Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)
1962-04-14 / 30. szám
2 NOSRADI NlPÜJSA® 1962. április 14. A mezőgazdasági termelés fellendítése dolgozó népünk ügye (Folytatás az 1. oldalról.) gok, majd azután a zöldségéé gyümölcstermesztésünk kérdéseivel foglalkozott. Elmondotta, hogy a lakosság ellátásának állandó javítása érdekében az idén 5200 ka- tasztrális holdon kell különböző zöldségfélét termelni, s az ötéves terv végére a területet 5800—6000 katasztrá- lis holdra kell növelni. Javasolta: ahol arra alkalmas terület van, át kell térni az öntözésre, hiszen a terméshozamok növelésének biztos alapja ez. Nálunk a megyében a csőkutas, az egyszerű vízkiemelés, a KISZ és a Népfront segítségével, társadalmi munkával, kisebbszerű völgyzáró gátak, tárolók építése is számításba jöhet az öntözésnél. Gyümölcstermesztésünket értékelve az előadó utalt a Központi Bizottság márciusi határozatára, amely különös gonddal kezeli az északi hegyvidék gyümölcstermesztésének fejlődését. Ez megszabja megyénk feladatait is. Még e hónapban megyei tanácsülés elé kerül a megye ötéves terve, s az illetékes szervek helyes, ha úgy dolgozzák ki, hogy azon területre, ahol más mezőgazdasági kultúra nem terem meg, gyümölcsöst telepítsenek. Ezután Matúz elvtárs a növénytermesztés előtt álló közvetlen feladatról, a tavaszi mezőgazdasági munkákról szólt. Elmondotta, nagyon fontos a jó felkészülés, a gépek előkészítése. Rendkívül körültekintően, jól kell megszervezni a munkát, mert egy hónap elmaradással kell számolnunk. A vetőmagot biztosítottuk. Kivételt képez a burgonya, amelyből a mintegy 80 vagon hiányt itt a megyében kell pótolni. Felhívta a figyelmet, hogy valamennyi termelőszövetkezetben most készüljenek a kapásnövények megmunkálására is, területfelosztással és az anyagi ösztönzés bevezetésével. Beszélt a gépállomások megnövekedett feladatáról, a mezőgazdasági terméshozamok emelésében. Az időjárás okozta kiesést csak úgy tudjuk pótolni, ha a gépállomási dolgozók fegyelmezettén, jó minőségi munkával sietnek a termelőszövetkezetek segítségére. Az idén 35 termelőszövetkezet gépesítése befejeződött, így nagyobb lehetőség van arra, hogy a gépállomások fokozott figyelemmel kísérjék a gyenge termelőszövetkezeteket, nagyobb segítséget adjanak ahhoz, hogy időben elvégezzék a soron következő munkálatokat. Alakítsuk ki a közös állatállományt Az állattenyésztés helyzetét elemezve Matúz elvtárs megállapította, hogy a megyei pártbizottság ülése után az állattenyésztés helyzete javult a megyében. A szarvasmarhaállomány nagyarányú csökkenését sikerült megállítani, s bizonyos mérvű emelkedésről is számot adhatunk. Az idén megvan a lehetősége annak, hogy e téren nagyobb lépésben haladjunk előre. A tehénállomány a legutóbbi állatszámlálás adatait figyelembe- véve, meghaladja a 20 ezer 400-at, a sertésállomány 84 ezerre, a baromfiállomány pedig 520 ezerre nőtt. Igen örvendetes, hogy erőteljesen növekedett az elmúlt évben a termelőszövetkezetek közös állománya, a 100 holdra jutó állatsűrűség. Az elkövetkezendő években a legfontosabb feladat a termelőszövetkezetek közös állatállományának kialakítása, a termelékenység, az árutermelés növelése. Az elmúlt év eredményeit figye- lembevéve még e téren igen sok a tennivalónk. Közös gazdaságainkban igen alacsonyak a hozamok. 1961-ben, az 1960-as évhez viszonyítva, csökkent a tejhozam, s így nyilvánvaló, hogy nem jövedelmező — nem éri el a 2000 litert — a tejtermelés. Azonkívül még mindig igen magas — 15—16 hónapot is igénybe vesz a sertéshízlalás ideje. Igaz, vannak termelő- szövetkezeteink, ahol már 9—10 hónap, sőt ennél rövi- debb idő alatt is hizlalnak, s ezért helyes, ha módszerüket éppen a jövedelmezőség érdekében több termelő- szövetkezettel is megismertetjük. — Az alacsony hozamok okait kutatva — mondotta Matúz elvtárs — nem kielégítő, korszerűtlen a takarmányozás és ez megyénk legnagyobb problémája. Az idei átteleltetéssel is igen nagy gondunk volt. Most a végén járunk a télnek, fogytán vannak tartalékaink. Nagyon fontos, hogy. elkerüljük az állatállomány t1 leromlását, a termelés visszaesését, takarékoskodjunk és megfelelően Ti készítsük elő a gyengébb minőségű takarmányokat is. őszintén el kell mondani, hogy e téren nem lesz köny- nyű a helyzetünk az 1962— 63-as évben sem. A pillangósok vetésterületének ■ aránya 19 százalékról 12 százalékra esett vissza. Nagyon fontos tehát, hogy az 1962-es felülvetést úgy irányítsák a megyei és a járási szervek, hogy a pillangósok aránya újra 18— 19 százalékot érjen el. Fordítsunk gondot minden termelőszövetkezetben arra, hogy pillangós takarmányt zöld állapotban ne etessenek, tartalékolják azt a téli takarmányozásra. A takarmány minőségének javítása érdekében igen jelentős eredményként könyvelhetjük ei, hogy az idén megyénk termelőszövetkezeteinek jelentős részében bevezetik az állványos szénaszárítást. — Éppen takarmánygondjaink vetik fel, hogy nem megfelelően gazdálkodunk a rétekkel és legelőkkel. Ami a rét- és legelőgazdálkodál- kodásunkat illeti, némi javulás már tapasztalható. Az idén 26 vagon műtrágyát használnak fel e célra a termelőszövetkezetek. Jelentős haladást kell elérnünk az állattápok etetésénél, felhasználásánál is. Hazai és külföldi tapasztalatok bizonyítják, hogy 1 mázsa marhatáp etetésével 1,2, sertéstáppal 1,29, baromfitáppal pedig 1,32 mázsa élőállat és állati tennék termelését érhetjük el hasonló mennyiségű hagyományos takarmányok feletetése mellett. Fel kell lépni minden olyan konzervatív, maradi nézet ellen, melyek akadályozzák az új módszerek elterjesztését az állat- tenyésztésben. ■oh Nagyon sokat segíthet e téren a szakpropaganda-mun- ka további javítása, a bemutató gazdaságok élenjáró módszeretnek elterjesztése.-.Rendet kell teremtenünk, mert gátolja az állattenyésztés fejlődését, áz elhanyagolt állategészségügyi állapota megyénknek. A szaporulatnál, * a fiatalabb' állatoknál nagy az elhullást arány. A növénytermesztés és állattenyésztés hozamainak növelésével az a cél, hogy több árut adjunk a népgazdaságnak, kielégítsük az ipar és a lakosság egyre növekvő szükségletét. Az állattenyésztés vizsgálatánál éppen az árutermelés növelése érdekében nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szarvasmarha-állománynak mintegy 35 százaléka, a tehénállománynak több mint 43 százaléka, a sertésnek közel 40 százaléka, a kocaállománynak több mint a fele, a baromfiállománynak több mint 70 százaléka ma még a háztáji gazdaságokban található. A közös állomány erőteljes fejlesztése mellett jó ideig gondoskodnunk kell még a háztáji állományról is, hiszen az ötéves tervben az árutermelést illetően a közös gazdaságok mellett jelentős szerepet kannak a háztáji gazdaságok. Emellett a szarvasmarhaállomány utánpótlásának és a hizlaláshoz szükséges alapanyagok megteremtésének is biztos forrásai a háztáji gazdaságok. Ezt ma még sok termelőszövetkezetben nem látják tisztán. Ebből adódik, hogy az értékesítésre kerülő mintegy 15 ezer hízottsertésből alig haladja meg valamivel az 500-at az a meny- nyiség, amelyet a háztáji gazdaságokból szerződtek. De nem jobb a helyzet a vágómarhánál, baromfinál, tojásnál sem. Tejből meg egyáltalán nem számítanak a háztáji gazdaságok termelésére, értékesítési szerződést még egyetlen liter tejre sem kötöttek. Ami a növénytermesztési szerződéseket illeti, nem állunk rosz- szul. Kenyérgabonából, sörárpából, napraforgóból és 1 óburgonyából már most lekötötték a termelőszövetkezetek azt a mennyiséget, amely értékesítési tervünkben szerepel. A kukoricánál azonban nincs minden rendben.. Itt még komoly erőfeszítésre van szükség a fel- vásárlószevek részéről is, hogy teljesítsük értékesítési tervünket. Az előadás további részében Matúz elvtárs az állami gazdaságokról szólt. Az állami gazdaságok ma már nem csupán gazdasági vállalatok. Szerepük megnőtt, tevékenységük szorosan ösz- szefügg a szocialista nagyüzemek kialakításával a mezőgazdaságban. A megye állami gazdaságai is eljutottak oda, hogy többségüket példaképül állíthatjuk a szövetkezetek elé. A Szé- csényi Tangazdaság az elmúlt évben 21 mázsát termelt holdanként búzából. A Szügyi Tangazdaságban 4031 liter volt a tehenenként! tejhozam. Állami gazdaságaink az ilyen eredmények alapján alkalmasak arra, hogy megtanítsák a fiatal termelőszövetkezeteket az eredményes, korszerű nagyüzemi gazdálkodásra. — Van azonban néhány dolog — mondotta az előadó —, amelyben az elkövetkezendő években az állami gazdaságoknak is előbbre kell jutniok. Nem kielégítőek például a növénytermesztés és állattenyésztés hozamai. A külföldi búzafajták átlaga a termelőszövetkezetekben közel másfél mázsával magasabb volt az elmúlt évben, mint az állami gazdaságokban. Csökkent az egy tehénre jutó évi tejhozam is, mindössze 94,9 százaléka az 1960. évinek. Az elmúlt évben csak a Szécsényi Tangazdaság volt az, amely maradéktalanul teljesítette tervét, amelyet a terméshozamok növelésében maga elé tűzött. Igen magasak a gazdaságokban a termelési költségek is, az elmúlt évben jó pár növényféleséget drágábban termeltek a tervezettnél. A silókukoricánál például 95,8 százalékkal voltak magasabbak a termelési költségek a tervezettnél. Az 196I-es tapasztalatok azt mutatják, hogy az állattartás üzemi eredménye is nagy mértékben leromlott. Az állattartás termelési költsége 7,1 százalékkal, ezen belül az anyagköltség 12,2 százalékkal magasabb az előző évinél. S az állattartás hozamnövekedése viszont lényegesen elmarad a termelési költségek mögött. S e nagyarányú költségnövekedést a juhászat, a szarvas- marha hizlalás, a növendék állatnevelés és a sertéstenyésztés költségének növekedése magyarázza. Ezek a tények megszabják az állami gazdaságok legfontosabb feladatait is. Évről évre több, jobb minőségű vetőmagot, szaporító anyagot kell adniok az egész mezőgazdaság szükségleteinek kielégítésére. Az új módszerek alkalmazásával növelni a mezőgazda- sági termelést, csökkenteni a költségeket. El kell érni, hogy a megye állami gazdaságai, állami segítség nélkül, abszolút nyereséggel dolgozzanak. Az ötéves terv végére 19 mázsa búzát, 90 mázsa burgonyát, 27 mázsa kukoricát termeljenek holdanként. Az egy tehénre jutó tejhozam érje el a 3500 litert. A növénytermesztés és állattenyésztés hozamainak növekedésével minden 100 hold után 295 mázsa búzát és 103 mázsa húst adjanak a népgazdaságnak. Üt- törő szerepük van az állami gazdaságoknak a mezőgazda- sági termelés korszerűsítésében. Ügy kell tehát szervezniük a munkát, hogy valóban élenjáró nagyüzemekké váljanak megyénkben is. Ezek után Matúz elvtárs a termelőszövetkezetek helyzetéről szólott. Elmondotta, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése, az állami gazdaságok mellett, alapvetően azon múlik, hogy a megye szántóterületének 91 százalékán dolgozó termelőszövetkezetek évről évre eredményesebben gazdálkodjanak. — A nemrég lezajlott zárszámadási közgyűlések bizonyítják — mondotta —, hogy a megye szövetkezeteinek többsége egészségesen fejlődik. A termelőszövetkezetek közös vagyona 566 millióra növekedett az 1960-as 342 millió 109 ezerrel szemben. A megye szövetkezeteinek összes tiszta vagyona elérte a 112 millió forintot. Az állami támogatás és hitelek mellett a szövetkezetek 23 millió forintot fordítottak saját erőből különböző létesítmények készítésére. A nehéz esztendő ellenére is 87 millió forintról 145 millió forintra növekedett a föl nem osztható szövetkezeti alap. E számok mind arról tanúskodnak, hogy a közös gazdálkodás megalapozása, mint a jövő évi eredményes munka záloga, az elmúlt évben is jó úton haladt. Magyobb segítséget a gyengébb tsz-eknek Ezt mutatja az összkép. Van azonban megyénkben néhány olyan termelőszövetkezet, amelynek a fejlődése korántsem ilyen biztató. A gyenge termelőszövetkezetek száma az 1960-as évhez viszonyítva mintegy 8 százalékkal növekedett. Ennek legfőbb oka, hogy ezekben a termelőszövetkezetekben igen gyenge volt a szövetkezeti vezetés. E közös gazdaságok élén legtöbb helyen a nagyüzemi gazdálkodáshoz nem értő, szervezőképességgel nem rendelkező vezetők álltak. Hozzájárult a gyenge gazdasági eremdényhez, hogy ezekben a termelőszövetkezetekben olyan termelési szerkezetet alakítottak ki, amely nem vette figyelembe az illető termelőszövetkezet természeti, üzemi adottságait. Igen élesen vetődik fel a gyenge tsz-eknél az állatlétszám és a takarmánybázis közötti aránytalanság is és az, hogy sok olyan növényféleséget termeltek, amelyek nagyarányú emberi.! munkaerőt követeltek. Nem volt megfelelő , ezekben a termelőszövetkezetekben a tagok munkához való viszonya sem. Az elmúlt esztendőben 6 ezer volt azoknak a tagoknak & száma, kik nem vettek részt rendszeresen a munkában, s ezeknek a tagoknak a zömét a gyenge termelöszövet' :« , i,'.íti': .I.;1 kezetekben tartották nyilván. A felmérések szerint az elmúlt évben a jól dolgozó termelő- szövetkezetekben a közös munkába bevont családtagok 1 katasztrális hold földterület megmunkálására 3,5 munkaegységet fordítottak. A gyenge termelőszövetkezetekben a munkaegység ráfordítás mindössze 0,9-et tett ki. Ezekben a termelőszövetkezetekben hiányzott a megfelelően kidolgozott, a szövetkezet adottságait figyelembevevő anyagi ösztönzési módszerek bevezetése is. Igen nagymérvű volt ezekben a gazdaságokban a szövetkezeti tulajdon herdálása. Nem foglalkoztak megkülönböztetett módon a gyenge termelőszövetkezetekkel a megyei és járási szervek sem. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt évben a gyenge termelőszövetkezetek közel 20 kilogrammal kevesebb műtrágyát használtak fel 1 kh-ra, mint a jól dolgozó szövetkezetek és hasonlóan alul maradtak a jó szövetkezetekkel szemben a gépi munkát illetően is. A felmérések szerint az elmúlt évben a , gyenge termelőszövetkezetek' a jól dolgozó közös gazdaságok búzatermésének 71 százalékát termelték még. firt . -OV' • / ' OlíKt Há a jó termelőszövetkezetek eredményét érték volna el, 6—700 vagonnal lett volna több gabonánk. Ez a mennyiség csak 180— 280 vagonnal kevesebb az idei felvásárlási tervünknél. Tízezer darab sertést hizlalhattunk volna meg az idén abból a kukoricából, amely az elmúlt évben a gyenge termelőszövetkezeteknél kiesésként mutatkozik. A tejtermelésben mintegy 6—800 literrel magasabb a jó termelőszövetkezetekben a tehenén kén ti tejhozam, mint a gyengékben. Tehát politikai és gazdasági szempontok egyaránt párán csolóan követelik: a gyenge termelőszövetkezetek dolgát már az idén megnyugtató módon rendezzük, hogy azok gazdálkodási eredményüket tekintve* minél előbb a közepes, illetve jó termelőszövetkezetek színvonalára emelkedjenek. Az idei gazdasági évben már bizonyos változás tapasztalható a * tavaly gyengén dolgozó szövetkezeteknél. Megerősítésük, gazdálkodásuk megjavítása érdekében azonban még mindig sok a tennivaló. A 3004/4-es kormány- rendelet igen nagy segítséget nyújt ehhez a munkához. A legfontosabb, hogy ezekben a gyengén gazdálkodó szövetkezetekben olyan leegyszerűsített termelési szerkezetet alakítsunk ki, amely a legjobban figyelembe veszi a termelőszövetkezet természeti* üzemi adottságait s amelyekkel legjobban növelhetjük ezekben a termelőszövetkezetekben is az árutermelést* a jövedelmezőséget. Államunk az idén is támogatja a gyenge termelőszövetkezetek gazdálkodásának gyökeres megjavítását. Az intézkedési terveket azonban úgy kell elkészíteni* hogy a gyenge termelőszövetkezetek rendbehozása nem csupán pénzügyi gond, hanem igen nagyszabású gazdálkodási és politikai feladat. A gyenge termelőszövetkezetek megszilárdítása azonban nem képzelhető el a szakmai és politikai vezetés erősítése, megszilárdítása nélkül. Az elkövetkezendő időkben megyénkben is elsősorban a gyenge termelő- szövetkezetek szakmai vezetését kell megoldani. Emellett politikai munkások újabb csoportja megy falura* hogy segítsék a politikai vezetés megszilárdítását, jó vezetőgárda kialakítását egy-egy községben. A korábbi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a múlt évben kint levő elvtársak eredményesen* jól dolgoztak, beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A gyenge termelőszövetkezetek megszilárdításának másik igen fontos eszközé a termelés fellendítését szolgáló* a termelőszövetkezetek szocialista jellegét erősítő munkaszervezési és elosztási formák fejlesztése; Szocialista mezőgazdaságunk fejlődésében, a mezőgazdaság gyorsabb fejlesztésében rendkívül nagy szerepe van az anyagi érdekeltség bevezetésének. Nyilvánvaló, hogy egyetlen termelőszövetkezetben sem hoz eredményt, ha a járási tanácsok javaslatát minden módosítás nélkül papírformaként hagyják meg a szövetkezetek. Olyan javadalmazási módszert alakítsanak ki egy- egy termelőszövetkezetben, hogy az a legjobban megfeleljen a helyi adottságoknak, a tagok egyéni érdekeinek, s mindenképben a közös gazdaság erősödését, szilárdul ás át szolgálja. Az egységes paraszti osztály megteremtéséért iiíjy — A gyenge termelőszövetkezetek gazdasági és politikai erősítésével egy Időben tovább kell erősíteni a termelőszövetkezetek szocialista jellegét. A mezőgazdasági termelés fellendítésével a szövetkezeti termelőerők gyorsütemű fejlesztésével együtt szüntelenül tökéletesíteni kell a Szövetkezeti keretek között létrejött, de a szövetkezetek jelentők részében még kezdetleges szocialista viszonyokat. Hangsúlyozni kelt egyesek azt gondolják, hogy a termelőszövetkezetek megszilárdítása csak gazdasági feladat, figyelmen kívül hagyják ennek rendkívül fontos politikai jelentőségét. A termelőszövetkezetek megszilárdítása során a termelőerők fejlesztését is úgy kell végrehajtani* hogy ezzel tövább erősödjön a termelőszövetkezetek szocialista jellege. A megszilárdítás Során nagy figyelmet kell fordítani a terrhelőázövetkezeti parasztok szocialista nevelésére. A szövetkezeti mozgalom győzelmével létrejött anyagi alap és a szervezeti keret lehetőségét adnak arTa, hógy (Folytatása a 3. oldalon.)
