Nógrádi Népújság. 1962. május (18. évfolyam. 36-43. szám)

1962-05-30 / 43. szám

Í962. május 30. HOSRABI WfPOJSA® 7 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Játszóteret építünk gyermekeinknek A bányakaszinótól lefelé eső segítette tervünk megvalósí- utca lakóinak gyermekei sok- tását. A hegyoldalban akarunk szór az utcán játszottak, mert egy 49x15 méteres területből nem volt egy terület, játszó- játszóteret létesíteni. Úgy szá- eszközökkel felszerelve, amely mítjuk, 250 köbméter földet csak az övék lenne. kell megmozgatnunk. A tár­Mi, az utca lakói és a gyér- sadalmi munkának már az mekek szülei elhatároztuk, első napoktan hősei születtek. játszóteret építünk gyerme- Almást István fatelepi dolgo- keinknek. A városi tanács zó, Varga József Király-tárói Szeretettel köszöntjük tanárainkat A Kazári Állami Általános gyümölcsöző munkájukat a Iskolában több bányában dől- szocializmus felépítése és né- gozó vájár és szakmunkás ta- pünk boldogsága érdekében. nul. Valamennyien azért fog­tunk idős korunk ellenére is a VII—Vili. általános iskola befejezéséhez, hogy minél in­kább megálljuk helyünket a termelésben, az életben. Az iskola, padjaiban egész­séges, harmonikus, elvtársias kapcsolat alakult ki a dolgo­zók és a tanárok között. A napi fárasztó munka mellett a nehéz algebrával, a sok szabályt, tudnivalót igénylő magyar nyelvvel és történe­lemmel foglalkoztunk. Vala­mennyi tanárunk sok türelem­mel, tapintattal foglalkozott felnőtt ..diákjaival”. Mi, akik a dolgozók iskolájának pad­jait ebben az évben elhagy­juk, megfogadtuk, hogy mun­kahelyünkön is hasznosítjuk az itt tanultakat. Most szeretném megköszön­ni magam és társaim nevé­ben tanítóink lelkiismeretes, jó munkáját és kívánni nekik erőt, egészséget, hogy minél tovább végezhessék hasznos és Bozsik Péter vájár, Lukács József és úttörő fia, Füleki János fatelepi dol­gozó és még sokan mások a tervkészítésben és a kivitele­zésben egyaránt szép teljesít­ményeket értek el. Volt olyan, mint például Varga József vá­jár. aki egyhetes üdülési sza­badságot vett ki, hogy minél többet segíthessen. De elis­merés, megbecsülés illeti meg az utcának szinte valamennyi lakóját. Mi a pártkongresszus tisz­teletére szeretnénk gyermeke­ink játszóterét szépen felsze­relve elkészíteni. Tóth Gyula Salgótarján Tisztelettudóbbak legyenek a gyerekek Mint nács a Salgótarjáni Városi Ta- kertészetének dolgozója szívügyemmé tettem a városszé­pítés elősegítését. Sajnos, azon­ban a város lakói elsősorban a y szép pihenő-parkokat használó dolgozó társaim nem vigyáznak eléggé a rendben tartott parkok­ra. Van, aki a tilalmi táblák el­lenére is rálép a tűre. Egyesek — különösen a gyer­mekek — tiszteletlenül beszélnek a parkőrrel, ha az figyelmezteti őket a rendre, a tisztaságra és a park védelmére. Pedig a park­őr azért van ott, hogy óvja és őrizze a rábízott területet. E fel­adatát azonban nem tudja ellát­ni, ha a város lakói nem támo­gatják munkáját. Es mindenek­előtt több tiszteletet a gyerme­kektől. Perecz András köztisztasági dolgozó A lakás dísze Divatba jött a kerámia. Ezt a Nemzetközi Kerámiai Aka­démia komoly tudósai, a kép­zőművészeti boltok elárusí­Egy tanító emlékére PEDAGÓGUS NAP ELŐTTI GONDOLATOK közelgő pedagógus nap lik majd belőled”. Ugyanis ____ ____________ ___ a z ötletet, hogy tollat rajzórákon én mindig házakat zákat, vagy pedig! de ° hi­A adta vegyek a kezembe. Imi sze­retnék egy régi tanítómról. Tizenegy tanítóm volt vala­mikor a zagyvapálfalvi bá­nyatelepi iskolában és közü­lük egy: Radnai Nándor, az akire a legőszintébben, a leg­nagyobb tisztelettel gondolok és emlékezem. Már csak azért is nagyon szerettem, mert ő korán felismerte bennem mai szakmám leendő szerelmesét, még kis nebuló koromban megmondta „jó kőműves vé­tói és az intérieur korszerű ki­képzését kutató szakemberek is megerősítik. Minden olyan kiállításon, ahol lakberende­zési tárgyakat mutatnak be, feltétlenül találunk a dísz­tárgyak között egy-egy ízléses falitányért, falra akasztható szürkéskék virágtartókat, dur­va kidolgozású, agyagból ké­szült vizeskorsókat, virágvá­építettem magamnak. Csak­ugyan kőműves lettem, az­tán pedig felszabadult társa­dalmunk jó munkámért pe­dagógiai tanfolyamra küldött, így lettem oktató kőműves. Ma már 60. életévemet já­rom, nyugdíjba kerültem. Vendégként olykor haza járok Salgótarjánba. Úgy éreztem, szinte kötelességem régi, nagy­szerű tanítómra visszaemlé­kezni. Bálint Gyula szén éppen ez a vonzó a ke­rámiában, hogy annyira vál­tozatos, oly sok módot nyújt a válogatásra, s min­denkinek lehetővé teszi, hogy a saját egyéni ízlése szerint díszítse otthonát. A kerámia divatos lett, és a porcelánkészletek, amelyek csak úgy félvállról tekingetnek agyagból formált rokonaikra, most egyre inkább háttérbe szorulnak. Nagy Béla Biztatás az OAS számára Általában minden heti ösz- szefoglaló így szokott kezdőd­ni: „mi történt az elmúlt hé­ten?” Most azonban elsőd­leges gondolatként a „mi nem történt” fogalma uralkodik in­kább a tudatban, méghozzá éppen a Salan-perben hozott sajátos ítélet nyomán. A tárgyilagos közvélemény világszerte azt várta — min­den különösebb vérszomj nél­kül —, hogy az ügyész által felsorolt súlyos vádpontok alapján, sokezer algériai köz­vetett gyilkosát halálra ítéli a francia bíróság. Ezt lát­szott alátámasztani az a kö­rülmény is, hogy nyilvános­ságra hozták az OAS de Gaul­le elleni merénylettervét. Gyanússá akkor kezdett vál­ni az ügy, amikor a tárgyaló­teremben lezajlott és kellően vissza nem utasított ultra­provokációk mellett egyszerre „elhurcolt, megcsonkított és megölf’ franciákra bukkantak Algériában. Nem vetjük el a sulykot annak feltételezésével, hogy az OAS minden eszközzel foly­tatta harcát Sálán életéért és ennek érdekében semmiféle módszertől sem riadt vissza, hogy „ megdolgozza” a francia közvéleményt és de Gaullet és megakadályozza a halálos ítéletet. De Gaulle, akit sokjátszmás és nehezen követhető kül- és belpolitikai vonalvezetése egy­re inkább elszigetelt helyzet­be hoz, úgylátszik, nem akar, vagy nem mer valóban hoz­zálátni az OAS terrorszerve­zet felszámolásához. Az ítéletet az OAS nyilván a „Francia-Algéria” szempont­jából pozitívan fogja értékelni és ez súlyos kihatással lehet az eviani egyezmény végre­hajtására és Algéria békéjére. Adenauer háttérbe szorul Kennedy sajtóértekezeletén, ha finomabb formában is, új­ból megmutatkozott az ameri­kai türelmetlenség a Párizs- Bonn tengely európai koncep­ciójával és különösen Ade­nauer kancellár merev maga­tartásával szemben. Adenauer nem hajlandó ér­demben tanulmányozni a Ber­linre vonatkozó javaslatokat — írta a múlt héten a New Statesman szemleírója, majd így folytatta: „ő szemben áll magával a tárgyalásokkal, mert tisztában van vele, hogy azok sikeres kimenetele ese­tén — függetlenül attól, hogy milyen gyakorlati előnyöket hoznának a Nyugat, sőt maga Németország számára is — feltétlenül magukba foglalnák az 1945. évi határok végleges elismerését. Kennedy, miután egy teljes évig türelmes erő­feszítéseket tett, hogy maga mellé állítsa Adenauert, most rájött a kancellár szemben­állásának alapvető jellegére és elhatározta, hogy egyszerűen túlteszi magát rajta”. A szem­leíró befejezésül Adenauer tá­vozására célozva, bizonyos op­timizmussal szemlélve a vár­ható eseményeket, kijelenti: „.4 történelem haladásának gyors ütemét lehet mérni azon a körülményen, hogy Dulles legmeghittebb szövetségesének távozása a porondról most az Egyesült Államok legfőbb cél­ja lett.” A németekre gyakorolt ame­rikai nyomást tükrözi a New­sweek legutóbbi számának cikke is, melyben többek kö­zött a következőket olvas­hatjuk: „A német vezetőknek azonban nem szabad túlfeszí- teniök az amerikaiaknak azt a hajlandóságát, hogy elfelejt­sék a múltat. így például Amerikában szinte egyöntetű­en helyeslik Kennedynek a döntését, hogy nem hajlandó a Bundeswehrt atomfegyve­rekkel ellátni, Bonnak azt sem szabad feltételezni, hogy az amerikaiak valamennyien visz- szavonhatatlanul orosz-ellene­sek.” Bár a bonni külügyminisz­térium némi visszavonulót fűit és az amerikaiaknak kedden átnyújtott emlékiratában kí­vánatosnak tartja, hogy to­vább folyjanak a tárgyalások Berlin kérdésében, mégis az emlékirat a hangsúlvt. a Né­met Demokratikus Köztársa­ság nemzetközi elismerésének megakadályozására helyezi. Ez és a Bundeswehr atomfelfegy­verzésének sürgetése nem je­lent lényegi változást az ed­digi vonalvezetéshez képest. Kennedy sajtóértekezletén „sajnálatosnak” minősítette azt a lehetőséget, ha Angliát nem vennék fel a közös piacba. Ez a kijelentés a Párizs—Bonn tengely és az Egyesült Álla­mok közt fennálló ellenté­tek másik sarkalatos pontját tükrözi. Helytelen volna a nyugati szövetségesek közt fennálló ellentéteket figyelembe véve ezeket túlbecsülni és az ame­rikaiak tárgyalási készségét nem a sürgető szükségszerű­ség felismerésének, hanem va­lamiféle békepolitika megnyil­vánulásának értelmezni. A tárgyalások természetesen a megegyezés érdekében és an­nak reményével folynak, de a túlzott derűlátástól számos jelenség óv bennünket, így például az amerikai csapatok thaiföldi partraszállása és ott- tartózkodása. Kennedy elnök szerdai saj­tóértekezletén nem volt haj­landó a laoszi koalíciós kor­mány majdani megalakulását olyan eseménynek tekinteni, melynek nyomán visszavon­ják a thaiföldi amerikai egy­ségeket. Az amerikai politika úgy látszik, a dél-ázsiai szük­ségszerűségeket még nem is­merte fel és nem mond le az ottani Adenauerek támo­gatásáról. Újabb ember az űrben A világűr úttörő hajósainak köre Carpenter korvettkapi- tánnyal gyarapodott. Az em­beriség csodálattal és remény­kedéssel figyeli a világűr meg­hódítására irányuló szovjet és az utána haladó amerikai kí­sérleteket. Csodálattal az em­beri tudomány és teljesítő- képesség ragyogó megnyilvá­nulásai iránt és reménykedés­sel, hogy minden eredmény végül is csak a békés fejlődést fogja szolgálni. Balassagyarmat kultúrális életéből Azok, akik Balassagyarmat kulturális életét figyelemmel kísérik, nagy örömmel tapasz­talták azokat az örvendetes eredményeket, amelyeknek szemtanúi lehettünk a közel­múltban. A KISZ Lovász Jó­zsef Kulturális Seregszemle városi bemutatóján különö­sen a városi kultúrház ön­tevékeny csoportjai arattak megérdemelten nagy sikert. A Palóc Népiegyüttes, a Pan­tomim Csoport, a Madách Im­re Irodalmi Színpad nagy­szerű élményt jelentett új szá­maival. örvendetes fejlődés­nek lehettünk szemtanúi. Meg­elégedéssel néztük az épület- szerelő vállalat színjátszóit és táncosait, valamint az ipari tanulók színjátszóit. A be­mutató után igaz lelkesedés­sel zártuk a napot. Pár nappal a nagyszerű se­regszemle után újabb kul­turális esemény színhelye volt a balassagyarmati kultúrház. A kisipari szövetkezeti bizott­ság énekkara és a kultúrház szimfonikus zenekara rende­zett közös hangversenyt. Az utóbbi már a seregszemlén is nagy sikerrel szerepelt, de igazi bemutatója ez a hang­verseny volt. Már az első szám: Vivaldi: A-moll hegedű- versenye után hatalmas taps köszöntötte Virág László he­gedűművészt és az együttest. Jó együtthangzást mutatott a szólózenekar és a kíséret. A kezdeti siker tovább nőtt a hangverseny során. A Kisipari Szövetkezeti Bi­zottság énekkara már meg­jelenésével is szép látványt nyújtott. Az énekkari tagok­ról sugárzott az éneklés sze- kapjuk és ez szép remények- retete. Réti Zoltán vezényle- re jogosít. Az énekkar tag- tével szép, változatos, magas jait az éneklés szeretete, a színvonalú műsorral szerepel- közös éneklés élménye tartja tek. össze, ezért vállalják a napi A Szövetkezeti Bizottság énekkara műsor közben. A hangverseny után elbe­szélgettünk a két legfiatalabb együttes vezetőjével a zene­kar és énekkar eddigi ered­ményeiről és további tervei­ről. Az énekkar 4 hónapja ala­kult többnyire régi, lelkes dalosokból. Ezzel magyaráz­ható, hogy ilyen rövid idő alatt szép eredményt muta­tott fel — kezdi Réti Zoltán karnagy. — A Kisipari -Szö­vetkezeti Bizottság részéről a legmesszebbmenő támogatást munka után az énekpróbá­kat. Örömmel tapasztaltam, hogy az úttörők seregszemléjén mind a három általános is­kola énekkara sikeresen sze­repelt örvendetest, hogy a Bajcsy úti iskola nagyobb múltú énekkara mellé, most a másik két általános iskola is felzárkózott és szép mű­sort mutatott be. Ez a fejlő­dés most az egész megyére jellemző. Ez nem parancs­szóra megy, a gyerekek való­ban nagyon szeretnek énekel­ni. — Nagy meglepetést szer­zett a szimfonikus zenekar ez­zel a hangversennyel — for­dultam Bertalan Ákoshoz, a zenekar karmesteréhez. — A szimfonikus megjelö­lés még csak a szándék — válaszolta szerényen a kérde­zett, de már most is több a zenekar mint szalonegyüttes. A teljességből különösen a fafúvósok és a brácsa hiány­zik. — Meglepő jó együtthang- zást tapasztalhattunk a Vival- di-darabnál —folytatom, vár­va feleletét. — Igen, mert főleg a vo­nóskíséretből nem hiányzott a szólam, de már a Mozart- darabnál érezhető volt az össz­hangzásból a szólamhiány. Megmutattuk, hogy a szív, akarat megvan, most már a további támogatást várjuk. A zenekar főleg diákokból áll, de nagy szeretettel járnak zenekedvelő dolgozók is na­pi munkájuk után. — A komoly zene iránti igényesség úgy látom megvan a zenekarnál is ‘ és a közön­ségnél is, ezt tapasztaltuk. Ho­gyan képzelik el a tovább­fejlődést? — Nagy segítség a zene­oktatási munkaközösség, ahol a zenekari tagok egyéni kép­zése folyik. Igyekszünk a ta­gok részére szóló munkákkal szereplést biztosítani, hogy ez is lelkesítse őket, de a cél a jó együttesmunka. A leg­nagyobb baj, hogy kevés a hangszer. Jó lenne, ha az in­tézmények követnék a fiú diákotthon példáját: ott adnak hangszereket is a zenészek­kel. Más intézménynél is meg­tehetnék, ha néhány zenét sze­rető és tanulni vágyó dol­gozójuk van, hogy hangszert vásárolnának. A hangszer az üzem tulajdonában maradna és rendezvényeinek műsorát gazdagítaná, ha ott zenét mű­velők vannak, akiknek a fel­lépéséhez mi .kísérettel, beta­nítással hozzájárulnánk. Ugyanakkor az egész város nyerne, mert egy jó zeneka­runk alakulna ki. Nagy szük­ségünk volna üstdobra, oboára, és klarinétra, de más hangszerre is. — Gondoltak-e arra, hogy nagyobb zenekarokkal kap­csolatot teremtsenek? — Igen, szeretnénk már — Milyen a kapcsolat a kul­turális szervekkel és a többi csoporttal? — A legjobbakat mondha­tom. A városi pártbizottság részéről támogatják a mun­kánkat. A kultúrház vezetői is sok segítséget adnak. Nagyon kellene még egy szervezői se­gítség. — És a kapcsolat a többi csoporttal? — Ezen a területen még sok a javítani való. Szüksé­ges, hogy a táncosok, szín­játszók, zenészek, énekesek jobban örüljenek a másik cso­port sikereinek is. Nekem is volt olyan ész­revételem, hogy ez az össz­hang még nincs meg teljes A zenekar egy része. abban a reményben is, hogy mértékben, de a féltékenységet kölcsönhangszerekhez juthat- legyőzve ez a lelkes vezető- nánk ezáltal, s néha egy-két gárda még nagyon sok szép zenésszel is kisegítenének ben- eredményre képes lesz. nünket. Kovalcsik András T

Next

/
Oldalképek
Tartalom