Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)
1962-04-07 / 28. szám
4 NÓGRÁDI NEPÜJBA9 196!. áprllli T< s beszéljük meg a tennivalókat VITA SALGÓTARJÁN KULTURÁLIS ÉLETÉRŐL Üljünk le, Úgy érzem e kérdésről, színjátszásunk zsákutcából ▼aló kivezetéséről beszélnünk kell, de nemcsak beszélni, hanem az érdekelteknek és illetékeseknek leülni, „jaj, de siessünk!” felkiáltás nélkül, s akár sok órás tanácskozás után született döntések alapján cselekedni kell. Felesleges azon meditálni, kell-e vagy sem valamit is csinálni. A XXII. kongresszus mindenre kiterjedő alapossága e kérdésben is világosan megmutatja az utat akkor, amikor arról szól, hogy... széles körben elterjednek a népszínházak, fellendül a tömeges műkedvelő tevékenység. .majd másutt: „A párt fáradhatatlanul gondoskodni fog róla, hogy az irodalom, a művészet, a kultúra virágozzon: létrejöjjön minden feltétel az emberek tehetségének legteljesebb kibontakozásához; minden dolgozó megfelelő esztétikai nevelésben részsüljön, a népben kifejlődjön az igényes művészi ízlés és kultúráltság”. És még olvashatjuk: „A kultúra anyagi bázisának nagymérvű Uxoábbfejlesztése végett biztosítjuk... a népi egyetemekt a színjátszó együttesek és más műkedvelő kulturális szer-< vezetek széleskörű fejlesztését”. Ezek után a műkedvelő színjátszás szükségességéről, jogaiba való visszaállításáról, fejlesztéséről már nem vitatkozni, hanem tenni kell! • Erről már a Népművelés c. folyóirat 1961. XI. számában is olvashatunk Füleki József, a SZOT kulturális osztálya vezetőjének nyilatkozatából, ahol a többi közt arról szól, hogy bizony a színjátszást egy kissé elhanyagolták, vissza kell adni régi megbecsülését és új tartalommal megtöltve, vagy a régi színjátszási formában, vagy az irodalmi színpad formájában, de segíteni, fontos hivatásának betöltésére alkalmassá tenni okvetlen szükséges. A Nógrádi Népújság cikkírója is nagyon tisztán látja a dolgokat, amikor azt írja, hogy „ ... vissza kell állítani a színjátszók becsületét. Hát bizony nagyon sok példát lehetne felsorolni a színjátszás meg nem becsüléséről. Mind, mind úgy igaz, ahogy a cikkíró elmondja: a hivatott szervek meg nem értése, nemtörődömsége, a sajtókritikák hiánya... * Igaza van a cikkírónak, hogy a kultúrotthonok művészeti munkája sorvadozik. A változáshoz a sokoldalú erkölcsi, szakmai támogatás mellett anyagi támogatásra is nagy szükség van. A műkedvelő színjátszás célja és feladata: lehetőleg mindenki számára elérhető és szívesen áldozott belépődíjakért — fontos alkalmakkor néha díjmentesen — nívós, értékes előadásokat, műsorokat tartani. Ennek érdekében fejleszti, tökéletesíti színpadát, felszerelését, műszaki berendezését. És ez megfelelő színvonalon nem csekély anyagi megterhelés. Az Acélárugyári Művelődési Ház jelenlegi helyzete, s ezen belül a színjátszók költségvetése nehezen bír el most Leár király, Kőszívű ember fiai méretű előadásokat. A színjátszó csoport ma nem tudja önmagát eltartani és sajnos, azok, akik A Nógrád megyei Munkás- mozgalmi Múzeum májusban monográfiát jelentet meg „A salgótarjáni iparvidék” címmel. A körülbelül 350 oldalas, több ábrát, grafikont, fényképet tartalmazó könyv famentes papíron, félvászon kötésben, és fényezett fedőZsúfolásig megtelt a művelődési otthon nagyterme, ahol a helybeli úttörőcsapat a „Béke és barátság” gyermekművészeti seregszemle keretén belül mutatta be műsorát Baglyasalján. Az ünnepély az énekkar műsorszámával vette kezdetét. Szinte valamennyi osztály képviseltette magát a bemutatón. Rövid jelenetekkel, ének, szavalat és táncannyit dolgoznak és oly nagy közönséget szórakoztatnak, alig kapnak több anyagi támogatást — vagy még any- nyit sem —, mint sok sportkör kicsinyke szakosztálya. Pedig a színjátszókra fordított összeg, lényegében a nagyközönségnek nyújtott támogatás. • A csoport egyre kisebb létszámú lesz. Ennek részben olyan oka is van, aminek csak őrölni lehet. Egyik tag egyetemre ment, másik kettő esti tagozatra került, harmadik házat épít, ismét másik az Operaház tagja lett. Ez önmagában örvendetes. De ezek a tagok kivétel nélkül a csoport régi, hogy úgy mondjam, oszlopos tagjai voltak. S nehéz a fiatalok között utánpótlást találni. Kölcsönös megbecsülés sincs, s a motorbicikli, sport, utazás is nagyon érdekes, a legtöbbje kevésbé fárasztó, a sok időt igénylő színjátszó munkánál. Így a csoport lassan kiöregszik, és elfárad folytonos keresés, újbóli nevelés, a sorozatos, új nehézségek leküzdésében. És hiába fejlődött az utóbbi időben szakmai és műszaki vezetésünk tudása, készsége, az előbbiekben elmondott sok visszahúzó erő elsívárítja munkájukat. Lenne néhány vonzó alkalom, ami lendületet adhatna az utánpótlásnak is. Tapasztaltuk, hogy egy fesztivál, egy komolyabb vendég- szereplés hatalmas vonzóerőt jelent. Milyen nagy lendületet adhatna például egy Fülek—Losonc szereplési lehetőség és még sok egyéb, de ezek is egyre inkább elmaradnak. Ebben az évben 75 éves lesz az acélárugyáriak és ezzel Salgótarján színjátszása. A csoport készül ennek méltó megünneplésére. Milyen szép is lenne, ha az illetékes lappal kerül az olvasóhoz. A műben helyet kap a szénmedence földrajzi leírása, a száz éves bányászkodás, a medence szociográfiája, nehézipara, valamint az építő- anyagipar, továbbá a medence közlekedése, bank- és hitel élete, és a tarjáni iparvidék munkásmozgalma. számokkal arattak nagy sikert és elismerést az apróságok. Elismeréssel kell szóljunk a pedagógusokról is, akik odaadással készítették elő műsorszámaikat a seregszemlére. Bemutatott műsorszámaik valóban a békét, a barátságot tükrözték. A jól sikerült bemutatót a fiatalság táncmulatsággal fejezte be. és hivatott szerv hathatós segítsége, jól sikerült megmozdulást, ezzel együtt a színjátszás fellendülését is eredményezné. • Az esztrád műsorok látogatottságának kérdésében ellent mondok a cikk írójának. Bizony vonz az: és hogy csak két előadás van, ez csupán idő kérdése, mert hogy az esztrádozó csoportnak másnap már máshol van fellépése. Sajnos, közönségünk e téren nagyon leszállította igényeit. A színielőadásokban is ugyanezt a csak szórakoztató műsort keresi, amit az es ztrád rendezvényeken kap. Amennyire megnőttek Igényei a színielőadásokkal szemben, annyira nem válogatnak az esztrádműsorokban. Jóllehet ezeket a műsorokat rendszerint ugyanaz a néhány száz néző élvezi, aki fürge a jegyek megszerzésében és főleg meg is tudja fizetni, a több személy esetén egy családnak nem is olyan kis ösz- szeget. A kultúrotthonok vezetőit itt elvakítja a bevétel. Nosza bedobni egy ilyen rendezvényt és 1—2, de még 3 ezer forint is emeli a bevételt. És mindezért mitsem kell tenni. Aláírják a megállapodást, a jegyeket elkapkodják, a rendezvény jön, megy, ha tetszik jó, ha rossz volt 1—2 hétig szidják, de majd jön a másik. Ezzel szemben egy műkedvelő előadással mennyi baj van! Próbák, rendezési problémák, nehézségek, terem egyeztetés, közönségszervezés, gond, ve- sződség, horribilis dictu! esetleg még ráfizetés is. Ezért aztán nem érdemes a sok fáradtságot vállalni még akkor sem, ha a műkedvelő előadásban esetleg egy kicsit több a kultúra. De hát akkor esztrád ne legyen? Dehogynem! Kell az is! Csak egy kicsit módjával, válogatva. * Az épülő kultúrpalota kihasználásának kérdésében is inkább a cikkíróval értek egyet, mint azzal a színházi állásponttal, hogy megfelelő műsorral ellátja majd a Faluszínház, a közelebbi színházak egy-egy vendégjátéka. (Egri és néhány budapesti színház). Ilyenek is hasznosak, igen jók lesznek, de méginikább a kultúrpalota adta lehetőségekre épülő (és itt még a nézőszám is fontos), annak deszkáira, reflektoraira, méreteire készült előadás kellene. A tájolás, a leutazás mindig egy kicsit foghíjas, az ilyen előadások sajnos sokszor kiruccanás ízűek, részben szükségszerűen, részben felületességből gyengébbek az otthoniaknál. Otthoni technikai, személyi, színpadi környezetre épülő és abban kidolgozott előadások idegen színpadon, más adottságok mellett eredeti hatásúak. De ugyanekkor nem hallgathatom el azt sem, hogy véleményem szerint nagyon sok munkát, nehézséget és kezdetben talán sok sikertelenséget is fog jelenteni egy központi csoport megszervezése, mozgatása, munkában tartása. Nagyon sok mindenről lehetne még szólni — színjátszók iskolája, műsorpolitika, irodalmi színpadunk ügye és így tovább... és eddig csak panasz, nehézség, sérelem, amiről szó esett. Mire jó ez? Arra mindenesetre, hogy lássuk miről kell be- szélnünk, mit kell legyőznünk, mit kell cselekednünk, mert úgy hiszem világos azJ, hogy a műkedvelő színjátszásnak joga, helye és feladata van életünkben, társa-■ dalmunkban és az ezzel kapcsolatos problémát pedig mi - előbb meg kell oldani. Hojgy miként, milyen úton, milyfm tartalmat és formát biztosítva, azt az illetékesek és szakemberek alapos tanácskozá sa, a kultúrotthonok egészséges művészeti vezetése kikutathatja. Vertich JÓ2;sef Monográfia a salgótarjáni iparvidékről---------------------------------------G yermekművészeti seregszemle Baglyasalján Elismerést kaptak a legjobbak Április 4-e alkalmából az éves szocialista munkaverseny első szakaszának értékelésére került sor a Salgótarjáni Acélárugyárban. A termelő gyárrészlegek között első helyre az acélöntöde, a kisegítő gyárrészlegek közül pedig a TMK műhely került. A szocialista brigádok közötti versenyben a legjobbnak Lip- ták István meleghorganyzói | kollektívája bizonyult. A munkabrigádok között Langár Géza kollektívája, a műszaki brigádok versenyében pedig Vágvölgyi Tivadar brigádja szerezte meg az első helyet. A KISZ-brigádok közül Juhász József, a női brigádok közül pedig Gallai Istvánná brigádja került az első helyre. Az április 4-én délelőtt megtartott ünnepségen adták át a verseny legjobbjainak a zászlókat, illetve a pénzjutalmakat. Ezzel egy Időben 68 dolgozó pedig jelvényt kapott az ezzel járó egy, illetve kétheti keresetnek megfelelő jutalommal. ÖNKIFIZETÉS A KISKERNÉL Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat salgótarjáni szakszervezeti vezetősége lapzártakor jelentette: ezentúl náluk is önkiszolgáló módszerrel történik a havonkénti fizetések átvétele. Április 3-tól minden dolgozó önkiszolgálással rakja borítékba egy közös pénzasztalról a neki járó havi fizetését. Üj művelődési házat avattak Nádűjfaluban Nagyszerű példa bizonyítja Nádújfaluban a társadalmi összefogás eredményét. A község dolgozói két évvel azelőtt közös elhatározással úgy döntöttek, hogy építened egy új művelődési házat. Az ezernél alig százzal főbb lakost számláló község bányász és mezőgazdasági dolgozói az elhatározás után lelkesen álltak munkához és fel la építették 1 millió 350 ezer forintos költséggel művelődési házukat. Ehhez az összeghez 119 ezer forint értéké társadalmi munkával járultak hozzá. A művelődési ház jelentős részében elkészült ét «zárdán, felszabadulásunk 17. évfordulójának napján ünnepélyes keretek között átadták rendeltetésének. A művelődési ház a „Felszabadulás” nevet kapta. Az avató ünnepségen hangot adtak annak, hogy azért kapta a „Felszabadulás” nevet a művelődési ház, mert hazánk felszabadulása adta a lehetőséget a gyönyörű művelődési ház megépttfr sének is. Es most bemutatjuk részleteiben is az újonnan épített nádújfalui művelődési házat. Háromszáz személyt befogadó nagy terme van, egészen modernül kiképezve, naoű színpaddal, két öltözővel. Márványterem hatást tesz táncterem, amelynek mennyezete oszlopokon nyugszik, az oszlopokat pedig embemagyságú tükrökkel díszítették. A tánctermet csillárok sokasága világítja meg. Az emeleten helyezték el a könyvtár helyiséget, s megnyitásra máz modem bútorokkal berendezték. Az emeleti részen kapott helyet a KISZ-szervezet, a pártszervezet, és itt van a klubszoba is. Két televíziójuk van. Egyik a pártszervezet helyiségében, a másik a klubszobában. Azonkívül filmvetítéshez szükséges kamra és erkélyrész. Mint érzékelhető, nagyszerű létesítmény a nádújfálv- siak új művelődési háza. S éppen azért meg kell emlékezni azokról a társadalmi munkásokról, akik munkájukkal elősegítették az új kulturális intézmény megteremtését. Valamennyien szorgalmasan dolgoztak, de ezek között is élen járt Hegyes Mátyás, ifj, Tóth Gyula iskolaigazgatót aki a művelődési ház építésének szervezésében tűnt ki. Elismeréssel kell szólnunk Holló Sándor párttitkárról, Gyurcsák Ignác tanácselnökről és Siklósi Oszkár tanácstitkárról, nem utolsó sorban Nádor Istvánról, a Hazafias Népfront elnökéről. A dolgozók mellett mindannyian sokat tettek a művelődési ház felépítéséért. Koszorúzást ünnepségek, ünnepi gyűlések a felszabadulás idei évfordulóján Több ezer ember dolgozott a határban az ünnepnapon Április 4-én, hazánk felszabadulásának 17. évfordulóján megyeszerte lelkes ünnepségek keretében emlékeztek meg dolgozóink. A legtöbb helyen az ünnep előestéjén tartották megemlékező ünnepségeiket az üzemek dolgozói és a falvak lakossága. A szécsényi járásban közel 9 ezer ember vett részt a felszabadulási évforduló tiszteletére rendezett ünnepségeken. A járás minden községében megkoszorúzták a szovjet emlékműveket, illetve a szovjet hősök sírjait. A szécsényi asz- szonyok április 4-én este külön nőgyűlésen adták át a szocialista címért küzdő termelőszövetkezeti nőbrigádnak az elnyert büszke címet és oklevelet. A balassagyarmati járásban kultúrműsorral egybekötött ünnepségeken emlékeztek meg a falvak dolgozó hazánk legnagyobb ünnepéről. Patakon április 4-én avatták az újonnan elkészült szovjet hősi emlékművet. Jelentős tömegek vettek részt az érsekvadkerti, a berceli, a drégelypalánki és a cserhát- surányi ünnepségeken is. Balassagyarmaton zsúfolásig megtöltötte a lelkes ünneplő közönség a művelődési otthon nagytermét, még a klubszobában is sokan szorongtak- A rétsági járásban legtöbb’ helyütt április 3-án tartották meg az évforduló tiszteletére rendezett ünnepségeket. Pásztón szerdán délelőtt 10 órakor a járási pártbizottság épülete elől indult el az ünneplők sokasága az ünnepi gyűlés színhelyére. A gyűlés megkezdése előtt a párt és tanácsszervek, a fegyveres testületek, tömegszervezetek és az ifjúság megkoszorúzták a felszabaduláskor elesett szovjet hősök tiszteletére emelt emlékművet. Délután a község iskolásai kulturális bemutatót rendeztek a mozihelyiségben, a sportpályán pedig labdarúgó-mérkőzés szórakoztatta az érdeklődőket. Rétságon a lakosság a honvédséggel közösen ünnepelt, az emlékbeszéd után a járás öt községének kulturcsoportjaí háromórás műsorral kedveskedtek a közel ezer fős ünneplő közönség előtt. A gyönyörű tavaszi napon munkával is ünnepeltek a termelőszövetkezeti parasztok. Több ezer ember dolgozott kinn a határban, a legtöbb termelőszövetkezetben egész nap tartottak a vetési illetve a szántási munkálatok. Litkén 18, Hollókőn 16 pár lófogat készítette elő a talajt a vetéshez. Varsányban 60 hold árpát, Szécsényben 50 hold árpát és 13 hold takarmánykeveréket, Nagylócon 10 hold borsót vetettek el ezen a napon. Ipolyvecén 80 hold mák és 40 hold árpa, Heren- csényben 40 hold mák és 80 hold árpa vetésével végezteki a termelőszövetkezeti tagok. Magyar-szovjet baráti találkozó Somoskőújfaluban Magyar—szovjet baráti találkozó volt Somoskőújfaluban, amelyet összekötöttek hazánk felszabadulásának ünnepével. Ezen a baráti találkozón annyi szeretet, melegség áradt a találkozón részt vett A. A. Sztarcev elvtárs, a szovjet nagykövetség titkára és kísérete felé, amely csak áradhat attól a néptől, amely mindent: örömet, boldogságot, emberi életet köszönhet felszabadítójának a szovjet népnek. A. A. Sztar- cev elvtárson keresztül a szovjet népet tisztelték meg nagy szerete- tükkel a somos- kőújfaluiak. Úgy történt, hogy a vendégek mellőzve a hivatalos formulákat, a kitűzött idő előtt érkeztek a faluba. Baráti módon. Ez aztán nagyon kedvező alkalmat teremtett arra, hogy a vendéglátók megmutathassák: a felszabadulás 17 esztendeje szorgos, hasznothozó munkával telt el. így tolmácsolták a vendégeknek: Sztarcev elv társ tekintsen be életünkbe és ítélje meg jól gazdálkodtunk-e a kapott szabadsággal, megszolgáljuk-e, amit kaptunk a szovjet néptől. Es elvitték a vendégeket a község országos hírű kőbányájába, ahol meleg, baráti beszélgetés keretében cserélték ki vendégek, dolgozók gondolataikat. Innen a termelőszövetkezetbe vezetett az út, ahol a tsz dolgozói mutatták meg alig pár esztendős, de sokat Ígérő munkaeredményeiket. Az iskolások sem maradtak el. Mert meghívták a vendégeket politechnikai műhelyükbe, hogy büszkélkedjenek hogyan dolgoznak, tanulnak. A szovjet vendégek látható meghatódottsággal szemlélték a falu szép eredményeit. És érthető, hogy mire este a művelődési házban sor került a falu széles tömegeivel való találkozásra, már arról beszélt Sztarcev elvtárs, hogy boldogsággal töltötték el a látottak és hogy a magyar és a szovjet nép barátsága mély, elszakíthatatlan és ez a barátság mindkét nép számára gazdagon gyümölcsöző. Méltó befejezése volt a találkozónak az a műsor, amelyet a komoly tehetségű falusi népi együttes nyújtott. így zajlott le az a magyar-szovjet baráti találkozó, amely Somoskőújfaluban volt a fel- szabadulásunk 17 évfordulójának előestéjén.
