Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)
1962-04-03 / 26-27. szám
2 NOORADI NÍPÜJSA8 1962. április 3. (Folytatás az 1. oldalról) szervezés három éve alatt a termelőszövetkezetek a közös állomány elhelyezésére felépítettek 550 ezer szarvasmarha-, 1,5 millió sertés- és 6,5 millió baromfiférőhelyet. A mezőgazdaság szocialista átszervezése egészséges voltának egyik döntő bizonyítéka, hogy az ország állatállománya ma nagyobb, mint az átszervezés megkezdése előtt volt. A Központi Bizottság mindezek alapján megállapítja, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével létrejött az a szilárd alap, amelyre építve a legközelebbi években megvalósíthatjuk a belső piacon a folyamatos, zavartalan ellátást és a népgazdaságilag szükséges mértékben növelhetjük a mezőgazdasági kivitelt. Mezőgazdaságunk még mindig magán viseli az ország felszabadulás előtti elmaradottságának nyomait. Ezt gyorsan le kell küzdenünk. fejlődési ütemében mezőgazdaságunknak jobban fel kell zárkóznia szocialista iparunkhoz, el kell érnie a korszerű mezőgazdasági termelés világ- színvonalát, hatékonyan hozzá kell járulnia népünk életszínvonalának emelkedéséhez, szocialista hazánk általános fejlődéséhez. III. Mezőgazdaságunk fejlődésében most új fejezet nyílik; az átszervezés befejeztével erőinket most már a mezőgazdaságban egyetlen fő feladatra, a termelés gyors ütemű fejlesztésére fordíthatjuk. A terméshozamok, a termelékenység növelésével kell végérvényesen bebizonyítanunk a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság fölényét a kapitalista és a kisárutermelő mező- gazdaság fölött. A szocialista mezőgazdaság alapjainak létrejöttével és megszilárdulásával a fejlődést akadályozó néhány lényeges ellentmondás feloldódott és megszűnőben van. Cj a jelenlegi helyzetben, hogy a szocializmus általános érdeke, a munkásosztály és a parasztság érdeke, az egyéni és a csoportérdek a mezőgazdaságban is egy irányba, a termelés fellendítésének irányába hat. A termelés általános fellendítése, az árutermelés gyors növelése az egyes termelőszövetkezeti tagnak, 3. termelőszövetkezeti tagság közösségének és az országnak egyaránt érdeke. A termelőszövetkezetek további megerősödése és fejlődése szempontjából a politikai munka változatlanul elsődleges és döntő jelentőségű. Valamennyi politikai lépés célja és hatása a termelőszövetkezet gazdálkodása eredményességének előmozdítása kell hogy legyen. Ugyanakkor a termelőszövetkezetek gazdasági fejlődése, eredményessége az, ami politikai céljaink megvalósulását a leghatásosabban mozdítja elő. A politikai és a termelőmunka a legszorosabban összefügg egymással. Mezőgazdasági termelésünk növeléséhez még sohasem voltak a jelenlegihez hasonló kedvező feltételek, de az előttünk álló feladatok is nagyok: Az ötéves terv részeként, 1962-ben a mezőgazdasági termelést az előző évihez képest 9,2 százalékkal, a felvásárlást 11,5 százalékkal kell növelni. Az egész ötéves terv időszaka alatt, a megelőző öt év átlagához képest, a mezőgazdasági termelést 22—23 százalékkal kell növelni, a felvásárlást pedig olyképpen, hogy az 1965-ben 55 százalékkal legyen nagyobb, mint 1960-ban volt. A terv célkitűzései csak a hozamok, a munka termelékenységének állandó növelésével, a termelési költségek csökkentésével valósíthatók meg. 1 A mezőgazdasági ter- • melés növelésének alapja a növénytermesztés fejlesztése, amelynek mértéke a mezőgazdaság általános fejlődését valamelyest meg kell haladja. A kenyérgabona-szükséglet hazai termésből való biztosítása szükségessé teszi az előirányzott vetésterület pontos betartását, s azt, hogy 1965-re elérjük búzából országos átlagban legalább 13,5 mázsa betakarítását holdanként. Takarmánynövényeink termésátlagát jelentősen növelve, a növényi fehérjeszükségletet hazai termésből fokozottabban kielégítve, szilárd takarmányalapot kell teremteni a fejlődő állatállomány számára. Legfontosabb takarmánynövényünk, a kukorica átlagtermése a tervidőszak végére országosan érje el a holdanként! 18 mázsát, s már ebben az évben legalább a holdankénti 14 és fél mázsát. Ennek egyik legfontosabb feltétele már most megvan: első ízben értük el idáig, hogy az idei tavaszon a kukorica zömét őszi mélyszántásba vethetjük. Ha hibrid vetőmagot vetünk, biztosítjuk — a talaj táperejétől függően — a 16—18 ezres tőszámot, a hagyományos paraszti mintegy tízezerrel szemben, időben és gondosan végezzük el a háromszori kapálást — akkor elérjük a megkívánt hozamot. A növényi fehérjeellátás megoldásának egyik alapvető módja az évelő pillangós növények, elsősorban a lucerna termesztésének nagyarányú fejlesztése oly módon, hogy növekedjék az átlagtermés és széles körben elterjedjenek a korszerű betakarítási módszerek. Érjünk el gyökeres fordulatot takarmánytermesztésünk legelhanyagoltabb ágában, a rét- és legelőgazdálkodásban. Szüntessük meg a napraforgó-termesztés elmaradottságát és megnövekedett területen mielőbb érjük el országos átlagban a 9 mázsás holdankénti termést. A második ötéves tervben előirányzott mintegy 200 ezer hold nagyüzemi szőlő- és gyümölcstelepítés fontos és nagy feladatunk. Egyidejűleg gondoskodnunk kell a meglevő szőlők rendszeres pótlásáról. ápolásáról, hozamaik növeléséről is. A nagyüzemekben levő régi telepítésű szőlőket is fokozatosan alkalmassá kell tenni a nagyüzemi művelésre. A lakosság jobb és zökkenőmentes zöldségellátása, valamint növekvő exportlehetőségeink kihasználása megköveteli, hogy elsősorban hagyományos zöldségtermelő tájainkon gyorsabban fejlesszük főleg az öntözéses, a korai és kései szántóföldi zöldségtermesztést. A korai zöldségtermesztés fellendítését nagyban elősegíti az olcsóbb műanyagfóliás palánta- és növénynevelés elterjesztése. O Az állattenyésztés hoza“• mainak a második ötéves tervben előirányzott 20 százalékos növelése megköveteli az állomány minőségének, takarmányozási, tartási és állategészségügyi viszonyainak megjavítását. A szükségleteknek megfelelően a sertés-, a baromfihús- és a tojástermclést növeljük a legnagyobb mértékben. A szarvasmarha-tenyésztésben a tehénállomány növelése a legfontosabb. Az egy tehénre jutó évi tejhozam 1965-ben országosan haladja meg a 2500 litert. Az erőtakarmánygyárak és a keverőüzemek az állatok termelő képességének növelése érdekében kifogástalan minőségű abrakkeveréket adjanak az állattenyésztés számára. A jelenlegi magas termelési költségek csökkentése céljából több figyelmet kell fordítani az állattenyésztés gépesítésére, mindenekelőtt a majorok belső gépesítésére. Mindenekelőtt az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek közös állatállományát és állattenyésztését kell fejleszteni. A szükséges feltételek — a takarmány, a legelő, az apaállat, a szerződéses akció — biztosításával gondoskodni kell arról is. hogy a háztáji gazdaságok saját szükségleteik kielégítése mellett az állam részére is termeljenek árut. 4> A mezőgazdasági terme- lés növelésének legnagyobb tartalékát tárja fel a gyakorlatban már bevált alapvető termelési, tenyésztési, állategészségügyi és üzemszervezési eljárások általános alkalmazása, továbbá a tudomány és a technika legújabb vívmányainak elterjesztése. A mezőgazdasági üzemek törekedjenek a talajtermelékenység állandó fokozására, vezessék be széles körben a nemesített vetőmagvakat, a nagyhozamú fajtákat. A feltételek megteremtésével fokozatosan térjenek rá a talajok mélyművelésére. Az állattenyésztésben fokozottabban alkalmazzák a korszerű takar- i mányozási módszereket, a mes- j terséges megtermekékenyítést, a borjak itatásos nevelését, a növendékmarhák szabadtartását, a baromfitenyésztésben pedig az egyszerű nagyüzemi tartási módokat. Mindezek megkövetelik, hogy javítsuk a szakpropagandát és tegyük rendszeressé a gyakorlati bemutatókat. A szakpropaganda egyik nagyon fontos feladata legyen a termelőszövetkezetek egymás közötti tapasztalat- cseréjének szervezése, az élenjáró szövetkezetek és dolgozók jó tapasztalatainak, kezdeményezéseinek elterjesztése. /t A mezőgazdasági tudo*• mányok művelőinek fő feladata az ötéves, illetve a távlati fejlesztési tervek tudományos megalapozása. A tudományos kutató- és oktatómunkát közelebb kell vinni a gyakorlathoz. Kutatóintézeteink tekintsék fontos feladatuknak saját eredményeik gyakorlati bevezetésén kívül a legjobb külföldi fajták és termelési tapasztalatok hazai kipróbálását és elterjesztését is. Nagy figyelmet kell fordítanunk a mezőgazdasági szakoktatás erősítésére; ez előrehaladásunk nélkülözhetetlen feltétele. Az egyetemi, főiskolai, kutatóintézeti szakembernevelés mellett tömegméretűvé kell tenni a most szervezés alatt álló mezőgazda- sági felsőfokú technikumokban, technikumokban, a mezőgazdasági szakmunkásképző intézményekben folyó szakoktatást. Az állami gazdaságok az **• ország szántóterületének mintegy 14 százalékán gazdálkodnak. A mezőgazdasági termelőeszközök — különösen gépek — ennél nagyobb százalékával rendelkeznek, műszaki színvonaluk magasabb, sok jó szakemberük és nagy termelési tapasztalatuk van. Ennek megfelelően az átlagosnál lényegesen jobb eredményeket, magasabb termelékenységet és a termelési költségek lényeges csökkentését várja el tőlük az ország. Az állami gazdaságok és vállalatok munkáját oly mértékben kell fejleszteni, hogy 1965-ben már az ország mezőgazdasági áruszükségletének legalább 24 százalékát adják. Évről évre több jó minőségű vetőmagot, szaporítóanyagot es tenyészállatot kell adniok az egész mezőgazdaság szükségleteinek kielégítésére. Növeljék a hozamokat úgy, hogy az ötéves terv végére előirányzott holdankénti 19 mázsás búza-. 27 mázsás kukorica-, 90 mázsás burgonya-, 12 mázsás napraforgó-átlagtermés, a tehenenként! 3509 literes tej-, valamint tyúkonként 170 darabos tojáshozam mielőbb megvalósuljon. Az állami gazdaságoknak úttörő szerepük van a mezőgazdasági termelés korszerűsítésében is. Tanítsák a kipróbált új módszerekre a környékükön levő termelőszövetkezeteket. a gyengébbeket pedig lássák el rendszeresen szaktanácsokkal. Neveljenek a szocialista mezőgazdaságnak jó gyakorlati szakembereket. £1 Mezőgazdasági terveink "• végrehajtása elsősorban attól függ, hogy termelőszövetkezeteink tovább erősödjenek, s korszerű, eredményesen gazdálkodó szocialista nagyüzemekké fejlődjenek. A gazdálkodás eredményességének javulása — a tagok szorgalmas, fegyelmezett munkája mellett — főként a közös vagyon saját erőforrásokból való állandó gyarapításától és védelmétől függ. A jövedelmező gazdálkodás a legfontosabb feltétele annak, hogy növekedjen a termelőszövetkezeti tagok jóléte, fejlődjék a szövetkezet belső élete és klkovácsolódjék a szövetkezeti parasztság egysége. Az egyszerűbb szövetkezetek is az alapszabály szerint gyarapítsák közös vagyonukat és a feltételek megteremtése útján fokozatosan haladjanak előre. , A közös gazdaságok erőteljes fejlesztése mellett a tagság és az ország ellátása szempontjából is jelentős marad a háztáji gazdaságok szerepe. Jelentőségüket mutatja, hogy például a felvásárlásra kerülő tej mintegy negyed ré- szét. a tojás mintegy felét és a hízott sertés egyhatodát az 1962-es évben is háztáji gazdaságoknak kell adniok. Az ország szántóterüle- • • tének négy és fél százaléka a kisárutermelők,, az iparban dolgozók, alkalmazottak, nyugdíjasok, s más kisemberek birtokában van. Erre a területre is érvényes az az általános követelmény, hogy hazánkban egyetlen talpalatnyi föld sem maradhat műveletlenül. Tulajdonosaik tehát tartoznak az országnak azzal, hogy a birtokukban levő földet jól megművelve, családi szükségleteiket meghaladó termékeikkel járuljanak hozzá az ország lakosságának ellátásához. A tanácsok, a mezőgazdasági termeltető és felvásárló szervek kötelesek az ilyen szórványföldek tulajdonosait is támogatni termelő tevékenységükben, ugyanakkor fölös termékeikre szerződés kötésére kell törekedni. © Szocialista nagyüzeme- inkben, az állami gazdaságokban és elsősorban a területileg kialakult, megszilárdult termelőszövetkezetekben tovább kell folytatni a termelés célszerű területi kialakítására és fokozatos szakosítására irányuló munkát. Ennek során figyelembe kell venni a népgazdasági szükségleteket, valamint az egyes területek, járások, községek eddig kialakult termelési irányát, a már hagyományos, illetve kialakulóban levő termelési tájegységeket. Mindenekelőtt az eddig sok üzemben, elaprózottan termelt ipari növények és gazdasági magvak termesztését kell az arra alkalmas gazdaságokban nagyüzemi méretűvé fejleszteni. A gazdaságosabb állattenyésztés érdekében, ha az üzem vagy az üzemrész nagysága lehetővé teszi, a telepek egy-két állatfajra, állattartási ágra történő fokozatos szakosítására kell törekedni. 9 A mezőgazdasági ter- • melésben mind nagyobb szerepe van az iparnak. A korszerű szocialista mezőgazdaság kialakítása, a termelési színvonal növelése az eddigieknél lényegesen több és többféle nagy teljesítőképességű mezőgazdasági gép és berendezés, valamint vegyi- és építőanyag felhasználását igényli. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdaság időben, hiánytalanul és kifogástalan minőségben kapja meg a műtrágyát, a növényvédő- és a gyomirtószereket, a fehérjepótlókat, az antibiotikumokat, a vitaminokat, a fóliát, a mezőgazdasági erő- és munkagépeket, az alkatrészeket, az öntözőberendezéseket, kapjon olcsó és könnyű épületvázakat és építőanyagokat. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy a gyártó üzemek vezetői és dolgozói, tervük határidő előtti teljesítésével és a mezőgazdaság számára gyártott gépek, berendezések korszerűsítésének meggyorsításával, a gépek minőségének javításával is segítsék elő a mezőgazdasági feladatok végrehajtását. ~M fk A mezőgazdaság dolgo- * '”*zói használják fel gazdaságosan a rendelkezésükre bocsátott műszaki és anyagi eszközöket. Jól szervezzék meg a gépek munkáját, karbantartását és javítását. Az építkezéseknél elsősorban a már meglevő és véglegesnek tekinthető állattenyésztő telepeket fejlesszék tovább, mégpedig úgy, hogy azok lehetőleg a távolabbi célkitűzéseknek is megfeleljenek, és hogy az üzem esetleges bővítése gazdaságosan megoldható legyen. A mezőgazdasági építkezések fő formája továbbra is az egyszerűbb, olcsóbb, nagyrészt szövetkezeti, illetőleg szövetkezetközi építőbrigádokkal kivitelezhető, úgynevezett szerfás vagy más olcsó megoldás legyen. A szövetkezeti gazdaságok korszerű termelőeszközökkel való ellátása a gyors fejlődés ellenére is hosszabb időt vesz igénybe. Ezért a nagyüzemekben továbbra is hasznosítani kell a paraszti gazdaságokból visszamaradt gépeket, fogatokat, berendezéseket és épületeket. V V A szocialista mezőgaz- daság fejlődésében, a termelés, a termelékenység fokozásában döntő szerepe van a munka gépesítésének, a mezőgazdasági géppark növelésének, a gépek jobb kihasználásának, a gépek karbantartásának, javításának, gazdaságos üzemeltetésének. Az ilyen jellegű feladatok megoldásában, az egész szocialista mezőgazdaság minden irányú fejlesztésében az állam egyik legfontosabb eszköze a gépállomások hálózata, amelyet a legközelebbi években még tovább kell erődíteni. A termelőszövetkezeteknek máris 11 ezer traktor van saját tulajdonukban. Kívánatos, hogy tovább folytatódjék a termelőszövetkezetek saját gépparkjának növelése is. Ezért úgy kell az illetékes állami szerveknek intézkedniük, hogy a legközelebbi években az új beszerzésű traktorok és más mezőgazdasági gépek egy részét az állami gépállomások gépparkjának, nagyobb részét a termelőszövetkezetek saját gépparkjának növelésére kell felhasználni.-16* A Központi Bizottság -*• “’szükségesnek és lehetségesnek tartja, hogy az öntözés fejlesztését a második ötéves tervben előirányzott 460 ezer holdon túlmenően további 150—180 ezer holddal túlteljesítsük. E felemelt öntözési program sikeres megvalósítása szükségessé teszi a társadalmi erők nagyobb mértékű igénybevételét, elsősorban a termelőszövetkezetek közötti vállalkozások, vízgazdálkodási társulatok útján. Az öntözés erőteljes kiterjesztése céljából meg kell gyorsítani a belvízrendezés ütemét. Hasonlóképpen kívánatos a gyűmölcstelepítésre előirányzott 110 ezer katasztrális hold túlteljesítése is mintegy 15—20 ezer katasztrális holddal. Gondoskodnunk kell e feladatok megvalósításához szükséges feltételek megteremtéséről; továbbá a növényvédőszerck, a műtrágya és egyéb vegyianyagok gyártásának, a mezőgazdasági termékeket feldolgozó, tároló és hűtőiparnak és a szállításnak a tervezettnél gyorsabb ütemű fejlesztéséről. -1 9 Egész mezőgazdaságunk belterjesítésében, a termelés gyorsabb fejlesztésében igen nagy jelentőségű már a legközelebbi években, különösen pedig a távlati időkben, a baráti szocialista országok közötti nemzetközi munkamegosztás kiépítése. IV. A termelőszövetkezeti tagság, valamint a párt- és tanácsi szervek közös munkájának eredményeként a termelőszövetkezetek túlnyomó többsége politikailag és gazdaságilag megszilárdult, szervezetileg megerősödött. A termelőszövetkezeti parasztság nagy többsége magáénak tekinti a közös gazdaságot. Biztatóan fejlődik a termelő- szövetkezetek belső közösségi élete, kialakulóban van a szilárd politikai és gazdasági vezetés, gyorsan kibontakoznak a további fejlődés előfeltételei. A falusi pártszervezetek az átszervezés és a megszilárdítás munkájának közepette politikailag és szervezetileg megerősödtek. 1961 végén a termelőszövetkezetek 97,5 százalékában működött pártszervezet. A szocializmusnak falun aratott győzelme után a párt- és tanácsi szervek, a tömegszervezetek politikai, gazdasági és kulturális tevékenységének mindenekelőtt a termelés tervszerű és gyors fejlesztésére, a nagyüzemi lehetőségek kihasználására kell irányulnia. ~1 A falun dolgozó kom- munisták fordítsanak nagy figyelmet a fokozódó követelményeknek megfelelő vezetés kialakítására, a vezetés színvonalának állandó emelésére. Harcoljanak azért, hogy mindenütt a tagság megbecsülését, bizalmát élvező, irányításra alkalmas, hozzáértő emberek dolgozzanak a termelőszövetkezetek élén. Törekedjenek a megfelelő vezetők megerősítésére, tehetséges új erők nevelésére. Ne engedjék, hogy alkalmatlan emberek baráti, rokoni kapcsolatok révén a vezetésbe kerüljenek. A pártszervezetek és a termelőszövetkezetek vezetőinek legyen szívügyük a termelőszövetkezeti tagok mindennapi problémáival való rendszeres foglalkozás. Párt- és tanácsi szerveink az eddigieknél is nagyobb figyelemmel foglalkozzanak azokkal a termelőszövetkezetekkel, amelyekben a politikai és szakmai vezetés nem megfelelő, gazdálkodási színvonaluk alacsony. Segítsék elő, hogy az elmaradottak mielőbb az átlagosan gazdálkodó termelőszövetkezetek színvonalára emelkedjenek. Az állami gazdaságok és as erősebb termelőszövetkezetek segítsék hathatósabban a környékükön levő, gazdaságilag meg nem erősödött szövetkezeti gazdaságokat. Párt-, tanácsi és egyéb állami szerveink őrködjenek a szövetkezeti demokrácia megtartása felett, akadályozzák meg a törvénysértéseket. tartsák szem előtt, hogy a termelőszövetkezetek irányításának fő módszerei a helyes gazdaságpolitikai intézkedésekkel párosuló meggyőzés. 6* A dolgozó parasztok “’ politikai öntudata a termelőszövetkezetbe való belépéssel jelentősen emelkedett. Szocialista tudatuk kialakítása azonban még hosz- szú folyamat. A politikai munka feladata e folyamat meggyorsítása, az egységes szocialista, szövetkezeti parasztság kialakítása. Ennek elősegítésére a szövetkezés ügyéhez hű falusi dolgozók képviseljék következetesen azt az álláspontot, hogy a termelőszövetkezetben az embereket a közösség érdekeiért végzett munka, az emberi magatartás és nem a korábbi vagyoni helyzet alapján kell megítélni. 9 A szocialista mezőgaz- daság fejlődésében az erkölcsi ösztönzés mellett döntő szerepe van az anyagi érdekeltség érvényesítésének. A termelőszövetkezetekben úgy kell érvényesülnie az anyagi érdekeltség elvének, hogy az a közösségi vagyon gyarapítására, minőségi munkára ösztönözzön, megfeleljen a tag egyéni érdekeinek és elősegítse a családtagoknak a munkába való bevonását. Ezért alkalmazzák bátrabban a szocialista elveken alapuló, a munkaegységrendszert továbbfejlesztő és kiegészítő — az adott üzem fejlettségi fokához igazodó — munkadíjazási formákat. /§ A párt-, tanácsi, társa-*'• dalmi' szervek a megnövekedett kulturális lehetőségek kihasználásával segítsék a szövetkezeti parasztság szocialista tudatának, általános műveltségének és szakismeretének állandó növelését. Legyenek azon, hogy az értelmiség tevékenyebben kapcsolódjék be a kulturális nevelőmunkába, a falu fel- emelkedéséért folytatott harcba. CS A mezőgazdasági ter- melés növelése azt is megkívánja, hogy a termelő- szövetkezetekben is törkedje- nek a munkaverseny kiszélesítésére. Nagy figyelmet kell szentelni a brigádok közötti versenynek és a szocialista brigádmozgalom kiterjesztésének. íj A pártbizottságok ja- vítsák tovább vezető, irányító tevékenységüket, a helyszínen nyújtsanak minél több segítséget a termelő- szövetkezetek pártszervezeteinek. A kommunisták járjanak az élen a termelésben, legyenek fáradhatatlanok a közösségért végzett politikai nevelő- és szervező (Folytatás a 3. oktatott)
