Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)
1962-04-03 / 26-27. szám
1952. április 3. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 9 MAI EMBEREK CSIKASZ ISTVÁN: VALLOMÁS TA VASZ Napjainkban új tartalma van a hősiesség fogalmának. Mindenütt, ahová szólítja az ■élet az embert, új hősök születnek, a munka hősei. Egyszerű emberek, hajdani kizsákmányoltak, megalázottak, akiknek sokáig szavuk is alig lehetett, most meg a szabad élet adta lehetőségekkel élve a munka hőseivé válnak. És ami sorsukat nemessé, követésre méltóvá teszi, önfeláldozó gondoskodásuk a többiről, az, hogy több a vágyuk, mint a fizetésért, a -mindennapi kenyérért tenni, cselekedni. A holnapra gondolnak mindig, az életszépítő mában, és ahová szólítja •őket a kötelesség, ott állnak helyt szilárdan, magasztos lendülettel. Őszhajú tanácstag Sok gond, felelősség, ezernyi apró-cseprő dolog intézése, jogos és jogtalan sérelmek meghallgatása, mérlegelése, problémáik megoldásának elősegítése egyik fontos feladata a tanácstagnak. így »dolgozik a kisterenyei iskola- környék lakóinak tanácstagja, a hetvenhét éves Grósz bácsi. Hajdanában ilyenkor •már csak a tétlenségnek él- -tek az öregek. Ö meg ma is friss és mozgékony. Azt mondja, az ad neki fiatalos lendületet, hogy érzi, most Is szükség van rája. Tizenkét éve tanácstag. Így hót már akkor is benne volt jócskán a korban, amikor e megtisztelő posztra jelölték. ÍÉs ő vállalta a tengernyi törődést, a másokért élés felelősségteljes hivatását, önzetlen emberiességből. Hiszen a tanácstag nem pénzért dolgozik, sokszor köszönömöt is alig kap egy-egy elintézett ügyért. Aki mégis vállalja, szívvel csinálja, méltó az emberek bizalmára. A száguldó idő hófehérre festette a haját, ráncokkal futtatta be jóságos arcát, «mégsem tudott győzelmet ülni a hetvenhét év felett. A kis öreg frissességét sok fiatal megirigyelhetné. Nem is volt még tanácsülés, ahonnét a mozgékony, derűs kedélyű • ember hiányzott volna. Mi ad neki ennyi erőt és küzdeni akarást? Egy szeretetteljes mondat vésődött szívébe, erre gondol mindig, ha -segítségét kérik. Király András, a tanácselnök mondta, mamikor visszavonulni készült: — Grósz bácsi, nem érzi, hogy szükségünk van magádra? — S ő maradt boldogan, lelkesítettem Persze Grósz bácsinak is van azért problémája és bánata is, amire nem kaphat orvosságot. Fáj nekem — mondja nehéz sóhajtással —, hogy nem lehetek többé húszéves. Akkor mutatnám meg, hogy mit lehet ma egy fiatalnak tenni. Húszéves mérnökjelölt Pillantsunk hát a fiatalok hétköznapi sorsába. Kiss Kati Pesten van éppen, mérnöknek készül, ö, a bányászember húszéves leánya, a pesti aszfaltot tapossa, ösztöndíjjal küldték. A megye vissza várja később, diplomával a kezében. Kati szelídlelkű, csendes kislány. Szereti ugyan a ropogós dzsesszt is, de szívesen mélázgat gyönycrteljes szívvel a pesti Operában, vagy a tiszteletteljes hangulatú Zeneakadémián. Tudja, hogy régen anyja szívét megvalósíthatatlan álmok feszítették. De az esztergályos leányának nem lehetett a katedrára jutni, kisgyereket pesztrált, miközben lelkét sóvárogva epesztette a sejtelmes világról szóló könyvek utáni vágy. Most bőven lapozgathat, mert valami ki- fejezhetetlen érzés egyre csak serkenti a Katival történő versengésre. Nehézkes futás ez az ifjúság diadalmas száguldásával. Szóval Kati a mérnöki hivatásra készül, számok, ábrák, képletek rajzanak fejében. Tervei is szépek, a mi fiatalságunkhoz illőek. Azt mondják, életét szánná arra. hogy mielőbb megszűnjön a nehéz testi munka, a fáradtan görnyedt derék, a megfeszített munkából sajtolt veríték. Apjára gondol, akit fiatalon vitt el a sötét, egészségre káros munkából a tüdőbaj. — A ma és holnap apáinak száz évig kell élni. A jövőnek ez a perspektívája. — mondja Kiss Kati, a húszéves mérnökjelölt. Szocialista állattenyésztő És falun is, a mezőgazdaság átszervezése után, naponta születnek új és szép eredmények, formálódnak, fejlődnek az emberek. A munkának ilyen hétköznapian egyszerű hőse id. Rados István, a magyamándori sertéstenyészet szakembere. Pályafutását cselédként kezdte, évekig ette az embertelen sors keserű, nehéz kenyerét. Számára a felszabadulás csakugyan a szó szoros értelmében jelentett szabadulást a nehéz iga alól. Ütat az emberibb élethez, lehetőséget az elismert munkára. Tíz éve máF, hogy itt dolgozik a külön kis birodalmat jelképező nándori gazdaságban. Tizenketten vannak együtt, tizenkét szakmáját szerető, a munka iránt igényes, lelkiismeretes ember. Valamennyien harcba indultak a megtisztelő szocialista címért. Itt falun is többre, jellemvonásokban minél gazdagabbra vágynak a dolgozó emberek. Ezt számokkal ők is igazolják. Közülük négyen — az elsőrendű szakember Rados István is — kiváló dolgozó oklevéllel dicsekedhetnek és kiváló állattenyésztő is van a brigádban. A kollektíva lelke a sok tapasztalattal rendelkező Rados bácsi. — Ha már vállaltunk, adjuk ki a jelszót, álljon mindenki a sarkára, — mondták és azóta állják keményen a sarat. Segítik egymást a nevelésben, erkölcsiekben és a munkával kapcsolatos problémákban egyaránt. Állataik szépek, tiszták, jól gyarapodnak. Egy- egy cigarettaszünetben közösen olvassák az újságot, s nemcsak a napi sajtót, szaklapokat is. Hogy együtt művelődjenek. közösen fejlődjenek. Rados bácsinak olyan terve van — és ez feltétlen felkarolandó gondolat —, hogy szeretné tapasztalatcsere formájában továbbadni az itt alkalmazott ügyes módszereket másoknak, akár a tsz-be- lieknek is. Sokat segít nekik a kis irodában felállított rádió. Rados István elismerően mondja — napjainkban már az istállóba is eljut a világ hangja. Itt is mát szépítő, jövőt formáló emberek tevékenykednek éppúgy, mint bármelyik munkahelyen. Életük, problémájuk, fejlődésük bemutatásával még nem ért véget a sor. Százan és ezren vannak Grósz bácsik. Kiss Katik és Rados Istvánok ebben a mi tizenhét éve újjászületett gyönyörű országunkban. Élnek, dolgoznak a máért, tervezik a holnapot. Szívükben már visszavonulóban az önző én és enyém, a közösségért, a miénkért alkotnak, csatáznak, vívódnak, olykor már. nehézkesen. de mindenkor tettre készen. Emberek hétköznapjainkból, telve bizakodással és az egymásért élés szárnyakat adó lendületével. UJLAKY MARIA A három méter vastag szén telep az egész frontszár- ;nyon mintha megemelkedne. 'Tompa robaj zúg végig a vágatokon. A kaparó mellé szerelt vaslemez felfogja a lezúduló szenet, a teknő is megtelik szénnel. A bányászok előbújnak rejtekhelyükről, s míg a szerszámosládán jó étvággyal fogyasztják elemózsiájukat, sok mindenről szó esik. Én Domonkos elvtárssal váltok szót. — Nagy dolog bizony Kos- suth-díj ásnák lenni. Most ér- «zem csak igazán, amikor túl vagyok az „ünnepeken”, amikor arra gondolok, hogy mivel jár a kitüntetés, — mondja a frontmester.. — Tervei? — kérdem kurtán, mert a füstrevárás csak ’tíz perc, s addig még sok mindent meg szeretnék tudni újdonsült Kossuth-díjas vájárunktól. — Nem titok — veszi át •újból a szót —, hogy a jövőben is az élenjárók között szeretnék szerepelni. A brigád valamennyi tagja egyet is ért ■ezzel, sőt azt látom, hogy mostanában mintha mindegyik jobban megfogná a munka végét. Néhány másodpercig gondolkodik, s így folytatja: — Egy műszakban 165 tonna szenet kell nekünk innét kiadni. Eddig 104 mázsás fejteljesítményt értünk el, de feltétlen növelni szeretnénk ezt a mennyiséget. Úgy határozott a brigád, hogy még jobb munkaszervezéssel, a teljesítmény növelése céljából az eddigi 1,6 méteres előrehaladást 2 méterre fokozzuk 24 óra alatt. — A kitüntetésnél azt is figyelembe vették, hogy nagy gondot fordított a fiatalok nevelésére. Mi most a terve? — kérdezem. — Nehogy azt gondolja, hogy nevelés nélkül az elénk tűzött feladatot meg tudjuk oldani. Most is kilenc ember van a munkahelyen, csillések, meg segédvájárok. Liptai Pista Debrőről került hozzánk, hat hónapja ismerkedik a bányával, de jó frontos bányász lesz. Petries Lajos most jár a segédvájár tanfolyamra, rövidesen vájár lesz, csakúgy, mint Varga István Sírokról, meg a többiek. Gecse Tivadar meg Rausz István technikumba készül, aknász lesz mind a kettő. Csillésként kezdték. Szóval nem lesz itt baj — s óráját nézi, lejárt-e már a füstrevárási idő. Még egy kérdést azért megkockáztatok. Mégpedig azt, hogy elég kényes ez a munkahely, nagy figyelmet, becsületes munkát kíván mindenkitől. — Már tudjuk, hogy minden hatodik méterben nagyobb nyomást kapunk. Akkor recseg-ropog a front. Ezért a biztosítást is úgy végezzük, hogy mire ez a nyomás jelentkezik, teljesen biztosított munkahelyünk legyen. De ezt a nyomást ki is akarjuk használni, főképpen a robbanóanyag megtakarításnál. Mert van arra is vállalásunk. Most jut eszembe — teszi hozzá —, 1,5 százalékos palatartalom csökkentést is vállaltunk, meg azt, hogy újításokat is alkalmazunk munkahelyünkön. — Szóval ilyenek a mi terveink. Mert higyje el, ez nemcsak az enyém, hanem a brigádé is. Ezért járunk szakmai oktatásra, a Bányász Akadémiára. A 14-ből kilencen tanulunk... Nem tudja tovább folytatni. Szólítja a munka. Talán nem is köszönünk el egymástól, mert Földi Imréhez szól: — Imre, menjünk végig a fronton, hadd induljon a szállítás... Már látjuk a külvilágot. Bár az akna nyílása még csak kicsiny, fehér pont, de az már a Nap. Megindul a hosz- szú gumiszalag is. Kísérőm felém fordul, s csak ennyit mond: — Domonkosék szeneinek ... Látja, ez a szén már a frontról jön ... Somogyvári László Nem kiáltani - szótagolni kell, lassan forgatva minden ú) betűt: reflektor fénye hogyha ingerel, s belső füzeknek fénye hogyha fűt...I Ropogjanak a bágyadt, bús szavak, s kihűljenek a zord termek falán, mint tűzijáték, le úgy hulljanak betonra, kőre s szivekbe talán... Mozdulatlanul, megmeredve szól), hogy élni tudjon minden gondolat, sértse büszkén az elvakultakat, tátongó seket ütve mind a jón, hogy váltsa könnyük vissza azt nekünk, amit versmondás közben szenvedünk ... t A tavaszi munkákról tárgyaltak Szécsényben Szombaton Szécsényben ülést tartott a iárási tanácstagság. Az ülésen a tavaszi mező- gazdasági munkákra való felkészülést beszélték meg. Újszerű beszámoló is szerepelt a tanácsülés napirendjén: egy előzetesen felkért ideiglenes bizottság jelentése alapján megvitatták a határőrség és a hazafias lakosság kapcsolatát. Megjelentek az „első fecskék” a gyermekjátszótereken is, önfeledt kacagással, pajkos kedvvel veszik birtokba a még tavalyról kintfelejtett néhány hintát Tizenhal- évesek levelei Száznál több tizenhat éves gépiparista magyar dolgozatának áttanulmányozása után nem könnyű a dolga az újságírónak, ha arról akar véleményt alkotni, ezek a technikum második osztályában tanuló fiatalemberek mennyire érzékelik a mát, társadalmuk forró és hűvös partjait. Korukra jellemző változásainkat miként igyekszik magáévá tenni ez a jövendő szakmunkásokat, az értelmiség egy részét is jelentől, már nem gyermek, s még nem is felnőtt, de talán éppen ezért nyersen is nagyon nyílt szívű ifjúsági réteg? Az külön dicsérendő dolog, hogy a fiatalok tanárai — az élet tapintható közelségébe viendő szándékkal — kaput nyitottak a gondolatnak: írják meg dolgozatban a diákok a Nógrádi Népújságnak azt a hibát, vagy azt az eredményt, ami leginkább lekötötte érdeklődésüket környezetükben. Nem túlzás, hogy ezek a mi tizenhat éves gyermekeink a gyakoribb esetben fenntartás nélkül természetesnek vehető és több közösségi tudattal rendelkeznek, mint az önzés számtalan pofonját eltűrt negyven év körüli apáik. Nem arról beszélnek, nem arról írnak, ha — mint a mesebeli három kívánság esetében — szabadon kiönthetik a szívüket, hogy kenyér nincs elég, lyukas a cipő, vagy fü- tetlen a lakás. Egyszerűen azért, mert nem is ismerik az ilyen problémákat, s ha beszélünk mi akkori életünk siralmas voltáról, úgy veszik, mintha még kisgyermek éveik boszorkánymeséit hallanák. Gordos Rezső, aki Egyhá- zasgergéről jár a technikumba arról ír, hogy az 1961- ben alakult Uj Élet Termelő- szövetkezetben „sok tag úgy gondolkozott, hogy nem érdemes dolgozni. A kukorica és burgonya egy része ka- pálatlan maradt, nem hozta meg a kívánt termést... Jó vezetéssel és helyes munka- szervezéssel az idén eredményes nagyüzemi gazdálkodást lehet megvalósítani”. A szé- csényi Balogh Sándor dolgozatából: „Községünkben már 1955-ben elhatározták, hogy strandot építenek. Mi lehet az oka annak, hogy még most sem valósult meg?... Eleinte a munka nagyon szépen haladt mindenki örömére, azonban hamaroson abbamaradt. Szécsény lakói, elsősorban a kiszisták elvállalták az építés nagyobb részét társadalmi munkában”. Kászonyi Bertalan nagybátonyi problémát említ. „A bányavárosból sokan járnak vonattal Salgótarjánba dolgozni. Az állomást megközelíteni nagyon körülményes. Gyalog csak a sínek között lehet közlekedni, ez pedig a sáros időben rendkívül veszélyes. Még talán két hónapja sincs, hogy egy fiatalasszony kisfiával az állomásra igyekezett. A Kis- terenye felől érkező személy- vonat ráfütyült, de ő csak a szembejövő vonatra figyelt. Az megállni már nem tudott, s halálra gázolta az asszonyt. Szerencsére a kisgyermek megmenekült. De ha járdát építenének, amiben mi is szívesen vennénk részt, elkerülhetnénk az ilyen tragikus baleseteket.” Az épülő salgótarjáni szállodáról ír lelkesen Komka Gyula. „ ... Hatalmas eszka- vátorok, földgyaluk és tíz- kerekü autók dolgoztak a helyszínen és ezzel nagyon megkönnyítették az emberek munkáját. A szálloda makettje gyönyörű, ilyen épülettel eddig nemcsak Salgótarján, de a legtöbb vidéki város sem dicsekedhetett. Uj színfolttal gazdagodik városunk, s mi büszkék lehetünk a gyors fejlődésre”. Kristóf Pál a ka- raneskeszi pártház építése körüli huza-vonát marasztalja el, s azzal fejezi be levelét, hogy: „szeretném, ha 1962-ben végül mégis elkészülne ez a fontos épület.” Behan János az acélárugyári új hideghengermű jelentőségét már úgyis látja, mint annak egyik jövendő dolgozója. „Ha végigsétálunk ebben a hatalmas csarnokban, az alkotó munka zaja üti meg fülünket. A hatalmas gépek látványa lenyűgöző. A legnehezebb fizikai munkát gépek végzik. A dolgozók csak a gépek működését és a munkafolyamatok helyességét ellenőrzik. Ez az új üzemegység nemcsak a gyár, hanem exporttermelésével az egész magyar ipar jó hírnevét is öregbíti.” Ferencz János a nőtanács által javasolt városi vidámpark tervén lelkesedik. „Már csak arra várunk, hogy mikor indulnak meg a munkálatok és akkor mi is teljes erőbedobással fogunk dolgozni. Azon leszünk, hogy minél előbb elkészüljön ez a fiataloknak jó szórakozást nyújtó szép park.” A lányok közül Baky Erzsi így ír: „Már megkezdték az új kórház építését, amelyben sebészet, szülészet, gyermekgyógyászat lesz. Mennyivel könnyebb lesz a betegségek ellen védekezni!” Simon Ildikó a zagyvapálfalvi kiszesekről ír és kifogásolja némely meggondolatlan fiatal helytelen magatartását A herencsényi Lenin hagyatéka Termelőszövetkezet belső problémáit feszegeti Bartus István. „ ■.. A tagok egy része éjszaka kijárt a földekre és vitték a közösből, amit láttak. A vezetésben is sok a hiba. Sokszor előfordult, hogy a munkaegység előleg két-három hónapot is késett. Természetes, hogy ilyenkor a tagság nem ment jókedvvel dolgozni. Azt hiszem, jó lenne megszívlelni mind a tagoknak, mind a vezetőknek a tapasztalatokat, s mindjárt másként alakulnának a dolgok. Ha betartják a szabályokat, a közeljövőben fellendül termelőszövetkezetünk Ander Lajos a nemzetközi összefogás jelentőségét méltatja. „Igen nagy megnyugvást jelentett mindannyiunknak az a rádióhír, hogy az Ipolyon, Nógrádszakál közelében egy hat kilométer hosszú vízgyűjtőt létesítenek a magyar és csehszlovák igazgatóság közös összefogásával. Ha ez a munka befejeződik, óriási termő- területeket nyerünk, s végre megszűnnek Salgótarján vízellátási problémái is." Szó van ezekben a levelekben a salgótarjáni strand hiányáról, a hasznosi tsz sportkör nagyszerű eredményeiről, a Kazáron épülő politechnikai műhely , jelentőségéről. Arról is, hogy Dorog- házán 1—2 órás késéssel érkezik a kenyér az új önki- szolgáló boltba. A fejlődé» eredményeiről, hiányairól, a problémák megoldási lehetőségeiről. És minden sorból, néha nem preciz megfogalmazással ugyan, de egész életünket elfogadó, felelősséget érző tudat csendül ki, A mi tizenhat éves gyermekeink gondolkodása hűen tükrözi a szocialista pedagógia és oktatás egészséges voltát, a társadalmi nevelés helyes irányát. Ezek a fiatalok nem szűklátókörő, egyéni érdekeket, vagy bigott vallási kérdések boncolgatását tekintik fontosnak, hanem mohó élvezettel szemlélik a kitárult jövő nagyszerű lehetőségeit. Szemlélik és lelkesednek érte, egyre fékezhetetlenebbül cselekvő részesei akarnak annak lenni. Erre tág teret nyertek rendszerünkben. Erre alkalmassá is nevelte őket rendszerünk!
