Nógrádi Népújság. 1962. május (18. évfolyam. 36-43. szám)

1962-05-12 / 38. szám

1962. május 12j NÓGRÁDInépüjsag 5 Az állatorvos beleszól... Dr. Köröskényi Gyula fő­állatorvos a salgótarjáni já­rásban. Évek óta jár már Vizslásra is. Úgy ismeri a község gondjait, mint a haza­vezető utat. Sok tanácsot adott már a vizslásiaknak, a ter­melőszövetkezet gondjait meg különösen szem előtt tartotta. Történt egy alkalommal, hogy a tehénállomány fejlesztésé­nek lehetőségeiről beszélget­tek, s az orvos azt ajánlotta, hogy vásároljanak / tenyész- anyagot és alapozzák meg a tehenészetet. A szövetkezet .akkori elnöke nem szimpati­zált ezzel a tervvel. Körös­kényi Gyula azonban nem hagyta annyiban a dolgot, mert látta, hogy arra van szükség amit mond. Meg is vásárolták az állatokat. — Tanácsadáson kívül nem tehettem mást, hiszen nem vagyok termelőszövetkezeti tag. Rossz volt nézni, hogyan romlott a tehenek kondíciója. Jó az állomány, tudom, mert ott voltam a vásárlásnál. S ■éppen ezért éreztem annyira •közelállónak a gondokat. Csak éppen nem utasíthattam sen- 3cit. — Ezután már utasíthat? Elmosolyodik. — Nyílt rá lehetőség... Mikor tudomást szerzett a 'Földművelésügyi Minisztérium idevonatkozó rendeletéről, amely lehetővé teszi, hogy körállatorvosok saját munká­juk mellett brigádvezetői jog­körben patronálhatják egy-egy termelőszövetkezet munkáját, ügy érezte, eljött a cselek­vés pillanata. Ez év január 8-án felettes hatóságához írt levelében kért engedélyt, hogy a vizslási Március 21 Ter­melőszövetkezetben vállalhas­son munkát. — S mi történt azóta? — Nem túlzás ha azt mon­dom, hogy valósággal mű­vészet kellett az állatállomány átteleltetéséhez. Ez volt a ^legnehezebb feladat. De sike­rült — sóhajt elégedetten — •pedig mennyi ellenállás, ér­tetlenség, fegyelmezetlenség jellemezte ezt a néhány hó­napot. — A bajokról lehet már múlt időben beszélni? — No nem egészen — til­takozik nevetve — de lénye­gesen jobb a helyzet, mint Januárban. Mikor átvettem az •állattenyésztés irányítását ösz- szehívtam a dolgozókat és el­mondtam milyen tervet kell megvalósítanunk és ennek ér­dekében mit követelek tőlük. A terv tetszett a gondozók­nak, de a követelésekkel ba­jok voltak. Az orvos az első pillanattól kezdve hetente többször, nagyon alaposan el­lenőrizte az időközönként meg­szabott feladatok teljesítését. Köröskényi Gyula úgy nyi­latkozik, hogy az eddigi ered­mények megszilárdulása, a szé­lesebb kibontakozás jórészt at­tól függ, hogy a szövetkezet elnöke, a vezetőség mennyi­re támogatja az elgondolásait. — Két tervet készítettem. Az egyik az idei feladatokat tartalmazza, a másik perspek­tivikus; a második ötéves terv idejére. Számunkra most az első a fontosabb: teljesítsük id,ei tejtermelési, hizlalást, sza­porulati és létszámtervünket. Szépen hangzik ez és rá­adásul nagyon magabiztosan sorolja mindezt. Vajon meg- van-e minden biztosíték a ter­vek teljesítéséhez? Ez anélkül vetődik fel az emberben, hogy a másik munkáját lebecsülné, hiszen a főállatorvos cseleke­dete, ez a vállalás követésre méltó példa. — Kérem, a tudomány hasz­nos jóbarát, s ha a rendel­kezésemre álló gondozógárda fegyelmezetten dolgozik, ma­radéktalanul végrehajtja az utasításaimat, a tudomány hű­séges segítőtársunkká szegődik. Különben — széttárja a kar­ját — bármennyire is igyek­szem ... Kissé felemeli a hangját, s már lelkesedik is. — Nem elérhetetlen az évi 2600 liter tej tehenenként. El lehet érnünk. Az év végére 34 tehenünk lesz már. Tíz hízottmarha helyett mi húszat értékesítünk, mert a múlt évi marhahizlalásból származó 40 ezer forintos veszteséget is be akarjuk hozni. Persze eze­ket az állatokat még vásá­rolni kell. A vásárlásra egyébként megvan a pén­zünk ... Ennek a történetnek, ennek a beszélgetésnek még nem kö­vetkezett el a happy and-je. A jó befejezés még várat magára. Az eredmények rész­legesek, azonban a jövő már biztató kilátásokkal kecsegtet. Az a legfontosabb — s ezt felismerték már a szövetke­zet vezetői is —, hogy min­den akadályt hárítsanak el a szép tervek megvalósulá­sának útjából. Termeljenek elegendő szálas- és szemes­takarmányt, pontosan végez­zék el a kijelölt munkákat, s ami nagyon fontos, törőd­jenek többet az emberekkel. Ha a vezetőség és a tagság egy emberként áll az állat­orvos mellé és támogatja he­lyes elgondolásait, nagyszerű eredményekre számíthatnak. Elvégre mindezt a saját ma­guk érdekében teszik. — P — Kitüntetett elnökhelyettes Mátramindszenten a terme­lőszövetkezetben dolgozik Végh András elnökhelyettes. A közösség érdekében végzett munkájáért nemrégiben a „Ki­váló termelőszövetkezeti tag” kitüntetés büszke birtokosa lett. Az országban elsőkén! teljesítették egész éves tojásértékesítési tervüket a nőtincsi asszonyok Az év végéig megháromszorozzák az eredeti tervet a háztáji gazdaságból Nem nagy, alig több. mint ezerötszáz főt számláló köz­ség Nógrád megyében Nő­tincs. Ebben a községben van a rétségi járás egyik legered­ményesebben dolgozó terme­lőszövetkezeti nötanácsa. Szeg- ner Pálné, a nőtanács egyik vezetője a közös gazdaságban végzett munkája mellett fog­lalkozik a földművesszövet­kezeti tojás és baromfi felvá­sárlásával is. Legutóbb a Központi Bi­zottságnak a mezőgazdaság helyzetéről és további fel­adatairól hozott határozatát is megvitatták Szegner Pálné kommunista tsz-asszony kez­deményezésére, s úgy hatá­roztak, hogy a nyári kelteté­seknél átlagosan két kotlósal- ja csirkét nevelnek házan­ként, s a község az idei to­jásértékesítési tervét három­szorosára, százezerre teljesí­tik a háztáji gazdaságokból. Az utóbbi egy hónap alatt meg is gyorsult a tojás és baromfi szerződéses értékesí­tése a községbeh. Nem ritka az olyan nap, amikor öt-hatszáz tojást és tíz-húsz kiló baromfit érté­kesítenek a háztáji gazdasá­gokból. Retter Ferencné, Ru- zics Istvánná és Záhonyi Sándorné 1800—1800 tojás értékesítésére kötöttek szer­ződést, újabban azonban két­ezerrel emelték fel a háztáji ból értékesítésre tervezett tojás mennyiségét. A község­ben harmincötezer tojás érté­kesítését tervezték az idei évre. Ennek ellenére a szer­ződéskötések már az ötven­ezernél tartanak, s hétfőig a felvásárolt tojás mennyisége már túlhaladta a harmincöt- ezret, országosan tehát első­ként teljesítették egész éves tojásfelvásárlási tervüket a nőtincsi asszonyok. Lesz elég hűsítő ital, gyümölcslé, fagylalt a íöldművesszövetkezeti boltokban — Hű, de meleg van! — mondogatják az emberek és a vendéglőkben hűsítő italo­kat, gyümölcslevet rendelnek. Fogy a fagylalt is, a gyerme­kek mind sűrűbben kérik az •egy forintokat „fagyira” Me­leg van és mindannyian szinte elvárjuk, hogy legyen szódavíz, szörp, fagylalt és igen megsértődünk, ha vala­hol kérésünkre azt felelik: nincs. Arra nem is gondo­lunk, hogy a meleg idő hir­telen állt be, a hőmérő 26— 28 fokot mutat és minden át­menet nélkül itt a — nyár... Igen... És eszünkbe sem jut, hogy az ugrásszerűen -emelkedő igények kielégítése talán nem is olyan egyszerű feladat... No, hiszen azért nem kell megijednünk. Föld­művesszövetkezeteink már a január, február hónapokban gondoskodtak a hűsítő ital-, -szikvízgyártó- és fagylaltgé- ■pek rendbehozásáról, próba­üzemeltetéséről. A szécsényi és rétsági ”hüsi”-üzemek az eddigi 8- 16 ezer üveg helyett ma már 25—30 ezerrel rendel­keznek, és szikvízüze- meinkben is gondoskodtak megfelelő üveg és ballon beszerzéséről. Községeink földművesszövet­kezeti boltjainak raktáraiban — hála a tavalyi bőséges al­ma-, barack- és meggyter­mésnek — ládaszámra állnak a gyümölcslével telt üvegek, s a szomjazok bármelyik boltba térnek be, 3—4 fajta szörpből válogathatnak. A melegben jólesik az édesség is. Tavaly még csak 30—40 olyan községünk volt, ahol friss cukrászsüteményt vásárolhatott a lakosság. Ma már ezeknek a közsé­geknek a száma 120-ra emelkedett. Fagylaltgép ugyan csak 15 helységben van, de a földművesszö­vetkezetek mozgóárusai ezeken kívül még 30 köz­ségbe juttatják el ezt a nagy melegben olyan jól­eső „hűvös” édességet. Hogy a felsorolásból vala­mi hiányzik? — Igen, kedvelt hűsítő itala a férfiaknak, de még az asszonyoknak is a sör. És a sörrel minden nyáron „baj” van! Az idén, ha nem is sokkal, de valamivel még­is több lesz a vendéglőkben és italboltokban a sör. — kemény — Szegner Pálné munka közben. Minden erőt Április, május fordulóján a tavaszi mezőgazdasági mun­kák új szakaszához érkez­tünk, a növényápoláshoz. Na­gyon fontos, döntő jelentő­ségű munka ez. Igaz, a késői tavasz miatt még van olyan szövetkezetünk, ahol a burgo­nyát és kukoricát teszik föld­be. így a növényápolási mun­kákba is beleszól az idő. Vár­ható, hogy viszonylag egy­szerre következik be a cu­korrépa, burgonya, kukorica ápolása, ami megnehezíti a munkát. Ráadásul hátra van még a gabonafélék vegysze­res gyomirtása is, amelyet sürgősen, még a növényápo­lás megindulása előtt el kell végezni. Gyakoriak az erő­sen gyomos vetések, a ritka vetésekben meg különösen sok kárt okoz a gyom. Éppen ezért szükséges, hogy ezek a ter­melőszövetkezetek, amelyek eddig elmulasztották, egy per­cet sem várva, keressék fel a mohorai Növényvédő Állo­mást és kössenek megálla­podást a vegyszerezésre. Az idén 10 ezer holdra való Di- konirttal rendelkezünk, tehát vegyszer van, sőt gép is van elegendő, csak végezni kell a munkát. A gyorsaság azért is lényeges, mert az állomás ve­zetői csak így tudják a leg­célszerűbben elkészíteni a munkák menetiránytervét, s ennek alapján haladnak szö­vetkezetről szövetkezetre. A falusi ember jól ismeri a növényápolás jelentőségét, tudja, hogy a késlekedés, mu­lasztás veszélyezteti a ter­melést. Elengedhetetlenül fon­tos, hogy ahol már erre szük­ség van, azonnal megkezdjék a borsó, mák, cukorrépa sa- rabolását, mert jelenleg ez a legidőszerűbb tennivaló. End- refalván az elsők között fog­tak hozzá a mák és a cukor­répa sarabolásához. Nem ha­logatják a munkát, mert ké­sőbb sokkal több munkana­pot kell ráfordítani egy-egy holdnyi területre, s ez még nagyobb torlódást és többlet- munkát jelent. Ezt úgy elő­zik meg, hogy az egész köz­ség erejét mozgósítják a sza­porodó feladatok megoldása érdekében. Legtöbb szövetke­zetünkben jól készülnek a nö­vényápolásra, azonban néhány helyen még gazdátlan a ka­pásterület egy része is. A rétsági járásban még nem si­került minden termelőszövet­kezetben egyénekre bontani a kapásnövények területét. Ezekben a szövetkezetekben különösen kell érvényesíteni a meggyőző szót, a politikai felvilágosítást, azt, hogy a közösség érdeke megegyezik az egyén, a szövetkezeti tag érdekeivel. Mindezeket össze kell kapcsolni a személyes anyagi érdekeltséggel, mert csak együttes alkalmazásuk­kal lehet jó eredményt el­érni. Rövidesen befejezzük a ta­vaszi munkák első nagy me­netét. Még van időnk — ha kevés is ez — arra elég, hogy felülvizsgáljuk, vagy ahol még elmulasztottuk, kialakítani a munkaszervezetet; előkészíteni a növényápoláshoz szükséges gépeket, munkaeszközöket. Hi­szen szükség lesz minden kul- tivátorra, fűkaszára, lógereb- lyére. Tehát álljanak készen. Még megelőzhetjük az utolsó percekben való kapkodást. Nagy feladat vár a gépállo­másra, hiszen a gyenge ter­melőszövetkezetek elsősorban az ő segítségüket várják. Nagy a felelősségük a traktoristák­nak, mert az ő rossz mun­kájuk lerombolhatja a leg­nagyobb erőfeszítéseket is. Nem szabad megtörténni olyan esetnek, mint például Nőtincsen, ahol a napokban is 11 gép helyett csak 2 dol­gozott. Az ilyen eset egyál­talán nem segíti elő a gyenge termelőszövetkezetek erősö­dését. Ha a termelőszövetkezetek­ben jól összpontosítják az erő­ket, kihasználnak minden ked­vező pillanatot és rugalma­san tudják mozgatni a mun­kaszervezetet, az embereket és a gépeket és minden eset­ben maradéktalanul elvégzik a soronkövetkező, legfonto­sabb munkákat, bármennyire is szeszélyes az időjárás, nem okozhat eredménytelenséget. ---------------­T öbb évre szóló szocialista munkaverseny az érsekvadkerti Magyar-Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet és a csehszlovák határmenti Velka Csalovjai JRD között A testvéri Csehszlovák Szocialista Köztársaság fel- szabadulási ünnepe előesté­jén, kedden Érsekvadkerten a 6500 holdas Magyar Cseh­szlovák Barátság Termelő­szövetkezetben is megemlé­keztek Csehszlovákia nemzeti ünnepéről. Kint a földeken ünnepi műszakot tartottak ezen a napon. A szabadföldi palánták tízezreit ültették el a tsz asszonyai, s a kukori­cavetést is befejezte ezen a napon a közös gazdaság. Dél­ben a község hangszóróin zenés köszöntő és ünnepi megemlékezést közvetítettek, az iskolákban is ünnepi kö­szöntők hangzottak el. A termelőszövetkezet veze­tői ezen a napon jelentették be, hogy Több mint 220-al nő a szarvasmarha állomány A hét folyamán a pásztói járásban termelőszövetkezeti elnökök, mezőgazdászok, szö­vetkezeti pártalapszervezetek. titkárai, községi tanácselnö­kök vitatták meg a termelő- szövetkezetek 1962-es felada­tait. A megbeszélésen, amelyet körzetenként tartottak meg, a növénytermesztés és állat- tenyésztés időszerű tenniva­lóit vitatták meg. Részletesen megbeszélték, hogyan alkal­mazzák az idén, már az el­múlt évben is bevált anyagi ösztönzést. Az állattenyésztés­ben a szarvasmarha állomány számszerű növelése érdeké­ben megbeszélték, hogy bené­pesítik a még üres férőhelye­ket, s 9 termelőszövetkezet­ben — többek között az ecse- gi Békében, az erdőkürti No­vember 7, és a kállói Üj Ta­vasz Termelőszövetkezetek­ben — a korábban tervezet­ten felül még szarvasmar­hákat vásárolnak. A járás termelőszövetkezeteiben több mint 220-al növekszik ilymó- don a korábbi tervekhez vi­szonyítva a szarvasmarha ál­lomány. Az év folyamán az egyházasdengelegi Kossuth és a kisbágyoni Petőfi Ter­mel ő<!7övetkezetben bevezetik az itatásos borj ungelöst. szocialista munkaverseny indul az érsekvadkerti közös gazdaság és a dél­szlovákiai országhatár menti Velka Csalovjai JRD között. * Az 1200 hektáros szlovákiai szövetkezet közvetlenül az országhatár mentén az Ipoly völgyében, az érsekvadker­tiekkel azonos táj és talaj- adottságokkal gazdálkodik. A magyar és a szlovák dolgozó parasztok közös gazdasága alig tíz-tizenkét kilométerre van egymástól, munkagépek­kel és szakmai tanácsokkal is sokat tudnak egymásnak segíteni. A Velka Csalovjaiak már­is ellátták a legfonto­sabb és eddig nélkülözött Zetor pótalkatrészekkel az érsekvadkertieket, akiknek saját gépparkjá­ban több csehszlovák gyártmányú mezőgazdasá­gi gép van. V A Magyar Csehszlovák Ba­rátság Termelőszövetkezet dolgozói a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság nagy- nemzeti ünnepe alkalmából táviratban köszöntötték szlo­vák versenytársaikat. Távira­tot küldtek Antonyin Novot- ni elvtárs, a CSSR elnöke és a Budapesti Csehszlovák Nagykövetség részére is. (Nagy) (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom