Nógrádi Népújság. 1962. február (18. évfolyam. 10-17. szám)

1962-02-24 / 16. szám

1962. február 24. NÓGRÁDI NEpOJSÁO 7 Többségében jól telelt át a szövetkezetek állatállománya A TAK ARMAN YTAKARÉKOSS4GI INTÉZKEDÉSEK EREDMÉNYESNEK BIZONYULTAK Az elmúlt évi aszályos időjárás igen komoly gondot okozott termelőszövetkeze­teinkben az állatállomány ta­karmányellátásánál. A me­gyei tanács mezőgazdasági osztálya felmérve a takar­mányhelyzetet időben megtette a szük­séges intézkedést, hogy valamennyi termelőszö­flz Érsekvadkerti Vegyes KTSZ vállalja a lakosság részére családi házak építését kulcsátadásig, OTP kölcsönnel, vagy anélkül. Továbbá vállalunk bá­dogosmunkát, lakatos javításokat. szobafes­tést, mázolást, asztalos- munkát, üvegezést, par­kettázást és képkerete- zési. munkákat. Keresse lel bizalommal a szövetkezetünket! Telefon: 3. (43). vetkezetben veszteség nélkül átteleltessék az állatokat, s ne csökken­jenek számottevően az állati hozamok sem. A munkát a megyei pártbi­zottság októberben hozott határozatai szerint végezték, melynek értelmében a járási pártbizottságok és tanácsok is napirendre tűzték az állat- állomány helyzetét, megszab­ták azokat a feladatokat, amelyeket az átteleltetés ér­dekében tenniük kell. A felmérések alapján, a termelőszövetkezetek mintegy 105—108 ezer köbméter silót készítettek. Ez azt jelenti, hogy minden szarvasmarha és juh számosállatra közel 6 köbméter siló jut. Vala­mennyi járásban elvégezték az ősszel az állattenyésztési szemléket. Ez alkalommal felmérték a takarmány­készleteket, felülvizsgál­ták a tárolást, az ál­latok elhelyezését, a ta­karmányozást, az állat­egészségügyi helyzetet, s a szükséges tennivaló­kat részletesen megbe­szélték a szövetkezeti ve­zetőkkel. A termelőszövetkezetek mintegy 70 százalékában ta­karmányfelelősök dolgoznak, akik a takarékos takarmány- gazdálkodás érdekében tevé­kenykednek. A foganatosított intézke­dések végeredményben azt eredményezték, hogy az ál­latállománynál a nehéz ta­karmányhelyzet ellenére sem kell jelentősebb állatelhullás­sal, , az állati termékek csökkenésével számolnunk. Az állatállomány mintegy 90 százaléka jó, illetve közepes állapotban van. Szövetkezeteink a takarmány­takarékosságra vonatkozó in­tézkedéseket is betartják és megfelelő előrehaladás tör­tént a takarmányok előkészí­tését illetően is. A takar­mányszabvány összeállításá­nál, s a takarmánykiegészí­tő különböző fontos tápok, ásványi anyagok használatá­nál segítenek a szövetkeze­teknek az állatorvosok is. Az, hogy lényegében sike­rült megoldani a megyében az állatállomány áttelelteté- sét, jó hatással van a terme­lőszövetkezetek árutermelésé­re is. Az 1962-es év első fe­lében némi kivétellel telje­sítik termelőszövetkezeteink vágóállatokból, valamint ál­lati termékekből értékesítési tervüket. Glenn: „Most már megértem Gagarint" ' Szfrűfet (tiillayáizati oviik Szovjet szakemberek meg­konstruálták az „ACSF—3” elnevezésű csillagászati órá­kat, amelyek tízszer olyan pontosak, mint a világ leg­jobb csillagászati óráj.. Az „ACSF—3” órák járá­sának hibalehetősége 2—3 tízezred másodperc között ingadozik. Az új órákat az időjelző szolgálat és a csil­lagvizsgáló intézetek kapják. Az órák 1,2—1,5 voltos szá­razelemmel működnek. Erkölcsbotrány A napokban kerítés vád­jával letartóztattak egy is­mert nyugatnémet idegorvost, aki mint törvényszéki szak­értő működött Nyugat-Berlin egyik bírósága mellett. Az idegorvost azzal vádolják, hogy rendszeresen orgiákat rendezett, prostituált háló­zatot tartott fenn, sőt „jócsa­ládból való lányokat” is be­szervezett. A nyugatberlini lapok az üggyel kapcsolat­ban „a háború óta kirobbant legsúlyosabb erkölcsbotrány­ról” beszélnek. Hírügynökségi jelentések szerint csütörtökön Grand Turk szigetén befejezték John Glenn amerikai űrhajós ki­hallgatását. Az amerikai űr­hajózási hivatal szakértői többszáz előre elkészítet kér­désre kértek választ az űrha­jóstól, amíg frissek az űrben szerzett benyomásai. Folytat­ták az orvosi vizsgálatokat is. Üjabb vérvizsgálatot hajtottak végre, de sem ez, sem az elektrökardiogram nem muta­tott ki változást az űrhajós repülés előtti állapotához ké­pest. Megállapították azt is, hogy Glenn egyensúlyérzéke is kifogástalan — ez a súlyta­lanság hatásának tanulmányo­zásában igen fontos. Az űrhajósnak földkörüli útja után szerdán nyílott elő­ször módja pihenésre. Glenn pénteken Cape Canaveral-ban találkozott Kennedy elnökkel, valamint családjának tagjai­val, majd sajtóértekezleten számolt be tapasztalatairól. A tengerből kihalászott űrhajó megérkezett Cape Canaveral- ba, ahol alapos vizsgálatnak vetik alá. Dr. Robert Voas, a Glennt kihallgató személyiségek egyi­ke elmondotta, hogy Glenn „éjszaka”, vagyis a Föld ár­nyékában a telihold segítségé­vel meg tudta különböztetni a horizontot és ezt felhasználta az űrhajó irányításában. A magasból felismerte a kalifor­niai El Centro városát, amely­nek környékét jól ismeri és — mint az AP írja — elmon­dotta az űrhajózási hivatal tisztviselőjének: most már érti hogyan különböztethette meg Jurij Gagarin a magasból a szántóföldeket. Az AP egyik színes jelenté­sében beszámol a számtalan üdvözlő távirat egyik legérde- kesebbikéről. A New York-i negyven éven felüliek klubja a következőképpen méltatta az út jelentőségét: „Glenn örökre bevéste nevét mind­azoknak az amerikai férfiak­nak a szívébe, akik csak ne­hezen kapnak állást az élet­korbeli megkülönböztetés miatt. Glenn, aki 40 éven fe­lül van, nagyszerű tettet haj­tott végre. A klub üdvözli azt az embert, aki a világ köré vitte az üzenetet: „Amikor igazi férfi kell férfimunkára, 40 éven felülit küldjenek.” Üzembe helyezlek a Barátság-olajvezeték csehszlovákjai szakaszát A szocialista együttműködés nagyszerű eredményét: a Ba­rátság-olajvezeték csehszlová­kiai szakaszának elkészültét ünnepelte Pozsony lakossága. Két évvel és öt hónappal ez­előtt, 1959. szeptember 23-án kezdődtek meg a Barátság- olajvezezeték munkálatai. Az olajvezeték lehetővé teszi, hogy a volgamenti kőolajat négy szocialista országba: Csehszlovákiába, . Magyaror­szágra, Lengyelországba és az NDK-ba közvetlenül eljutas­sák. A mintegy 4200 kilométer hosszúságú vezeték első sza­kasza teljesen elkészült és ez­zel a kőolaj most már a Szov­jetunióból közvetlenül, jut el a hatalmas pozsonyi vegyi­kombinát olajtartályaiba. Robert Kennedy Nyugat-Bertinben — BESZÉDE KÖZBEN KÉT VÖRÖS ZASZLÖCSKA ERESZKEDETT A NYUGAT-BERLINI VAROSHÁZA FÖLE Robert Kennedy, az Ameri­kai Egyesült Államok igazság­ügyminisztere, Kennedy elnök öccse csütörtök délután 2 óra tájban Olaszországból jövet feleségével Nywgat-Berlinbe érkezett. Robert Kennedy, aki egykor a komun'istákra vadászó Maccarthy szárnysegéde volt és akit a Hamburgban megje­lenő Der Spiegel című hetilap „Amerika fő inkvizitorának” nevezett, megérkezése után nyomban a Potsdamer Platzra hajtatott, hogy Willy Brandt nyugat-berlini főpolgármester társaságában megszemlélje a berlini határfalat. A provoká­ciós jellegű látogatásról a nyugati filmesek, fotóriporte­rek és újságírók felvételeket készítettek. Robert Kennedy ezután a szenátus schönebergi palotájá­hoz hajtatott, majd beszédet intézett a téren várakozó nyu­gat-berliniekhez. Mint előre látható volt, nem válogatott a jelzőkben. Kofmáhyférfihez nem illő hangon uszított a kommunisták ellen. Amikor először ejtette ki ezt a két szót, hogy „kommunista Ber­lin”, ismeretlen irányból két rakétát lőttek a schönebergi palota fölé, majd kinyílt két kis ejtőernyő, amelyre egy- egy vörös zászlócska volt erő­sítve. Bírósági önkény az NSZK ban Az emberi jogok védelmére alakult német bizottság közle­ményt adott ki, amely szerint a nyugatnémet politikai rend­őrség ez év első hat hetében 56 nyugatnémet állampolgárt tartóztatott le törvénytelenül, Eddig 17 olyan nyugatnémet hazafit állítottak bíróság elé az idén, aki ellenezte a nyu­gat-németországi háborús elő­készületeket, "-síitraJlEállt a két német állam békés kapcsola­tainak fejlesztése mellett. EGY MŰVELŐDÉSI OTTHON ELETE, GONDJAI I. Csak a magunk erejéből A maga nemében Salgótarján, s a megye legnagyobb kulturális intézménye. Nyolcezres munkáskerületének la­kóin kívül találkoznak itt egy-egy előadáson a város más kerületeiben élők, gyakori vendégek a fokonként kül­várossá nőtt szomszédos munkástelepülések lakói. Jelen­tősége tehát jóval nagyobb egy „köznapi” gyári művelő­dési otthonnál. Nagyobb abban is, hogy amit itt csi­nálnak. művelnek, azután igazodik, kisebb vagy nagyobb mértékben a megye sok művelődési otthona. Ahhoz, hogy jó kultúrát adjanak az év ente itt megforduló 250 ezer lá­togatónak, az első pillantásra van minden: milliós költ­ségvetéssel dolgoznak, az épületben nagy és kis színház­terem, táncterem, klubszobák vannak, tizenkétezer köte­tes könyvtárral rendelkezik, amelynek 1400 állandó tag­ja évente 40 ezer könyvet olvas el. Három, az évszázad­nál idősebb csoportja, 84 éve működő zenekara, 81 éves kórusa, 74 éves színjátszó csoportja van: kevés művelődési ház dicsekedhet — akár az egész országban — ily’ tradí­ciókban gazdag / művészeti tevékenységgel. Sok kellemes estét szereztek kedvelőiknek és tengernyi elismerést a város, sőt a megye határain is túl: Budapest, Eger, Mis­kolc, Debrecen és az ország megannyi nagy városa tapsolt nemegyszer a salgótarjáni öntevékeny művészeknek. Raj­tuk kívül irodalmi színpad, tánccsoport, tucatnyi szak­kör és az ismeretterjesztő előadások szerteágazó hálózata: csak a puszta felsoroláshoz oldalakat kéne teleími. Ha ezt most mégis elhagyom és az Acélárugyári Mű­velődési Ház tevékenységének méltatása, „minden nagyon szép, minden nagyon jó” helyzetkép helyett a problémák­kal küszködő, vesződő munkásotthon gondjaiból adok át néhányat olvasóinknak, teszem ezt azzal a nem titkolt reménységgel, hogy lesz köztük nem kevés, aki szívéhez közelállónak érzi ezt az intézményt, s elég fontosnak is ezeket a problémákat, azonkívül azért is, mert amikor az ő gondjairól szólok, nem túlzás, ha azt állítom: egész Salgótarján jelen és jövendő kulturális élete fölötti aggo­dalmamban emelek szót. Még tavaly jelen voltam itt egy ankéton — kézdemé- nyezői legalábbis annak száriták és item rajtuk múlott, hogy nem így sikerüli: Pedig ezen a beszélgetésen olyan problémák kerültek terítékre, amelyek a mi megyénk és elsősorban a megyeszékhely kulturális életének szempont­jából ma különös élességgel yetődnek fel. Arról van szó, hogy a beszélgetők tanúsága szerint a kultúrotthonok mű­vészeti munkája sorvadozik. Okai? Említettek sok mindent. Azt. is például, hogy ha korábban kevesebb munkát for­dítottak az ismeretterjesztő előadások megszervezésére, mdst az ismeretterjesztés túlságosan is igénybe vesii a kul­túrotthon dolgozóinak, aktíváinak idejét, energiáit. Már akkor eszemben volt, hogy ez a kisebbik baj, valami átmeneti nehézség lesz csupán, ami addig tart, míg az ismeretterjesztés gépezete belezökken a kerékvágásba, s nem fogja egyik a másikat háttérbe szorítani. Sokkal ér­• •• zékenyebben ' érint bennünket, ami a televízó térhódí­tásával kapcsolatban került szóba. A jelenlevő kultúrott­hon igazgatók ugyanis egybehangóan panaszolták, hogy a televízió elvonja a közönséget a kultúrotthonoktól. Mit jelent ez az Acélárugyári Művelődési Ház számára. A 8 ezer lakosú kerületben becslés szerint mintegy 150 tele­víziós készülék van. Ahogy évről évre szaporodik a szá­muk, észrevehetően csökken a művelődési otthon rendez­vényein a közönség, beleértve a filmelőadásokat is. Ha a színjátszó csoport korábban egy-egy színdarabbal öt-hat előadáson meg tudta tölteni a nézőteret, ma ezt, ha meg­feszül sem tudja produkálni. Az őszi szezonban Jerzi Ju- randot lengyel író A bajno knő férje című darabjának negyedik előadását már közönség híján le kellett fújni. Pedig a darab jó, a produkcióba sok munkát, ötletet öl­tek, s aki megnézte, emlékezetes színházi élményben volt része. De százötven TV — nem is olyan veszélyes szám. Más hiba is lehet akkor. Ritka esetektől eltekintve, újabban élvonalbeli buda­pesti művészek fellépése sem vonz két előadásnál több­re közönséget. Persze ebben annak is része van, hogy műsoraik gyakran szakállasak, s ráadásul, ha pesti mű­vész vidékre megy — tisztelet a kivételnek — úgylátszik megengedhetőnek tartja a ripacskodást. De gondolom, ezt hagyjuk más alkalomra. Viszont ezeknek az előadások­nak egy momentuma nem érdektelen a helyi rendez­vények látogatottsága szempontjából sem: az igényektől néha elmaradó provinciális színvonaluk. A közönség - különösen a televízió színházi előadásain nevelődő közön­ség — ízlése kezd kényesedni; válogatós már a néző — s jól teszi. Én azt hiszem, hogy ez az első amit tudo­másul kell venni és szigorúan levonni a konzekvenciákat. Aztán ennek megfelöen cselekedni, helyesebben megindí­tani egy cselekmény láncreakciót, amelynek célja és fel­tétlen követelménye a közönség visszahódítása. A közönség visszahódítása. De mivel? Milyen esz­közökkel és egyáltalán lehetséges-e ez a visszahódítás? Sze­rintem lehetséges. Elsősorban a művészi produkció nívó­jának emelésével és a csoport repertoárjának merész, de ésszerű gazdagításával. Hogy " az lehetséges,' bizonyításul hadd mondjam el, amit sokan tudnak, de nem árt újra emlékezetükbe idézni: ennek a művelődési háznak, ,a színjátszó együttese nem csak régi, de jó is. Az álTam ezt "Ji „Szocialista kultúráért?’ kitüntetéssel ismerte el. j A három rendező‘ akik egyben vezető színészei is az egy üt- . tesnek, szintén megkapták a kitüntetést. Mégpedig nem ■ érdemtelenül. S végül mégiscsak észre kell vennünk, hogy : , nekünk ilyen, ftpb0reink vannak. De észre kell venniök -| nekik is, Rogy még többre képesek, a mostaninál. Mint, ahogy észre kell venniük megintcsak nekünk, hogy nem is olyan régen többen voltak. A csoport volt már hetven tagú is. Képes volt egy időben két darabot próbálni. Most a műszaki személyzettel alig vannak harmincam Az Acélárugyári Művelő dési Ház színjátszó együttesé­nek esetében ez nem engedhető meg. Való igaz, hogy a televízió, a Déryné Színház hatósugarának szélesedése csök- kentétte az öntevékeny színjátszó csoportok jelentőségét. Sőt egyet lehet érteni azzal is, hogy többségük tevékenységét a háromfelvonásos darabokról át kell terelni az irodalmi színpad irányába. De ne essünk túlzásba! Még mielőtt le­raktuk volna az irodalmi színpadok alapjait, amely el sem képzelhető a színjátszók nélkül, egy sor helyen máris hozzáláttak közvetlenül, vagy közvetett eszközökkel a színjátszó csoportok leépítéséhez, feloszlatásához. Széliében, hosszában hallani: ma már nincs jelentősége a szín­játszó csoportoknak. Ez nem igaz. Hogyne volna. És nem tehetek mást, mint hónapok múltán újra hivatkozni a megyei pártbizottság egy munkatársának szavaira: Akik a művészeti munka hanyatlása felett keseregnek, nem tud­nak másként gondolkodni, csak kategóriákban: van ismeret- terjesztés és van szórakoztatás. Mintha az egyik tűz, a má­sik víz volna, mintha nem volnának már évezredek óta édestestvérek. Ne siessünk azzal a feloszlatással, kérem! Az öntevékeny színjátszás átminősül, feladatai változnak, de jelentősége, legalábbis jóidéig még nagy. S akad persze, aki nagy sietségében meghúzta a lélek­harangot a nagyüzemek művelődési otthonainak színjátszói fölött is. Érthető, hogy a színjátszók közül sokan elvesz­tették emiatt a kedvüket. Akárcsak itt az Acélárugyári Művelődési Házban. De a társaság magva megmaradt, s ha nem is a régi, lobogó kedvvel, de valamiféle „csakazértis” makacssággal folytatják munkájukat. Mert úgy érzik, hogy hivatásuk, van. Egy társulatnak, amely óriási sikerrel adta elő a Leár királyt, a Kőszívű ember fiait, a Regényeseket, s amelyet percekig zúgó vastapssal ünnepelt a közönség az Ily/tn nagy szerelem előadásain, minden oka meg van hinni ezt. Hivatás? Salgótarjánnak nem volt és nincs állandó színháza, de ez nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy ne is legyen. Minden, a város kulturális felemelkedéséről elhangzott szó, enélkül a perspektíva nélkül üres fecse­gés lenne. Márpedig a színházak nem potyognak az égből. A Faluszínház ezt a szerepet nem töltheti be, más a feladata, más a struktúrája. Salgótarján jövendő, állandó, vagy legalább részben állandó színházának alapjaihoz más építőkövek kellenek. S köztük nagyon fontosak a Petőfi Színjátszó csoport tagjai. Készítik a helyét a megyei mű­velődési palotáúák. Még itt dübörög a fülemben az , őszi bontások, robbantások, teherautók, dömperek robaja; néhány év múlva a város középpontjában impozáns épület emel­kedik majd. Miért bontottunk és miért építünk: ezt most kell meggondolni, de nagyon alaposan. Nehogy mire fel­épül, ügy kongjon az ürességtől az év nagy részében, mint a József Attila Városi Művelődési Otthon. S hogy ne így legyen, kedvünkért nem fog ide költözni sem a Nemzeti Színház, sem a Vígszínház. Nem hiszem, hogy Básti Lajos, vagy Páger Antal alig várná, hogy ideszerződhesserl hoz­zánk. Ezt a színházat magunknak, w magunk erejéből, saját lehetőségeink kihasználásával kell megteremtenünk (Folytatjuk)- a- . >'»•> •» Csizmadia Géza l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom