert tisztában van vele, hogy azok sikeres kimenetele esetén — függetlenül attól, hogy milyen gyakorlati előnyöket hoznának a Nyugat, sőt maga Németország számára is — feltétlenül magukba foglalnák az 1945. évi határok végleges elismerését. Kennedy, miután egy teljes évig türelmes erőfeszítéseket tett, hogy maga mellé állítsa Adenauert, most rájött a kancellár szembenállásának alapvető jellegére és elhatározta, hogy egyszerűen túlteszi magát rajta”. A szemleíró befejezésül Adenauer távozására célozva, bizonyos optimizmussal szemlélve a várható eseményeket, kijelenti: „.4 történelem haladásának gyors ütemét lehet mérni azon a körülményen, hogy Dulles legmeghittebb szövetségesének távozása a porondról most az Egyesült Államok legfőbb célja lett.” A németekre gyakorolt amerikai nyomást tükrözi a Newsweek legutóbbi számának cikke is, melyben többek között a következőket olvashatjuk: „A német vezetőknek azonban nem szabad túlfeszí- teniök az amerikaiaknak azt a hajlandóságát, hogy elfelejtsék a múltat. így például Amerikában szinte egyöntetűen helyeslik Kennedynek a döntését, hogy nem hajlandó a Bundeswehrt atomfegyverekkel ellátni, Bonnak azt sem szabad feltételezni, hogy az amerikaiak valamennyien visz- szavonhatatlanul orosz-ellenesek.” Bár a bonni külügyminisztérium némi visszavonulót fűit és az amerikaiaknak kedden átnyújtott emlékiratában kívánatosnak tartja, hogy tovább folyjanak a tárgyalások Berlin kérdésében, mégis az emlékirat a hangsúlvt. a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi elismerésének megakadályozására helyezi. Ez és a Bundeswehr atomfelfegyverzésének sürgetése nem jelent lényegi változást az eddigi vonalvezetéshez képest. Kennedy sajtóértekezletén „sajnálatosnak” minősítette azt a lehetőséget, ha Angliát nem vennék fel a közös piacba. Ez a kijelentés a Párizs—Bonn tengely és az Egyesült Államok közt fennálló ellentétek másik sarkalatos pontját tükrözi. Helytelen volna a nyugati szövetségesek közt fennálló ellentéteket figyelembe véve ezeket túlbecsülni és az amerikaiak tárgyalási készségét nem a sürgető szükségszerűség felismerésének, hanem valamiféle békepolitika megnyilvánulásának értelmezni. A tárgyalások természetesen a megegyezés érdekében és annak reményével folynak, de a túlzott derűlátástól számos jelenség óv bennünket, így például az amerikai csapatok thaiföldi partraszállása és ott- tartózkodása. Kennedy elnök szerdai sajtóértekezletén nem volt hajlandó a laoszi koalíciós kormány majdani megalakulását olyan eseménynek tekinteni, melynek nyomán visszavonják a thaiföldi amerikai egységeket. Az amerikai politika úgy látszik, a dél-ázsiai szükségszerűségeket még nem ismerte fel és nem mond le az ottani Adenauerek támogatásáról. Újabb ember az űrben A világűr úttörő hajósainak köre Carpenter korvettkapi- tánnyal gyarapodott. Az emberiség csodálattal és reménykedéssel figyeli a világűr meghódítására irányuló szovjet és az utána haladó amerikai kísérleteket. Csodálattal az emberi tudomány és teljesítő- képesség ragyogó megnyilvánulásai iránt és reménykedéssel, hogy minden eredmény végül is csak a békés fejlődést fogja szolgálni. Balassagyarmat kultúrális életéből Azok, akik Balassagyarmat kulturális életét figyelemmel kísérik, nagy örömmel tapasztalták azokat az örvendetes eredményeket, amelyeknek szemtanúi lehettünk a közelmúltban. A KISZ Lovász József Kulturális Seregszemle városi bemutatóján különösen a városi kultúrház öntevékeny csoportjai arattak megérdemelten nagy sikert. A Palóc Népiegyüttes, a Pantomim Csoport, a Madách Imre Irodalmi Színpad nagyszerű élményt jelentett új számaival. örvendetes fejlődésnek lehettünk szemtanúi. Megelégedéssel néztük az épület- szerelő vállalat színjátszóit és táncosait, valamint az ipari tanulók színjátszóit. A bemutató után igaz lelkesedéssel zártuk a napot. Pár nappal a nagyszerű seregszemle után újabb kulturális esemény színhelye volt a balassagyarmati kultúrház. A kisipari szövetkezeti bizottság énekkara és a kultúrház szimfonikus zenekara rendezett közös hangversenyt. Az utóbbi már a seregszemlén is nagy sikerrel szerepelt, de igazi bemutatója ez a hangverseny volt. Már az első szám: Vivaldi: A-moll hegedű- versenye után hatalmas taps köszöntötte Virág László hegedűművészt és az együttest. Jó együtthangzást mutatott a szólózenekar és a kíséret. A kezdeti siker tovább nőtt a hangverseny során. A Kisipari Szövetkezeti Bizottság énekkara már megjelenésével is szép látványt nyújtott. Az énekkari tagokról sugárzott az éneklés sze- kapjuk és ez szép remények- retete. Réti Zoltán vezényle- re jogosít. Az énekkar tag- tével szép, változatos, magas jait az éneklés szeretete, a színvonalú műsorral szerepel- közös éneklés élménye tartja tek. össze, ezért vállalják a napi A Szövetkezeti Bizottság énekkara műsor közben. A hangverseny után elbeszélgettünk a két legfiatalabb együttes vezetőjével a zenekar és énekkar eddigi eredményeiről és további terveiről. Az énekkar 4 hónapja alakult többnyire régi, lelkes dalosokból. Ezzel magyarázható, hogy ilyen rövid idő alatt szép eredményt mutatott fel — kezdi Réti Zoltán karnagy. — A Kisipari -Szövetkezeti Bizottság részéről a legmesszebbmenő támogatást munka után az énekpróbákat. Örömmel tapasztaltam, hogy az úttörők seregszemléjén mind a három általános iskola énekkara sikeresen szerepelt örvendetest, hogy a Bajcsy úti iskola nagyobb múltú énekkara mellé, most a másik két általános iskola is felzárkózott és szép műsort mutatott be. Ez a fejlődés most az egész megyére jellemző. Ez nem parancsszóra megy, a gyerekek valóban nagyon szeretnek énekelni. — Nagy meglepetést szerzett a szimfonikus zenekar ezzel a hangversennyel — fordultam Bertalan Ákoshoz, a zenekar karmesteréhez. — A szimfonikus megjelölés még csak a szándék — válaszolta szerényen a kérdezett, de már most is több a zenekar mint szalonegyüttes. A teljességből különösen a fafúvósok és a brácsa hiányzik. — Meglepő jó együtthang- zást tapasztalhattunk a Vival- di-darabnál —folytatom, várva feleletét. — Igen, mert főleg a vonóskíséretből nem hiányzott a szólam, de már a Mozart- darabnál érezhető volt az összhangzásból a szólamhiány. Megmutattuk, hogy a szív, akarat megvan, most már a további támogatást várjuk. A zenekar főleg diákokból áll, de nagy szeretettel járnak zenekedvelő dolgozók is napi munkájuk után. — A komoly zene iránti igényesség úgy látom megvan a zenekarnál is ‘ és a közönségnél is, ezt tapasztaltuk. Hogyan képzelik el a továbbfejlődést? — Nagy segítség a zeneoktatási munkaközösség, ahol a zenekari tagok egyéni képzése folyik. Igyekszünk a tagok részére szóló munkákkal szereplést biztosítani, hogy ez is lelkesítse őket, de a cél a jó együttesmunka. A legnagyobb baj, hogy kevés a hangszer. Jó lenne, ha az intézmények követnék a fiú diákotthon példáját: ott adnak hangszereket is a zenészekkel. Más intézménynél is megtehetnék, ha néhány zenét szerető és tanulni vágyó dolgozójuk van, hogy hangszert vásárolnának. A hangszer az üzem tulajdonában maradna és rendezvényeinek műsorát gazdagítaná, ha ott zenét művelők vannak, akiknek a fellépéséhez mi .kísérettel, betanítással hozzájárulnánk. Ugyanakkor az egész város nyerne, mert egy jó zenekarunk alakulna ki. Nagy szükségünk volna üstdobra, oboára, és klarinétra, de más hangszerre is. — Gondoltak-e arra, hogy nagyobb zenekarokkal kapcsolatot teremtsenek? — Igen, szeretnénk már — Milyen a kapcsolat a kulturális szervekkel és a többi csoporttal? — A legjobbakat mondhatom. A városi pártbizottság részéről támogatják a munkánkat. A kultúrház vezetői is sok segítséget adnak. Nagyon kellene még egy szervezői segítség. — És a kapcsolat a többi csoporttal? — Ezen a területen még sok a javítani való. Szükséges, hogy a táncosok, színjátszók, zenészek, énekesek jobban örüljenek a másik csoport sikereinek is. Nekem is volt olyan észrevételem, hogy ez az összhang még nincs meg teljes A zenekar egy része. abban a reményben is, hogy mértékben, de a féltékenységet kölcsönhangszerekhez juthat- legyőzve ez a lelkes vezető- nánk ezáltal, s néha egy-két gárda még nagyon sok szép zenésszel is kisegítenének ben- eredményre képes lesz. nünket. Kovalcsik András T
