Nógrádi Népújság. 1962. február (18. évfolyam. 10-17. szám)

1962-02-21 / 15. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. február 21. Szeretettel és megbecsüléssel... A dörmögo hangú, zömök ter­metű Mihályi Ferenc messze Vas megyéből jött Káliéra három év­vel ezelőtt. Nem nagy idő ez. Annak meg alig másfél eszten­deje, hogy a takarékszövetkezet ügyvezetői hivatalát elvállalta. A szövetkezet akkor csupán 40 ezer forint betéttel rendelkezett, ma 220 ezer forint van betétkönyvön Kálién. Ez nem kis dolog. Az meg még nagyobb, hogy a 229 tag 56 szá­zaléka a dolgozó parasztokból tevődik össze. Mert nem is olyan rég volt az, amikor Mihályi elvtársat még ez­zel a kérdéssel fogadták, ha egy- egy házba betért, hogy: — Aztán nem vész el az a pénz, mondja? Meg: — Dehogy teszem takarékba a pénzemet! Hogy az egész falu megtudja, hány forintom van? — A takarékbetét bizalom dolga- jelentette ki Mihályi bácsi, ö ezt a bizalmat közvetlen modorá­val, titoktartásával szerezte meg. — Sokszor bizony megállók a kapuban, mielőtt benyitok vala­melyik családhoz, s latolgatom: hogy kezdjem, hűt mondjak, ho­gyan fogadnak, mi az, amivel megnyerhetem őket? ... De a legszebb a dologban az, hogy a takarékszövetkezetbe be­tett pénzzel azokat segítik, akik­nek egy kis „gyors segélyre” van szükségük. Ha tatarozásra szorul a ház, ötezer forintot, ha esküvőre kerül a sor, két-három ezer forintot ad kölcsön a szövet­kezet. s nem is kell hozzá egyéb, csak egy százforintos rész­jegy és két kezes. Egy év alatt ötven családot 217 ezer Ft-tal segí­tettek ki Kállón. Mihályi Ferenc minden nagy eseménynél jelen van, sokat jár az emberek kö­zött. így azután azt is tudja, hol várnak kisbabát és kik lesz­nek a névadó szülők. Beszédbe is elegyedik velük és józan szó­val igyekszik meggyőzni őket, hogy leghelyesebb, ha takarék- betétkönyvet nyitnak — teszem azt száz forinttal — az újszülött­nek. KÖZÖS PIAC (Szűr-Szabó József rajza) Adenauer: — Nyugat-Berlinbe megyünk miniszter urak, egy kis alagútfúrásra! (Toncz Tibor rajza) NEHEZEN HIHETŐ De Gaulle: — Majd én megfékezem ezt a jobboldalt! (Mészáros András rajza) KÖZÖS PIAC — arukapcsolAssal — Ez még vele jár, bogy kilegyen a kiló! (Gerő Sándor rajza) A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Mező Sándor három leveléből EGYMÁS Nylon tasak féláron A háziasszonyok általában kedv­vel fogadták azt, amikor pár hó­nappal azelőtt forgalomba hozták a csomagolt zöldséget. Szívesen kifizették a 3,60-at, hogy egy le­vesbe való zöldséget megvásárol­hassanak. Az azonban bosszantó — írja le­vélírónk -, hogy most már egy- szer-egyszer a zacskó fele hasz­nálhatatlan zöldségfélét tartalmaz, így az ember zsákbamacskát ját­szik, amikor zacskós zöldséget vá­sárol. Valamit könnyít ezen a ny­lon tasak, amelyben az ember kí­vülről is látja, hogy milyen árut vásárol. De azt azért nem értem, hogy miért köteles valaki zöldség mellé még egy tasakot is megvá­sárolni 30 fillér többletként, ha beérné az egyszerű papírzacskó­val, — természetesen használható zöldség megvásárlásával. Sár a Ha valaki olvadáskor elindul pl. a Forgács utcából a város szivébe, annak gumicsizmát kell húznia, ha nem akar sárba ra­gadni — fejteget egy köve:kező problémát Mező Sándor. — Az üveggyárnál, a rendőrfőkapitány­ság sarkán, az új Nemzeti Bank épülete előtt és így tovább min­denütt tengernek beillő tócsák, Ne vegyem figyelembe a betegségem? Február 8-án a balassagyarmati egészségházban voltam, mert régt fájdalmak gyötörtek, fáj a hátge­rincem, a derekam és szerettem volna gyógyító orvosságot kapni. Nagyon meglepődtem, amikor az ideggyógyász szakorvos azt mondta: „nem kell figyelembe venni a betegséget .” Nem tudom elképzelni, hogy mondhat ilye* egy orvos, hiszen az ember örül, ha nincs panasza és nem kell a sok várakozásnak, izgalomnak kitennie magát. A fájdalmat érzi az ember, azért fordul orvoshoz, hogy segítsenek rajta. LOTHARIDESZ PÁLNÉ Jó vételt Ezt kívánja minden este a televízió bemondója a nézők­nek. Az utóbbi időben azon­ban többször megzavarja az adást a Rákóczi út 254. sz. ház környékén az utcán levő neon-világítás, mert egy-egy vibráló cső rendkívül megza­varja a vételt. Köszönetét érdemel az Áramszolgáltató Vállalat, ahonnét kérésünkre a legrövi­debb időn belül küldenek szakembert, hogy kijavítsák a hibát. Azt kérnénk a vállalat­tól, hogy napközben is ellen­őrizzék, hogy az esetleges szi­getelési hibák, vagy egyéb za­varok ne okozhassanak bosz- szúságot a környék televízió- tulajdonosainak. főutcán újabb és újabb sárakadályok vannak. Ha az ember igyekszik az úttesten ezeket az akadályo­kat kikerülni, ritkán ússza meg fröcskölés nélkül, amit a mel­lette elhaladó járművek okoznak. Persze, ki van téve a baleset ve­szélyének is. Jó lenne, ha az illetékesek az úttest szélén meg­fagyott piszkot és havat időben elszállíttatnák. Ezzel is elősegíte­nék a tiszta, kulturált Salgótarján kialakítását. Napjainkban mindinkább több szó esik a XXII. kong­resszusról Most nem cél úgy fejtegetni a dolgokat, hogy külön a párttagok és külön -a párton- kívüliek feladatairól beszél­jünk, mert az a nagy pers­pektíva, amit magunk elé tűz­tünk, csak a legszorosabb összefogással valósítható meg. Sokkal célszerűbb az arányo­kat úgy felállítani, mint ve­zető és beosztott és mint szellemi és fizikai munkás. Nézzük az előbbit: az tény, hogy a megnövekedett feladatok külön-külön minden be­csületes dolgozótól, még nagyobb teljesítményeket követelnek. Éppen ezért hatványozottan érvényesül ez a vezetőkre vo­natkoztatva, bármely terüle­ten is dolgozzanak. Itt lénye­gében arról van szó, hogy a vezető beosztásban lévőnek nemcsak azért kell újabbat, nagyszerűbbet produkálni, mert tőle személyileg elvárja a társadalom, hanem azért -is, mert csak így tud olyanná válni, akire beosztottai felnéz­nek és aki így képes a jövő vezetőgáydájának kialakításá­ban is hatékonyan segíteni. Tehát haladjon tudásban min­dig a beosztottjai előtt. Az ilyen vezető körül nem lesz intrika, fúrás és henyélés, Példamutató felnőttek J. L-né acéláru-gyári olva­sónk egy őt ért kellemetlen­ségről számol be levelében. Vasárnap a gyári moziba készültünk — kezdi levelét — és én elmentem, hogy jegyet váltsak. Előttem vagy 15 gyer­mek állt szépen sorban, örül­tem a fegyelmezett rendnek és vártam, hogy sorra kerül­jek. Alig jött meg a pénztá­ros. máris vidáman köszöntöt­te egy utánam érkező férfi, és aztán magátólértetődően első­nek ő kapott jegyet. Majd le­vélírónk arról beszélt, meg néhány ilyen soronkívül érke­zett felnőtt kapott jegyet, mi­közben ők vártak a sorukra, így aztán mindössze 40 percig állt, hogy néhány „példamu­tató” felnőtt egy-két perc alatt megkaphassa jegyét. Az a véleményem — mond­ja befejezésül J. L-né —<■, hogy akinek van ráérő ideje két órát a moziban szórakozni, az érjen rá arra is, hogy példa­mutatóan sorban álljon a je­gyért, ha már állnak előtte. MELLETT amiből sajnos, még vannak, akik most is meg tudnak élni. Legyen a kettő közötti vi­szonynak alapgondolata a kölcsönös bizalom, megbecsü­lés és Ynindkettő ismerje el, hogy ki-ki a maga munkájá­val adottságaihoz képest egy­formán járul hozzá a szocia­lizmus építéséhez. Mélyrehatóbb elemzést kí­ván a szellemi és fizikai dol­gozók egymás közötti kapcso­lata. Sajnos, a fizikai dolgo­zók egy része között még megtalálhatók bizonyos visz- szahúző erők, amiknek követ­keztében nem tudják a szel­lemi munkát és munkásokat korunknak megfelelően érté­kelni. Itt közrejátszik a múlt káros gyakorlata, amikor is a szellemi beosztású nem te­kintette semmibe a fizikait. Ennek a problémának megol­dásában elsősorban a szellemi munkások tudnak segíteni, mert ha a fizikai látja és gyakorlatban érzi, hogy saját munkáját azért tudja köny- nyebben elvégezni, mert köz­vetlen ésszerű segítséget ka­pott, akkor a megbecsülés észrevehetően megnő. De ha csak azt látja, hogy a szel­lemi csupán adminisztrál és a tényeket huzamos ideig csak regisztrálja, úgy ebből nem fakad irigylésreméltó helyzet. Végeredményben a helyzet megoldásának kulcsa a ke­zünkben van, már annál is inkább, mert szellemi dolgo­zóink többsége fizikai munká­val kezdte pályafutását és többségében saját szorgalmá­nak köszönheti jelenlegi beosztását. Ezek a problémák nem újak, csupán felismeré­sük után mielőbb javítani kell rajtuk, mert részben alapfeltételei a még eredmé­nyesebb továbbhaladásunk­nak. Csatlós János, St. Acélárugyár. UTA A Salgótarjáni Járási Könyvtár esztendős tapasztalatairól Alig esztendeje, hogy a vi­lágra jött Ahogy mondani szokás, nehéz szülés volt de végül is igazolta azokat, akik bábáskodtak fölötte: ennek az újtípusú, mondhatni kí­sérleti járási könyvtárnak egyre inkább izmosodó szer­vezete a legszebb remények­re jogosít. “Köztudott, hogy a kultúra terjesztésének ma és még so­káig a könyvtárak a legjobb, leghatásosabb szolgálói. És minél gyorsabban jutnak el az olvasóhoz kz újabb és újabb, szép- és szakirodalmi alkotások, minél több és jobb könyv jut él hozzájuk, annál tökéletesebben tölti be a könyvtár kulturaformáló-ter- jesztő szerepét, hivatását. Ezzel a problémakörrel tart szoros rokonságot a már jel­zett kísérlet. S hadd fűzzük hozzá: sikere, vagy sikertelen­sége nem csupán helyi — or­szágos jelentőséggel is bin, márcsak azért is, mert a probléma, amit itt megol­dunk, jó ideje foglalkoztatja a könyvtár-ügyek legfelsőbb irányítóit is. Körülbelül két esztendeje — éppen a fenti meggondolásból — megálla­podás is jött létre a Mű­velődési Minisztérium és a SZOT — a másik széleskörű kjönyvtárhálózat gazdája — között. A megegyezés első­sorban a módszertani munka egyeztetése, koordinálása szempontjából fontos, de bi­zonyos területi, hatásköri fel­osztásra is, amely az állami hálózatot és a MEDOSZ- könyvtárak viszonyát érinti. Az a lépés azonban, amit eb­ben a járásban tettek a könyvtárhálózat egységesítésé­nek irányában túlment az em­lített megegyezésen. Ezzel kapcsolatban még el kell mondani, hogy annak- előtte önálló járási könyvtá­ra a salgótarjáni járásnak egyáltalán nem, volt. A já­rás területén levő községi könyvtárak módszertani se­gítését, irányítását a Megyei Könyvtár módszertani cso­portja látta el, egyéb felada­tai mellett. Minden igyekezet, ügyszeretet, szakértelem ellenére érthető, hogy ez a munka nem le­hetett kielégítő. Az önálló járási könyvtárra tehát szük­ség volt, ugyanakkor létreho­zását státusz-problémák aka­dályozták. Bizonyos központi apparátus megteremtése más­hol is összefüggésben van ob­jektív feltételekkel; itt a he­lyi könyvtárak száma, a könyvállomány nagysága, s ehhez hasonló tényezők szab­ják meg. Ezzel kapcsolatban merült fel, hogy bizonyos szá­mú szakiszervezeti könyvtá­raknak az állami hálózathoz való kapcsolása nélkül a terv kivitelezése meghiúsul. Tehát még egy serkentő tényező, hogy új utakat keressenek. A bányászszakszervezet, lé­vén a megyében a legkiter­jedtebb, legjelentősebb — en­nek megfelelően, 'könyvtárai is a legszámottevőbbek. Tár­gyalásokba kezdtek tehát a bányászszakszervezettel, s an­nak gyümölcseként csatolták 15 könyvtárát az állami há­lózathoz. Persze nem ment ez fontolgatások nélkül. Egyrészt a szakszervezeti bizottság a 15 könyvtárral együtt lemond mozgalmi tevékenységének egy igen hálás területéről, másrészt a vezetők kissé bi­zalmatlanok is voltak: vajon képesek lesznek-e az állami hálózat dolgozói kellően se­gíteni a volt szakszervezeti könyvtárakat, vajon nem lesznek-e részrehajlók, nem szorítják-e majd háttérbe őket. De minden aggályoskodást félretéve, elhárítva, győzedel­meskedett az olvasni, műve­lődni kívánó dolgozók érde­ke. Ezekutáin lássuk az első év eredményeit, hiszen, hogy ér­demes volt feladni az aggo­dalmakat, felülemelkedni a vezetőknek saját szűkebb szer­vezeti érdekeiken, minden ékesszólásnál meggyőzőbb bi­zonyíték az adatok, számok logikája. A salgótarjáni járási könyv­tárhoz a csatolt 15 szakszer­vezeti könyvtáron kívül ‘33 községi könyvtár és 15 könyv­kölcsönző tartozik. Székhelyét szándékosan Nagybátomyban, a nógrádi szénbányászat „fő­városában” ütötte fel, támasz­kodva az itt élő nagyszámú bányászra, egyben hozzá is járulva kulturális felemelke­désükhöz. A járási könyvtár tevé­kenysége általában tervsze­rűbbé tette a helyi könyv­tárak munkáját. Köszönhető ez a szisztematikus módszer­tani és gyakorlati segítségnek, amelyre most már több mód nyílott mint korábban. A helyi könyvtárak terveit hónapokra bontatták le a könyvtárosokkal, a fel­adatokat minden esetben meg­beszélték nemcsak velük, ha­nem a helyi közigazgatási és mozgalmi vezetőkkel is. Vég­rehajtását folyamatosan el­lenőrizték a járási könyvtár vezetője is, munkatársai; meg­beszélték a közbe-közbe fel­bukkanó problémákat is. Az új alapokra helyezett háló­zat egyik nagy eredménye a könyvállomány emelkedése: egy esztendő alatt hatvanezer forintot fordítottak erre. De amin az 1961. év hozta fej­lődés mindenki számára a legkönnyebben lemérhető: az olvasók száma egy esztendő alatt 2200-al gyarapodott, 117 ezer 332 könyvet kölcsönöz­tek ki, 43 845 kötettel töb­bet, mint 1060-ban! Hatalmas ugrás. Sikerült megteremteni a nagybátonyi városi könyvtár alapjait is. A helyi szakszer­vezeti könyvtár átköltözik a járási könyvtár helyiségébe. S ez a költözés nemcsak for­mális. Könyvellátottsága, mi­vel az állami és szakszerve­zeti költségvetést egyesítik, nő.' Csak új könyvre hatvan­ezer forintot kapnak, a ta­valyi hússzal szemben. Több mint negyvenféle hazai folyó­irat áll majd az olvasók ren­delkezésére, bővül a diafilm- tár. A Nagybátony területén működő szakszervezeti könyv­tárakat pedig, mint fióko­kat, a városi könyvtárhoz csa­tolják. Az átszervezés, min­den valószínűség szerint meg­duplázza az olvasók számát itt is. Nem jártak rosszul a volt szakszervezeti könyvtá­rak sem. Volt, ahol az egész könyvállományt kicserélték, mint Etes-Amálián, Kasár bányatelepen. Letétbe több, mint 5000 új könyvet kap­tak; eddig hat szakszervezeti könyvtár állományát rendez­ték: selejtezték', átleltározták. Valamennyinek az állománya

Next

/
Oldalképek
Tartalom