Nógrádi Népújság. 1962. március (18. évfolyam. 18-25. szám)
1962-03-03 / 18. szám
1962. március 3. NÖGRÄDI NÉPÜJSACf Három űrutazás 1962. február 20-án az Amerikai Egyesült Államok rakétatechnikusai a Cape Canaveral-i rakéta- kilövő-telepről — a kilövési időpont 10 alkalommal történt elhalasztása után - sikeresen felbocsátották a „Barátság-?” elnevezésű, 1,5 tonna súlyú űrhajót, Glenn űrpilótával a fedélzetén. A „Barátság—7” 4 óra 56 perces repülése alatt 3 fordulatot tett meg a Föld körül és Puerto Rico szigetétől észak-nyugatra sikeresen leereszkedett az Atlantióceánra. Az amerikai űrhajó óránkénti sebessége 28 048 km, elliptikus pályájának földközeli pontja 160 km, földtávoli pontja pedig 256 km volt. Az Amerikai Egyesült Államok rakéta-szakemberei csak hosszú próbálkozások, a két szovjet űrrepülő sikere után tudták csupán megvalósítani Glenn űrutazását, egy a szovjet készülékeknél háromszor kisebb űrhajón. 1961. áprilisában, mint ismeretes, a szovjetunióbeli Bajkonur űrrepülőtérről felbocsátott 4,7 tonna súlyú „Vosztok-1” űrhajó pilótája, Gagarin, az emberiség történetében először a Föld körül egy fordulatot tett meg a kozmikus űrben. Néhány hónappal később pedig, 1961. augusztus 6-án Tyitov, az ugyancsak 4,7 tonna súlyú „Vosztok-2” űrhajó fedélzetén 17-szer kerülte meg a Földet. Ülést tartott az SZMT elnöksége A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának Elnöksége keddi tanácskozásán több fontos kérdést tárgyalt meg. Megvizsgálta az Építők Szakszervezete Nógrád megyei Bizottságának vezető és irányító munkáját. Napirendjére tűzte a . megye vasas üzemeiben szerzett tapasztalatok alapján a munkanor- máJk helyzetét, karbantartását, a technológiák továbbfejlesztését. Végül megtárgyalta az egészségügyi és munkavédelmi propagandát, agitációs munkát, ezzel párhuzamosan a szénbányászatban, a mezőgazdaságban és a helyiiparban a baleseteik alakulását az elmúlt évben. E jelentésekkel kapcsolatban az elnökség megfelelő határozatokat hozott. *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *** végül egyszerűen lekerült a napirendről, hogy senki sem tartja tovább számon az ügy sikerre vitelében leginkább súllyal rendelkező fórumok, személyek közül, ahogy feledésbe merül — ez az elgondolkodtató! Hogy nem harcoltak érte foggal-körömmel. Feledésbe merül, míg valakinek újra eszébe nem jut előhozakodni vele ... Ez a sodródás a véletlenek, esetlegességek áramában, az ötletszerűség, amelynek megnyilvánulását nagyon sok kitűnő elgondolás megszületésében és kimúlásában megfigyelhettük már — ez tulajdonképpen és nem különböző rendeletek az okai, hogy Salgótarjánnak ma sincs épkézláb, hangversenyképes szimfónikus zenekara. — x — A kórus? Mondjam-e még egyáltalán? Vegyeskórus kellene, mert most csak férfikar van (az is kottaproblémákkal birkózik). A mainál jóval több szereplési lehetőségre volna szükség itthon és minél többször részt venni más városok dalosversenyein is, meg az, hogy akik a karba belépnek, érezzék, szükség van rájuk, kell az embereknek, amit nekik nyújtani tudnak. Aminek a közösség szükségét látja annak tekintélye, becsülete van. Egy-egy kórus tagjait Salgótarjánban nem övezi olyan tisztelet, megbecsülés, mint valamikor, vagy akár napjainkban sok tekintélyes munkáskórus tagjait. S így hogy is lehetne utánpótlás; a törzstagok közül is egyre többen hiányoznak a próbákról. De hagyjuk... Kissé fárasztó már egyre azt sorolni, mi hiányzik, mi kellene, mi a hiba. Amit elmondottam egy művelődési ház gondjaiból, és sok egyebet annak ürügyén, azért tettem, hogy segítsem termékeny közhangulat kialakulását. Igyekeztem mindent elmondani, amit a legfontosabbnak tartok, bár a teljesség igényével, magától értődőén nem léphetek fel. Maradt bőven kiegészíteni való. Vitatkozni is lehet. S akkor értem el célomat, ha ezt meg. is teszik azok, akiket érint, s akik számára fontos és szívügy Salgótarján kulturális élete. Ha megteszik, s minél előbb. Mert halogatni a megoldást már vétek lenne. Nem volt célom sötét képet festeni a művelődési ház munkájáról. Annál is inkább, mert az elmondottak csak részét teszik ki tevékenységének. Van más terület: ismeretterjesztő előadások, szakköri munka, filmbarátok köre, meg a többi, ahol figyelemreméltó sikereket értek el, s a fejlődés felfelé ível. Hogy mégis a csappanó művészeti munkát s a vele kapcsolatos problémákat ragadtam ki, úgy érzem nem „kákán is csomót...” Valóságos problémák ezek, amelyeken csak úgy segíthetünk, ha közüggyé válnak, ha pártfogásába veszi a közvélemény is, ha olyan közhangulatot teremtünk, amely szinte kényszerítő erővel készteti megoldásukat. Csizmadia Géza Az ellenségre vereség vár A rakétaháború taktikája és stratégiája Irta: Sz. Kozlov ezredes, katonai szemleíró Citera-prémium Lehetséges-e egy új világháború? Korunknak erre a rendkívül élesen felvetődő kérdésére a marxista—leninista pártok így válaszolnak: a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, bár az imperializmus továbbra is megtartja rabló-jellegét. Az imperialista erők agresszív törekvéseit azonban már meg tudja hiúsítani egy másik erő: a szocialista rendszer ereje, a gyarmati rabságból felszabadult államok békeszeretű politikája, a társadalom minden rétegét átfogó, mind nagyobb mértéket öltő békemozgalom. A háború veszélye mégis fennáll. Az SZKP XXII- kongresszusán szó volt róla, hogy napjainkban, amikor különösen nagyok a szocializmus sikerei, növekszik a világ reakciós erőinek vak gyűlölete. Elhervad az imperialistáknak az a reménye, hogy restaurálhatják a kapitalista rendet, hogy a szocialista országok valamiképpen „átalakulnak”. Az agresszív imperialista körök mindinkább afelé orientálódnak, hogy mint N. Sz. Hruscsov mondotta: „kívülről mérjenek csapást a szocialista államokra, hogy háború útján ismét uralomra juttassák a kapitalizmust az egész világon, vagy legalább visszavessék a szocialista országok fejlődését.” Az imperialisták által megteremtett háborús fenyegetéssel szembe nézve nincs, de nem is lehet helye annak, hogy könnyelműen, ölhetett kézzel üljünk. N. Sz. Hruscsov az SZKP XXII. kongresszusának jelentette: teljesen befejeződött a szovjet hadsereg nukleáris rakétafegyverekkel való újraf elszerelése és a Szovjetuniónak most olyan nagyerejű fegyver van birtokában, amely lehetővévé teszi bármely agresszor megsemmisítését. De a készenlét, hogy bármely pillanatban megsemmisítőén visszavágjunk az agresszoroknak, nemcsak azt jelenti, hogy új fegyvereink vannak. Ez a készenlét a modem háború taktikájának és stratégiájának kidolgozását is jelenti. A nukleáris fegyverek megjelenése új korszakot nyitott a hadtudományokban. Az ellenfél megsemmisítésére szolgáló eszközök még soha nem voltak ennyire pusztítóak. Elegendő, ha arra emlékeztetünk, hogy egyetlen nagyerejű nukleáris töltet robbantásakor annyi energia szabadul fel, amennyi egyenlő a legutóbbi világháborúban felhasznált összes robbanóanyagiokéval. Napjainkban gyakorlatilag nincs olyan pontja a földnek, amelyet rakétával ne lehetne elérni. Ezzel összefüggésben a hadműveletek roppant térbeli arányokat öltenek- Annak szükségessége, hogy a front tömör, megszakítás nélküli legyen, elesik, de azt egyébként sem lehetne fenntartani, mivel a nagyerejű csapások képesek arra, hogy rést üssenek rajta. Emellett a döntő eredményt sem ott lehet elérni, ahol a szembenálló csapatok közvetlenül találkoznak, hanem ott, ahol az ellenség főerőit és eszközeit összpontosította, ahol azok a legfontosabb objektumok vannak, amelyek meghatározzák harcképességét és ellenállóképességét. A nukleáris rakétafegyverek alkalmazása tehát bármely méretű fegyveres harc menetére döntő befolyással van. Nem lehet azonban azt állítani, hogy a nukleáris töltetet hordozó rakéták képesek egy háborúban felmerülő valamennyi feladatot megoldani. Ezért szükség van más eszközökre és fegyvernemekre is. Csak ezek erőfeszítéseinek jó összehangolása hozhatja meg a kívánt eredményt: az ellenfél teljes megsemmisítését. Napjainkban a szovjet fegyveres erők valamennyi ágában a fő fegyverzet a rakéta. A legnagyobb hatósugarú interkontinentális rakéták a stratégiai rakétaegységek felszerelésében találhatók. Ezek csapásai döntő jelentőségűek lehetnek. A szárazföldi csapatok, a légierők, a haditengerészeti flotta alakulatainak egész tevékenységét — különböző mértékben — összehangolják a stratégiai rakéták csapásaival, s az ezek által a csapások által elért eredmények realizálására irányítják. A szárazföldi csapatoknak, amelyekben nagyerejű tankés motorizált egységek vannak, operatív taktikai rakéták állnak rendelkezésükre. A tank- és motorizált egységek feltartóztathatatlan előrenyomulásuk során együtt fognak működni azokkal az ejtőernyős egységekkel, amelyeket mélyen az ellenséges állásokon belül a nukleáris csapások után dobnak majd le. A légierőknek olyan rakétaeszközök állnak rendelkezésére, amelyek jelentős mértékben növelik a légierőknek azt a képességét, hogy a levegőben repülőgépeket semmisítsenek meg s a szárazföldön és a tengeren súlyos csapásokat mérjenék az ellenségre. A légvédelmi egységek növekvő erejének ugyancsak az irányítható légvédelmi rakéták képezik alapját, amelyek az ellenség repülőgépeit nagy magasságokban semmisítik meg. így például az amerikai U—2. kémrepülőgépet, mint ismeretes, húszezer méter magasságban lőtte le az első ellene küldött szovjet rakéta. A modern haditengerészeti flottának olyan rakétái vannak, amelyek helyettesítik a hagyományos tüzérséget, amelyet pedig még nemrég is a nagy felszíni hajók megsemmisítésének főeszköze gyanánt tartottak számon. A tengeralattjárókat ma rakétákkal szerelik fel, aminek eredményeként tengeralattjáró megnőtt a flotta szerepe, mint szárazföldi objektumokra csapást mérő stratégiai eszköz szerepe is. A rakétafegyverek rohamos ütemű fejlődése, felhasználásuk nagy területe és rendkívüli hatásosságuk igen élesen tűzte napirendre a rakétaelhárítás kérdését- A rakéták elleni harcban a korábbi légvédelmi eszközök és a légvédelem korábbi megszervezése már nem megfelelő. A rakétaelhárítás természetesen felhasználja a légvédelem eszközeit is. Ismeretes, hogy a szárnyas rakéták technikai adataikat tekintve (gyorsaság, repülési magasság, méretek) kevéssé külnböznek a lökhajtásos repülőgépektől, tehát olyan eszközökkkel is megesmmi- síthetők, amelyek eredetileg a repülőgépek elleni harcra hivatottak. Ami a Szovjetunió rakétaelhárításának helyzetét illeti, Malinovszkij marsall az SZKP XXII. kongresszusán elhangzott felszólalásában azt mondotta: „Külön jelentenem kell, hogy sikeresen megoldottuk a rakéták repülés közben való megsemmisítésének kérdését is." A modem harci eszközök alkalmazása, a nukleáris rakéta magas követelményeket támasztanak a fegyveres erők személyi állományával szemben. Itt döntő jelentőségű a politikai öntudat, azoknak a harcosoknak a morális ereje, akiknek a modem harci eszközöket irányítaniok kell, szilárd meggyőződésük azoknak az eszméknek az igazságosságában, amelyeket í védelmeznek. Ha az impe- 5 rialisták kirobbantják a modem háborút, annak nehézségei és megpróbáltatásai hihetetlen szívósságot, bátorságot és akaraterőt követelnek majd az emberektől. Természetes, hogy ebben a vonatkozásiján, akárcsak fegyverzetük tekintetében, a szocialista országok hadseregei sokkal magasabb színvonalon állnak majd, mint az imperialista hadseregek. A békés egymás mellett élés politikája a szocializmus oldalára állít több tucatnyi semleges országot, zászlai alatt tömöríti az emberiség nagyobbik felét. Ez pedig alapos okot ad arra nézve, hogy az imperialistáknak mégsem fog sikerülni kirob- bantaniok egy új világháborút, amelynek taktikája és stratégiája ilymódon megmarad papíron. Ne tessék. félreérteni, nem zenei díjazásról lesz szó. A fenti elnevezés a nyugat-berlini akasztófa- humor szülötte. Történt, hogy a szenátus adóhivatala kétségtelenül kellemes meglepetéssel szolgált a város la- kóinak: száz márka visz- szatérítést juttat el hozzájuk, az adótisztviselők személyesen viszik majd el mindenkihez az összeget, szívből jövő jókívánságokkal fűszerezve (és küldeményenként 10 pfennig jutalékért). Miért ez a nagylelkű* ség? A nyugat-berliniek nem értik félre a szenátus adakozó kedvét, s ezért a 100 márkát „citera-pré- miumnak” nevezik. Vagyis így fordítják le berlini népnyelvre (s mondhatjuk pestiesen) az adóhivatal üzenetét: „Ne cite- rázzatok gyerekek, tartsatok ki a frontv áros-politika mellett, lám, milyen kellemes így az élet, még pénz is hull mannaként az égbőlV*A szenátus adománya tehát része annak a hadjáratnak, amellyel erősíteni akarják az ingadozó nyugat-berlini hangulatot a szocialista országok ésszerű javaslatával szemben. Ezért kap kedvezményt az a nyugatnémet és amerikai cég is, amelyik Nyugat-Berlinbe he* lyezi fiókját és ezért szállítják le például március elsejével a repülőjegyek árát. A nyugat-berliniek zsebre vágják a száz márkát, de hangulatuk azért nem javul meg. Ha viszont a Nyugat elfogadná a szabadná, os javaslatot, ez igazi prémium lenne a lakosságnak — citera nélkül. Kiutasítottak Indiából egy amerikai diplomatát Az IPA indiai hírügynökség jelentése szerint kiutasítottak Indiából egy amerikai diplomatát, mert jogellenesen beavatkozott a választási harcba és ilymódon az ország belügyeibe. A diplomata — akinek a nevét nem hozták nyilvánosságra — „bizonyos külföldi államok megbízásából támogatást nyújtott szélsőjobboldali indiai pártoknak.” Több nyitott kerítés szerepel az újabb francia-algériai tárgyalások napirendjén JÖKOR HATÁROZTAK EL... Még New Yorkban is feltűnést keltett a 87 éves James Fieldow és a 85 éves Mary Smith házassága. A két idős ember most kötött másodszor házasságot, miután pontosan 62 évvel ezelőtt, tehát 1900-ban „leküzdhetetlen ellenszenv” miatt elváltak. Az újabb francia-algériai tárgyalások helyét és időpontját még nem állapították meg, de a párizsi és tuniszi kormánykörökből származó hírek megegyeznek abban, hogy a tanácskozásra a hét végén, vagy a jövő hét elején kerül sor. A tanácskozás előreláthatóan több napot vesz igénybe, mivel számos kérdésben még nem jutottak megegyezésre a francia és az algériai miniszterek. Politikai megfigyelők szerint tisztázásra vár a többi között a végrehajtó hatalmat gyakorló ideiglenes kormányzati szerv összetétele. Politikai foglyok szabadonbocsátásának kérdésében is eltérő a két fél álláspontja. Algériai részről az FLN francia fogságban lévő tagjait politikai foglyoknak tekintik és mielőbbi hazatérésüket szorgalmazzák, hogy részt vehessenek az új algériai állam építésében. Nyitott kérdés általában a határon túl tartózkodó algériaiak, a többi között az algériai felszabadító hadsereg Tunéziában és Marokkóban állomásozó mintegy 35 000 tagjának hazatérése. Egyes francia lapok tuniszi tudósítóinak jelentése szerint az algériai Nemzeti Forradalmi Tanács ülésén az OAS fokozódó terrorjára való tekintettel több felszólaló követelte, hogy a felszabadító hadsereg katonái vegyenek részt a rend helyre- állításában. A Francia KP nyilatkozata A francia kommunista párt politikai bizottsága nyilatkozatot tett közzé, amelyben helyesli, hogy az algériai Nemzeti Forradalmi Tanács felhatalmazta az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányát a tűzszünet és az algériai béke helyreállításának érdekében folytatandó tárgyalások továbbvitelére. A nyilatkozat rámutat, az Algériában végbemenő események azt bizonyítják, az OAS lázadók még mindig remélik, hogy sikerül meg- akadályozniok az egyezséget. A béke valamennyi hívének ezért továbbra is ébernek és egységesnek kell lenni, hogy elejét vegye a fasiszták mesterkedésének és a kormányra gyakorolt nyomással biztosítsa a tárgyalások eredményességét.