Nógrádi Népújság. 1962. március (18. évfolyam. 18-25. szám)

1962-03-10 / 20. szám

4

1 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

1962. március 1-8.

Dicséret és elmarasztalás a könyvbarát mozgalomban

Nagyszabású mozgalmat indított a Hazafias Népfront, a Nők Országos Tanácsa és a SZÖVOSZ 1961. szeptemberében a könyvtárak fejlesztése és a könyvolvasás minél szélesebb körben való elterjesztése céljából.

A könyvbarát mozgalomnak megyénkben az a feladata, hogy 1961-től 1965- ig több mint 8 millió forint értékű könyvvel gyarapítsa könyvtárainkat. Megnehezíti a mozgalom helyzetét a majd egy éves kiesés, s ami még fontosabb: az elmúlt három hónap szervezési hibái-' Legnagyobb baj az említett három szerv széthúzása, külön utakon járása S mivel a feladat nagy, betöltésére kölün-külön egyik sem képes, az egyéni kezdeményezések nem vezethettek sikerre.

Mégis születtek jó eredmények a könyvbarát mozgalomban. A MÉSZÖV például évi tiszta nyereségének fél százalékát — körülbelül 75—80 ezer forintot — adja át a községi könyvtárak fejlesztésére, a földművesszövetkezetek pedig könyvtáraik és kulturális alapjuk egy részét fordítják erre a célra.

A nőtanács tagjai helyenként házról házra járva szervezték az asszonyokat: iratkozzanak be a könyvtárba.

A termelőszövetkezetek tsz- akadémiákon, ezüstkalászos tanfolyamokon népszerűsítik a könyvolvasást. A Megyei Könyvtár 1961 éves tervét túlteljesítette, a beiratkozott olvasók száma az előző évit harminc százalékkal haladja meg.

Azonban számukra most sokkal fontosabb levonni az eltelt időszak — amelyre inkább a hibák, mint az eredmények a jellemzőek — minden tanulságát. Elsősorban, a széteső, egyéni utakon járó munkamódszert fel kell váltania a különböző szervek szoros együttműködésének.

A körlevelekkel történő irányítás helyébe pedig a községekben való közvetlen ellenőrző, tanácsadó, egy-egy rendezvényben tevékenyen résztvevő munka lépjen.

A tervek szerint a jövőben havonta legalább egyszer a Hazafias Népfront, a Megyei Könyvtár, a Nőtanács és a MÉSZÖV illetékes munkatársa részt vesz a megye községeiben a művelődési tanácsok ülésein is, ahol személyesen megbeszélik a feladatokat.

A Megyei Könyvtár a múlt hónapban sgját készítésű tervlapokat küldött a községeknek, amelyeken a társadalmi szervek külön-külön feltüntethetik majd pénz- és munkavállalásaikat. A kezdeményezést a Népművelési Minisztérium annyira jónak találta, hogy az ország többi megyéjében is elrendeli bevezetését. A Megyei Könyvtár egy másik, a könyvbarát- mozgalmat segítő ötlete, verseny meghirdetése a falusi könyvtárosok között 1962. március 1-től június 30-ig. A verseny fő feltételei a beiratkozott olvasók és a kölcsönzött kötetek szánjának növelése és népszerűsítő rendezvények tartása.

A KISZ-szervezetek „ötven- könyves” mozgalmat indítanak, évente ennyivel szándékoznak járulni a könyvtárak állományához. Hetvenhét községi tanács összesen 162 ezer forintot ad a községfejlesztési alapból a könyv- barát-mozgalom segítésére. A Népművelési Minisztérium kétszázezer forintot juttat megyénknek klubok létesítésére. Bálák bevételéből községenként 600—600 forintra lehet számítani. A könyv- állomány gyarapítását szolgálja a könyyajándékozási akció is. Társadalmi munkában a nőtanács díszíti, otthonosob- bá teszi a könyvtárhelyiségeket.

Szügy községben klubhelyiséggel ellátott könyvtárat létesítenek április 4-ig, amelyhez hozzájárul a tanács, a Megyei Könyvtár, a tangazdaság és a lakosság pénzzel, könyvvel, munkával,

s a község ezzel teljesíti is évi könyvtárfejlesztési tervét.

Jelentő? segítséget adhat a mozgalomnak a megyei Módszertani Tanácsadó is, az eddigi tapasztalatok alapján. Kidolgozhatná a mozgalom ki- szélesítésének irányelveit — a nyári hónapokra is —, hogy ne következzék be fennakadás a könyvtárfejlesztésben és olvasótoborzásban. A későbbiek során olvasási terveket is készíthetnének, hogy a falvak dolgozóinak érdeklődése helyes irányba terelődjék. A Módszertani Tanácsadó feladata lehetne a népfront-aktívák és könyvtárosok egy-egy negyedévi munkájának értékelése is.

A könyvbarát-mozgalomban kitűzött célok nem elérhetetlenek. A feladatok végrehajtása azonban feltételezi a társadalmi tömegszervezetek, s a mozgalom előmozdítására hívatott valamennyi szerv és intézmény összefogását, együttes, alapos propagandamunkáját. S ha ez párosul az ügyhöz méltó lelkesedéssel, — az eredmény nem maradhat el.

— Kemény —

Asztalosműhelyben

Innen az ajtóból, ha széttekintek, a táruló munka friss illata, száraz lehelete csap arcomba. Merev fehér falak pókhálós négyzetén örök dübörgés lázai remegnek.

A légben finom porzápor kering fény-folyosók csóváin átsuhanva.

Sovány élek hús végtelenje fut deszkák, falécek szálkás szalagján az ütközések sarkai felé.

Örült vadsággal körbesurranó fűrészek vájják tépett karmaik dió, tölgy hűlt húsába, s felsikolt kínját kiáltva széthullón a léc, míg szaggatja vésők tépőfoga, s gyaluk, simítok nyalják sejtjeit. Elporlott ágak lisztje permetez, hasadtan csörgedez a görbe forgács, s a gépek forgó karjai alatt meggörnyedőn surran a vak homályba. Vékony élek, keményre fent fogak tépnek, vágnak, törnek, hasítanak új formákat az elkínzott anyagból.

Innen, az ajtóból, ha széttekintek, nem hallani a város dús zaját, de hallani a forgácsok sikongó énekét túlharsogva szárnyaló gyaluk, fűrészek győzelmes dalát.

Látom a mestert, mint méri nyugodt kimérten rőt faszálak hosszait, amint ruháját szürke por fedi, s finom kezekkel alakít, teremt.

Látom a harcot fa és vas között: a küzdelmet, melyet hétköznapi Napóleonként az ember vezet.

Innen az ajtóból, ha széttekintek — a mynkát látom itt, az életet.

VÉGH MIKLÓS

Náfrádi Sándor:

0} Pártszervezeteink a termelőszövetkezetek megszilárdításáért

(Kossuth)

Náfrádi Sándor, a Kossuth könyvkiadónál a napokban megjelent, „Pártszervezeteink a termelőszövetkezetek megszilárdításáért” című füzetében, az évek óta falut járó pártmunkás sok jó tapasztalatát rögzíti. Történetek, emberek elevenednek meg az alig 70 oldalas füzet lapjain. Négy megye négy községe életének apró mozaikjaiból tevődnek össze a tapasztalatok, amelyből levonható a végső következtetés: folyik az újért, a jobbért a harc.

Sokat segít ez a füzet a termelőszövetkezetek megerősítésén munkálkodóknak, hiszen: „E kis füzetnek is az a célja, hogy néhány termelőszövetkezeti pártszervezet tevékenységéből kiragadott példán keresztül bizonyítsa, milyen nagy jeletősége van a megszilárdítása szempontjából annak, ha a gazdaság élén a pártszervezet, a közösségben dolgozó kommunisták egységesen és bátran kiállnak és harcolnak a párt politikájának a végrehajtásáért.”

GABI A KUTYUSSAL

(Kovalcsik András felvétele)

Á magyar pénz története

A Palóc Múzeum új kiállítása

Március 4-én nyílt meg A magyar pénz története című kiállítás a Palóc Múzeumban. A kiállítás bemutatja I. István király ezüstdénáraitól kezdve a mai forintig valamennyi arany-, ezüst-, rézpénzünket és bankjegyeinket

Az időrendben összeállított kiállításon I. István dénárjai nyitják meg a sort, majd folytatódik az Árpád-házi uralkodó társainak zömmel ezüstből készült dénárjainak bemutatásával. A továbbiakban, a fal mellett elhelyezett vitrinekben és tárlókban, láthatjuk a vegyesházi, majd a Habsburg-házi uralkodók pénznemeit és így jutunk el a napjainkban forgalomban levő pénzekig.

Sok ritkaságot is láthatnak

dt faliéi a(t& elő tt íl möi/őtt

A BETEGSÉGBE ESETT ember, ha gyógyulást keres, elsősorban a körzeti orvosára van utalva. Megkapják-e a betegek a gyógyítást, bíz- nak-e körzeti orvosukban, vagy körzetükön kívül keresik a gyógyulást? Menjünk el Somoskőújfaluba és keressünk a kérdésre itt választ. A Somoskőújfalui orvosi körzet népes körzet. Ide tartozik Somoskő is. A lakosság a két községgel eléri a 3400—• 3500 főt. A körzetet jelentős mértékben ipari munkások lakják, tehát valamennyien biztosítottak. Napjainkban csatlakoztak a biztosítottakhoz a mezőgazdaság dolgozói is. Ebből a körzetből naponta 10—15—20 beteg utazik Salgótarjánba szakorvosi rendelésre. A körzetben napohta 70—80 ember fordul kezelésért a körzeti orvoshoz. Ezek közül nem a súlyos betegek száma magasabb, hanem az átmeneti, könnyebb betegeké. Méginkább a betegség megelőzésére orvoshoz fordulóké. Az orvos dr. Fazakas Dénes.

Körültekintést, nagy türelmet igényel a körzeti orvosi munka. A körzeti orvos minden betegének egyúttal háziorvosa is. Ez annyit jelent,

hog egy-egy család legbensőbb bizalmasa. Külön-külön nehezedik rá tehát a családok gondja. És addig helyes, amíg ez így van. Ha ez a bizalom megszakad, vagy el sem következik, akkor az orvos már nem mondhatja magát körzete igazi orvosának.

Maradjunk először a fehér ajtó előtt, ott, ahol a betegek gyülekeznek. Beszéljenek Ők az orvosukról. Megértést kell kérni, amiért mellőzzük a kérdezettek neveit és csupán a tényeket tárjuk fel, mint bizonyítékokat.

— Áh, az ilyen orvos...

— mély keserűség van a legyintésben. — A hátam fájt, elmentem hozzá. Mit gondol, mit csinált? Semmit. Tapogatott. Egy hétig kínlódtam, míg végül a kórházba küldött. Ott gyógyítottak, s mondták meg, mi bajom. De mU szenvedtem addig. Ha megkentem volna... — és

az ujjait jelentősen összedörzsöli.

Egy másik korábban arról panaszkodott, hogy a kutya megharapta és injekciót kért.

— Mit gondol, adott? Fontosabb volt neki egy megzavarodott ember után futkosni. Tarjánban kaptam meg.

— Már azt hiszem, kilyukad a gyomrom, mindig táj. De nem csinál az kérem

semmit, — így panaszkodik a harmadik.

Van egy család, amely a legcsalódottabbnak érzi magát. Azt mondják, megelőzhette volna apjuk halálát.

Azután jöttek a heti vendégek, akik azt tartják az orvosról, hogy nem érti meg őket.

De ahogy sűrűsödnek a vélemények, úgy vékonyodnak a panaszok. A rendelő előcsarnokában már így kristályosodik. Egy fiatal munkás: „Ügyes ember!" Egy idősebb: „Áldott a keze!” Egy asz- szony: „Tán so’sem gyógyultam volna meg, ha nem kerül közénk ...” Emelkedik a beszélgetés heve és félő, megzavarja a rendelő csendjét. Míg egy lábadozó így summázza: „Kérem, nem tudom, miért érdekli a doktor úr munkája, de velem bejött Tarjánba, végig segédkezett a vizsgálaton s azóta is rendszeresen számon tart. Még-a munkahelyemre is bejár..

Íme, így oszlanak meg a vélemények a fehér ajtó előtt

Hogyan vélekednek a hivatalos szervek? A tanácsházán jegyzőkönyvek örökítik meg, hogy a vöröskeresztes munka eredményeként — amelynek az orvos a vezetője — kitüntették az ősszel a községet. Megkapta a megye legtisztább községe címet és az

az érdeklődők ezen a kiállításon. így például: Apaffy Mihály erdélyi fejedelem száz- aranyas dukátját, amely a legnagyobb értékű magyar aranyérme, II. Rákóczi Ferenc szükségpénzeit, Kossuth Lgjos által Amerikában kibocsátott százdolláros bankjegyeit, amelyeket Kossuth személyesen írt alá, az 1946-os infláció 1 milliárd B-pengős bankjegyét, amely a magyar pénz történelmének legnagyobb számjegyű bankjegye.

Most láthatja először a közönség a védetté nyilvánított Kossuth-bankók nyomdagépét, mely ez év elején került a Palpe Múzeum tulajdonába. A kiállítás rendezésénél pedagógiai szempontok is érvényesültek, mert a magyarázó szövegekből felvilágosítást kaezzel járó pénzösszeget. Rendszeres egészségügyi előadások folynak. Körzetenként vöröskeresztes állomásokat létesítettek, amelyeknek a következő feladatokat kell elvégezni: meglátogatni a családokat, ellenőrzik a tisztálkodást, az udvar és a mellékhelyiségek tisztántartását. Jelentik a legkisebb megbetegedést és az embereket időszakos orvosi vizsgálatra viszik. A községben az utóbbi években nem is volt ragályos megbetegedés. Csecsemő sem halt meg. A halálesetek elöregedésből eredtek.

Nos bár az elmarasztaló vélemények megmaradtak, a mérleg a körzeti orvos javára billent.

Es ezzel lépjünk be a fehér ajtón.

SZÉP, ŰJ ORVOSI rendelője van a körzetnek. Nagy, világos várakozócsarnok.

Ezenkívül még két helyiség. Egyikben az orvos dolgozik, a másikban az asszisztencia látja el a kötözéseket, s egyéb apró-cseprő dolgokat. A berendezés szokásos. Néhány fehér bútor.

Este hét óra van. Fáradt az orvos arca, amit fiatalsága sem tud elrejteni. Hosszú ujjai azért fürgén tapogatják a beteg hátát: „Sóhajtson ...!” — szólítja a beteget, miközben kopog a hátán. Ki hinné, hogy ezek az ujjak, alig tíz esztendeje még az esztergapadot irányították.

Elcsendesedett a rendelő, asztalra került az örökké nyakban lógó hallgató. Kezet mos, azután várakozón öszpunk azokról a gazdasági és társadalmi okokrol, amelyek a papírpénz, a garas és a rézpénz kibocsátására késztették az uralkodókat.

A nagy érdeklődéssel kísért kiállítást Ambrus Béla a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium osztályvezetője rendezte, részben saját gyűjteményéből. A megnyitás napján tartott előadásán és az azt követő tárlatvezetésén közel kétszázan vettek részt.

A kiállítás megnyitásán megjelentek Horváth Endre grafikus- és pénztervező művész Nógrád megyei modelljei is. Horváth Endre ugyanis pénztervének témájában gyakran szerepeltette a palóc népművészet ornamentikáját és élő alakjait.

Z. J.

szekulcsolja kezét. Van egy jellegzetes tartása. Magas ember és egy kissé meghajol, hogy ne emelkedjen a nálánál alacsonyabb fölé.

Kínosak az első percek, hiszen olyan látszata is lehet a beszélgetésnek, hogy az számonkérés. De azután tisztázódnak a dolgok és megindul a beszélgetés az orvosi hivatásról, az esetleges tévedésekről.

— Tévedés!? Az orvos is csak ember. .De azért az utóbbi években ilyen nem volt, — megélénkül az arca.

— Van egynéhány eset — és nyíltan eléje terítjük kártyáinkat.

Megdöbben, a rosszallás ráncot von homlokára. De azután élesztgeti gondolatát, még a könyvét is segítségül veszi, lapoz benne.

— Hát kérem, tessék! — A könyvet maga előtt tartja, és mondja latinul a betegséget. Egyezteti a kórházi jelentéssel is. Azonosak. Tehát felismerte a betegséget. Azért magyaráz, mert látja, hogy szükséges ez a teljes megértéshez.

— Tipikus bányász betegség, erős hátfájással jár. Ez az eset pedig már kórházi kezelést igényel. Hely hiányában egy hétig várni kellett a beutalással. Közöltem a beteggel, és addig is megadtam a szükséges kezelést. Mit tehettem volna mást? — mélyen elgondolkodik s kutat a gondolatában. Azután felkapja tekintetét. — Az már az orvos iránti bizalom kérdése, hogy megelégszik-e a beteg a kezeléssel, vagy sem. — Mintha egy árnyalattal keserűbbé válna hangja. — Azért