Nógrádi Népújság. 1962. február (18. évfolyam. 10-17. szám)
1962-02-21 / 15. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÜJSAO 1962. február 21. rpiukiu ín Qlágiád A lekszandr Szergejevics Puskin 125 éve halt meg egy, a cári udvar által aljasul kitervelt, a költő számára már eleve reménytelen párbajban. A haladó közvélemény gondolatait Lermontov fogalmozta meg akkor „A költő halála” című költeményében: Elhullt a költő! Porba lökte A rágalom szennyes szele, Mellében ólom, s mindörökre Alácsüggedt nemes feje. Nem bírta ki a büszke szellem, Hogy apró sérelmek gyötörjék, Felkelt a köz pletykája ellen, Kiállt, egyedül állt... megölték! A kéziratban terjedő versért Lermontovot a Kaukázusba száműzték, de a már halott költő is súlyos gondja volt még a cárizmusnak. Puskin koporsójához egy nap alatt harmincezer ember zarándokolt. A cár Puskin holttestét titokban szállíttatta Mi- hajlovszkájába, ahol a csendőrök vigyázta sírba — egyetlen barátja jelenlétében — temették el. Puskin az orosz irodalom egyik legnagyobb, korszak- alkotó egyénisége, az első valóban nemzeti költő. Előtte az orosz irodalom másodlagos, a nyugati irodalmak utánérzése volt lényegében. Puskin képes volt a hagyományok minden értékének átvételére, a korabeli hatások asz- szimilálására és tüneményes gyorsasággal felülmúlta elődeit és kortársait. Vele és Ler- montovval kezdődik a világ- irodalmi mértékkel mérhető orosz irodalom. Puskin kivételes tehetsége haladó politikai nézetekkel párosult. Az éber és kíméletlen cári hatalom kizáratta a már ismert költőt az egyetemről 1817-be«. 1920-ban a Szabadsághoz című verséért a Kaukázusba száműzték és csak befolyásos rokeni kapcsolatai révén kerülhet előseör mihaj - lovszkajai birtokára, majd Moszkvába vissza. Iskolai tapasztalatai, majd kapcsolata a dekabristákkal, száműzetése idején a nép sorsának közvetlen megismerése a szabadság gondolatának harcosává tették őt. Küzdelme a cári önkénnyel, tragikus sorsa nem egyedülálló. A cárizmus brutális terrorját szenvedik elődei, kortársai és követői egyaránt száműzetésben, börtönben: Novikov és Ra- gyiscsev, Lermontov, Odo- jevszkij, Rilejev, Gribojedov, Bjelinszkij, Csaadajev, Gerten, Szaltikov-Scsedrin, Tur- genyev és Csemisevszkij. unkássága sokrétű, minden műfajban maradandót alkotott. Verseiben a klasszikus orosz irodalom, Byron és a népköltészet hatása ötvöződik egységtó eredeti költészetté. Elbeszélő költeményei: Kaukázusi fogoly, Cigányok, Ruszlán és Ludmilla, A bahcsiszeráji szökőkút, Poltáva, A bronzlovas munkásságának romantikus korszakában születtek. Puskin Lermontowal együtt az orosz romantikus irodalom betetőzök Ezeket a verseket azonban már a részletekben átszövi bizonyos realista szemlélet, amely az Anyeginban, Puskin főművében jut teljes diadalra. Az Anyegin verses regény, melyben Puskin bemutatja korának orosz társadalmát és mély lélekáb- rázolással a társadalom embereit. Anyegin és Tatjána a két főhős, csakúgy mint Csackij és Pecsorin — Gribojedov: Az ész bajjal jár című színművének illetve Lermontov: Korunk hősének szereplői koruk jellegzetes alakjai, típusai. Legjelentősebb drámája a Borisz Godunov, melvnek témáját az orosz történelem hőskorából merítette. Bjelinszkij a nagy kritikus írta, hogy Puskin a Borisz Godunovban „igazi és zseniális mintaképét adta a nemzeti drámának!’. M Prózai írásai közül legismertebb A kapitány lánya. A történet a Pugacsov felkelés idején játszódik és Puskinnak a felkelők iránti ro- konszenve érződik a műben. Nagyszerű a csak részben elkészült Nagy Péter szerecsene című alkotása is, melyet Bjelinszkij Puskin realizmusának „csúcspontjaként” értékelt. Az Anyeginban és prózai alkotásaiban kibontakozó realista ábrázolási móddal Puskin a XIX. századi orosz realizmus első képviselője, elindítója, ez legfőbb irodalomtörténeti jelentősége is. Társadalmi vonatkozásban Bjelinszkij fogalmazta meg klasszikusan a költő munkásságának lényegét, „Puskin költészetében az egész Oroszország. annak minden lényeges eleme, nemzeti szellemének minden változatossága és minden sokoldalúsága visszatükröződik ...” Puskin munkásságának megismerése a XIX. század végének legnagyobb szenzációja a magyar írók és olvasóközönség számára is. Kisebb művei tolmácsolása után az Anyegin teljes lefordítása teremtette meg évtizedekre a Puskin, illetve Anyegin kultuszt hazánkban. És nem lehet számunkra közömbös Nóg- rád megyében, hogy az Anyegin első fordítója Bérczy Károly e tájon született. Megérdemli, hogy róla is megemlékezzünk most. Dérczy Károly 1821-ben ® Balassagyarmaton született. Itt járta iskoláinak egy részét is. Az ügyvédi pályáról csábította el az irodalom. Az 1840-es évektől kezdve majdnem valamennyi fővárosi lap közölte novelláit, verseit. ő lényegében a magyar sportirodalom megteremtője is. Érdekes alakja gyakran tűnik fel Petőfi, Jókai környezetében. Jókai ezt írja róla: „Bérczy Károly alakja finom, előkelő szabású volt, mindig udvarias, lekötelező és mindnyájunk között az egyedüli angol. Mi többiek franciák voltunk”. Bérczy tagja volt a Petőfi által 1944- ben szervezett „Tizek társaságának!’. 1849-től mór csak az irodalomnak élt. Tagjául választotta a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Tár saság. Korának kiváló műfordítója. Nevét irodalmunkban elsősorban az Anyegin fordítása őrzi. Puskin főművét először német fordításban olvasta és németből kezdte fordítani. Később megértve a mű jelentőségét, a közvetlen tolmácsolás mellett döntött. Egy fél év alatt nagy igyekezettel annyira megtanult oroszul, hogy eredetiből fordított. Részleteket már 1863- tól közöltek a lapok, különböző folyóiratok. A teljes fordítás 1866-ban jelent meg, a Kisfaludy Társaság kiadásában. Az Anyegin Bérczy verses fordításában nagy könyvsiker lett. 18 kiadás követte egymást A mű hatása egészen Krúdyig gyűrűzik irodalmunkban. Bérczy Károly fordítása majd egy évszázadig egyedüli volt. Csak a felszabadulás után jelent meg előbb Mészöly Gedeon, utóbb Áprily Lajos modem tolmácsolásában az Anyegin. juj a már, amikor Puskin műveit kiválóbbnál kiválóbb fordításban olvashatjuk, az operaszínpadokon — sőt filmen is — hallgathatjuk és nézhetjük a Puskin műveiből készült operákat, balettet, filmeket, amikor kul- túíkincsünkké vált a költő nagyszerű művészete és ezen az évfordulón széles körben idézhetjük emlékét — úgy gondolom, nem volt méltánytalan megemlékezni Bérczy Károly munkájáról, mint a Nóg- rád megyei irodalmi hagyomány egy részéről. Kojnok Nándor Köszöntünk Viola! Ritkák a boldog pillanatok. S talán nem éreznénk ezek szépségét, ha gyakoriak lennének ... Új embert avattak Mátra- keresztesen. A pedagógus család, Kiss Józsefék második leánykájának adtak nevet vasárnap délután. S ezalatt a ritka, szép pillanat alatt mindenki szívében fellobbant valami. Egyszerű emberek állták körül a csecsemőt, aki mii sem sejtett abból a nagyszerű fogadalomból, amelyet a szülők és a névadók mondtak el. Emberi szavakat, világos szavakat, amelyek később tettekké ötvöződnek, hiszen érted mondták, kicsi Viola. Mohó szemek fogadták be, ami ott a művelődés újonnan felavatott hajlékában történt. Üj húrok pendültek az értelemben, hogy újabb és újabb hárfákon zendüljön fel az új élet dala. Sokan nem értették még, csak érezték a pillanat gyönyörét; hiszen nincs messze, még visszaint a gyertyafény imbolygású misztika, ami pókhálóként fonta be évszázadokon át az értelem hárfahúrjait. Sokan köszöntötték az apró Violát. Legszebben az a kicsi szöszi leány, aki negyven fokos lázzal feküdt, de eljött s elmondta versikéjét — ó, ti gyermekek, mennyire megértitek egymást szerető Szívetek parancsoló dobbantását. Kiss Violát társadalmunk tagjává avattuk. Egyszerűen, emberséggel. Hiszen nincs megejtőbb, mint ember módjára tenni azt, amit tenni akarunk. Napsugár surrant be az ablakon, s aranyfénybe vonta a tett helyét. — Köszöntünk Viola! — mondták az emberek. — Köszöntünk Viola! — csobogta a ház mögötti patak, zúgták a fenyvesek, dübörögték a nagy hegyek. Kitágult a művelődés hajléka, mintha maga lenne a világ- egyetem. S felsírt ő, mintha mondaná: Jövök... P. A. A RAKODÓMUNKÁS (Kovalcsik András balassagyarmati tanár felvételeiből) Mosolyodon átcsillogott a könny; Szemed a kormos kocsira meredt: Vigyázz magadra Tomim! túrtál hajamba, hogy Hajamban most is ott remeg a kezed. És sálamat ma jobban összehúzom, Ha kint állok a februári úton Könnyű lépted ritmusát keresve — így ölel át a nagybátonyi este: Mindig kettesben, és mégis egyedül. Hangod ízét válogatom össze a Bányaváros alkonyt zajában, S hajadként csokorba fogom A lakóházak szőke sugarát, S-esztergomi csókkal még a számban Számlálgatom, hogy hány lépés A szállóig, S hogy hol menjek majd a túloldálra át. S a kabátomon már lóg a gomb, Édes... TAMÁS ISTVÁN Á félév eredményei — s ami mögöttük van M INDKÉT SALGÓTARJÁNI technikumban, a gépipariban és a közgazdaságiban is azt mondják, s ezt bizonyítja a statisztika is, hogy az utóbbi esztendőkben, s különösen a jelenlegi tanulmányi évben nagyon megjavult a fegyelem, javulnak az eredmények a felnőtt tagozaton. örvendetes jelenség ez hiszen nem elég, hogy legyen hol tanulni, legyen aki tanítson, hanem az is legyen, aki tanulni akar. Egyszóval: a kibontakozó tanulási kedv arra a kérdésre ad választ, van-e értelme a tanulásnak? Hiszen ahol ilyen sokan tanulnak, ahol annyian rászánnák négy esztendőt, vállalva a lemondást szórakozásról, nyugodt családi életről, ott kell, hogy értelme legyen. Ilyen tényezők szilárdították meg a tanulmányi fegyelmet például a Stromfeld Aurél Gépipari Technikumban. A Kohó és Gépipari Minisztérium 1959-ben rendeletet hozott, miszerint ha vezető beosztású alkalmazott nem szerzi meg a munkakörének ellátásához szükséges szakképesítést, nem maradhat beosztásában. Ez hatott volna csupán? Nem, nem egészen. De mindenesetre ettől kezdve a pénztárca is megérzi, ha a tanulást elhamarkodja valaki. De, hogy nem ez az egyetlen ok, könnyen lemérhető azon is, hogy évről-évre növekszik az olyan tanulásra jelentkező dolgozók száma, akik vállalatuknál nincsenek vezető beosztásban. Az iskola levelező tagozatán 1955- ben negyvenegyen kezdték meg tanulmányaikat. Ma az ezer tanulónak több mint a fele felnőtt. Tavaly ősszel 200 jelentkező közül kellett kiválasztani a 80 új hallgatót, s félév alatt — az előző évek 18—20 százalékos lemorzsolódásához képest — az összes bairatkozottak 8,68 százaléka maradt ki. A tanulmányi eredmények köze- zepes szintűek. Ez, az igazgató tanúsága szerint, első pillantásra nem mond sokat, mivel az osztályzatok az előző év nívóját lényegesen nem szárnyalják túl. De ha figyelembe vesszük, hogy az adott osztályzatok mögött — a nagyobb szorgalom és a fokozott követelmények eredményeként — valóságos, reális tudás van, mindjárt más a kép. H ASONLÓAK A TAPASZTALATOK a Közgazdasági Technikumban is. Az 1961/62-es tanévben 543 hallgató iratkozott be, majdnem kétszerese a nappali tagozat létszámának. Míg az előző években előfordult a 40— 50 százalékos lemorzsolódás is, most osztályonként maximum négyen-öten maradtak ki, s a kimaradás oka is javarészt munkahelyi változás. Amikor itt jártunk, a beszámolók még nem értek véget, de már látnivaló volt, hogy a tanulmányi eredmények itt is javulnak. Ez az első esztendő, mikor az írásbeli beszámolókon igen kevés volt az elégtelen dolgozat. A beszámolók ; átlagos eredménye valószínűleg valamivel jobb lesz a közepesnél. Itt is, mint a Gépipari Technikumban, az igazgató és a tímárok együttes tapasztalata: a hallgatók tanulása rendszeresebbé vált. S az első következtetést akár le is vonhatjuk: a felnőtt hallgatók rendszeressé váló munkája a tanulmányi eredmények javulásának leggazdagabb forrása. Mint azt elöljáróban jeleztük, a rendszerességre bizonyos mértékig rászorította a hallgatókat az említett rendelet is. De ennél jóval hatékonyobb tényező a hallgatók erősödő felelősségérzete. Az ipari termelés, a gazdasági élet megszervezése, irányítása olyan feladatokat hárít az emberekre szakmunkástól igazgatóig, hogy érezniük, látniok kell: munkakörükkel járó feladataikat képtelenek kielégítően elvégezni, ha nem tanulnak. A jó az, hogy ez az elv ma már nemcsak negatív módon jelentkezik: „Aki nem tanul, lemarad”. Pozitív felfogásával találkozunk mind gyakrabban: „Tanulj, hogy megnyergelhesd a technikát, kezes szolgáddá tehesd a tudományt!” A másik igen fontos ösztönző erő a tanulásban, hogy igenis érdemes tanulni. Érdemes, mert a tanulással képesítés jár, s ma, mikor oly nagy szüksége van az országnak jól képzett szakemberekre, mindenki bizonyos lehet abban, hogy képesítésének és tudásának megfelelő posztra kerül. A vállalatok többsége, jó előre, saját hatáskörében gondoskodik is erről. E, z a két tényező mozgósító erőként hat a hallgatókra. Borsos elvtárs a Gépipari Technikum igazgatója meséli, hogy az egyes vállalatoknál és intézményeknél dolgozó hallgatók önkéntes tanulóköröket szerveztek. A Közgazdasági Technikumban nemritkán együtt tanul a férj és feleség, akiknek legszigorúbb ellenőreik saját iskolás gyermekeik. A javuló munka beszédes tanúbizonysága, egyben lényeges feltétele: az iskola és a vállalatok jó együttműködése. Ezt elsősorban a Gépipari Technikummal kapcsolatban mondhatjuk el. A személyzeti osztályok érdeklődése oly intenzív, hogy van személyzeti vezető, aki még a beszámolókra is eljár, a helyszínen meggyőződni a hozzátartozó dolgozók tanulmányi eredményeiről. Érdeklődésük érthető: vállalatuk szakember utánpótlásáról van szó. S éppen ezért bizony nem ártana, ha a többi oktatási intézmény is eldicsekedhetne ilyen jó kapcsolatokkal. Elismerést érdemel az iskola szüntelen fáradozása is a felnőtt tanulók segítése érdekében. A Közgazdasági Technikumban például néhány tantárgy elsajátításában nagy szerepe van a gyakorlásnak, Ezért az iskola kiegészítő gyakorló foglalkozásokat iktatott be, amelyekre a tanulók önként — a jelek szerint lsen szén számban — jelentkezhetnek. Ahogy múlnak az évek, gyűlnek a tapasztalatok. Egyrészüket az élet, a gyakorlat szüli, másrészük után a tanárok keresnek, kutatnak: hiszen hallgatóikkal azonosak az érdekeik — sok jó szakembert adni a szocializmus építéséhez. A gépipari technikumban igen eredményesen alkalmazzák a a tanárok az előírt tananyagban a csomópontok kialakítását. Ennek eredménye: az oktatás folyamán a lényegesre irányíthatják a figyelmet, támaszkodhatnak a hallgatók gyakorlati munkájukban már elsajátított ismereteire, elhagyhatják azt, ami korszerűtlen, túlhaladott. Ez és sok egyéb tapasztalat, módszer igen értékes anyagul szolgálhat majd a felnőtt oktatás megírandó tankönyveihez. Mert ennek bizony nagyon érzik a hiányát T ERMÉSZETESEN van MÉG probléma, nem minden fenékig tejfel a felnőtt oktatásban. Akadnak még tanulók, akik másakkal Íratják meg a házi feladatot, készíttetik a kötelező rajzokat, akik a vizsgára menet egyedül az előre elkészített „puskákéban bizakodnak. Előfordul, hogy egy-egy tanuló rossz osztályzatára pártbizottságon, vagy tanácson keres orvosságot, nem riadva visz- sza a tanárok rágalmazásától sem. Ee ahogyan nem lelnek orvosságot ebben a patikában, olyan mértékben csökken a számuk is. És a többség vasszorgalommal, akarattal tanul. A vállalatok sem egyenlő módon foglalkoznak még jövendő középkádereikkeL Például a Salgótarjáni Táblaüveggyár rosszul, egy időben az OTP is. De ahogyan segítettek a dolgon az OTP-ben, ideje lenne segíteni az Üveggyárban is. A két technikumban egyebeken kívül gondot okoz, hogy bővítésre szorul itt is ott is az oktatói kar; rá férne az iskolákra jó néhány műszer, kísérleti eszköz stb. Ezeket a gondokat azonban már könnyebb lesz megoldani, hiszen a nehezén már túl vagyunk. A felnőtt oktatás jó úton halad, az oktatói törzsgárda az évek folyamán kikovácsolódott, soksok módszertani tapasztalat halmozódott fel, s amit végeztek vezetők, tanárok és hallgatók, immár szilárd bázis a jövendő feladatok megoldásához.
