Nógrádi Népújság. 1962. május (18. évfolyam. 36-43. szám)

1962-05-05 / 36. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962, május 5. Veteránok V A színpompás salgótdrjá-t I ni felvonulást az öreg ve-\ teránok százhúsz fős cso-J portja nyitotta meg. A fel-{ • vonulási úton, mindenütt,'. ) ahol elhaladtak, szeretettel-! | jesen összeverődtek a te-i nyerek. Többen a tömeg-1 ben könnybelábadt szem­mel tekintettek a dicső harcosok fegyelmezett so- ?raira. i , Hála és tisztelet fogadjál őket, népünk öreg harco- \ sait. Többen közülük jár­tak a Nagy Októberi Szo-i Icialista Forradalomban, má- j 1 sok a dicső Tanácsköztár- ■ saságban mutattak példát * hősiességből, harcos öntu-1 datból, és elsőként fogtak\ fegyvert az ellenforrada-. lom idején is, amikor a í vérrel szerzett vívmányokí kerültek veszélybe. Ez alkalomra válameny- nyien felrakták munkás életük sok évtizede alatt szerzett jelvényeiket, ki­tüntetéseiket. Legtöbbjük kezében magasra lenget­te, lobogtatta a szél a zász­lót. Léptük alatt kemé­nyen kopogott az aszfalt. A fiatalok példaképei ők. a felnö'vekvő nemzedéké, és csakugyan ott van a he­lyük az élen. Minden me­netnek az élén. A min­dennapi életben ők, a ko­rán őszült apák, az uno­kát dajkáló szerető nagy­apák, lassan tesznek-vesz- nek a ház körül, vagy merengnek elmúlt idők szép nagy emlékein és bár­mikor készek jönni, ha szó­lítja őket a párt. Úttörők, kiszesek százai keresik őket, hogy a mai ifjúságnak adjanak leckét a munkásmozgalom törté­netéből. Ezernyi fiatal szamara már csak igaz me- se az a sok harc, küzde- lem és veríték, ami haj- l danában sorsuk, életre szóló l hivatásuk volt. Ott lépdel közöttük a bányász, a vas­esztergályos, a munkában is hős, kiváló szakmunkás. Egyenletes léptük eszükbe juttatja a múltat, a majá- ™ájus elsejéket, az Üldöztetés hosszú éveit a napszámból tengődő sok- ajku családot, tizenkilenc hősi napjait és a negy- venotós felszabadult időket Kopog a léptük az úton. es mi büszkén, őrzőn és féltőn tekintünk rájuk. Ti­zennyolc szabad májusi se­regszemle sorát nyitották j mar meg ők, a fiatalosan j htozgo, harcokban őszült bátor veteránok. Megtisz- , tel° lehet közéjük tartoz­om. Közéjük, akik életüket !■ miértünk éltek, ezért a mi i szabad, ragyogó májusun- \ kert- a végtelenbe tárulkozt j nagyszerű holnapunkért ^gyermekeink napsütötte biz- I tos holnapjáért. Adósak va­gyunk, éltük minden per- 1 cében megbecsüléssel, tisz- ^ telettel, igaz szeretettel adó- ; zunk nekik. Ezek jutottak eszembe 1962 szép holna­pot ígérő májusában, ami­kor a 120 ünneplőbe öltö­zött hajdani vöröskatoná­val, idős harcossal, dicső munkással megkezdődött a májusi felvonulás. U. M. IFJÚSÁG A SZOCIALIZMUSÉRT PRÖBA BUJÁKON Bujákon rendezi meg a három salgótarjáni középis­kola KISZ bizottsága a fia­talok ifjúság a szocializmu­sért próbáját. A három középiskola kö­zötti vetélkedés érdekesnek Ígérkező küzdelmére május 6-án reggel 6 órától kerül sör a bujáki vadászkastély­ban. A festői szépségű bujáki kirándulóhely minden bi­zonnyal igen alkalmas kerete és színhelye lesz az Ifjúság a szocializmusért mozgalom döntője vasárnapi meg­rendezésének. lgy épül egy falu közös otthona Hugyagi tapasztalások — emberi igényekről A zt jegyzi a krónika Hu- gyagról, erről a ma is csak szűkösen 1300 la­kosú kisközségről, hogy az esztergomi érsek földesúri hatósága alá tartozott. Ez nyomta rá bélyegét az itteni emberek egész világára szá­zadokon át, szinte a község egész fennállása során. Ba­lassagyarmattól, a megye ré­gebbi székhelyétől kődobás- nyira is úgy élt ez a falu a múltban, önmagába húzódva, mint a csiga a házában, s ke­veset tudott a körötte törté­nő életről s a távolabbi vi­lág eseményei, zajlásai is leginkább végső rezdüléseik­ben érkeztek ide. A káp­talan urai vigyáztak mindig, hogy ne zavarja meg semmi a hugyagiak „nyugalmát”. A szellemi elzártság több mint félévezredes rétegű fa­lain rést nyitni nem egy nap­ról a másikra szóló feladat Felelősségteljes és fáradságos hivatásra vállalkozott az, aki az emberi szemlélet, gondol­kodásmód régi medrébe friss forrásokat akart elvezetni Hugyagon. Ezt a munkát vállalta s végzi jelenleg is Renglovics Béla nevelő, aki iskolai munkája mellett a község népművelési ügyeinek intézője egyszemélyben. Nem tett ő csodákat, de munkál­kodása, ha lassúdan is, olyan eredményeket érlel, amik a település egész arculatát szebbé és újulóvá teszik. Mű­velődési otthon épül Hugya­gon. S aki ismerős errefelé, csak az mérheti teljességé­ben, milyen hatalmas jelen­tőségű eredmény ez. Erről beszélgettünk s az eddigi eredményekről a népművelési ügyvezetővel. 1960-ban egy szerencsés varsányi fogadó lottószelvé­nyével a havi tárgyjutalom sorsoláson bárhol felépíthető családi házat nyert. A boldog nyertes kívánságára a Sport- fogadási és Lottó Igazgatóság Varsány községben építtette fel az épületet, melybe a múlt év folyamán be is köl­tözött. A szerencse nem kerülte el a községet, mert újabb csa­ládi házat nyertek, melynek átadására május 21-én kerül sor. Röviden a nyeremény­— Nem volt itt a felsza­badulás előtt az égvilágon semmi, amit népnevelő, nép­művelő, kulturális munkának lehetne mondani. Sőt! Ami volt, inkább ne lett volna, ma sokkal könnyebb lenne a dolgunk. Még így is bátran mondhatjuk: rendkívül ör­vendetes és hatalmas az út, amit megtettünk. Az ismeret- terjesztés számszerű eredmé­nyei önmagukért beszélnek. Ezek látogatottsága az elmúlt esztendőkben még alig érte el a 25—30 főt s ma már százan is összejönnek az is­kolateremben, hogy (betekin­tést nyerhessenek például a világűr feltárt s ma már a falusi ember számára is egy­re kevésbé misztikus jelensé­geibe, ismerkedhessenek az egészségügy, a gyermekneve­lés kérdéseivel, járatosak le­hessenek a matematikában, a munkaegységszámításban, korszerű mezőgazdálkodási tudásra tehessenek szert. — Ezek körülbelül, amik­ről szó volt őszi-téli ismeret- terjesztő Előadásainkon, — mondja Renglovics Béla. — Az előadások népszerűségét különösen megnövelték a kí­sérő vetítések. Erre a célra 'a Magyar—Szovjet Baráti . Társaságtól kaptunk ajándék­ként vetítőgépet. A község­ben igen népszerűek a tele­vízió adásai is. A KTSZ-he- lyiség estéről estére megtelik a műsorok idején. A kulturá­lis igények növekedését bi­zonyítja ez a televíziós ké­szülék, mert a fiatalok a ter­melőszövetkezet előfutáraként működő Falusi Ifjúsági Szö­vetkezet jövedelméből vették. A kulturális igények növeke­dése ébresztette fel végül né­ről: a családi ház két szoba és hálófülke, egy fürdőszoba, egy előszoba, egy konyha, egy éléskamra és egy verandából áll, valamint mellékhelyiség­ből. Az épületbe vízvezeték és villany is be van szerelve. Az épület több mint 250 ezer forint értékű és a nyertesnek mindössze 3 forint 30 fillérbe került. Érdemes tehát lottózni, mert ha a heti készpénznye­remény sorsoláson nem is nyert, még a havi tárgyjuta­lom sorsoláson hasonló nye­reményhez is juthat. hány éve községünkben a művelődési otthon építésének gondolatát is. Ma már több terminus után ott tartunk, hogy az építési munka befe­jezéshez közeledik. A fejlődni akarás, a terem­tés magasfokú láza szinte a semmiből hozta létre az ott­hont. Erről Bállá elvtárs, a község tanácselnöke szól: — Az építkezést 1959-ben határoztuk el. Ettől az időtől a községfejlesztési alap szi i- te minden összegét erre a célra irányítjuk. Az eredeti terv szerint 150 férőhelyes­nek képzeltük a termet s a dokumentációs terv alapján 650 ezer forintot kellett volna ráköltenünk. Hát mit mond­jak? ... A nagyterem most közel 300 embert fogadhat be, pincerészt, mozifülkét, ruha­tárat létesítettünk, most 3- szor 16 méteres nagytermünk, 4-szer 12 méteres klubhelyi­ségünk, tágas színpadunk, két öltözőnk, előcsarnokunk van a 31 méteres, több mint egy­millió forintot érő épületben. S mindez az eredetileg ter­vezett összegből, a 650 ezer forintból, mert a munkához kevesen sajnálták nálunk a fáradozást. A termelőszövet­kezet új vezetősége szállító eszközöket adott, a falu fia­taljai, öregei minden hívásra ott voltak, ahol mozdítani kellett valamit. Mintegy 70 ezer forintra becsülhetjük a társadalmi munka értékét, igen sok helyi anyagot, kö­vet, kavicsot, homokot, fát használtunk fel. Hogy néhány héten belül már a munkála­tok teljes befejezését jelent­hetjük és sort keríthetünk az otthon ünnepélyes megnyitá­sára, az olyan szorgalmas társadalmi munkásoknak is nagyban köszönhető, mint Sándor István, Magyar Fe­renc és Balázs András csa­ládja. A tűzoltó testület, s a KISZ-fiatalság munkája is benne van a falakban s való­ban úgy érezzük, hogy a mű­velődési otthon a község egé­szének munkával megszer­zett sajátja lesz. A helyiségek berendezése is közös szorgalommal történik. Felszerelésé­vel együtt költözik ide a könyvtár, a KISZ, székeket ad a termelőszövetkezet s bíznak a hugyagiak, hogy a Moziüzemi Vállalat sem zár­kózik el a' segítség elől. Hogy az otthon szellemi tartalom­mal váljék teljessé, az szin­tén a hugyagiak dolga. Első­sorban azoké, akik eddig is fáradhatatlan munkásai vol­tak a község egyre szebben bontakozó kulturális életének. ❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖•I* Gondolatok egy hangversenyről A Salgótarjáni Állami Ze­neiskola április 29-én tar­totta ezévi utolsó bérleti hangversenyét. Ez alkalom­mal az iskola tanáraiból és növendékeiből alakult szim­fonikus zenekar mutatkozott be a közönség előtt. A klasz- szikus számokból álló műsort Virágú László vezényelte: az est szólistái Baranyai Ma­riann zongoraművésznő, és Szűts Pál gordonkaművész voltak. A hangverseny nyi­tószáma Mozart: Német tán­cok című kompozíciója volt. A népi muzsika üde levegő­jét árasztó tételek igen jó előadásban szólaltak meg. Virágh László .karmester he­lyesen értelmezte a mű mon­danivalóját, tempói világosak, érthetőek voltak. Ezután Mo­zart, 1786-ban komponált c-moll zongoraversenye ke­rült előadásra. A három té- - teles mű nem egy részleté­ben már közvetlenül Beetho­vent idézi. Tragikusan ko­mor, erősen felfokozott drá­mai hangulata ellenállhatat­lan hatást kelt g hallgató­ban. Baranyai Mariann elő­adásában inkább a mű lí­raibb részei emelkedtek ki. Őszinte elismeréssel szólha­tunk a románcszerű lassú té­tel tolmácsolásáról: a szél­ső tételekben azonban feltét­lenül nagyobb átütő erőre lett volna szükség. A zene­kar számára igen nagy fel­adatot jelentett a verseny­mű kísérete. Sajnos nem si­került minden esetben a kellő dinamikai egyensúlyt megtalálni a szólistával. He­lyenként a szétesés veszélye is erősen fenyegetett. A szü­net után Boccherini: B-dúr gordonkaversenyét hallottuk Szűts Pál érett temperamen­tumos előadásában. Különle­gesen szép tónusú játéka csak nyerne azáltal, ha még nagyobb figyelmet fordítana egyes technikai problémák megoldására. A zenékar tel­jesítménye itt lényegesen jobb volt, mint a Mozart ver­senymű kíséreténél. Egy-két pontatlanságtól eltekintve igen jó alkalmazkodtak az előadóhoz. Haydn: Búcsú szimfóniája szerepelt még az est műsorán. Virágh László­nak, főként az első tételben sikerült összefognia együtte­sét: a fontos formaalkotó elemek megfelelő kiemelésé­vel igen jó hangulatot tu­dott a hallgatósághoz közve­títeni. Nagyjából ezt mond­hatnánk az utolsó tételről is. Itt azonban a kürtszólamok sajnos olyan keserű pillana­tokat szereztek számunkra, hogy azt még az egyébként szépen és nagy kedvvel mu­zsikáló vonósok is csak ne­hezen tudták elfeledtetni. A hangversenyt a sajnála­tosan kisszámú hallgatóság tetszéssel fogadta, megmu­tatva ezzel, hogyha nehezen is, de kialakulóban van egy olyan törzsközönség, amely szereti és igényli is a zene­kari muzsikát. Virágh Lász­ló karmestert mindenképpen elismerés illeti munkájáért. Gondoljuk el, hogy ezek a művek, amelyek a zeneiroda­lom legnagyobb alkotásainak sorában foglalnak helyet, ha nem is eszményi tökéletes­ségben, de mégiscsak meg­szólalhattak. Ez önmagában véve is igen jelentős műve­lődés-politikai tényező. Az a zenekar pedig, amely ma még sok-sok nehézséggel ta­lálja magát szemben, rövi­desen alapja és magva lehet egy központi városi szimfo­nikus zenekarnak. Úgy hisz- szük, hogy ennek komoly formában történő napirendre tűzése és főleg megvalósítása kellő körültekintés után nem ütközhetik leküzdhetetlen akadályokba és nem is vá­rathat soká magára. Kelemen Imre — m ---------------­I smét LOTTÓ családiház átadására kerül sor Varsányban KÉPZŐMŰVÉSZETI SZAKKÖRÖN Farkas András festőművész balassagyarmati tanítványai­val (Foto: Kovalcsik) Ünnepélyes KISZ taggyűlés Karancskesziben Zsúfolásig megtelt a köz­ségi kulturház KISZ helyi­sége arra a taggyűlésre, amit április 29-én tartottak a ka- rancskeszi fiatalok. A me- gyeszerte jó munkájáról is­mert ifjúsági szervezet ezen a napon ünnepelte fennállá­sának ötödik évfordulóját. A járási KISZ-bizottság értéke­lése alapján elismert fiata­lok közül a jó munkáért, a példamutató magatartásért ti­zenötnek adományoztak okle­velet. De ebben a kitünte­tésben részesült a tisztelet­beli KISZ-tag, Sztermen Jó­zsef iskolaigazgató is, aki az általános iskolát elvégzett fia­talokat. későbbi sorsuk ala­kulásában felelősséggel irá­nyítja, segíti. A kitüntetettek között olya­nok vannak, mint Sztremi István sportfelelős, László László tanító, az ötven tagú vegyeskar vezetője és szer­vezője, Baksa Gyula, a vájár KISZ-titkár, Gyalog Magdol­na, a tánccsoport fáradhatat­lan tagja, Zsidai Lajos, gép­állomási műhelyvezető, az­tán a társadalmi munkában kiváló fiatalok: Tóth Róbert Ponyi János, Bartha András, Tarjáni Sándor és a többiek. Mindegyiküket Mkes taps kí­sérte, amikor átvették az ok­levelet. De az egész 82 tagú ifjú­sági szervezet megérdemli a dicséretet. A múlt évben csak­nem ezer társadalmi munka­órát fordítottak a termelőszö­vetkezet megsegítésére a nö­vényápolási munkáknál, to­vábbá a kulturház parkosítása során. A körzeti és a járási megyei kulturális seregszem­léken mindig az elsők kö­zött vannak a karancskeszi színjátszók és népi táncosok. 1960-ban az országos verse­nyeken is harmadik és negye­dik helyezést értek el. Jelen­leg tánccsoportjuk első a kör­zeti bemutatók után. Az alapszervezet tagjainak, fele lány, közülük is csak né­hány dolgozik otthon a falu­ban, a fiúk pedig kivétel nélkül a környékbeli gyárak, bányák, vállalatok dolgozói. Mégis összetartanak a falu­ban. Ebben az esztendőben már szerződést is kötöttek a termelőszövetkezettel: 5 hold kapás és 5 hold kalászos tel­jes ápolási munkálatait vál­lalták. Az eddigi munkákat lelkiismeretesen el is végez­ték. Remélhető, hogy ezek közül a helyesen gondolkodó ka­rancskeszi fiatalok közül a közeljövőben mind többen tér­nek vissza végleg a faluba és vállalnak részt a tsz meg­erősítéséből — úgy is mint an­nak tagjai. Az ünnepi taggyűlés résztvevői, az első sorban a tisztelet­beli KISZ-tag: Sztermen József iskolaigazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom