Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)
1962-04-30 / 34-35. szám
8 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. április 30. ^ölheti énül... oo TT rí 1J 11 ,fÉs lesznek, akik élsz örnyülködvén ilyesféléket beszélnek egymásnak: miket össze nem fecseg ez az ember! hisz’ ez bolond, zárjuk el hamar, lázas hitét lehűti majd. a magánosság. Erre pedig csak azt mondhatom, az én akarásom nem bolondság, hanem tövig kalászos táblája a tibennetek még csak csírázó búza szemeknek. Az én hitem a földnek melegsége, és miként a föld szétosztja melegét gyenge füzeknek, reng eteg erdőknek egyaránt az én hitemet úgy ősz tóm szét közöttetek." (József Attila: Tanítások.) zott, az anyósához. Másodszór is férjhez ment, mert ^*SÜPÁN NÉHÁNY meg- úgy érezte, hogy nem tud to- jegyzés hangzott el a tél de- vább élni egyedül. Nyugal- rekán arról, hogy a margit- masabb esztendők követkéz- tárói hatos akna szocialista tek. A felszabadulás ismét brigádjából kivált egy cinbe:. meghozta a munkakedvét. A Hegedűs Aladár vezette ba- Pártmunkát vállalt, mert nJ';-LSZ brigádról van szó. Se nem felejtette el a régi idők szép célkitűzéseit. Aztán — mint sok mást, akiket idegen földre sodort a sors — őt is a honvágy figyelmeztette az itthonra. — örömmel jöttünk haza. Ügy terveztük, hogy most * Szabadság út egyik Négyüket — mint a legveszé- ™ar megpihenünk. Szép műemlék épületére lyesebb embereket — külön öregkorra számítottunk... ~ mutatnak, mikor Mól- szállították kocsin. Katonai nár Mihálynét keresem, akit őrizettel. Veszélyesnek tekin- itt Pásztón jobbára csak tették őt is, az élet teljében László Juliskának ismernek, levő özvegyasszonyt — az A hosszú udvar mélyén meg- urát elvitte a világháború —, lelem a kis lakást. Itthon van, mert embermódra szeretett akit keresek. Tisztítószer sza- volna élni. ga áramlik ki a benyitott aj- yatvan, Eger a keserves Idős, szikár, szigorú te- életút következ5 állo_ másai. Fogdából fegy tón. kintetű asszony emelkedik Mélyet sóhajt. — Váratlanul meghalt a férjem, újra egyedül maradtam. Igaz, hogy itt a fiam, de ő nem marad az enyém... Most lenne szükség arra, hogy megszínesítse az öröm az életét. Hiszen annyi szomorúság, bánat lopta be magát a szívébe, hogy több emszó, se beszéd, elment. A műszak után vette a fűrészét, baltáját és elment. Ahogy visszaemlékeznek, talán annyi megjegyzést tett, hogy hazaviszi a szerszámokat megélesíteni. De ez csak kibúvó volt a kérdezgetések elől, ugyanis a bányászember ritkán szokta a szerszámot, kivinni a bányából. Elvitte, mert nem akart többé vissza jönni. Nagyon jó munkás volt. Sőt, kitűnő, igazi belevaló bányász, amolyan acélizmú, fiatal, fáradhatatlant szikár ember, akinek inkább a keze járt mint a szája. Most már ide kívánkozna a neve is, de egyezséget kötöttünk a brigáddal — no és legfőképpen S4?“6 melí61‘ Ö aZ’ akit h**ba S SüzStőíe8eb bernek^Ts' elég Tenne.'^És" még- iT’mondík enl Sokat hallottam már róla ®z^kltottaki és az ő élete is s,f™ Ht°rte ™ost®h.a nek az embernek hat hónaNéhémy évvel ezelőtt esvik ,beleszorult a börtönudvarok elet Hetven ev szállt el a feje ó szomorú történetét, ofcX i körsétáiba. Sokszor úgy érez- Mert. Ilyenkor mar az em- történet előzményét, ne tárté, hogy nincs szabadulás. De lekeit dédelgeti az ember. De -uk fel a nev£t Megbánta mindig kapott az élettől va- neki van-e mit dédelgetni? lami apró biztatást, találko- Mit kaPott ő az élettől? A zott jó emberekkel, akik egy- sors„ szeszélye játszott vele? egy biztató szóval erősítették, k*6 ° nem hisz a sorsban. Azt Még jobban megtanulta, hogy vallja, hogy a sorsot az emsokféle ember van, de rájött berek irányítják, arra is, hogy több a jó em újság is írt róla. Megírták, hogy 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság munkájában. Valaki — idős ember már az is — csak így emlegette: a pásztói Juliska? Így ismerték sokfelé. Leülünk. A Mátra felől szél fúj, felénk bólogatnak- a Kövicses parti jegenyék. bensejében dúló vihar, mert neki ez a döntés 1 életet, vagy halált jelentett. Visszafogadták. Azt mondja Hegedűs Aladár, hogy nem az a nehéz, amikor az embert munkára biztatják. Az már az emberrel öröklődik, hogy munka nélkül élni nem lehet. Ez a brigád is már évek óta egyenletesen termel. És jól, bőséggel. Biztos kézzel veszik el az élettelen föld, életet adó kincsét. Az a nehéz, amikor ezeket az új világ erkölcsére, törvényének betartására is meg kell tanítani. Ez a nehéz. Hat hónappal ezelőtt kimondhatta volna erről az emberről is, hogy a gondok nehéz áradatát zúdítja ezekre az akármilyen szövetségnél is szorosabb egységben élő emberekre? Négy éven át dolgoztak vele. Olyan munkás volt, aki előtt nem lehetett elrekeszteni az elismerés szavát. Kétszer is kitüntették. De ez csak az egyik élete volt. A másik, a munkán kívüli, burjánzott a vadhajtásoktól. — Mire emlékszik legjobban Molnár néni? — kérdezem tőle. Kíváncsian várom a választ. Találgatom, vajon mi ragadhatta meg ezt az asszonyt legjobban az életben. A hegyek felé pillant, kutat az emlékekben. — Nem jó szenvedésekre emlékezni. Cselédsors ... korai özvegység ... bánat, szomorúság. Ez volt a legtöbb bér, mint a rossz. Molnár néni fia lép be a konyhába. Bemutatkozik és hallgatja a beszélgetést. Az anya a fiára néz és elégedetten pihentet^ szemét: — Nagyon tanácstalan voltam, mikor kikerültem a börtönből. Nem ülhettem tétlenül, dolgoznom kellett, ha élni akartunk. Budapestre mentem, mert itthon nem kaptam munkát.1 Molnár néni kezére téved a tekintetem és azonnal ki— akadozik a hangja. Lá- . ... , . , , tóm az arcán, hogy fájdalmat a a om’ hogy1 mivel kereste okoz neki az emlékezés. Nem me® a keTlyerre vaIót. Da- akarok régi sebeket felszaggatni — hiszen nekem sem esne jól, ha ilyet tenne velem valaki — s megpróbálom derűsebb témára terelni a szót. De nem lehet Molnár néni elmondja, hogy valóságos szentségtörésnek számított az akkori emberek szemében szebb életről és megbocsáthatatlan bűnnek szocializmusról beszélni. Hamarosan rásütötték az ilyenre, hogy vörös felforgató. — Mondták az én hátam mögött is ezt. A szolgabíró meg megfenyegetett, hogy jó lesz vigyázni... S zereti az embereket, nagyon örül, mert látja, hogy napról-nap- ra több valósul meg abból a világból, amit elképzeltek. Az örömbe azonban üröm is cseppen. Mikor annak idején az újság nagy megbecsüléssel írt róla, egyesek azt suttogták, hogy eltették az újságot, mert szükség lesz még rá, ha megváltozik a rendszer ... Mennyire tévedne!; az ilyen gyáva suttogok; sosem fogják megérteni, hogy mind többen lesznek az olyan emberek, akik egyéni boldogamit tett, visszajött és húsvét vasárnap, amikor az egész brigád összeült, odaállt eléjük és nagyon becsületes, őszinte megbánást tanúsított. Azzal kezdte: C CRY SZOBÁCSKÁBÁN ültünk a feleségével. A beszélgetést csak az üzemből betolakodó zúgás zavarta. Ö már megszokhatta, mert figyelmet sem fordított rá, csak akkor villant nyugtalanul a tekintete, amikor közvetlenül az ablak előtt eldübörgött egy- egy súlyosan rakott teherautó. — Fogadjatok vissza, mert elpusztulok. Érdekes emberek ezek a bányászok. Kemények, nyersek. Aki nem ismeri őket, még a durvaság bélyegét is rájuk süthetné. Pedig annyi emberség, amennyi ezekben van... Ennek az embernek sem szóltak semmit. Egyetlen árva szót sem, csak nézték őt. Szinte felboncolták minden porcikáját. Ilyen tekintetek előtt nem lehet takargatni gadt, inas a keze. Kemény görcsök ülnek az ujjakon. Ä munka letörölhetetlen nyomai. önkéntelenül is a mellettem álló teknőre pillantok. A földön levő lavórban még gőzölög a nagy halom ruha ságukat csak a közösség bői- semmit, itt csak őszintén le- dogságával tudják elképzelni, bet beszélni. Ő ezt nagyon Egyeseknek talán tehernek jól tudta hiszen közéjük való, tűnik, ha találkoznak Molnár veluk látta meg a vllagot> nénivel és ő a múltról beszél. Ne ítéljenek róla rosszindulatúan. hiszen tévedhet, ő Észreveszi a pillantást, már nehezebben érti a mi Sosem szégyeltem a bonyolult világunkat. Nem szabad félremagyarázni tévedését. hiszen az emberek sze- retete és egy nagy álom — ami nemsokára valósággá válik —. a kommunista társadalom vezette őt is ... munkát. Ez adta vissza a lelkierőmet. Pesten se volt maradása. A rendőrség a múltja felől érdeklődött, mire összecsomagolt és szlovák földre uta..... Az én akarásom nem bolondság, hanem tövigkalászos tá blája a tibennetek még csak csírázó búza szemeknek." A Nógrádi megyei Vendég- csaknem 30-féle étel között látóipari Vállalat különösen válogathatnak az érdeklődők, az utóbbi időben sokat tesz A Salgó-étteremben már hoz- azért, hogy könnyítsen a dől- záláttak ehhez a munkához, s gozó nők második műszakján, egy hónap alatt közel 10 000 A vállalatnál ezért határoz- adag félkész ételt készítettek mintegy 50 ezer forint értők cíj hogy megkezdik a el, s adtak át a kereskede- tékben vásároltak_ félkész ételi félkész-ételek gyártását, s lemnek. A választék nagy. leket a salgótarjáni háziaszszonyok. B izony vigyázni kellett akkor, mert könnyen elcsattant a pofon, lesújtott a hajdú pálcája. Tilos volt szervezkedni, gyűlést tartani. S mégis, ennek ellenére is szervezkedtek a szegényebbek, a cselédek, a kisebb iparosok. Mikor kikiáltották a Ta- nácsközátrsaságot, úgy érezte, hogy valami új kezdődik. Együtt örült a szegényekkel, akik ruhát, cipőt kaptak, hogy felöltöztethessék rongyos gyermeküket, azokkal, akik földet kaptak. De sokan gyűlölték s nem tudták megérteni, miért jelent örömet az valakinek, ha más kap valamit. Ügy élt ezekben a napokban, mintha valami szép álom fogná körül. Megszépült körülötte minden. Aztán az egyik augusztusi reggelen nem találta a bátyját a cipészműhelyben ... — Alig tettem le a reggelit, beállított egy hajdú és a városházára hívott. Nem gondoltam én rosszra, hiszen nem követtem el bűnt. A városházán tudtam meg, hogy a bátyámat letartóztatták. Engem meg azzal fogadott egy vékonybajszú fiatalember, hogy szégyeljem magam, mert lázító vagyok.. Sosem felejtem el, még azt is mondta: miért kellett felnyitni a földmunkások szemét? Valósággal beleremeg az emélkezésbe, de felvág a hangja: — Azt válaszoltam neki. ho-rv azért, hogy lássanak... .......................... ös szeszedték a direktórium Ügyes kezek végzik a hús és zöldsegleves vezetőit és elhurcolták őket. csomagolását együtt birkózták le a munka első fáradalmát, velük kóstolgatta a szerelem ízét és most, hogy a fájdalom szinte ízekre tépte, hozzájuk fordult segítségért. Emberi fogyatékosságából eredő betegségét semmi sem tudta volna annyira meggyógyítani, mint ennek a huszonnégy szempárnak nehéz, mélyreható tekintete. Mint aki megrokkant, állt előttük és várta az ítéletet. Arcszínét elhalványította a Pádár András A háziasszonyok örömére Húslevestől a rántott húsokig minden megtalálható a vendéglátó készítményei között. Az érdeklődést ? bizonyítja, ne hogy az elmúlt hónapban — Áh, hagyjuk, ne is beszéljünk róla — kerülte a kérdéseket. Fájdalmas volt ennek a legszebb éveit élő asszonynak az arca. Inkább a fiáról beszélt és akkor felragyogott. — Most jön az iskolából! Első osztályös... — és türelmetlenül kinézett az ablakon. Mintha szaggatná a gondolatokat, megint a férjét említi. A visszaemlékezés felnyitja a beszélgetés útját... Halkan, mintha fájna minden szó, mondja, hogy az egyik _ este kinyitotta a konyhaajtót, hogy szabad legyen hozzájuk is a tavasz útja, s a gyerekkel csendesen üldögéltek. Az esti csend tápláléka lehetett az apai szeretet utáni vágyakozásnak, a gyerek panaszösan nézett rá. — Apu mikor jön haza ...? Nem tudom — a bizonytalanságtól ingerült volt. . ~ Nem baj, tudok már írni, majd írok neki -— szemrehányón nézett rá á gyerek. És akkor az udvarról beszólt valaki. Nem kell írnod kisfiam, apu itthon van. tek is, őrzik a vádat. Egy ember, aki az új világ új seregébe lépett, kettős életet élt. Jól dolgozott, ott helyt állt, de a munkán kívül a mocsárban gázolt és nem tudott megállni. Tanúskodnak a papírok, hogy a családjától elvont pénzt a kocsmában szórta szét. Amikor pedig hazatért, verekedett, űzte a családot, verte az asszonyt. Józan perceiben tudatában volt bűneinek^ s menekült már önmaga elől is, a csábítók elől is. De ahelyett, hogy keményen határozott volna, elhagyta munkahelyét, családját, azt hitte, ezzel megszabadul bűnétől is. Útja végig vezetett a' fél országon. Tatabánya^ Budapest, Petőfibánya, de sehol nem tudott gyökeret ereszteni. Űzte a testét-lelkét marcangoló leikiismeretfurdalás, amely minél hosszabb ideig tartott, annál jobban kínozta. Vasárnap, amikor a brigád előtt állt, így emlékezett erre az időre: — Egy életre elég volt abból a szenvedésből, amely a hat hónap alatt nekem ju- ) tott. A közösség, amelyben élt, dolgozott, nem tudta, hogy ez az ember kettő? életet él? Hiszen ennek a gazdag új embereket formáló munka- közösségnek éppen az a legfőbb erőssége, hogy csak olyan embereket fogad be, akik emberi normák között tudnak élni és dolgozni, és ha nem így*élnek, erre neveli őket1 A felelősséget nem hárítják el. Hegedűs azt mondta, amikor befejezték azt a bizonyos vasárnapi megbeszélést: — Ami ezzel az emberrel történt, azért mi is felelősek vagyunk. Nem bizonygattak egy szóval sem, de akármelyiket megkérdezhetnénk, az egymásra való őrködés olyan törvénnyé emelkedett életükben, mint a mindennapra meghatározott csille szén felszínre küldése. Tehettek ennél helyesebbet, hiszen nagy igazság az, hogy az embereket formálni a legnehezebb, de a legfontosabb. Amikor ez az ember otthagyta őket, milyen gondot okozott nekik. Hiányzott a termelésből, nehéz volt elviselni, hogy egy szocialista brigádtag szegte meg a törvényeket. De ezeknek az embereknek abban van a legfőbb erejük: ha érzékenyen is érintette őket, erkölcsüket is megtépázta, nem haraggal gondoltak rá. Rádöbbentek, hogy vétettek. Láthatatlanul végig kísérték hányatott útját. Ismerték, mit csinál Tatabányán, ott voltak vele Petőfin, megfogták kezét, amikor kétségbeesésében már a halál karjába akasz- kodott, magára is hagyhatták volna, hiszen becsapta őket. Vigyáztak rá, de engedték: ezt a kálváriát járja végig. Helyesen tették. Ezt a? ,emkert a saját szenvedése térítette észhez. Abban, hogy elmenjen, nem tudták meggátolni, hiszen szó nélkül, lopva ment el. De hogy nem veszett el, ez az ő érdemük. Visszajött, megbánta bűn maguk közé fogadták és tói a perctől tovább egye getik útját... A gyerek az apja nyakába ugrott és csókolta, csókolta, mintha egyszerre akarná pótolni, amit annyira szomjazott. Az emlékezés megszépíti az asszonyt. De aztán megint elborul a tekintete. U ”AT HÓNAP óta a napokban ment először a hazai bányába, a régi munkahelyére. Uj nyelet csinált a baltájának, de mielőtt elment, rendbe tette a lakást, fehérre mosta a konyhakövet, elrendezte az udvart és leszaladt a gyárkapuhoz, hogy beszéljen az asszonnyal. — De mit tudom én, holnap megint milyen lesz. Ebből remek rántotthús lesz — mondja a szakács GY VÍVÓDIK önmagával. Küzdelem ez, a megpihent szív fellobban ásával, mert szereti emberét, de fél is tőle. Nem mond a világán semmi rosszat róla, inkább azt hajtogatja: senkiért nem adnám. Ragaszkodik hozzá, de le is tud mondani róla, s ebben neki van igaza. Mégegyszer átélni a megaláztatást egy asszonyt sem lehet kötelezni. Már két esetben voltak a bíróság előtt és az elkövetkező mondta volna ki az utolsó szót: útjaik ketté válnak. Nem került rá sor, de a teleírt bírósági papírok, ha az irattár mélyére kerülMég meg-megrekedt a szó közöttük, de jött a gyerek az iskolából, mindkettőjüknek megfogta a kezét és fogta őket, mint a széttéphetetlen kapocs. Innen indult munkába. Az asszony és a gyerek nézték őt és amikor visz- szafordult, mind a ketten integettek neki. Bobál Gyula
