Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)

1962-04-07 / 28. szám

6

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

1962. április 7.

s^-fasámii leitiii

IV. 7.

Vízszintes: 1. Cselekvőképtelen. 8. Vissza: délaírlkal nép. 10. Régi mértékegység. 12. Savó m- hangzói. 17. Arra fele. 18. Hangszer. 20. Egyiptomi napisten. 21. Papírra vetné. 23. Vonás közepe. 24. Tetőfedő anyag. 26. Európai folyó. 27. Visszhang. 29. Régi római viselet. 32. Kiad m.-hangzól.

33. EA. 35. Menni — latinul. 37. Rés szélei. 39. (a függ. 28. sz. folytatása). 42. Vissza: szovjet folyó. 43. Annak a tulajdona 43. Csomózza. 46. Angol fiú rév. 47. Zsákmány. 49. Vissza: vigyázó. 50. Abba az irányba. 51. Ennek megoldása korunk egyik legfontosabb feladata. 55. Gyakori családnév. 56. Talán. 58. LH. 60. Régi magyar név. 63. Folyó nap 64. Halad. 66. Mint vízsz. 33. sz.

szólni kezd. 40. Igevégződés: 41: Francia kettősbetű. 42. Fűszer: 44: Dal. 46. Hard egység. 48, Ilyen „tevés”- is van. 50. Névelővel: göngyöleg. 52. Zsinór fele. 53. Ez az állóvíz. 57. Menyecske jelzője. 59. Kutya-név. 61. Monda ikerszava. 62. Tetejére jegyzett. 63. Női név. 65. Fordított határrag. 68. Lila fele. 70. Burkolat- súly. 71. Mozi id. szóval. 77. Igavonó állat. 79. Juttat.

Az oó, illetve az öő betűk között nem teszünk különbséget!

Mai rejtvényünkben nyolc földrajzi megnevezést rejtünk eL Ezek kezdőbetűi — helyes sorrendbe rakva — egy történelmi nevezetességű város nevét adják. Ennek a városnak a neve küldendő be, valamint a VASÁRNAPI FEJTÖRŐ szelvény április 11-ig. Április 4-i keresztrejtvényünk három nyertesének neveit április 14-i lapszámunkban hozzuk.

67. Ábra. 69. Vonatkozó névmás. 70. Nem bent, de fordítva! 72. Klasszikus harag. 73. Fél atom. 75. Európai nép. 76. Nyom. 78. Eretnek, de csak középen! 79. Régi mértékegység. 80. Zamat. 81. Farkas,

Függőleges: 2. O — németül. 3. Fnotos élelmiszert. 4. Békaporonty. 5. össze-vissza tol! 6. Budapesti „hegy”. 7. Klasszikus. 13. Vajon létezik? 15. Időmérő.

16. Épület része. 17. Női név. 19. Fasiszta. 22. Füttyös madár. 24. Olasz folyó. 25. Mint vízsz. 73. sz. 28. (folyt, vízsz. 39. sz.). 30. Vissza: idegen összetételekben

újat jelent. 33. Üttörő köszöntés.

34. Keresztül furakodik. 38. BePályázat ösztöndíjra

A Nógrád megyei Tanács VB • Egészségügyi Osztályának vezető- \ je pályázatot hirdet három fő: gyógyszerész egyetemi társadal-. mi tanulmányi ösztöndíjra.

\

A társadalmi tanulmányi ősz- • töndíjra azok pályázhatnak, akik ü 30. életévüket még nem töltötték ( be és középiskolai általános tanulmányi eredményük legalább közepes.

A pályázatnál elsősorban a munkás és paraszt származású fiatalok vehetők figyelembe.

A pályázóknak szerződésileg kell kötelezettséget vállalni, hogy az egyetemi tanulmányaik befejezése után legalább négy éven keresztül a Nógrád megyei Tanács Gyógyszertári Központjának állományában fognak dolgozni.

A pályázatot a Nógrád megyei Tanács VB Egészségügyi Osztályának vezetőjéhez kell benyújtani.

A pályázat beadásának határideje 1962. április 15.

Néhány szó a kulturális alapról ú

Könnyebben, jobban, ered- ő ményesebben. Három fontos |

cél ez termelőszövetkezeteink 4

y

előtt, amelyeknek megvalósí- 5

tása dolgozó parasztságunk | Az apával beszélgetek, aki

előtt áll. 1943-ban különböző ügyeskeA mezőgazdasági munka fiJ késekkel még mindig a taxi- zikai' terhét ma° már a leg- £ Yfüaiat gépkocsivezetője volt nalas”. A kifejezésben néhai döntőbb feladatokban a gép í Budapesten. Nagyon sok ve- kirakat-kamnanvainkra m- vette magára, s a gépesítés- í sz®lye? . feladat vegrheajtásakájának. Erről beszélnek ma a legtöbbet, torz jellemzéssel sokan azt mondják, ez a „vokirakat-kampányainkra emlékeztető nagyképűség, más

sei az eddiginél lényegesen^ ; ; , _ — —

több szabad ideje marad pa-|>Pai^* sajtótermékeket,, nem rasztságunknak. í egyszer letartóztatás elől me■5 nekülő pártmunkásokat szál- Ma még, sajnos, nem min- ^ lított a megadott helyre. 1944. denütt vannak tisztában azzal} március 19-e után már sem- a termelőszövetkezetek, mi- ^ milyen lehetőség nem volt íyen tág lehetőséget kínál ^ arra, hogy tovább bliccelje a számukra az az összeg, ame-| katonai szolgálatot. Aztán — íyet évről évre szociális és ^ egy hét múlva a fronton volt, arra, hogy ne legyenek olyan kulturális alapul tartalékolnak ^ majd újabb hét elteltével elvétve előforduló esetek zárszámadás után. a húsz, ^ már átszökött a szovjet csa- sem, melyeket az esztelenség negyven, ötvenezer forintok ^ patokhoz. Partizánkiképzés, vagy határozatlanság okoz. felhasználása általában nem a 4 bevetés, naponta ismétlődő, Mégha a fiamról van is szó, legcélszerűbben, leghasznosab- r mindig kockázatos vállalko- ban történik s a tsz-ek kéz- 5; 7á<;r>V Felszabadulás után deményezö fantáziája legtöbb- ;í kenyértelen munkanélküliség szőr kimerül egy-egy társas-hosgzú másfél kirándulás megrendezésével. f raffinált rekaciósokkal, türel- Pedig a kulturális alap «ok- 4 metl anarchista hajlamú

£ val bízta meg az illegális esetben gúnyolódó lebecsülés,

ritkán még szemtelenkedő figyelmeztetés hangja is lelhető. Attól függ, ki mondja.

— Persze, a szavakkal történő játék nem döntő. A kocsi tovább halad, és az ostobaság kudarcot vall.

— Mégis jó lenne ügyelni

mindenre hasznosítható ezen l;

... , . . í magafaj takkal való kimerítő

túlmenően is a rohamosan S

akkor sem vádolhat senki elfogultsággal. De mert vele történt éppen, pont azért nem hallgathatom el.

— Ipari technikumot végzett. Nyolc éve dolgozik az üzemben munkásállományban. Közben két évig katona volt, megnősült, párttag lett. A műszaki egyetemen harmadik éve tanul közepes

■.uuiieiiueii is a lüiiaauwnz , J., iq4R-han személvnövekedő igények szolgálatá- £ ° 1940 Da,n szeme^

ban. Lemezjátszót, rádiót, te- £ z.eüs lett *Z egy!lk mimszte- levíziót, társasjátékokat, ke- n™bM’ ÍOOSztályvepeket, könyveket vásárolhat-^6- “ ellenforradalom után nak színházi estekre küld-í lgazgató> mar kozben meg- eredménnyel. A múltkor behetik jutalomként legjobb do!- | szerzett mérnöki diplomája- hivatták az üzemvezetőhöz!,

gozóikat a szövetkezetekJ vaI.a zsebében. Ma az ország .|.«1

anyagi támogatást adhatnak í egylk igen ipari beruműveiődési otthonuk szakkö- f házasánál létesítményi fő- reinek, kultúrcsoportjainak — í mérnök. Negyvennyolc éves. hiszen végre is önmaguknak > Mindezt el kellett mondani adják - és ezer más lehető- f róla, hogy értse az ember a sége van a kulturális alap z. beszédét.

gyümölcsöző befektetésének. ^ Dehogyis vitázom én azzal Sajnos, ma még nem egy he- % a helyes politikával, hogy íyen ülnek ezen a pénzen ta- S; minden becsületes Szándékú nácstaianui a gazdák, sőt £ ember, ha nem párttag, ak- olyan hely Is akad, ahol égé- kor is kapjon vezetői megbí- szen begombolkoztak, amikor £ zást, a pártfunkció kivételé- arról esett szó, hogy négyszáz } vei.

forint segítséget biztosítsanak í _ ,, , ,,,

a művelődési otthonnak, Pél-L ~nyafdten beszelhe- dául a Szövetkezeti Téli Es- Ítek lgy’ mSTt akkor kezdtem

ték megszervezésére.

£ el tanulni, amikor ezért még I legjobb barátaim is kinevet- Az év első hónapjaiban já- tek. S nem a karrier miatt rank még, a rendelkezésre ^ végeztem el a közgazdasági állő kulturális anyagi alap í egyetemet sem, hiszen akkor nagyobbára érintetlen. A ter-1 már igazgató voltam, mikor melőszövetkezetek tagságán ^ erre a munkámból adódó múlik, hogy a további hóna- ^ szükségszerűség rákényszerí- pokban úgy gazdálkodjanak ? tett.

vele, ahogy azt mindnyájuk _ Mondom, bárhol járok, javára legkamatozóbbnak lát- g gyorsan érő gyümölcseit lá- Ják‘ 'í tom a „nyitott kapuk” politiahol közölték vele, hogy tovább is fizikai munkát fog végezni. „Na és kérdezte, miért kell ebből ügyet csinálni? Soha nem tettem eddig kifogást a munkám ellen.”

— Ahogyan a kérdést megválaszolták, az a nyugtalanító, az ami sehogysem tetszik nekem. „Mert a másik technikust, akivel együtt végzett, előadónak nevezzük ki. Tudja, ő pártonkívüli, s ha nem így döntenénk, mi lenne rólunk a vélemény. Maga viszont megérti ezt, hiszem öntudatos ember.”

— A fiam nevetett rajta akkor is, mikor nekem elmondotta. Én viszont az ilyesmin nem tudok nevetni.

Én sem.

SS

A mezsgyék mi g megvannak

11.

De NEMCSAK a párttitkár mondta el véleményét. Egymás után álltak fel a kommunisták és elmondták, milyen kárt okozott a közösségnek, a szövetkezeti tagoknak a vezetés gyengesége, a szövetkezeti tagok munkához való rossz viszonya.

— A termelőszövetkezet gazdálkodása nem hozta azt az eredményt, amire a lehetőségek adva vannak, s ebben a vezetés gyengesége, a munkafegyelem lazasága is közrejátszott. Meg persze a tanács sem segítette megfelelően a fiatal szövetkezet megerősödését — ismerte be a kommunisták előtt a községi tanács elnöke.

Mustó János, akit Balogh Miklóssal, a szövetkezeti elnökkel együtt vettek fel tagjelöltnek a pártba, amikor a párttitkár után többen is fejére olvasták, hogy felelőtlen ígérgetésével csak fokozta a szövetkezetben a zűrzavart, megsértődött.

— Én — próbált kimagyarázkodni — a rend kedvéért tettem az egészet és úgy érzem helytelen, hogy itt az elvtársak megrónak engem ...

Nem is békült meg azóta sem, merthogy nemrégiben Taron jártam, bekopogtam hozzájuk is.

— Engem megsértettek akkor — mondta. — Olyan dolgot próbáltak rámbizonyítani, ami nem fedi a valóságot.

— A szövetkezeti tagok nagyon reálisan veszik most már számba a történteket. Amellett, hogy elismerik hozzáértését, szervezőkészségét, amikor neve szóba került, egyetlen alkalommal sem hallgatták el azt, hogy cselekedeteivel, felelőtlen ígérgetésével megbontotta a tagok egységét! — próbáltam magyarázni a tényeket. — Azt azonban tudja, hogy számítanak magára?

— Igen, voltak már nálam, megkérdezték, mihez tartsák magukat, mi a szándékom, ha rendbejövök... Azt mondták, szükség van rám is. Amit tudok, segítek továbbra is — ezeket mondotta, miközben nagy, megfehéredett kezeit összedörzsölte. S ez így igaz. Szükség van rá a közösben. Egy dolgot azonban feltétlenül tisztáznia kell magában Mustó Jánosnak: a szövetkezet nem nagybirtok. Itt a szövetkezeti belépési nyilatkozatot aláírt gazdák egyenlő jogú tagjai a közösségnek. Itt mindenkit olyan mércével mérnek, amilyen munkát végez a közösben. S mivel ez így van, a vezetők, a brigádvezetők, akiket végeredményben a szövetkezeti tagok állítottak a közösség élére, sem irányíthatnak úgy, mint régen, ispán, vagy béresgazda módjára.

Most nemrégiben

meg a falu kommunistái jöttek össze Taron — azok is, akik eljárnak a faluból dolgozni —, s aktivaülésen vitatták meg nagyon őszintén, kommunista módra, a segítőszándéktól vezérelve a termelőszövetkezet helyzetét, a vezetés kérdését, a szövetkezeti tagok munkához való viszonyát. Eredményesek, hasznosak ezek a viták. Segítenek, hogy az idei tavasz egy új kibontakozás kezdete legyen Taron. Segítenek, hogy a szövetkezeti vezetők, a szövetkezeti tagok között egyre szaporodjon azoknak a száma, akik megértik, a szövetkezet mindannyiunkké, itt csak úgy tudnak boldogulni, ha munkához látnak becsületesen, igaz módra.

— Ez itt nálunk az elmúlt esztendő legfőbb tanulsága — mondotta Balogh Miklós, a szövetkezet elnöke, s minden bizonnyal nagyon jól meg is jegyezte ezt magának, mert most új módszerekkel igyekszik előkészíteni az idei tervek megvalósítását. A zár- számadási közgyűlésen azt is elmondta a szövetkezeti tagoknak, hogy a gazdasági feltételek, az elmúlt évi soksok probléma ellenére is kedvezőbbek, mint az indulás első évében. Kialakultak a nagy táblák, gép segíti a munkát s a szövetkezeti vezetők, meg a tagok mögött is egyéves tapasztalat áll. S ez nem kis dolog. Gondoljuk csak el, mindezek együttesen már az idén gyümölcsöt hozhatnak, a 19 forintos munkaegységet 34 forintra növelhetik, ha a szövetkezeti tagok lelkiismeretes munkájával párosulnak.

Mert a szövetkezeti vezetőség az idei tavaszon jó úton indult el. A zárszámadási közgyűlés óta a szervezeti intézkedések egész sorát hozták, hogy szervezettebbé, jobbá tegyék a gazdálkodást, becsületet szerezzenek a munkaegységnek. Így beszélgettünk az elnökkel négy-öt szövetkezeti gazda jelenlétében, amikor nyílt az

ajtó, és egy erős barna asz- szony állt elénk:

— A munkaegységet szeretném, ha tisztáznánk — kezét csípőre téve beszélt. — Ügy veszem észre, a brigádvezető kevesebbet számolt nekem, mint amennyi jár... S tudjátok, Miklós, most minden munkaegységre szükség van, hogy a háztájit úgy méritek, ki mennyi munkaegységet teljesített...

— Nézze csak — tartott az asszony elé egy tenyérnyi kartonlapot Balogh Miklós. — Ha nem ellenkeznének, már most rendben lehetnénk a munkaegységekkel. Ilyen munkalapot kapna minden tag hetente és saját maguk írnák rá, melyik nap hol dolgoztak, mit végeztek. A csapatvezető dolga aztán, hogy igazolja a munkát ...

Az asszony megnyugodva távozott.

A legutóbbi vezetőségi ülésen nagy vita közepette megbeszélték, hogyan javítják az ellenőrzést. A vezetőség tagjai elosztották egymás között, ki melyik ágáért felelős a gazdálkodásnak.

— Mi lesz akkor, hiszen erre tavaly számtalan példa adódott, ha a vezetőség egyes tagjai az idén is elnéznek olyan visszásságokon, hogy Sulyok Lászlónak több a háztáji földje, munkaegységet is többet írt be magának a megengedettnél? — kockáztatom meg a kérdést. Balogh Miklós vállat von.

— Én egyedül nem tehetek semmit!

Nem könnyű most Taron a szövetkezeti vezetők dolga. S ezek az első lépések, amelyet most a tavasz kezdetén megtettek sem mentek ilyen simán, mint ahogy leírja az ember. Annyi azonban bizonyos, csak erősödne a szövetkezeti vezetés, a munkafegyelem, ha azokat a vezetőket, akik visszaéltek a szövetkezeti tagok bizalmával és eddigi módszerükön nem képesek, vagy nem akarnak változtatni, olyan becsületes, jól dolgozó tagokkal cserélnének fel — mindegy az, hogy középparaszt, vagy cseléd volt az illető, vagy éppen a termelőszövetkezetek szorgalmas asszonytagja — akik az elmúlt évben is úgy dolgoztak, hogy az mindenképpen javába vált a közösségnek. S ezzel egyetért a termelőszövetkezet minden olyan tagja, aki a közösben végzett munkára alapozza, építi boldogulását.

Mert nem ■ igaz az, hogy mindenki munkakerülő, fegyelmezetlen Taron. Alakulnak, változnak az emberek, s a szövetkezetiek szemelátára válnak nagyszerű munkásokká azok, akik nemrégiben még nehezen fogtak munkához. A közösért való aggódás áradt a hangjából annak a tagnak, aki néhány évvel azelőtt a falu leggazdagabb embere volt. Egy fogatos nevét említik, aki pár hónappal azelőtt dühtől szikrázó szemekkel, vörösre gyűlt arccal rontott a szövetkezeti irodán az elnökre:

— Miklós add ki a

papírt, hogy elmehessek innen még nincs túlságosan késő! — kiabálta. A papírt aztán ő maga tépte szét, jeléül annakj, hogy mégiscsak maradni akar és most az egyik legszorgalmasabb tagja a közösségnek.

Vagy itt van Tari Jánosné, aki 10 asszonyt irányított tavaly. Lelkiismeretesen, becsületesen dolgozott a csapat, Olyan kukoricát is megkapáltak, nem is számolták hány holdat, amely megmunkálására nem találtak gazdát a szövetkezetben. Tari János, a férje, idős nyugdíjas már. De ha az asszonynak dolga akadt ő sem resteilte nyakába venni

a falut, hogy munkára szólítsa a csapat tagjait.

— Tudja megyünk mi az idén is, mert nekünk innen kell megélnünk a közösből — magyarázta Tariné. — Csak azt szeretnénk, ha a mi munkánknak is nagyobb becsülete lenne a szövetkezetben.

Buktatókkal teli, gyenge volt az elmúlt év Taron. Ezért kell most azon munkál* kodniok a szövetkezeti vezetőknek — s ebben kell, hogy segítse őket az eddigieknél sokkal jobban a pártszervezet, meg a községi tanács —, hogy véglegesen felbomoljanak, semmivé legyenek a mezsgyék. Erre pedig nincs jobb orvosság, mint egyeztetni a nagygazda érdekeit a cseléddel, az asszonyokét a férfiakkal. Csak úgy teremthetik meg Taron is a termelőszövetkezet egységét, csak úgy erősödhetik a termelőszövet" kezet, ha félretéve az egyéni önző érdekeket, mindenki becsületesen dolgozik.

— Tudja, azért sosem hittem volna, hogy ennyire nehéz a vezetés — mondta Balogh Miklós. Estébe hajlott már a délután, sok házat hagytunk magunk mögött, megannyi tapasztalatot, jótanácsot felszedve, a szövetkezeti iroda felé igyekeztünk. — Nem egészen olyan egyszerű a dolog a mezsgyékkel sem, ahogy az ember az újságot, könyveket olvasva elgondolja.

— Hat MAJD segítünk benne többet, mint tavaly — ráncolta össze homlokát a párttitkár. Mert nála is ez volt a téma, a szövetkezeti vezetés erősítése, a munkafegyelem javítása. — Ha nem jut rá elég idő nappal, hát legfeljebb megrövidítjük az éjszakát.

Vincze Istvánná